Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-24 / 172. szám
JM4. JÜLIUS 24. NAPLÓ Bér esették a darabbéresést A kővágószöllősi krétakör... a Pécsi Ruhaipari Vállalatnál — Emelkedett a munka termelékenysége Nőtt az átlagkereset A Ruhaipari Vállalat feladatul kapta, hogy a termelékenységet az idén 23 százalékkal növelje. A feladat igen „Divatos“ foglalkozások Évek óta sok szó esett ártól, mintha érettségizett tanulóink alig ismernék a mezőgazdasági mérnök, vagy a pedagógus foglalkozást: mér téktelenül nagy volt Baranyában az orvosnak jelentkezők száma, s a fiatalok tragédiának tekintették, ha nem kerülhettek be az orvoskarra. Márpedig a dolog természete folytán sokan nem kerülhettek be. Hogy nem volt egészséges [ ez a jelenség, az bizonyos. Hogy teljes egészében az or- l vosok jobb fizetésének von- ! zóereje volt-e az oka, az már nem egészen biztos. Közrejátszott az is, hogy az I orvos „divatos’’ foglalkozásnak számított, még a falusi i gyerekek előtt is inkább ' csak ez lebegett példaként, I s hogy agronómusnak lanul- ; janak, sok esetben fel sem I merült. Érdemes megnézni az idei statisztikát arról, hogy a megye gimnáziumaiból hová jelentkeztek a fiatalok. Először is és egyfajta szempontból ez a legfőbb tanulság: — abszolút módon megnőtt a továbbtanulni akarók százaléka. A végzetteknek idén 73,5 százaléka jelentkezett főiskolákra, egyetemekre, felsőfokú technikumokba. Ha természetesen valamennyiüket nem is vehetik fel — ez lehetetlen volna, s nem is lenne kívánatos — azért üz nagyon jó, hiszen egyrészt a tanulási kedv növekedését bizonyítja, másrészt javítja a „válogatási lehetőséget”; A jelentkezők 40 százaléka választotta a pedagógus pályát! Ez az egyik nagy eredmény: Sokmindent takar ez a javulás, pem utolsósorban anyagi okai vannak, valamint a pécsi Tanárképző Főiskola vonzóerejének megnövekedését is mutatja ez a tény. Másrészről viszont mégiscsak a pedagógus hivatás elismerését, erkölcsi hitelét, társadalmi szerepét igazolja. Ha pedig tekintetbe vesszük, mennyire szükségünk van — és lesz — jólképzett, hivatásszerető pedagógusok százaira és ezreire, csak örülhetünk annak, hogy a fiatalok ma már szinte tódulnak e pálya felé. A másik meglepő eredmény rögtön kiderül, ha végignézzük a további számokat. A jelentkezők 14 százaléka mezőgazdasági mérnöknek, 9 százaléka ipari mérnöknek, 7 százaléka orvosnak CD, 13 százaléka pedig felsőfokú technikumban végző szaktechnikusnak készül. A felsőfokú technikumba jelentkezettek közül 7 százalék a mezőgazdasági technikumokba adta be felvételi kérelmét. Ha összeadjuk a két számot, kiderül, hogy a továbbtanulóknak összesen 21 százaléka, durván számolva tehát már egy ötödé akar a mezőgazdaságban dolgozni. így tehát elmondhatjuk, hogy a pedagógus pálya után rögtön a mezőgazdasági mérnökök illetve szaktechnikusok következnek népszerűségben. Nyilvánvaló. hogy ennek oka részben annak felismerése. hogy a mezőgazdaságban nagy perspektíva áll a fiatal, tanulni és dolgozni akaró, agilis emberek előtt. Mégis: örvendetes dolog, hogy a régebben „elhanyagol’” de rendkívül fontos fo-n-”-o-zások iránt megnőtt az érdeklődés. Ha most ezek a szakmák válnak divatossá, azt csak üdvözölni lehet. nagynak látszott, s a vállalat vezetői heteken át kutatták, milyen intézkedésekkel érhetnének el eredményt. Megteremtették a feltéteteket Az nyilvánvaló, hogy a korszerű munkahely nagy segítség, de korszerű munkaszervezés nélkül nem váltható aprópénzre. Mindenekelőtt összhangot kellett teremteni az egyes műhelyeik között. Nem volt szó nagy dolgokról, csupán