Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-18 / 193. szám

t »«4. AUGUSZTUS 18. NAPLÓ PÉCS VARJA ÖNTI Komlói bányászok tárják fi! Maré várának kútját A XIV. szazadban emelt Maré-váránál az Országos Műemléki Felügyelőség vé­geztet ásatásokat és restau­rálási munkálatokat amihez a Baranya megyei Tanács és a Mecseki Szénbányásza'! Tröszt turistaegyesülete ad segítséget. Az ásatásokra 140 ezer, a várfalak restaurálá­sára 300 ezer forintot fordí­tanak az idén. Jelenleg a külső várrendszer kutatásán dolgoznak. A vár történetét közelebb­ről megvilágító lelet-tárgya­kat várnait a várkót kutatá­sától, amihez az aknarnélyítés ben járatos komlói bányászok adnak segítséget. A komlói bányászok egyébként már eddig is tetemes társadalmi munkát nyújtottak Máré- várának feltárásához. KÖZELEG A TANÉV Baranyában két hély van, ely képes hosszabb ideig itt ríáni az idegeneket. Az ;yik Pécs, a másik Harkány, tizeink” a Balatonnak még sm jelentenek konkurrenciát, llehet kiváló campingezési áetőséget ad valamennyi esterséges tavunk festői kör. éke, a nálunk inkább ro­am tikus táborozást, mint az sszkomfortos” Balatont ked- :lő külföldieknek. Megkezdték a camping építését Pécsre egyre több idegien kezik. Sokan jönnek Cseh- lovákiából, az NDK-ból és mgyelországból. Az Orszá- s Idegenforgalmi Hivatal /ekezete arra irányul, hogy étszórja” az idegeneket & nagy áramlatból Budapesten a Balaton parton kívül jut- ison a vidéki nagyvárosok­ig. Pécs idegenforgalma m érzi meg különösebben vendégek számának növeke- sét. Szállodáink, turista- | állóink még így sem zsúfol- t. A városnak. 707 szállodtai ] •őhelye van. Ha ezt a szá­lú. megszorozzuk 365-tel és a pott összégből kivonjuk az 1000 vendégnapot, melyet ) 000 szállóvendég töltött el 53-ban Pécsett, kiderül, gy szállodáink és turista- illőink nemhogy túlzsúfol- í. hanem még kihasználtnak m mondhatók. Más kérdés, hogy mégis fi­aimén kívül nem hagyható ínyek vannak az olcsó autós mpingek iránt. Idegenfor- Imi szakemberek azt tart- c, hogy a kor követelménye zamping, és a jövő években a „műfaj” szabja meg ná- ífc is az idegenforgalmat. A ■npimg-láz természetesen eset is elkapta. Tegnap dél­it megkezdték a fairtást a leseken létesülő nemzetközi nping helyén. Ezt a cam- iget 500 turistára tervezik, 'tésére 2,5 millió forintot >tt az Országos Idegenfor- mi Hivatal. Az építkezés ió őszig tart, majd kora 'asszál ismét elkezdődik, gy az első nyári napokon ír vendégeket fogadhassa- k. Ugyancsak 1905-ben nyí- rneg a Sallai utcai turisla- illó, amelyben 150—160 sze- >lyt tudnák egyszerre elhe- ízni. Az Idegenforgalmi Hi- ialban nem felejtik .el hang- yozni, hogy mindkét hely, ma igényeinek megfelelő z. tehát tömegeiét képes ;adni és a kispénzű embe- : számára is elérhető. To- ob fejlődik jövőre a fizető- idég-szolgálat is. Pillanjl- ilag 200 vendég elhelye/é- e alkalmas, szép berende­lj. tiszta, I. osztályú sző­re állnak az Idegenforgalmi ratal rendelkezésére a vá- i különböző helyein. A szo- i számát jövőre szeretnék v felszaporítani, hogy a fi- ővendég-szolgólát naponta l turistát fogadhasson. A etővendég-s zolgá la tnak is a jövője Pécsett, mert bí­rsága mellett (egyágyas szo- 22. kétágyas 