Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-12 / 188. szám

Wtt. AUGUSZTUS 12. 3 Fejlesztik a falusi közétkeztetést j Francia fiatalok tartózkodnak novemberig elkészül a vendéglátóipari ellátási körzetek beosztása I falusi vendéglátás távlati terveiről tárgyalt a MÉSZÖV Igazgatósága A tsz-mozgalom kiszélesedé­se a szövetkezett vendéglátó- iparban is új korszakot nyi­tott meg. A falusiak ugyanis egyre többen járnak „városi időbeosztással3’ dolgozni. A tsz-ekben lévő szakosítás óta egy-egy gazda vagy csak bor­jút nevel, vagy csak perme­tez, s nem kell ezer féle mun­kát végeznie. Ez a lassan, de biztosan kialakuló helyzet egy kényelmesebb életmódot fej­leszd majd ki. így a falusi asszonyok is egyre többen csökkentik a „második műsza­kot”, s lassan nő azoknak a vidéki családoknak a száma, amelyek időnként a vendéglő­ből hoznának meleg ételt. Ez a tényező „hozta” a MÉSZÖV igazgatósága elé a tegnap délelőtti egyik napi­rendi pontot: hogyan lehet fejleszteni a falusi közétkez­tetést? A megye 320 fmsz-i vendéglőjéből ugyanis csak 41-ben működik melegkonyha, ezekből is 11 cukrászda. A többinek az átalakítása, na­gyobb mérvű bővítése viszont hatalmas beruházási összege­ket emésztene fel és létszám­gondot is okozna. Hiszen a mostani egyműszakos italbol­tok kéfcműszakossá való át­szervezése legalább négy, de inkább 5—6 főre emelné az alkalmazottak számát. Mindezek ellenére foglalkoz nak azzal a gondolattal, hogy az italboltok egy részét, lehe­tőleg a nagyobb forgalmúakat, az elkövetkező években foko­zatosan kisvenéglőkké szerve­zik át. Az eddigi elképzelések szerint elsősorban azok a fa­lusi italboltok jöhetnek szá­mításba, ahol a tavalyi átla­gos havi forgalom meghaladta a negyvenezer forintot. A meg oldás során előreláthatólag nem lehet majd túllépni a meglévő beruházási és lét­számkereteket. A MÉSZÖV igazgatósága mégis megoldja majd a kérdést, mégpedig há­rom féle úton. Egyrészt a beruházásokat összpontosít­ják, tehát központi helyekre adják a pénzt, s ott építenek vagy alakítanak át az új kis­vendéglő érdekében. Másrészt felihasználják az úgynevezett kisberuházási kereteket is, melyeknek felső határa húsz­ezer forint és minden föld­művesszövetkezet saját beru­házási céljaira fordíthatja. Végül a harmadik úit — ki­alakítják a vendéglátóiparban is a kereskedelemben már megszervezett ellátási közpon­tokat. Az ellátási központok szerve­zése összefügg a beruházási ke­retek összpontosításával, vagy is az építkezésre szánt össze­get az ellátási központ erősí­tésére használják fel elsősor­ban. Ennek az új szervezeti megoldásnak már van egy „iskolaformája”, a vendéglátó­ipari báziskörzetek hálózata. \ A MÉSZÖV már két éve ki­alakította a bázisüzemek rend ! szerét, ahol melegkonyhás vendéglő és cukrászda, vala­mint szikvízüzem működött, onnét 20—30 falu italboltját is ellátták áruval, függetlenül attól, hogy melyik földműves­szövetkezethez tartozott. Eh­hez hasonló lesz az ellátási körzet. Már előre látszik az alap vető kérdés is: vajon az ipar tud-e adni kellő mennyiségű gáztűzhelyet? A kis italboltok­ban ugyanis mégiscsak fel kell melegíteni a messzebbről oda­szállított ételt, de ezért nem építhetnek 100—-200 ezer fo­rintos konyhai berendezést. A megoldás