arról, hogy például a szabászat a méreteknek megfelelően határidőre végezze el a munkát, a különböző szalagok vezetői pedig biztosítsák a folyamatos termelést. Ezért a tárgyhónapot megelőzően 4—5 nappal átadják a szalagok gyártási programját nap- társzerűen meghatározva a termékek munkábavételét és elkészítését. A TMK több olyan újítást dolgozott ki, melyeik könnyebbé, gyorsabbá tették a termelést. Beállították a két tűs gépeket, ami igen jelentős a két nadrágszár összevarrásánál, a fehérneműk nyakazásánál, a zakók belső vásznainak tűzésénél. Ugyanakkor megoldották a zakók gépi gombozását, a díszlyukkötés, a kazur- varrás, s még vagy 10 fajta varrás teljes gépesítését. Tizenöt új gépet is kaptak. A szakképzettség, a gyakorlat a munka egyik fontos feltétele. lennek érdekében jónak látták a „típus-törzsgárdák” kialakítását, vagyis nadrágokat, zakókat, egy-egy fajta fehérneműt mindig ugyanazok a dolgozók varrják. Szép számmal találtak olyan dolgozókat, akik nem végeztek kimondottan termelő munkát. 19 olyan munkást tudtak állítani a termelésbe, akik: dig olyan kisegítő munkán dolgoztak, ami jobb szervezéssel nélkülük is megoldható. Helyes elképzelés Amikor az anyagellátás a folyamatos termelés biztosítva volt, szóba kerülhetett a darabbéres bérrendszer bevezetése. Ugyanis az eddig alkalmazott szalag-órabéres bérTöbb éve küzdünk azért, hogy a falvakban elegendő cipész, fodrász, kőműves és asztalos legyen. A jelzett évtized alatt elértünk egyet és mást, de távolról sem eleget. Ezt bizonyítja a szigetvári járási tanács egyik vb-ülése is, amely — erről a témáról tárgyalván — gyakran zárt le egy területet azzal a konklúzióval, hogy „a jövőben javítani kell”... Szeptember 30-ig Szerencsére a szolgáltatások egyik csoportjában a javítások nem késnek sokáig. Ilyen a fodrászat is. Mint kiderült, a járás 49 községe közül mindössze 23 faluban vaui a kérdés megoldva. A többiben nincs, közöttük nyolc olyan járási viszonylatban jelentősebb községben sem, mint Almamellék, Ibafa, vagy Nagy- dobsza. A járási tanács v. b. ezért úgy döntött, hogy szeptember 30-ig e nyolc községben helyiséget kell biztosítani a férfi- női részleg számára. A Baranya megyei Fodrászipari KTSZ szigetvári ki- rendeltsége hetenként 2—3 napon kiszáll ezekbe a kirendeltségekbe. A többi községben pedig — ahol kirendeltséget létesíteni nem kifizetődő — a járási tanács felkutatja, hogy kik azok, akik gyakorlatot szereztek a borbélymesterségben, s ezek számára működési engedélyt ad ki. Hasonlókat mondhatunk a cipőjavításokról is. Erre a járás 49 falva közül csak 24kenység-növekedést. A jó dolgozók rátartottak, mondván, nem dolgoznak mások helyett, többen pedig megelégedtek a keresetükkel vagy ott hagyták a vállalatot, nem látták biztosítottnak azt, hogy a jobb és több munkával magasabb órabért érhessenek el. Szükségessé vált az, hogy újabb idő méréseket végezzenek, s ennek alapján munkahelyeknek, munkadaraboknak megfelelően állapítsák meg a béreket. Az elképzelés helyesnek bizonyult. Amíg például az első negyedévben 29 797 óra alatt 14 184 nadrágot készítettek, addig a második negyedévben 27 520 óra alatt 16 515 nadrág készült el. A megtakarítás 2277 óra, s mégis 2331 nadrággal több hagyta el a szalagot Hogyan alakult a dolgozók keresete? A tervek 1342 forintban határozták meg a dolgozók átlagkeresetét. Ez az első félévben 1375 forintra alakult. A második negyedévben a darabbéres bérrendszer bevezetése után pedig az élőirányzott 1342 forinttal szemben a dolgozók átlagkeresete 1412 forint lett. 1964-ben, a második