Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
\ IVAPLŐ' 1964. AUGUSZTUS M. Mire költöttünk másfél milliárd forintot? Elen a porszívó gép és a hűtőszekrény — Fele jövedelmünket fordítottuk élelmiszerre — Kevesebb tartós fogyasztási cikket vásárolunk Az egy lakosra jutó forgalom Az első félévben a megye lakosságának pénzjellegű bevétele 8,7 százalékkal emelkedett az elmúlt év első félévéhez képest. A kiskereskedelem áruforgalmának az emelkedése ugyan niricsen ekkora, de erre magyarázatot ad a lakosság takarékbetét-állományának emelkedése és a szolgáltatási kiadások növekedése. sőt, arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok ember utazik külföldre, tehát keresetének egyrészét nem a lakóhelyén költi el. A kereskedelem forgalma az első félév folyamán 6 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszakáét és összegszerűen 1 milliárd 540 millió forint volt. Több televíziót vásároltak, mint rádiót A vegyesiparcikkek értékesítése mintegy 3 százalékkal volt magasabb a tavalyi hasonló időszakénál. A múlt 'években itt nagyobb volt az ütem. Igaz, hogy a visszaesést a tartós fogyasztási cikkek eladásának a csökkenése okozza. Az előző év első félévéhez képest több mint 15 százalékkal * *(34 millió forinttal) esett vissza a tartós fogyasztási cikkek forgalma, s részaránya a vegyesiparcikkeken belül 34 százalékról 28 százalékra csökkent. A visszaesés főleg a járműveknél tapasztalható, hiszen kismotor és személygépkocsi nem volt elég. Az is igaz, hogy a múlt évek magasabb forgalma a tartós fogyasztási cikkek körében bizonyos telítettséget is jelent a lakosságnál. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a hitelleveles eladás mértéke is csökkent, sőt, jelentősen (39 százalékkal) a tartós fogyasztási cikkek területén. A következő — legfontosabb — tizenöt cikk forgalma az elmúlt évek során, és az idei első félévben így alakult Baranya megyében és Pécsett: Egyes tartós fogyasztási ci kkek kiskereskedelmi eladása (első félév) Baranya m egye Pécs város Megnevezés 1960 1963 1964 1960 1963 1964 Porszívógép 164 415 772 208 842 1332 Parkettákéi. 51 61 53 124 198 166 Mosógép 1534 2652 2570 1317 1524 1238 Hűtőszekrény 130 363 '551 288 840 1306 Villanytűzhely 88 i 49 60 103 75 75 Gáztűzhely — 299 306 — 536 412 Kerékpár 1200 2110 2161 588 538 605 Motorkerékpár 677 921 699 660 577 405 Személyautó (új) — 242 60 — 260 87 Rádió 1454 1480 1625 1885 1822 1517 Televízió 213 1487 1652 477 2293 1937 Magnetofon 85 55 40 223 109 82 Kályha 376 405 379 277 217 365 Tű-hely 1446 1823 1657 759 592 688 Bútor ,'mill. Ft.) 18.2 24.4 23.6 17.2 23.0 24.1 Fe e pénzünkéi „megessziik“ tetési forgalomnak 51.1 százaA statisztikai adatokból kitűnik, hogy a kiskereskedelem forgalmában a pécsi üzleteké bizonyos mértékig csökken, ez magyarázható azzal is, hogy a szövetkezeti üzlethálózat kulturáltsága és áruválasztéka az utóbbi években jelentősen megjavult. Bár Pécs városa így is vezet az egy lakosra jutó forgalomban. Amíg a megyei átlag 2754 forint, addig a pécsi átlag 5887 forint, vagyis több mint kétszerese a megyeinek. Mohács városé ugyancsak meghaladja az ötezer forintot és Komló is megközelíti. A komlóiaknál az az érdekesség, hogy ott