35, három- ras 42 forint naponta) ap- >b szolgáltatásokat is nyújt Nincs szállodahiány óriási, a szállodahiány! — lljuk sokszor. Az igazság ! Mában. hogy csak időnként I n szállodahiány, mert nincs S •rv Pécsett, moly koordinál, az igényeket. Pécsnek is, van bizonyos „szezonális” jel­lege, ez a tavasz és az ősz. A két főforgalmi idényben túl- tengés van rendezvényekben. Legutóbb például egy időben rendezték meg a Pannónia mezőgazdasági napokat és az orvoskongresszust. Természe­tes következménye volt en­nek a „szállodahiány”, mert a rendezvények résztvevőin kívül úgyszólván senki sem juthatott szobához, A városi Idegenforgalmi Hivatal szíve­sen vállalná magára a ren­dezvények koordinálását, s gondoskodni kellene róla, hogy ezt a megbízatást rövidesen meg is kaphassák. Az idegenforgalom „komp­lex kérdés”. Nehéz lenne meg­határozni, hogy kiken múlik jó, vagy nem megfelelő volta. Vendéglátó házigazda például a pécsi vasútállomás egyik feiivilágosítója, aki magán­szorgalomból tanulja a német nyelvet és már tud is annyit, hogy megmagyarázhatja az érdeklődőknek, mikor érkezik vonat, mikor kapnak csatlako­zást. De a vendéglátó házi­gazda a felvilágosító másik dolgozója is, aki az idegen­nyelvű érdeklődésre kétségbe­esetten teszi le a kagylót, mert egy szót sem ért belőle. Sokan beszélnek idegen nyelven A városi Idegen forgalmi Hivatalnak negyven idegen- vezetője van, együttesein az összes európai nyelvet beszé­lik. ősztől újabb idegenveze­tőket képez ki a hivatal, mert szükségessé teszi ezt a nö­vekvő forgalom. Ám ebben az ügyben nemcsak az Idegen­forgalmi Hivatalinak vannak teendői, hanem a vendéglátó „házigazdák” közül mindazok­nak, akik munkájuk révén kapcsolatba kerülhetnek kül­földi vendégeinkkel. Ahogy a Nádor és a Pannónia portá­saival szemben követelmény, hogy egy vagy több idegen nyelven társalogni tudjanak az érkező vendégekkel, ugyan­úgy elvárhatják a külföldiek, hogy megértsék őket a helyi közlekedés forgalmi irodájá­ban, az AKÖV Kossuth téri indítóállomásán, a postán, a vasúton, az IBUSZ-nál. a Biz. tosítónál. az autószervizben és sorolhatnánk tovább is. Sok szerv és vállalat szerencsés helyzetben van. Az Állami Biztosítónál, az IBUSZ-nál például nem jelent problémát az idegeinek fogadása ha tör­ténetesen kártérítésről, vagy az IBUSZ esetében pénz- és jegyváltásról van szó. Pécsi különlegességek A kereskedelemnek és a •vendéglátásnak nagy szerepe van az idegenforgalom alaku­lásában. Pécsett az a legna­gyobb bajunk, hogy vendég­látó helyeinknek nincsen spe­ciális „profilja”. Ma még ke­vés helyein lelhető fel az Olimpia dolgozóira olyan jel­lemző törekvés: újat nyújtaná a vendégeknek. Az ételekéhez hasonló az italválasztók is. Úgyszólván sehol nem tarta­nak csak abban az üzletben kapható különleges italt. A villányi vörös például ritka­ságszámba megy, mecseki itó- kát is csak elvétve lehet kap­na. Pedig mindkettő „bomba­üzlet” lehetne. A külföldiek hiányolják a borkóstolót, s azt hisszük, joggal. A megyébe özönlő turisták sokszor álromantikát keres­nek. Ezt nem akarunk nyúj­tani nekik, de különlegességet igen. Különlegességet látniva­lókban, vendéglátásban, sőt kulturális programban is. A szabadtéri színpadra gazdag, nyári kulturális program kel­lene, mellyel évek óta adó­sok az illetékesek. A Mecsek Együttes, a balett, Pécsre is vonzaná az idegeneket! De gondolkodni kellene az Ide­genforgalmi Hivatal dolgozód által dédelgetett terv megva­lósításán is: legyen bányász­múzeum Pécsett! Pécs ugyanis a bányákra épült, miért ne lehetne kihasználni ezt a tényt az idegenforgalom javára? A bányászmúzeum létesítésére mi sem alkalmasabb, mint a nyugdíjazott Béke-akna. És tessék a romantika: a táró­szintre nyugodtan bekísérhet­nénk a kül- és belföldi turis­tákat, hadd lássanak bányát, élvezzék a romantikát! Legyünk igényesebbek! Ha házigazdaként gondolkodunk az idegenforgalomról, talán ezt a felszólítást fogalmazhat­juk meg mindannyiunk szá­mára. S ha a felszólításnak eleget tettünk, mondhatjuk csak őszintén: „Pécs várja önt!” Harsány! Márta Hamarosan megkezdődik az új tanév és a kis Kovács Marika is megkapta új iskolatáskáját. Foto: Erb A „tizenkilencesek" klubja SZOKATLANUL sok volt a hiányzó ezen a vasárnap dél- előttön. Ez pedig nem a legjobb előjel egy olyam klubtag­ságban. ahol a legfiatalabb is túl van már a 60 esztendőn. Talán ez^rt ismételt meg egy nevet kétszer is B. Nagy Gusztáv a névsorolvasásnál. — Czöndör! Csend — Mi van Czöndörrel?! Akik közel ülnek, tovább adják a kérdést a távolabbi asztalokhoz: — Ki tud Czön- dörről? Nyugtalanító találga­tások indulnak itt is ott is, amíg végre jelentkezik valaki. — Beteg. Azt üzeni, beteg. Elnézést kér ... A klub adminisztrátora szem­látomást megkönnyebbül, és to. vább olvassa a névsort. — Kárpáti! ■— Svédországba utazott a lá­nyához. — Zagg? ö múlt vasárnap sem volt itt. Azt hiszem, Szoboszlai Gyula válaszolt rá. — Zagg bácsi? Hát nem tud­játok? Pincérséget vállalt. Va­sárnapi pincérséget nyugdíj pót­lásnak. — És Csákány Lajos? Véle •mi van? Üjabb találgatások indulná­nak, de szerencsére nincs rá szükség. — Megvagyok! Jövök már, — integet botjával a kapubejárat felől, mégis, amikor az asztal elé ér, kicsit lehervasztja az ér­kezése felletti örvendezéseket. — Gusztikám — mondja az adminisztrátornak, csak azért jöttem, hogy bejelentsem: — nem vagyok jóL Üjra vacakol a gyomrom. Nefelejcs és társai Szentkút-pusztai sertéstelep, j nyészsüldő. ebből 110 az első Hangulati szempontból elég furának éreztem a címet oda­felé / menet. Aztán jöttek a meglepetések. Se távolról, se közelről, sem ott nem é r e z- n i, hogy sertéstelepen járok. Amin járok, az széles, hosszú betonút, kétoldalt betonárok, mert kissé lejt a terep, szem­közt szabályos rendben a nád és hullámpala tetejű szállá­sok, összesen 13, kettő pedig most épül. A szállások közt fasor, a telep szélén erdősáv és víztorony. A csend is meglep, gondozó is csak itt-ott bukkan fel, igaz, csak tízen vannak a pil­lanatnyilag mintegy kétezer sertéshez, mert az elletőkutri- cákban állandóan szaporodik a létszám. A Pécsi Állami Gazdaság­nak ez a központi sertéstelepe idén kezdett üzemelni, és a jövő évtől 7200 hízót szállít évente. Balogh Mikó József telepvezető a telep alsó szélén lévő tenyészkan-szállástól a felső végén magasodó majd­nem kész hizlalóistállóig min­dent bemutat, és közben fá­radhatatlanul magyaráz. Az egész telep hasonlít