negyedévben az átlagkereset kereken 104 forinttal volt több, mint tavaly. A vállalat létszáma a második negyedévben 13,7 százalékkal emelkedett, az egy főre eső termelés pedig 34,7 százalékkal növekedett. Az elmaradást pótoltak Tehát a műszakilag megalapozott, a jól előkészített normarendezés, melynek fontosságát, jelentőségét termelési tanácskozásokon, különböző értekezleteken a dolgozók megvitatták, meghozta eredményét. Az első és a második negyedévi lemaradásukat már eddig behozták, s nem árulunk el titkot azzal sem. ha azt mondjuk: ha a minőség folytonos javításával, a folyamatos termelés biztosításával továbbra is mindenki elegét tesz feladatának, akkor rövidesen elérik az élőben találtak megoldást. Mivel a kicsiny községek egy Cipészt sem tudnak eltartani, a v. b. javaslatára a földművesszövetkezetek segítenek a dologban. Az fmsz-ek szekerei a hét meghatározott napjain úgyis a falvakba mennek, hogy friss árut vigyenek a boltokba. A visszafelé vezető utakat a jövőben arra is felhasználják, hogy a javításra váró cipőket a járási székhelyre szállítsák, a Baranya megyei Cipészipari KTSZ szigetvári kirendeltségébe. így, a fenti módon oldották, illetve oldják meg a járás több mint 7 ezer rádió s csaknem ezer televíziós készülékének javítását, a fotoszolgála- tot, meg a többit. „Mostohagyermekeit" Vannak azonban a szigetvári járás szolgáltatásának mostohagyermekei is, amelyeket az „édesgyermekek” mellett méltatlanul elhanyagoltak. Ilyen mostohagyermek például az autó és motorkerékpár javítás is. Tény és való, hogy e járművek száma rohamosan növekszik, a szerviz azonban egyáltalán nem tart lépést ezzel, pedig Szigetváron aránylag könnyen megtehetné. Volt ugyanis a járásban egy üzem, a Motor- és Kisgépgyártó Vállalat, amely felszereltségénél fogva viszonylag csekély beruházással vállalkozhatott volna e munkák elvégzésére is. Ehelyett mi történt? A vállalatot egyesítették a szigetvári gépálloValahol. valamikor elrontották kettejük sorsát és most ismét, megint csak a gyerek húzza a rövidebbet. Kié legyen a gyerek? Aki vihet! a gyereket, az áldást oszt a bíróságra, átkot pedig kitől elszakítják. Hogy a szülőknek — Molnáréknak — miképpen vált ketté útjuk, kiderítésének aligha van sok értelme. Elváltak, a gyereket bírósági döntés alapján az asszony vitte magával Gyöngyösre, mert a férj — rendezetlen éle tét élt. Mi volt rendezetlen? Egyedül élt. Talán ez volt egyetlen elfogadható érv. Ilyen képpen a gyerek jövője talán biztosítható a mamánál. Hare a gyermekért De az apa, Molnár Gyula képtelen megnyugodni abban a gondolatban, hogy az öt esztendős László Gyöngyösön él és nem Kővágószőlősön. Szereti a kisfiát. Hogy hogyan, talán leírni sem lehet. A napközi otthon dadája, Zoltai Mi- hályné mondja: — Mindenki szereti a saját gyerekét, de kérem, ahogy ragaszkodik Molnár Gyula Lacikáért, meg nevelt fiáért, Pityukéért, hát én még ilyent nem is láttam! Képzelje el, ha délután jön a két gyerekért, remeg a szájaszéle, keze, csakhogy már vihesse őket haza Innét ellátni a Golgotára, ott laknak fönt Molnárék, szóval viszi a gyerekeket, útközben fogócskáznak, játszadoznak, futnak föl a dombra, úgy ker- getőzik velük, mintha ő is gyerek lenne. És akkor képzelje, egyik nap ..: Várjunk csakt Először az előzményeket! Molnár Gyula, aki fúrómes- ter az ércbányánál, elvált a feleségétől. A gyereket nem adta, magánál tartotta, megbüntették 500 forintra Még mindig nem adja a gyerekeket, ismét 500 forint büntetést kap. Borsos Béla vájár, aki egyéb ként a községi tanács szociális állandó bizottságának elnöke, magyarázza nekem: — Molnár menhelyi gyerek volt, világéletében egyedül élt, míg meg nem nősült. Amikor a kisfia megszületett, azt mondta: „Soha senkit nem éreztem olyan közel magamhoz, mint ezt a csöppséget. Én fogom fölnevelni. Senki, de senki más ...!” Nevelgette s végül a gyemással. a járművek javításával pedig nem törődik senki. A következmény másodvirágzását tartja a magáskisipar. Nem mondhatunk sokkal jobbat a bútorjavításról sem. Van ugyan a járásban faipari ktsz, a ktsz azonban tv-szek- rények gyártásával és más cikkek előállításával van elfoglalva. Csak termel, anélkül, hogy javítana. Kár, hogy mindez elkerülte a megyei tanács figyelmét. A minden áron való termelés ugyanis oda vezet, hogy a szigetvári ember csak Pécsett tudja megjavíttatni a bútorát, teherautók és drága fuvarok közbeiktatásával. A mostohagyermekek közé tartozik a szikvízellátottság is. Csak a járási székhelynél maradva: régen 5 szódavizet árusító lerakat működött Szi- getvárott, ma csak kettő. Különös és érthetetlen, hiszen a járási tanács v. b. szerint még az 5 lerakat sem lenne elég: összesen 7-re volna szükség. A nyugdíjasok segítségével, azok honorálásával ezt a kérdést is megoldhatnák. Köszürűs és töltőtolljavító Sajnos, a fentiekkel még nem lett teljes a hibák listája. Hogy mást ne mondjunk: töltőtollat a járás 33 ezer lakosa közül biztosan használ néhány ezer, mégsincs a Já- i rásban töltőtolljavító. Hiány- j zik a köszörűs, meg más is, j és bosszantó, hogy ilyen ap- j róságért Pécsre kell menni. 1 reket mégis vissza kellett ad- i ni. Egy idő múlva — sajnos az évek pontos regisztrálása- tói el kell tekintenem, mert! Molnárral nem tudtam beszélni, eléggé tragikus okok miatt — tehát egy idő múlva a gyerek ismét visszakerült Gyöngyösről Kővágószőlősre. Hogy hogyan? Nem tudom, leg följebb csak sejtem, hogy Molnár Gyula talán ellopta a gyereket. Ismét Zoltai né nyilatkozik: — Amikor a kisfiú idekerült hozzánk a napközibe, meg lehetősen leromlott állapotban volt. Sovány, szótlan, merengő kis gyerek volt. De másfél év óta rá sem lehetett ismerni. Amit az apja megtesz érte, hát az nem is igaz... Másfél év ... Molnár megnősült, elvett egy elvált asszonykát, aki magával hozta saját gyerekét, a Pityut. Egyidős Lacival. Borsos Béla — aki most július 15- én mint hivatalos tanú vett részt Gyöngyösön a tárgyaláson — az ügyész kérdésére ezt válaszolta: — Kérem, mi környezettanulmányt folytattunk le otthon, Szőlősön. Nagyon hátrányos döntés lenne, ha az apát megfosztanák gyerekétől. A két kisfiút úgy nevelik, mintha testvérek lennének. Szépen nevelik őket, egyforma ruhába öltöztetik Lacit és Pityut, úgy gondoskodnak mindketten róluk, aminél többet egy szülő már nem adhat gyermekeinek. Laci hallatlanul szereti az apját. És a két kisfiú is egymást. Szépen élő család, ennyit mondhatok. Molnár beadvánnyal fordult július 15-én a bírósághoz: kér te, függesszék fel a gyermek- elhelyezés végrehajtását — azaz, a korábbi tárgyaláson lezajlott döntést, miszerint visz- sza kell adnia a kisfiút anyjának — mert ő ezen a peren akarja bebizonyítani, megnősült, családi élete rendezett, tehát a gyerek nevelése, jövője nála biztosított. Anyagi gondja nincs, lakása kétszoba- sos, tehát a körülmények is ... A szünetben bíztatja a két ülnök és az ügyész is: valószínű megkapja a két gyereket. Nos, ezt a pert felfüggesztik hanem a korábbi döntést mégis csak végrehajtják. A következőképpen. Ax anya nem ismeri meg a fiát Július 16-án, tehát a tárgyalás után egy nappal — amelyen volt felesége egyébként „betegsége” miatt nem je lent meg —, most megjelenik Kővágószőlősön a nagymamával. Plusz végrehajtó, plusz két rendőr és egy községi lakos, bizonyos Tanyó nevezetű ember, mint hatósági tanú. Molnár dolgozik a bányában, felesége a városban vásárol, a két kisfiú a napköziotthonban, azaz hogy fönt az erdőszélen, dadák felügyelete mellett. A nagymama lehajol egyik kisfiúhoz: — Lacikám! Hát eljössz most ugye a nagymamával Gyöngyösre? Ugye Lacikám? Tanyó, hatósági tanú: — Asszonyom, ez a kisfiú az enyém. Ez nem a Motnáréké. A nagymama zavarban van. A mama áll közömbösen és nézelődik. — Lacikám! Hát eljössz a nagymamával Gyöngyösre? — szólít meg a nagymama egy másik gyereket. A dada meg- döbbenten szól közbe: — Nem kérem; Ez sem a Lacika, ez Sós Bandi. Türelmét veszti a végrehajtó is: — Asszonyom! Hát mit akar nak önök tulajdonképpen?” Nem ismerik meg saját gyereküket, vagy az unokájukat? Hogyan akarják elvinni? És a végrehajtó rámutat egy kisfiúra: — Kérem, ez az ön gyermeke. A végrehajtó — ki csak egyszer látta életében Molnár Lacikát, ugyancsak „végrehajtás” miatt — megismerte a gyereket, de a két asszony nem. A mama zavarban van. — Másfél évig dugdosták előlem... — mondja, aztán felhúzza a gyerek ingjét: a hátán egy kis anyajegy: — Ez az én fiam ;:: Másfél év után már nem ismeri meg ötéves, saját gye rekét. De hát törvény az törvény! Gyerünk Molnár Laci, készülődj' indulhatsz Gyöngyösre. Engedd el Pityut is és ne sírjatok, ne boruljatok egymás nyakába. A dada szoknyáját is engedjétek el, hagyjátok, ő hadd sírjon, ő ismeri legjobban a ti világotokat, ezt a szép gyermekvilágot. Majd a Hivatal elintézi a sorsotokat. Csak gyerünk, gyerünk .;, Készülődj Molnár László! Ki tesx majd igazságot ? ! És az öt esztendős Molnár László útja nem haza vezet, ahonnét reggel lenyargalt vele az apja, onnét fönt a domb tetői házaktól, hanem mindjárt, azonnal ki az állomásra, be a vonatba, vissza Gyöngyösre. ahol majd lassan ösz- szeismerkedik ezzel a két nénivel, akik azt mondják: anyád vagyok, nagyanyád vagyok. Ez így ts van, csak éppen nem emlékszik rá. de hát az most teljesen mindegy. hogy az öt esztendős Molnár László kővágószölősi lakos, mire emlékszik? Pityu még elszalad utánuk az útig és érthetetlenül nézi a távolodó felnőtteket, köztük a „testvérét” Lacit, akivel az imént olyan jól kibőgték magukat; Molnár Gyula az autóbuszban tudja meg, hogy a fiát elvitték. Fut az állomásra, egyenesen Gyöngyösre, ott veszekszik, vitatkozik, összezördül a rendőrökkel is, de hogy hogyan, miképpen azt egyelőre nem tudni. Molnár nem tudja elmesélni. Megné- mult. Vasárnap jött vissza némán. Fájdalmas szó-tőre dékek törnek elő ebből az emberből. Beszélni nem tud. Majd az idegorvosok pontosan konstatálják a bajt. De hogy ki tesz majd itt igazságot? Azt megjósolni ndfaéz. Lehet a törvényt gyakorolni dogmatikusan, lehet a törvényt gyakorolni humánusan is. De hol a határ? A döntés meghoz ható törvényesen is, de nem biztos, hogy a másik oldalon nem igazságtalanná változik-e az ítélet? Vagy fordítva. Mi lesz majd a mérce: az őszinte ragaszkodás — törvényes a)an nélkül, vagy a közömbösség, de a paragrafusok védelmében? Brecht krétakörébe még beállíthatták a gyereket. Ide még azt sem. Mert föl sem isméitek azt, akit be kellett volna állítani. Lehet, talán ez a tény volt a legdöntőbb, legigazságosabb ítélet, mindenféle perek és viták fölött. Rab Ferenc Az új-mecsekaljai gyermekjátszótér irányzott termelékenységnöve- rendszer fékezte a termeié-1 kedést. Még nincs a falvakban elég borbély Miért Pécsett javítják a szigetváriak bútorát? k
