Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-14 / 163. szám
NAPLÓ 1964. JŰLIUS 14. Béremelések a Szovjetunióban Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Hétfőn a Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. A Legfelső Tanács két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács külön-külön megtartott ülésén az alábbi napirendet fogadták el: 1. Intézkedések az SZKP programjában a nép jólétének emelésére előirányzott teendők végrehajtására. 2. A Legfelső Tanács Elnöksége által az előző ülésszak óta eltelt időszakban kiadott törvényerejű rendeletek megerősítése. Hruscsov elvtárs besxámolója A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának részvéttávirata Hruscsov beszámolójában két javallatot terjesztett elő. Az egyik a kolhozparasztok nyugdíjáról és egyéb segélyeiről szól, a másik pedig béremelést irányoz elő a köz- oktatásügyi, közegészségügyi, közüzemi, kereskedelmi, köz- étkeztetési dolgozók, valamint a lakosságot közvetlenül kiszolgáló egyéb népgazdasági ágak dolgozói számára. — A tény, hogy az állam- hatalom legfelső szerve elé Visszük e létfontosságú kérdéseket — hangsúlyozta Hruscsov — arról tanúskodik, hogy a párt állhatatosan és következetesen megvalósítja az SZKP programjában a Szov jetunió gazdasági hatalmának gyarapítására, nemzeti vagyonának növelésére, a nép jólétének emelésére előirányzott lépéseket. — Pártunk és kormányunk szent kötelességének tartja, hogy teljesítse a nagy Lenin hagyatékát: minden vonalon fejleszteni kell a szocialista gazdaságot és ennek alapján emelni kéll a dolgozók élet- színvonalát és kultúráját. — A nép anyagi ellátottságának növelése, a lakosság egészségügyi viszonyainak javítása. a lakosság műveltségi- és kulturális színvonalának emelése, a dolgozók életszükségleteinek jobb kielégítése megteremti a feltételeket a munka termelékenységének növekedéséhez, a termelőerők gyorsabb kibontakozásához, a kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremtéséhez. Számunkra a legfontosabb, legérdekesebb politika és ideológia: a gazdaság fejlesztése a nép jólétének emelése. — mondotta Hruscsov. Ezután Hruscsov ismertette, hogy az ülésszak elé terjesztett törvényjavaslatok közül az egyik országos alap létesítését irányozza elő a kolhozparasztoknak nyújtandó szociális juttatások fedezésére. Ehhez szükséges anyagi eszközök egy részét a kolhozok fizetnék be. Másik részét pedig az állami költségvetésben irányoznák elő évenként. Azoknak a kolhozparasztoknak a száma, akik nyugdíjjogosultak lesznek, körülbelül 6.5 millió lesz. Hozzávetőleges számítások szerint évente körülbelül 1.4 milliárd rubel Szüksége; a nyugdíjak és egyéb t esélyek kifizetéséhez. £ kiad;' ;ok fedezéséhez a kolhozok évi jövedelmüknek 3—4 százalékát adják majd le. Ez lfl65-bcn körülbelül 800 millió »übel lesz. A törvényjavaslat szerint a hothozlagok nyugdíjazását és segélyezését 1965. január 1-től vezetnék be. A szükséges fedezet megteremtésére ebben az évben két százalékot vonnak le a kolhozok jövedelméből, ami körülbelül 350 millió rubelt tesz ki. A nyugdijak és segélyek összegének jelentős részét az állami költségvetésből folyósítják A törvényjavaslat kiköti, hogv a nyugdíjak és a segélyek kifizetését a kolhoztagok jövedelméből tör'énő bármilyen levonások nélkül kell biztosítani. A törvényjavaslat alapvető rendelkezései szerint a kolhoztagok öregségi és rokkantsági nydíiat kapnak: árvasági nyugdíjat kapnak az eltartójukat veszített gyermekek. Tervbevették a kolhozista nők segélyezését a terhességi és a szülési időre. Szülés előtt és szülés után 56—56 naptári nap fizetett szabadságot kapnak. Az öregségi nyugdíj korhatárát a férfiaknál a 65. életév (legalább 25 éves munkaidő után), a nőknél pedig a 60. életév elérésénél (legalább 20 évi munkaidő után) állapítják meg. Azokban a kolhozokban, ahol a termelés színvonala magasabb, s ennek folytán a kolhoztagok teljesítménye is nagyobb, magasabbak lesznek a nyugdíjak. Az öregségi nyug díj alsó határát havi 12 rubelben, felső határát havi 102 rubelben állapítják meg. Hruscsov beszámolójának egy részét a terméskilátásoknak szentelte. Közölte, hogy az ország legtöbb vidékén meglehetősen örvendetesek a terméskilátások. A gazdaságfejlesztésben elért újabb eredmények — jelentette ki Hruscsov — lehetővé teszik a szolgáltatási területen működő dolgozók bérének emelését. Ezzel kapcsolatban az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa javaslatot tett a művelődésügyi dolgozók, az egész ségügyi dolgozók, a lakásgazdálkodási, kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók, valamint a lakosság kiszolgálásával kapcsolatos más nép- gazdasági ágakban foglalkozta tottak munkabérének emelésére. A béremelés összesen több mint 18 millió embert érint, közte 4 800 000 művelődés- ügyi dolgozót, több mint félmillió orvost és mintegy 2 800 000 más egészségügyi dolgozót. Hruscsov a művelődésügyi dolgozók bérezési javaslatára áttérve általános képet adott az oktatás helyzetéről a Szovjetunióban. Kijelentette, hogy a szocialista társadalom megoldotta az alapvető kérdést: megnyitotta az utat a legszélesebb néptömegek számára a tanuláshoz, a tudomány és a kultúra elsajátításához azzal, hogy ingyenessé tette az oktatást. Hruscsov nagyra értékelte a szovjet pedagógusok munkáját. A közélet állandó részeseinek, a párt aktív segítő társainak nevezte őket a kommunista társadalom emberének megformálásában. Hruscsov kijelentette, hogy a törvényjavaslat a művelődésügyi dolgozók munkabérének emelését átlagban 25 százalékkal irányozza ,15. Egyes kategóriákban pedig (óvodák és bölcsődék dolgozóinál) 40 százalékkal. A tanítók munkabére a ledolgozott évektől függően tehát havi 85 rubeltől 160 rubelig terjedhet. A szovjet kormányfő bejelentette, hogy jelentősen emelik a múzeumok, klubok, könyvtárak és más kulturális és művelődési intézmények dolgozóinak munkabérét. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy a törvényjavaslat szerint az egészségügyi dolgozók, a társadalombiztosítási, a testnevelési és sportügyi dolgozók munkabérét átlagban 23 százalékkal emelik, s az ezzel kapcsolatos többlet összege 650 millió rubelt tesz ki, Hruscsov ezután rátért a kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók béremelésének kérdésére. Kijelentette, hogy a kereskedelmi dolgozók bérét átlagosan 15 százalékkal, köz- étkeztetési dolgozókét pedig átlagosan 25 százalékkal, emelik. Évi átlagban számolva mintegy 550 millió rubel bértöbbletet jelent. Egységes béreket állapítanak meg az állami kereskedelmi és fogyasztási szövetkezeti eladók részére. A lakásgazdálkodás terén több mint kétmillió embert foglalkoztatnak. Bérük különböző, helyenként alacsonyabb a hasonló képzettségű, de más gazdasági ágakban foglalkoztatott dolgozókénál. Ezért a lakásgazdálkodási és közüzemi dolgozók munkabérét átlag 15 százalékkal fel kell emelni. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa szükségesnek tartja az állami apparátus helyi szer vei dolgozóinak béremelését. A legnagyobb emelést a közepesen és alacsonyan fizetett tisztviselők kapják. Ezenkívül emelik a helyi ügyészségi és bírósági dolgozók, a tervező és statisztikai hivatalok, a takarékpénztárak, az állami biztosító intézetek, a műszaki ellátó és a begyűjtési szervek, valamint néhány más szervezet alkalmazottainak munkabérét. Hruscsov kijelentette, hogy a most előterjesztett új törvényjavaslat szociális, gazdasági és politikai szempontból igen fontos. Gyakorlatilag az összes munkások és alkalmazottak egy negyede kerül új bérezési viszbnyok közé. — i Munkabérük emelkedése átlag j 21 százalékos lesz, ami egy | évre számítva 3 milliárd 300 i millió rubelt "tesz kú I 7. A Tanácsiköztársaság bukása után menekülnie kellett Magyarországról, s Franciaországban élt hét esztendeig. Ebből ötöt az idegenlégióban szolgált. Keserves, nehéz napdk voltaik, emlékezni sem szeret rá. de a halál közelségét megszokta. S ezen a napon ismét kicsúszott a halál markából. Kétszeresen. Mert nem vették észre, hogy fél órára elhagyta a tábor területét. Ez volt az egyik menekülés. A másik az, hogy nem találkozott Kovács Dénessel. Egy álmos hang válaszolt a kérdésére az ablak mögül. — A Kovácsot keresi. Azt már hiába. Jelentkezett az SS- be és tegnap elment Németországba. Reményvesztetten osont visz sza a táborba. Hát nincs kiút? Közben a családjáról — feleségéről és kislányáról nem tudott semmit. Ez is érlelte benne a szökés gondolatát, de nem adódott rá alkalom. Negyvennégy szeptemberében amerikai repülőgépek jelentek meg egy napon a pét- fürdői ipartelep felett. Az emberek behúzott nyakkal figyelték a magasan szálló repülőgépeket és a légvédelmi A Francia Kommunista• Párt Központi Bizottságának, PÁRIZS — Kedves Elvtársak! Mély megdöbbenéssel vettük a hírt drága elvtársunknak és barátunknak, Maurice Thorez elvtársnak, a Francia Kommunista Párt vezetőjének, a francia munkásosztály és a francia nép kiváló fiának, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló egyéniségének tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és egész tagsága, a magyar nép legmélyebb együttérzését fejezi ki a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának, tagságának és a Francia munkásosztálynak. Thorez elvtárs mint fiatal bányász lépett a pártba, annak alap'tó tagja volt. Kimagasló képességei már fiatal korában a párt élére állították. Neve elválaszthatatlanul összeforrott a Francia Kommunista Párt fejlődésével, a francia munkásosztály ügyéért folytatott következetes tüzérség hasztalan pufogtatá- sát. Várták az első bombát. De bomba helyett röpcédulákat sodort lefelé a szél. A munkaszolgálatosok kezébe egy sem került. így aztán nyugodtan mentek másnap reggel munkahelyükre. Pedig a röpcédulákon ez állt: ..Munkások! Holnap ne jöjjetek dolgozni, mert szétbombázzuk a gyárat. Mi nem rátok haragszunk ...” És nyolc óra tájban megjelentek az első bombázók. Lehasaltak a földre. Román hadifoglyok dolgoztak mellettük. Futásnak eredtek. Messzebb! Messzebb! — kiabáltak a korán lefek- vőknek. Hetényi Dezső is ennek köszönheti az életét. Futott. S Hetényi Dezső meg Muth György most is belesápadnak az emlékbe. A bombák épület- maradványokat és földet dobáltak a magasba, s a föld úgy reszketett, hogy szinte mellbevágta a rajta fekvőket. — Akkor biztos voltam benne, hogy meghalunk. — Én is. Az élet azonban nem veszett el. Negyvennégy november elsején Muth Györgyöt leszerelték, Hetényi Dezső pedig megindult a gyalogoskaravánnal Németország felé, most már SS-hajcsárokkal a nyomában. harccal. A Francia Kommunista Párt nemzetközi jelentőségű sikerei a munkásosztály egységéért, a reakció, a fasizmus elleni harcban, a demokratikus megújhodásért folyó küzdelem eredményei mind összenőttek Maurice Thorez nevével. Thorez elvtárs példás kommunista életét és munkásságát a törhetetlen elvi szilárdság, a proletárinternacionalizmushoz, a nemzetközi kom— Akkor még nem tudtam, mi vár ránk. Ha tudtam volna, biztosan megszököm. Akármilyen ruhában. Meri szökni akartam. Csak ruhát akartam szerezni. Úgy köny- nyebb lett volna-. Észrevettem, hogy az egyik társam bátyújában két rendes civilruha van. Egy éjjel odacsúsztam hozzá. Sohasem felejtem el, Tarjánpusztán történt. — Géza — mondtam neki add ide az egyik ruhát, a másikat húzd fel te és szökjünk meg. — Értetlenül nézett rám. Fogalma sem volt róla, hová kerül. Még talán viszonylagos biztonságban is érezte magát. Rázta a fejét. Nem. Kis szünetet tart és lehajtja a fejét. — Ottveszett szegény Da- chauban. Mert Dachauba vitték őket. Az állomáson, ahol leszálltak a Hitler Jugend egy különítménye várta őket. Futólépésben kergették őket a táborig. Ez volt a bemutatkozás. Néhányan véresre verve érkeztek a géppuskás őrtornyok és a magas szögesdrót rabságába. Hetényi Dezső csak egy hétig volt a dachaui táborban. Mühlburgba szállították őt jó- néhány társával a föld alatti repülőtér építkezéséhez. — Ezrek meg ezrek dolgoztak ott. Nem számított az ember. Francia hadifoglyokkal együtt dolgoztunk a hatalmas építkezésen. A méremunista mozgalom egységéhez való hűség jellemezte. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, tagsága és a magyar nép kegyelettel hajtja meg zászlaját a francia nép nagy fiának koporsója előtt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében KADAR JÄNOS télről csak annyit, hogy naponta 10—12 szerelvény betont beépítettünk. Egy hegy gyomrát vájták ki, abba épült a repülőtér. Enni éppen hogy csak adtak. Elhallgat. Megint eszébe jut a kora hajnali kocsizörgés,, a tompa német vezényszavak, és halk dobbanások. Néha számolta. Egy ... kettő ... három ... megint kevesebben vs gyünk. Vajon én meddig bírom? A halottakat dobálták egy szekérre. — Az ember mégis ragaszkodott az élethez. Mindennap elvonszolta összetört tagjait a munkahelyre és fogcsikorgatva dolgozott. Bennem még „fölösleges” remény is volt. Annyi, hogy másnak is jutott belőle. Gyakran bíztattam a többieket. Addig, amíg az én erőm is el nem fogyott. Uj nap, megint új nap. Kérlelhetetlenül eljött a reggel, felharsantak az SS ek kiáltásai és a farkaskutyák veszett ugatása. Reménytelenség és robot. Az ember eleinte émelygett az édeskés állandó hullaszagtól aztán megszokta. A barakk-führer ugyanis mindig csak másnap jelentette be a halottakat, hogy egy napi kenyéradagjukhoz hozzájusson. — Januárban harmincöt kiló voltam. Minden este úgy éreztem nem bírom tovább nem érem meg a reggelt. (Folytatjuk) Hruscsov részvéttávirata Maurice Thorez özvegyéhez Moszkva: Jeannette Vermeersch elvtárnőnek: Kedves Elvtársnő! Fájó szívvel értesültünk arról a súlyos veszteségről, amely önt és a testvéri Francia Kommunista Pártot érte — élettársának, a feledhetetlen Maurice Thorez elvtársinak hirtelen elhunytéról. Ebben a szomorú órákban kérem önt és családjának tagjait, kedves Jeannette Vermeersch elvtársinő, hogy elvtársaim, családom és a magam nevében fogadják mélységes részvétünket, szívből jövő testvéri együttérzésünk kifejezését. Maurice Thoreznek, a francia és a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kiemelkedő vezetőjének, a Szovjetunió igaz barátjának, az emberiség szabadságáért vívott nagy harcban fegyverbarátunknak dicső emléke örökké élni fog szívünkben. Tegnap, hétfőn a délutáni gyorsvonattal érkezett haza a Finnországban járt pécsi sport küldöttség. A baranyai futballcsapat három alkalommal győzelmet aratott az északi országban a sporttalálkozók alkalmával. Képen: a küldöttség a pécsi pályaudvaron hazaérkezésük után. iii - — Szokolai felv. — «líCC/VW- LrfzÄB immmssmm