kissé egy forgószínpadhoz. Mostani sze­replői 23 tenyészkan, 580 te­ellésű koca 1060 malaccal. Mind fehér hússertések. A íorgószínpadszerűség érzékel­tetésére hadd idézzem a telep­vezetőt: — Az épületek teljes ki­használása céljából egy kutri- cára egy év alatt négy fialgst kell számítani. Egy fialási szakasz 90 napig foglalhatja le a kutricákat. Ebből a koca helyhezszoktatása 10 nap, a szoptatás ideje 50, a malaco továbbnevelése 24, és az épü­let fertőtlenítése 6 nap. Épületen ezúttal a szállá­sok, istállók vagyis óriás ólak értendők. A két kifutós kocr szállás fölötti nyolc ellető- istálló egyébként 32 férőhe­lyes. A kutricák számozva' vannak, az anyával a szapo­rulat is szépen elfér benne. Ismét átadom a szót a telep­vezetőnek: — Továbbtenyésztésre csak azon állatok utódai állíthatók be, melyeknek teljesítménye, a tenyészet átlagszintje felett van. Vagyis tíz élő malac, il­letve 21 napos mért súly 45 kiló összesen. Az egész állomány törzs-1 könyvezett. Hogy .a keveredés J ki van zárva, ennek bizonyító I Sára közlök egy kutricaalapot: | a koca ellenőrzési száma 44/ 178, ez a fülgombon is rajta van, neve Nefelejcs, születési ideje 1963. VI. 5. fajtája fehér hús, majd anyja, apja száma és neve, majd Nefelejcs el- lési adatai a legpontosabban, sőt az is, hogy malacainak apja 2. Ferkó. Különben a_te- nyészsüldőket három alkalom­mal selejtezik, tehát itt sincs protekció. A takarmányozás röviden: szárazdarás önetetés. Tehát a sertés akkor eszik, amikor jól esik, viszont nem pocsékol­hat semmit. Az abrakhoz kü­lönböző tápkoncentrátumot ke­vernek. Az itatás vízvezetékes. Az új hizlaló istállók telje­sen gépesítve lesznek, még a trágyát is vízzel mossák ki a bitumen rétegű betonpadlóról, ahonnan egyenesen a gyűjtő- medencébe kerül. Egy istálló­ba 30-as csoportokban 600 hí­zó kerüL Gondozó mindössze egy< És hogy el ne felejtsem, az új hizlalóistállók neonvilágí- tásúak, és az elletőkutricák föl vannak szerelve infravörös melegítőlámpákkal.., Ez az­tán az élet — ahogy a nóta mondja. (Wcidinger) Azért marad még félórácskát, de nagyon látszik, hogy csak a tiszteletadás kedvéért. Mert sem ülni, sem állni nem tud, annyira kínozza a gyomra. Amikor elköszön, az elnök Tur- sics Imre fordul hozzám ma- gyarázólag: — Látja, ez a különbség az ifjúságiak meg a veteránok klubja között. Azok növeked­nek, mi meg fogyatkozunk, mint a gyertyaláng. — Bizony hogy úgy — mondja rá B. Nagy Gusztáv. — Még egy éve som, hogy megalakultunk, és azóta öten léptek ki közülünk. Örökre.... — Fellapozza a névsorjegyzé­ket, és egy helyen megállapo­dik. — Legutóbb Seprenyi Pistát és Sztokucsa Izsákot temettük el. Derék tizenkilencesek, hű­séges társak voltak mind a ketten. A „TIZENKILENCESEK” klubja mégsem a temetkező, a sóhajtozó öregek testületé. Nem ijeszti őket a fogyó élet rendje, csak szomorít ja. És ez sem sokáig. Bőségesen van el­lenszerük a szomorúságra. Lám, most is csak annyi kel­lett hozzá, hogy Izsáki Imre és Nádor József „vitába” ke­veredjenek. De nem ám akár­milyen vitába, és nem akár­hogyan. Eszperantóul „vitatkoztak”. A régi xnozgalmisták nyelvén, amiből ugyan egy szót sem ér­tettem, de úgy látszik, a töb­biek annál inkább, mert a dallamosan