Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-18 / 141. szám
1964. JŰNIUS 18. IVIAPLÓ 3 Kombájnos-tanácskozas Markánsban Ötszáz holdas vállalások — Hónap végére megérkeznek a tartalék-alkatrészek Érdekes mérce: másnapra mi marad meg az emberben egy eseményből. Félretettem tehát jegyzetfüzetemet és megpróbáltam felidézni a harkányi kombájnos tanácskozást.- Először két kombájn jelent meg előttem. Ott álltak a föleikért bejárata előtt, mintegy a tanácskozás jelvényeként. Szovjet mérnök adóit tanácsokat A gépek mellett ott áll Mihail Nikulin szovjet főmérnök, felment a gépek tetejére és magyarázott: egy-egy szót magyarul, a többit anyanyelvén (a tolmácsnő rosszul lett a nagy melegben), de csodálatosképpen a kombáj- nosok mind megértették. A gép szeretető, a hivatás sze- retete mindenkire átragadt. Marenics elvtárs, a járási pártbizottság titkára, Czégény elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Földvári elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese az aratás gondjairól beszélt. Szépek a gabonák és nagyok a feladatok. És e feladatok oroszlánrésze a kom- bájnosoké. Elsősorban a gépek csatája lesz az idei aratás is, de szükség lesz a kézi kaszákra is. A gépeken ülő embereken múlik, hogy menynyit kell kézzel learatni. Sorra felálltak a napszítta emberek. Darabos János a szavai tsz-ből: „ötszáz holdat vállalok!” A sellyei gépállomás kollektívája: „Mi ötszáz, ötszázötven holdat akarunk learatni az SZK-kal.” Dómján József, a Villány- Siklósi Állami Gazdaságból: „Ötszázötven holdat aratunk le és csépelünk el az SZK 4-esekkel. Ezenkívül vállaljuk, hogy a tsz-eknek is segítünk, ha kell.” Alföldi István, a beremendi tsz-ből: „Ötven százalékkal túlteljesítem a normát.” Perzsa Jenő, a villányi tsz kombájnosa: „500 holdat vállalok öt százalékos üzemanyag-megtakaritás mellett.” Egymás után álltak fel az emberek. Mind, mind lelkesen vállalta a többletmunkát. Azt bizonygatták: rajtuk nem múlik az aratás sikere’ Egy dolog azonban elgondolkoztatott. Mindenki ötszáz holdat vállalt, de azt senki sem jelentette be, hogy a napi normáját mennyivel akarja túlteljesíteni. Pedig a lényeg most ezen van. örülni lehet ezeknek a vállalásoknak, de még jobban lehetne örülni annak, ha a kombájnosok minden percet kihasználva — sajnos Ttt-ott még tapasztalható náluk a sovinizmus, egyedül akarnak egy géppel dolgozni — a napi teljesítményeket növelnék, mert azt senki sem biztosíthatja: amíg le nem vágták az ötszáz holdat, addig megvédik a kombájnoknak kijelölt táblákat a kézi kaszáktól és más gépektől. Éjszakai ügyelet A következő, ami megmaradt berniem: a segíteni akarás. Bár olyat itt sem lehetett tapasztalni, hogy a jobban gépesített termelőszövetkezet vezetői azt mondták volna: több kéziaratást vállalunk mi is, de olyan igenis volt, hogy kijelentették: mihelyt végzünk, azonnal megyünk segíteni. A villányiak egy kombájnt felajánlottak, learatnak vele száz holdat a diósviszlóiaknak, a siklósiak is bejelentették: szívesen segítenek, de fenntartják maguknak azt a jogot, hogy megválasszák, . kinek. Nem a trehányoknak akarnak segíteni, hanem azoknak, akik valóban rászorulnak. Az alkatrészellátásra szinte kivétel nélkül mindenki panaszkodott. Megnyugtatták őket: felsőbb szervek mindent elkövettek az alkatrész- ellátás érdekében. A tartalékalkatrészek legkésőbb a hónap végére mindenütt lent lesznek. Voltak, akik bólogattak, de a többség hitetlenkedett. Azt mondták: akkor hiszik el, amikor itt lesz már, mert tapasztalatból