Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
fm SZEPTEMBER 201 IUAPBL&' 3 Miért tűlérősiftcik esSeg»!cné&an? Három hónap alatt közel hatezer túlóra — Fő ok: a késedelmes anyagellátás A bérosztályon a következő adatokat jegyeztem fel: j>i- rűusban 1637 túlórát számfejtettek és túlórapótlék elmén 5581 foiántot fizettek ki, júniusban 2349 túlórát ööíil forint pótlékkal, augusztusban 1742 túlóráit 6507 forint pótlékkal. Az átlagos órabér augusztusban 8.15 forint volt (a másik két hónapét nem tudták megmondani), tehát könnyű a számvetés: három hónap alatt 5728 túlóra, átlag- órabérrel szorozva 46 683 forint és a pótlék címén kifizetett 20 669 Ft, az összesen 67 352 forint. Ennyi pénzt fizettek ki feleslegesen az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat Sopiama gyárában. Hogy miért? Négy fórumot jártam meg, hogy választ kapjak erre a kérdésre. Jártam a dolgozóknál, az üzem diszpécsereinél, a szakszervezeti titkárnál és a gyár főmérnökénél. Sehol nem szépítettek, őszintén elmondták a helyzetet. Jm szívesen túlórázunk.. “ Ezt fiatal szakmunkások mondták, arra a kérdésemre, hogy mi a véleményük a megszokottá vált túlórákról. — A termelési tanácskozáson is elmondtuk, most is elmondjuk: nem szívesen túlórázunk. Fiatalok vagyunk, a szabad időnket kellemesebben is el tudnánk tölteni. De hát mit tehetünk mást. muszáj.. Kiderül! a beszélgetés során, hogy a túlórában keresett pénzre nincs is különösképpen szükségük. A többletmunkát ugyan zokszó nőikül elveszik, ha arra esetenként szükség van, de már unják a rendszeres túlórázást. Szili János esztergályossal hosszabban beszélgettem, neki havonta átlag harminc túlórája van. — Negyedmagammal élek, egyedül keresek a családban. Ha a munka megkívánja, szívesen végzek túlórát, jól jön az a kis többletpénz... Valaki közbeszólt, hogy adjanak időben anyagot, akkor majd nem lesz szükség a túlórára, szervezzék meg ésszerűbben a munkát. Ezzel az üggyel a diszpécserhez kopogtattam he. Ha megjön az anyag, kezdődik a „rohammunka" Az üzem diszpécsere, Nagy Sándor elsorolja, hogy szeptember hónapban milyen termékeket kell előállítaniuk: nyolcvan dagasztócsészét, három doboztöltő automatát, 32 gyűjtő asztalt, 20 fogaskerékszivattyút, 6 hidraulikus kezelő járdát és így tovább. — Azonban mindjárt panaszkodik is, hogy nincs elegendő anyagúk a termelés zavartalan folytatáséhoz. — Miért nincsen a hónap elején elegendő anyag? Talán nem tudják időben, hogy mit kell gyártaniuk? — Tudjuk — mondja Nagy S- ndor —, egészen pontosan tudtuk. De az anyagbeszerzés nem nálunk történik, hanem ff budapesti központban. Mi pontosan leadjuk az igénylést, s nekik vaov sikerül szerezni '-’au vem. Ha sikerül és meg- a hónap közepén. «*■- i-ordnik a ..roham melót”. • - itteni vezetőség hiába pró- javítani a helnzeten. vi-tii i<i az anyagellátáson v-sap. minden.. — Például az előbb felső-, ro’t szeptemberi programjuk•íZŐNTEG és kárpitozott bútor tisztítás Tempó Ksz. Pécs. Sallai u. 40., Pécs, Tettye u. 15. Telefon: 38-69. FORGÄCSOLÖ SZA K MUNKÁSOKAT, öntödei szak- és segédmunkásokat azonnal felvesz a Pécsi Vasas Ktsz hoz megvan-e minden anyag vagy még mindig hiányzik? — Van ami megvan, van ami nincsen. Például a hengerelt anyag és az öntvényszükséglet megvan. Persze az is úgy, hogy rengeteget kellett házilag változtatni, mert nem a megfelelőt küldték. így aztán a köracélból laposvasat kovácsoltunk, vagy