Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

»•4L. AUGUSZTUS «.

ÜÜUílff

Gondot okoz falun a kenyérsütés

Kétezer vagon kenyérgabonát osztanak ki a megyében — Milyen lehetőségek vannak a kisütésre ?

Szászvár és Beremend fogalmazta meg a megye lakosságának panaszát, még hónapokkal ezelőtt. „Sok gazdának van kenyérgabonája, de nem tudja hal megsütni a kenyeret!” — írta a beremendi közös tanács elnöke. „A tsz-ta- gok sérelmezik, hogy a szászvári volt Csongor-féle sütöde nem vállalja a kenyérsütést!”

— így közvetítette a kívánságot Dévai István megyei tanácstag.

Ä panasz hullámai lassan gyűrűzni kezdtek, végül az egész megyéből jöttek a hírek a megyei tanács titkárságára: „Kárba vész a természetbeni gabonajuttatás, mert nincs hol kenyeret sütni!” Sőt! ilyen hír is érkezett több helyről: „Az állatokkal etetik fel a kenyérgabonát!”

Mit lehetne tenni? — ezzel a kérdéssel fordultunk az illetékeseikhez: Mischl Róberthez, a megyei tanács ipari osztályvezetőjéhez, Börzöli Gáborhoz, a megyei sütőipari vállalat igazgatójához és Éber Ferenchez, a MÉSZÖV , élelmiszer osztályvezetőjéhez.

Az igény csökken

— A bérsütés vagy másképpen ster-sütés iránti igény állandóan csökken, az összes kenyérmennyiséghez képest elenyészően kevés, — mondta Mischl Róbert elvtárs —. Ugyanakkor nagy nehézségekkel küzdünk, hogy az árusításra szánt hatalmas mennyiségű kenyeret időben és jól el tudjuk készíttetni és a szállítással se legyen baj. Az egész világon sehol sincs ekkora „kenyérkultusz”, mint nálunk, mégis mi valameny- nyi ország sütőipari technikai felszereléséhez viszonyítva a legjobban elmaradtunk. Sőt, még az ország területén belül is Baranya különösen elmaradott. A sok apró faluban azelőtt sem volt érdemes komoly péküzemet létesíteni, így nem maradt ránk olyan örökség, amire nagyüzemi termelést lehetne alapozni. Nincs kellő szakemberutánpótlás

sem. a pékmesterek öregek, egyre gyengébben viselik ezt a nehéz fizikai munkát. Hogy a végzetes tragédiát, a mesterek teljes kiesését elkerüljük, olyan üzemekbe kellett összpontosítani őket, ahol viszonylag jobb a termelékenység, könnyebb a munka. De indokolta a központosítást az is, hogy a sok apró péküzemnek tűi kicsi volt az ellátási körzete, nem volt érdemes és

— éppen kicsiségénél fogva

— nem is lehetett volna bővíteni.

— A megyében harminc alatt van a sütőüzemek szánta — folytatta Mischl elv- társ —. Ahol van üzem, ott elvállalják a hozott tésztából való bérsütést is. A falvak túlnyomó többségében persze nincs üzem, még maszek sem, így nincs lehetőség a ster- sütésre sem.

— A megoldás?

— A tömeges termelés elsődlegessége mellett társszervek segítségével meg lehetne oldani a ster-sütést is. Elsősorban a községi tanácsok feladata lenne felkutatni az egykori pékeket, s vagy visszacsalogatni a szakmába, vagy másodállásban elvállaltatni velük a munkát. Éppen ezzel a céllá] hagytuk meg a megszüntetett üzemek berendezését. s felajánlottuk a községi tanácsoknak, a tsz-eknek és a földművesszövetkezetekfiek. Nekik lenne a feladatuk szolgáltatási jelleggel megszervezni a bérsütést, s alkalmazni a pékeket. Hogy ez járható út. bizonyítja a szederkényi példa, ahol a földművesszövetkezet keretében két másodállásé egykori pék kellő jutalék ellenében jól ellátja a feladatát.

Fel ifell Kutatni 3 pékeket!