legmagasabb a vendéglátói és az üzemi étkezdéi forgalom egy főre eső átlaga; több mint ezer forint. Pécsett ez az ösz- szeg csak 899 forint volt az első félév során. Az egy lakosra jutó forgalom legkisebb a mohácsi és a pécsi járásban, ami érthető is, hiszen a közelfekvő községek lakói inkább a városokban vásárolnak. Mai divathölgyek A bolti kiskereskedelem for- ga’ma. — tehát az állami, a szövetkezeti és a magán üzletek — 1 milliárd 265.1 millió forint volt. A vendéglátás és üzemi étkeztetés forgalma pedig 274.4 millió. Érdekes, hogy a vendéglátás és az üzemi étkeztetés forgalmában az f italokra költött összeg naJ gyobb, mint ételekre fordított összeg. A megyében az összes kiadásnak 39.8 százalékát ételre és 53.3 százalékát italra fordítottuk. Pécs városában a vendéglátói és üzemi étkezital volt.Főcsoportonként a megoszlás a következő: élelmiszerre összesen 762.3 millió forintot, ruházatra 315.8 milliót, vegyesiparcikkekre 461.4 millió forintot költöttünk el az első fél évben. Érdemes az adatokból azt is „kiolvasni”, hogy milyen a kereskedelmi hálózat, mekkora összeg jut a forgalomban egy lakosra? Akár más megyékkel is tehetünk összehasonlítást. összehasonlítás né gy megye között Baranya Borsod Győr-Sopron Somogy 10 000 lakosra jutó állami és szöv boltok száma vendéglátó egységek 34 31 35 36 száma Egy lakosra jutó kiskereskedelmi eladási for17 15 15 22 galom (Ft.) Hogyan oszlott meg (%) 3751 3459 3820 3263 élelmiszer 49.5 52.6 48.0 46.4 ruházat 20.5 19.5 20.0 20.4 vegyes iparcikk 30.0 27.9 32.0 33.2 Szállítás előtt Véradó körok alakulnak Szeptemberben véradó köröket alakítanak a Vöröskeresztes szervezetek a Pécsi Porcelángyárban, Bőrgyárban, a mohácsi járás községeiben és másutt. A véradó körök nyilvántartják a véradókat, foglalkoznak velük és megszervezik a véradó napokat. A térítésmentes véradás egyébként jól halad városunkban és megyénkben. Július végéig 8437 személy összesen 2669 liter vért adott. Ez a mennyiség máris jóval több, mint az elmúlt évi, amikor 1800 liter volt a térítésmentes vér. BEKOPOGTAM a város öt ismert divathölgyéhez. Felajánlottam nekik, hogy nem írom ki a nevüket, cserében viszont azt kértem, hogy válaszoljanak kertelés nélkül a kérdéseimre. Az öt nő egyike ismert színésznő, a másik tizenkilenc- éves diáklány, a harmadik tisztviselő, a negyedik háziasszony, az ötödiknek nehéz lenne meghatározni a foglalkozását. Mind az öten azonban megegyeznek abban, hogy pompázatosabbnál pompázato- sabb ruhakölteményekben libbennek el mellettünk nap-nap után és Pécsett ők diktálják a divatot. — Hány ruhájuk van voltaképpen? — szegeztem nekik az első kérdést, mert azt hiszem innen kell elindulnunk. — Hat kosztűm, öt szövet-, kilenc nyári és négy alkalmi ruha1 — mondotta az egyik és hozzáadott még négv szokna kilenc blúzt és pulóvert, hat téli és egyéb kabátot, egy kirakatra való kesztyűt, cipót és szandált. Körülbelül ennyi ruhája volt a másik hölgynek is. A színésznő viszont kijelentette, hogy fogalma sincs róla. eszerint neki még ennél is több van. — Mennyit költenek évente ruhára? — A fehérneművel együtt hétezret! — mondta az egy'k aztán hozzátette, hogy pontosabban csak a felét, mert maga varrta a ruháit, s a varratási