Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-11 / 187. szám

»61 AUGUSZTUS 11. NAP1Ö Több benzinkút kell Pécsett '"~T Csúcsforgalom. A Zsolnay dombtól a benzinkútig több­száz méter hosszan kocsika­raván áll. Egy külföldi rend­számú kocsi éppen most húz fel a dombra, majd fékez. A vezető méltatlankodva csó­válja a fejét és megadóan beáll a sor végére. Percek telnek el, amíg egy kocsi hosszal előbbre mehet. Türel­metlenül nézi az óráját. Hosszan kígyózó gépkocsisor — Zeit ist Geld — mondja olyan hangsúllyal, mint aki megszokta, hogy minden per­cét pénzben számolja. Hévvel magyarázza, hogy „otthon” pillanatok alatt tankolhat, sőt le is törlik közben a kocsiját. — Törölgetés — legyint mérgesen a magyar kollega s maga elé mormolja: egyelőre örülnénk, ha kettőnél több kút volna a városban, vagy eső idején ne csorogna az em­ber nyakába a víz, amíg meg­töltik a kocsiját, s ne válna ázott „ürgévé” a töltögető kol lega se. Egyszerre morajlás szalad végig a kocsisoron. Ott húz el mellettük a töltőkocsi. — Hogy a... — szalad ki az emberekből. _ Uraim! Mit csináljak, ha e gyszer elfogyott az üzem­anyag. Tegnap délben töltöt­tek. Tizenötezer liter fogyott el azóta. Délután négy után már nem szállítanak, ők nem túlóráznak, és csak most hoz­tak ... Űiabb egy óra várakozás. Fordulnak vissza a kocsik, irány a Kórház tér. A szu- »erra várók maradnak. Mit tehetnek mást. hiszen több állomás a Fürst Sándor ut- cetfi kívül nincs a városban, sőt még a környéken sem, am«lv szupert árusítana. Perák Ferenc nyugdíjas — Rosszabb, mint a garázs- helyzet — mondja Márki László, a Városi Tanács Épí­tési és Közlekedési Osztályá­nak vezetője. — Pedig a ga­rázshelyzet sem nevezhető ideálisnak. Feltétlenül változ­tatni kell a jelenlegi üzem­anyagellátáson. Ezt az áldat­lan állapotot csakis több kút- tal és csakis az ÁFORT szün­tetheti meg. A telefonhoz az ÁFORT Kaposvári Tájegységének ve­zetőjét kérjük, hiszen a pécsi kutak az ő felügyeletük alá tartoznak. — Nem mondhatok sok újat a baranyaiaknak — mondta Lémanné elvtársnő. — Mi javasoltuk központunk­nak, hogy legalább még két töltőt szereljenek fel a Fürst Sándor utcai telepen. Ügy tu­dom, hogy a megvalósítást az őszre tervezték. Javasoltunk új telep építését és a vidéki töltőállomások számának nö­velését. A Fürst utcában min­denesetre a keverék ősszel átkerül az út északi oldalára. Ez mennyiben segít a je­lenlegi helyzeten? — A keveréket vásárlók nem foglalják itt a helyet, meggyorsul a benzin, a szu­per kiszolgálása. — Ez nem rossz megoldás, — vélekedik Perák Ferenc, — sőt még valamit hozzátennék: oldják meg itt jobb szervezés­sel a kiszolgálást oly módon, hogy az utat szélesítsék, a töltőket helyezzék középre, mint más városokban is van. így egyszerre négy kocsi tan­kolhat. Ehhez véleményem szerint nem kell százezres be­Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nemcsak Üllésen, hanem az attól 35 kilométerre fekvő Szánk község határában is végeztet fúrásokat. Ennek eredményeként most a szanki kútból nagy erővel tör fel az olaj s megkezdődött a próba- üzemelés. Folytatják a nagyárpári- dióstetöi ásatásokat A Janus Pannonius Mú­zeum régészeti osztálya ez év­ben is folytatja a tavaly meg­kezdett nagyárpád—dióstetöi bionzkori lakótelep feltárását. Az ásatások során kibontják a telep teljes területét, amely kb. 6 ezer négyzetméter felü­letet jelent. A telepet i. e. a II. évezred első századaiban lakták. A balkáni eredetű, állattartó-földműves, ún. so- mogyvár—zóki népesség