Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

IVAPLO 1964. AUGUSZTUS 8. VIVA LA REPUBLIKA A kereskedelem az iskolaév előtt Megnyílt a spanyol nép harcát bemutató kiállítás Az elmúlt évben mozgalmat indított „Szolidaritás a spa­nyol népért” — címmel a Szakszervezeti Világszövetség, amelybe bekapcsolódott a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa is. A szolidari­tása mozgalom már országos méreteket öltött és egy ván­dorkiállítás mutatja be ha­zánk népének a spanyol nép harcát szabadságáért. A ván­dorkiállítás Kecskemétről ér­kezett Pécsié, a Fegyveres Erők pécsi klubjában állítot­ták fel. A kiállítást a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a Fegyveres Erők Klubja és a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség rendezi. Az érdek­lődők augusztus 1-től 15-ig 9—13 óráig, valamint dél­után 15—20 óráig tekinthe­tik meg. * A „Hispánia, Hispánia, Spanyolország 1930—1963” cí­mű kiállítást szombaton dél­ben ünnepélyesen nyitották meg. A megnyitón részt vet- * tek a megye szakszervezeti ¥ mozgalmának vezetői, veterá­nok, és számos érdeklődő. Právitz Lajos elvtárs, a Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsának titkára megnyitó szavai után Sebes Sándor elv­társ, a belkereskedelmi mi­niszter első helyettese, a spa­nyol szolidaritási bizottság tag ja mondott beszédet. Ismer­tette a spanyol nép harcát függetlenségéért, majd így folytatta: — Nemrégen volt 25 éve annak, hogy a Nemzetközi Brigádok egységei, — közöt­tük az erősen megfogyatko­zott magyar zászlóalj, — be­csületesen teljesítve a Köztár­sasági Kormány által rájuk bí­zott feladatot, több mint kéthe tes szakadatlan utóvéd harc­ban késleltette a fasiszta had­sereg előnyomulását, biztosít­va ezzel Katalánig kiürítését és elcsigázva, de törhetetlen hittel szívükben utolsónak hányták el Spanyolországot. Az összeszövetkezett fasiszta hatalmak együttes ereje meg­törte a köztársaság erejét. — A spanyol nép azonban sohasem nyugodott bele ve­reségébe és Franco győzelme ót" egy pillantra sem adta fel a harcot a fasiszta rendszer ellen. Ez a harc egyre széle­is be tudom olajozni magam pelt. Ott volt a megnyitón Bien János nyugdíjas bányász is, aki Nagy Sándorral együtt harcolt a XIII. nemzetközi brigádban. A Dombrowszki és a Zalka Máté emlékérem bi­zonyítja, hogy a baranyai, pé­csi önkéntesek kiválóan har­coltak a spanyol nép legj obi- fiaival együtt. A vitrinben ki­állították Tarr Imre, a spa­nyol forradalomban hősi ha­lált halt harcos fényképét, a róla szóló cikkeket. Tarr Im­re, Pécsett, a Mezőszél utcá­ban született, Chimallasban temették el. Megható ez a kép, amely be mutatja Manuel Motó Monte- ro spanyol hős kézlenyomatát, amelyet hálából küldött ej a burgosi börtönből azoknak, akik szolidárisak a spanyol nép harcában. És még lehetne sorolni... A kiállítás hűen mutatja be a spanyol nép jelenlegi életét, és megtekintése után pontos képet kaphatunk a Franco diktatúráról, a hős spanyolok megtörhetetlen küzdelméről... * És ezekben a heteikben is naponta érkeznek az Orszá­gos Szolidaritási Bizottsághoz a magyar nép pénzadományai, amelyeket a 999 909 számú csekkszámlán fizetnek be a spanyol nép megsegítésére. G. B­Egy hónap van hátra az új tanév kezdetéig. A felkészü­lés azonban már megkezdő­dött. A szülők általában au­gusztusban szerzik be a szük­séges holmit és tanszereket, ezért megnéztük, mit ajánl a kereskedelem idén a szülők­nek és tanulóknak. Cipők Az alsótagozatú