tudják, hogy az alkatrésszel mindig probléma volt. Az idei év talán ebben is különbözik majd az előző évektől. Ennek a kombájnosok örülnének a legjobban. Mint ahogy annak a bejelentésnek is ők örültek a legjobban. amit a villányi gépjavítóállomás igazgatója tett: megszervezték az éjszakai ügy eletet is. Éjszaka is lesz egy javitóbrigádjuk, amely az este behozott gépet reggel üzemképesen adja visz- sza. Miről volt még szó? A kombájnosok, aratógépkezelők ellátásáról. Az elmúlt években bizony erre nem fordított gondot a tsz-ek többsége. Most felhívták ■ a figyelmet a járás vezetői is, a kombájnosok is: mindenütt biztosítsanak meleg ételt és friss vizet. Ahol nincs üzemi konyha, ott is tudnak meleg ételt adni. Ha a tsz nyersanyagot ad a napközi, az óvoda konyhájának, megfőzhetik ott is az ebédet, a földművesszövetkezeti éttermekből is lehet ebédet vinni. A lehetőség adott,, csak élni kell vele. Hasznos ötlelek Szóba kerültek itt az apróbb kombájnos fogások is. Olyan fogások ezek, amelyekkel növelni lehet a gép teljesítményét. Bebizonyított tény, hogy harmatmenles éjszakákon is lehet aratni. Folk József, a bólyi gépállomás kombájnosa egy-két évvel ezelőtt még azt is megtette, hogy amikor Kölkeden nem tudott a harmat miatt aratni, átment a gépével Majsra, ahol egész éjszaka aratott. Másnap reggel már ismét Kölkeden volt. Jó szervezéssel a gép teljesítménye így is növelhető. Ha csak húsz Holdat vág le ily módon egy idényben, az is nagy segítség. A másik: ha Utos, vagy Bjelorusz traktor van a pótkocsi előtt, meg lehet oldani a menetközbeni ürítést is. Ezzel a módszerrel is egykét holddal többet arathat a kombájn. A kombájnos tartson ebédidőt, hisz váltótársa van, de a kombájnak ne legyen „ebédideje”, mert erre egyáltalán nincs szüksége a gépnek, nem beszélve arról, hogy egy-egy ilyen ebédidő egy hold learatatlan területet jelent. Ennyi maradt meg bennem erről a kombájnos tanácskozásról. Őszintén megmondom: kevés olyan tanácskozáson vettem részt, amelyről másnap ennyi maradt volna még az emlékezetemben. Szalai János Á Bolgár Néphadsereg Művészegyüttesének műsora A férfikórus és a zenekar. A Mecseki Nyár programjában. a szabadtéri színpadon mutatkozott be tegnap este a pécsi közönségnek a 160 tagú Bolgár Néphadsereg Művész- együttese. A sikeres külföldi és hazai szereplések sorát magáénak mondható nagy együttes szinte percele alatt nyerte meg városunk közönségének tetszését. Az együttes műsorával elsősorban azt a célt igyekszik szolgálni, hogy hallgatóival, nézőivel megismertesse a bolgár nép gazdag művészetét, népdalait, néptáncai!. A bolgár nép éneklő, zeneileg fejlett nép és . örvendetes, hogy folklora nem múzeumi érték, hanem elevenen él és hat, része az emberek életmegnyilvánulásainak. Népzenéjük sokszínű. Dalaik ritmusa és dallamfordulata csodálatos; hármóniaviláguk megkapó, modern hatású. Táncaik is változatosak, hangulatosak. Ebből a kifogyhatatlan művészetből nyújtott át csokorra valót a kiváló bolgár katonai együttes. Nem hiányzik műsorukból a mai bolgár életeit ábrázoló, kifejező muzsika sem. Repertoárukban szép számmal szerepelnek népek dalai, orosz, indonéz és magyar népA tánckar egy csoportja. Az igazgatót íróasztalára könyökölve találtam. Gondterhelten válaszolgatott kérdéseimre a gyárról, a munkáról, aztán felállt, széttárta kezét és azt mondta: „Maguk annyi felé Járnak, hallanak, tapasz - falnak. Adjon tanácsot, mit Csináljak? Lajtorja Józsi ügyéről van szó .. .” • A gépgyár öntödéjében a munkások maguk