Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
NAPLÓ 5 toOi AUGUSZTUS 9. A garázsépítés jövője Pécsett Két hónapon belül kijelölik a beépíthető területeket A meg nem kezdett építkezések engedélyét visszavonj ák Városunkban — akárcsak az ország más városaiban — az utóbbi években a gépkocsik száma a vártnál nagyobb mértékben fejlődött és annak további növekedésével kell számolni. Ezzel párhuzamosan emelkedik az igény garázsok építésére, és ez jelentős várospolitikai problémát jelent. A városfejlesztésben tehát olyan szükségszerűség jelentkezik, ami közérdeke miatt nem hagyható figyelmen kívül. Ugyanakkor az igényeket és lehetőségeket mérlegelve nem helyezkedhetünk szélsőséges álláspontra. Ilyen szélsőségek: 1. A garázsépítést ellenzők csoportja, akik nem akarják tudomásul venni a jelentkező igényeket és elleneznek minden garázsépítési törekvést. 2. A garázsépítésben érdekeltek között viszont akadnak olyanok, akik nem törődnek a város egyéb, funkcionális, városszerkezeti és rendészeti, valamint esztétikai szempontokkal. Kétezer garázsra kértek engedélyt Nem kell bővebben indokolni, hogy a szélsőséges nézetek érvényesülése nem -szolgálhatja a közösség érdekét. Az alábbi adatok bizonyítják, hogy nagyszámú garázsépítési igénnyel állunk szemben. Budapesten ezer lakosra 240 személygépkocsi jut, a négy megyei jogú városban, háromszáz, az ország egyéb tele- oülésein 320. Ezek az adatok a húszéves távlati fejlesztési -tervben szerepelnek. Ma ennek csak az ötven százalé- .kát vesszük figyelembe napjaink problémáinak megoldá- - sakor. De úgy tervezünk, hogy később ezek a területek fejleszthetők legyenek. Ennek a mennyiségnek is csak mintegy 25—30 százalékát kell magánerőből építhető garázsokba elhelyezni, míg a telítettség idejére megközelítően a teljes tárolást kell biztosítani, többségében — mintegy 50—60 százalékban —» többszintes építményekben; A fentiek figyelembevételével tehát jelenleg csak 45 garázzsal számolva ezer lakosra, Pécsett 6075 személy- gépkocsi tárolását kell megoldani. Ez a szám — természetesen — tovább emelkedik, A nyugati városrészben a jelenlegi léiekszámhoz viszonyítva 675, a város további fejlődését figyelembe véve pedig 1125 gépkocsi garazsiro- zását kell biztosítani. Ugyanakkor ma már kétezer garázsépítési igényt nyújtottak be a magán személygépkocsi tulajdonosok. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a korábbi terveink szerint is a nyugati városrészben — a vasút melletti zöld sávot is figyelembe véve — eddig 200 garázsnak tudtunk csak helyet biztosítani.- Távlatokban a város további fejlődését is figyelembe véve és a teljes telítettséget feltételezve — húsz év múltán — Pécsett mintegy hatvanezer személygépkocsi lesz. Ilyen tömegű járművet már nem lehet nagyobb áldozat- vállalás nélkül kis garázsokban elhelyezni. Ezért a távlatokban majd nagyobb befogadó képességű garázsokat is kell építeni, mivel a kis garázsépítkezéseknek korlátái vannak. Felmérik a lehetőségeket A gombamódra épült — magánerőből szervezett — garázsok szükségszerű vé tették, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága napirendre tűzze az igények vizsgálatát. Megállapították, hogy az ilyen nagyütemű építkezés tervszerűségének biztosítása alapos előkészületet igényel. Ezért a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy megfelelő tanulmánytervet készíttet a garázsok telepítésére, míg a