Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

t9M. SZEPTEMBER 1 wapl6 3 Romok és emlékiratok kelyett... •0939. szeptember 1. M. P. * még nem sejtette, hogy 1900 nap múlva betolatnak a vasúti rakodóvágányra egy rozsdaszínű tehervonatot, és ezzel a vonattal őt is elvi­szik Dachauba. P. I. teljesen gondtalan volt, sőt: bizonyos él telemben bizakodó is, mert ebben a hónapban kapta meg a segédlevelet, és a motor- szerelésnek beláthatatlan kon- juktúrája volt. D. G. ebben az időben a bukovinai dombvidé­ken élt, hat napon át meg­feszített erővel, látástól va- kulásig dolgozott, vasárnap is­tentiszteletre ment a család­iéval, így élt, kissé gépiesen és gyanútlanul; nem tudott a ráci hadigépezet pattanásig feszült készenléti állapotáról és a Völkischer Beobachter fol.'iatölagos háborús uszítá­sairól a lengyelek ellen. K. K. — ma huszonöt éves — a háború kitörése előtti napok­ban született. Az SS, a szó legszorosabb értelmében „leszállította” Hit­lernek a gleiwitzi provoká­ciót.. 1939 szeptember elsején hajnalban elindultak a náci bombázógépek és a harcko­csik, át a német—lengyel hatá rón, hogy három hét alatt Lengyelország nagy részét el­foglalják és szeptember 28-án bevonuljanak a körülzárt Var­sóba. de tulajdonképpen már akkor: Moszkva felé menetel­tek. és ezzel megkezdődött a világtörténelem eddigi leg- szömyűbb rémtett-sorozata, amiből olyan nevek maradta lenn a történelemkönyvek meg az emberiség számára, mint például: Varsó, Sztálin­grád. Coventry, Dunkerque, Auschwitz, Dachau. Buchen­wald, Westerplatte, Lidice, Besztercebánya, Oradour, és Hirosima. A hadműveletek, a fasiszta koncentrációs táborok, a járványok és a légitámadá­sok áldozatainak a száma ösz- sze«en körülbelül ötvenmillió ember volt. A hadiállapotban 92 ország vett részt, 40 ál­lam területén folytak harcok, az összes fegyveres erők lét­száma 110 millió, volt, a köz­vetlen katonai kiadások ösz- S’me 1384 milliárd dollár, a ’'"borús pusztítások értéke 200 milliárd dollár. lyfa a ..korhatár” nagvjá­* * bői harminc évnél kez­dődik. ettől fölfelé mindenki az idegeiben hordozza a há­borús megpróbáltatások nyo­mait, van aki a félelmet, van aki a barbár erőszak kegyet­len emlékeit a harctérről, a munkaszolgálatból, a koncent­rációs táborokból, van aki a bombákat, és van aki a leg­alsó, eltompult lelki állapotot, amikor már minden mindegy volt. Az emberek általában meghökkennek, amikor az or­vosok nyilatkozatait olvassák: bizonyos idegi eredetű beteg­ségek már harmincéves kor­tól szedik az áldozataikat, és ebben nagy szerepük van a háborús idegi-lelki sérülé­seknek. K. K.-nak, aki a má­sodik világháború kitörésének napjaiban született, és a há­ború utolsó éveiben ötéves volt, természetesen csak olyan „élményei” vannak, hogy ál­landóan nagy robajokat hal­lott. és az anyja azt mondta: bombáznak. P. I. idegesen a homlokához kap, felbukkan­nak előtte az arcok, a helyze­tek. nyomasztóan és a lélek legkisebb rezzenésére, a bun­kerok, a lángszórók, a cemen­tes konyha, a hadifogság, a műkedvelő színjátszók ebben a fogságban, a szabóműhely­ben rongyokból jól látható műmelleket csináltak neki, ő volt a női főszereplő, az elő­adást ősszel rendezték, aztán a színfalak mögött el akarta énekelni a Kossuth-nótát, a többiek meghökkenve egymás­ra bámultak, mintha valami veszélyesen megnyomta volna őket, aztán valaki dühösen