Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
P islákol a tavaszi napfény. Mint az itt fekvő emberek élete. — Készüljön! Nagy István megrebbem. Várta ő már a köpcös műtőst, de most mégis mintha váratlanul jött volna. A rossz mindig váratlanul jön. A műtét pedig mindig rossz, még akkor is. ha a leghíresebb orvos végzi. — A koktélt megkapta? — Meg! Betolják a kocsit. Nagy Istvánt felteszik. Arca sápadt, erőtlenül integet. Mintha valahová messze indulna. Ismeretlen helyre. Pedig már kétszer műtötték. De ez a mai — ez mindennél félelmetesebb. Két hónapig vizsgálták, mire kiderült: daganat van a hasában. Nem tudják milyen daganat. Ez majd csak a műtőasztalon derül ki. Felesége tegnap bent volt nála. Sírt. Az ember meg panaszkodott: pun- gáltálc a hasát. Le sem kötözték. csalt bekenték a hasát jóddal és beleszúrtak égy tűvel. Azt mondták nem fáj. Persze, nekik nem. Mert neki nagyon fájt. Szerencse, hogy már hozzászokott a fájdalomhoz. Elvitték. Az ágya üresen maradt. De már készítik a visszajövetelre. Ha ugyan visz- szajön. Fel rázzák a matracokat. eligazítják a lepedőt a haskötőt is keresztbe fektetik az ágyon. — Szegény! — sóhajt a tanár, aki talán nem is sejti, hogy ezzel a sóhajtással az egész kórterem gondolatát fe- . jezá. ki. Ő is ott áll az ablaknál a többiekkel. Ha baj van, tudni miért? Talán azért, mert mindig oda menekülnek. Nem onnan ki lehet látni az utcára? Lehet. Ott egészséges emberek járkálnak. Jólesik látni őket. De irigylik is az egészségüket. A tanár az órájára néz. Fél kilenckor vitték el, — állapítja meg. öt bízta meg Nagy István, stoppolja az időt. Az ilyen műtét legalább két órás. °Ha előbb hoznák, akkor csak kibontották. összecsomagolták. Akkor nagy baj van, vég- ' Zetes baj. És ettől mindenki féL A tanár is félt. Vidám volt, amikor bejött, mindenkivel viccelődött. Bemutatkozott. Egy embert, az Oroszi bácsit éppen aznap műtötték. Nazarénus az öreg. Először imádkozott, hogy tűnjön el a sérv, de ez nem segített. Egy ideig türelmesen tartotta egyik kezével a homokzsákot, a másikkal meg az imakönyvet. Imádkozott és nyögött. Vizet kért később és a tanár vitt neki. Akkor még Jánosnak szólította Oroszi bácsi is, meg a traktoros Farkas is, akinek mindkét lába, valami fantom lábára emlékeztetett. Visszérrel műtötték és úgy betekerték gézzel, hogy láb helyett formátlan valami látszott. Az ágyára odakötötték a csikót, mellette ott állt a kampósbot. A szomszéd betegtől kapta: Kovács Pétertől, akinek jobb lábát térd alatt levágták. Fura ember volt ez a Kovács. Magas, hetven körüli, őszbajuszú. Ha felkelt, nagy robajt csinált. A szája állandóan járt. Ha kiment a WC-re. a tanár mindig felébredt. És figyelte. Bejött, alátartotta kezét a vízcsap alá, gyorsan összedörzsölte és utána bevizezte a homlokát. Megtörölte a kezét és utána a száját. Soha sem a homlokát, a száját, amit be sem vizesitett. A tanár nem tudta megfejteni a titkot, miért a száját törüli a törülközővel és miért nem a homlokát. amit bevizesített. Kovács Péterrel az orvosok is vicceltek. Ha bejött a tanársegéd megkérdezte: „Na, mikor tolja megint a vonatot?!” Először senki sem tudta, miért e kérdés. Később maga Kovács mesélte el. Őrségben állt az egyik vasúti viaduktnál a fel- szabadulás után. A mozdony nem bírta a dombot, prüszkölt majd megállt. Akkor még fiatalabb volt, vidám ember. Gondolta megvicceli a masinisztát, ha visszafelé jön, legalább bekiabál neki: „Micsoda mozdonya van, nekem kell kisegíteni a dombon!” A szerelvény végére ment és nekifeszítette a vállát a vagonnak. A mozdonyvezető mit sem sejtve visszaengedte a szerelvényt, hogy kimozdítsa állóhelyzetéből és utána elinduljon felfelé. Kovács a vonat alá került és ott maradt a fél lába. Az orvosok megcsinálták és akkor ő ismét elrontotta. Meghallotta: a harmadik községben meghalt egy ember. Sokáig élt Franciaországban, két príma francia műlábat hagyott maga után. Irt az özvegynek és az özvegy ingyen neki adta a két műlábat. Fel- csatolta és’ment. Boldog volt. De ném sokáig, mert a műláb kikezdte a csontot. Ismét vágni kellett a lábából. Térd alatt vágták le. Később kiderült: kicsit vágtak le és ismét műteni kelL Megműtötték másodszorra is, és kifeszátették a térdét Kovács mindig a térdét piszkálta és rettenetesen izgatta: miért feszítették ki a lábát. Ha jött a vizát és megkérdezték tőle: hogy érzi magát, mindig azt felelte: köszönöm jól, csak vegyék már le ezt a hereberét — és a lábára mutatott A tanárnak nagyon tetszett ez a szó: herebere és azon gondolkodott, hogyan juthatott ilyen szó az öreg eszébe. Kovács volt az első, aki megkérdezte Berkesi tan ált: — Magát mivel műtik? — Gyomorral. — Az nem já — Nem. Kovács Péter lecsukta a szemét. Elfáradt. Farkas, a traktoros két könyökének és a csikónak a segítségével megpróbálta ülőhelyzetbe tornászni magát, Jajdult és vissza- roskadt. Ahogy elnyúlott az ágyban, a takaró alatt is látni lehetett: magas, erős ember. De a betegség az erős embereknél is erősebb. Nem tudni miijén apropóból, de megszólalt Oroszi bácsi. — Hát akkor ketten vagyunk Jánosok. Valahogy meg kell különböztetnünk egymást. Én Jancsi leszek, maga meg János. — Nem. Én leszek Jancsi, maga meg János. Maga az idősebb. Rám jobban illik a Jancsi. Ahogy elnézem, megvan maga már hatvanöt éves is. — Mennyi? Jó lenne! Hetvenkettő. Már a tsz-ben is nyugdíjba tettek, de azért télen eljárok a városba fűteni. És maga micsoda kint? — Tanár. Erre megemelkedtek a fejek. — Akkor maga se nem János, se nem Jancsi, hanem tanár úr. — Legyek én csak Jancsi. ■ — Nem lehet. Maga tanult ember — De az én szüleim is parasztok. — Akkor is. Maga tanár úr. Hajthatatlanok maradtak. Oroszi bácsi fél óra múlva már így szólította: — Tanár úr, legyen szíves szóljon a nővérnek. A folyosóról behailatszott a kórterembe: — Nővérke jöjjön. Az Orosza bácsi kéreti. ■> Berkesi tanár a folyosón maradt. Rágyújtott. — Dobja el azt a cigarettát! — szólt rá egy hétrétgörnyedt beteg. — Miért? — Én már eldobtam. Rengeteget szenvedtem a gyomrommal. — És most? — Jaj, most még többet. Megműtötték. Jaj, nagyon fáj. Nem tudok kiegyenesedni. Ha ezt tudtam volna... — Hát mit gondolt: meg- műtik és már tarthatja a tányért, hogy tegyenek bele töltött káposztát. Ha csak ennyi lenne az egész, a klinika előtt egymást vernék az emberek, hogy ki kerüljön előbb sorra. Eloltotta a cigarettát és bement. A z órájára pillantott. — Még csak húsz perce, hogy elvitték Pista bácsit. Milyen nehezen múlnak a percek ... — Magánál is így vártuk a percek múlását! — jegyezte meg Farkas. — Két órát volt fönn. Pontosan két órát. — Azért a szövettani eredményre kíváncsi leszek Mert ugye az a legbiztosabb. Amit azok kimutatnak, az biztos. — Maga még fiatal. Magának nem lehet rákja. — Ki tudja? — Hogy erre nem tudnak már valami gyógyszert kitalálni! Mondja, hogy lehet ez? Maga mégis tanultabb ember. — Nem