helyes, városképi- lég is kedvező típusok kialakítására típusterveket bocsát az építtetők rendelkezésére. Ezenkívül egy szabályrendelet kiadásával rendezi a garázsépítést Pécséit. A gépkocsitulajdonosok szeretnék óvni kocsijaikat, ez csak természetes, ezért megnyugtatásukra közölhetjük, hogy két hónapon belül néhány helyen kijelölik a beépítésre alkalmas és lehetséges területeket, az év végéig pedig az egész városban felmérik a garázsépítési lehetőségeket Legfontosabb szempontok a területek kialakításánál: a városkép jellegének megfelelő garázsok építése és területek kialakítása, a gépkocsitulajdonosok igényeinek figyelembe vétele, de nem utolsó sorban a ma még gépkocsival nem rendelkező lakosság érdekeinek szem előtt tartása. Eddig Pécsett közterületen több, mint háromszáz, magánterületen a százat is meghaladó garázs épült. Már ez egymagában is nagy gondot jelent a városi tanács vezetőinek, a további igények kielégítése pedig csak fokozza a gondokat. Azt szeretnénk, ha a lakosság — gépkocsitulajdonosok és gépkocsival nem rendelkezők egyaránt — megértenék, hogy a város vezetői éppen érdekeik figyelem- bevételével akarnak gondoskodni az utóbbi években jelentkezett probléma megoldásáról. Ezért is hoztak olyan intézkedést, hogy a szükséges vizsgálatok megtételéig és a kijelölt területek végleges jóváhagyásáig közterületen garázsépítési engedély nem adható ki, csak a nyugati városrész" és a vasútvonal közötti zöldsávban, valamint Meszesen a vasútvonal mentén. — Úgy döntött a végrehajtó bizottság, hogy a tilalmi területen már kiadott, de még el nem kezdett építkezésekre az engedélyt vissza kell vonni. Megfelelő kivitelezés A fentiekből — a tervek végleges elkészülése előtt is — megállapítható, hogy egyes, egészségtelen igényeket nem tudunk kielégíteni. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk azt is, hogy minden épülethez nem tudunk játszóteret biztosítani, ugyanakkor az sem garantálhatjuk, hogy a személygépkocsi tulajdonosok számára, lakásuk közvetlen közelében adunk garázs- építési engedélyt. Sőt, a garázs építések számának is csak korlátozott lehetőségei vannak Pécsett. A város közösségének érdeke megköveteli, hogy csak elfogadható telepítésű és kivitelű garázsok épüljenek, amelyek minden tekintetben megfelelnek a végrehajtó bizottság döntésének. Dr. Bánki Nándor városi pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője. Márki László a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője. keket állami gondozásba vesz- szük. De hol van hely? És az anya beleegyezik-e? Ha nem, akkor is esetleg erőszakkal kell a gyerekeket megmenteni. Nehéz itt a döntés. Lányamya panaszkodik: egy mulatságon megismerkedett egy fiatalemberrel. Gyerek született. Ki a papa? Neve? Nem tudja. Csak a kocsi rendszámára emlékezik. Dr. Bab Erzsébet hosszú tortúra után megtalálja a papát a rendszám után. Egy esztendő alatt 360 ügyet intézgetett el, töb- bé-kevésbé sikerrel. — És most, a mezőgazda- sági osztályon? — Mások a problémák. Tegnap a szederkényi termelőszövetkezetben voltam. Egyik szövetkezeti tagnak követelése van: kétezer forintot kér még a szekeréért, amit bevitt a csoportba. Az elnök meg nem akarja kifizetni, mert a belépés még az egyesülés előtt történt, azaz egy másik szövetkezetben. A volt főkönyvelőt lecsukták, minden papírt elégetett. Nincs bizonyíték, amire az elnök kifizethetné az állítólagos kétezer