Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

RJAP3LÓ 1964. JŰLirrS 5. Ciprusi jelentés Verekedés a görög’ parlamentben Nicosia: Grivasz tábornok, 1 E feladatot látná el Acheson. az EOKA volt vezetője Ciy- j Mint ismeretes, Makariosz rusra történt hazatérése óta j ciprusi elnök csütörtökön visz első ízben szállt síkra nyíltan j szautasította azt a gondolatot, az „enózis”. ciprus Görpgor- ! hogy amerikai részről részt szaggal való egyesülése me. lett. Az egyik mcosiai kór­házban mondott beszédében a tábornok hangoztatta, hogy az egyes ii’és't mindenképpen ki­harcolják. Grivasz szerint a c'nrv~,i feszültségért nem lehet általánosítva a ciprusi törö­kök lakosságát hibáztatni, el- sősrmtan egyes török vezetők a felelősek a mostani hely­zetért. A pénteki napon néhány ki­sebb' összetűzés volt Cipruson törökök és görögök között. Sebesülésekről nem érkezett jetóntés. New York: Thimaija indiai tát’r'-nok, a ciprusi ENSZ- erők újonnan kinevezett fő- parancsnoka hosszabb meg­beszélést foltyatott U Thant. ENSZ-főtitlkárrál New York­ban. A tábornok hétfőn uta­zik-. Nicosiába. Az ENSZ fő­titkára fogadta Kiprianu cip­rus! külügyminisztert is. TJ Thant ENSZ-főtitlkár Kü- csük ciprusi alelnökhőz inté­zett üzenetében visszautasítja a ciprusi törökök, vezetőjének azon állítását, amelyek szerint az ENSZ magasrangú képvi­selői Cipruson a görögöket tá- monatják. Genf: Tuomioja, az ENSZ ciprusi közvetítője szombaton Genfbe érkezik, ahol tárgya­lásokat kezd a görög és a tö­rök kormány ' képviselőivel. Ugyancsak Genfbe várják Kiprianu ciprust külügymi­nisztert is. A Reuter genfi tu­dósítója nem tartja kizárt­nak hogy a görög és a török külügyminiszter is ellátogat Genfbe, aíhol a tervek szarint U Thant ENSZ-főtitkár is hosszabb időt tölt majd jú­liusban. Ekkor sor kerülhet a ciprusi kérdés újabb megvi­tatására. Az AP jőtértesdt ENSZ- körökre hivatkozva (közölte, hogy az amerikai kormány Genfbe szándékozik küldeni Dean Acheson volt külügymi­nisztert, hogy megfigyelőként részt vegyen a Ciprussal kap­csolatos tárgyalásokon. Egyes jelentések szerint az amerikai kormány javasolta U Thant- nak. Göröganszágnak és Török országnak, hogy Tuomioja finn diplomata az ENSZ ciprusi közvetítője melllé nevezzenek kj egy amerikai tanácsadót. vegyenek a Ciprusról folyta­tandó tárgyalásokon. Atlcén: Papandreu görög miniszterelnök beszámolt a közelmúltba tett washingtoni és párizsi látogatásáról. A miniszterelnök hangoztatta, hogy kormánya a jelen körül­mények Itözött ellenzi a mi­niszterelnöki szinten folyta­tandó görög-török tárgyalások gondolatát. Az Ellenzéki Nemzeti Radi­kális Uniót támogató mintegy kétszáz fiatal pénteken a gö­rög parlament folyosóin össze­verekedett több, a kormányt támogató képviselővel. Néhá­nyon könnyebben megsebesül­tek. A fiatalok ezt megelőző­en felvonultak a görög fő­város utcáin és éltették Ka- ramanlisz volt miniszterelnö­köt Az incidens miatt a par­lament ülését Tövidebb időre felfüggesztették. Hruscsov és Brexsnyev távirata Jolmisoiilioz Moszkva: Nyikita Hru scsov és I.eonyid Brczsnyev táviratban