felnyögött: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regi­mentje... — Kuss! — Ez lá­zadás, emberek! — Magyar vagy? — Mit tudom én! — Ez hadifogoly tábor! — Majd ott­hon hősködj! — Én haza aka­rok menni! Én haza akarok menni!... és az arcokra ki­rajzolódtak a fáradtság meg a félelem vonásai, és a testek óvatosan összehúzódtak... D. G. a háború második évében vonatra ült, tulajdonképpen vonatra ültették, és több ez- redmagával áthozták Magyar- országra, a határon rezesban­da várta őket, meg egy kor­mánybiztos egy jellegtelen, semmitmondó fogadóbeszéd­del, meg jelszavakkal, később letelepedhettek, de ebben több volt a belső szégyenke­zés, mint az öröm, négy év múlva pedig szinte órák alatt kellett nekik összecsomagolni, a szekérkaraván száz és száz kilométeren át haladt a visz- szavonuló nácik után, állan­dóan zuhogott az eső. éhesek voltak, betegség pusztított kö­zöttük, és D. G. napokon át a puszta testével védte négy­hónapos fiát a zuhogó esőtől, mert menni kellett. D. G.-nek ez a legnehezebb emléke a háborúból..; M. P. is idege­sen a homlokához kap, hal­kan mond valamit, de az is le­het, hogy csak a szája mozog, mintha megrándult volna. Dachau, a müncheni Schil­lings prafesszor, akit a tábor­ban „gyilkosdoktornak” nevez­tek, a táborban többek között 2500 pap volt, püspökök is, az orvosi kísérletekre legszíve­sebben ezeket a papokat sze­melték ki. Dachauban körül­belül hétezer szovjet hadi­foglyot gyilkoltak le a nácik. A krematóriumot a legkör­mönfontabb módszerek sze­rint rendezték be, mint a fürdőtermek, olyanok voltak, de a zuhanyozókból nem víz, hangra gáz ömlött, azonban a központi építésvezetőségen dolgozó foglyok, meg néhány polgári alkalmazott szabotá­zsa következtében egyre húzó­dott a gázfejlesztő kazán meg érkezése és beépítése, így minduntalan a főbelövést al­kalmazták,. : t A zóta negyedszázad telt ” el, ma már nagyjából csak az emlékmű jellegű ro­mok meg az emlékiratok és | történelmi dokumentumok em ! lékeztetnek az 50 millió ha­lottra, a 110 millió katonára meg a bombákra. Körülbelül egy éve mutatta meg M. Gawlicki, a kis szürke deszka­pavilonban az eredeti fény- képfelvételeket a harcokról, meg a laktanyát a Wester-. plattén, Gdanskban, az egy­kori Danzigban, M. Gawlicki annak a laktanyának az egyik ablakából, 1939. szeptember elsejének hajnalától kezdve, hét nap, hét éjjel tüzelt a támadó nácikra. Aztán el­tette a fényképeket, majd min dent elmondott, amit egy szemtanú elmondhat a máso­dik világháború legelső kato­nai ütközetéről, aztán tenger és kátrányszag volt. a közeli j kikötő felől kis nyárvégi bo- | garak húztak át a deszka- [ pavilon fölött, — Volt már a kikötőben? — kérdezte M. Gawlicki. — Voltam. — A hajógyárban? — Ott is. — Harminckilencben itt minden száz házból csak egy maradt meg épségben. Bólintottam, mert tudtam, olvastam, megmondták. — De mindent felépítettünk, látta? Hárommillió forint kártérítés A mvgoesi Béke/l SZ 6fí2 ezer forintot kapott as Állami Biztosítótól Az Állami Biztosító Bara- taya megyei Igazgatóságán már elszámolták a kalászo­sok és a kertészek idei jég­kárát és sok termelőszövet­kezetnek átutalták a károk után járó térítést. Csak au­gusztusban 3,2 millió forintot fizettek ki a közös gazdasá­goknak az őket ért jégkár trtáa, l4S£tobbet ABS-mm*­forintot — kap a mágocsi Bé­ke Termelőszövetkezet. AZ ócsárdi Győzelem Tsz csak búzára 241 ezer forintot vesz fel. A hoboli Zrínyi Termelő- szövetkezet 208 ezer forintot, a személyi Damjanich Tsz 168 ezer forintot, míg a hegy- szentmártoni Uj Kalász Ter- j melőszövetkezet 155 ezer fo­rmtot kap a jégkárra. — Láttam. — Ez a fontos, ugye? Nagyon fontos. Á nyugati hatalmak annak idején abban spekulál­tak, hogy a hitleri háború majd megsemmisíti a Szovjet­uniót. Ezt bizonyítják a mos­tanában napvilágra került do­kumentumok is, az inv ízió halogatása, az a vakmerő tak­tikázás, amit az angolszász vezetőkörök Hitlerrel szemben követtek, azonban a nyugati hatalmak számítása nem vált be. Kegyetlenül nehéz és vé­res áldozatok árán. de a Szov­jetunió döntő erőnek bizo­nyult a második világhábo­rúban, és a háború után nem­hogy akcióképtelenné vált. de a többi szocialista ország „tár­saságában” gazdasági, katonai és tudományos téren egyaránt döntő tényezővé lépett elő. A legnyomasztóbb kérdés, amit még ma is felteszünk magunknak, és amit a háború után felnőtt nemzedék is időnként feltesz: hogyan ke­rülhetett hatalomra Európa szívében a fasizmus, a minden emberi érték és törvény cini­kus megsemmisítésének irány­zata, személy szerint Hitler, aki háborúba sodort 72 orszá­got. A válasz az utóbbi húsz év alatt teljesen tisztázódott: a német monopóliumok veze­tői a New York-i tőzsde­krach után Hitler mellé áll­tak, hogy kikerüljék a veszé­lyes szociális megmozduláso­kat, és az egész nyugati nagy­tőke csak akkor hagyott fel gyakorlatilag a nácizmus tá­mogatásával, amikor Hitler már őket is belekényszerítette a háborúba. „Eredmény”: 50 millió halott. Azóta huszonöt év telt el, és korunk fejlődéstörvényei alapján megváltozott a világ képe, és természetesen meg­változtak az erőviszonyok is. Az emberben megnyugtató és higgadt érzések uralkodnak, a világ a meglévő súlyos ne­hézségek ellenére is elég mész sze áll a háborútól. Ma a há­borús politika komoly kocká­zattal jár. fZ- leiwitz, ma Gliwice egy kissé szimbólum a mi számunkra — több mint 130 ezer lakoséval, szénbányásza­tával, kohászatával, gépgyár­tásával. vegyiparával, koksz­művével. kikötőjével a Kozle csatornán és fémkohászati ku­tatóintézetével, vagyis; a bel­ső és a nemzetközi fejlődés irányát a szocializmus és a béke erői határozzák meg, és nem a háború érdekei. 50 millió halottra, a pusztító légi­támadásokra, a háború testi és lelki sérültjeire emlékezve, teljes meggyőződéssel mond­juk ezt, Thiery Árpád Csak a cím nosztalgikus, amit a lányok mondtak va­sárnap délben a Geisler Eta utcai Középiskolai Lánykol­légiumban, az egészen más. Az elsősök már itt vannak, a fölsősök közül még csak a kollégiumi tanács tagjai. A riportalanyokat arra kérem, hogy lehetőleg egy perc alatt kapásból mondják el a vaká­cióból azt, amit akarnak. Mindegyik túllépte az egy percet, és még utána is akadt valami fontos mondanivaló­ja. Hiába, még erősek a nyá­ri élmények. Íme a sűrített beszámo­lók ... Vészi Magdolna IV-es ja­nuszista: — Kétszer voltam Bala- tonfenyvesen táborban. Az elsőn pécsi úttörőkkel mint 12 lány őrsvezetője és tábori egészségügyi felelős. Estén­ként álarcosbálon szórakoz­tunk. A második raj vezető­képző tábor volt, egy hetes. Délelőtt foglalkozás, délután szabadidő. Két cseh diák­lánnyal is megismerkedtem, oroszul beszélgettünk egy­mással kézzel lábbal. A sza­badszentkirályi tsz kertésze­tében is dolgoztam. Ja, és kb. 80 levelet, lapot írtam a nyá­ron. Asztalos Edit IV-es leoweis ta: — Két hétig a barcsi pos­tán vei’ara tele f onközpontos. Kellemeéba «gtWftwn mert ttősésres takarmány a télre Rekordlnennyiségct vágnak siló napraforgóból a hirdi szövetkezetben. Az 55 holdas táb­láról holdanként 250 mázsa siló kerül a gödörbe. Vasárnap a bányászokat ünnepeljük: Ünnepség és emlékmüavatás Fáklyás felvonulás, Szeptember 5-én a bánya­üzemekben mindenütt röpgyű- léseken emlékeznek meg az idei bányásznapról. Ugyancsak szombaton történik a hűség­jutalmak kifizetése is. Tavaly mintegy 55 millió forintot fi­zettek ki, az idén a hűségjuta­lom összege eléri az 58 millió forintot. Mint minden esztendőben, az idén is a csertetői csendör- sortűz által mártír halált hal­tak emlékművéhez vanulnak fel a pécsi bányamunkások. Ez alkalommal leplezik le az új emlékművet a csertetöi dombon. A fáklyás felvonulás hét órakor kezdődik és az ünnepségre 8 órakor kerül sor. A bányatelepek lakói a következő sorrendben vonul­nak fel a csertetöi emlékmű­höz: Szabolcs bányatelep dolgo­zói fél hét órakor gyülekez­nek a Hősök terén és hét óra­kor indulnak. Pécsbányatelep dolgozói hét órakor a fehér­hegyi autóbusz megállónál gyülekeznek és bevárják a pécsújhegyi dolgozókat és azokkal együtt indulnak a Szabolcs-telep felől érkező felvonulókkal, ezért a pécsúj- hegyiek már negyed hétkor gyülekeznek a kultúrotthon előtt, hogy időben a fehérbe­Csertetőn tűzijáték — 58 millió gyi megállóhoz érkezzenek. A trösztigazgatóság dolgozói ugyancsak a fehérhegyi meg­állónál csatlakoznak a többi felvonulóhoz. A szabolcsfalu- si lakók fél nyolckor csatla­koznak a tömeghez és együtt indulnak az emlékműhöz a felvonulókkal. A bányászok fáklyás felvo­nulásán résztvesznek a helyi katonai alakulat tagjai is, va­lamint a munkásőrség dísz százada és a bányatelepi isko­lák tanulói, úttörőcsapatai. Az új csertetői emlékmű leleple­zése és megkoszorúzásának időpontja negyed kilenckor kezdődik. Az ünnepség prog­ramja a következő: a Him­nusz elhangzása után Stier Jó­zsef, a Mecseki Szénbányá­szati Tröszt pártbizottságának titkára mond ünnepi beszé­det, majd megkoszorúzzák az emlékművet. A koszorúzás közben a katonai alakulat diszsortüzet ad. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ér véget. Ezután a katonai alakulat tűzijátékot rendez az emlékmű mellett. Ugyancsak koszorút helyez­nek el a mecseki bányamun­kások a sortűz áldozatainak sírjánál a Vasas I. és Vasas II. bányatelepi temetőben. Ha szombaton este esős, rossz idő forint hűségjutalom lesz, a fáklyás felvonulás el­marad és csak a koszorúzást ünnepséget rendezik meg. Szeptember 5-én Komlón is koszorúzás! ünnepséget ren­deznek. A bányász egyenruhás küldöttségek fél hat órakor gyülekeznek a komlói bánya- igazgatóság épülete előtt és a bányászzenekar kíséretében vo­nulnak a kökönyösi Petőfi tér­re. A téren levő bányász-em­lékműnél a Himnusz hangjai után Dobos József országgyű­lési képviselő, a Kossuth- bánya üzemvezető helyettese mond ünnepi beszédet. A bányásznapi központi ün­nepségre Komlón 6-án keÁJ sor. Reggel a bányászzenekar ébreszti a város dolgozóit, maid kilenc órakor a szabad­téri színpad helyiségében ren­dezik meg a nagygyűlést. ^ gyűlés szónoka Pataki Mihály elvtárs. a tröszt igazgatója. A pécsi bányaüzemek üze­menként emlékeznek meg it bányásznapról Ez alkalommal osztják ki a kitüntetéseket, i’i- talmakat és a jubiláló bánva munkások jutalmait. A vé'-M bányatelepeken 6-án zenés éb­resztőt rendeznek, maid egész napos sport- és kultúrműsorom szórakoztatják az ünneplő embereket. Ö, oakátéié ! azt hittem, az lesz a helyset, mint a „Halló Gabriella” cí­mű filmben. De csak néha kiabáltak az emberrel. Aztán gyümölcsöt szedtem a bogiá­ri építőtáborban. Az első hé­ten a brigádunk még az utol­só volt, azonban a másodikon föltörtünk, és második lett a 36-os brigád. Balatonszaba- din is voltam egy kollégista barátnőmnél, majd Pesten, ahol múzeumokat, képtára­kat, látogattam. A brazíliai képkiállítás tetszett a legjob­ban. Dakó Judit II-os művészeti gimnazista: — A tanév végén kerámia üzemi gyakorlaton voltam a kaposvári Agyagipari Válla­latnál. Ez volt a legnagyobb élményem, megismerkedni az emberekkel és a gyárral. Utána otthon voltam Kapos­váron. Többször eljártam rajzolni, festeni. Csináltam egy ,.Szundító munkás” cí­mű képet is. Néha meg ba­báztam, ami azt jelenti, hogy drótból, vattából és maradék ruhaanyagokból bábukat ké­szítettem. A fejük pimg-pong- labda, kirajzolva, öcsémnek egy tengerészt csináltam, Fü­lig Jimnek keresztelte, ma­gamnak pedig - cqtÜoíióco^ Ripityom a neve. Frizurája a saját hajamból van, tétek abból neki is. Hogy sokat íü- rödtem és olvastam, az ter­mészetes. Hir Erzsébet III-06 leö- weysta: — A vakáció fő élménye, hogy a kollégium zártságá­ból pár hónapra kiszabadul az ember, haza,mehet, együtt lehet a testvéreivel, segíthet a szülőknek, kizökkenhet a folytonos tanulásból, kissé kitombolhatja magát, egy­szóval nyaralhat. De nem­csak otthon voltam, Sásdon. Élmény volt a bogiári építő­tábor és a fenyvesi KISZ-ve- zető továbbképző tábor is. Az utóbbi főleg azért, mert élég kötetlen volt a program, es­ténként táncoltunk a Vigadó étteremben. Papp Karola IV-es leö- weysta: — A gyöngyösmelléki tsz- ben segítettem anyókámnak, sok munkaegységet kerestem neki a szénagyűjtéssel, a ré­pa- és kukoricakapálással. Főzni is segítettem. Mikor most eljöttem, anyukám sír­va búcsúzott él tőlem. Ezen­kívül kétszer voltam Pesten rokoni látogatáson. Bálint Zsuzsa JV-e* leo- weysta; .— A bogiári építőtáborban Asztalos Edittel voltam egy | brigádban, erről ő már el- | mondta a lényeget. Dé él- j meny volt az is, hogy mindig j költözködtünk, amikor éjjel i esett az eső, mert lyukas volt a sátrunk. Szólőkötözéskor pedig, szintén esőben, meg úgy festettünk az egyszemé- , lyes katonai sátorlapokban, mint a zarándokok. A legma- radandóbb élményem pedig a , csehszlovákiai autótúra volt j a szüleimmel: Brnó, Pozsony, : Pöstyén, a camping táboro- ; zás és hazafelé a Dunaka­nyar? Vészi Ilona I-s januszista: — Nyaralni nem voltam, mert a szabadszentkirályi tsz diákbrigádjában dolgoz­tam. Látogatóba is jöttek hoz zánk a szentlőrinci Mezőgaz­dasági Technikumból. Ami­kor iskolatársaim Siófokra indultak üdülni, azért nem mehettem velük, mert akkor jött egyhónapi látogatásra a nagyanyám Konyháról, Er­délyből. Augusztus elején it jártam Pécsett, ismerkedtem a várossal. Ezt teszik, majd szeptem­ber első napjaiban nemcsak az elsősök, amikor a csinós fiatalok újból elözönlik az utcákat, tereket. Ismerős, ked vés és üde színfoltja ez Pécs­nek, amely vetekszik a Ker­tészeti Vállalat sokhelyütt pompázó virágkölteméhyei- veL ffeidlnger Vilin. i

Next

/
Thumbnails
Contents