Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

4 MAPLÓ 1964. JŰLIUS BL Huszonhatezer holdról takarítják be a gabonát az Állami Gazdaságok Halálos w rr * juraoses Bárban Június 27-én Kneif János 75 éves nyugdíjas a kora délu­táni órákban fürödni ment a Dunára. Nem a kijelölt helyen fürdött, és a hirtelen mélyülő mederben megcsúszott, beesett a mely vízbe és az ár magával ragadta. A közelben senki sem tartózkodott, aki segíthetett volna rajta. Délután érkezett a helyszínre két pécsi horgász, akiknek feltűnt, hogy a parton elhelyezett ruháért senki sem jön. A ruha tulajdonosának keresésére indultak. A falube­liek az elhagyott ruhákban fel ismerték Knedf János ruháit. Keresésére indultaik, de nem találták. A víz 28-án, vasárnap délután vetette ki Knedf János holttestét, ekkor vált bizonyos­sá, hogy az idős nyugdíjas a Duna áldozata lett. Az orvosi boncolás megállapította, hogy a halált nem szívgörcs, hanem fulladás okozta. Az eset ismét komolyan fi­gyelmeztet mindenkit arra, hogy csak a kijelölt helyeken f űröd jenek. Megyénk állami gazdaságai­ban 26 OOO holdról kell beta­karítani a termést. A gazda­ságok szánté teljes egészében kombájnaratásra rendezkedtek be. Ez megkönnyíti, de meg is nehezíti a munkát. Meg­könnyíti, mert azonnal csépel­nek is, megnehezíti, mert az idei esős időjárásban a kom­bájnok később tudnak rámen­ni a területekre. Ax időjárás eléggé sújtotta az állami gaz­daságokat is. Vihar előtt a zengőáljai Állami Gazdaság­ban például 21 mázsás átlag­termést takarították be egy olyan tábláról, amit nem a legjobb volt. A vihar utón, a vezetők által legjobbnak mi­nősített tábláról viszont csak 17,6 mázsát. Az állami gazdaságok me­gyei igazgatóságán egy kimu­tatást mutatnak. 1955 hason­ló időszakában az aratást 7, az utána következő éveikben pedig a következő százalék- arányban teljesítették: 6, 11, 23, 13, 12, 36, tavaly pedig 7. Idén is körülbelül ennyit arat tak le az összes kalászos terü­letből. Mintegy 100 komibájn dolgo­zik az állami gazdaságokban. Érthető tehát, ha mindenki­nek a szeme a kombáj nosokon van. De nemcsak figyelemmel kísérik a kombáj nceok munká ját, hanem ösztönzik is. A legtöbbet, legolcsóbban beta­karító brigádok, egyének 500—5000 forint prémiumot kaphatnak. Ezenkívül a leg­jobb hét állami gazdasági kombájnos — országosan az első hét — jutalomüdülésne mehet Csehszlovákiába. Nagyon bíznak a kombájno- sokbam és a tények azt mu­tatják: bízhatnak is. Hosszú lenne a kitűnő kombájnosok nevét féflsaroflmi, de néhány 50—80 vagonodat érdemes. Grecht Rezső, a Bikali Állami Gazdaság kombájnosa már há­romszor kapott miniszteri ki- tüntést, Kraziczky János. Ró­zsahegyi Mátyás a bólyi gaz­daságból, Máris József, aki volt mér országos első is, Ná- nási György. Berta József, a bikaliböl, Kvell József a bük- kösdiből, Pöntöl István a bo- gádmindszentibő], Kovács Fe­renc, aki tavaly AC kombájn­jával 296 holdat aratott, Daka Sándor. Kondor József a vil­lány-siklósiből, Körösi Adóm, akiből időközben gépésztech­nikus lett, de kombájnját azért nem hagyta ed. ö a bó­lyi gazdaságban dolgozik, Bó- dis István viszont a szent- lőrinciben, ahol tavaly AC kombájnjával 448 holdról ta­karította be a termést. Ezek a kiváló kombájnosok mindent megtesznek, de az idő­járással, az alkatrészhiánnyal szemben ők is tehetetlenek. Mert van alkatrészhiány. Az SZK kombájnokhoz 22 ter­ményfelvonóra liett volna szűk ség és mindössze ötöt kaptak. Ideiglenesen megoldatták va­lahogy, de ez csak ideig-óráíg jó. A munka lassabban megy a sok eső miatt, a gabonák