üdvözölte Johnson amerikai elnököt az Egye­sült Államok nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — alkalmából. Pőrére vetkeztetett diktátor Kongói helyzetkép Leopoldville: Moise Csőmbe, Katanga tartomány egykori szakadár vezetője, aki péntek este állítólag je­lentést tett tájékozódó jellegű kormányalakítási tárgyalásai­ról Kaszavubu elnöknek, még mindig nem bozta nyilvánosságra, kit aján­lott Kaszavubunak a mi­niszterelnöki tisztségre. A Leopoldville-ben folyó alkudozással egyidőben a partizánok kezére került észak-katangai Albertville vá­rosban működő rádióadó — mint az AFP jelenti — nyil­vánosságra hozta, milyen fel­tételeket támasztanak a kon­gói felkelők a „megbékélés’” kormányban való részvételre. Követelik Kaszavubu elnök lemondását, Gizenga volt miniszterelnök helyettes szabadonbocsátá­sát, a parlament újbóli ösz- szehíyását, Lumumba halá­lának kivizsgálását cs olyan száműzetésben élő kongói politikusok hazatérésének en­gedélyezését, mint Gbenye volt belügyminiszter. Nem hivatalos jelentések szerint Csőmbe most min­den követ megmozgat, hogy találkozót eszközölhessen ki Gaston Soumialot-val, a Kon­gói Nemzeti Felszabadítási Bi­zottság egyik vezetőjével, aki az észak-ikatangai és Kivu tartomőnybeli felkelők élén áll. Egy AFP-tudósítás szerint az albertville-1 hatóságok nem ellenzik ezeket a megbeszélé­seket, de — mint szóvivőjük kijelentette — ragaszkodnak hozzá, hogy a találkozón Gbenye is jelen legyen. Vízipóló-eredmény Kispesten és Újpesten Bp. Honvéd-Pécs: Dézsa 7:3, Újpesti Dózsa-Debrecen 8:1 Budapesti Honvéd—Pécsi Dózsa 7:3 (4:1). Kispest, 15 ezer néző, vezette: Müncz. Budapesti Honvéd: Takács — Marosi, Sipos, Mihalecz — Nógrádi, Vági — Nagy Gy., Nagy A., Kómára, Tichy, Ka­tona. Edző: Kispéter Mihály. Pécsi Dózsa: Danika — Her­nádi, Udvarácz, Móricz — Pá­pai, Halasi — Freppán, Csu- pák, Rádi, Dunai I., Török. — Edző: Orezifalvi István. A harmadik percben meg­szerezte Pécs a vezetést. Frep- pánt buktatták, a játékvezető 11-est ítélt. Ezt Csupák értéke­sítette, 1:0. A 10. percben egyenlített a Honvéd. Marost közvetett szabadrúgásból Tichy elé gurított a 11-es ponthoz, aki a hálóba lőtt. 1:1. Egy I^rc múlva ismét a pécsi 2:1 a Honvéd javára. A Hon­véd játszott fölényben, a nem túlságosan erős iramú mérkő­zésen. A 37. percben Nagy A. lőtt újabb gólt. 3:1. Két perc múlva Katona 18 méteres lövése a sérült Danika hasa alatt a hálóba csúszott. 4:1. A 44. percben Rádi összecsapott Marosival, a Honvéd-játékost levitték, nem is jött vissza. A második félidőben alig telt el három perc és Tichy 5:l-re növelte a Honvéd vezetését. Az 55. percben Rádi Törökhöz továbbított, a szélső a jobb alsó sarokba helyezte a lab­dát. 5:2. Egy perc múlva Tichy a 16-osról helyezte a labdát a bal alsó sarokba, 6:2. A 60. percben Nagy Antal lőtte a hetedik gólt. 7:2. A 81. percben Freppán kapu elé _ ívelt, Takács elvétette a lab­háíóban táncolt a labda. Nóg. I dát, Dunai I. közelről beállí- rádi 16 méterről lőtt, Danka [ totta a végeredményt. 