díj igen magas. A diáklány, akinek orvos a papája, havi ötszázat mondott, a színésznő nem tudott válaszolni, ő ugyanis külföldről szerzi be ruhatárát, s évről évre elmegy Rómába és Bécsbe újabb készletért. Rendszerint csák anyagot hoz, a varrás már a pesti szalon dolga, a legelőkelőbbé természetesen. Az öt nő közül négy aránylag könnyén fizeti ki ruhaszámláit, mert jól keres vagy magas fizetésű férje van Az ötödik viszont bevallotta, hogy ő nem cukrozik, csokoládézik és fagv- laltozik a ruha kedvéért. Még az ebédről is lemond rcsi-hnw szépen járhasson. Megteszi délben a négy Idill 's. — Mennyire követik a divatot? . — Száz százalékok! — válaszolta a színésznő méltatlankodó hangsúllyal, majd hozzátette: — Kivéve természetesen a túlzásokat. A TÖBBIEK óvatosabbak voltak, s megelégedtek ez ötven-hatvan százalékai is. Magától értetődik, ők is elitélik a túlzásokat. Nem tartottam tanácsosnak elmélyedni , abban, hogy tulajdonképpen I mit tartanak túlzásnak. Néhány száz éve még a 11 rőfös uszályt sem tartották túlzásnak a nők. És ha csak egyedül az uszály lett volna, ami ostoba! Jobbnak láttam a következőt kérdezni: — Véleményük szerint van-e logika a divatban? — Legfeljebb annyi, hogy minden tíz-tízenöt évben visszafordítják a szemétkosarat! — válaszolt a színésznő szellemesen, arra célozva, hogy a divat nem egyéb örökös ismétlődésnél, ami igaz is, bár nemcsak tíz-tízenöt éves távlatokban. Az abroncsszoknya például négyszáz éve újra meg újra feltámadt hamvaiból. — Mit csinálnak divatjamúlt ruháikkal? — Eladom! — mondta a színésznő, aki angol selyemblúzt viselt, amikor beszélgettem vele. — Átalakítom! — válaszolták a többiek, bár azoknál sincs sok átalakítás. • — Mit éreznek akkor, ha egy férfi vagy egy nő megfordul a ruhájuk után az utcán? — A férfiak nem a ruha után fordulnak meg. — Maradjunk akkor a nőknél! — Fölséges érzés. — És mi történik akkor< ha ugyanolyan kreációval találkoznak össze? — Ilyen nincs! — tiltakoztak, mintha hallották volna egymást. — Nem a konfekció után megyünk, s egy adott ruhát is sokféle változat oan lehet viselni. — S ha mégis előfordul? — Akkor megnézem és arra gondolok, hogy rajtam liobban állt — mondotta a háziasszony. — Miért öltözködnek: férjükért• a férfiakért vagy a nőkért? — Mindegyikért! — moudot- ta az egyik, s hasonlóan nyilatkozott a többi is. Hozni tették, hogy a három közd rangsort felállítani igen nehé A színésznő megjegyezi hogy fiatalabb korában nevt szerzett Pesten az öltözködő: sei, s ezt mindvégig tartai | akarja. A másik azt mondo | ta. hogy az öltözködés szám« I ra magasfokú esztétikai é j vezet, alkalom arra, hogy mé I mozgassa a fantáziájú* Ebbe | sok igazság lehet, mer: ez hölgy kilencféleképpen varr I álja egyalaoú frizuráját- méí pedig: homlokból kifésjlt hs frufru, nélkül, homlokból k fésült frufruval stb. — Mennyi időt vesz el hí tente a ruhakészlet kezelése — Heti hat-nyolc órát' - válaszolta a frufru-frizurái akinek szombat délutánját ruhák kezelése, vasalása ft>£ lalja eL — Két-három órát naponí — válaszolta a diáklány. - de ebbe bele kell számítar a fodrászt, festést, lakkozás kirakatnézést, varrónőt, átöl tözködést. MEGJEGYZEM, a diákián annak ellenére is jól haszne