Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
Pécs és Egyetemi Könyvtára Síá'p oexAtk kűiujae A régi Pét» roham» fejlődésében, amikor szinte nap ról napra új városkép tűnik elénk a keleten eltűnőben lévő salakdombok vidékétől a nyugati városrészig és a régi mocsaras „indóházi” tájéktól a Mecsek lankáit újjávarázsoló nagy építkezésekig, nem árt néha meghi- hennünk a múltban és ugyanakkor törődni azzal, mi van és mi lesz azokkal az épületekkel, intézményekkel, amelyeket az elmúlt korok méltó örökségként hagytak reánk. A múlt értékes hagyományai közé tartozik többek között az Egyetemi Könyvtár, amely a Széchenyi tértől észak felé kiinduló jellegzetes kis pécsi utca, a Leonardo da Vinci utca monumentalitásban legnagyszerűbb épülete. A magyar klasszicista építészeti stílus e remek alkotása, amely pécsi mester műve, (ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy erről az egyedülálló épületről képeslap a városban nem kapható) nem csak mint épület, hívja fel magára a pécsiek és az itt járó idegenek figyelmét. — Méteres falai között a múlt század első felében hazánk egyik legrégibb nyilvános könyvtára talált hajlékra, és e falak között működik ma is az Egyetemi Könyvtár. A múltról beszélve arról is meg kell emlékeznünk, hogy városiunkban nem ez volt az első könyvtár. Egykorú fellegi'zéseik szerint — minden valószínűség szerint a mai épülettől nem messze — a Káptalan utca 2. szl. háziban Kandó György pécsi nagyprépost az 1400-as évek második felében könyvtárt szervezett könyvtárosi állással. Öt. megelőzőleg Janus Pan- noniusnak, a híres humanistának (1459—1472 között pécsi püspöknek) a könyvtáráról is vannak értesüléseink. Sőt még egy lépést tehetünk visszafelé az időben: nem mellőzhetjük annak megemlítését sem, hogy az/ 1367-ben alapított első magyar egyetemnek, a pécsi egyetemnek is volt — más egyetemek mintájára — valamiféle könyvtára. A könyv és a könyvtár tehát már évszázadokkal ezelőtt megjelent városunkban. Nem újat akart alkotni, hanem a régit kívánta feleleveníteni Kümo György, amikor a régi pécsi egyetem újbóli létrehoizása érdekében 1774-ben, mintegy 20 évi terv szerű könyvgyűjtés után — hazánkban elsők között — megnyitotta könyvtárát „a nyilvánosság szániára”. Az egyetem céljára alapított. könyvtár 1831-ben költözött mai épületébe ét 1923bam érte ei az alapit» célját; ekkor váüt ténylegesen egyetemi könyvtárrá. 1923-ban 35 000 kötet könyv volt ebben az épületben. A következő években rohamosan nőtt a könyvállomány és az eddigi heti 5—6 olvasó lét száma napi 10—12 főre emelkedett. Ma ugyanebben az épületben csaknem 300 000 kötet könyv és folyóirat van, a napi látogatók száma 150—250 fő. 300 000 kötetnyi könyv nagy mennyiség, az egyetemi igényeken kívül újabb könyvtári feladatok ellátására, a könyvtári szolgáltatások szélesébbkörű kiterjesztésére is alkalmas. A városunk és a környék tudományos kutatói, valamint a hazai és a külföldi könyvtárak épp úgy, mint a magasabb könyvtári igényekkel fellépő szakemberek máris igen szép számmal látogatják, illetve igénylik szolgáltatásait. A könyv- és folyóiratán,omány mennyisége és összetétel» lehetővé teszi, hogy az egyetemi igényeken túl a könyvtár másik feladatát: az országos jellegű, átLtalénoe gyűjtőkörű, tudományos szakkönyvtári, (jogszabályban lerögzített) feladatot is elláthassa és ellássa. Ez az cica, hogy a tudományos könyvek iránt érdeklődő olvasók oly nagy szám,ban keresik fel e könyv tárat és igénylik szolgáltatásait. Végül, de nem utolsó sorban, a ma embere számára is sokat jelent a könyvtár műemlékké nyilvánított része, amely évszázados könyveivel nemcsak a turista könyvtárlátogatók tetszését nyeri meg, de ezen túl nem egy bel- és külföldi történész, a régi tudományos kiadványok iránt érdeklődő tudós számé, ra tartogat kellemes meglepetést és jelent komoly segítséget munkájukban. Szóltunk a múltról, a jelenről, de mindezideig nem szóltunk a jövőről. A könyvtár létén és működésén kívül itt egy másik kérdést is kell érintenünk: a Pécsi Egyetem kérdését. Mert hisz, abban a városban, ahol az első magyar egyetem működött, van ma hazánk legkisebb egyeteme. Az egyetem, amely 1967-ben alapításának 600 éves évfordulóját kívánja ünnepelni, jelenleg egy karú egyetem, mert külön működik városunkban a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kara és külön a Pécsi Orvostudományi Egyetem, amely ma már önálló központi könyvtárral rendelkezik. Az Egyetemi Könyvtár fel adatának megfelelően elsőül ennek az egykarú egyetemnek a könyvtári igényeit elégíti ki. Felvetődik azonban a kérdés: meddig képes évszázados falai között a hatványozottan növekvő állományt elhelyezni, a megsokszorozódott feladatokat ei látni. Hazánk legrégibb nyilvános könyvtára ma már egyben a legkisebb egyetemi könyvtár. Más városokban fejlődik az egyet e- tem, bővül a könyvtár. Pécsett viszont, az egyik legnagyobb vidéki városunkban, melynek lakossága a többi egyetemi városokéval összehasonlítva épp úgy — ha nem nagyobb mértékben — növekszik, a csonka egyetemhez fejlődésben lemaradt könyvtár kapcsolódik. Pedig az ipar fejlődése, a lakosság növekedése nemcsak anyagi igényeket vethet és vet is fel. A kulturális fejlődésnek az előbbiek elválaszthatatlan részéként kéül szerepelnie, hogy mindezek kölcsönhatása a folyamatos fejlődést szolgálhassa. A kulturális fejlődés elengedhetetlen előfeltétele viszont az itt élők továbbtanulásának, művelődésének fokozottabb biztosítása, ennek viszont el nem mellőzhető alapja az egyetem és könyvtárának anyagi erőihez mérten megfelelő fejlesztése. As Egyetemi Könyvtár kinőtte régi keretét. Bővítése — az egyetem fejlesztésétől függetlenül is — sürgetően szükséges. A Művelődésügyi Minisztérium, elismerve a fejlődés szükségességét, * könyvtár igényét az Országos Tervhivatal elé terjesztette. Az Országos Tervhivatal kedvező döntése esetén az Országos Műemléki Felügyelőség segítségére van szükség, hogy Pécs városának ez az igen értékes műemlék-objektuma — a maga műemlék környezetében — megfelelő mértékben és formában fejlődhessék. Ez a fejlődés a könyvtár munkája javításának egyik legfontosabb kritériuma. Az épület fejlesztésével válik lehetővé, hogy mindazok az olvasók, akik szakkönyv igényekkel lépnek fel, akiket ér délcel a könyv, a tudomány, mégnagyobb számban kereshessék fel ezt. a könyvtárat, hogy még több segítséget kaphassanak munkájukhoz, a könyvtárnak még több szolgáltatását vehessék igénybe, hogy ezáltal valóra váljék a bejárati márványtábla 1774- ben írott, szövegének befejező mondata: .,Meggazdagodva távozz és térj vissza gyakrabban.” F. M. j A ▼ersibarálok Köre — a Magvető Kiadó égisze alatt működő fiatal könyvbarát mozgalom — tagjai kapták első Uletménykötetül ezt a | díszes kiállítású s tartalmában is reprezentatívnak szánt antológiát. A könyv az 1963-as évben folyóiratokban vagy könyvekben mee- i jelent versekből készült vá- | iogatás. „Az volt a szándékunk, hogy olyan antológiát adjunk kézbe, amely az elmúlt esztendő költői termésének legjavát gyűjti egybe” — vallja a kiadó a könyv előszavában. Az antológia mintegy száz költő kettőszázötven versét tartalmaz za. Ha ezt a számot összevetjük egy másik adattal, azzal tudniillik, hogy az elmúlt évben csaknem negyven verseakötet, valamint a három fővárosi és a négy vidéki irodalmi folyóiratban háromszáz költő mintegy másfélezer verse jelent meg, valóban igényes válogatást kell feltételeznünk. De ha az antológia mögé azt az értékelést vetítjük oda, amit Diószegi András adott A magyar Ura 1963-ban efimű tanulmányában (Kritika, 1964. 