7:3. elkésett a vetődéssel: Máris I Három perccel a befejezés előtt Móriczot a játékvezető kiállította. Ezen a találkozón a Honvéd még ilyen arányban is meg­érdemelten szerezte meg a győzelmet, a Pécsi Dózsa ez­úttal nem tudta megközelíteni szerdai játékát, a játékosok fáradtan, lassan mozogtak, kevés elgondolásból szőtték a támadásaikat. Helyzeteket pe­dig ritkán tudtak kialakítani. A hazaiak frissen, ötletesen kombináltak a mezőnyben és sokat lőttek kapura. Jók: Si­pos, Vági, Tichy. Nagy Antal, illetve Halasi, Csupák. * TJ. Dózsa—Debrecen 8:1 (2:0). Megyeri út. Nyomasztó volt a Dózsa fölénye, a fedezetek ál­tal jól támogatott csatársor a gólhelyzetek egész sorát dol­gozta ki. Jók: Várhidl, Soly- mosi (a mezőny legjobbja), Bene, Kuharsaky és Zámbó, illetve Gellér és Nagykaposi. tÁLtcwf— lázár* A mm mmmsM — ----------»- b5.. -*r — *-p—*— A spanyol gyerekek törté­nelemkönyvében szóról-szóra a következő szöveg áll: „Caudillónkat, aki tündöklő katonai pályát futott be, s fajtánk legszebb erényeivel ékes, a Gondviselés ajándé­kozta nekünk, hogy egységbe forrassza népünket, s hazán­kat győzelemről-győzelemre vezetve kiragadja a marxiz­mus karmaiból és elinduljon vele a dicsőség felé vezető úton.” A TANKÖNYV SZUPERLATÍVUSZAI Ez a szuperlativuszokban foglamazott rövid jellemzés arról a férfiúról íródott, akit ezelőtt 25 esztendővel egy vé­letlen : az ellenforradalmi erők vezetésére kiszemelt másik tá bornok, Sanjurjo halálos ki­menetelű balesete dobott Spa nyolország első emberének posztjára. Francisco Franco katonai talentumának ek­kor már fényes bizonyí­tékait szolgáltatta: tízsze­res túlerővel sikerült meg- [ leckéztetnie a függetlensé- | gükért küzdő marokkói tör- I zseket, s mór csapataival egy | évtizeddel később, 1934-ben I vérbefojtotta az aszturiai bá­nyászok felkelését. A korabe­li laptudósítások szerint 5000 ember vesztette akkor életét. Amikor átvette a Spanyol Köztársaság megdöntésére in­dított akció vezetését, mint Ciano gróf, Mussolini külügy­minisztere később elmondotta, Franco nagyhangon fogadko- zott: néhány nap alatt meg­nyerné a háborút, ha 12 szál­lító vagy bombázó repülőgé­pet kapna. A 12 repülőgépből azonban ezer repülőgép, hat­ezer olasz halott és 14 milli­árd Ura lett. Franco legfőbb patrónusai, Hitler és Mussolini ezért nem kívánták a Caudillo közre­működését — katonai vonat­kozásban — a második világ­háború idején. Mint a már idézett olasz külügyminiszter kifejtette: „A Duce és a Füh­rer egyformán tartott azoktól a nehézségektől, amelyeket Spanyolország hadbalépése magával hozna. Olaszország nem felejtette el a spanyol polgárháború tapasztalatait." De az iskolakönyv szuper- lativuszai sorában legalább annyira hazug hang az is. hogy a bértolnok a spanyol nép legkiválóbb erényeit tu­lajdonítja Francának, mint a katonai talentumáról szóló hízelgés. A világ ugyanakkor nem felejtei el Francónak azt a kijelentését, amely a pol­gárháború kezdetén hangzott el, s szinte egész élete mottó­jaként tekinthető: „Ha szük­séges, fél Spanyolországot agyonlövetem!” Fogadkozását ugyan nem váltotta be, mert a polgárhá­borúban a 30 millióból „mind­össze” 1 millió