egy­kori kultúrájának, anyagi mű­veltségének, primitív építé­szeti ismereteinek számos do­kumentuma kerül napvilágra. E bronzkori telep kutatásá­nak továbbá az ad jelentősé­get, hogy a Janus Pannonius Múzeumnak most nyílik elő­ször lehetősége arra, hogy egy őskori telep teljes feldol­gozását elvégezhesse. Abesszíniától Kovács-telepig Baranya megye kisiparosai [ még nyolcvan fiatalt tudnának felvenni a következő szak­mákba : női szabó, asztalos, fodrász, kőműves, vízvezeték- szerelő, kőfaragó, cipész, vil­lanyszerelő és szobafestő. A komlói kisiparosok fel­vennének női és férfi fodrász- tanulókat, Mohácson késes és köszörűs, kosárfonó, kőműves, kőfaragó, Pécsváradon vil­lanyszerelő, férfi fodrász, Sik­lóson férfi szabó, Szigetváron faesztergályos, kőfaragó, kár­pitos, ács, villanyszerelő, szo­bafestő tanulókat. A szerző­déskötéseket mindenütt a KIOSZ járási titkárságán ke­resztül bonyolítják le augusz­tus 15-ig. A szerződéskötések időpont­ja: Pécsett szerda, péntek 8— 12 óráig, Komlón hétfőn 15— ti) óráig, Mohácson 9—12 órá­ig Pécsváradoi« kedden—pen- tr" 8—12 óráig. Sásdon ked­den 8—12 óráig. Siklóson kedd —csütörtök 8—12 óráig, Szi­getváron kedden 9—11 óráig. A szerződni kívánó tanulók á hivatalos idő alatt bármikor keressék fel a KIOSZ járási titkárságát, ahol a szerződés- kötéshez szükséges orvosi la- no< — - gkapják, hogy a köte- orvosi vizsgálatokon mi- f részt vehessenek. \ legújabb rendelet szerint a kisiparosoknál végzett ta­nulók a cipész, női és férfi Reorodul'Ciós Kiállítás a Zso,B»y Művelődési Házban Vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg dr. Horváth Gyula tanár a Zsolnay Művelődési Ház reprodukciós kiállítását, amely­nek címe: Magyar festészet a XIX. században. Mintegy 70 ké­pet állítottak ki a Képzőművé­szeti Alappal közös rendezésben. A kiállítás anyagát minden való­színűség szerint másutt is bemti- tat'áv majd. A képeket igen ol- r , helyszínen meg is lehet v rolni. \ nagyon sikeresnek ígérkező kiállítást az első két napon máris több mint ezren tekintették meg. Mindennap délelőtt 10—12 és dél­után 2—5 őrá között tart nyitja augusztus 31-ig. fodrász, női és férfi szabó, kovács, bognár, vegyesjavító szakmáikban a vizsga után ön­álló működési engedélyt kap­hatnak. A tanulók a kisiparosoknál is ugyanazokban a kedvezmé­nyekben részesülnek, például a 30 nap szabadság, munka­bér, munkaruha — mint a szövetkezeteknél, vállalatoknál lévő ipari tanulók. A jobb szervezésen valóban sok múlik, de a növekvő gép­járműpark, a fokozott idegen- forgalom okozta üzemanyag­igény gyors és jó kielégítését még nem oldja meg. S na­gyon helytelen álláspont az, hogy akinek üzemanyagra van szüksége, várjon türelem­mel. Zeit ist Geld —- mondja a német. S ha kiszámítanánk, hogy hány gépkocsi hány órát esik ki a termelésből, mialatt üzemanyagra vár, és ez milyen kárt jelent, akkor olyan eredményre jutnánk, hogy a veszteség bizonyos százaléka elég lenne annyi kút építésére, amennyi egy­szer s mindenkorra végetvet- ne a jelenlegi lehetetlen ál­lapotnak. Csépányi Katalin A kis Fiától tehát haza­felé irányították. Alfrédo Leone Grandi, azaz Frédi bácsi ül a volánnál, há­tul csomagok, amögött meg a másik kocsiban, — vadonatúj Volkswagenben — pedig az asz szony és a kislány. Mögöttük Hannover, előttük Pécs. Mö­göttük? Az országút — amely Frédi alatt elszaladt — sokkal hosszabb. Időben is, térben is. Talán mert mindig autót sze­relt és a szakma mintha szim­bolizálta volna a sorsát is. A kerekek forognak, az idő