sítja idejét. Sportol, nat két-három órát olvas, ké nyelvben gyakorolja magal vizsgára készül stb. A diákián: nak tehát tartalmas élete var s noha öltözködése kulturált a divathóbort nem deformált egyéniségét. S ha már itt tartunk- ki nek rontotta el az öt közül „A dandy számára lenn aranyi, mint megjelenn ” tartja egy évszázados franci: mondás. Ha e meghatározás a divathölgy kritériuma v: tesszük, akkor nyugodtan mei állapíthatjuk. hogy a diák lány nem divathölgy. Még t színésznő sem az, pedig *aei sokat áldoz a ruhára, met a divatos ruha még senki sem varázsolt becsült színész nővé. Mit jelentene mindez? Any. nyit talán, hogy a régi érte lemben vett divathölgy Pé esett nincs is? Nyugodtál mondhatjuk: nincs vagy hl van is, nagyon kevés. Az i személy tehát, akit divat hölgynek nevezünk, csak « hobbyját, bár nem éppen olcsó bogarát űzi. Magyar László A SZENRE ÉPÜLT VAROS Fedélszámozó-gépcket gyártott a Nyíregyházi Konzervgyár számára a Pécsi Sopiana Gépgyár. A már kész gépeket rövidesen elszállítják. A képen: Hergenrőder László és Törjéki Árpád szerelők szállításhoz készítik elő a gépekek Amint a Budafa fölötti patkó elmarad mögöttünk, a kocsi szinte ráúszik a városra, amely hirtelen előbukkan az erdő borította hegyoldalból. Kökönyös első házai koravének, hamar elöregedtek, pedig „életkoruk” nem több tíz- tizenkét esztendőnél. A kapubejárat vagy az ablakok peremét ékesítő fura díszítések a stílustalanság jegyeit hordják magukon. Az új lakótelepek épületei már korszerűek, szépek. Az Öreg Komlóból nem maradt már más itt, mint a Kossuth utca két házsora. A házak omladoznak, szinte lesüppednek, mintha szégyellnék önmaguk csúfon- dárosságát a domboldalon körben kibomló új városképben. Az ítélet már elhangzott, rövid évek múltán ezeket a házakat kiemelik és modern lakóházakat tesznek helyükbe. A Lenin téri most éoü1 kilencemeleíes toronyházak' már jelzik ezt a jövőt. Komlót várossá nyilvánították 1951. szeptember 1-én, azóta az állam bánya- és városfejlesztésre négymilliárd forintot fordított. * Az elnöki szoba ablakai a Lenin térre nyílnak. Kint a pádon bakfislányok ülnek, táskarádió a földön, dzsessz- zene. Szemben építkezés, toronydaru, távolabb Kenderföld szintén karcsú nyakú darukkal. A nehéz, sötétre pácolt íróosztalnál kedves, örökké jókedélyű ember; dr. Simek Árpád városi tanácselnök. A néhány rövid kérdésre előre elkészített papírdarabkáról válaszol. Ezekre az adatokra gyakran kíváncsiak a sűrűn idelátogató újságírók. — Miképpen gyarapodott a lakosság száma? — A régi Komlónak négy és fél ezer lakója volt. Most már a harmincezernél tartunk lassan. — Lakások száma? — Ezernyolcvan volt, most van pontosan 6386. A városépítés ideje alatt negyvenkilenc új utcával bővült Komló. — Gondok? — Van elég. A korábbi építkezések idején elmaradt a közművesítés és a járulékos beruházás. A mulasztást az utóbbi években kezdjük behozni. Az elmaradt beruházásokra például három esztendő alatt 100 millió forintot fordítottunk. Vizünk kevés volt, eddig a megépített hálózat hossza 120 kilométer. Körülbelül ötven új kutat fúrtunk a környéken, hogy a vízellátást megjavítsuk. Most épül a víztorony is. — Kereskedelem? — Az ötvenes évek elején kilenc