ember vesztet­te életét, de az időközben el­telt negyedszázad alatt vér­bíróságai, csendőrei ugyan­csak megtizedelték az orszá­got. A Genfben székelő Nem­zetközi Jogászbizottság adatai szerint például 1939 és 1944 között 192 684 halálos ítélet kegyelmi kérvényét utasította vissza a Caudillo. A halálra- kinzott, agyonvert, őrületbe kergetett hazafiak számát az időközben eltelt húsz eszten­dőben nem ismerjük. Csak egy-egy eset híre jut el hoz­zánk, mint legutóbb Grimau, a Spanyol Kommunjsta Párt egyik vezetőjének halálos íté­lete. De tudjuk azt is, hogy egyedül a burgoszi börtönben 9000 évre ítélve 424 politikai fogoly szenved. Amikor VI. Pált pápává koronázták, Franco nagyhan­gon amnesztiát hirdetett. Ez­zel a lépéssel az egykori mi­lánói érsek kedvében akart járni, aki annak idején sze­mélyesen is tiltakozott a spa­nyol államfő könyörtelensége ellen. A Caudillo akkor dur­ván rendreutasította a bíbo­rost. Amikor Montiniből pápa lett, Franco, hogy feledtesse a régi incidenst és elnyerje a pápa támogatását, bejelen­tette: megkegyelmez az elítél­teknek. Az amnesztiát azon­ban csak meghirdették, a sok­ezer elítéltből Franco ígére­tei ellenére alig néhány száz nyerte vissza szabadságát. Francéról inkább elfogad­ható az a kép, amit egy ame­rikai újságíró rajzolt. aki éveket töltött Eoanvolország- ban. Herbert Metthsws töb­bek között a következőket írja: .,Franco nem a fasiszta eszmék megszállott teoretiku­sa, mint Hitler, nem ripacs színész, mint Mussolini, ha­nem porosz típusú rideg ka­tonatiszt, aki legszívesebben az egész országot katonai tá­borrá változtatná, s úgy adja ki minisztereinek a parancsot, akár a tábornok vezérkará­nak.” Ezek a miniszterek egyébként mindig péntek dél­előtt gyűlnek össze Madridtól 16 kilométernyire levő kasté­lyában. „Franco ül az asztal­főn, mozdulatlanul, mapába- mélyedve. A miniszterek be­szélnek, vitatkoznak. Nem szól közbe. Ha elfárad, -fel­áll anélkül, hogy elmondaná véleményét. Aztán minden úgy történik, ahogy ö maoa gondolja” — egészíti ki a jel­lemzést az „Epoca” című olasz lap tudósítója. Minden úgy történik, hogy a Caudillo elgondolja, aki egy személyben állam- és kor­mányfő, ugyanakkor a had­sereg legfőbb parancsnoka is. „A DICSŐSÉG FELÉ.. Spanyolország teljhatalmú diktátoráról a felnövekvő nemzedéknek azt is meg kell tanulnia, hogy a ,,dicsőség felé vezető úton” viszi „győ­zelemről győzelemre” az or­szág népét. Erről a „dicső­ségről” azonban kiábrándító képet fest a „Mondo” című római lap Madridban járt tudósítója: „Elegendő csak néhány na­pot Madridban, vagy az or­szág bármelyik városában töl­teni, s az ember tiszta képet alkothat magának a spanyol munkások, bányászok helyze­téről: A külvárosokban nyo­morúságos, düledezö, szemét­dombokkal körülvett viskók állnak, nincsenek iskolák, kórházak, gyógyszertárak. 