gyerekek részére , az idén több és jobb minőségű iskolacipő kerül for­galomba, mint tavaly. Több lesz a rámán varrott és a szegeit lábbeli — kezdi a fel­sorolást Petrovics István, a Cipőnagykereskedelmi Válla­lat áruforgalmi vezetője. — A kisméretű bundacipőből ed­dig minden évben hiány volt, most lényegesen nagyobb lesz a választék. Tavaly mind­össze kétezerötszázat adtunk el, az idén ötezerhatszáz pár közül választhatnak a ve­vők. A nagyobbak részére két­szer annyi cipőt rendelt a vállalat, mint tavaly. Több lesz a jobb kivitelű, új tech­nológiai eljárással készült cipő, köztük a sok éve hiány­zó durábel, korcsolya- és sí­cipő. Az idén 21 ezer pár áll a vásárlók rendelkezésére. , — Bundacipőt is nehezen lehetett kapni. A 35—40-es cipőt viselő lányok és fiúk 22 ezer párból válogathatnak, i A tavalyi hatezer pár félcipő­Színes farostlemez sebb tömegeket fog át és a munkásosztály mellett felsora­kozik a nép minden rétege. A harc sok áldozatot követel. Napirenden vannak a kínval­latások, a súlyos börtönbünte­tések és halálos ítéletek. A 'börtönökben ezrek sínylőd­nek, meggyőződésükért, poli­tikai állásfoglalásukért. A spanyol nép hősi harcát világszerte nagy rokonszenv kíséri. ^ — Ennek megnyilvánulása­képpen a spanyol nép iránti szolidaritási mozgalom ma már világszerte hatalmas tömeg- mozgalommá fejlődött, amely politikai súlyával, erkölcsi és anyagi erejével hathatósan támogatja a spanyol nép har­cát. — Népünk is a gyűlések szá zain adott kifejezést a spanyol nép iránti tiszteletének és sze- retetének, harcos szolidaritá­sának. Bizonyítéka ennek, bogy a Szolidaritási Bizottság által múlt év közepén meg­indított gyűjtési akcióra, bé­lyegek eladása és adományok útján a Szolidaritási Bizott­ság csekkszámlájára eddig 7 és fél millió folyt be. A vendégek ezután megte­kintették a kiállítást. * A tablók, fényképes doku­mentumok betöltik az egész termet. Bemutatják a spanyol nép harcát függetlenségéért a Franco diktatúrával szemben. A kiállítást megtekintette Nagy Sándor elvtárs, a MÉSZÖV elnöke, a spanyol A Farostlemezgyár színeslemez üzemében 150 lemezt forradalom résztvevője és lát- fejí-ne’ í .V zakónként a korszerű futószalag-rendszerű beren- hatta gzokat a fényképfeivéte- dezéssel. A lemezek három szalagon mennek végig, ahol fel­ieket, amelyeken egykori ka- I hordják az alap-, közép- és a fedőszínt. A képen: az alapozó tonabajtársai körében szere-1 futószalagja. Az iskolai füzetcsomagok árusítását megkezdték a Jó­kai téri papírüzletben is. Mintegy négyezer csomag várja a vevőket. vei szemben ebben a szezon­ra 41 ezer pár van raktáron a kicsiknek és ugyanannyi a na­gyoknak. Ajánlatos védő láb­belit, gumicsizmát vagy hó­cipőt venni gyermekeinknek, mert egészségesebbek és tar- tósabbak is. Ezért 28 ezer pár fekete, fehér és piros csizmát, tízezer pár cseh fekete, fehér, drapp és szürke hócipőt kül­dünk a boltokba. Á tornacipőkkel éveken ke­resztül sok nehézség volt. Most a tavalyi 23 ezer párral szemben az idén kilencven­ezer pár között válogathat­nak a vevők. Ruhák A Ruházati Bolt Vállalat augusztus 22-én vásárlással egybekötött bemutatót rendez „Ez illik az iskolába” cím­mel. — A szülők azonban addig is megvehetik boltjainkban gyermekeiknek t az iskolához, tanításhoz szükséges felsőru­hákat — mondja Mihályi Jó­zsef áruforgalmi előadó. — Igaz ugyan, hogy még csak 650 iskolaköpeny van raktá­ron, de még ezerkétszázat kapunk. Matrózblúzzal is fel­szereltük