kuszáltak, megdöntők. Mindez normán felüli géptörést je­lent. És nincs terményfelhor­dó lánc, kaszapenge, fogaske­rék és egyéb alkatrész. De nincs elég gumiköpeny a te­herautókhoz, gumikeres szál­Egy éjszaka az orvosügy ele ten A: e'ső pillanatban minden olyan nyugalmasnak, kedélyesnek tűnik. Az éjsza­kai ügyelet aprócska várószo­bájában teremtett lelek sem vár bebocsátásra. Ennek meg­felelően még az imvitáLás is amolyan ráérősnek, családias­nak tűnik. Kényelmesen he­lyet foglalhatsz, rágyúj'fchatsz, s a vendéglátóid sem untat­nak holmi száraz statisztikák­kal, miegyebekkel. De ha már felmelegedtél és .jobban körülnézel, nem 'ke­rülheti él a figyelmedet az a sajátságosán pedáns rend, ami mindenekelőtt csak az orvosi rendelőket jellemzi. Aztán magadtól is rájössz, vagy in­kább ráhökölsz, hogy ez a rend, a szigorú felkészültség rendje. Az asztalon a nyitott orvosi napló máris arról árul­kodik, hogy nem én voltam az első látogató. És mellette a tömött orvosi táska sem vé­letlenül került a telefon köz­vetlen közelébe. Szinte kézre áll ahhoz, hogy a következő pillanatban igénybe vegyék. LotzEmő doktor e „iiadós” szereléke azonban várat még magára. Mint ahogy doktor Póta Róbert rendelője is a szomszéd helyiségben. A nyi­tott ajtón át némi szorongás­sal vételezem szemre a leg­nyilvánvalóbb, legegyértel­műbb orvosi szereléket, a fogászati széket s közvetlen szomszédságában a modem „inkvizütori” kellékek üveg­szekrénykéjét. Minden glédá- ban, minden beavatkozásra készen áll itt is. Nem sokáig. Pedig már-már a számon volt, hogy alaposan elvéthettem a napot, amikor éles berregéssel szinte talpra- riasztott a várószoba csengő­je. És az ügyeletes asszisztens Pécsi Józsefné már vezette is be a két alkalmi pácienst. Egyszerre vége szakadt hát a „munkanélküliségnek”. Lotz doktor kapta a „könnyebb munkát”. A vérző orrú idős hölgyet, aki nagy ijedelemmel adta elő, hogy hazafelé menet elütötte egy kerékpáros. Ije­delme azonban mégsem any- nyira saját sérülésére szólt, mer* a fiatalemberért aggó­dott inkább. — Jaj, nem is tudom, mi történhetett szegénykével, na­gyon csúnyán elvágódott. Az én sérülésem igazán semmi. Mégis amikor a jódozás, a kötözés után hálálkodva el­köszönne, megállítja az or­vos: — Asszonyom, korai még a köszönés. Helyette fogja ezt a beutalót, és meg se álljon a sebészetig. Porsze ne ijedjen meg egyáltalán nem súlyos a Eé’ü’ése, de azért az óvatos­ságról sem szabad megfeled­kezni. Ezalatt Póta doktor is vég­zett a betegével. A fájós foga tói megszabadult fiatal­asszony úgy látszik nem érte be a puszta köszönő szóval, mert kifelé menet előttem is megállt: — Ha még beleférne a ri­portjába, nagyon szépen meg­kérném, írja bele azt is, hogy nagyon, nagyon hálás vagyok ezért a.. j Megakad. Hirtelenjében nem talál méltó szót a hála kifeje­zésére. De ki venné most zo* kon tőle. Kimondatlanul is beszédesebb tanú jele volt ez annak ,á'z elismerésinek, ami­vel a fiatalasszony a közvéle­ménynek adott kifejezést. Kel­lett, nagyon hiányzott már az éjszakai ügyeletből á fogá­szati rendelés. Tíz óra után egy fiatal házaspár szánté ajtóstól jön a rendelőbe. Az apa karján négyéves kisfiú, a Székely Bertalan útról cipelte idáig. — Nem tudom mi történhe­tett a gyerek lábával, tessék már megnézni. Ezelőtt két órával kint játszott az ud­varban és olyan szerencsétle­nül esett él, hogy nem is tu­dott utána lábraállni. Lotz doktor talpra állítja,! vizsgálgatja, tomásztatja a; gyereket, és a szülők legna-; gyobb örömére megállapítja, < hogy nem is történt különö-! sebb baj: 1 — Egy kis húzódás, vizes; ruhát keli rácsavami éjsza-; kára. A fogászati rendelőben már I kevésbé vigasztaló a 6zó, árut; Póta doktor intéz egy újabb; betegéhez: — Súlyos fogánygyulladás. ! Egyszeri kezeléssel nem lehet; segíteni rajta. — Azért nem; ha-gyja elmenni kezelés nélkül; és beutalót ír a Stomatológiá-! ra. ! Húsz év körüli fiatalember] váltja a széket Lotz doktor] rendelőjében. Mi a panasza?; — Éppen az éjszakai váltó-! műszakra készültem, amikor! élért a ross zullet. Nem tudom] mitől. ; Az orvos hamar kideríti. Sorra kérdezi, mikor, mit ebé­delt, vacsorázott, s hogyan je­lentkezett a rosszullét. — Édes fiaim, maga rend- szertelenül táplálkozik. És ami még ennél is rosszabb, a le­hető leghelytelenebbül válo­gatja meg az ételféléket. — Hosszasan elmagyarázza még mi a hasznos, mi a káros, kü­lönösen a fiatal szervezetnek. Még be sem fejezi* a recep- írást, amikor újra csengetnek. A következő páciensnek már nem ez volt az első útja ezen az éjszakán. A sebészet­ről küldték át ide. Ott kapott párakötést a tályogjára, csu­pán a receptért bicegett át ide az ügyeletre. (Nem lehet­ne ezt okosabban, ügyesebben megoldani?) Persze volna más meg­oldani való is, amiről leg­kevésbé az ügyeletes orvosok tehetnek. Mert van azért fo­nákja is az éjszakai ügyelet­nek, méghozzá egyes „bete­gek” jóvoltából. Nemegyszer csak azért nyitanak be éjsza­ka a rendelőbe, hogy Igazol­ványt szerezzenek a másnapi lógáshoz, bumlizáshoK. Vagy azokat a „betegeket”, akik gátlás nélkül nyakra-főre tele­fonozzák házhoz az ügyeletes orvosit, csupán azért, hogy megbizonyosodjanak: azt az orvosságot vették-e be, ami nyugalmas álmot biztosít reg­gelig Az éjszakai ügyelet nagyon komoly dolog. Nem szabad játékot űzni belőle. — pgy- — A MÄiY SIäRt Korban — ha néhány év eltéréssel is — megegyeznek: fiatalok. De a különbség — amint elébe indulnak saját sorsuknak — éppen az, hogy más-más feltételekkel, előnyök kel, hátrányokkal és tervek­kel rendelkeznek. Némelyik már rálépett arra a pályára, amelyet korábban megálmo­dott magának, a másik még tűnődik, vagy még egy esz­tendőre visszaül majd az is­kolapadba, de ezek már for­mális dolgok csupán. Az első munkahely egy kicsit egész életre szóló élmény, attól füg gően, hogy az első munkafel­adat, az első közösség, az elő­ször jelentkező „felnőttes” gondok és örömök milyen mé lyen vésődnek eme ifjú em­berek világképébe? un A kesztyűgyár udvarán egy rozzant pádon üldögélünk Veller Magdával. Közgazdasá­gi technikumot végzett, hi­vatásként ■ megállapodott a kesztyű gyártás mellett. Bőrös dinasztia a Veller család: a papa 34 esztendeje, a mama 8 éve dolgozik már a bőrgyár ban, ugyaninnét vonult nyug­díjba a nagymama is 30 éves szolgálat után. Hogy a leg­ifjabb Veller miért nem a bőrgyárban és miért éppen a kesztyűgyárban folytatja a „szakmát”,* annak mi is lehet az oka? — A politechnika. Meg az­tán Wittemberger néni. * f — ö kicsoda? — Amikor másodéves vol­tam, minden hét szerdáján megjelent az iskolában Wit- temberger néni és a politech­nikai órán tanított bennünket kesztyűvarrásra. Különben Utó járművekhez. Az állami gazdaságokban a szemtermés betakarítása mel­lett fontos feladatnak tartják a szalma veszteségmentes be­hord ását. A kazalazás külö­nösen kierftelt célfeladat és ezt premizálják is. Ax idei aratás küxdelem az időjárással. Küzdelem a megtermelt mennyiség minél kisebb veszteséggel történő betakarításért. Az állami gaz­daságokban teljes mértékben a gépeké és az azon ülő em­bereké a szó. itt dolgozik az üzemben, ki­váló szakember. — Mindenképpen itt ma­rad az üzemben? — Szeretnék. Nagyon szép munka ez. — Mikor lépett be? — Három napja. A kész­áru-raktárban dolgozom jelen­leg. A munkatársaim nagyon kedves emberek. — Mennyi a kereset? — Havi ezer forint most. Aztán majd később, bizonyá­ra több lesz, de hát az rajtam múlik. A gyár — nemcsak Veller Magda, hanem a többi tizen­hét most végzett technikus személyében is — neveli ki jövendő műszaki gárdáját. Alig zajlott le az érettségi, éppen hogy kiváltották a munkakönyveket s máris tele vannak tervekkel, Vel­ler Magda talán jövő esz­tendőben megkezdi a bőr­ipari technikumot is esti is­kolán. Különben augusztus­ban esküvő, balatoni üdü­lés. Az Olimpia-étterem kony­háján találkoztam Tassi Sán­dorral. Szakács. Szakács? — Nemcsak az: lehet hogy cuk­rász lesz, vagy pincér vagy vendéglátóipari vezető is akár. Ugyanis ;: > Nos kezdjük csak az ele­jén. Meglehetősen kevesen tudják, hogy a vendéglátó- iparban egészen magas szintű képzettséget is meg lehet sze­rezni, méghozzá az ország egyedüli ilyen oktatási in­tézményében: a Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakiskolában* Tassi Sándor a Pécsi Vendéglátó­ipari Vállalat ösztöndíjas-!. Megszűnik a tojás „tekintélye" a piacon a lö!dmövesszövetk?zetel( biztcsít'ák a téli tartósításhoz szükséges mennyiséget A tojásnak az utóbbi évek­ben állandóan „nagy szeme” volt a piacon. A háziasszony­nak két választása maradt: drága tojást venni, vagy még drágábbat. A harmadik, az olcsó tojás többnyire hiány­cikknek számított. A MÉK és a baranyai földművesszövet­kezetek azonban az idén any- nyira megszervezték a tojás­szerződést és -felvásárlást, hogy hosszú évek után remél­hetőleg most megszűnik a to­jás „piaci tekintélye”. A szervezés azzal kezdődött, hogy növelték a baromfi törzt- állományt. Míg tavaly 1 millió lOOezer naposcsibét helyeztek ki, az idén 2 millió napos­baromfi került a falusi házi­asszonyokhoz. A megyében egyre inkább elszaporodik a Hampshire fajta. Ebből ‘a faj­tából a háztáji tojástermelés átlaga legalább évi 82—85 tojás, de a tsz-ekben már százon fe­lül jár a Hampshire tyúkok éves átlaga. Mindemellett felemel­ték a tojás felvásárlási árát. Az éves átlagár 13 fillérrel ma­gasabb a tavalyinál. Az elmúlt évben júniusban például 1.10 forintot, míg most 1.20 forin­tot fizetnek a felvásárlónak átadott tojásért. A tojásterme­lési főidényben, tehát március­tól május végéig az idén 10 fillérrel többet kaptak a ter­melők, mint az előző évben. Végül sokat segített, hogy az idei tavaszon nem volt any- nyira hullámzó az időjárás, nem befolyásolta annyira a tyúkok toj őstermelését. A megyében eddig hét ba­romfitenyésztő szakcsoportot alakítottak, mégpedig Lothár- don, Berernenden, Pécsvára- don, Monyoródon, továbbá Sás dón, Somogyapátiban és Boly­ban. Egy-egy szakcsoportnak 12—25 tagja van, s átlagosan 3000-es tiszta Hampshire ál­lománya. A szapcsoportok ösz- szesen mintegy 20 ezer jófaj­tájú baromfija kiinduló pont lesz arra, hogy lassan a megye minél több községében lecse­réljék az állományt. A szervezésnek már most van eredménye Egyes földmű­vesszövetkezetek június elején már 130—175 százalékos é’res tervteljesítést értek el. Az élen sorrendben a szentlőrinci, a görcsönyi. a villányi, a szi­getvári, az újpetrei és a pécsi fmsz jár. Június 15-ig a me­gye földművesszövetkezeti — tehát háztáji — éves toiás- felvásárlási tervét 110.4 száza­lékra teljesítették, s ez a 19 milliós tervvel szemben 20 mii lió 979 ezer tojást jelent. De szépen halad a tanácsi terv­teljesítés is, amiben a tsz-ek és a háztáji termelés eredményei egyaránt benne vannak. A taná esi terv az idén 24 millió toiás, aminek 96.2 százalékát már felvásárolták s július 1-ig vár­hatólag túl is teljesítik a ter­vet. Bár júniusban és júliusban a tojástermelésnek már csak utóidénye van. mégis naponta 140—150 ezer tojást vásárolnak fel, ami kétszerese a tavaly júniusi nap« felvásárlásnak. Mindezek legfőbb eredménye azonban, hogy egyre több to­jás jut téli tartósításra, s ezek a szervezési módszerek lassan biztosítják, hogy ősszel és télen is elegendő olcsó tojás legyen a boltban. Az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betongyára hirdi üzemébe építőipari technikumot végzett, gya­korlattal rendelkező férfit alkalmaz MINŐSÉGI ELLENŐRI beosztásba. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztá­lyán, Pécs Siklósi út 10. Még egy esztendeje van hát­ra és befejezi több éves ta­nulmányait. Addig is ... nyári gyakorlaton — jelen pillanat­ban a konyhán — „májpüré­vel töltött strassburgi ser­tésbordát” készít. — Mit tanul a szakiskolán’ — Hol is kezdjem? Az orosz és angol nyelvtől kezdve az udvariasság szabályain át, a krémesrétestől egészen a mar hapörköltig mindent. Ez aztán szép és bőséges te­matika. De nézzünk csak konkrétabb dolgokat. — Milyen ételt ajánlana az Olimpia vendégeinek? — Semmiesetre sem a szo­kásos pörköltet, vagy a rán­tott-szeletet. Körülbelül húsz kész és hat—nyolc-féle fris­sen sült ételek szerepelnek az étlapon, de a közönség Igénye sajnos leszűkül a pörköltre meg a bécsiszeletre. Rossz di­vat ez. — Miért? — Túl zsíros, nehéz étele­ket fogyasztunk. És ez baj. még akkor is, ha a magyar konyha világhírű. Több zöld­séges, tojásos, vagy tejtermé­kekkel ízesített ételeket kel­lene megszerettetnünk a ven­dégekkel. Természetesen mind ezeket hússal. A hús elkészí­tésének ezernyi változata van. Árban és kalóriában pedig nincs is különbség. •— Hogyan szerette meg ezt a szakmát? •— Nem tudom. Egyszerűen szeretem. De ezért nem köny- nyú ez sem. Két esztendeje, egyik vizsgatételem például nem sikerült, bár a bizottság nem vett róla tudomást. 'Bor- júvesét sütöttem és egy ki­csit megégett. Meghámoztam, aztán szépen föltélaltam a szakemberek elé, tie nem vették észre az utólagos kis kozmetikázást. Hm;; s A jó szakácsnak^ ehhez is értenie kell, k Tassitól- elköszönök és az élelmiszeriparból hirtelen át- róndulok a nehéziparba, még hozzá a város túlsó végébe. Pécsi Hőerőmű. A zúgó tur­binák hatalmas csarnokának végében egy néhány lábnyi kis helyiségben dolgozik ifj. Stankovics Gusztáv. Június elején végezte el a techniku­mot, tizenötödikén munka­könyvvel a kezében elfoglal­ta élete első munkahelyét. A környezet viszont nem isme­retlen számára. A kis műve­zetői irodában két íróasztal áll: egyik az ifjú, a másik az idősebbik Stankovics Gusz­távé, azaz a papáé, ki itt mű­vezető. Az ifjú Guszti asztalán félig kész rajz: — Ez kéremszépen a né gyes fűtőturbina gőz elvételi*- elzáró és visszacsapó szelep rajza kezelési utasításban ... — Hm .; * Beszéljünk más­ról! Beszélünk másról. Guszti első éves technikumi hallgató korában járt az üzemben elő­ször. Gépeket akkor még csak messziről látott. Ma már elég otthonosan mozog az üzem­ben. — Nem szokatlan a napi nyolc óra munkaidő? Mert azért itt szigorúbb a szellem is, környezet is, mint mond­juk az iskolában .;; — Apám már rég felkészí­tett rá. Amikor néhány hete első nap bejöttünk az üzem­be, Apám azt mondta: „Nem a kilencszáz forintért dolgo­zol fiam, hanem elsősorban a hivatásodért.” Ezt mondta. Guszti fiatal, jóvágású le­gény. Udvariasan, készségesen

Next

/
Thumbnails
Contents