tehát, gáztűzhelye­ket kell beállítani valameny- nyi italboltba. A falusi közétkeztetés fej­lesztésére tegnap kijelölt út első lépése az lesz, hogy no­vemberig — a megyei tanács­csal és az állami vendéglátó- iparral közösen — ellátási kör zetekre osztják fel az egész megyét. Pécsett Csütörtökön előadást tartanak városukról Augusztus 10-én este tizen­négy francia diák érkezett Pécsre Dijon városából. A küldöttség tagjai között 7 fiú és 7 lány található, s csak­nem valamennyien egyete­misták: jogászok, orvostan­hallgatók és mások. A Rákó­czi úti jogászkollégiumban töltötték az éjszakát, annak társalgójában bukkantam rá­juk. — Milyen céllal jöttek Ma­gyarországra? — kérdeztem a csoport két vezetőjétől, Francoise Gavignet-tői és Gé­rard Gillot-tól. — A pécsi egyetem jogi kara és a dijoni egyetem ba­Gyülekeznek a fecskék Campinghc szerelnék menni! ! A címben szereplő kívánság naponta hangzik el a megyei és a városi idegenforgalmi hi­vatalban, elsősorban külföldiek szájából. Többségében cseh és német turisták keresik a pécsi, baranyai campingeket, de — sajnos — ma még nem tudjuk kielégíteni a jelentkező igénye­ket. Pedig a camping-építés szükségessége nem az idén me­rül fel először. Pécsett már 1961-ben elhatározták, hogy a Mecsekben egy, a nemzetközi igényeknek is megfelelő, öt­száz személyes autós campinget építenek. Azóta az építkezés megrekedt a tervezésnél, ta- j bjn — és ez a „talán” még ma ■ is bizonytalanságot jelez — | ebben a hónapban hozzáfognak | és a tavaszon már fogadhatja a vendégeket. A mecseki camping tervei elkészültek, a balatonföldvári és a tihanyi campingek főépü­leteinek terveit adatptálják a Mecsekre úgy, hogy a későb­biek során bővíthessék a tá­bort. Az idegenforgalmi hiva­tal vezetői arról is gondoskod­tak, hogy az egymillió forintba kerülő — drága és hosszas munkát igénylő — csatornázás helyett olcsóbb megoldást ta­láljanak. A korábbi tervek sze­rint kétezer köbméter sziklát kellett volna kivágni, ami talán évekre kitolja a camping üzem­behelyezését. Most alig hetven­ezer forintos költséggel és ke­vesebb sziklavágással megold­ják ezt a feladatot. Sőt, a szol­noki olajfúróktól 24 méter ma­gas tornyot szereztek, a/mi a Mecseken van már és az ide­érkező turisták számára kilá­tóként szolgál. Terv és elképzelés van már, csupán az építkezéshez kell hozzáfogni sürgősen, mert már most az a helyzet, hogy cseh turisták ütötték fel táborukat a camping területen minden egészségügyi feltétel biztosítá­sa nélkül. A megyében is gond a cam­pingek felépítése. Az idén há­rom camping tervezésére biz­tosítottak pénzt, de csak egyet lehet megépíteni A napokban a Ne riet Szövetségi Köztársa­ságból érkeztek autós kirándu­lók és az első kérdésük az volt: Hol van egy camping? Cam- pingben szeretnénk megszállni! És hiába ajánlottak számukra szállodát Komlón, turistaházat másutt, ők ragaszkodtak a kül­földön olyan népszerű, a Bala­ton környékén oly sok és köz­kedvelt campinghez. A harkányi camping megépí tése is bizonytalan, egyszerűen nehéz kapacitást szerezni a két­milliós beruházáshoz. Pedig ez is fontos beruházás, sőt. akkor sem túlzunk, ha azt állítjuk: népgazdasági érdek a hazánkba látogató autós turisták elhelye­zése. Ezért szorgalmazzák az