sza­lad, az olasz autógyári mun­kás meg lassan megöregedett. Na nem nagyon persze, mert mozdulatai, gyors, tempera­mentumos mesélő-készsége még ifjú, csak az arcán szik­kadt meg a bőr és haja kopott és világosodott meg egy kissé. Kék, olajos overall, elnyűtt kalap pedig lent a földön, a szék mellett. Köhög a Kos- suth-tól, de azt mondja, azért jó. Mindig meg kell szokni valami új cigarettát. Aztán az éghajlatot is, ételeket is, élet­formát is, közösséget is, em­bereket is. Svájc. Olaszország, Abesszínia, ismét Svájc, is­mét Itália, aztán Nyugat-Né- metország és végül Pécs, az­az hogy Kovács-telep. Az utol­só állomás groteszkül hang­zik, de hát ha egyszer így tör­tént, hogy Frédi Addis-Abe- bától Kovács-telepig hajszol­ta a megélhetést, jövendőt, némi megnyugvást, akkor mit lehet tenni? — Honnét jöttek Frédi bá­csi? Széttárja karját, világos, de­Nyári vásár ötszázmillióért Az utcán is vásárolnak az emberek, valóságos perzsa vásár ez, csak éppen a hangja csendesebb. Azért itt is halla­ni, hogy ... „Szivecském én már régen várok, nekem egy nyolc és feles világos haris­nyát keressen. Itt fizetek? Mennyi ez most?” — Harminchat forint negy­ven — mondja a szóké eladó és egy óra alatt száz pár harisnyát ad el az Állami Áruház utcai standján a nyári vásáron. Ez a harisnya például ko­rábban 52 forintba került, most — augusztus 10 és 22 között — harminc százalékos árengedménnyel megvásárol­hatják. Dr. Sebők Imre, ez áruház igazgatója is a vásárt nézi. Nagy gondban volt, hogyan bonyolítsák le — a korábbi vásárok tapasztalataiból okul­va — a megnövekvő forgal­mat. Kisegítő eladókat vettek fel, túlóráznak az áruház dől* gozói, hogy ne legyen fenn­akadás. — Hét alkalmi árusítóhelyet állítottunk fel az utcán, ahol olyan árucikkeket kínálunk, amelyek tömegesen fogynak. Így nylon harisnyát, női fe­hérneműt, bébi ruhát. — Mennyi értékben van rak táron árengedményes áru? — Legalább tízmillió forint értékű árunk van a raktárak­ban, ami azt jelenti, hogy álljuk a rohamot, pedig több ezer árucikkről van szó, amit átlagosan harminc százalékos árengedménnyel hozunk most. forgalomba. — Az ilyen vásárt mindig bizonyos fenntartással fogad­ják a fogyasztók, divatjamúlt, gyenge minőségű árut emle­getnek. Mi a helyzet most? — A rendelkezés szerint — mondja az igazgató és hiva­talos rendeletet mutat — a nagy nyári vásáron eladásra kerülő cikkek mind jó minő­ségűek. Hibás vagy divatja­múlt, értékcsökkent áru nem lehet közöttük. Az érdeklődés is bizonyítja ezt. Egyedül a nylon harisnya vásárnak kedvez az idő. Egy fiatalasszonyka a Kossuth La­jos utcai elárusítónál mér a lábán mutatta délfelé azt a nylon harisnyát, amit reggel — a nyitáskor vásárolt. „Na­gyon szép és elég hideg is van hozzá!” Míg a bébi ru­háknál a kismamák gyűltek össze, szinte kivétel nélkül. Országosan ötszázmillió fo­rint értékű árut biztosítottak a nyári ruhavásárra és ezen belül kétmillió méter női nyá­ri pamut ruhaanyag, 250 ezer méter nyomott műselyem, 150 ezer méter twill seljrem, 80 ezer méter nylon r»aanyag szerepeL Miit szólnak a vásárlóit az árengedményhez, az árukhoz? Nem túl későn érkezett a nyári vásár, lehet-e még hasz­nálni azokat a ruhákat, ame­lyek ezekből a nyári selyem és nylon anyagokból készülnek? — Nem az idénre veszem az anyagot. Télen ráérek meg­csináltatni és jövőre , lesz új ruhám, a tavaszra — mondta egy fiatalasszony a méteráru osztály tömegében. — Úgyis mindig az a divat, amit hor­dunk, nem pedig az, amit a tervezők kiokoskodnak. Egy másik vélemény: Még lesz jó idő. Különben is most készülünk nyaralni. Mindig szeptemberben vesszük ki a szabadságot és még soha nem fizettünk rá. A nylon ruhát jól kihasználhatom majd Sió­fokon. Miért vett négy pár haris­nyát? Mosolyog: — Soknak találja? Haris­nyából sohasem elég. A férjem szombaton kapott prémiumot és abból vettem. Most négy pár árán korábban csak két párat kaptam volna, esetleg hármat. Hát nem megéri? A vélemények egyezőek, legfeljebb a magyarázatok oszlanak meg, amivel az asz- szonyok — mert többségük­ben asszonyok vásárolnak — odafurakodnak az áruház pult­jaihoz ... rűs pillantást vet ram: — Honnét kezdjem? — kér­dezi vissza. Tényleg, honnét is kezdje? Benghaziban közlegény, utána Svájcban szerelő, az olasz— abesszín háború idején Addis- Abeba és itt tizenöt esztendő... ötvenben ismét Svájcban, majd a Riviérán idegenvezető, mert beszél franciául, ango­lul, németül, arabul — saját anyanyelvén kívül — A magyar nehéz lesz ... >— Nagyon nehéz, de már annyi nyelvet megtanultam, ezzel is meg leszek valahogy. És mondja is: kalapács, fo­gó, jónapot, tizenhetes kulcs, olasz-rizling. A XIV-es Autó­javító munkásaitól egyelőre ennyit tanult az utóbbi néhány hét alatt A szakmát nem kell tanulnia, kisujjában van. A fiúk nagyon rendesek. Az igaz gató mondta a szerelőknek: „Segíteni Frédi bácsit és nem kiszúrni vele!” Segítik. Adják neki a szerszámot, megmond­ják a nevét, ő elismétli, az ebédnél is a napi menüt, és közöltéle vele a környék leg­jobb borainak nacionaléját — Itt drágább a bor, mint Olaszországban, de nagyon jó! — Miért jöttek haza, Frédi bácsi? —- A feleségem magyar. Két­szer idegösszeroppamása volt a honvágytól. Nem bírta és hazajöttünk... Hannoverből, ahol utoljá­ra — a toborzott olasz munká­sokkal együtt — dolgozott. — & ha önt is elfogja a honvágy? Felhúzza a szemöldökét, gondolkozik, elkomolyodik: — Akkor majd hazalátoga­tok. Nyáron mondjuk, vagy teLem. Hiszen hazamehetek Itáliába, amikor csak akarok. De most a fontos, hogy itt va­gyunk Magyarországon, fele­ségem hazájában. Ez nagyon fontos. — Megszokja nálunk? — Meg, meg! — élénken magyaráz. Szép kis városka, meg Siklós is, voltunk már a feleségemmel meg a kislá­nyommal kirándulni. Az em­berek barátságosak és nagyon kedvesek. Kovács-telepen a kisgyerekek a nyakamba ug­rálnak, mikor délután hazame­gyek és kiabálnak az utcán: „Frédi bácsi, Frédi bácsi.: Annyi a gyerek és olyan ked­vesek. szépek, mint Itáliában. — És mi a furcsa? — Minden állami. De jó ez, szerintem legalábbis. Ügy kell nekik! — Kiknek? — A gazdagoknak. A régi­eknek. Huncutul nevet. — De ... azért nem minden- j ; ben jó ez az államiság ... — Miben ndm? — A pincérek... Vasárnap este az Olimpiában vacsoráz- i tunk a családdal, aztán egy ; asztalnál két férfi ült, másutt nem volt hely, odakérezked- tünk, és nagyon szívesen ad- ; tak helyet. De a fizető pincér- ; nőnek nem tetszett ez... Lát- t szott, hogy nem az övé ez a j ! szép étterem, különben udva- I i riasabb lett volna. — Hol érezte magát legjob- | ’ ban? |! — Abesszíniában. Primití­vebb életkörülmények között élnek ott az emberek, de ta­lán ezért hallatlanul becsüle­tesek és rokonszenvesek. Én ott is szerelő voltam. Látták, hogy jó mesterei vagyunk a szakmának, hát nagyon meg­becsültek bennünket. Jól is kerestünk. A tizenöt év — le­számítva a háborús időszakot — legszebb éveim voltak éle­temben. — És itt? Nem tudom. Két hónap nem sok, de én kellemesen csalódtam. Nyugat-Németov- szágban elriasztottak. Azért mi csak jöttünk. — Munkájával elégedett-e? — Nagyon. Szépen kell dol­gozni, de nem hajtanak agyon senkit. Hannoverben — autó­üzemben dolgoztam — olyan magas nonrnát állapítottak meg, hogy lehetetlen volt tel­jesítenem. Megfizették persze, de azért csak elment a pénz» Nem lehet dúskálni ott sem..'. — És a két autó, Frédi bá­csi? — A Fiát egy teljesen rossz kaszni volt. Szétfagyott ennek mindene, én pofoztam össze, amikor megvettem. A Folks- wagent meg a feleségem hoz­ta. — Nincs még lakásuk? 1— Albérlet, ötszázat kérnek érte:.. Most olaszul beszél, szidta a. főbérlőt, amiért Ilyen csú­nyán elbánt vele. A szoba két­szer kétméter-hetvenes. Letet­tek egy szalmazsákot, más nem is fér el benne. Hárman a gyerekkel. ■.. szóval lehetet­len állapot. Frédi bácsi tudja, hogy nem könnyű a lakás- szerzés, de azért ötszáz forint egy ilyen lyukért, mégiscsak sok. Mondta is a főbérlönek, az meg majdnem e torkának ugrott. Panaszkodott másnap az íizam igazgatójának, az meg már intézkedett, hogy a főbérlő lecsituljon és né használja ki Frédi báesiék kényszerű helyzetét. — Kint Hannoverben usyáft nem törődnek az igazgatók az­zal, hogy a munkásnak mi ba ja van! — teszi hozzá és sűrűn bólogat mellé, mert még most is furcsának találja azt a szel­lemet, ami itthon, egy mun­kahelyen kialakul a dolgozók és a vezetők között. — Hallom, múltkor a mi­niszterrel ..: Nagyot nevet, csapkodja a térdét: _ Igen! Kezet fogott velem! És még most is kételkedve néz hol rám, hol az igazgató­ra, hogy ilyesmi itt megtör­ténhet. Kiss Dezső miniszter- helyettes járt itt az üzemben néhány hete. Körülnézett a műhelyben, beszélgetett a <z'- relőkkel, bemutatták nek: Frédi bácsit is, akivel kéz t fogott és amikor elment,, az olasz szerelő azt hitte, ugrat­ják a többiek. Amikor a riportot befejez­zük, Frédi bácsi elköszön, és az ajtóban visszafordul, még egyszer köszön és kissé hajtja magát az igazga'ó Ez több mint tisz«-1*'. Egy másik világ regulája, tör­vénye hajlítja meg a hátát, amiről nehéz lesz leszoknia. Rab Ferenc Augusztus 15-ig még 80 tanúiét szerződtethetnek a megye kisiparosai gépkocsivezető most „nyug­díjkiegészítés” céljából ül új­ra a volán mellett. Meg aztán egy pillanatról a másikra le­mondani a gépről nem is tud az, aki negyven éven keresz­tül a szerelmese volt a gép­kocsinak. — Mit szól mindehhez Feri bácsi? — Még kérdezi? Tudja, hon­nét jöttem? A Kórház térről. Az előbb ott töltöttek. Most mehetek vissza. Hogy ne kap­jak gutaütést? — Feri bácsi, ha jól tud­juk, 24 évig dolgozott egy garázsban. — Pontosan. De akkor egy nap alatt 50—60 gépkocsit szolgáltunk ki üzemanyaggal. Naponta 1000—1200 liter ben­zint mértünk. — Hány kút, illetve eláru­sítóhely volt akkor a város területén? — Ha megmondom, hogy a garázsunkkal együtt hány, el sem hiszik. Számoljuk csak: a Zsolnay utcában kettő, az Irányi téren, a Munkácsy ut­cában, a Rákóczi úton, a Cit­rom utcában, a Szabadság úton ... vagy 13—14 helyen. S megmondjam, mennyi gép­kocsi volt a város környékén? 1000—1200 jármű. Most 5—6000 liter üzemanyag néha egy óra alatt elfogy egy állo­máson. Javasolták a telep átépítését Nem a véletlen műve a magas üzemanyagfogyasztás. Hiszen Baranyában csupán négy év alatt körülbelül tíz­ezerrel nőtt a gépjárművek száma. Jelenleg «hetenként át­lag 40—60 újdonsült gépkocsi §s motorkerékpártulajdonost vizsgáztat a rendőrkapitány­ság közlekedési osztálya. A járművek száma nő, az üzem­anyagellátás egyre rosszabb. Rengeteg üzemóra vész el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents