Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-12 / 188. szám

E6YÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, ÁRA: 50 FILLÉR 188. SZÁM A rétek megbecsüléséről á''1 yakran hallotta idén az ember a tsz-vezetőktől: „A réti széna egy része tönk­rement. Az időjárás tönkre­tette. Sajnos, csak alomnak lesz jó .. Kétségtelen, az időjárás is ludas volt a tönkremenésben, de szerepük ebben volt a tsz- vezetőknek is. A szentlőrinci termelőszövetkezetben is esett az eső, mégis 10 mázsa jó- minőségű rétiszénát takarí­tottak be holdanként. A mo­hácsi, a patapoklosi, a bári, a szederkényi tsz-ben sem volt „külön” időjárás, mégis ezekben a termelőszövetke­zetekben még arra is Jutott erő, hogy a legelők egy ré­szét is — szakaszos legelte­tést, öntözött legelőkről van szó — kaszálják. Végletekkel találkozik az ember. Egyik helyen még a legelőt is kaszálták, nagyon helyesen, a másik helyen meg még annyi fáradságot sem vettek maguknak; ha már egyszer lckaszálták a réteket, boglyákba is hordák a termést, akkor a boglyákat legalább kazlakba szállítanák. Igen sok még a kint levő boglya. Ezeket kilúgozta az eső, al­jukat eliszaposította az ár, alattuk kiveszett a fű. Nagy érték a rét, csak az a baj, hogy nálunk ma még nem értékelik. Láttam lengyel parasztot, aki a hegyoldalt kaszálta. Valóságos mutat­ványt végzett a hegyoldalon. A termést mégsem hagyta. És ez jellemző a többi kör­nyező országra is. Mi meg a meglévő egy részét is veszni hagyjuk. Pedig micsoda ér­tékről van szó! A megyében 35 000 hold rét van a terme­lőszövetkezetek birtokában. Ha ennek minden holdjáról, csak 12 mázsa jó minőségű rétiszenát tudnánk betakarí­tani, szinte kiszámíthatatla­nul sokat jelentene a megye állattenyésztésének. És ilyen éves átlagot elérhetnénk. De nem érünk el. mert nálunk a rétek gondozása, időbeni letakarítása nem is másod, hanem harmadrendű feladat. Még az első kaszálást úgy ahogy, megkésve elvégzik a termelőszövetkezetek, a sarjú egy része azonban minden érben tönkremegy. Az csők kedveztek a sarjá­nak. Szakemberek véleménye szerint mintegy 4—5 mázsa sarjúszénára lehet seámítani holdanként. Jó minőségű szé- - nára, persze, ha időben el­kezdik a betakarítást. Az idő elérkezett és ez saj­nos nem nagyon látszik kint . a réteken. Pedig nem keve­sebb, mint 120 000 mázsa réti sz' lói van szó. nemcsak erről! ^ Ha most nem hasz­nálják ki a termelőszövet­kezetek az időt a vetésig, kü­lönösen ott, ahol már befe­jezték a cséplést, akkor nem­csak kevesebb szénájuk lesz az idén, de kevesebb lesz jövőre is. A sarjúlctakarítás nemcsak szénát jelent, ha- ' nem azt is jelenti, hogy ilyenkor helyes elvégezni a [ rétgyalulást, a vakondtúrások eltüntetését és ilyenkor he­lyes műtrágyázni is. A rétnek még nincs nagy becsülete a megyénkben, még az első kaszálás egy része is tönkre megy. Me kell szerez­ni a becsületét. Már most, a sarjúkaszálás idején. Kádár János válasza Makariosz érseknek Makariosz érceik, a Ciprusi Köztársaság elnöke, a Ciprust ért agressziót követően két táviratot küldött Kádár Já­nosnak, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány el­nökének;. Távirataiban tájé­koztatta a magyar kormány elnökét a ciprusi népet fenye­gető veszélyről és felkérte, vesse latiba minden befolyá­sát annak érdekében, hogy véget érjenek a súlyos agresz- sziós cselekedetek, amelyek bűnt képeznek az emberiség ellen és komolyan veszélyez­tetik a békét. Kádár János az alábbi vá­lasztáviratot küldte Makariosz érseknek; MAKARIOSZ érsek öexellenciájának, a Ciprusi Köztársaság elnökének. SZÁNTANAK A KÖLKED1 HATÁRBAN Omlás Ksssuth-bányán Hősies küzdelem két bányász életéért Nicosia. Mély megrendüléssel olvastam Exellenciád augusztus 9-én kelt két táviratát, amelyekben tájékoztat a hazáját ért külső támadásokról. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, népe és a magam nevében kijelentem, hogy meg­döbbentő cselekedetnek tekintjük a Ciprusi Köztársaság függetlensége ellen intézett és a nemzetközi békét veszé­lyeztető támadást, amely országának népét érte. A Magyar Népköztársaság kormánya eddig is a leg­határozottabban állást foglalt az ön hazája belügyeibe való külső beavatkozásokkal szemben. Midőn a magyar kormány mély felháborodását fejezem ki a békeszeretö ciprusi lakosság százainak embertelen meggyilkolása miatt, ismételten hangsúlyozom kormányom meggyőződé­sét, hogy a Ciprusi Köztársaságot érintő valamennyi kér­désben egyedül a ciprusi nép és annak kormánya illeté­kes dönteni. A magyar nép nevében ezúttal is teljes szolidaritá­sunkról biztosítom F.xellenciádat és országa népét, amely hősiesen védelmezi hazája függetlenségét. KADAR JANOS, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Olasz polgármesterek érkeztek városunkba Tegnap délután hat órakor olasz polgármesterküldöttség érkezett városunkba. Az olasz munkásmozgalomban neveze­tessé vált Emília tartomány­ból jöttek, kommunisták és szocialisták. A nyolctagú kül­döttséget Rino Nanni, kom­munista parlamenti képviselő, a bolognai területi tanács el­nökhelyettese vezeti. Az olasz polgármesterek augusztus 3-án lépték át a magyar határt, a Miniszter- tanács tanácsszervek osztálya vendégeként. A fővárosban, majd Kecskeméten tanulmá­nyozták a magyar tanácsok munkáját, majd Siófokra lá­togattak el. Itáliai vendégeink kik na­pig tartózkodnak városunk­ban és megyénkben. A dele­gációt tegnap este Palkó Sán­dor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke és Papp Imre elvtárs, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese vacsorán látta vendégül a Nádor Szálló éttermében. Ma délelőtt fogadást adnak tisz­teletükre a városi tanács vb- termében. Csütörtökön délelőtt Palkó Sándor elvtárs fogadja a ven­dégeket a megyei tanács vb- termében, majd Harkányba, illetve Siklósra látogatnak el, és megtekintik a Magyar Bol­gár Testvériség Termelőszö­vetkezetet. Telefonértesítés; A kom­lói Kossuth-akna VIL szintjén bányaomlás tör­tént. Egy bányászt sike­rült kimenteni, ketten az omlásban maradtak. A mentés teljes erővel fo­lyik. * Fehér mentőautó áll a Kos- suttrbánya II. iker-aknájánál. Körülötte nagy a csend. Csak aiz akna-torony mellett talá­lunk valakit, aki aztán segít összeköttetést teremteni tele­fonon Till elvtárssal, a disz­pécserrel. ö a tárószinten tart ja kezében a bánya terme­lését. — Mi van az omlásnál? A diszpécser „megnyugtat”: — A frontfejtésben, a VII. szinten történt az omlás, mint­egy tízméteres szakaszon.-— Mikor jelezték a szeren­csétlenséget? — Úgy tizenkét óra után néhány perccel. Négy bányász dolgozott azon a szakaszon. Egy bányásznak sikerült el- ugrania az omlás elöl. A mási­kat betemette félig a szén, míg ketten az omlás alatt ma­radtak. A félig betemetett bányászt társai azonnal kisza­badították és már a komlói kórházban ápolják. ■ — És mi van a másik két bányásszal? — Még mindig bent vannak, de már sikerült megteremte­nünk velük az összeköttetést. Élnek és nem történt — ed­digi tudomásunk szerint — különösebb bajuk. Elegendő levegőt kapnak, mi pedig vi­zet adtunk be nekik. Úgy hi­szem védett helyen vannak és a mentőosztag már öt mé­terre megközelítette őket. Az óránkra nézünk; 16 óra nyolc perc! Ezek szerint már négy órája folyik a mentés és £1/,százados (ák atatt A bólyi kastély hatalmas parkja nyaranként igazi út­törőparadicsom. A megye kis­dobos őrsvezetői jönnek ösz- sze tíznapos turnusokban, hogy gazdagítsák ismeretei­ket, új módszereket tanulja­nak, melyekkel színesebbé, élménygazdagabbá tehetik majd hazatérés után saját őr­sükben az úttörőmunkát. A tábor programját a me­gyei kisdobos-szakbizottság ál­lította össze. A kiképző fel­adatoknak megfelelően első­sorban módszertani bemuta­tókat tartanak. A hagyomá­nyos játékok mellett nagy si­kert arattak a járőr- és aka­dályversenyek, az álarcos kar­nevál, melyen a pajtások sa­ját készítésű jelmezeikben vettek részt, és az expedídós nap. Dr. Sik Józsefné tábor­vezető elmondotta, hogy ezek a rendezvények ismételten be­i még eltarthat jó ideig. A ’ mentők csak nagyon óvato­san haladnak előre. Ember­életekről van szó! Addig elugrunk a komlói kórház sebészeti osztályára. Talán már szót válthatunk Kovács András vájárral, akit sikerült kihozni az omlás alól. Az igazgató-főorvos vezet el a sérülthöz és a folyosón meg­nyugtat: — Az első vizsgálatoknál nem tapasztaltunk komolyabb, életveszélyes sérüléseket. Csak bordatörést állapítottunk meg és enyhe sokkos állapot lé­pett fel. Kovács András bágyadtan néz, hangja igen halk, de azért határozott. Az az érzé­sem, hogy talán még most sem hiszi, hogy kikerült a reá szabaduló pokolból. Nem esik nehezére a beszéd? — Halkan, csak halkan tu­dok beszélni. — Hogyan történt? — Én előtte nem hallottam semmit. Nem jelzett, egyálta­lán nem jelzett. Hosszúnyelű kapával húztam akkor a sze­net a kaparóhoz — még sze­rencse, hogy hosszúnyelű ka­pával dolgoztam —• és fáradt volt már a derekam, hát meg­fordultam. Ekkor egyet na­gyot „villámlott” és össze­ment felettünk a fejtés. En­gem rányomott a kaparom és félig betemetett. Csak a fejem és a lábam volt sza­badon, a hasamat, mellemet nyomta meg az omlás. Na­gyot kiáltottam a többieknek és a családom után ordítot­tam. Négy családom van ne­kem odahaza, Nagymányokon. Ekkor hallottam, hogy mögöt­tem vannak a társaim, aki­ket elzárt az omlás és azok is kiabálnak, hogy ... „fogjátok el, mert folyik”. Mindez pillanatokig tartott csak. A kint lévők azonnal félig betemetett társuk kisza­badításához láttak. — Vagy tizenöt percig le­hettem ebben a szorult hely­zetemben. A többiek annyira igyekeztek a mentéssel, hogy egyszer a kapával az arcom­ba is belekaptak. De sikerült! Fél kettőkor Kovács András vájár már or­vosi kezekben volt. Visszamentünk az akna-to­ronyhoz, hátha már kint van­nak a bányamentők — a két bányásszal! Sajnos, még min­dig semmi! A kötél megmoz­dul és gyorsan siklik felfelé a kas. Nem, nem ők jönnek, Dr. Sik Józsefné útjára indítja a járőrverseny egyik raját. bizonyították, milyen sokat jelent, ha egy játék korszerű, kifejezi korunk hangulatát. Az expedíciós nap, mely a leg­sikeresebb rendezvénynek szá mit, például minden anyagi feltétel nélkül, egyszerűen abból a feltevésből indul ki, hogy a tábor egy holdra le­szállt expedíció tábora, a résztvevők pedig bátor űrha­jósok. Az ötlet amellett, hogy nagyszerű szórakozást nyúj­tott, számos új ismeretet is adott, a természettudományok és az űrhajózás köréből. csak öt bányász szállt ki. Ök magyarázzák: — Meg kell kerülni az om­lást, hogy hozzáférkőzhessenek a bentmaradottakhoz. Ez még eltarthat néhány óráig. Még egy hír; A két bent­rekedt bányász egymástól 4 és fél méterre van. Ez is ne­hezíti a mentést. Kínos a vá­rakozás minden perce, és szivet szorító a csend. Mit csinál­junk? Gyerünk, talán az üzem vezetőségre, hátha ott már többet tudnak mondani? Ami­kor elindulunk az aknatorony­tól, alattunk 450 méterre, a VII. szinten még folyik a ke­mény küzdelem a két bentre- kedt bányászért. Az üzemvezetőség szobáiban is kevés a beszéd. Legtöbbször csak a telefon töri meg a né­maságot, rövid intézkedések következnek, azután újra csak a rettenetes várakozás üli meg a szobákat. Csak égyszer már kint lennének. Hiszen nyolc óra van, el is múlt. Az üzem- vezetőségen van Pataki Mi­hály elvtárs, a Mecseki Szén- bányászati Tröszt igazgatója is, aztán az üzemvezető, a mű­szaki szakemberek, pártbi­zottsági vezetők. — Mi van odalent? Gallusz József mondja: A bányászok olyan emberek, hogy ha baj van valahol, ak­kor mindenki segít, mind csz- szefog. Ez van most is. Sokan segítenek a VII. szinten, de még eltarthat néhány óráig a mentés, amíg kiszabítják tár­saikat. Még néhány óráig..., de lassan halad az óra mutatója. * Lapzártakor, augusztus 11-én éjjel 23 óra 55 perckor a nyomdába kaptuk a jelen­tést, miközben állandó tele­fonösszeköttetést tartottunk fenn Weisz József elvtárssal, Kossuth-bánya üzemvezetőjé­vel: Éjjel fél tizenkettő után néhány perccel sikerült elérni az egyik bentrekedt bányászt. Tóth II József segédvájár a saját lábán jött ki „szénbör­tönéből”. Győzedelmeskedett hát a bányászakarat, de mi lesz Pflug János vájárral? Minden perc órának tűnik. Soha még így nem ügyeltük a telefont, csak csöngene már, csak hallhatnánk a túlsó vé­gén Weisz elvtárs hangját. Milyen véges az emberi türe­lem, ha életről van szó. Éjjel egy óra van már — a mentés tovább tart a má­sik bányászéletért... Gáldonyi — Mitzki A genfi leszerelési konferencia Genf: A genfi leszerelési értekez­let kedden délelőtt plenáris ülést tartott. A napirenden annak a munkabizottságnak a megalakítása szerepelt, amelynek az atomfegyverek hordozására alkalmas eszkö­zök megsemmisítését, illetve számának csökkentését kelle­ne tanulmányoznia. A rövid, mindössze egy óráig tartó ta­nácskozáson ez alkalommal sem jött létre megállapodás a munkabizottság megalakítása tekintetében. Az ülés elején a konferen­cia delegátusai egy perces né­ma felállással adóztak Za- wadzki, a Lengyel Államta­nács elhunyt elnöke emléké­nek. Már a következő gazdasági évhez készülnek a kölkedi Vörös Fény Termelőszövik z - ben. A termelőszövetkezet három erőgépe szántja a táblákat.

Next

/
Thumbnails
Contents