idegenforgalmi hivatal vezetői a mecseki és a harkányi cam­pingek mielőbbi megépítését, hiszen elsősorban ők érzik a szálláshiány gondját, amit jó időre megoldhatnánk, ha kapa­citást biztosítanánk a két tá­borhoz. A halogatás csak sűríti gond­jainkat és oda vezet, hogy el­terjed a híre: Baranyában. Pé­csett nincs hely és a külföldi turisták elkerülik hazánk egyik legszebb vidékét. A Magyar Nemzeti Bank­nak elromlott az aprópénz­számolója. Egyszerű alkot­mány ez a finom horgany­zott lemezből, a különféle ap­rópénzek méreteinek megfele­lő csatornákkal. Ráöntenek egy láda pénzt a lemezasztal­ra, megrázzák és a pénzecs­kék „helyre igazodnak”, szá­molni sem kel'l, lehet csoma­golni. A rudacska hiteles és pontos. A dolog folytatása igen egy szerűnek tűnik; hívni keli egy bádogost és rruegjavittatr-; Hívták is, de senki nem vál­lalta, se gyár, se ktsz, se magániparos, se Pesten, se vidéken. Illetve vidéken még­is. A Pécsi Bádogos és Víz- vezetékszerelő Ktsz elnöke is kézhez kapta a bank kérését. Fogta a papírt és felkereste a műhelyben Minker Béla bádogost. — Béla bácsi, vállalná-e? — Miért ne, — válaszolta Minker Béla. Elkészült az aprópénzszám­láló, sőt összesen hat darab, a bank dolgozóinak legnagyobb meglepetésére. Aztán a pécsi egyetemről érdeklődött Örkényi doktor, hogy a műszereinek bádog' lemezből kellene szekrénye­ket készíteni. Minker bácsi azt is vállalta. „Még adósa va gyök húsz darabbal”. Épül az új egyetemi kffimíka, szép for­rótt kapcsolatokat épített ki egymással — válaszolta Gé­rard Gillot. — A megállapo­dás szerint diákküldöttségek váltják egymást, professzorok tesznek kölcsönös látogatást, s kicseréljük a tudományos ku­tatások eredményeit is. A mi látogatásunk az első ebben a sorozatban. — Más országokkal is fenn tartanak baráti kapcsolato­kat? — Igen, Dijonban egy tes­tület működik, Burgundiái Bizottság néven. A bizottság azt a nemes feladatot tűzte ki maga elé, hogy a népek közötti testvériség eszméjét ápolja. Ennek megfelelően testvérvárosunkká fogadtuk a szovjet Volgográdot, az angol Yorkot, a német Mannheimet, a jugoszláv Szkopjét és az amerikai Dallast. — E nemes eszmék harco­sának ismerjük az önök váro­sának nagy fiát, Kyr kanono­kot. Kyr kanonok tevékeny­ségét N. Sz. Hruscsov is nagyrabecsülte, s amikor Fran ciaországban járt, megláto­gatta őt. Ha szabadna érdek­lődnünk, hogy van most a kanonok? — Kitűnően — válaszolták többen is, nagy tetszéssel. — Nyolcvanhétéves kora elle­nére igen jól bírja magát. Többek között az ő kezdemé­nyezésére egy mesterséges tó épült a városban. A tavat für­désre és vízisportolásra hasz­nálják. — Mikor érkeztek Magyar- országra és milyen benyomá­sokat szereztek eddig hazánk­ról? — Augusztus elsején léptük át az országhatárt, eddig Bu­dapesten és Szegeden jártunk. Három napot tartózkodunk Pécsett, majd a Balatonra utazunk. Benyomásaink kitű­nőek, mert az emberek na­gyon barátságosak és kedve­sek. — És a magyar koszt? — Különösen a szegedi ha­lászlé emlékezetes számunkra. Meglepően sók kenyeret kel­lett fogyasztanunk hozzá. — És a magyar borok? Burgundia híres a boráról, önök valószínű jó ismerői a bornak. — Most érkeztünk az első olyan helyre, ahol érdemes a borral ismerkedni. Kísérőnk és