tudom. De lesz gyógyszer erre is. —- Ha az Isten is úgy altarja, — szólt közbe Oroszi bácsi. — Az istennek ehhez semmi köze, — fortyant fel a tanár. — Az isten adta magának is a sérvet, vagy a munkától kapta? — Hát a munkától. — Mert az isten így akarta. ugye? — Azt nem tudom. — De azt tudja ugye, ha az isten valamilyen büntetést kimért magára, akkor azt vá- lalni kell. Magának nem lett volna szabad megműtetnie magát. — Miért? Nem került pénzbe, nagyon fájt.,, — Nem a pénz miatt. A vallása miatt. Isten rendelése a sérv. Tehát el kell viselni. — De mikor annyira fájt! — Imádkozni kellett volna. — Jó. Maga nem hisz Istenben, én hiszek. Ne vitatkozzunk ezen! Kovái ébredezni kezdett, — Hát ez csodát csinált tegnap! Most már megnyugodott Kovái felébredt. Tisztviselő és a Bányaival, a főmérnökkel pertuban van. Bányait még ezután műtik. Jokedélyű fickó. — Na végre, hogy beszélni lehet veled. Tudod, hogy mit csináltál tegnap? És, hogy néztél ki? Olyan voltál mint egy hulla, amikor Lehoztak és kiabáltál. — Miket? — Szidtál mindenkit. Olyanokat mondtál: ez kibírhatatlan, ilyen még nem volt. Én meg azt mondtam neked: persze, hogy nem volt még ilyen, hisz ez az első gyomorműtéted. És még mondtál valamit. — Mit? — Azt kiabáltad: istenkém, istenkém. Már féltem, hogy cserbenhagysz. Azt mondtad: nem hiszel istenben és amikor bajba kerülsz, akkor istenkémet kiabálsz. Engem majd a frász tört ki, mórt az Oroszi bácsi már nevetett a bajusza alatt. De aztán hozzátetted: istenkém, istenkém. aki nem vagy abban a magas égben. Hiába: mégiscsak materialista vagy te. — Majd meglátom, te mit csinálsz? Mikor mész? — Holnapután. Most készítenek elő. Higitok. koncentrálok. Hát ez förtelmes valami. Ezzel vallatni lehetne. Reggel adtak egy liter teát, ezt húsz perc alatt meg kellett inni, délben sós sajt lesz és hajnali négyig egy szem vizet sem kapok. Már most szárad a torkom. Mi lesz még délután! Most jut eszeimbe: a nővér azt mondta, ha felébredsz, kelj fel — Keljek fel? Hogyan? Kiszakad a hasam. — Dehogy szakad.. — Honnan tudod? Nem a te hasadat varrták össze. — Azért én is tudhatom, nem? Látom én, hogy a többiek is járkálnak. De nagyon muris, ahogy egyesek mennek. Majdnem mindenki a hasát fogja, mintha röhögne. Aztán van. aki majdnem gurul. Nem is megy. Gurul. A szomszéd ükobából ügy gurulnak ki. Az éjjel is kigurult egy. Kérdem tőle: mi van? Azt mondja, vakbél és magyarázza: reggel még dolgozni ment. fél tízkor más vesetükrözésen volt. Az valami borzasztó. Mondta is: még az épületet is elkerüli. És vakbéllel műtötték. És tudod mit irigyelt? A sérv-műtétet. Azt mondta: az biztosan jobb. Még a betegséget is el- irigylik elméstől az emberek. Ezen jót nevettek. A z ablaknál állók a tanár órájára pillantottak: már egy órája fenn van Pista bácsi. Farkas is feltá- pászkodott az ágyból, íáslival jól körültekerte a lábát és felállt. Sziszegett, szétrakta a lábait és előrecsúszott. — Lépni kell. Azt mondta a nővér, lépni kell — szólt oda Bányai. — Próbálja meg. Lépjen, ha tud. Könnyű azt mondani. — Nem kell oljran kényesnek lenni. — Majd meglátom, ha maga sorra kerül, vajon mindent úgy csinál-e, ahogy mondják? Bejött a nővér. — Maga meg mit lustálkodik, miért nem kel fel már? — ment Kováihoz & már fogta is a kezét. Kovái nyögött, jajgatott, a fél kezét állandóan ki akarta szabadítani, hogy megfogja a hasát. — Ne féljen, nem veszít el semmit. Jól bevarrták. — Csodálatos