2.), akkor is általában helyes hangsúlyelosztást súlypontozást találunk ■ kötetben. Egy Hyen antológiának egyszerre kén a vers iránt megnövékedett érdeklődést kielégíteni és új érdeklődést kelteni, a szép versek barátait megtartani és új közönséget szervezni. Különösen ha ez utóbbi szempontból vizsgáljuk az antológia anyagát, helyeselhetjük, hogy — ha csak egy-két verssel is — sok fiatal szerepel a kötetben, jónéhányan olyanok, akik még első kötetük megjelenése előtt állnak. Természetesem ez a kötet legviszonylagosabb, leg kockázatosabb része. hisz kapásból idézhetnénk több tucatnyi költőt — nem is éppen pályakezdő fiatalokat —. olyanokat, akik "em szerepelne!: a kötetben, vi szont akikkel a kötetben szereplők egynémelyike bízvást helyettesíthető lenne. De mivel nem iskolai segédkönyvről, hanem egy versbarát mozgalom ajándékkönyvéről van szó — tehát egy má’ meglévő érdeklődést is föl keli tételeznünk —, jobban örültünk volna, ha a kötet öszeóllításában — az objektív értékelést nem keresztezve — nagyobb helyet kapott volna az egyéni fzílés. az eredetibb, önállóbb válogatás. Ez a mostani antológia talán túlságosan is „szabályos”, kimért, s éppen ezért kissé színtelen, legalábbis színtelenebb, mint az a kép, ami a könyvkiadás és a folyőirattermés nyomán a mai magyar versről az olvasóban kialakulhatott. S mivel a kiadó úgyis azt ígéri, hogy a szép versek antológiáját a következő évben folytatni kívánja, töprengeni kellene: nem volna-e hasznosabb egy-egy ismert kritikusra, irodalomtörténészre vagy éppen költőre bízni az esztendő kölI Tájékozódás Egy kémregény vezet Mit olvasnak nyáron az amerikaiak? Az amerikai bestseller listák élén már hónapok óta egy kémregény áll: John le Carré ..The spy Who Came in From the Cold” című regénye, melyről Graham Greene, a neves angol író azt mondta, hogy ennél jobb kémtörténetet, még nem olvasott. A könyvet a Coward-McCann kiadó jelentette meg, s 4,50 dollárba kerül. Ugyancsak hónapok óta szerepel a listán Mary McCarhy „A csoport” (The Group) című regénye (igaz, hogy már csak a jegyzék végén), s igen kelendő Remarque ,.Lisszaboni éjszalcák" című műve. Nagy mennyiségben fogy, * hónapok óta az érdeklődés középpontjában áll Hemingway posztomusz kötete, az ..A Moveable Feast”, melyben a tragikusan elhunyt Nobel- díja-s író emlékeit mondja él. Különösen népszerűek a Kennedy elnökről szóló művek. A The New York Times irodalmi mellékletének bestseller listáján három olyan kötetet találunk, mely a tavaly meggyilkolt amerikai elnökről szól. A „Négy nap” (Four Days) című az elnök haláláról és temetéséről szóló anyagot, főleg képeket tartalmaz. A másik kötet az elnök egy hétköznapjáról szól, a harmadikat Salinger és Vanocur írták. s címe „A Tribute to John F. Kennedy” (Kegyeletadás John F. Kennedynek). A Kennedyről szóló könyvek általában igen kedveltek az Egyesült Államokban, s nagy szómban jelennek meg. Az Egyesült Államok legismertebb kiadóinak egyike, a Doubleday. most jelentette meg James T. Farrettnék. az ismert Studs Lonigan-trilógia szerzőjének új regényét, melynek címe „What Time Collects” (Amit az idő összegyűjt), s egy' középnyugat-aimerikai család két nemzedékéről szól 1870 és 1920 között. A kötet ára 5.95 doillár. Ugyanaz a kiadó két hátborús regényt nyújtott át az olvasónak: Leon Vris „Armageddon”-ját (Döntő csata), amely hetek óta tői termése legjavának öszszeválogatását, mindenképpen olyan valakire, aki nevét is odaírná a kötet élére, s egyéni ízlését is érvényesítené az anyag összeállításában, elrendezésében, esetleg a maga véleményében szereplő írókat, illetve költeményeket. Ha izüésneve- !