Börzöli Gábor így tá jékoztat:

— Körülbelül 1970-'e me- gyeszerte felépülnek az autó

mata-berendezésű sütőüzemek. Akkor a falvakba is gyorsabban tudjuk szállítani a kenyeret.

— A kenyér minőségében jelent ez valami javulást?

— Hasonlattal élve olyan dolog ez, mint ahogy a traktor erősebb, de a ló biztosabb. A siklósi üzemünkben például 172 villanymotor lesz. De egy motornál tíz hibalehetőség van, tehát a hibának ez már 1720 lehetősége. A régi magyar kemence nem olyan teljesítőképességű, de üzembiztosabb. Aztán egy nagyüzemben arra sincs lehetőség, hogy hatalmas tarajos kenyeret süssünk, ott egységes méretek vannak, s a gyors termelés érdekében nem lehet egyéni kívánalmakat figyelembe venni. Ha már megengedjük a ster-sütést, akkor szerintem a megoldás elsősorban a földművesszövetkezeti szolgáltatáson keresztül lehetséges. Ez az ő feladatuk. Ha valahol ez sem megy, akkor iparengedélyt kell adni a* egykori péknek.

?á!íalják másodállásban!

Éber Ferenc alapvető nehézségeket tár fel:

— Ha a sütőipar nem tud szakembert találni, akkor hogy találjunk mi, akik végeredményben mégsem tartozunk a pékszakmához? Aztán hogyan vegyük át az évek óta rossz állapotban levő pékségeket? Ahhoz tetemes beruházás kellene, s mindenki tudja, hogy beruházni csak ott lehet, ahol biztosíték van a jövedelmezőségre. De a földművesszövetkezet miből fizesse ki a pékek bérét, meg a tüzelőanyagot, ha hoznak egy- egy . pékségbe 20—25 kenyeret? Vagy hogyan éri ez meg a péknek, ha netán jutalékos alapon végzi a munkáját? Van-e egyáltalán szerv, amely vállalná a szükséges komoly beruházást ekkora ráfizetéssel?

— Talán a leghelyesebb yolna, — mondta Éber Ferenc —, ha a tanácsok keresnék az útját, miként lehet a kisiparosokat — ha másképp nem, hát afféle „kétlaki” módjára — a falusi kenyérsütés szolgálatába állítani.

Elmentünk a statisztikai hivatalba is megtudni, milyen az igény a bérsütés iránt, legalábbis a számok tükrében. Kiderült, hogy ez az igény egyrészt rendkívül alacsony, az összes kenyérforgalomnak

mintegy négy százalékával ér fel. Másrészt állandóan csökken is a ster-sütés. 1961-ben 15 ezer, 1962-ben 12 ezer,

1963-ban pedig már csak 8 ezer mázsa kenyeret sütöttek meg bérben. A számok vizsgálata első pillantásra arra biztat, hogy felesleges az egész bérsütési kérdés, hiszen kell-e 8 ezer mázsa kenyérrel foglalkozni, mikor 1963-ban az összes kenyérforgalom 366 ezer mázsa volt, s azzal is van éppen elég — főleg szállítási — gond.

Megelőzni a visszaélést!

Egy másik számszerű ösz- szefügés azonban másként világítja meg a kérdést. A megyében ugyanis tavaly 2005 vagon kenyérgabonát osztottak ki a termelőszövetkezeti tagoknak, földjáradék, munkaegység-részesedés és prémium címén. Lehetséges-e, hogy ebből mindössze 80 vagon lett kenyérré? A válasz világos: semmiképpen. Még akkor sem, ha leszámítjuk a finomlisztet, a korpát és azt a — nehezen meghatározható — mennyiséget, amit a háziasszonyok otthon, az udvaron levő saját kis kemencében sütöttek meg. Mert a gyanú még így is alapos: nem egy mázsát hintenek a disznó és a baromfi elé; Pedig a ke- nvérgabona effv részét magas valutáért külföldről hozzuk be. s a természetbeli juttatás sem az állatok javam szolgál, hanem az lenne a mii a. hos’v az utolsó szemig jóízű kenvér váljék belőle.