kisebb átmérőjű koracélból nagyobb átmérőjűt zömítettünk. — Mi az, ama hiányzik még ma is? — Nincsenek még meg a doboztöltő automatákhoz szükséges dugattyú töltőfejek, hiányoznak még a komplett villamossági szerelvények is... Este, amikor a gépkocsi megérkezik Pestről, ott lessük a kapuban és kapkodjuk le, ha valami érkezett. Pedig először a raktárnak kellene bevételezni és úgy kiadni, de erre alig van idő. A marhafelvonó és leengedő berendezések villamos-szekrénye például tegnap érkezett, pedig már a múlt hónapban el kellett volna készülnie. Ez az leérem... — tárja szót a karjait a diszpécser. Megkérdeztem tőle azt is, hogyha a hónap elején itt lenne az összes szükséges anyaguk, igénybe vermének-e túlórát? — Ha minden pontosan itt lenne, akkor a jelenlegi túlóráknak még a húsz százalékát sem igényelnénk. Azt is csak azért, mert néhány speciális gépnél hiányzik a szakember. Mindenül falba ütköznek — A szakszervezet titkára — Gödöny Mihály — elmondja, hogy részükről törvényes az eljárás, mert havi 30 túlórát engedélyezhetnek, s erre a keret is rendelkezésükre áll. — Sajnos, akadozik az anyag ellátás és ezért a hó eleji pangást a hó végi hajrá követi túlóráklcal körítve. Egy év óla így megy, nem tudunk ellene semmit sem tenni, mindenütt falba ütközünk. Kiderül a beszélgetés során, hogy van anyag a gyárban, sőt némelyikből annyi, hogy eifekvése miatt büntető kamatot fizetnek. Lenne inkább kevesebb, de minden, amire szükség van. A központ intézkedései a következő negyedévre sem ígérnek semmi változást, sőt alighanem rosszabbodik majd a helyzet, mivel a második féléves tervüket 1.5 millió forinttal felemelték, hogy biztosítani tudják a másik két gyár esetleges elmaradása miatti kiesést. Nem mondom, furcsa logika, hiszen a kisalföldi gyáruk nem biztos, hogy ugyanezeket a termékféleségeket gyártja, következésképpen nem dagaszió- csészéből lesz az elmaradásuk. Az viszont igaz, hogy forintban stimmel majd a dolog. Valószínű, a központ is sejti a Sopiana nehéz helyzetét, mert már előre beígértek plusz 7000 túlórát és mintegy 50 ezer forint célprémiumot. Pedig egyszerűbb lenne, ha anyagot adnának pontos időben. — Mi kiírjuk az anyagigényt, felküldjük a központba és ülünk, várjuk az érkezését. Nem jó ez így sehogy sem. A hó első napjaiban minden szükséges anyagnak ott kellene lenni a műhelyben, de még inkább az pIoző hónap utolsó napján, hogy minden zökkenőmentesen haladjon. Nem kellene akkor fele túlóra sem. Felíél’enlil válíozfaíní kell a jelenlegi helyzeten A gyár főmérnöke, Czakó János helyben hagyja mindazt, amit a munkások, a disz- I pécser és a szakszervezeti tat— ! kár elmondott. Látszik rajta, j mennyire bántja őt is ez az ; egész szervezetlenség. Amikor beléptem hozzá, akkor ért vé- I get sz osztályvezetői megbeszélés, amely két és fél órán ál tartott. S a legbosszantóbb, hogy azon a műszaka értekezleten nem is a „nagy dolgokkal” voltak kénytelenek foglalkozni, hanem harmad- es negyedrendű esetekkel, amelyek persze épp úgy kerekkötői a termelésnek, mint a speciális köracél vagy a rozsdamentes lemezek hiánya. Néhány példa: azon tanácskozik a gyár műszaki vezetősége — gépészmérnökök —. hogyan lehetne tisztító rongyot szerezni, honnan vegyenek az ónozáshoz szükséges finom lenkócot, vagy miért nem vásárolhatnak a vakoktól jó minőségű és méretű ecseteket, hiszen a kereskedelemben képtelenek megfelelőhöz hozzájutni. Ilyen nevetségesen apró ügyekkel kell az idejüket eltölteni, holott sokkal fontosabb problémák várnak meg oldásra. S képzeljük el, ha ezekkel a kis ügyekkel sem tudnak megbirkózni, akkor hogyan birkóznának meg a sokkal nagyobb horderejű dolgokkal? A főmérnök azt mondja: — Nem állunk olyan jól kapacitással, szakmunkásokkal, hogy az anyag- és kooperációs késést pótolni tudjuk. Hogyan lehetne rajta változtatni? Vitatjuk, vitatjuk, de nem vagyunk képesek a kiutat megtalálni, legalábbis itt lent nem. Mindenesetre változásra lenne szükség, mert így nem mehet sokáig. Az ember sokáig elgondolkozik ezen az áldatlan állapoton: mégiscsak abnormális az olyan üzemmenet, ahol a béralap bizonyos része mögött nincs termelési érték, hiszen a hó eleji „kapizsgálást” próbálják egyenesbe hozni a túlórák segítségével. S a tendencia ugyancsak elszomorító: nemhogy a csökkentésén dolgoznának a pesti központban, hanem újabb 7000 túlórára adnak engedélyt, „megolajozva” 50 ezer forint célprémium mai. Bármiképpen is, de ezen a helyzeten változtatni kell! Gazdagh István A fegyveres éri napjánál pécsi propinia A fegyveres erők napjának pécsi programja négy nappal korábban elkezdődik. Szeptember 26-án a fegyveres erők legjobb öntevékeny művészeti együttesei mutatják be műsorukat a fegyveres erők pécsi klubjában, majd 27-én szpar- takiád, haditechnikai bemutató következik. Szeptember 28- án a pécsi fiatalok és tartalékos katonák részére rendeznek műsorral egybekötött összejövetelt a fegyveres erők pécsi klubjában. A fegyveres erők napján — szeptember 29- én — a laktanyák belső elhelyezési körleteiben lesznek katonai ünnepségek, öt helyen a néphadsereg öntevékeny művészeti együttesei szerepelnek, míg a fegyveres erők klubjában ezen a napon lesz az „Irodalmi kávéház” első előadása. Új gépek a Kesztyűgyárban Tizenöt új gépet vásároltak a Pécsi Kesztyűgyár varrodája részére. Az új step-gépek beszerzésére mintegy kétsz ze er forintot fordított a gyár. Az exportra gyártott nappa-ke ''tyűket az igényeknek megfelelően ezentúl géppel varrják. Utazó halak JMor lehalásszék a tavat, a pontyok olyan fürgék, hogy még a mély vesszőkosárból is kipattannak ívben görbülő testtel. Aztán újra vízbe kerülnek, most már a vasúti vagonokban és így tesznek meg 500—1000 kilométert aszerint, hogy Prágába vagy Hamburgba szól a diszpozíció. Az úton — néha három napig is eltart — oxigént préselnek a vízbe és a végállomáson ugyan olyan fürgék a halak, mintha csak éppen altkor szedték volna ki őket a juhéi, pellérdi vagy az inámi tóból. A Tolna- Baranya megyei Halgazdaság évente 7200 mázsa halat „termel” piacra és ennek felét külföldre szállítják, elsősorban Németországba, Csehszlovákiába, kisebb hányada kerül az olaszok asztalára. Csakhogy, amíg ilyen nagy mennyiségű halat felnevelnek, szállításra „megérlelnek”, sok minden történik. Először is, hol nevelnek ennyi halat? — A halgazdaságnak négy megyében — Tolnában, Baranyában, Somogybán és Bács- ban — vannak halastavai — kezdi Abonyi Pál igazgató. — összesen 1647 holdon, 56 tóban foglalkozunk haltenyész- téssel. Ebben az évben tízezer mázsa hal a tervünk, ebből 7200 mázsát piacra szállítunk, a többi tenyészanyag. — Melyik a legnagyobb tó? — A sumonyi, 304 holdon terül el. — És az országban? — A tatai nagy tó, de az is csak 400 holdas, utána a sumonyi második az országban. — Milyen fajta halat tenyésztenek? — Pontyot (ez a főhal) és harcsát, süllőt, meg compót. A harcsa és a süllő a „rendőr”, vagy ha úgy tetszik a „takarító” a tavakban. Ezek a ragadozók elpusztítják a tavakból a kárászt, a naphalat, az úgynevezett „szemét- halat”. Holdanként 8—10 darabot tartunk belőlük. Persze vigyázni kell, mert a kis pontyokat is megeszik. Ezért például, ha 15 dekás pontyokat helyezünk ki egy tóba, oda legfeljebb 30 dekás harcsa kerülhet, ennék a szájában még nem fér el a kis ponty. — Az olaszok kedvelik, évente 1—2 vagonnal küldünk belőle, valószínűleg sütik. Különben nagyon szálkás hal, UBORKASZEZON A Szigetvári Konzervgyár „slágere’’ jelenleg: lecsó, sűrített paradicsom, a szilva dzsem és befőtt. Konzerválják a eseme ge-uborkát is, bár a rassz termés következtében kisebb mennyiségben. Ezt követően a körte, alma és birs feldolgozása következik majd. A hatalmas raktárban ruennyez étig érő prizmákba raktak az exportra kerülő csemcgc-uboarkáa üvegeket* nálunk „cigányhalnak’ is nevezik. Ha már a külföldi ízlésről szólunk, a határon túli megrendelők igen finnyásak. Megnézik a hal pikkelyezesét, esetleges sérüléseit és kiváncsiak az ízére is. Ezért igénylik a próbafőzést, különösen a németek kémek előzetes kóstolót. A próbafőzés a halászmester dolga, aki magyaros halászlét készít, de kévés paprikával. Egyik érdekesség most a halgazdaságnál a növényevő hal — a Fehér Amur — amit a Szovjetuniótól kaptak. Ma még a tatai központ gondozza az első szállítmányt, de a Tol- na-Baranya megyei Halgazdaság már befizette értük a 30 ezer forintot és hamarosan elhelyezik őket a hináros, gazos tavakba. Ugyanis fontos munka a tavak kaszálása, erre Esox-ka- szát használnak. Most a hínár, a felesleges növényzet eitün- . tetésére hozzák a növényevő És a compóvai mi lesz? | halat. Ezenkívül előnye még | hogy gyorsan növekszik, kevés takarmánnyal sok húst termel. — Mennyi ivadékot nevelnek egy évben? — Sokat. Az idén elkezdtük az attalai üzemnél a mesterséges halkeltetést. Ötmillió ivadékunk volt. Soknak tartja? Sajnos, nem marad meg mind, a szakemberek véleményé szerint mindössze egytize- dét lehet felnevelni. A halászás megkezdődön — bár most bevezették a nyári halászatot is, hiszen csak júniusban 600 mázsa halat szállítottak fogyasztásra. Pécset a pellérdi és a sumonyi tavakból látják el központi rendelés alapján, — és természetesein az export-kötelezettségek teljesítése mögött. A lehalászás úgy történik, hogy az alsó fekvésű tóból kieresztik a vizet, mert magas vízállásnál nem tudnak dolgozni. Amikor kiszedték a halat, akkor a következő tó vizét az üres medencébe eresztik és igy haladnak a legfelső tóhoz. Nyáron — a szárazságban viszont az a baj, hogy nem tudják a tavakat lehalászás után újra feltölteni. Ezérí várják nagyon az ultrahangos halászás bevezetését. Ez úgy történik, hogy ulrahanggal a tó sekélyebb részébe terelik a halakat, majd hálóval körbezárják és kiszedik. Így nem kell a tó vizét leereszteni a szárazságban. Ezt a módsz ri már alkalmazták Siófoknál, hogy megakadályozzák az angolnák elszökését a Balaton vizének leeresztésekor. Türelmetlenül cseng a telefon az igazgató irodájá. Az NDK-exportról érdeké dnek. Hiába, külföldön is nagyon keresett a magyar ponty — nemcsak idehaza, — egy osztrák üzletember tartályautóval jött a halgazdasághoz 15 mázsa halért, hogy 24 óra múlva a bécsi Mariahilfer- strassen mérje ki az „árut” — kilónként. Gáldoayi Bei*