szép szavak nyo­mán egyszerre pezsdültek fel az asztaltársaságok, csak úgy zsongott tőlük a vén geszte­nyefákkal ölelkező kert. i— Emlékszel, Guszti? — Emlékszel, Imre? És a gesztenyefák abbahagy­ják a maguk suhogó, suttogó, együgyű beszédét. Moccanat­lan, rezdületlen augusztusi csendességgel, mintha ők is az emlékeket fülelnék, nehogy akár egy szó is kárbaveszen belőlük. — Emlékszel, Péter? — Emlékszel, Győző? A távoli ködökből Komárom várát idézi meg C'servenka Győző. A rögtönítélő bíróság ott ítélte el hétévi várfogság­ra az őszirózsás forradalom idején. Szervezkedés, sztrájk­uszítás címén. Ha egy évre rá nem jön közbe a monarchia bukása, akkor ma egy derék harcossal kevesebben len­nénk. Gombos Péter is kerek 45 esztendőt fiatalodott vissza. — Szamuelly elvtárs, je­lentkezem! A különítmény számára megszerveztem az el­szállásolást .., Ezért a „jelentkezésért” több mint húsz évi emigráció várt rá a Tanácsköztársaság bukása után. „Könnyebb” volt a dolga Tursics Imrének. Már a szá- i zadíorduló után ott nyomdász- j kodott a „Pécsi Munkás” ké-! ziszedő műhelyében. — De cikket is írtam ám,' — emlékezik vissza. — A munkásnyúzó Sztraka főmér­nököt szerkesztettem ki, de nagyon alaposan. Szerencséjére mégis meg­úszta a következményeket. — Akkortájt szerezte meg diplomáját Hajdú Gyula. Hát, ha nem ő képviselte volna a védelmemet azon a sajtópe­ren, nam is tudom, mi lett volna belőlem. A „legfiatalabb” veterán a 61 éves Szoboszlai Gyula is leteszi a voksot. — Én a két fivéremmel szolgáltam végig a Tanácsköz­társaságot. Tizenhat éves sem volt, amikor belépett a Vörös Had­seregbe, és alig pár évvel idő­sebb, amikor már menekülnie kellett a darutollasok elől. Szabó Ferenc a maga 81 esztendejével „korelmök he­lyettese” a klubnak. Párttag­sági igazolványa 1898-as kel­tezésű. Jobb hát, ha nem is említem meg az emlékezéseit. Ahhoz kötetet kellene írnom, s talán még úgy Is szegényes lenne a méltatásom. De nincs is rá szükség. Feri bácsi maga fogott a megírásához, s azt ígérte, megkapom az egyik példányát, ha készen lesz ve­le. Izsáki Imre szintén szerzői gondokkal küszködik, öt a Szakszervezetek Megyei Bi­zottsága bízta meg emlékeinek Írásos dokumentálására. — Már a századik oldalnál tartók, és még mindig úgy néz ki, hogy az csak a bevezetője annak, amit mondani szeret­nék. DELET KONGAT a Székes- egyház nagy harangja. Leves­nótáját öregeknek, fiatalok­nak. Izsáki Imre áll fel első­nek a kerti asztal mellől, és rákoppamt az asztalra. B. Nagy Gusztáv, Szabó Ferenc, Szo­boszlai Gyula visszakoppan- tanak rá. Ügy, és éppen olyan szertartásosan, mint Izsáki Imre. S amikor elcsodálkozom hogy a koppantás mellé hol marad a „viszontlátásra”, va­lamelyikük csak annyit mon­dott rá magyarázatképpen. — Ez is emlék... így kö­szöntünk el egymástól negy­ven évvel ezelőtt is. — Szó­val. hogy úgy mondjam, moz- galmista hagyomány ez. amit nem szeretnénk elherdálni .. Azért velem mégis keret ráztak valamennyien. Velem, a „zöldfülűvel”. P. Gy. Komlói Állami Építőipar' Vállalat Komló, szállás- falu tanulóintézetébe 'Ton- nali belépésre felvesz ÉPÜLETBÁDOGOS. ÜVEGES, KŐMŰVES, és ÉPÜLETBURKOLÓ TANULÓT. Szállást biztosítunk-

Next

/
Thumbnails
Contents