A fonal tehát messzire nyúlik. nehéz a végére járni. Az is igaz. hogy nem lenne könnyű megyeszerte egvséges megoldást találni. Szederkényben jól megtalálták a kiutat. Mattyről pedig azt hallottuk, hogv nemrég még tsz-fogatok szállították be a magánkisiparoshoz a gazdák tésztáját, s azok is vitték onnét haza a környező vidékre a frissen sült kenyeret.

A megoldás tehát sokféle lehet. De bármennyire nehéz is, hozzá kell látni a szervezéshez. A cél, hogy kétezer vagon kenyérgabona jelentős részét ne az állatok egyék meg, hanem rendeltetésének megfelelően, kiváló minőségű kenyér kerüljön belőle az asztalra.

Az iskolák várják a tanulókat

\

Diákotthon Mecsek nádasdon — Szeptember 2-án tanítás

Még néhány nap, s megkezdődik az új tanév. Vajon az iskolák hogyan készültek fel a tanulók fogadtatására? Erre a kérdésre kerestünk választ a megyei tanács művelődési osztályán és a Pécs városi tanácson, illetve a kerületek gazdasági igazgatóságainál.

Ötmillió forint felújításra

M egyénikben ötmillió Ft-ot fordítottak a nyáron az 1180 általános iskolai tanterem renoválására, felújítására, állagának megóvására. Ezenkívül az állami támogatások, a községfejlesztési alapok és a társadalmi munkák felhasználásával is sok tanterem nyert új alakot. Az állam új tantermek, iskolák építésére is ad pénzt: tantermenként 60 ezer forintot. A többit helyi erőből kell megteremteni és elkészíteni. így kapott 17 új tan termet a megye. Borjádon 2, Máriakéménden 4, Erdősmárokon és Kétújfalun 1—1,

Szalatnakon 3, Vajszlón 4, és Bogádmindszenten 2 tanterem épült a régiek melléf Hogy a községek lakói meny hyire szívükön viselik gyermekeik tanulását, szép példával bizonyítják azok, akik társadalmi munkával segítik az iskolák építését. Borjádon egy, Pellérden és Villányban 2—2, Magyarbólyban pedig ugyancsak egy tanterem épült közösségi összefogással. Itt érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a szülők, de még a nagyszülők és gyermektelen lakók is beálltak a gyalogmunkások, napszámosok közé' Ma már egyre jobban elmosódik a város és falu közötti éles különbség. Ez az iskolai rendszerben is érezhető, hiszen már falun is épül diákotthon. Példa erre a tavaly elkészült magyarbólyi és ibafai, valamint a most átadandó mecseknádasdi általános iskolás diákotthon. Nagy szükség lesz rá, hiszen a kisebb falvak, tanyák gyermekei naponta sok kilométert

Virágzanak az orchideák

Földessy Dénes |

Virágoznak az orchideák a Pécsi Tanárképző Főiskola botanikus-kertjében. Az üvegház érdekes növényeiről fürtökben csüngnek a virágok és kellemes és erős illattal árasztják el az egész üvegházat.

gyalogoltak és keltek fel korán, hogy rendes időben az iskolában legyenek. Jövőre már a sásdi járás egyik községében is épül diákotthon.

Csökken a tanulók száma

A megyében érdemes meg- ügyelni a tanulók létszámának változásait: tavaly 43 441 általános iskolai tanuló volt, az idén 43 412 a várható. Jövőre valamelyest csökken, előreláthatóan 42 853-an iratkoznak be az általános iskolába. 1970-ig ez a szám nagyjából állandó, majd emelkedni fog. Tavaly 6649 elsős iratkozott be, az idén a számuk mindössze 5900 lesz. E3 azért érdekes, mert ennek arányában növelik, vagy csökkentik a pedagógusok számát« Ugyanis tavaly a felsőtagozatosok 78,5 százaléka részesült szakrendszerű oktatásban, az idén már 84,6%-uk. Szaktanár ehhez a számhoz elegendő van. A jövő évi terv az, hogy a tanulók 88 százalékát képzett tanárok neveljék.

