Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

4 NAPLÓ 1964. JŰN1US U. Szovjet—német barátsági gyűlés a Kremlben (Folytatás az 1. oldalról) Ami a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére irányuló terveket illeti, itt az ideje, hogy tudomásul vegye­nek egy egészen egyszerű igazságot: a Német Demokra­tikus Köztársaság szuverén ál­lam. Az NDK létezik, erősö­dik és Nyugat-Németország vezetői akarva- nem akarva kénytelenek tudomásul venni ezt a ióllehet számukra kelle­metlen. de teljesen reális tényt. Még az ,.erőpolitika” olvan elszánt bajnoka, mint Adenauer is — elismerte, hogy a német kérdést nem lehet katonailag megoldani. A bon­ni militaristáknak és revan- sistáknak tudomásul kell ven­niük: a Német Demokratikus Köztársaság nincs egyedül. Mellette áll a Szovjetunió és az egész hatalmas szocialista tábor. — A Szovjetunió senkit sem akar megtámadni, mi béké­ben kívánunk dolgozni — je­lentette ki a továbbiakban Hruscsov —. Mi realisták, jó­zan gondolkodású emberek vagvunk. bízunk erőnkben, le­hetőségeinkben és mély meg- pvő-sődésünk, hogy pártunk XXTI. kongresszusának hatá­rozatait és az SZKP program­ját. amely a kommunizmus anyagi és technikai bázisának megteremtéséről szól, teljesí­teni fogjuk. Hruscsov bírálta azokat, akik azt mondják, hogy a szocializmus győzelméhez csak felkelés útján lehet eljutni. — Az ilyen emberek azt állít­ják. hogy mi nem vagyunk eléggé forradalmárok. Ezzel azonban voltaképpen a kalan­dorkodás útjára akarnak ta­szítani bennünket — hansú- lyozta. — Helytelen, ostoba dolog lenne javaslatokat tenni más kommunista pártoknak arra vonatkozólag, hogy mikor vi­gyék forradalomba országuk népét. E kérdések eldöntése kizálólag minden ország mar­xista—leninista kommunista- és monkáspártjainak és népei­nek a dolga. Ámde ehhez nem árt mégegyszer jól átgon­dolni a kialakult helyzetet, nehogy a vágyálmokat higy- jék valóságnak. — Azok, akik revizioniz- mussal vádolnak bennünket, elutasítják a békés versenyt, tagadják, hogy a békés gaz­dasági építésben a szocialista országoknak példát kell mu- tatniok és ezzel kell lelkesí­teniük a kapitalista országok munkásosztályának forradalmi mozgalmát — hangsúlyozta Hruscsov. — Mindenki előtt világos, hogy minél fejlettebb lesz országunk gazdasága, an­nál több lehetőség nyílik a nép életszínvonalának eme­lésére és annál vonzóbb lesz társadalmunk. Hiszünk a marxizmus—leni­nizmus világra szóló győzel­mében, mint abban, hogy fel kel a nap. Azt a kérdést, hogyan, hol és mikor győz a forradalom, azt minden ország munkásosztá­lya dolgozói döntik el, nem pedig államok közötti hábo­rúk. — Egyeseik felvetik a kér­dést: kitörhet-e a világhábo­rú? Erre a kérdésre nem vá­laszolhatunk úgy, hogy ez le­hetetlen. Hiszen léteznek im­perialista államok, van mo­nopoltőke. Ha már a kommu­nisták között is akadnak olya­nok, akik szerint a háború jó­tékonyan hat ki a világ forra­dalom szempontjából, akkor az imperialisták között még inkább vannak olyanok, akik egy világháború kirobbantá­sában keresik a kivezető utat. Mégis azt hiszem, hogy azok, akiknek termonukleáris fegy­vereik vannak, kezdik meg­érteni. hogy a nukleáris ra­kétaháború gombjának meg­nyomása saját öngyilkosságuk kai egyértelmű. Ha az ellen­ség háborút robbant ki, akkor remegés nélkül fel fogjuk használni összes lehetőségei­ket, teljes katonai hatalmun­kat. hogy visszavágásunkkal szétzúzzuk az ellenséget, — jelentette ki Hruscsov. Hruscsov beszédében fog­lalkozott Németország újra­egyesítésének és a német bé­keszerződés aláírásának kér­désével — hangsúlyozta: a német újraegyesítés problé­mája távolról sem egyszerűen nemzeti kérdés. Ez elsősorban szociálpolitikai probléma, hi­szen két teljesen különböző társadalmi rendszerű ország­ról van szó. Ha Nyugat-Németország kormánya és szövetségesei valóban az ország újraegye­sítésére törekednének, ak­kor hozzá kellene járulniuk a békeszerződés megkötésé­hez, el kellene ismerniök az NDK-t, s arra kellene törekedniük, hogy kapcsolatokat, megálla­podásokat létesítsenek vele. Minél több ilyen kapcsolatról és megállapodásról beszélhe­tünk, annál kedvezőbb lesz az európai helyzet, annál szé­lesebb lesz a híd, amely Né­metország újraegyesítéséhez vezet. Korunkban az államok kö­zötti vitás kérdések megoldá­sának egyetlen útja járható — a békés tárgyalások és megállapodások, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttélésének út­ja. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ennek megvalósítására törek­szik. A szovjet miniszterelnök ezzel kapcsolatban hangoztat­ta, hogy az NDK és a többi szocialista országok ezen az alapon harcoltak a német kér­dés békés rendezéséért, s a nyugatberlini helyzet norma­lizálásáért. Egész Európa biz­tonságának érdeke, a világ­béke érdeke azt követeli, hogy a két német állammal béke- szerződést írjanak alá. Hruscsov a továbbiakban rámutatott, elsőrangú inter­nacionalista feladat a szocia­lista országok közösségének, s a testvérpártok és államok kapcsolatainak megszilárdítá­sa. A népek szocialista kö­zössége: új társadalmi-politikai képződmény. A szocialista or­szágok között létrejött kap­csolatok az újtípusú kapcso­latok példája. A nemzetközi szocializmus életereje éppen abban rejlik, hogy a szocia­lizmus a nehézségek ellenére töretlenül fejlődött és fejlő­dik. Hruscsov a Kínai KP ve­zetőségének szakadár tevé­kenységéről szólva rátért a szocialista közösséggel szem­beni kínai politikára. — Sajnos, azt kell mondani, hogy a Kínai KP vezetői az utóbbi évek során nem tö­rődtek a szocialista rendszer erősítésével, sőt, lépésről lé­pésre megingatták a szocialis­ta országok egységét, nehéz­ségeket okoztak közös nemzet­közi politikánk folytatásában. A kínai vezetők tevékenysége egyre világosabban arra vall, hogy minden áron meg akar­ják ingatni a szocialista kö­zösség eszmei-politikai alap­jait, meg akarják gyengíteni a szocialista országok gazda­sági, katonai és kulturális kapcsolatait. A szónok szavai szerint a kínai pártvezetőknek a szocialista táboron belüli tevékenysége arra irányul, hogy összeveszítsék a test­vérnépeket azzal a céllal, hogy azok megfeledkezzenek a közösség magasabb érdekeiről, inter­nacionalista kötelességükről. A Kínai KP vezetőségének irányvonala a szocialista vi­lágrendszer megbontását — a másik irányvonal — a test­vérpártok túlnyomó többségé­nek, köztük az SZKP-nak és az NSZEP-nek irányvonala — pedig a szocialista közösség erősítését célozza. Hruscsov kijelentette: a két irányvonal harca nem lesz könnyű, de nem kételkedünk abban, hogy végső soron aszo- sialista népek internacionalis­ta egysége, a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom egysége diadalmasko­dik. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára hangsú­lyozta, hogy a kommunisták­nak eszmei harcot kell foly- tatniok és védelmezniük kell a kommunista világmozgalom általános irányvonalát. Hoz­záfűzte: a helyes irányvo­nalért folytatott harc nem presztízskérdés, nem kizáró­lagosan szűk pártprobléma. Hiszen olyan kérdések körül folyik a harc, amelyektől óriási mértékben függ a for­radalom, a szocializmus, a bé­ke és a népek jövőjének sor­sa. Hruscsov megjegyezte: az SZKP-nak az a véleménye, hogy az ideológiai ellentéteket nem szabad átvinni államközi kapcsolatokra, mivel ez végső soron gyengíti a szocialista világrendszer pozícióit és ob­jektíve az imperializmus mal­mára hajtja a vizet. A mi véleményünk az — jelentette ki a szónok —, hogy jelenleg a szovjet—kínai kap­csolatok — közte az állami kap­csolatok — rendezésének út­ja ma még nincs elzárva. Eh­hez csupán jószándékra, a saját népünk és az egész for­radalmi mozgalom iránti kö­telességérzetre van szükség. Pártunk állandóan ehhez az elvhez igazodik és törekszik az összes szocialista országok közötti testvéri együttműkö­dés fejlesztésére. Hruscsov végezetül eredmé­nyesnek mondotta az Ulb- richttal és a kíséretében levő NDK-államférfiakkal folyta­tott tárgyalásokat. „A tárgya­lások fő eredménye: a barát­sági, kölcsönös segélynyújtá­si és együttműködési szerző­dés megkötése a Szovjetunió és az NDK között”. Walter Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht beszédében méltatta az NDK és a Szov­jetunió között létrejött ba­rátsági, kölcsönös segélynyúj­tási és együttműködési szerző­dés nagy történelmi jelentő­ségét. Megállapította, a barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés „elő segíti a német nép nemzeti kérdésének megoldását a bé­ke, a demokrácia és a szocia­lizmus szellemében. Szibériád körútjáról szólva kijelentette, hogy az lenyű­göző képet adott a Szovjet­unió előtt álló nagy távlatok­ról. Szemléltetően bizonyítja, hogy a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének perspektívája szilárd alapokon nyugszik. Ulbricht kijelentette: „Szi­béria fejlődése élő bizonyíték arra, mennyire helyesek a kommunista és munkáspártok 1960-ban hozott határozatai. A Szibériában folyó békés építőmunka frontja is vilá­gosan mutatja, hogy a szo­cialista világrendszer, a nem zetközi munkásosztály és azok az erők, amelyek az imperia­lizmus ellen, a társadalom át­alakításáért küzdenek, való­ban meghatározzák az emberi társadalom fejlődéstörténeté­nek fő irányvonalát és alap­vető szakaszait”. — A fejlődés világosam mu­tatja: aiki a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt halad, az történelmileg kipróbált úton jár, amely biz­tos győzelemhez vezet. Aki sorsát az imperializmus sor­sához köti, arra az imperia­lizmussal együtt elkerülhetet­len válság és vereség vár — jelentette ki Ulbricht, majd a továbbiakban megállapí­totta: — A kínai vezetőknek a nemzetközi munkásmozgalom bomlasztására irányuló fele­lőtlen politikája károkat Oko­zott ügyünknek. Szükséges, hogy minden kommunista és munkáspárt világosan kifeje­zésre juttassa álláspontját és egyesített erőfeszítésekkel tö­rekedjék a kommunista világ­mozgalom egységének helyre- állítására az egyes pártok tel­jes egyenjogúsága és önálló­sága, a proletár nemzetközi­ség, a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítség alap­ján. — A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága a leghatározottabban elítéli a kínai vezetők tevékenysé­gét, valamint a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet vezető elvtársakra szórt rá­galmait. Sajnálatos, hogy a kínai vezetők, akik megsértik a marxizmus—lepinizmus leg­elemibb alapelveit, naciona­lista fennhéjázásukban, a sze­mélyi kultusznak a Kínai Népköztársaságban való fenn­tartását célzó igyekezetükben egyre jobban és jobban eltá­volodnak a közösen hozott határozatoktól. Ulbricht megállapította, hogy a kínai vezetők helyte­len, a marxizmus—leninizmus sál ellentétes álláspontra he­lyezkednek abban a kérdés­ben, milyen szerepet tölt be a munkásosztály és mi a szo­cialista demokrácia fejlődésé­nek útja. A Kínai Népköztár­saság államhatalmi rendszeré­ben a munkásosztály nem foglal ja el azt a helyet, amely a mar­xizmus—leninizmus szempont­jából megilleti, — mondotta, majd rámutatott: a kínai ve­zetők felfogása a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttélésének kér­déséről, valamint a fiatal af­rikai antíimperialista nemzeti államokról szintén kirívó el­lentétben áll a marxizmus— leninizmus tanításával és a nemzetközi fejlődés gyakorlati tapasztalataival. Ulbricht ezután hangsúlyoz­ta, hogy a béke biztosítása a német nép számára létkérdés­sé vált. Miután — tette hoz­zá — a békeszerződés megkö­tésére és a német egység hely­reállítására irányuló javasla­tainkkal szemben a bonni kormány és a NATO elmélyí­tette Németország kettéosz- tottságát, most már nincs más út a béke bizto­sítására, mint a két német állam viszonyának rendezé­se, a leszerelés és a béke- szerződés megkötése a győz­tes hatalmak és a két né­met állam kormányai között. A szónok sajnálattal álla­pította meg, hogy az Erhard kancellárhoz legutóbb inté­zett levelében foglalt javasla­tait a bonni kormány ismét elutasította. A bonni kormány politikája ugyanis a feszült­ség fenntartására, a két né­met állam közeledésének, köl­csönös megértésének és a né­met egység helyreállításának meggátlására irányul. Erhard kormányra jutásával nem tör­tént lényeges változás a nyu­gatnémet imperializmus ag­resszív, revansvágyó politiká­jában. A Bonnból hallatszó békefogadkozások csak a fél­revezetést szolgálják — je­lentette ki Ulbricht. A továbbiakban a szónok rámutatott arra, hogy a bon­ni kormány fokozza revans- politífcáj át és ez kifejezésre jut abban az igényében is, hogy az egész német nép nevében akar fellépni. Nyugat-Német­ország gazdasági uralkodó helyzete az európai gazdasági közösségben lényegesen erősí­ti a bonni államnak a NATO- ban elfoglalt katonai helyze­tét. A bonni revanspolitiku- sok elérték, hogy jóval na­gyobb szerephez jutottak a NATO fegyveres erőinek irá­nyításában. Ulbricht hangsúlyozta, hogy az európai béke és biztonság érdekében meg kell vizsgálni Nyugat-Németország iparát és meg kell állapítani, mekkora voltaképpen a nyugatnémet haditermelés. A szónok felszólította az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányát, mentesítsék Nyugat-Németor­szágot a párizsi egyezményes azon rendelkezései alól, ame­lyek gátolják, hogy a bonni kormány tárgyalásokat foly­tasson az NDK-val való kap­csolatairól és a német egység helyreállítására vezető lépé­sekről. Ulbricht kijelentette, ostoba ábránd a nyugatnémet revans- vágyóknak az a reménye, hogy elszigetelhetik a Német De­mokratikus Köztársaságot a Szovjetuniótól és a többi szo­cialista államtól. Ezzel kapcsolatban ismer­tette a Szovjetunió és az NDK barátsági, kölcsönös segélv- nyújtási és együttműködési szerződésének főbb rendelke­zéseit. Kijelentette, hogy ez a szerződés előmozdítja a világ­béke fenntartását és megszi­lárdítását, az ENSZ alapok­mányának szellemében ké­szült, erősíti és bővíti az NDK és a Szovjetunió testvéri ba­rátságát és együttműködését, ugyanakkor szavatolja az NDK határainak' sérthetetlen­ségét, ami az európai bizton­ság egyik alapvető tényezőié. Befejezésül Walter Ulbricht kijelentette: — Elengedhetetlenül szük­séges, hogy a két német ál­lam végre feltétel nélkül el­ismerje egymás egyenjogú létezését és egyenjogú tár­gyalásokon keresse az együttes békés élet módo­zatait, a két német. államot és pol­gárait érdeklő kérdések ren­dezésének módját. — Azzal a szilárd meggyő­ződéssel térünk vissza a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba, hogy országaink és né­peink testvéri barátságát és együttműködését az ellenség semmiféle fondorlata nem za­varhatja meg s ez a barátság és együttműködés, ma és a jö­vőben egyaránt, a béke bizto­sításának döntő tényezője Né­metországban és Európában, Siklósra kés a fúvószenekarok öten is váMialllkoztak a ka­lauz szerepére, amikor meg­szólítottuk a pécs-gyárvárosi iskola udvarán játszó gyere­kéket, hogy megtaláljuk a fú­vószenekar próbahelyiségét. Jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy jól ismerik a nem zenekari tagok is a prőbahe- lyiséghez vezető utat. — Naponta próbálunk egy hót óta — adja meg a felvi­lágosítást Rajnai Henrik ta­nár, a zenekar vezetője — és iskolánkban sok lelkes szur­kolója vám zenekarunknak. Ezért ismerik a próbatermet. 38 általános iskolás fiú és leány készül a „nagy napra” — ahogy azt az egyik klari­nétos fiú megjegyezte, amikor a fesztivál programjáról esett szó. ök szólaltatják meg a hangverseny első számát, me­lyet nemcsak a jelenlevők, hanem a tv-nézők is hallani és látni fognak. A nagydobos kislány biztos képernyőre ke­rül, ha ott is ilyen lelkesen és jól játszik. Katonás rend fogadja a lá­togatót az egyesített bányász fúvószenekar próbslhelyiségé- bem. Csillogó rézhangszerek sorakoznak a fogasokon és a szekrény elvben. A helyiség nem kicsi, de a kottaálivá- nyok rengetege között alig le­het eljutná a karmesteri do­bogóhoz. A kottaállványok mögött 68 zenész ül. — Mit kíván hallani? — te­szi fel a kérdést a zenekar karnagya, Gorrieri Ferenc. Ahogy válaszom elhangzik, megszólal Pádony Szlovák né­pi táncok című művének szlo­vák tájakat idéző fülbemászó vezérdallama, melyet a gép­kocsiban ülve dúdolgattam magamban, míg a Mecseki Ércbánya Vállalat irodaházá­hoz nem értünk. Itt megle­pődve vettük tudomásul, hogy a vállalat zenekarának próba- helyiségéből nem szűrödnek ki hangok. A portás útbaiga­zítása után a szomszédos park ban találtunk rá a zenekar­ra. Szépszámú hallgatóság vette körül a Tölgyesi Tibor vezényletével igényes művet próbáló zenekart. A figyelő arcokból a muzsika élvezetes hallgatását olvashattuk le. A siklósi szereplés előtt ez ked­vező kép! Este 8 óra. Baranyai nép­dalok kelnek szárnyra a kla­rinétokon , számyküirtökön és eufóniumon a mohácsi műve­lődési háziban. — Gyorsabb tempót kérek! — állítja meg a produkciót Tornai