üzleteinket: most kétszáz, később ezer vár gaz­dára. Rakott, sötétkék szok­nya már 420 van a kiraka­tokban és üzletekben, ezret még ezután kapunk. A fiúkról is gondoskodott a vállalat: 550 sötétkék iskola­ruhát már most, s 1400-at ké­sőbb bocsát a vásárlók ren­delkezésére. Füzetek A Papír- és Irodaszer Érté­kesítő Vállalat raktárkészlete is megnyugtató. Erről Bőgner Miklós lerakatvezető tájékoz­tatott: — Ügy gondoljuk, hogy a 160 ezer ív kék csomagoló­papír elég lesz a tanév kez­detén. Van hozzá minden nagyságú címke kétmilliónál több. A háti-aktatáskából — mely most nagyon divatos és praktikus — valalint a ha­gyományos aktatáskából csak­nem hatezret szereztünk be, míg óvodai táska ezer van raktárunkon. Az elsősöknek szükséges füzetből tízezer, be­tűtartóból hétezer, kézimunka tasakból 45 ezer áll rendel­kezésre. Az általános iskolá­soknak 626 ezer, a közép- és felsőfokú iskolásoknak más- félmillió füzetet rendeltünk. Van 251 ezer ceruzánk, 39 ezer ecsetünk, tízezer kör­zőnk, s 80 ezer radírunk. Ol- -csó, azaz ötven forintig ter­jedő árban 22 500 töltőtollat, a drágábból 7700-at tudunk ad­ni. Tintából 68 ezer kisüve­get raktároztunk, s kapható 13 ezer kisüveg tus is. — b — Látszólag csak ketten va­gyunk a hangszigetelésű szo­bában, Kovács László és én. Aztán egyszercsak megszólal valaki. így: — Mondanék valamit. — Tessék — válaszol Kovács László. A mély férfihang számokat sorol, Kovács előrehajol az asz­talkán és vonalzó mellett húz­za a ceruza hegyét. Aztán női hang jelent­kezik. A membrán berezeg, a hangot nem hallom jól. Ko­vács úgy látszik megérti, mert vitatkozik is. — Nem lehet az, hiszen nem passzol . — De passzol — rezeg rá a női hang. — Majd meglátjuk — mond­ja Kovács László, majd vala­mi kis kapcsolót elfordít jobb­kéz felől és hozzám fordul: — Zubor Júlia volt, a sásdi állo­más forgalmi szolgálattevője. Kovács László a menetirá­nyító Pécsbánya-rendezötől Dombóvárig, az egész déli te­rület az ő irányítása alatt áll. Előtte egyszerű, asztalhoz ha­sonló lapocska. Megnagyított franciakockás papírlaphoz ha­sonlít. A függőleges vonalkák a vasútállomásokat jelzik az összes sínpárokkal, a vízszin­tes vonalak pedig az időt tíz­perces beosztással. Ez van ki­feszítve az asztalkán és szem­ben is. A szemben lévő lapon fekete vonalkák és számok, a vonatok menetrendszerű ideje és helye. A Kovács előtt fekvő lap teljesen üres. Abba a jelen­tések alapján rajzolja be a tényleges helyzetet. Tehát maradt az öt és fél per­ces késés. A menetirányító azt mondja, hogy felfelé nem lehe­tett behozni semmit, majd ez­után csökken a késés. Közben elmeséli, hogy Abaligetnél ha kiindul egy tehervonat, mögéje áll egy tolatómozdony és az alagút közepéig elkíséri, segí­ti a szerelvényt. Pontosan az alagút közepén van a csúcs. Állítólag valamikor nem is alagút volt ott, hanem csak egy horhos, de azt télen teljesen be temette a hó. Szinte lehetet­lenné tette a közlekedést. El­határozták, hogy befedik a mély bevágást. így lett Abali- get mellett alagút. A mozdonyt — mármint a segítő tolatómoz­donyt — nem is kapcsolják rá a szerelvényre, csak mögéje áll és tolja a vagonokat, a csú­cson pedig lemarad és vissza­tér Abaligetre. Valamikor ez sem így volt, hanem a tolató- mozonyt odakapcsolták a sze­relvényhez, s a csúcsnál egy ember lábbal akasztotta ki a kapcsot. Veszélyes volt. Egy­szer a vonat alá zuhant a vas­utas. Azóta szentesítették a kapcsolás nélküli tolatást. Bükkösd is