forintos tartozást. — Es a jogász hogyan döntött? Széttárja a kezét: — Egyelőre sehogy. Egyszerű bemondás alapján nem lehet pénzt követelni. Még nem zártuk le az ügyet. — Mire gondolt éppen abban a percben, amikor egy esztendeje doktorrá avatták? — Mire? Hirtelen arra gondoltaim, hogy nem leszek bürokrata, nem leszek „aktagyártó”. Atz hiszem, eddig sikerült is. Persze akta nélkül egy jogász sohasem dolgozhat, csak az a kérdés, hogy az ügyirat mögött megtalálom-e az emberek gondjait, bajait és ahhoz mérten munkálkodom. A gépészmérnök A hőerőmű kazán házába n találom meg a gépészmérnököt, vagyis... — Ne írja le a nevemet, csak kezdőbetűt. — Miért? — Hát minek ez a cécó? — Rendiben van. Szóval M. D., azaz hogy Dénes egyébként közel sem tartózkodó fiatalember, mert nagyon készségesen elbeszélget velem a hatalmas, ijesztő- méretű kazánok tövében. Pécsi fiú, a Nagy Lajos Gimnáziumiban érettségizett, utána következett a Műszaki Egyetem, ahol az utolsó három évfolyam idején már kapott hatszáz forint havi ösztöndíjait. — így már könnyebben ment. Mert hiába, azért az egyetemista azelőtt is, ma is, pénz-szegénységben szenvedett Kicsit megkopik az ember, ruházatban, egyebekben, de nem számít, ez már velejár. Szüleim fizették a tandíjat, ezért aztán most én támogatom szüléimét, ameny- nyire tudom. Az öcsém is egyetemista, Sopronban, őt is segítenem kelL — Elégedett-e a beosztásával.? — Ügyeletes mérnök vagyok. Váltott műszakban dolgozunk. Nem mondom, nem éppen kellemes szombat— vasárnap éjszakázni az üzemben, végül is nőtlen ember vagyok, de hát mit gondol, mi lenne, ha mindenki a szája ize szerint kapná a beosztást? — Budapesten lett volna módja, hogy elhelyezkedjék? — Persze. De még menynyire! Csakhogy nekem eszemágábam sem volt ottmaradni. Ha szüleim nem Pécsett élnek, akikor is Pécsre kértem volna magam. Nekem ez az erőmű sok mindent jelent. — Például? — Mindig is vonzott a kalorikus szak ebben az iparágban. — Mi ebben a szép? — Eléggé magas képzettséget igényel. De... lehet, hogy ezt csak a szakmai sovinizmus mondatja velem. Mint ügyeletes mérnök nagyon alapos helyismeretre tehetek szert és ez a beosztás nagyobb önállóságot biztosít nékem. Ha valami komolyabb probléma előadódik műszak alatt, mondjuk éjszaka, akkor természetesen megvan a mód arra, hogy segítséget kapjunk a nagy gyakorlattal rendelkező idősebb mérnököktől, műszakiaktól. PÉCSVARAD A pécsváradi új gimnázium modern vonalaival szépen színesíti Pécsvárad látképét Az új iskolában idén ősszel már megkezdődik a tanítás. A MUVESENEL — BALOGH PROFESSZOR a művesénél van! — mondja az urológiai klinika nővére és elviharzik. A megadott irányba fordulok, s azon jár az eszem, hogy milyen lehet a művese? Óvatosain lenyomom a kilincset, aztán belépek az ajtón. Hallk zúgás fogad. Fekvő alakot látok, akit fehérbe öltözött emberek vesznek körül. Amikor közelebb lépek, észre veszem, hogy a beteg valamilyen téglatesthez hasonló gépezet mellett fekszik. Abból jön a zúgás is. Az orvosok, asszisztensek meglepett pillantást vetnék rám, aztán folytatják a munkájukat. Az egyik a beteg mellett ül és pulzusát fogja. A másik kettő a titokzatosnak látszó géppel van elfoglalva, egy fiatal asszisztensnő vért visz egy kémcsőben. Van itt talán tíz ember is, közöttük Balogh professzor, aki közvetlenül a beteg mellett áll, mellén összefonott karral. A beteg lágyékhajlatából vékony, átlátszó