4 csatornázatlan, piszkos utcá­kon munkanélküliek ezrei ődöngenek, vagy ülnek órák hosszat a földön a kutyák és tyúkok között. Nem kér­nek alamizsnát senkitől, de könyörgő szemmel néznek azokra, akiken ing és nyak­kendő van.. Az ENSZ 1962-ben közzé­tett adatai még vádlóbbak: spanyol munkások reál­bére alig egyharmada a kö­zepesen fejlett országok dol­gozóiénak. A parasztság hely­zete is siralmas. Az utolsó tíz esztendőben több mint félmillió paraszt hagyta ott faluját, ahol ugyanolyan kö­rülmények között élnek az emberek, mint egy évszázad­dal ezelőtt. Az elmúlt hetekben kellett Spanyolországban megünne­pelni Franco uralkodásának 25. évfordulóját. Hogy a meg- ünneplendő időszak tartalmát kissé megszépítsék, a „25 esz­tendős béke” jegyében hívták az utcára a népet, s ugyan­akkor ismét és újra ígérgeté­sek hangzottak el — az élet- színvonal emelésére, az alkot­mányos jogok bztosítására. Az ünnepségek azonban nem úgy sikerültek, ahogy a már az öregedő diktátor elképzelte. Egy embert be lehet csapni egyszer, több embert is, de sok embert sokszor félreve­zetni nem lehet... A zsar­nokságot és a zsarnokot, tá­mogassa bár vagyon és csend­őrszurony, s hízelegjék körül a megfizetett életrajzírók, a nép nem fogja tisztelni, be­csülni. Franco negyedszáza­dos uralkodása is úgy él ma, s úgy is marad meg az em­berek emlékezetében, ezt bi­zonyítja a sok tüntetés, sztrájk, s a Franco-rezsim el­len egyre szélesebb méretek­ben kibontakozó tömegmozga­lom, mint a nyomor és a ter­ror, Spanyolország legször­nyűbb éveinek időszaka ... Ónody Győ-gy ge. Megvárták vitéz Endre László államtitkárt, a zsidó ügyek főreferensét a kormány mellett, aki direkt a pécsi get­tó ügyében utazott Pécsre. A főispán elébe tette a három elképzelést. Az áKLairrtitkár so­káig válogatottt, míg végre a harmadik tetszett meg neki. — Látják, ez jó. Közel a vasút, a hadicélpont. így majd meggondolják az amerikaiak, hogy a pécsi állomásit bom­bázzák. így lett a gettó az akkori báró Bánífy Dezső, az IspitaL ja, a Vas Gereben, Kassa, Szi­lágyi Dezső, valamint a Tom­pa Mihály utca által határon területen. Hozzá tartozott még a hatalmas MÁV bérház is. Ám első látásra kitűnt, hogy ilyen kis területen emberi kö­rülmények között nem igen lehet elhelyezni kb. 3400 em­bert. A pécsi zsidók számá­nak meghatározása körül azért volt bizonytalanság és soha meg nem oldott zűrzavar, mert már az első napokban megkezdődött a letartóztatás és elhurcolás. A helyi Zsidó Tanács a GESTAPO utasítására állan­dóan nyilvántartást vezetett a zsidóságról Május 28-án pól dául ezt jegyezték be: „A mai napig 54 izrcalita és három keresztény, de zsidónak szá­mító személy ismeretlen he­lyen tartózkodik.” Azt nem merték beírni a nyilvántartás­ba, hogy a GESTAPO letar­tóztatta és intemálótáborba küldte őket Későb kiderült hogy valamennyien Mauthau- senben fejezték be életüket (Folytatjuk.) sége. Vagy tatlián nagyocnds jó­kor?! Olyan időket élünk, hogy ezt sohasem tudja előre megítélni aiz ember. Holnap tiszti értekezlet lesz a rendőrkapitányságon és neki kellene ismeretnie a zsidótör­vény végrehajtási utasítását, a pécsi zsidók összevonásának lehetőségeit. A torka úgy kapar... Ilyen hanggal öt percet sem tud beszélni, pedig vaskos aktákat kell fel­olvasnia. És ha valakit megkérne?! De kit? ... Az ám... Mond­juk Németh Lászlót, talán most