ő. érdeklődést felkeltő szelepet szánunk egy ilyen kötetnek, nem mondhatunk ie arról, hogy egyéni vélemény, önálló ízlés is kifejeződjön tenne. Szerb Antal híres Száz verse vagy Sőtér István Négy nemzedék — élő magyar költők című antológiája — hogy csak találomra idézzek két hasonló vállalkozást — máigható siketének és népszerűségének okát is ebben kell keresnünk. Ugyanezzel függ össze, hogy a Szép versek folytatását sokkal gazdagabb btb- , Siográfiai és életrajzi adatokkal kellene ellátni, s az sem ártana, ha csak kétforintos nagyságban is. de a költő arcképét is ott láthatnánk a neve fölött. A Pécsett éM költők közül Csorba Győző négy, Pákolitz István három. Pál József pedig egy verssel szerepel az antológiában. Rajtuk kívül a mai Dunántúlt még a székesfehérvári Bódás János és Takács Imre. a szombathelyi Káldi János, a győri Kúlcsár János és a kaposvári Takáts Gyula képviseli a kötetben. Tüskés Tibor a legjobban keresett könyvek közé tartozik és Dawid Wertheimer ..Von Ryan’s Express” című regényét, amely már hónapok óte rendkívül kelendő. Amerikában nagyon elterjeditek a könybfclubok. Egyikük a Book -of-the-Momb Club (A hónap könyvének klubja), többek között a következő műveket ajánlja tagjainak olvasmányul: Villiam L. Shirer „A Harmadik Birodalom lény- kora és bukása”, Rolf Hoch- htet „A helytartó”. Helen Mcinnes „The Venetian .4f-> fair” (A valenciai eset), valftí^” mint a nemrég elhúnyt lan"' Fleming .. Gilt-edged Bonds” című regényét. Robert J. Donorán könyvét John Kennedv háborús napjairól „PT 109” címmel, George C. Marshall tábornok emlékiratait. ..Education of a. General” címmel James B. Conant könyvét se amerikai pedagógusképzésről (The Education of American Teashersfl. James Mi ebener ..Karvdnok” cimű művét. Gönner Gress német fró ..Bádogdob” című immár viláehír-o szert tett regényét, Will és Artel Durant történeim' műiét XIV I-ajos koráról. A felsőről tokon kfviij természetesen még igen sok új könyvet dobtak piacra «.nyáron az amerikai kiadók, (—n) VITEZSL4V NEZVAL édesanya h GIMNAZISTA ÉVEIM VÁROSA, Treble, káprázó szemem előtt a kirakatok üvegén át jelentkezett. Elkápráztattak mindenekelőtt a színes szellőrózsák, amelyek az oltani Oszt ékesítették. A könyvkereskedésben köny vek és csábító füzetek mellett kapható volt olyan különös formájú tintatartó, mely légmentesen zárt. az ember zsebében hordhatta a” iskolába. Ott láttam a l'ilág legkülönösebb formájú írótollait. roppant kicsinyeket és roppant nagyokat, széles szárnyűakat. A cukrásznál százszínű fagylaltot és jegeskávét kaphattunk, ami mind már szinre-szem- re is kész költészetnek látszott. A drogériában felfedeztem a színészek arcfestékeit, s a bengáli tűz gyufáit, ezeket ugyan nem vásárolhattam meg. de amúgy is rabul ejtettek. sugallatukra színdarabot kezdtem írni házbeli ismerőseim és lakásadó rokonságom .—imára. Ezek az idegen világba kitáruló csepp ablakok segítették legyűrni a hazavágyódásomat. új költői világot gyújtottak k évzcletemben. De a ház. amelyben laktam, komor volt. Amikor anyám megpillantotta a manzárdszobát. amelyben aludni szoktam, azonnal e7 döntötte, hogy lakást kell változtatnom, s olyan helyen kell laknom, ahol szigorú fel- ür"zl”t mellett élek. A felügyelet ugyanis idővel eltompult, s az események fordulata nagy változást hozott életembe. 1915-ben apámnak be kellett vonulnia. Ekkor anyám lakásunk egy részét átköltöztette Trebicbe. hogy együtt legyek vele és húgommal. Igaz. hogy az osztrák koncentrációs táborba zárt apám miatt sötét gondok borítottak el, mégis édesanyám együttélése velünk érzelmi felszabadulást jelentett számomra. Legyőztem az idege-nség-érzetet; mely eluralkodott rajtam olyan életszakaszaimban is, amikor a városban különféle szórakozásra és varázslatokra leltem. Ekkor szerettem meg a várost, mert a gimnázium unalmas órái után anyám jelenlétének napfényében sütkéreztem, legalább részben körülvéve a mi régi bútorainkkal és almáink illatával. Két ellentétes akkord megtalálta a maga harmónikus kibékülését. HA SZÍNMŰVET ÍRNÉK édesanyámról, külső kiállítása nem okozna különös nehézséget. A darab a samikovicei iskolában játszódna, két szobánkban s a konyhában. ahol sütöttek-főztek, télen tollat fosztottak, évente kétszer esett disznóölés, ott játszódna a darab az udvaron, ahol tyúkok és libák jártak, a leértben, az almafák alatt, a ringlóknál, s a veteményesben, ahol fokhagyma kv.nkorod.ott. s aránylóit a hagymaszár, az ■ kóla előtti lépcsőkön, nagymama valecsi vendéglőjében, ahol a falusi bácsik E-milkAnak szólították anyámat, aztán folytatódna a darab Trebicben, Machacek házában, ahol oly önérzetesen zengett anyám falusi táj- szálába, m/ivelhogy ö soha nem érezte szükségét annak, hogy „városimód” beszéljen. S folytatódna a darab Dalesicében; ott közel esne anyám szülőhelyéhez, ahol együtt lakott velünk életének két utolsó évében valecsi nagyanyánk, s véget érne a brünni vá- ■ osnegyed egyik házában, ahonnan már csak •7 kórházba s a temetőbe vezetett anyám Út- ia. Jóval nagyobb gondot okozna a diszlete- 'ősnél édesanyám bonyolult jellemének rajza. Van-e mód az anyai szeretet olyan meg- elenítésére. aminő anyám szeretete volt gyér mekei iránt. Soha nem kényeztetett, soha nem babusgatott, ami húgomnak olykor fájt is. Egyszer oda akart bújni anyjához, ő azonban kénytelenszerű en elszomorította: Gyermekem, erre én képtelen vagyok, ezt én nem tudom! — mondotta neki. Én mini fiú sokat bosszantottam anyámat, vásott, nyers és undok kölyök voltam, büntetnie kellett, mégis nem egyszer alig tudtam magam visszatartani, hogy zokogva nyakába ne omoljak. Serdülő koromban, ifjúságom ideién szinte betegségemmé vált, hogy képtelen voltam anyámnak beszámolni érzelmeimről. Mikor anyám öregedni kezdett, versei írtam, róla titkon, ezzel a címmel: ..Ha májé megöregszel”. A vers az Anyáknak címzett évkönyvben jelent meg s anyu karácsonyra megkapta tőlem.. Ekkor történt, hogy húgom, akinek legott engedelmeskednie kellett -minden szavamra, akaratom ellenére hangosan felolvasta ezeket a strófákat. Mindnyájan sírva fakadtunk. AZTÁN ANYÁM MEGBETEGEDETT, élete egy hajszálon lógott, a műtét után éreztük, hogy napjai meg vannak számláira, mégis még tizenhárom évet kaptunk a sorstól, hogy együtt töltse velünk, g minél jobban öregedett, annál inkább meg tudtam neki vallani minden gyöngeségetnet. Néhány nappal halála előtt, mikor már alig látott, mereven a szentembe nézett, szinte megijedtem. Megkérdeztem, lát-e? Egyszerű szavakkal közölte, hogy igenis lát; ezt oly gyengédséggel mondta, hogy nem engedheti meg magának sem a fiú, sem a költő e szavak megismétlését. Midőn a második műtét után, három órával csendes halála előtt, a hashártyagyulladás pírba borította arcát, a hajnalpír rózsaszínébe, sikerült szavaimmal reményt keltenem benne. S mikor elmondta kívánságát, hogy aludni szeretne, lélekben már elbocsájtottam őt mind az életből m a világból, amelyben túlcsorduló mértékkel megadta nekem édesanyám mindazt, amit csak embernek adhat. Szalatnai Rezső fordítása * Vitezslav Nezva! (1900—1SSS) korunk legnagyobb cseh költője. Forradalmár volt. V cseh vers és nyelv páratlan művésze. Halála előtti hónapokban megírta önéletrajzát. Életemből -mímel, melye« Szalatnai Kezső fordított magyarra. A közeljövőben Budapesten, az Eu ó- pai kiadónál megjelenő műből közöljük az anyjáról írt részletet.