örvendetes az a tény is, hogy egy-egy tanulócsoportban mind kevesebben foglalnak helyet: tavaly még 31 -en, az idén már 30-an, jövőre pedig még kevesebben lesznek egy-egy osztályban.

Pécs 36 általános iskolájának 300 terme is megújulva várja az új tanévet. Az első kerületben a szokásos festésen, mázoláson kívül — ami 625 ezer forintba került —, 950 ezer forint értékű felújítás történt. Generál javították a Vasas I-i iskolát, a Felsővámház utcaiban rendezték az udvart és a kerítést. Újhegyen külső és belső tatarozásra került sor. Bútorta 150 ezer forint kelt el. s politechnikai anyagokat 122 ezer forint értékben vásároltak.

A második kerületben 4?4 ezer forintot vett igénybe a szokásos karbantartás, míg a Bercsényi utcai iskola külső és belső tatarozása 270 ezer forintba került. Ebben a kerületben 190 ezer forint értékben kaptak új térképeket, szemléltető eszközöket a szertárak.

A harmadik kerület nyolc általános iskoláját 500 ezer forintért meszelték, festették át. A Tompa Mihály utcában a teljes felújítás 350 ezer forintba került. A Tűri- István utcai óvodában pedig 450 ezer forintért két szolgálati lakást alakítottak át foglalkozó termekké. Bútorokra 60 ezer forintot, szemléltető eszközökre 80 ezret, s politechnikai felszerelésre 210 ezer forintot költöttek a kerületben.

Igazában 1957 tavaszán kezdődött Pécs parkosítása, amikor a Pécsi Kertészeti Vállalat létrehozta parképítő részlegét. Azóta 210 dolgozójával a legnépszerűbb vállalataink közé soroltuk. Joggal- Pedig Siklósi úti telepükön csupán alig négy holdas területen gazdálkodnak, de é négy holdból nemcsak Pécsett, hanem a megye valamennyi számottevő városában, sőt községében is fásítják, virágba borítják az évvel, két évvel ezelőtt még parlagon heverő közterületeket.

De maradjunk egyelőre Pécsett, s nézzünk körül a Siklósi úti kertészetben, ahonnan ezrével, tízezrével kelnek útra naponta a dugványok, a facsemeték, a virágpalánták. Legyen kalauzunk ezen a szemlén Kalla Gábor mérnök, a parképítők üzemvezetője. Ugyanis ő ringatja a pécsi parkok bölcsőjét.

— Ezek itt a „kétnyári” palánták, ezek meg á sziklakerti növények. Amott, az a facsoport csak négy-öt év múlva érik meg a kitelepítésre.

Alig győzöm jegyezgetni a sok-sok speciálisan pécsi növényfajták nevét, jó lesz hát, ha a sorolás helyett egyik-másikáról szakmagyarázatot is kérek. így tudom meg, hogy Pécsett nem lehet: csak úgy általában kertészkedni, parkosítani, mert nagyon hamar beleszólnak sajátos körülményeink. Halljuk caskü irá (j ű J k f i't je

— Még mindig nagy gondunk a Mecseki Tüdőszanatórium parkosítása. Köztudomású, hogy tömény sziklaalapja van, amelyen szinte alig van termőtalaj. Ezzel a gonddal együtt jelentkezik a másik is: a szanatórium szinte bele van ékelve a természetbe, tehát nem mindegy, hogy a parkosításával hogyan illeszkedik majd bele a környezetébe- Ezért javarészt a mecseki flórából válogatjuk ki a legmegfelelőbb egyedeket, s előnevelt sziklakerti növények vegyítésével oldjuk majd meg a parkosítást.

Meg is mutatja az ágyúsokat:

— Az a baj, hogy túlontúl zsíros hozzá a talaj.

De a jó kertésznek ez sem akadály. Ügy „segítenek” rajta, hogy mesterségesen rontják a táperejét. Kaviccsal vegyítik a vizet elvonják tőle és az ily- módon „megjavított’’ talajban is csak egyetlen egyszer, a palántázáskor kap vizet a növény.