Ferenc zenekarvezető és a művelődé­si ház ifjúsági fúvószenekará­nak tagjai teljesítik kérését. A szigetvári tanács és mun­kásőrség fúvószenekarának tagjai Stribl János szavaira figyelnek és korrigálják a fel­fedezett kisebb hibákat. Elé­gedett arccal tekintenek egy­másra, amikor hibátlanul I hangzanak el a Kék Duna ke- 1 ringó záróakkordjai is. Meg? érdemelt pihenő követ kézi« ezután. Az már termesz etes, hogy ilyenkor a cigaretta is jobban esik. Későre jár, de a hásságyi népi fúvószenekar tagjai fá- radhatatlanok. Sok szép pol­ka, lündler és keringő van a kottáskönyvekben. Nehéz el­dönteni, hogy melyikre essék a választás! Hogy jól válasz­tottak-e vagy sem, a többi ze­nekar műsorszámaával együtt. Siklóson dől majd el. Égj Bi­zonyos: megyénk fúvószene­karai elkövettek mindent an­nak érdekében, hogy felejthe­tetlen élményt nyújthassanak mindazoknak, akik holnap Siklósra látogatnak és meg­hallgatják műsorukat. Várnai Fereno Tanácstagok fogadóórái n. KERÜLET: Június 14-én, 6 órakor: Balogh Ferenc Nagypostavölgy 60., Ihász Istvánná Nagypostavölgy 62, ifj. Tóth József Málom, tanácskiren­deltség. Június 15-én, 6 órakor: Zejda Károlyné Kesztyűgyár, Bory Fe­renc Nagyárpád, tanácskirendelt­ség. Június 17-én, 7 órakor: Dékány Ilona kertvárosi iskola. Június 18-án, 6 órakor: Szirken János Rákóczi út 56. Június 19-én, 5 órakor: Pige*z Györgyné Ágoston téri iskola, fél 6 órakor: Deák László Sallai u. 35., 6 órakor: Réder Ferenc Jókai M. u. 30., Táborszky Ist­vánná Ágoston téri iskola. m. KERÜLET: Június 15-én, 5 órakor: dr. Tóth István Mikes K. u. 17., Illés Gyu- láné Málna u. 8., Studer György­né Lotz K. u. 50., Beke József Türr I. u. 1/a., Jávori István Ybl Miklós u. 7., Horváth Ferencné Uj-Mecsekalja 89. ép. I. lh.. Vár­hegyi Pál 39-es dandár út 3/c., dr. Szabó Lajosné 39-es dandár út 1., Almási János új-mecsekaljai ált. iskola, Tomecskó Gyula Körösi Cs. S. u. 5/a., Marosi Károlyné Aloári Gyula u. 4. Június 16-án, 5 órakor: dr. Var­ga János és Csizmeg Józsefné Damjanich u. 30., Szélig Rezső- né Ifjúság u. 5., Mecseki József­né Szigeti út 138., Balogh György Közép-Daindol 2., Vertike József Fülemüle u. 8. Június 17-én, 5 órakor: Hadnagy Árpád, Kónya János új-mecsek- áljai ált. iskola, Czett László es dandár u. 5/a., Pássá Pál Ság- vári Kultúrotthon, Kurucsai Jó­zsef Tanárképző Főiskola. Június 18-án, délelőtt 9 órakor: Soponyai József Körösi Cs. S. u. 1/c. Június 19-én, 5 órakor: Kéméndi György Bálics út 54., Szabó Ist­ván Bánky D. u. 11., dr. Bojtor János új-mecsakaljai ált. iskola, 6 órakor: Sós György új-meesek- aljai iskola, Herendi Ferenc és Balogh József Patacs, kultúrház. Közleményei* Meghívó a kőszegi ifjúsági na­pokra! A KISZ Kőszeg városi Bi­zottsága június 6-tól 14-ig rendezi a IV. ifjúsági napokat. A ren­dezvények megtekintésére szük­séges meghívók Pécs város Ide­genforgalmi Hivatalánál váltha­tók (Széchenyi tér 1. Telefon: 36-01.). A meghívó ára 10.— fo­rint, amely a határsávba történő beutazási engedélyül, valamint a kiállítások díjtalan megtekintésé­re szolgál. Minden kedves érdek­lődőt szeretettel várja a KISZ Kőszeg városi Bizottsága! (x) k Értesítjük a volt Pécsi Keres­kedelmi Iskola 1914-ben végzett hallgatóit, hogy 50 éves érettségi találkozót tartunk június 28-ón* Gyülekezés 9 órakor a Széchenyi téri templomnál. ^

Next

/
Thumbnails
Contents