tolmácsnőnk, dr. Szűcs Stefánia szerint Szekszárdin és Balatonfüreden majd foly­tatjuk. — Tudomásunk szerint egé­szen nagy vonalakban már körülnéztek a városunkban. Találnak valami hasonlóságot Pécs és Díjon között? Gérard Gillot egy másik francia fiú, Claude Martell segítségével rövid ismertetőt ad városukról. Mint kiderül, sok a hasonlóság. Díjon is Franciaország déli részén fek­szik, s 140 ezer lakosa van. Autó- és műszergyár s egyéb üzemek jelzik, hogy a város­nak jelentős ipara van. Nagy- multú egyeteme, sok híres ro­mánkori és egyéb műemléke ismét a hasonlóságokra utal. Hozzáteszik: szeretnének en­nél bővebben beszámolni a városukról, ezért elhatároz­ták, hogy csütörtökön este előadást tartanak DijonróJ. Az előadást vetített képekkel kí­sérik. Pontos időpontjáról és színhelyéről sajtó útján tájé­koztatják Pécs lakosságát. Na­gyon örülnénk, ha minél töb­ben megjelennének, hiszen a két nép barátsága akkor lesz erős és tartós, ha jól megis­merik egymást. A francia fiatalok nógatá­sára ezután egy copfos lány lép elő, s Marceline Sorita néven mutatkozik be. Ismét a többiek unszolására elmond ja, hogy ő régi magyarbarát. Már gyermekkorában megsze­rette a magyar zenét. Hazánk iránti érdeklődése később csak nőtt, mert Dijonban minden évben szüreti ünnep­ségeket rendeznek, s ezt nem­zetközi folklórtalálkozóval kö­tik ősze, amelyen több mint harminc ország népdalosai, népművészei megjelennek, kö­zöttük magyarok is. Még nésv évvel ezelőtt, 1960-ban bízták rá az egyik magyar csoport kíséretét és kalauzolását Di­jonban. Marceline Sorita sok ma­gyar népdalt ismer, egyiknek a magyar szövegét is tudja Kellemes epizód volt, amikor a „Volt szeretőm, volt szere­tőm tizenhárom” kissé furcsa e-zéssel felhangzott az ajkán. Ezt követően francia népdalt énekeltek a vidám és közvett len fiatalok, majd azzal bú­csúztak, hogy ami most tör­tént, csak az első lépés volt. Szeptember közepén tizenhat tagú pécsi egyetemista dele­gációt fogadnak városukban dr. Szűcs Stefánia lektor ve­zetésével. — Magyar — * * Akarsz Időt nyerni?!.. . Akkor már most vásárold meg iskola­szereidet a papírszaküzletekben. Nem kell sorbaállnod és bőséges áruválaszték vár. (x) * Értesítjük a Pécs, Anna u.. Perczel u.. Tímár utcai lakókat, hogy augusztus 17-től nevezett ut­cákban vízvezetékfelújítást végez vállalatunk. Mivel a nevezett ut­cák keskenvek, azért a forgalom elől kb. október 15-ig zárva tart­juk. Ezért kérjük, hogy e5”éb szállításaikat a fenti időpon'm. kívül ütemezzék. <x) er A BÁDOG MŰVÉSZÉ ilyesmi, simák, egyszerűek a házak.... — S a betűk? — Én kezdtem a városban elsőnek a fémbetűket készí­teni. A mozikba számokat, betűket, a mestereknek cég­jelzést az üzletek fölé. Még távolról is érkeztek megren­delések, Miskolcról, Szeged­ről... Olyan bádogos munkál sohasem tudtak mutatni, ame­lyiket én meg ne csináltam volna. — Örkényi doktornak is el­készítem a visszajövő húsz darabot. Pontos, kényes mun­ka. — Van-e utánpótlás a dísz- bádogos mesterségben? — Nemigen. Harminchat után már ritkán jöttek ebbe a szakmába. inkább a sze­relő mesterséget választották. A diszbádogos mesterséghez érzék kell. A lemez idomítása, a szabás, mind érzék és ízlés dolga. De ma már nincs erre szükség... Nagy „szériában” valóban