között csak Lajtorja Józsinak hívják. Megkértem, beszélni akarok vele. jöjjön az irodaház egyik szobájába. Az ajtónál kissé le kellett hajtania a fejét. „Hiába, 194 centi magas vagyok” — mondja. A nevét kérdezem, megmondta, aztán nevetve mesélte el, hogy a gyárba nemrég került fiatall mérnök így áll;totta példaképül a többi formázó elé: „Vegyenek példát Lajtorja Józsiról, akinek selejtje sohasem csúszik 2 százalék fölé”. Kirobbant a nevetés is. a fiatal mérnök később zavartan kért bocsánatot. hogy „becenevén” szólító'ta. Az „ügyről” kérdezem, amelybe még a rendőrség is beavatkozott. Nagyot sóhajt, aztán hozzákezd a történethez. — Minek is tagadnám, megtörtént. Kissé spiccesen verekedtem a gyár melletti vendéglőben. Pedig nem vagyok duha j természetű, nem is nagyon merek megütni valakit, mert... szóval... nézzen rám, meg a tenyeremre! Na, de akikor nem bírtam türtőztetni magam. Ä 297-es dosszié — Ázzál kezdődött, hogy \an egy kisiparos ismerősöm. Mindenféle gépek, motorok szerelésével foglalkozik. Egy hónappal ezelőtt beugrottam egy pohár sörre ide a vendéglőbe. Ö is ott ült az asztalnál, nagy krigli sör előtte. Azt mondta, üljek melléje, aztán rendelt nekem is. „Igyál öregem, úgyis üzleti ügyben akarok veled tárgyalni”. No fene, vélem üzletet kötni, miféle lehet az? Egy kis kerülő után elmondotta, hogy szüksége volna olyan kis fogaskerekekre, amelyeket mi öntünk a gyárban. Nem nagy értékek, tenyérnyi Ms darabok, de a „szabadpiacon’’ ritkán lehet hozzájutni. Én meg mondom neki, hogy mit képzelsz öregem, mi vagyok én, szarka? Nem vállaltam a dolgot, már keltem volna fel, de a pincér éppen akkor tette le a második kriglit az asztalra. Nem hagyott békén, csak fújta a magáét, hogy jól van na. ha nem akarom, akkor felejtsük el az egészet, nem akart *ő megsérteni. Rendben van, felejtsük el. mondtam, aztán én is rendeltem két pohárral. Addig- addig rendel gettünk én te, ő is. amíg csak rászedett Azt mondta: nem is biztos, hogy megfelelő méretűek azok a fogaskerekek, de ha egy mintapéldányt lehetne belőlük szerezni, okkor majd ő utána nézne, heg. lebet kapni. „Legalább egy darabot hozzál mutatóba, még a zsebedben is elfér. Ennyit azt hiszem mégtehetsz a régi barátodnak” — mondta. Hát egy danabot esetleg, tényleg filléres érték, viszek neki — gondoltam. Azzal váltunk el, hogy másnap ugyanebben az időben itt találkozunk és hozom neki azt a vacakot — Másnap, amikor befejeztük a munkát, zsebrevágtam egy kereket Van ott elég, még nem is a jók közül, hanem a selejtesekből választottam. Mintának ez is jó lesz — gondoltam. Lefürödtem, aztán elindultam a porta felé. Hirtelen még a veríték is kivert Az jutott eszembe, hogy mi lesz, ha a portán megmotoznak és megtalálják nálam a kereket? Na. Józsi, mondtam magamban, akkor jól nézel ki. Bántam a dolgot mint a kutya, amelyik kilencet kölyke- zett, de most már mit tegyek? Oda értem a kapuhoz, Karcsi bácsi, a portás csak rám pillantott, köszöntünk egymásnak és már kánt is voltam az utcán. Nagyot nyeltem, hát ezt megúsztam, de barátság Ide, barátság oda, ilyet többet nem csinálok. A haver már várt a kocsmában. Amikor meglátott, már hozta is a sört. és a zajos söntésből a beljebb eső kis szobáiba mentünk. Egyedül voltunk. Odaadtam a kereket. Kézibe vette, megforgatta, aztán a vállamra ütött. „Ez az öregiem, éppen amilyen kell nekem” — mondta, majd zsebre vágta a kereket, aztán nagyot húztunk a pohárból. Elmondtam neki, mit izgultam, amikor a portán kijöttem. Nagyot nevetett. „Legalább