kisegítené.;. A tiszti értekezlet után dr. Borbola Jenő, főkapitány­helyettes intett Némethmek. — Jöjjön a szobámba! Mikor betette maga mögött a főnöki szóba ajtaját, a fő­kapitány a lényegnél kezdte: — Azért kérettem a fogal­mazó urat, hogy közöljem, szeretném magára bízni a zsi- ió ügyek intézését a város­ban. — Kis szünetet tartott és Németh arcát vizsgálta, ho­gyan fogadja új megbízatását. — Maga a kihágás! és büntető bíró. Ez az ügy is hasonló iellegű, sok rendelet, sok végrehajtási utasítás, és ami ;zzel együtt jár, sok lesz majd a panasz is. — És mi lesz az eddigi műn kakörömmed? Borbola csak legyintett: — A többit most hanyagol­ja ed, fogalmazó úr. Ez most a legfontosabb. A zsidókér­dés ..; Végeztem. Elmehet. A gettó nem született meg olyan gyorsan. Három javas­latot is készítettek, de dönteni nem tudott a város vezető' mennyi zsidót, hogy — bár lesznek bizonyos korlátozások — az élet megy tovább. — Alles geth weiter, wie bisher! Utána rövid magyarázkodás; nem szeretnék, ha pánik tör­ne ki, ha kivennék a bankok­ból betétjeiket (!), ha megszál­lásra gondolnának, ami egy­általán nincs, és azért mert valaki zsidó, soha nem lesz bántódása. Egyeseket azért tartóztattak le már az első órákban — mondta Wysliczen! — mert azok korábban poli­tikai magatartásukkal kiérde- meütéfc ezt A megnyugtatás sikerült. Hamarosan körlevél indult a vidéki hitközségekbe: „E hó 20-a óta állandó tár­gyalásokban vagyunk a német katonai hatóságokkal, amelyek a legnagyobb súlyt fektetik arra, hogy az ország izraelita lakossága pánikmentes hangu­latban, nyugodtan folytassa nemcsak magánéletét, hanem hitéletét, szociális és kultu­rális tevékenységét is.” A PÉCSI GETTO Április vége volt Borongós, esős idő, ilyenkor sok a torokfájós, meghűléses beteg. Dr. Derényi Károly idő­sebb ember már és amúgyás könnyen megfázik, de most éppen rosszkor jött a rekedt­Amikor 1944. március 19-én a németek megszállták Ma­gyarországot, azonnal hozzá­fogtak a megbízhatatlan ele­mek, a kommunisták és a zsi- o'ók összefogásához. A pesti Izraelita Hitközség Síp utcai székházában a német megszál­lás hírére nagy volt a fejet­lenség. Mindenki tudta, hogy most már megkezdődik a zsidó-kérdés radikális megöl - dása — német módra. Voltak bizakodók is, akik azt han­goztatták, hogy a szlovákiai hetvenezer zsidó felszámolását két év alatt tudta csak végre­hajtani a GESTAPO. Magyar- országon pedig nyolcszázezer emberről van szó. Volt még egy vigaszuk. Március 21-én délután öt órára hívták össze a hitközség vezetőit. Mintegy kétszázan jelentek meg a díszteremben, köztük több vidéki hitközség megbízottja is. Nevetséges lát­vány volt, Krumey és Wysli- czeni német megbízottak bal­ján Stem Samu, a pesti hit­község elnöke ült. Végiig a legnagyobb udvariassággal be­széltek vele és állandóan csak j; „Herr Hofrat”-nak szólították. Névsorolvasás kezdődött. A jelelévők, amikor nevüket hal­lották, hangos „hier” kiáltás­sal feleltek. Azután Wysliczeni rövid beszédet mondott Bizto­sította a jelenlévőket és vala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents