Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-29 / 228. szám
»•*. SZEPTEMBER 29. NAPLÓ 3 Több gondot a vetőmag-előkészítésre Gyengén csíráznak az őszi búzák — Vessünk súlytöbblettel! Minden törpeüszögsel fertőzött tételt csávázni kell A szakvezetők már a nyár lején jelezték, hogy az idén őszi kalászosok vetésénél roblémák lesznek a csírázóépességgel. Az idei év aszá- os időszaka az őszi kalácsok biológiai érése idején vetkezett be. Ez a termés- ^szteség mellett azzal is járt, “gy a vetőmag csírázóképesle erősen romlott. t mulatnak a laboratóriumi vizsgálatok? Tekintettel az időben felisert veszélyre, az országban elsőként Baranya megyé- n végezték el az őszi kalá- Josok vetőmagjának csírázta- Isi próbáit. A Vetőmag Fel- gyelöség mindenekelőtt a bú- avetőmag-szaporító gazdasá- ok termését vizsgálta meg, s eredmény olyan lesújtó dt — a megvizsgált 287 vart búzavetőmag 95 százalé- a csírázás elégtelensége att vetésre alkalmatlannak i'zonyult —, hogy az említi gazdaságokat ebben az év- n teljes egészében kizárták vetőmag-szaporításból. Kiérték többek között a bólyi, ! szentegáti, zengőalji és ógádmindszenti állami gaz- p ságot. Az okokat kutatva a szak- írtők ma még csak feltételezésekre szorítkoznak. Feltehe- ó ugyanis, hogy a nagy nit- ogén műtrágya-adagolás be- olvásolhatja a csíra életké- »ességét. Ugyanis kisebb nit- Dgén műtrágya-adagokkal ólgozó termelőszövetkezetek tz idén jobb csíraképességű úzát produkáltak, mint azok z állami gazdaságok, álnevek öt-hat vagy még ennél is nagasabb holdanként! műtrá- 5ya-adagokkal dolgoztak. En- lek tisztázása végett a na- okban újra mintegy 60 min- át vettek az említett gazda- ágokban s ezt összehasonlítják a gazdaságok szomszédságban működő termelőszövetkezetek eredményeivel. Csakis megfelelő csírázó- képességű búzát vessünk A termelőszövetkezetek felismerve a helyzet súlyosságát, egymás után küldték be a vetőmag-mintákat, s így szeptember közepéig már az ösz- szes — mintegy 221.— minta beérkezett a Vetőmag Felügyelőséghez, ahol egy az idén először alkalmazott gyors módszerrel, az úgynevezett TTC-s vegyi eljárással igen gyorsan elvégezték a vizsgálatot. A búzacsíra vegyi elszíneződéséből három napon belül véleményt mondtak az egyes mintákról. A laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a tsz-ek áltál beküldött minták viszonylag jobb képet mutatnak a csírázást illetően, mint az állami gazdaságoké. A megvizsgált mintáknak csak a 3? százaléka maradt 80 százalékos csírázóképesség alatt s csak ez bizonyult vetésre alkalmatlannak. A minták 38 százaléka 80—84 százalék körül mozog, 39 százaléka 85— 89 es csírázóképességű, 35 szá- za’éka pedig optimális 90 százalékon felüli értéket mutat. Rendes körülmények között vetésre csak a 90—100 százalékos csírázóképességű szem optimális. Tekintettel azonban az országosan is súlyos problémára, a Földművelésügyi Minisztérium megengedte hozV határozott súlytöbblettel a 80—90 százalékos csírázóképességű vetőmag is felhasz- j ráiható. 2—14 százalékos A kapott minta alapján a Vetőmag Felügyelőség minden termel őszövetkezetnek megírja. hogy az egyes mintáknál mekkora súlytöbbletet javasol. A javasolt súlj'többlet 2-től 14 százalékig terjed. Mivel azonban az idén termett búzák alacsonyabb fajsúlyúak, helyes, ha a termelőszövetkezetek nem annyira a súly, mint inkább a kívánatos szemszám szerint vetik el a búzákat. A szövetkezetek jelentős ré- Me azonban nem saját-tecmé-. sű, hanem központi készletből származó vetőmagot használ lel. Vonatkozik ez elsősorban a pécsi és pécsváradi járás termelőszövetkezeteire, mivel az idén ezt a két járást jelölték ki búzavetőmagfelújításra. Az idegenből származó vetőmagnál épp olyan körültekintően kell eljárni, mint a saját termésűnél és minden esetben tisztázni kell csírázóképességét, azt, hogy kell-e súlytöbbletet alkalmazni. Ellenkező esetben a termelőszövetkezet esetleg súlyosabb terméskiesésre számíthat, hisz az idegen megyékből jött vetőmag csírázóképessége is igen változó. Ez az első év, mikor Baranya megye nem önellátó fémzárolt búzavetőmagból. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne érződjön a jövő évi gabonatermésekben. A törpeiiszog mint súlyosbító tényező Ami a vetőmagproblémát még súlyosabbá teszi, az az igen erős törpeüszög-fertőzött- ség. mely az egész megyében, de különösen a mohácsi járás egyes részein — Töttös, Bóiv stb. — jelentkezett; A zengőalji gazdaság kivételével valamennyi állami gazdaságot és több tsz-t kirekesztették a vetőmag-szaporításból az igen erős törpeüszög-fertőzöttség miatt. Legkisebb ellenálióké- pességet a Fertődi búza tanúsította a törpeüszög ellen. Valamivel kedvezőbb a helyzet a szovjet Bezosztája eseteben. A törpeüszög nemcsak a szemet, de a talajt is fertőzi s ezért ellene csak kettős eljárással: a szem csávázásával és a talaj fertőtlenítésével védekezhetünk hathatósan. A fertőzött táblák kiiktatása csak pillanatnyi megoldás, mivel az üszög spórái 5—6 évig is elélnek a talajban s ha most nem is vetünk oda búzát. elkerülhetetlen, hogy néhány év múlva vissza ne tér- j jünk a területre, akkor pedig a fertőzés illetve a kártétel újra jelentkezik. Egyetlen megoldás a csává- zás és talajfertőtlenítés. Leghatásosabb szer a hexaclor- benzol — egy új cseh gyártmány — melyből 400 mázsát rendelt a megye. A vegyszer érkezését a napokban várják. A csávázási mázsánként 20 dekagrammos mennyiséggel kell elvégezni, a talaj-fertőtlenítéshez 6—7 kilogramm vegyszer szükséges holdanként. Rónaszéki Ferencné Látogatás a Mohácsi Szövőgyárban Sóhivataltól a gyorsfelvető gépekig — Kiegyensúlyozott termelés Uj üdülő a Duna partján Paprikafüzérek A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Szövetkezet harkányi kertészetében füzérekbe szedik a piros hatvani erőspaprikát. A paprikát szárítás után akiskereskedelemnek adják át. Duro- nics Vincéné a napra függeszti a füzéreket. Évente kéíszer-háromszor írunk a mohácsi selyemszövő gyárról. Általában nincsenek nagy változások, minden év egyforma: kattognak a szövőgépek, tornyosulnak a selyem ruhaanyagok, millió méterszám. De vajon honnan indult ez a Duna-parti kis gyár? 6J2 év története A gyár jelenlegi helyén a századforduló előtt sóraktárak álltak. Ott volt a megye sóhivatala. Az uszályokkal érkező sót kirakták a hatalmas raktárakba és szállították tovább ..a szárazföld” városaiba, községeibe. A sóhivatal 1900-ban szűnt meg, s helyére építették a jelenlegi épületeket 1901—1902-ben. Ugyanilyen gyáregységet építettek fel Tolnában és Győrött. Fonó üzem létesült Mohácson, s egyúttal selyemgubóbeváltó is, mivel hernyóselyem fonalat AZ ÖTEVES TOLMÁCS — Ascsordzse nasu! Erre a felszólításra egy tucat gyerek megtörli az orrát. Sovány Lászlóné, aki a diszkrét felhívást kiadta, mégcsak kezdő fokon beszéli a román nyelvet és ismeretei mindössze ilyen „orrtöröltető bizalmaskodásra” terjednek ki, esetleg néhány evőeszköz vagy bútordarab nevére. De Ócsárdon ez cseppet sem baj, mert van ott egy „házi tolmácsnő” is. Neve Kis Rozália és most éppen ebédutáni álmát alussza. Fájó szívvel egyeztem bele, hogy a riport érdekében felkeltsék, mert a tolmácsolás végeredményben Ócsárdon is sok pihenést kívánó nehéz szellemi munka lehet. Sőt, Kis Rozika nélkül egyszerűen elképzelhetetlen fenntartani a kapcsolatot az ócsárdi cigányifjúsággal. legalábbis hatéves korhatár alatt. A „tolmácsnő” Teig] Bé- láné óvodai dajkának a karja''ban jelenik meg „sajtófogadást tartani”. Paprikapiros ruha, hajában annál is pirosabb szalag, mezítláb, szilvanagy hindu szemekkel. Először egyikünk sem jut szóhoz. Én a csodálkozástól, hogy miképp fér el két nyelv „perfekt” tudása és a hírből hallott sok értelem ott a paprikapiros másni és a hindu szempár között. Ö meg irgalmatlanul álmos, és sajtóhatalom ide vagy oda, inkább szunyálna tovább. Ezért a „tájékoztató” érdemi részét Sovány Lászlóné, Rozika óvó nénije — azaz hogy most éppen „szóvivője” —mondja el, amíg a Rozika elé tett maroknyi stolverk el nem éri a hatását és 5 maga is felel kérdéseimre. — Az idén május 18-án nyílott meg ez az ócsárdi óvoda — meséli Soványné — Akkor 18 gyerekünk volt, s abból hét cigány. Azóta „felduzzadtunk” 27 főre, közte éppen egy tucat cigánygyerek van. A cigányteleppel együtt összesen körülbelül nyegy- ven óvodás korú gyerek él a faluban, ebből a telepen 14. — Rozikára nagy szükség van — folytatja — mert a 12 cigánygyerek közül egyedül ő beszél tökéletesen magyarul, esetleg még az egyik kisfiú. A többi csak itt tanult meg néhány nélkülözhetetlen magyar szót. Persze én és a dajkánk is, tanulgatunk románul, de ez nem megy olyan könnyen. Ha Rozika nem lenne, a cigány gyerekeket talán haza is kellene küldeni. Előfordult, hogy Rozika éppen aludt és egész délutánba tellett, amíg a kis Orsós Marinak megértettük a kérdését és megmondhattuk neki, hoev nemsokára eszünk. Most írjuk a szavakat és szótárt készítünk. — Egyébként sok anyagi gondunk van. de sokat is segítenek is minket. Csak az óvodai épület 220 ezer forintba került. A MÉSZÖV patronál bennünket, adtak negyvenezer forintot, azon vettünk hűtőgépet, bútort és sok mást. A legnagyobb öröm, hogy ma már csak ruházatban van eltérés a cigány és a magyar óvodásaink között. Sőt. ők jobban szeretnek itt lenni, mint a magyarok, van akit nem enged az anyja, mégis elszökik hazulról. A ruhagondok enyhítésére most kaptunk a sellyei óvodától egy ezer forint értékű 18 kilós csomagot. Közben a stolverk megteszi hatását és Rozika végre „rámveti szemét”. Legyek őszinte? Azzal tettem fel neki a kérdéseket, hogy majd egy koravén gyerekre jellemző válaszokat kapok. — Szeretsz játszani? — Igen. — Mivel? — Pólyásbabával. — Mi leszel, ha megnősz? — Doktor néni. — Mit szeretsz még? — Énekelni. Meg bablevest enni. — Igaz, hogy az óvodában megülitek egymás névnapját? — Igaz. — És a magyar óvodásoktól is kaptok virágot? — Kapunk. A válaszok, gondolom, megdöntik a teóriát, Rozika nem koravén. Csak jóeszű, cserfes lányka, akinek a helyén van a nyelve. A nyelve? A szive is ... Egyszer egy cigány kislány eltörte a tányérját, persze az óvó nénihez és gáttá neki, hogy ezt nem szabad. Mire az felelt valamit cigányul. „Mit mondott?” kérdezték. Rozikát. De Rozika válasz helyett odament az óvó nénihez és puszit adott neki. Csali később tudták meg idősebb cigányoktól, hogy a tányértörő kislánv ezt mondta: „Vigyen el az ördög!” De Rozika nem bántotta meg az óvó nénit azzal, hogy lefordítsa. FSKtessy Dénes cék helye még ma is látható a gyár udvarán. Az első világháború idején pangás következett be, majd a háború után megszüntették a hernyóselyem feldolgozását és az állam bérbeadta az üzemet olasz tőkéseknek. így 1922-ben mint szövődé kezdte meg működését a mohácsi gyár. A következő esztendőben 112 szövőgépet, 8 csévélőgépet. 6 gombolyítót és 5 kisf elvetőgépet helyeztek üzembe. Hetven munkásnő dolgozott a gyárban és naponta mintegy ezer méter selyemszövetet gyártottak. Az 1932-es év — a gazdasági világválság csúcsa — „elseperte” a mohácsi selyemszövőt. De két év múlva, 1934-ben mint a Soproni Selyemipari RT leányvállalata újból üzembe lépett, sőt termelését fokozta. A munkáslétszám megháromszorozódott, az évi termelés elérte az egy millió métert. 1945-ben kilátástalan volt a helyzet. A visszavonuló német csapatok feldúlták a gyárat, mivel azt átvonulási bázisnak használták. A romok eltakarítása után megkezdték a termelő munkát, de nyersanyag hiányában az újbóli leállás fenyegetett. A szovjet katonai alakulatok segítettek és a búvárok felszínre hozták a fonállal teli uszályt a Duna fenekéről. Megszárítgatták az elázott fonalat és termeltek tovább. A gyár fejlődése a felszabadulás után nem volt számottevő. Az utóbbi esztendőkben annál inkább. Említésre méltó, hogy a sokféle típusú szövőgépeket a Magyar Selyemipari Vállalat profilírozta. A gépek átcsoportosítása jelenleg is folyamatban van, körülbelül két év múlva fejezik be az átszervezést, amelynek végével a 166 szövőgép kétféle típusú lesz. Ennek az átszervezésnek igen nagy előnye. hogv köny- nyebb az alkatrészellátás, nagyobb az üzembiztonság. A szövőgépeken kívül van még a gyárban kilenc csévélőgép, két gvorsfelvetőgép és egy irezőgép. ; \őti a termelékenység A mohácsi gyárban 346-an dolgoznak, általában mohácsi lakosok, néhányan a szigeti községekből járnak be a gyárba. A dolgozók zöme nő. A szövőnők négy hónapig tanulják a szakmát, amikor mi- > nimum vizsgát tesznek, s 3 í éves gyakorlat után teszik le \ a végleges szakmunkás vizsgájukat. A munkásgárda megállapodott, évente nem több a ki- és belépők száma tíznél. A dolgozók átlagkeresete 1960-ban 1214 forint volt. az 1 idén az első félévben már j 1310 forintra emelkedett. Nőtt j a termelékenység is: 1960-ban j 106 Sortat aaenkásbérre 666 forint termelési érték jutott, 1964-ben már 826 forint. A gyár dolgozóinak van rendes öltözőjük és fürdőjük, jó az üzemi konyhájuk, a kultúrterem szép, van televízió és van üzemi könyvtár is. A gyár vezetőségének indítványára felépítettek a Duna partján egy négyszobás vikendházat. amelyet a jövő strandszezonban mór birtokukba vehetnek a pihenni vágyó dolgozók. A zömmel nőket foglalkozr tató üzemben alig találni női vezetőt, de még a csoportvezetők között sincsenek nők. A szakképzettséget tekintve a következő a helyzet: a mohácsi üzemben egy mérnök y dolgozik és 11 textiltechnikus. Tavalyelőtt hárman, tavaly ketten végeztek a levelező tagozaton. az idén ketten járnak még a technikum levelező tagozatára. A technikusok között egyetlen nő sincs. A technikusi képzettséget a művezetőktől, a segédművezetőktől és az osztályvezetőktől követelik meg. Állítólag azért nincs női művezetőjük, mert az a beosztás fizikailag nehezebb mesterség, mint a szövőgép mellett dolgozni, hiszen nekik kell a gépeket javítani, ami sok esetben nehéz alkatrészek cipelését kívánja. Ezért nem is törekednek a nők a művezetői pálya felé. • •• rr • Van-e jövője a gyárnak? A jelenlegi állapotnak mindenesetre megvan a jövője. Inkább az lenne a kérdés, hogy a fejlődésre van-e lehetőség, vagy egyáltalán van-e szükség erre. A szükségleteket itt Mohácson nehéz lenne meghatározni. A magyar selyemiparnak bizonyos fokú fejlődésre állandóan szüksége van. A mohácsi üzem mostani keretein belül nem képes növekedésre. hiszen erre nincs helye. A gvár köröskörül „be van kerítve”, egy tapodtat sem tud terjeszkedni. Annál inkább az ország más selyemgyárai. Egy azonban biztos, a szentgotthárdi üzem már elérte maximális fedettségét. Sopron ás Vác esetében gátló tervező a munkaerő hiánya. Talán érv megoldás elfogadhatónak látszanék, ha a fejlesztésre kerülne a sor: érdemes lenne megfontolni a mohácsi Farostlemezgyár szomszédságát, hiszen az ott lévő evárral kooperálva elegendő gőzt áR vizet tudnának szerezni és helv is akadna bőven. Mim ka erő ielenleg korlátlanul biztosítható Mohácsról és a közvetlen szomszédos községekből. Persze, a további feilesztés eevelőre még az etoán- 7e1ések határát sem lérto +,",t rlrt ■Y'ó'fic; c ^awÍÍI 070. P V'-pínrÁ'"'1-'-1 —------- ,------b ad figyelmen 1 ' (Gazdagh István) VETIK AZ ŐSZI ÁRPÁT Még a hét elején befejezik a pogányi „Tavasz” tsz-ben a 260 hold őszi árpa vetését.