gyakorlatot szereztél, a következőkhöz...” — mondta. Egy nagy frászt neked, én többet nem hozok. — Ha jól emlékszem, összesen öt krigli sört ittunk meg. Akkor tört ki a balhé. Azt mondta, hogy kellene neki vagy tíz darab, és ha másnap kihozom, ő állja a cehet végig. Szó sem lehet róla, én többet nem kockáztatok semmit. Éreztem már, hogy elég az italból, de ő kapacitált még egy pohárra. Ittunk. „Szóval nem hozol nekem többet?” — kérdezte. Nem. „Hát jó — mondta és vigyorogva vette elő a zsebéből a kereket. Közelebb hajolt hozzám, 'így súgta: —Mit gondolsz,ha most kimegyek ide a söntésbe, vannak ott a gyárból többen is, és elmondom, hogy ezt tőled kaptam, mit mondanak?” Éreztem, hogy a vér a fejembe fut és már gondolkodás nélkül cselekedtem is. Kikaptam a kezéből a kereket és szájon vágtam. Nagyot üthettem, mert azonnal lefordult a székről. Többen beszaladtak, egy rendőr is előkerült. Felfe-ta a nevemet. „A Lajtorja Józsi verekszik. Na még ilyent sem láttunk” — hallottam a hangokat. „Majd beidézzük” — mondta a rendőr, miközben zsebre tette a noteszét. Bódult fejjel mentem ki a kocsmából, zsebemben a fogaskerékkel. — Másnap reggel mindjárt bementem az igazgatóhoz. Elébe tettem a kereket és elmondtam mindent, amint az történt. Hallgatott, hallgatott egy ideig, csóválta a fejét, aztán megkérdezte: —* Őseik a verekedésről tud a rendőrség, az okáról nem? — Csak a verekedésről — mondtam. — Föl-alá járt a szobában, néha rámnézett, aztán azt mondta: jól van, hogy elmondtam. _ A továbbiakról majd dönt, majd megtudom a folytatást. — A verekedés miatt már voltam a rendőrségen. Egy dossziéban volt az ügyem. Megnéztem, a dossziéra 297 volt írva. Kétszáz forintra büntettek. A haverral azóta sem találkoztam. Hogy itt a gyárban mi lesz velem, még nem tudom. Hát, ez volt. Elmondtam mindent. Amikor újra bekopogtam az igazgató párnázott ajtaján és beléptem, az igazgatót íróasztalára könyökölve találtam. — No®, beszélt vele? — kérdezte, aztán kiszólt a titkárnőjének és megkérte — legyen szíves főzzön két feketét, de jó erőset... séges Alipi Najdenov vezényletével. Á műsor első részében bemutatkoztak az együttes szólistái is. Legnagyobb közönségsikert a szép hangú és szimpatikus D imiter Jacov aratott. Az együttes tánckara Metodi Kutev Amíg a magból kenyér lesz című táncával szerzett kellemes perceket. Jutott a vastapsokból a férfikarból alakult kamarakórusnak is. A pécsi közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a szabadtéri színpad sorait, megszerette és szívébe zárta a bolgár népművészet kitűnő tolmácsoló! t, az igényes mai kompozíciókat és régi forradalmi, valamint partizándalokat megszólaltató együttes tagjait, a felszabadultan daloló impozáns férfikart, a fürge lábú táncosokat és a zenekart. A vendéglátók nevében K •• rékgyártó Béla őrnagy, a pá esi honvéd helyőrség parancsnoka köszönte meg a szép estét és nyújtott át egy hatalmas virágcsokrot. A műsor után ünnepi fogadáson vettek részt az együttes tagjai. (Várnát) Garay Ferenc — Ebben az évben is megrendezik a hagyományos JA» nos-ünnepélyt Budapesten, é Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszel” vezete június 28-án a népi! get Petőfi sporttelepen egész napos szabadtéri műsorral várja az ország minden sé» széből érkező vendegeket. t t dalok is. Gazdag műsorukba ezekből is megszólaltattak ne hányat és arattak megérde melten nagy sikert. A változatos műsort a férfih.air nyitotta meg, amelyet ■ a jól alkalmazkodó szimfonikus zenekar kísért, a fiatal, tehet