az orvostudomány — jegyezte meg Farkas. — Beleturkátoak az ember gyomrába és másnap már teát itatnak vele. Vajon hogy varrhatják be, hogy nem folyik ki belőle a tea? A másik szobából átjött Kerekes. Három napja műtötték gyomorral és szondát dugtak le az orrán. Olyan volt, mintha ormánya lett volna. És milyen muris voiit: leukop- laszttal leragasztották a gumicsövet és olyan volt, mintha fél fehér bajusza lenne. Mondta is neki Kovái: ha magát látom, elmegy a kedvem a műtéttől. Kerekes vizet is kapott a vénájába. Azt mondták, táplálék is van benne, öt órán keresztül volt kife- szátva a karja. Azt mondta: ha ezt az öt órát kibírja, meg enged magának egy cigarettát. Kibírta. Kibotorkált, leült és rágyújtott. Bányai odament hozzá: látta, nagyon sápado- zik, mondta neld: ne szívja végig, elég néhány slukk, mire Kerekes megjegyezte: — Megígértem magamnak, ha kibírom, elszívok egy cigarettát. Az ígéretet pedig betartom. Megérdemlőm ezt az egy cigarettát, vagy nem? Kerekes bólintott Persze, | hogy megérdemli. Bárcsak ő is itt tartana már. ö is rá-! gyújtania, az biztos! — Hamarosan join Pista bácsi! — Mennyi ideje vasi fönt? — Egy és háromnegyed órája. Nyílott az ajtó. Nagy Istvánná kukkantott be. Kisírt szemével az üres agyat kutatta. — Rég elvitték? — Egy és háromnegyed órája. Az ajtó nyöszörgőit. — Nem szeretnék a helyében lenni — mondta Bányai. — És sem. — Szegény asszony! — A Pista bácsi nem érez semmit. Én sem éreztem semmit. Felvittek. Föltették. Kifeszítették a karom, lehúzták a pizsamám, a vérnyomásmérőt rátekerték a karomra. Még meg is kérdeztem az orvost, mennjd a vérnyomásom. Azt mondta: 130. Az jó. Akkor nem izgulok nagyon. Csak tízzel nőtt a vérnyomásom. Aztán beleszúrtak a vénámba. Az orvos a szememet nézte, én az övét és... Mit tudom én, hogy mi történt azután — magyarázta Kovái. — És, amikor lejöttél folyton a hasadat piszkáltad, mint ha ellenőrizni akartad volna, hogy jó munkát végeztek-e az orvosok — tette hozzá Bányai. Nyílott az ajtó. Először egy huppanás féle hangzott, mint. ha valami neki csapódott vol- j na az ajtónak. Utána megje- j lent a kocsi, rajta Kovács Istvánná!. Sápadt volt, az arca beesett, a szája mozgott, mintha rágna valamit, ősaes haja szétesett és ahogy lélegzett, dőlt belőle áz éterszag. A szobabeliek mind az ablakhoz húzódtak, csak messziről figyelték, ahogy felemeli a műtős, Pista bácsi nyög egyet és ismét lélegző emberrel telik meg az ágy. — Kél és egy negyed óráig tartott! — pisiantott órájára a tanár és felsóhajtott. A műtős kitolta a kocsit. H amarosan bejött az orvos. Megfogta Pista bácsi arcát és hangosan kérdezte: — Mikor evett utoljára halat? Kovács István még mindig mintha rágott volna valamit. És nagyon mélyről, a tudat és áz őntudatlanság küszöbé, ről jött a hang: — Karácsonyikor. — Máskor vigyázzon a hal. evésre. Szerencséje volt. Két halszálka lecsúszott, átszúrta a beleit. A szervezet védekezett ellene. Ettől lett a daganat. A daganat közepén ott voltak a halszálkák. A betegek összenéztek és mosolyogtak. Mosolyogva fogadták Kovácsnét is. — A halszálkától volt. — Hallottam! — mondta és sírva fakadt. Megtöröite férje izzadt homlokát és sírt. Amikor elment a tanár, odafordult a többiekhez. — Látják. Néha még egy halszálkának is örülni tud az ember. Hát nem csodálatos az élet? KJ) KÖNYVEK Richard Hughes: RÓKA A PADLÁSON Az író a Szélvihar Jamaicában & az örvény című regényeivel már évekkel ezelőtt nagy sikert aratott. Űj könyve történelmi regény, 1923-ban játszódik, amikor a hitlerizmus „rókája” már ott nyújtogatja karmait a történelemben. A szereplők között Hitler mellett Gőringet, Röh- möt is megtaláljuk, s a regény legremekebb részét a müncheni puccs leírása teszi ki. Szervesen illeszkedik a történelmi események sorába és főhősnek, egy angol fiatalembernek a sorsa is. Juszuf ldrisz: A BŰN Egy egyiptomi nagybirtokon gyilkosság történik. A szálak egy többgyermekes napszámos asszonyhoz vezetnek. A regény mesterien deríti fel az fásokat, amelyek az asszonyt tettének elkövetésére késztették. A könyv lapjain megelevenednek a fellahok, a nagybirtokosok, a léha hivatalnokok, s az olvasó teljes képet kap az egyiptomi viszonyokról. A fiatal szerző egyébként hazájának egyik legtehetségesebb frója, s ez a könyve a legnagyobb arab könyvsikerek közé tartozik. Megjelenése óta a regényt már több európai nyelvre is lefordították. Falusi András: CIGÁNYOK A Kossuth Kiadó gondozóban megjelent kötet a magyar- országi cigánykérdés legfontosabb, legégetőbb problémáit dolgozza fel riportok formájában. Faludi András 1961-ben Baranyába látogatott, hogy az itteni cigányok életéről riportot írjon. Az egyetlen írásnak tervezett riport aztán a kutatások egész sorát vonta maga után, a szerző felkereste Borsod, Bács-Kiskun, Zala megye cigánytelepüléseit, bejárta Budapestet, s alaposan felderítette a cigánykérdés mai állását. A riportkötet irodalmi igénnyel készült, s a szerző dokumentum-értékű fényképei illusztrálják. M. Z.' Thomas: HUMBOLDT AMERIKAI UTAZÁSA Humboldt nevét ma számtalan természeti jelenség őrzi, neveztek el róla tengeri áramlatot, gleccsert, folyót, hegyet, hegycsúcsot. Alexander von Humboldt, a nagy német természettudós barátjával, Aimé Bompland francia botanikussal bejárta Közép- és Dél-Amerikát. Kalandos te veszélyes útjairól, a legérdekesebb expedíciókról valamint tudományos kutatásainak ered menyeiről számol be történeti hűséggel és az útleírások javára jellemző izgalmas stílusban a könyv. Gyen es István; BETEGSÉGEK ÉS CSODÁK A Medicina Kiskönyvtár sorozatban jelent meg ez a kötet Elvezet bennünket a szerző a primitív varázslók, szélhámos skarlatánok, a középkori csodatételek világába. De elvezet a mába is: a csodadoktorok te csodaszerek, a középkorival vetekedő mai nyugati „csoda-járványok” elevenednek meg a könyv lapjain, érdekesen derítve fd egy olyan jelenséget, amely a hazai olvasók előtt eddig nem volt nagyon ismert Theodor Prager: GAZDASÁGI CSODA VAGY SEM A nyugat-európai konjunktúra jellegét, tartósságát, a kapitalizmus általános válságán belül éleződő ciklus válságokat boncolgatja a neves oszt rák közgazdász. Elemzi, menynyiben határozta meg a háború után kialakult helyzet a gazdasági fellendülést, de részletesen megvilágítja azt a tényt is, hogy a szocialista tábor gazdasági fejlődése, a gazdasági verseny, a gazdasági expanziót politikai szükségletté is változtatta a nyugat-európai országokban. Ténagy Sándor: A nyers-nehéz, néha kibírhatatlan köznapokban megnyugvást mi adhat? A* ismétlődő szürke forgatagban perceim — jaj — sorra szétriadnak. Enyém a délután, a csöndes este; de nincs megállás: munka vár megint. Hogy békéjét az ember megteremtse: . cl békétlcnül, egy-törvény szerint. Már otthonom e folyton-mozgó élet, már furcsa lenne másként. Jó ez így. . A kényszerítő, termő férfi-évek inár gyűjtik sorsom szép esélyeit.