nincs szükség a díszbádogos munkákra, de azért néha akad na munka. A régi díszeket néha-néha javítani kell, meg aztán felkeresik a szövetke­zetét sok igényes bádogos munkával is. Béla bácsi roe­»élte is, hogy nemrégiben a belügyi szervektől felkereste egy ember és elébe tett egy személygépkocsiba való, le­mezből készült hamutálcát. — Elkészítettem öt darabot és melléje tettem a gyárit, amit mintának hagytaK ott. Amikor jött az ember, mond­tam neki, hogy válassza ki a mintát. Nem tudta, annyira egyezett minden darab... S ezekre meg kellene taní­taná a fiatalokat. Akadna köz­tük bizonyára nem is egy. aki éppígy megszeretné e szép mesterséget. — Persze, hogy vannak most is ügyes gyerekek. Két éve történt éppen, — már nyug­díjas voltam —, csöngetnek a lakásomon. Egy tanuló fiú jött a szövetkezettől és arra kért, hogy segítsek a remek­műve elkészítésénél. Tanácso­kat kért. Egy vázát készített, a bádogos mesterség remeke lett. Volt olyan tanulóm is, aki aranyérmet nyelt mun­kájával. Nagy kér lenne, ha Minker Bélának sétálgatássaJ kellene eltol ten ie, vagy éjjeliőrként koptatni nyugdíjas napjait. A szövetkezetnél? nagyon meg­érné, ha a híres bádogos­mester dolgozhatna és taníta­ná a bádog művészetére a fiatalökat. Gazdagh István \ meg műhelyét Pécsett. Bela a Kossuth Lajos utcai Virágh Károly mesternél szabadult fel éppen ötven esztendeje, 1914. május elsején, öccse is ezt a mesterséget tanulta. Amikor hazatért az első vi­lágháborúból, iparengedélyt váltott és társa lett apjának. Az üzlet jól jövedelmezett, akkoriban csatornázták a vá­rost. A háztulajdonosoktól áramlott a megrendelés. Aztán a családtagok „szakosították” magukat. A többiek a szere­lésiekkel, Béla a bádogos mun­kákkal foglalkozott. — Mivel kezdte? — kér­dem. — Épületekre készítettem bádogból díszeket. Kis tor- nyócskákat és egyéb figurá­kat. — Látható-e még ilyen Pé­csett? — Hogyne! Ma is jó álla­potban van még a hadapród­iskola melletti tiszti lakások­hoz készített bádogdíszek mind egyike. Mikor ott dolgoztunk, apám Hódmezővásárhelyről akarta a díszeket megrendel­ni, de én mondtam néki, hogy télen úgyis holt sze­zon van, majd én elkészítem. Meg is csináltam szabadkéz­zel. Persze ma már nem kell más betűk és számok kelle­nének az ajtókra. Kérik a hí­res mestert készítse él mind. Anyagot és szerszámot is biz­tosítanak. De az már sok lenne egy nyugdíjasnak. Miniker Béla, a neves bá­dogos mester a díszbádogos munkák művésze ugyanis nyugdíjba vonult a ktsz-tiől, otthon üldögél és csak alkal­mi megbízásokat vállal. Felkerestem a lakásán és hosszasan beszélgettünk. — A jó szakember nyug­díjas korában is aranyat ér, mondom a mesternek. Hirtelen talán nem is tudja mit mondjon. Néz rám ku­tatva. Cigarettával kínálom, de elhárítja. Aztán széttárja a kezét. — Éjjeliőrnek mehettem volna. Minek? Ácsörogni? Egyik kollégám, a Pénzes réz­műves vállalta. A Frick nem, nékem már nem is mertek szólni. Tudom én, hogy a mun íkámra nagyobb szükség len­ne, mint a sétálgat ásómra. Azt mondják nincs rá pénz... Minker Béla neves pécsi iparos dinasztia képviselője. Nagyapja falusi, majd bánya­kovács volt. Az édesapja bá­dogos és vízvezetékszerelő mester lett, 1911-ben. nyitotta

Next

/
Thumbnails
Contents