Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
1964. JÚLIUS 2«. IVAPLŐ1 Kevesen jelentkeznek ipari tanúiénak Elhanyagolt szakmák — Nagyobb tekintélyt a tanulóképzésnek! kell becsülni a íiatal szakmunkásokat! Meg Egy sötétnadrágos, fehér inge, fiú állt az iparitanuló-is- kola folyosóján. Kérdem tőié, mit keres, miért jött az intézetbe. „Beiratkozni”, — mondotta. Tudakoltam, hogy milyen eredménnyel végezte el a nyolcadik általános iskolát. „2.1 volt az átlag”. — válaszolta. Matematikából megbukott, majd a javítóvizsgán szépített az eredményén. Most lakatosnak készül, a gyárban felvették. ígérte, hogy az iparitanuló-iskolában komolyabban fogja a tanulást és sikeresen akar szerepelni. A • epizódra és az ebből fakadó ényegre még vsszatérek. z iskola igazgatóhelyettesét si beszélgettem tovább az ipari tanulók idei beiskolázásáról és általában a helyzetükről. Érdekességek is akadnak bőségesen. lét szakközépiskola indul Pécsett A jövő szakmunkásainak kiképzése ma már sokkal komolyabb szervezési és oktatási színvonalat követel, mint mondjuk ezelőtt tíz évvel. A végleges megoldást az úgynevezett szakközépiskola adja, melyből első ízben indítanak be két osztályt a pécsi 500-as intézetben. Az együk osztályban harminc tanuló a híradástechnikai hálózatszerelő szakmát sajátítja el, a másikban ugyancsak harminc fő a lakatos szakmát. Az első a posta kebelében tanulja szakmáját, a másik pedig a So- piana Gépgyárra „épül”. Mit jelent ez az iskolatípus? — Ugyanazt a képzést kapják a tanulók, mint a 4+2-es gimnáziumban, — tájékoztat az igazgatóhelyettes. — Tehát érettségi bizonyítványt és szakmunkás oklevelet kapnak a végzős hallgatók? — Igen, Szakmunkásbizo- nyitványt és érettségit szereznek. Mire képesít az iskola elvégzése? A fő cél elsősorban az, hogy jói képzett szakmunkásokat adjon az intézet a magyar iparnak, olyan fiatal szakmunkásokat, akik a műveltség tekintetében is képesek megállni a helyüket. Ez az oktatási forma felel meg a mai kor követelményének. s a törekvés arra irá- nvi.’l hogy az általános gimnáziumok a gyakorlati oldalon közelítsék meg e színvonalat, az iparitanuló-iskolák pedig az elméleti oldalon. Az első lépéseket mind a két ..fél” megtette, az egységes vágányra érkezés természetesen hosszabb időt vesz még igénybe. Mindenesetre ez a két osztály három-négy év múlva már „egyenesbe jut”. levesen Jelentkeznek az érettségizettek közöl Persze, nemcsak az érettségizett fiúkat igénylő szakmákban kevés a jelentkezés, hanem némely „nem divatos” szakmák is jelentkezőkre vár- ■ nak. Különösein kevés a jelentkező az építőipari szakmákban, s meglepő, hogy mennyire tartózkodnak a fia- * talok attól, hogy kisiparosnál sajátítsák el a szakmai ismereteket. .Nézzünk néhány ad-tót? A MüM. 500-as tanuló intézetébe összesen 503 első éves ipari tanulót vesznek fel. Itt nagyjából elegendő a jelenke- ző. de például a posta által kért 20 érettségizett híradás- technikai hálózatszerelő szakmára eddig mindössze ketten jentkeztek. Érthetetlen a tartózkodás ettől a szép szakmától, amely komoly műveltséget is igényel. Vagy például a késes és köszörűs szakmába egyetlen jelentkezőt kért a pécsi Kesztyűgyár, de eddig még nem akadt senki. Gondolom, ez is szép, sőt. kényelmes szakma is, valószínű a gyár vágószerszámait, késeit kellene rendben tartani, élesítenie. Ugyancsak hiányoznak még fcz épületlakatos szakmában és az esztergályos szakmában is. A vájártanuló-iskolákban úgylátszik meglesz a kívánt létszám. A helyiipari vállalatoknál a jelentkezések rendben megtörténtek. Szemléletben hibák Az egyik probléma ott jelentkezik, hogy a középiskola minden fiatal előtt nyitva áll, vagyis aki az általános iskola elvégzése után középiskolában akar továbbtanulni, annak semmi akadálya nincsen, mehet. Ez önmagában dicséretes dolog. Az ellentmondás viszont akkor keletkezik, amikor ipari tanulókat is szeretnénk beiskolázni. De kiket „írjunk” be az iparitanulóiskolába, ha mindenki a középiskolába igyekszik? Őszintén meg kell mondani, hogy — tisztelet a kivételnek — a gyengébb előmeneteld tanulók jelentkeznek szakma-tanulásra. Az a fiú sem tartozott a kiváló tanulók közé, akivel a folyosón beszélgettem. Ettől függetlenül még kétféle gond okoz nehézséget az iparitanuló-képzésben. Az egyik már az általános iskolákban és a szülői házban talajt talál magának. A pedagógusok és a szülők, — ugyancsak tisztelet a kivételnek —, valahogy lebecsülik az ipari- tanuló-iskolát. Olyan szemlélet uralkodott el, mintha ebben az iskolában nem kellene tanulni. A másik probléma az érettségizett fiatalokkal kapcsolatos. Elmennek ugyan ipari tanulónak, de többségük úgy viselkedik ott, mintha büntetését töltené. Náluk ugyancsak gyenge a tanulmányi eredmény. Az ipari tenniük helyzetét javítani kell! Az 500-as iparitanuló-inté- zet, ahol közel kétezer fiatalt oktatnak, igen szűk, csak két műszakkal tudják megoldani a tanítást. Azt az épületet valamikor régen 200 „inas” részére építették, ma tízszer annyian vannak, ,de mégsem birtokolják annak minden szobáját. Évente megírjuk, hogy az AKÖV-nek el kellene onnan mennie. Most újra megkérdezzük: meddig foglalják el az ipari tanulók elől a helyet? Újabb gond a harmadéves ipari tanulók bérezése. Példa: ugyanazon szakmában húszán tanulnak, de öt vállalatnál. Három vállalat teljesítménybérben díjazza a tanulókat, — vagyis az előírt bérnek a 60 százalékát kapják a tanulók — kettő pedig csak az ösztöndíjat adja. így az egyik gyerek havi 300 forintot kap, a másik havi 600-at. A gyerekek között emiatt alapos különbségek alakulnak ki. S csoda-e, ha az, akinek a törvényben biztosított keresetet nem adja meg a vállalat, amikor végzett azonnal ott Is hagyja a „céget”? Nem kell ezen csodálkozniok a gyár vezetőinek. S a következő probléma: mit tanul erkölcsileg az a tanuló a gyárban, akinek a termelési értékét egyszerűen elorozzák, mert akadnak vállalatok, ahol a tanulók által előállított termelési érték egyszerűen nincs is feltüntetve. Nagyon helytelen gyakorlat ez, s lehet, hogy a régi „az inas olcsó munkaerő” elméletből fakad. Éppen ideje volna, ha a harmadéves ipari tanulókat fokozottabb védelemben részesítenék, ha érzékenyebben figyelmeztetnék a vállalatok vezetőit a rendeletek betartására. Gazdagh István A . mohácsi Duna-parton — Szokolai felv. — w ÍJj székhazat Kellemes, tágas, modernmintás, pasztell színekre festett helyiség fogadja a belépőt a Gelka Lyceum utcai televízió szervizében. Egy kisasztal a sarokban két székkel, s az átvevő pult. Ez minden berendezése, de kényelmes, a célnak megfelelő. — Most készült el. Nagy szükség volt már rá, mert a régiben tároltuk is a készülékeket, s alig fértünk el — vezet át a másik szobába Jánosi Sándor, a kirendeltség vezetője —. így a régi most csak szerelő. Már kora reggel forgalmas a fölfogadó: Tavaszt hoz egy bányász, s rá tíz percre öt készüléket raknak a kék Skoda kocsiba, hogy kihordja tulaj donosaiknak a megjavított te levíziókat. Sokszor fordul eg? nap a kocsi: kimegy az el romlottakért, s hazaviszi a: újra jó készülékeket. Ismét főznek a szigetvári Oroszlán étterem konyhájában Tavaly ősszel az esőzések következtében alámosódott a szigetvári Oroszlán étterem és konyha alapzata, a falak megrepedeztek. Az építési hatóságok szerint életveszélyessé vált a vendéglátóüzeni további fenntartása és az éttermet bezárták. Körülbelül 600 ember folyamatos étkeztetéséről kellett máról-holnapra megfelelő konyha és étterem hiányában gondoskodni. Az Oroszlánból eltanácsolt étkezőket az Aranykorsó nevű kisvendéglőnek kellett fogadnia. Az Aranykorsóban többször tartott ellenőrzést a KÖJÁLL, kifogásolva a túlzsúfoltságot, amely mellett nem lehet megfelelő higiéniai körülményeket teremteni. A kellő higiénia hiányát érezték az ott étkezők is, akik állandóan sürgették az illetékes szerveket, hogy az inkább kocsma, mint kisvendéglő jellegű vendéglátóegységből mielőbb megfelelő körülmények között működő étterembe kerülhessenek. Súlyos gondokat okozott az üzem vezetőinek a Szigetvárra áramló idegenek étkeztetése ts. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat felügyeleti szerve, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, sőt a végrehajtó bizottság tagjai is személyesen sókat foglalkoztak a szigetvári vendéglátás helyzetével, melynek megoldását a Zrínyi ünnepségek (közelgő időpontja is sürgeti. Aim a megállapításra jutottak, hogy legmegfelelőbben egy új étterem és szálló szolgálhatná a jövőben a szigetváriakat és a helyi idegenforgalmat. Ehhez azonban súlyos milliók kellenének, amellyel sem most, sem belátható időn beiül nem rendelkezik a megye? tanács. Végül úgy döntöttek, hogy a régi Oroszlán éttermet és konyhát, majd a szállót kell helyreállítani úgy, hogy az együttes 1966-ban a várünnepségek idejére teljes egészében üzemelhessen. Erre a célra első alkalommal 1,6 millió forintot biztosít a tanács, amelyet akár már most is felhasználhatnának, ha akadna a megyében szabad építőipari kapacitás. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat dolgozói időközben „próbára tették” az Oroszlán konyháját. Még őszszel begipszelték a megrepedezett falakat, hogy megfigyelhessék az esetleges további mozgásokat. Azóta azonban még hajszálrepedések sem keletkeztek, s ez arra utak hogy a konyhában nincs életveszély, tehát működésre alkalmas. Ismét megkapták a működési engedélyt, s ennek alapján július 22-én megkezdték 300 személyre a főzést, csak szeptemberig szól. De addig majd csak történik valami, esetlég szabad építőipari kapacitás is akad. Minden esetre megnyugtató, hogy 300 szigetvári üzemi munkás és hivatali dolgozó az átmenetiméi rendesebb ebédhez jut, s hogy az egyéni fogyasztóik -átmenő” forgalmát is lebonyolíthatja a konyha. Igaz, egyelőre csak éthordókban elszállítva. A remény és a lehetőség most mér adva van a végső megoldáshoz is: ha a megyei tanács segítségével rendbehozzák, szépen kitatarozzák a régi Oroszlánt, mind éttermében, mind szállodai részében méltón fogadhatja majd a Zrínyi ünnepségek résztvevőit is. Nem ártana azonban; ha közben javítana a Vendéglátó Vállalat az Aranykorsó kisvendéglő körülményein és elfogaöhatóbbá, valóban II. osztályúvá tenné, mert a szigetváriak és a járási székhelyen megforduló vendégek joggal igénylik ezt. (H. M.) Itt, a Lyceum utcában általában 80—fOO—120 készülék vár javításra.. Most körülbelül száz áll a polcokon, a műszerasztalokon, a próbateremben. A benti 3 és a házakhoz járó 9 képzett műszerész alapos munkát végez, minden készüléket töviről-hegyire átnéz. Kívülük tizen még vidékre is járnak. — Szakemberhiányról most szó sincs, sőt, még a végzetteket sem tudtuk mind elhelyezni — magyarázza Jánosi elvtárs —. Néhány évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy ennyire szükség lesz. Négy éve még csak ezer televízió előfizetője .volt a városnak, ma pedig már Í5 ezer a tulajdonosok száma. Hatvanban még csak ketten javították a tv-ket, most tizenket- ten végzik ezt a munkát a városban — Munkánkat meggyorsítja, hogy jobbak a készülékek, nincsenek kifejezett típus-hibák. Vásárlás után, míg a tulajdonos meg nem ismeri a televízió kezelését, s míg a tv is hozzá nem idomult a helyi hálózathoz, jelentenek be sok hibát. Néha azonban bosszúságot okoznak a vendégek, mert türelmetlenek. Nyáron általában még a bejelentések napján kimegyünk a hibás tv-ért, de az őszi-téli hónapokban ezt nem tudjuk vállalni. Annak ' azonban, hogy nyáron miért kevesebb a hiba még nem tudják az okát. Jó magam se tudtam semmiféle következtetést levonni. Érdekes hibák is előfordultak már: megtörtént, hogy a tulajdonos kétségbeesetten hívta új készülékéhez a szerelőt, hogy nem szól és kép sincs. Kiderült, hogy a villásdugót nem dugta be a duga- szoló aljazatba. Vannak olyanok is, akik antenna nélkül akarják nézni az adásokat. Persze, eredménytelenül. — Meg kell mondanunk, hogy még Pécsett is szükséges legalább a szobaantenna kihúzása a megfelelő vétel érdekében. A munkaidő reggel 8-tól este 5-ig tart. Míg ipari adás nincs, addig a házi adó rajzol kocka-ábrákat a képernyőkre. — Az új székház, ami a Kossuth Lajos utca és a Lyceum utca sarkán épül. még korszerűbb berendezéseket kap — újságolja Jánosi Sándor —. Különben is sokkal jobb helyünk lesz ott, mert a kétemeletes épületben háromszor akkora lesz a -szerelőműhelyek alapterülete, mint most az egész városban van. Előttünk a terv. A földszinten egy hatvan négyzetméteres félfogadót és a hozzá tartozó készülék-tárolót helyezik el. Az első emeleten hat javítóműhely és anyagraktár, a másodikon nyolc javító és anyagraktár kap helyet. — A tervek már készek, jövőre talán megkezdődik a: építkezés is — búcsúzik a „televízió-kórház főorvosa”, Jánosi Sándor. Bödő Sarolta A 14 ÉVES PRIMADONNA Az ötlet ez volt: Jászkuti Piroska 14 éves pécsi kislány a második helyre került az 1964. évi országos úttörő kulturális szemle énekszólistái között, — meg kell írni. A port réhoz kínálkozó alapszín: egyrészt Piroska énekes mivolta, másrészt a kort jelző évszám: 1964. A szabályos az lenne, ha az „énekesről” írnék. Piroska azonban rendhagyó írásra kényszerített, — őrá inkább az évszám jel lemző. s ami mögötte van, a kor, a MA. De hadd beszéljen ő maga: — Azt mondják ró lám, hogy az osztály- főnököm dr- Wolf Ferencné „fedezett fel.’’ Tényleg ő beszélt rá, hogy énekeljek, állítólag kultúrált a hangom s tetszik a hangszínem. Dalos Lászlóné a szolfézstanárom és is kólánk énektanára Bokrétás Györgyné is sokat segített. (Csak egy mai kislány tud így beszélni: „azt mondják rólam”, „állítólag a hangom”. Nincs ebben álszerénység, csak a dolgokat világosan értékelő realitás.) — Hogy lett ebből siker? Én verset modtam az úttörő rajvetélkedőn. Sári néni, az osztályfőnököm mondta erre: „Piriké! Neked az ének jobban menne!”. Engedtem. Aztán sikerült a kerületi és a megyei verseny is. A csillebérci országos szemlén egy klasszikust, egy népdalt és egy úttörődalt kellett előadni. Én Brahms: Bölcső dalát, a Szánt a babámat, a Pajtás daloljunk-at énekeltem és második díjat hoztam haza. Pedig népes „mezőny” volt. csak énekszólistából vagy ötvenen jutottunk fel az országon szemlére. A színvonal, a mérce is magasabb volt, mint az előző évben. Ezt a zsűri elnöke mondta, valami nagy fejes. Az egész zsűri tele volt ilyen „zenei feje sekkel”- (Más gyerek hencegve, fejből sorolta volna a nagy neveket, Piroskának csak „fejesek”. Nem nagyképűen, hanem az elismerés hangján mondja ezt, de „nem esik tőlük kétségbe”.) — Egyébként megmondom őszintén, — utálok zongorázni és nem akarok énekesnő lenni. Bár szeretem a zenét Brahms- tól, Mozarttól, Beat- les-ekig. De a prózai színészet . jobban vonz, s ha az nem megy, akkor idegen- vezető leszek, mert szeretem a nyelveket; (Ahogy ez\ mondja: nem gyűl ki az -cár: semmiféle lángolás. Intelligens. komoly arc.) — Két éve a Pécsi Padló gyermekri- " 'litere vagyok. Úttörő műsorokat veszek fel, nem magnóval, hanem úgy írom meg és felolvasom. A Rádió zenei rovatánál Várnai Feri bácsi tanított meg rá. Csak akkor vagyok mérges, ha egye dűl indulok útra, felnőtt kíséret kül és — mint az új- mecsekaljaí iskolában is — nem hiszik el, hogy gyerekek is tudnak riportot írni. (No lám, ezek szerint kolléga is! Gyemiek- korombán ér ezzel kezdtem volna a be* szélgetést. De Piroskát nem teszi nagyképűvé a Pécs? Rádió 80 ezres hallgatósága. Ö írja nekik a riportot s csal: azért dühös, ha nerc nézik ki belőle a „mai” fiatalból. Legyek őszinte? Számomra is meglepő ez. meg ahogy az előbb beszélt, gy 14 éves gyerektől. ' a- jon 50 év múlva mi meglepőt lát majd Piroska az akkori fiataloktól?) Földessy Déue*