Rég megcáfolták már, egyik ismert költőnk , rímek!}-' •' rágott verses ..szakvéleményét” is, amely szerint:

„Hosszú hervadág emészti azt a iát,

melyet nagy korában más földbe tesznek át..

A pécsi parképítők tettekkel bizonyították be ennek ellenkezőjét. Először két évvel ezelőtt, ámikor tíz-tizenkét méteres fenyőfákat ültettek át új fészkeikbe, minden kellemetlen gyengélkedés, utóhatás nélkül. Űjabban pedig ők maguk előnevelnek olyan jegenyéket, kanadai nyárfákat, juharfákat, melyek csak a „nagykorúsítá- suk” után kerülnek ki a városi parkokba.

Nagy gonddal készülnek a szigetvári vár parkosítására is. Szakirodalmakból rég ki- gyűjtötték már a korabeli virágfajtákat, és megkezdték felkutatásukat is. Bekopogtatnak falusi házakba, plébániákra, más szóval olyan kertes gazdákhoz. akik évszázadok óta újra meg újra szaporítják a kerti izsap, a lavandula, a török tulipán és más virágok., növények ükunokáit. Sajnos, egy komoly szépséghibával is számolniuk kell a várbeli park építésénél. A korhűséget erősen meghamisítja majd a pá- zsitszegélykövek és a tdmlás, betonlábas padok elhelyezése, de csak egyik bájon tudnak úgy ahogy segíteni: a szegélyköveket fűvel vagy borostyánnal futtatják be, a padoknak azonban még az imádság sem adja vissza eredetiségét. De eredetiség ide, eredetiség oda, hogy nézne ki egy kerti pad támla nélkül.

Maradjunk csak továbbra is a jelenben. Annál is inkább, hogy megemlíthessük a parképítés egyik olyan újdonságát, amit országosan elsőnek a pécsiek kísérleteztek ki. A „gyorspázsit” telepítést. Lényege az, hogy egyszerű műanyagfóliákra’ öt-hat centiméter vastagon tápanyagokban gazdag földkeveréket helyeznek el, amit fűmaggal vetnek be. Ezt a műveletet bizonyos időtartamú előnevelés követi, majd úgy, ahogy van, műanyagfóliástól, földestől, füvestől egyszerűen felgön- gyölgetik, elszállítják, és az adott helyen, mint valami díszes szőnyeget, szétterítik. Persze eléggé költséges parkosítás ez, s csak kivételes alkalmakkor (nemzetközi vásár, szabadtéri kiállítás stb.) „érdemlik ki” a ráfordított anyagiakat.

Szép és hálás munkának ígérkezik az Msó-Tettye parkosítása is. Ezt. a kies, elhanyagolt területet kell a közeljövőben olymódon kiképezmök, hogy méltó szomszédja legyen a gyönyörű Tettye-fen- síknak. A már elkészült parkosítási terv szerint az Alsó- Tettye határai magukba foglalják a Havi-hegy környékét, hogy ezáltal is ékesebb legyen a déli Mecsek panorámája. A díszfákkal, cserjékkel, virágágyásokkal borított parkban egy olyan gyermekjátszótér is helyet kap, amelyben újdonságnak számító hinták, játékszerek vidítják majd a gyerekeket. Aztán van egy olyan dédelgetett tervük, vagy inkább javaslatuk a parképítőknek, hogy a Tettye-barlangból reprezentatív borkóstolót létesítsen a városi tanács, ami nagyban elősegítené a gyerekeket gardírozó papák hasznos időtöltését is.

De nem is ez a főproblémánk. Nagyobb, lényegesebb ennél az a feladatunk, hogy Pécs végül is megszabaduljon attól a cseppet sem hizélgő véleménynyilvánítástól, amely jónéhány éve az ország egyik „legszennyezetteb levegőjű vidékének” mondta ki nem minden ok nélkül városunkat és közvetlen környékét. Ennek megszüntetéséhez —amint ezt a fentebb elmondott példák is bizonyítják —, nem kis mértékben járultak és iárulrak a jövőben is hozzá parképítőink,

—s —a

t