boltja volt mindössze Komlónak. Most nyolcvanhét bolt és 33 vendéglátó egység áll a lakosság rendelkezésére. Kapok még néhány érdekes adatot. Minden negyedik család mosógéppel, minden kilencedik család motorkerékpárral vagy autóval rendelkezik. Hatezer - rádió, háromezer televízió. Könyvek vásárlására a város lakossága évente több mint e g y m i 11 ió forintot költ. 1956 óta 73 millió forint értékben vásároltak új bútort. Beülök a Béke Szálló csendes, hűs halijába. Mikor is épült? Kilenc-tíz esztendeje« Emlékszem az átadás előtti hetekre. A márványburkolat és a padlózat között arasznyi hézag. Felpúposodott a parketta. Átverik az emeleti folyosó kövezetét, alul hull a gipszminta. Kopácsolás, por, zaj. veszekedő emberek, az építésvezető másra hárít, az akkori szállodaigazgató a fejét fogja. Rohammunka volt. De kellett. Nemcsak a szálloda, hanem maga az étterem is, reprezentatív jellegénél fogva. Mert amilyen szórakozóhelyek voltak itt akkori ban ... Jóságos ég! Rúm, verekedés, bicskázás, prostitúció. Csoda-e? Szinte egyik évről a másikra több ezer ember sodródott ide. Jött a salak is, akik megtalálták helyüket a gombamódra szaporodó butikokban. Rég volt. Sátori Kálmán igazgató mondja: — A mai közönség egészen más. Az étterem egyik részét nappali bisztróvá alakítottuk egyetlen függönnyel. Este tánc többnyire fiatalok, jól öltözöttek, kedvesek. — Nagy-e a forgalom? — Közel négyszáz előfizetéses vendégünk van naponta. Hétfőtől kezdve pedig még nyolcvan fővel g/arapodunk, mert két hónapig mi étkeztetjük a termelőszövetkezeti könyvelők tanfolyamának hallgatóit. A kuriózum kedvéért: egyik leghirhedtebb szórakozóhelye a városnak a Keringő volt. örökös incidensek, botrányok színhelye. Az épület itt állt valamikor a Május 1 té szomszédságában. — Nyoma sincs. Illetve van: nagyon szép, modern bérház áll a helyén balkonnal, bordóra festett homlokzatával. A komlóiaknak nem mondok ezzel újat, de én csak most fedeztem fel a hajdani bűntanya merőben megváltozód környékét. * A bordó falú épület előtt vezet fel egy aszfaltozott úi a telepre. Kis családi házakból, kertekből áll az utca egyik fele, a másik oldalon mellig érő kőfalféle. Keresem Bátai Feri bácsit, akii hat-hét esztendővel ezelőtt láttam utoljára. Este volt. kikísért, a kapuból átlátni Kenderföldre, a már akkor beépült lakótelepre. Azt mondta az öreg akkor: „Nézd csak, feljöttek a csillagok. Milyen szépen sziporkáznak!” — s mutatott Kenderföldre. „Nem csillagok, hanem a lakóházak ablakai...” — jegyeztem meg, erre azt mondta: „Hát úelgondoltam én is”. És most mi van vele? Kérdezem egv hétéves forma kislánytól. Fejét rázza. Nem ismeri. Rossz helyen járnék? Jön a kémény seprő. Érdeklődöm nála. — A fene ebbe a nyavalyás! — kiált fel, és a nyomába szegődött, dühösen vonyító kutyához vágja a kaparójót. Megvárom míg a kutya, eliramodik. — Kit is tetszik keresni’ Hja, Bátai papát? Elköltöztek. Le az Ady Endre utca kettő alá. Betonlapos járda a kapu tói a lakásajtóig. A kerítésre felfutott valami zöld kúszónövény, annak az árnyékában ül Feri bácsi. Hetvenkilenc esztendős nyugdíjas bányász, fehér bajszú, kicsi, szép ember. — Megismer-e? Felállna, de visszaültetem a székre. Kutatva néz az arcom-
