Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-04 / 207. szám
»M. SZEPTEMBER 4. ni a pud Vitaindító cikk: Miért adják „olcsón" a munkaegységet Pécsváradon ? Aratás utáni tanácsadás A kérdésben levő megállapítás meglepő, de igaz. Ugyanazért a napi tízórás munkáéit, amire Véménden tavaly 0,9 munkaegységet adtak, Pécsváradon másfél munkaegység járt. Ezek a számok mindegyik termelőszövetke. zetnél a tavalyi éves átlagot jelentik. Sőt, amíg a munkaegység mértékét tekintve látszólag a pécsváradi szövetkezeti gazdák javára billen a mérleg, a véméndiek a kevesebb munkaegységgel többet termeltek. A véméndi Egyesült Lenin Termelőszövetkezetben ugyanis 1964-ben 50 forintot ért egy munkaegység, a Zengőaljai Egyesült Dózsában — így hívják a pécsváradi termelőszövetkezetet — 26 forintot. Az átlagos napi 0.9 munkaegység mögött tehát 45 forint van Véménden. s a másfeles pécsváradi napi átlagteljesítmény mögött pedig csak 39 forint. 55 év az átlagos életkor Ezek a tények késztettek arra. hogy afféle „oknyomozó” tudósítást írjunk a pécsváradi szövetkezeti gazdaságról. Az informátorok hárman voltak: Fullér Ferenc, Zubor Géza és Varga Zoltán, a pécsváradi tsz elnöke, főkönyvelője és munkaügyi csoportvezetője. Az „olcsó” munkaegység legmélyebb gyökere népmozgalmi eredetű. Pécsvárad ugyanis közel fekszik Pécshez, vasúton és autóbusszal egyaránt jó a közlekedés az iparvidékhez. Ezért a helybeli fiatalok még a tsz-mozgalom nagyarányú felfejlesztése előtt városban helyezkedtek el, magukra hagyva paraszti foglalkozású szüleiket. 1960-ban, amikor Pécsvárad szövetkezeti község lett. már csak erő- *»n középkorú gazdák írták *, i a belépési nyilatkozatot. Az utóbbi években az átlagos életkor 55—60 év között váltakozik. de egyre inkább közeleg a hatvanhoz. Viszonylagos „fiatalodást” csak a kör- nyező falvak tsz-eivel való egyesülés hozott magával. Az egy tagra jutó szántóföld nem reális adat. Ha ugyanis a teljes taglétszámhoz viszonyítjuk, akkor — 41 ?0 katasztrális hold szántót és 690 tagot figyelembe véve — 5.9 hold jut egy tagnak. Csakhogy a 690 tagból 210 nyugdíjas vagy öregségi járadékos, s a többi 480 közül sem dolgozik mindenki rendszeresen. Az idén július 31-ig 294 tagnak volt százon felüli munkaegysége. Ha rájuk vonatkoztatva vizsgáljuk az egy tagra jutó szántóterület nagyságát, akkor az eredmény már 14 katasztrális hold. nek a traktorhoz, látván húsz „külső” kollégájuknak „fix” jövedelmét, kiverekedték maguknak, hogy ők is gépállomási norma szerint kapják munkájuk ellenértékét. Tizennégy ilyen tsz-tag traktoros van a Zengőaljai Egyesült Dózsában. Kevés munkáért sok egység Ezekután érthető, ha a gépek eddig még nem oldották meg a tsz régi vágyának egyre égetőbb teljesülését: elérni az egységenkénti „bűvös” harminc forintot. Az öreg tsz- tagok pedig azóta sem fiatalodtak meg. Ha leereszkednek a hegyről, hogy a közösben dolgozzanak, akkor elvárják a sok munkaegységet. A tsz kénytelen engedni, hogy egyáltalán eljöjjenek. Nem marad tehát más, mint csökkenteni a munkaegység követelményeit. így az anyakocák neveléséért, malacai gondozásáért, almozásáért, moslékmelegítéséért, etetéséiért havonta 54 munkaegységet kap egy- egy tsz-tag. A kapálást így is részesművelésre kell kiadni, hogy egyáltalán menjen a munka. A kukoricát negyedéből, a cukorrépát és a takarmányrépát harmadából kapták meg a tagok. Igaz, némi biztosítékot azért követelt a tsz. Aki részföldet kapott, az köteles volt másutt is dolgozni, például a szénabetakarításnál legalább hat munkaegységet. Mindez azonban nem változtat azon a helyzeten, amit Fullér Ferenc elnök így fogalmazott meg: „Ez egy önmagába állandóan visszatérő görbe vonal”. Hiába volt az egyesülés is. Munkaerő dolgában jól álló tsz-ek társultak Pécsvárad- dal, mint a nagypalli, a zen- gővárkonyi és az apátvaras- di szövetkezeti gazdaság. Az úgynevezett „anya-tsz” munkaerőhiányát ők sem bírták pótolni. A gyümölcstelepítés idején Véméndről is kértek embereket, ki is tudták volna őket fizetni készpénzben, de mivel a szállításukhoz nem tudtak autót biztosítani, abból sem lett semmi. Hogyan törjön ki a tsz ebből a körből? Elképzelések vannak, Zubor Géza főkönyvelő azt mondta, hogy először legalább a tsz- tag traktorosokat veszik rá, hogy ne gépállomási norma szerint, hanem munkaegységért dolgozzanak. Ha az idén talán meglesz a harminc forintos egység, akkor így is megkeresik a napi 80 forintot. Legfejebb abból csak 60 forint előleget kapnak, a többi év végén jut az erszényükbe. így a többi tag sem érzi sérelmesnek az ő „különleges” díjazásukat. Kétségtelen, hogy hiányos ez az „oknyomozó” tudósítás, mert csak felveti a kérdést, de a megoldásra kielégítő választ nem ad. A választ ezután adják meg a tapasztaltabb szövetkezeti gazdaságok vezetői, az erősebb tsz-ek szakemberei. A nyilvános vita megéri, mert a kérdés nemcsak Pécsváradon, hanem még sok helyen fennáll. És a munkaegység hígításával nem lehet megtalálni a kiutat. Földessy Dénes A harmadik lépcső Sokat visznek e! a gének A munkaerőhiány ellenszere a gépesítés! — gondolták a pécsváradi tsz vezetői, s hozzá is láttak a gépek beszerzéséhez. Ma már ott tartanak, hogy viszonylag fejlett gépparkjuk van, s csak olyan különlegesnek számító gé- • "k hiányzik, mint ami pél- ' ul a szalmabetakarításhoz !. r3ne. Csakhogy amit a gépek dolgoznak, azt meg is „eszik”. Az összes beruházási hitel évenkénti törlesztése eléri a tagság jövedelmének harminc százalékát. A hitelek java géphitel. De nemcsak így „esznek” a rónék. hanem másképp is. A szövetkezet ugyanis nem tud biztosítani hozzájuk emberi segéderőt. Aztán a kezelésükhöz sines elegendő szakember, így állandóan húsz embert kell alkalmazniuk a legkülönböző munkákra, s ezek nem tsz-tagok, hanem mezőgazdasági biztosítottak. Továbbá húsz traktorost is al- b- ’maznak, s ezeknek szintén „fix” jövedelmet kell adni, mégpedig a gépállomási mü- szaknorma után 80 forintot. Azok a tsz-tagok, akik érteEZT A TOKÖRFÉNYES, szép, színes farostlemezt korábban importanyagként Ausztriából kaptuk. Eléggé borsos áron: köbmétere 350 dollár. Az utóbbi nyolc-tíz évben gyártják a svédek, norvégek, osztrákok, franciák és — ez év év májusa óta — mi magyarok is a Mohácsi Farostlemezgyárban. Hőálló, bizonyos savaknak, lúgoknak el- lentáll. lemosható és könnyű. Hajó és vasúti személykocsik gyártásánál használják és természetesen a bútoripar is színes farostlemezből készít tetszetős bútordarabokat. A hazai bútoripar szükségletét egyelőre fedezik, de a lakosság részére most még nem hoznak forgalomba színes lemezt. Ehhez ugyanis nem elegendő az üzem kapacitása. A gyár fejlődését érdemes röviden szavakba önteni: 1959- ben már termelt az I. lépcső évi tízezer tonna farostlemezt. 1961. októberében beindult a II. lépcső még 20 ezer tonnával. 1964-ben a III. lépcső első szakasza is termelt, azaz megkezdték a lakkosüzemben a színes farostlemez gyártását. 1965-ben a III. lépcső második szakasza is belép a termelésbe és gyártják az úgynevezett lami- nátust, azaz a dekor-lemezt, amely nemcsak színes lesz, hanem mintás is. A tetszés szerinti mintát először egy kü- löleges papírra nyomják mélynyomású nyomdagépen, amelyet aztán rápréselnek a farostlemezre és lakkal bevonják. Az üzem — talán a legmodernebb magyar gyárak egyike. Nemcsak a termelés automatizálása miatt. Az épületek kellő távolságra épültek. Betonutak Hatalmas park fákkal, fűvel, virággal. A parkok rendezését kertészekre bízták. Miért? Fáy Mihály igazgató ezt mondja: — A kertészek bére bőségesen megtérül nekünk. Mert a termelés i »4 — A gépkezelőknek ezerhat—ezernyolcszáz, a segédmunkásoknak kevesebb. — Mennyi az egy műszakos termelés? — Nyolc óra alatt százhatvan—száznyolcvan lemezt lakkozunk. Három rétegben szórja rá a gép a lakkot a lemezre, közben egy-egy fázis után hűtjük, szárítjuk, majd előmelegítjük ismét az anyagot. Az előmelegítés infra- lámpákkal történik, 1— mondja Bállá üzemvezető, KINT AZ UDVARON, • Duna felől esillesorofe közelednek megrakva gömbfával. A fát uszályok hordják. Kirakás: gépekkel, szállítás gépekkel, feldolgozás gépekkel, Vagyis mindenütt gép és technika. Nos. való igaz, így kell kinéznie egy modem gyárnak; NOS, ez már üzem-psziho- lógia, A tökéletes rend, tisztaság, és a szép környezet előnyösen hat az emberek ke- délyállapotára és ösztönzi a munkásokat a rend és a tisztaság fenntartására. Megnéztük azt az üzemrészt, ahol a színes lemezeket gyártják. Bállá András üzemvezető kalauzolt. Az épület 78 méter hosszú és 20 méter széles. Belépünk; — Vége a műszaknak? — kérdem Ballától. •— Miért lenne vége? — kérdi csodálkozva. — Hiszen három műszakos termelés folyik; — Egyetlen embert sem látok. Elmosolyodik, ö megszokta. Három szalag az üzem teljes hosszúságában. A gépék búgnak, a szalag nagyon lassan halad, a farostlemezek lassan kúsznak előre a lakkozó illetve a szárítóberendezések aíá Aztán végre látok két nőt, majd később egy férfit. És hátul, valahol az üzem végén egy harmadik nő jön ki egy ajtón. — Hányán dolgonak itt? — Nem sokan. Egy műszakban 8 fő. Egy fölrakó, három gépkezelő, egy leszedő és egy lakkelőkészítő, egy minőségi ellenőr és egy művezető. Hófehér nadrágot és kabátot viselnek a nők, férfiak egyaránt. — Mire ez a furcsa öltözet? — A tisztaság-érzet miatt. Hogy ez mennyire fontos? Az üzemben tiszta a levegő, a gép, a padlózat, berendezés. Kínosan tiszta. A termelés automatikus. Emelő-villás targonca szállítja be a farostot. A lemezt kézi erővel húzzák rá a szalagra — nem nehéz, talán hathét kiló egy lemez — s ezután már emberi kéz csak akkor érinti az anyagot, amikor a keresztszalagokon áthúzzák. — Mennyi a keresetül** Rab Ferenc zés szerint vihettek csak a vásárlók haza tüzelőt, mert a szállítási nehézségek és a hirtelen beköszöntött hideg gátolta a folyamatos ellátást. így természetesen tavaly nem volt mindenki elégedett velünk. — Lesz-e változás az idén? — Igen. Úgy számoltuk, hogy a teljes igények kielégítésére 1628 vagon szén kell, s már eddig 1726 vagon van a telepeken. Ettől függetlenül ebben a mennyiségben sem bízunk, s ezért kétszáz vagon pótkeretet kértünk, melyet jóváhagytak felettes szerveink. Ez a nagy tétel minden bizonnyal biztosítani tudja a tavalyinál még nagyobb és még hoszabb ideig tartó hidegben is a falusi házak melegét. — A választék a városokban, még Pécsett sem egészen kielégítő. Vajon a falvak lakói milyen szenet kedvelnek? — Nagyon szeretik a má- nyoki brikettet, de sajnos, igényeiket csak részben tudjuk kielégíteniő 50—50 százalékban kapnak brikettet és komlói diót, vagy iszapszenet. Az utóbbi kétféléből van elegendő. — Pécsett már megkezdődött az utalványok beváltása. Vidéken mi a helyzet? — Telepeinken szintén váltottak már be utalványokat, különösen az iparban dolgozók közül. És most elmondanék egy helyes kezdeményezést: tavaly a termelőszövetkezetek többsége bevezette, hogy tagjainak egytételben veszi meg, illetve szállítja el g tüzelőt, hogy ne kelljen mindegyiküknek külön-külön kocsit, vagy autót igénybe vennie. A telepeken is köny- nyebben megy így a munka, hiszen rövidül az adminisztráció. Úgy tudjuk, hogy az idén is így lesz, s ezt örömmel üdvözöljük. — Tapasztalatuk szerint van-e észrevehető növekedés a vidéki telepek forgalmában? — Hogyne. Három-négy év alatt megkétszereződött az eladott tüzelőmennyiség. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy a sok új házba kandallókat, cserépkályhákat építettek. A statisztika szerint 1962-ben az egy vidéki lakásra jutó tüzelőmennyiség 8 ó mázsa volt, tavaly viszont már meghaladta a tíz és fél mázsát. Úgy tervezzük, hogy ezt a szintet az idén is tartani tudjuk. S ez jó. különösen Ha figyelembe vesszük, hogy túroson sem sokkal nagyobb ez a szám: mindössze 13,1 mázsa. — A tüzelőhöz tartózó fából kapható-e a kívánt mennyiség? — Igen, bár az Erdőgazdaság mostanában nlig-alig szállít. ígérete szerint ezután újra rendszeresen küld a telepekre tűzifát, s reméljük, ást az ígéretét, betartja. Néhány napja rendesen érkeznek is vagonok tele fával. — Az alágyújtóst áiegked- velték az emberek. Lesz-e belőle elegendő a télré? — Lesz. Reméljük, ezt különösen a vállalatok olvassák örömmel, hiszen legnagyobb szökségök nekik lesz alágyújtósra. — Mindent összevetve: a télre való felkészülés megfelelőnek mondható? — Igen, bár máj) nem rózsás a helyzet. A tüzelő kiadásában azonban még nincs fennakadás, raktárainkéra any nyi szén vart, hogy a mostani igényeket zökkenő mentésen ki lehet elégíteni, — b — Klub, amely 18 tsz-t patronál Egyéves az ország — valószínűleg — legérdekesebb klubja, amelyet a baranyai gépállomások és a megyei igazgatóság gépészmérnökei hoztak létre. A klubnak nincs írott szabályzata, az ülések formája is kötetlen; itt nincs főmérnök és beosztott mérnök, va lamennyien felvethetnek problémákat és azokat demokratikusan megvitatják. Legidősebb tagja is csupán 39 esztendős, aki egyúttal a klub elnöke: Görög Kálmán, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának mérnöke. A fiatal szakemberekből álló ktab Mk rom célt tűzött maga elé és ezeket sikerrel valósította, illetve valósítja meg. Mindenek előtt a tagok önképzését szolgálja: az összejöveteleken egy vagy két mérnök előre felkészül valamilyen témából és a rövid előadás után a klubtagok megvitatják a felmerült problémákat; A másik tevékenységük abban áll, hogy a fiatal — az egyetemről nemrég kikerült — mérnököket segítik szakmai és személyi gondjaik megoldásában, törődnek további sorsukkal. Végül: a klub ülése mindig mására» gépállomáso* történik, ahol a vendéglátó főmérnök bemutatja az állor- 'st, s a szakemberek elmondják, hogy mit látnak helyesnek és mit helytelenítenek. A Homorúdi Gépjavító Állomáson tartott ülésen például a mér nökklub segített az RS—09 típusú eszközhordó traktorok szalagszerű javításának megszervezésében és azóta a megye valamennyi ilyen típusú gépét itt javítják. A „hivatalos”, szakmai részt minden alkalommal baráti hangulatú ösz- szejövetel követi. A legutóbbi klub- CBésen, mely a Szigetvári Gépállomáson volt, érdekes és egyben példamutató határozat született. A klubnak mind a tizennyolc tagia vállalta, hogy egy évig patronálni fog egy- egy — a járási párt- bizottság és a járási tanács által kijelölt — termelőszövetkeze tét. A klub egyébként elhatározta, hogy bevonja körébe az állami gazdaságokban és a tanácsi apparátusban dolgozó gépészmérnököket s, hogy mét átfogóbb segítséget tudjon nyújtani a mezőgazdaságnak} * Kétezer vagon szén a falusi TÜZÉP-teleoeken A falvak lakóinak tüzelőellátásáról megyénkben 14 TÜZÉP-telep gondoskodik Közülük a legnagyobb forgalmat a bólyi, a szentlőrinci, a mágocsi és a szászvári telep bonyolítja le. Van-e elég szén? Hogyan készült fel a MÉSZÖV — mint a vidék tüzelő ellátásának irányítója — az űj télre? Erre válaszol Szemere Fe- rencné, az áruforgalmi osztály vezetője: — Hatvanhárom második felében, a tulajdonképpeni tüzelővásárlás idején 1489 vagon szenet adtunk el a megye lakóinak. Tudott dolog, hogy néhány helyen előjegyAs idén nem lesz szénhiány — Folyamatosan szállítják a fát ’ sorozatban adagolja a vlzsgá- j landó anyagot. A képen: Esze- nyi Jánosnc és Traubert Emil. I rolt automata adagoló mérleg. Ez a precíz műszer távvezérlés« módszerrel I—5 grammig Alig fejeződött be az aratás, máris a jövő évi jó termést elősegítő feladatokhoz kezdett a Baranya megyei Állami Gazdaságok laboratóriumának kollektívája. Talajmintákat szednek és azok vizsgálata után tanácsot adnak a gazdaságoknak. hogy a talajok milyen műtrágyát, milyen aránv- ban igényelnek. A trágyázási tanácsadást szeretnék kiterjeszteni a laboratórium dolgozói a kertészetekre is Ezeken a fontos munkákon kívül az országban elsőként itt vizsgálják a talaj mikro tananyagát. Az utóbbi évtizedekben ugyanis rájöttek, hogy a jó termés sikere a talaj kis mennyiségű mikro tápanvag — Kobald, bór, mangán, cink, réz stb. — készletétől is függ. A labor munkatársai megvizsgálták a Délkelet-Dunáníúl fontosabb talajtípusait, hogy az ebből szerzett tapasztalatokat is hasznosíthassák a nagyüzemi termelésben. Ritkaságszámba megy a 100 j ezer forintért nemrég vásá- '