cső indul el, vér folyik benne. S egy henger alakú testre tekeredik rá. A kerekeskút hengerére, meg annak speciálisan csavarodó kötelére emlékeztet, csak itt vérrel telt cső helyettesíti a kötelet. A henger s vele együtt a spirálisain rátekeredett áttetsző cső is lassú forgó mozgást végez egy kádacskában. Az edényben valamilyen folyadék van, olyan a színe, mint a víznek. A vérrel fcélt cső végül elhagyja a hengeralakú testet, és a beteg karjához vezet. Azon át a piros vér visszafolyik az ember szervezetébe. — Véleménye a vezetőiről? — Nahát, ilyen kérdést! — kiált fel. — No de félre a tréfával, én egyszerűen nem panaszkodhatom, mert minden szakmai segítséget, bátorítást megkaptam eddig is. Kovács elvtárs az igaizgató egyszer letolt, de azt mondják, akik őt jobban ismerik, hogy dicsérni nem szokott, tehát igazán nyugodt lehetek, ha egy esztendő alatt csak egyszer kaptam tőle fejmosást. — Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően itt az üzemben? — Nehéz dolog ez. Valószínű, alakul egy műszaíkfej- lesztési részleg, ott szeretnék majd dolgozni. De ezt csak úgy hallottam, lehet hogy csak „folyosói” pletyka az egész. Mindenesetre jó lenne, mert ott már magasabb szintű feladatokat kell megoldani és hát elképzelheti, hogy a többi fiatal diplomásokhoz hasonlóan én is tele vagyok ambícióval, „szakmai életkedvvel”. Érti ugye? * Ez a legplasztikusabb közös vonás a négy diplomás világképében. Komoly, igazán „nagy dolgokat” akarnak megoldani és ez a szándék feltétlenül tiszteletreméltó. És az is, hogy — ez valamennyiük szavaiból kiderült — mindenütt egyengetik útjukat, tevékenységüket a szakmai „öreg rókák”. 8«b Ferenc — Szóval ez lenne a művese! — mondom magamban, s a betegre pillantok. Arcát élesen megvilágítja a nagy, nikkelezett műtőlámpa. Fiatal, talán harminc éves férfi kissé csapzott hajjal. Néhány verejtékcsepp ül a homlokán. — Elütötte egy teherautó! — mondja a professzor, majd int a szemével, hogy töröljék meg a beteg homlokát. A BETEG eszméletnél van. Rám néz, de olyan közömbösen, mintha semmi, de semmi sem érdekelné a világon. — Apátia! — mondja a professzor halkan és elhív a beteg mellől. — Megsérült a veséje? — Nem, csak sokkos állapotba került! — válaszolja a professzor. — A veseműködés leállt. — Ez életveszélyt jelent! Egyszer azt olvastam valahol, hogy a veseműködés, a kiválasztás megszűnt, és a beteg néhány óra múlva... — No, azért nem egészen! — tiltakozik a professzor. — Néhány óra alatt nincs halál. A mérgező anyagok bizonyos része eltávozhat a székletben, verejtékben, sőt még a tüdőn át is. A novellista — mert feltételezésem szerint egy elbeszélésben olvashatott erről — minden bizonnyal túlzott kicsit! — Akkor mennyi idő múlva vezet a dolog katasztrófára? — Nem lehet szabványt felállítani. Van akinél néhány nap is sok, mások két hétig is elhúzzák. Embere válogatja. — Eszerint az embereket korábban is megmenthették. Azokban az időkben is, amikor még nem volt a városban művese. Ha ugyanis az ember ennyi ideig bírja, volt idejük arra, hogy a beteget Pestre vagy Szegedre szállítsák, azokra a klinikákra, ahol már művesét használtak. A professzor fejét rázza és megjegyzi: a logika jó, de a kiindulópont rossz. Az tudniillik, hogy a beteg két hétig is elélihet, nem azt jelenti, hogy bírja a szállítást. Az autó- vagy repülőutak rend szerint jóvátehetetlen károkra vezettek a betegek vérkeringésében, s hiába vitték őket a művese állomásra, már késő volt. A megfordíthatat- lant nem lehetett többé visz- szafordítani. — Tehát minden Pestre szállított betegük meghalt? — Volt egy kivételünk. [ Olyan kivétel, amely erősíti aj szabályt. Általában: az utóbbi félévben ti zenkét-ti zen h árom betegünk halt meg ebből az okból. Ha művesénk lett volna, ennek vagy fele ma is élne. A Budapesti Urológiai Klinikán három év alatt 199 biztos halálnak kitett betegből 95-öt megmentettek a művesével. Balogh professzor másfél éve került a Pécsi Urológiai Klinika élére. Most már értem, hogy miért kért azonnal művesét. A PROFESSZOR közben a géphez invitál, s megmagya-; rázza, hogy működési elve | voltaképpen egyszerű. A vér-! rel telt celofáncső, illetve az I a hengeralakú test, amelyre ! ez a cső rátekeredett, állan-1 dóan érintkezik a vízszínű i fiziológiás oldattal, egyszerűbben mosófolyadékkal, mely nem más, mint különböző sók oldata. Az érintkezés közben a celofán csövön át eltávoznak a vérből azok a mérgező anyagok, amelyek a betegre károsak. Lényegében ugyanaz történik a vérrel. mint az ember veséjében. Amíg a professzor beszél, a celofáncsőt nézem. amely megfeszül, és kidagad a benne folyó vértől. — Nem szokott a cső elszakadni? — kérdem a professzortól. — Néha előfordul. — És nem vezet tragédiára? Ahol így folyik a vér, percek alatt elvérezhet a beteg! — Igen, néhány perc alatt elvérezne! — folytatja a professzor. — De ez sohasem fordulhat elő. Teljesen ki van zárva, hiszen egy ember állandóan a mosófolyadékot figyeli, s már a legeseké! vebb elszíneződést is észreveszi. De még ha feltételezzük is. hogv egy pillanatra ellankad a figyelme. az a kolléga, aki,n a beteg pulzusát fogja, színién jelzi a bajt, és rögtön szólnak mások is. Szakadás esetén tehát azonnal megállítjuk a folyamatot, s kijavítjuk a csövet. A szakadás egyébként meglehetősen ritka. — Miért vállalják ennek a kockázatát? Miért használnak éppen oelofáncsövet? — Azért, mert a celofáncsőnek olyan tulajdonsága van, amilyen a műveséhez kell: a mérgező anyagot átereszti, a vért viszont nem. mint ahogv a mosófolyadék sem keveredhet a vérrel — válaszolja a professzor — majd a beteghez lép. Az órámra pillantok. Több. mint kétszáz perce vagyok már ebben a teremben. A beteg szemmel láthatóan felélénkült. Arcszíne egészségesebb. szemébe is visszatért az életkedv. Dr. Balogh Ferenc felé fordítja a fejét, és elmo- solyogja magát: — Sokkal jobban érzem magam, professzor úr! — Nagyszerű! — mondja az orvos, és bíztatóan biccent a fejével. Most látom csak, hogy 6 is nyugodtabb. mint az elmúlt négy óra alatt volt, a művesézés az ő idegeit is igénybe vette. A BETEGET a kórterem felé gurítják a tolókocsival. Most már biztos, hogy megmenekül. Kétszer-háromszor még a művese mellé kerül, s néhány hét múlva egészségesen lép ki a klinika ajtaján. * Elárulom: nem voltam műtőlámpás teremben, nem láttam a művesét és azt a harminc éves férfit sem, akiről beszéltem. Csak Balogh Ferenc professzor irodájában jártam, s ott, a szélesöblű fotelben ülve hallottam tőle mind azt, amit leírtam. A művese alakját, működését és szerepét részletező leírások hajszálpontosan megegyeznek. Maga a történet is — ti. egy szerencsétlenül járt férfi fekszik a gép mellett — hamarosan megismétlődhet, hiszen a művesét a fővárosban már feladták, s bármelyik nap megérkezhet a pécsi klinikára. Magyar László \