jelentkezik, jelzi a gyors áthaladását. Nézem az órámat: semmit sem hozott be a „vezér”, megvan az 5,5 per­ces késés. Tíz óra 25 perc. Éppen a pé­csi állomáson kellene lennie a budapesti gyorsnak. Ekkor jelez Mecsekalja-Cserkút, hogy 10,23-kor áthaladt a 902-es. — Ez már nem késés — mondja Kovács. — Hogyhogy? — öt perc felett van késés, de azon alul nincs. Furdal a kíváncsiság. Vajon pontosan jár-e minden állo­másfőnök órája? Hiszen a vasútnál minden perc „érde­kes” lehet. Hogyan igazítják össze az órákat. — Nálunk minden délben órajelzés volt — mondja Ko­vács László. — 11,55-kor leáll­tak a morzék és a gépek. Fel­hívás volt óraigazításra. Pon­tosan tizenkettőkor a minisz­térium morzéján adták a jelet. Az igazgatóság ugyanígy továb­bította. A morzés egyik keze a pesti vonalon, a másik az igaz­gatóság vonalán. Most viszont megszűnt a morze-összekötte- tés. — Mi van helyette? — Telexek és más berende­zések. Az igazgatóság óráját a minisztérium irányítja ... Persze beszélgetésre itt nem nagyon hagynak időt a látha­tatlan partnerek. Szinte „ke­rékasztal konferencia” alakul ki néha. Kovács csavar egyet ’a papírokon, először az állón, majd a fekvőn, ahol a tükör­kép alakul. A vonal parancs­noka, mint valami műszaki rajzoló, előrehajol, beszél és közben rajzolja a vonalakat. Gazdagh István / Mutatom Kovácsnak az órá­mat. Egyezik az övével: három­negyed tíz. Nézzük együtt a grafikont, választunk egy vo­natot. A budapest—pécsi gyors­vonatnál állapodunk meg. — Hat perc késéssel indult Dombóvárról. Már Godisán kellene lenrtie — húzza a ceru­záját Kovács az alakuló grafi­kon felett. Alighogy kimondja, jelentkezik Vincze Lajos Go- disáról: Az 1902-es áthaladt 9,45- kor. Plusz 5,5 perccel. A 915- ös 9,46-kor továbbhaladt, ugyancsak plusz 5,5-el. A 915-ös jelzésű vonat Pécs­ről indult felfelé, Godisán pon­tos időben kellett volna kerül­niük egymást. A gyors késése miatt a személy is késett. Köz­ben S'zentlőrinc érdeklődik: „A kettes hogy halad?’* (A gyors­ról van szó.) — öt perc késés. Magánál három lesz — lekapcsolja a kis kart a jobboldalon és nekem szól. — Ha jól kotor a vezér, beérkezik időben. Kovács László nézi a grafi­kont. Látja az egész területet, hol milyen vonatok futnak, mennyit késnek, mennyit siet­nek. A partnerek állandóan be­szélnek, a grafikon szára ál­landóan növekszik. Vári János Abaligetről jelentkezik: — A 902-es plusz 5,5-el 9,57- kor átment. — Ha minden pontos, akkor tükörképnek kell kialákulni a fekvő lapon? — kérdem Ko­vácstól. — Mintha átmásoltuk volna a grafikont. — Létezik ilyesmi? — Percnyi, azaz itt a papí­ron millímétemyi eltérés van csak, általában betartják a me­netidőt. — Tehetnék egy próbát? — Tessék! Nézegetem az álló grafikont és az órámat. Közben Kovács beszélget láthatatlan partne­reivel. Ügy tárgyalnak, mint­ha szemben ülnének egymás­sal. A sásdi állomásfőnökkel tárgyal: „Mondtam én annak a lánynak, hogy nem fog pasz- szolni.” Ezután a főmenetirá- nyító kér tájékoztatást Ko­vácstól. Beszélnek, beszélnek, amelyből én égy árva szót sem értek. Üjra jelentkezik egy hang: — 1909-es a húromon 9,37- kor áthaladt. Mínusz kilenc­ven. — Rendben — nyugtázza Kovács. Megkérdem, hogy mit jelentett az előbbi „titkos” üzenet. Egy ilyen sorszámú tehervo­nat Pécsbánya felé halad, üres vagonokkal. A mínusz kilencr ven azt jelenti, hogy a terve­zett időnél ennyivel korábban ment. Kell nagyon a bányának az üres, ezért jő is a mínusz.

Next

/
Thumbnails
Contents