Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

»64. JÜNirS 7. NAPLÓ 5 Meleg fogadtatás Budapesten A szaksajtó a legnagyobb elismeréssel ír a Pécsi Liszt Ferenc Kórus hangversenyéről Bár azóta már lezajlott Honegger Dávid király című oratóriumának bemutatója, még sok szó esik a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Fil­harmonikus Zenekar nagy erőpróbájáról, a budapesti Zeneakadémia nagytermében megrendezett hangversenyről. „Nagy örömet szereztek nekünk“ Minap jelent meg az utol­só kritika a „Muzsika” című folyóiratban, mely — akár a többi — elismeréssel szól a pécsiek vendégszerepléséről. „Feltűnően kiváló kvalitáso­kat mutató hangszeres és énekkari együttes, méltán népszerű és nagyhírű kar­mester. különlegességnek szá­mító, érdekes kompozíció: ezekből az összetevőkből csakis siker származhat” — írta Pándi Marianne. Szent­hegyi István az Országos Fil­harmónia Műsorfüzetében megjelent kritikáját így .kez­di: „Ismét olyan koncertnek voltunk tanúi, amelyet büsz­kén emlegethet a Zeneakadé­mia nagytermében szereplő vendégegyüttes, karnagy — és mi is, a „másik oldalon”, a hallgatóság. A Pécsi Filhar­monikus Zenekar és a Pécsi Liszt Ferenc Kórus hangver­senyére valamennyien, kö­zös büszkeséggel tekinthe­tünk, mert fejlődő zenei mű­veltségünknek sokatmondó jelzését láthattuk benne. Az, a mostanában örvendetesen sokszor hangoztatott megál­lapítás, hogy a fővárosi és vidéki zenekultúra régebbi erős szintkülönbsége eltűnő­ben van, ezúttal megint szó­lásra kívánkozik. A pécsiek nagy örömet szereztek ne­künk. S hadd említsük itt mindjárt Lamberto Gardelli jótékony s igen-igen eredmé­nyes szerepét: kitűnő olasz karnagyunk, aki ezt a szép estet vezényelte, a magyar zeneéletben fontos hivatást teljesítő korábbi honfitársai­nak, Egisto Tangónak és Ser­gio Failoninak nyomába lép­ve, az 6 munkájukat folytatja napjainkban.” Bónis Ferencnek a „Film­Szinház-Muzsiká" -ban megje­lent bírálata is „emlékezetes, szép hangversenyének nevezi a pécsiek zeneakadémiai kon­certjét. „Programjuk cseppet sem volt szokványos: Cheru­bini igen ritkán hallható c-moll Requimjét és Bartók zenekari Concerto-ját adták elő” — folytatta értékelését Bónis Ferenc. Cherubini mű­vének megszólaltatása általá­nos elismerést, egyöntetűen jó véleményt eredményezett, *Antal György kórusa” — írta Pándi Marianne — fel­adatához méltó bravúrral állt helyt a nagyszabású gyászmise főszerepében... A rendkívül muzikális és jól képzett, főként fiatalokból álló pécsi énekkar intonálá- sának tisztaságával éppúgy kitűnt, mint dinamikai ár­nyaltságával, finom muzikali­tásával. Ezzel a produkció­val a pécsi Liszt Ferenc Kó­rus zenei életünk rangos té­nyezőjévé vált.” Kulturális tényező Szenthegyi István kritiká­jában pedig ezt olvashatjuk: „Remek alkalom volt a Pécsi Liszt Ferenc Kórusnak, hogy reprezentatív módon mutat­kozzék be a főváros hang­versenyközönsége előtt! S őszintén megmondhatjuk, na­gyon élveztük produkcióju­kat. Olyan vegyeskar szólalt meg a Zeneakadémián, amely túlzás nélkül, ma már egyik legszámottevőbb énekkari tes­tületé az országnak — mi­lyen jó, hogy nem fővárosi, hanem országos távlatokban nézhetjük zenei életünket! —, olyan vegyesltar, amelynek jelentős hivatása van, fontos szerepe a jelen s a jövő idő­ben. Antal György karigaz­gató együttese kulturális té­nyező, s a kultúra szót itt igazán a szó szoros értelmé­ben kell venni. A kórus egész kiállása, magatartása, stílusa a kultúra szó fogalma alá tartozik. Az úgynevezett kulturált karéneklést tanul­ták meg a pécsiek, persze nem hagyományok nélkül. A zenekarról sem mondhatunk mást. Pedig a hangszeres muzsikusoknak még több ne­hézséggel kell megküzdeniük, mint az énekeseknek. Jól fe­gyelmezett, művészi testület társult a kórushoz. Közös célt, eszményt valló együttes, Lamberto Gardelli odaadó munkájával, szuggesztiv egyé­niségének varázsa alatt — ez volt a titka a kiválóan si­került előadásnak.” Kroó Györgynek a Rádió Üj Zenei Újságjában elhangzott bírá­lata szerint „a pécsi kórus rendkívül magas színvonalon szólaltatta meg Cherubini c-moll Regülemjét. Intenzív, egyszerű, áhitatos és egyben drámai tolmácsolást hallhat­tunk. Legértékesebb részei az Agnus Dei, Domine Jesu Christi. A pécsi kórus Antal György betanítása nyomán puhán, Ítélten, lelkesen éne­kelt. A fortékat mindig ki­hangsúlyozva, de nem túl­hangsúlyozva hallhattuk. Tel­jesítményük egyenértékű a hivatásos énekkarok pro­dukcióival, csupán a sok fia­tal lány- ét fiúhang teszi más hangzásúvá. Sok sikert kívánunk a kitűnő együttes­nek, hasonló magas színvo­nalú produkciókhoz.” A Concerto új műként halott A Bartók-mű megszólalta­tását a kritikusok eltérő vé­leménnyel fogadták. Szent­hegyi István tárgyilagosan megállapítja, hogy „kár len­ne szőrszálhasogatóan részle­teket, vagy egyes szólamokat, megoldásokat boncolgatni — mert a zenekar természetesen még szabad utat talál a to­vábbi fejlődésre —; akkor cselekszünk helyesen, ha nagy egészében tekintjük a Con- certo-megszoláltatást, s arra emlékezünk, mennyire ele­venné s izgalmassá tudott válni a Bartók-partitúra, mennyire beleláttunk egy- egy pillanatban a zeneköltő szakadékos, tragikusan mély leikébe. Mind Gardelli, mind a zenekar nagy érdeme volt ez.” A Bartókkal most ismer­kedő Gardelliről Bónis azt írja, hogy „a kompozíciót és annak légkörét éppen csak megismerő pécsi muzsikusok­kal a partitúra szinte isme­retlen részleteit „hívta elő” a sötétségből és szürkeségből: a Concerto így helyenként valóságos új műként hatott." Elmondhatjuk, hogy a pé­csiek nemcsak a Zeneakadé­miát megtöltő közönség köré­ben találtak meleg fogadta­tásra, de a kritika is elisme­rően értékelte szereplésüket. Nádor Tamás Miért zajos a város? Zajmérés a legforgalmasabb helyeken — Megegyezés a tervezőkkel Versenyfutás a csendesebb jármüvekért A jajnak is megvannak a maga mértékegységei. Ilyen a ion, decibel és szón. Az egy­szerűség kedvéért maradjunk a fonnál. Vajon milyen zajt jelent egy fon? A kérdésre ta Ián tökéletes választ adunk, ha megjegyezzük, hogy a fale-, velek mozgása 10, az órake­tyegés 20, a suttogás 30, a csen des beszéd 40, a rendes beszéd 50, az Írógép kattogása 60, a1 zenekari fortissimo 10 méter távolságból 100 fon erőssé- j gű... Ezzel a tájékoztatással kéz-' dődött beszélgetésünk dr. Sza- bó Lajossal, a városi KÖJÁLL közegészségügyi felügyelőjével. Kérdésünk így hangzott: le­het-e védekezni a városi zaj ellen, s ha igen, miképpen? Idegőrlő lárma Dr. Szabó Lajos igenlő vá­laszt adott a kérdésre, azután megjegyezte: természetesen ez hosszas és bonyolult folyamat j A különböző motormeghajtású ; járművek ezerszámra szalad gálnak városunk utcáin, s ezek között a Pannónia motorkerék ; pár 85—87. a Wartburg sze- mélyautó 81—93, az Ikarus 60- as autóbusz 86—97 fon erőssé­gű zajt okoz, tehát lártmásabb a motorkerékpárnál is. Hogy az Ikarus 60-ast mégis köny- nyebben viseljük el, mint a motorkerékpárt, annak a hang- j mavnssá? az oka Azonos erős- i ségű zaj esetében mindig az élesebb lárma a kellemetle- i nebb. A kutatók a 70 foknál hango­sabb za.it ártalmasnak tartják. | Egyhangú a vélemény abban is, hogy az erős zaj fokozza az idegek megterhelését és előbb kifárasztja az embert. A zaj a gyomo mozgás fokozódására, a nyál- és gyomomedv elválasz tás csökkenésére, a vérnyomás növekedésére vezethet. Inger­lékenységet, kézremegést vált­hat ki, az alvást és pihenést is megzavarja, még akkor is, ha i az alvó nem ébred fel közben. A KÖJÁLL orvosa szót emelt a mértéktelen táskará­diózás, illetve heti harminc órás TV-nézés ellen is. Mint mondotta, mindkettő az amúgy is rövid regenerálódási időt csökkenti. Pedig a szervezettel nem lehet tréfálni. Aki a fülét! nem pihenteti, elkészülhet ar- j ra, hogy hallása csökkenni fog. j Az ilyen ember számára előbb- utóbb csak a hangos beszéd érthető. Ennyit az erős zajról. Van j azonban egy másik zaj is, j amely mindössze 5—10 fon ! erősségű, vagy nem sokkal! több annál, mégis roppant kel- j lemetlen. Az a monoton zaj. | Ennek is olyan hatása van,! mint az erős zajnak: általános kimerültségre vezethet, súlyo- j sabb esetben az őrületbe kér- I szórakozni Is. Szigetvárról egy óra múltán otthon van. Men­nek a kultúrházba, kihasznál­ják a szabadidőt, ahogy csak tudják. Ezért nem maradt itt a Sopianában. És nem is bá­nom. Én az életem felét vona­ton töltöttem, meg kerékpá­ron. Az én fiam ne vonatoz­zon. Dolgozzék, tanuljon, szó­rakozzon. — Mennyi zsebpénzt kap a gyerek? — Nagyon igénytelen ilyes­mire. Nem nagyon költekezik. A múltkor is készül el hazul­ról, kérdezem tőle: „Van-e pénzed, fiam?” „Van, két fo­rintom. Elég lesz” — felelte. Na mondom, a mindenit, hát az is pénz? Adtam neki egy ti- zest De azt sim költötte el. Nem is baj. Szabó a brigádvezető. A töb­biek: Rezső bácsi, (akit egyéb­ként kiméi a brigád, csak ap­ró alkatrészeket szállíthat, ne­héz munkát nem is engednek neki ...) aztán Vásárdi Mihály, Bürge Sándor, Szép Gyula. Szerény „alkatrészei” egy i nagy gépezetnek De a gépezet nélkülük sem menne. Bab Ferenc 1 t Köszöntés A szigeti városrész körze­teiben az elmúlt napok során három—négy helyen is kö­szöntötték az idősebb^ embere­ket. Először a Tanárképző Fő­iskola nagytermében, majd a Sörgyár kultúrtermében, és a Xavér utcai szociális otthon­ban. Pénteken este a szigeti vá­rosrész munkásklubjában, az Alajos utcában gyűlt össze mintegy 120 idős férfi és nő. A körzet pártalapszervezete, a kerület Hazafias Népfront Bi­zottsága, a Vöröskereszt és a Nőtanács képviselői szervez­ték és üdvözölték az öregeket A kedves köszöntést ünnepé­lyessé tették a Szigeti úti és az Alkotmány utcai ártalános iskola tanulói, akik műsorral szórakoztatták a megjelente­ket. Az öregek napja alkal­mával rendezett ünnepségen a határőrség zenekara muzsikált és bizony életkor ide, életkor oda, az öregek táncraperdül- i tek. a Sopiamában hat esztendeje űzi az „ipart”. Hogy miért nem tanult szakmát? — Nézze csak — mondja — én már magam sem tudom. Azt hiszem akkoriban kedvem sem volt hozzá, közben meg elszállt az Idő. — S a gyerekek? — A Pisti fiam itt tanulta a szakmát, esztergályos, de most 6zigetvárott dolgozik a kon­zervgyárban. — Miért hagyta itt az üze­met? Nagy Sándor szól kőibe: — Pedig ügyes fiú volt, saj­náljuk, hogy elment... — Dicsérik Szigetvárott Is — teszi hozzá az apja. Hogy mégis miért ment el? Az okát az apja életútján meglelhetnénk. A család Kis- dobszán él. Szabó István reg­gel négykor kel, télen gyalog, nyáron kerékpárral ki az állo­másra, fél hétre ér be a vonat­tal Pécsre, hétkor kezdi a munkát, délután fél négykor gyors fürdés, kapkodják a ru­hát magukra, mert pontosan 28 perc múlva indul a vonat. Ezt csinálja hat esztendeje. Il­letve ... régebben is. — Korábban dolgoztam a szénosztályozóban, azelőtt meg Dunaújvárosban az építkezé­sen. Hát vonatoztam ón már eleget — Mennyi az órabére? — Hét forint húsz. ■— Szigetvár közelebb van, ennyi pénzért ott is talált volna munkát... Több szabad idő maradt volna. — Persze. Csakhogy nehéz lenne itthagyni a Sopianát Nem is akarom. Van egy kis pénzünk otthon, gondoltam, itt Kovácstelepen építenénk, már a telek is meg lett volna, De aztán... Elmosolyodik: — A feleségem hallani sem akar róla. Azt mondja, ő már ugyan el nem jön Kisdobszá- róL Az asszony a termelőszövet­kezetben dolgozik, van egy holdnyi kertjük a háznál, va­lami ott is terem. Meg a ki­sebbik gyerek, a tizenkét esz­tendős Laci! A világért sem cserélné el a falusi életet. Egyik lovasszekérről le, a má­sikra föl, elmegy még a har­madik faluba is. Agyereknek a határ a mindene, a napfény, meg a fák, meg a lovak, meg a nagy fehér, havas vidék. — De azért... — mondom Szabónak — Kisdobsza mégis csak Ids község, félre is esik, a napi vonatozás, ez is sok. Szórakozási lehetőség aligha van... — Attól függ. Figyeljen csak ide, mit csinálok én? Este ha­zaérek, többnyire fáradtan. De ha van egy jó műsor a televí­zióban, akkor átugrok a kul- túrházba. Ott az egész falu. Olyan gyönyörű kultúrházunk van, hogy párja sincs a járás­ban. — Vasárnap? — Vasárnap be a vendéglő­be és megy az ulti estig. Ké­sőbb átjön az asszony is, oda­ül mellém vagy a többi asz- szonyokhoz és eldiskurálnak. Múlt vasárnap például vesz­tettem húsz forintot, egye fe­ne, legközelebb majd nyerek. — És a Pisti? — No látja, ez az! Én szak­mát nem tanultam, bánom is, de most már mindegy. Dolgoz­ni meg mindig kell, szeretem is a munkát, mert kérem, itt a mi brigádunkban korábban voltak lógós emberek is, de elzavartuk őket De nem is er­ről van szó. Hanem PistirőL Tizennyolc esztendős. Havon­ta leteszi a konyhaasztalra az ezerhat—ezerhétszáz forintot. Öltözködnie kell meg persze». gethet embereket A japán olt a második világháború idején úgy kínozták halálra áldozatai­kat, hogy azegynangu. csöpög, vízcsap mellé kötötték a sze­rencsétleneket, s ott tartották mindaddig, amíg beleneir őrültek Zajos a városunk A kutatók kiszámították: hí a helyzet tovább romlana, £ városlakók hangérzékenységt | olyan mértékben csökkenne | hogy néhány évtized műivé ! gyakoribb lenne a hallókészü­lék használata, mint ma £ szemüvegé. Kicsit riasztó perspektíva ezért egész földgolyónkon, kö­zöttük hazánkban is, meggyor­sultak a zajártalom csökkenté sét célzó kutatások. Pécsett £ városi KÖJÁLL még 1961 ja­nuárjában kezdte meg a méré­seket. Huszonnégy vizsgáló­helyet jelöltek ki a várói olyan forgalmas csomópontján I és útszakaszain, mint a villanj rendőr, a Rákóczi út más ré­szei, a Déryné utca, a Fürsl Sándor út, a fehérhegyi autó­busz megálló stb. A forgalom- számlálás során két csúcsidővé! találkoztak: reggel 6—8 óra illetve délután 4—7 óra között Egy-egy mérőhely 10 perce: átlaga szerint az elhaladó jár­művek száma 30—200 közöt' váltakozott. Ami a zaj erőssé­gét illeti, kiderült, hogy a fő­forgalmú utakon és szorosar vett belső területeken 75—9( fon között mozog. Eszerinl Pécsnek nemcsak a levegője szennyezett, az utcái szűkei és közlekedése kifogásolható hanem még fajos is. A szűk utcákban végzett za; mérések meglepő felfedezések­re vezettek egyébként is. Ki­tűnt, hogy a Kossuth Lajos, il­letve Sallai utca szűk részein az emberi beszéd és emberi já­rás olyan zajt okoz, hogy elér­heti a gépkocsik okozta zaj ér­tékét. Mindezt annyira „meg­szoktuk” már, hogy nem vesz- szűk észre, csak akkor furcss minden, ha éjjel megyünk vé­gig a két ucán. Lepketetők nélkül A mérések befejezése és ér­tékelése után a KÖJÁLL szé­leskörű propagandát indított a zaj csökkentése céljából. Ere­jük javát az építészet-tervezés, illetve közlekedés területére koncentrálták, mert itt lehet és kell a legtöbbet tenni az utcai zaj ellen. Az erőfeszítések nem voltak hiábavalók. A Pécsi Tervező Vállalatnál igen jó viszony alakult ki, a városrendezési terv elkészítésénél már figye­lembe vették a véleményüket. Ennek hatása lépten-nyomon tapasztalható. Több vidéki vá­rosunkban (Miskolcon, Duna­újvárosban, Debrecenben) az utcákkal párhuzamosan elhe­lyezkedő, igen hosszú épülete­ket emeltek mindkét oldalon. A hosszú, lényegében tagolat­lan háitmonstrumok szinte harsogóvá fokozták a zajt. Pé­csett, az utóbbi években nem követték el ezt a hibát. Nem énftettek a középen összemélye- dő, ún. lepketetőt sem, noha nagyon divatos, s a fővárosban is elég szép számmal található. Kiderült ugyanis, hogy a lep­ketető visszaveri, s az épületre irányítja a zajt Az ún. ferdén fogazott beépítési módnak, amelyre a budai vámnál talá­lunk példát, szintén a zajcsök­kentés az egyik magyarázata. Fásítások, parkosítások is tör­téntek a városban zajtompító szándékkal. Sajnos, a közlekedésben tá­volról sen sikerült olyan ered­ményeket elérni, mint az épí­tészet terén. Mindössze annyi történt, hogy a KÖJÁLL javas­latára áthelyeztek néhány au­tóbusz megállót a Széchenyi térről a Kossuth térre, Ez bi­zony nem sok. Á forgalom megoszlása A közlekedés korszerűsítése a legfőbb eszköze annak, hogy az idegőrlő lármát az, slviselihetőség határára redu- I kálják. Megjegyzendő, e te­kintetben sem haladunk rosz- szul. A Szabadság út és Mártírok útja igénybevételé­vel a Rákóczi út és Szigeti út egy része már felszabadult. Szemünk láttára bontakozik ki a 6-os út nyomvonala: a Majiáth utca zömét lerombol­ták, a Patyolat épületét bont­ják, a Szabadság út József Attila út sarkán lévő két ház bontásához hamarosan hozzá­kezdenek. A Regős utcai ipari- tanuló tanműhely, illetve la­kóépületek bontása sem várat magára sokáig, s ezzel egészen a Pécsi Gázmüvekig kitűnő széles utat nyerünk. Most már csak egy-két évre van ehhez szükség. Ezzel egyiöőben a budapesti U VATER V-nél hozzáfogtak Pécs északi kőrútjának meg­tervezéséhez. Ez a Marx es Engeis utca sarkán kezdődik, az Ady Endre utca, Mimdszent utca alsó szakasza, Vak Boty. tyán utca, Aradi vértanúk útja, Damjanich és Báthori utca közötti átvágás a Radnics utca irányába — folytatással. A további nyomvonal: Alkot­mány utca, Ifjúság útja, a Jakabhegyi úttól a Szigeti vámig, a jelenlegi dülőutak és szőlőterületek felhasználásá­val. Ez az út az Irányi Dániel tér táján megépítendő keresz­tező úttal közvetlen összeköt­tetést nyer a 6-os úttal is. Mindennek megvalósítására mintegy 10—15 évre van még szükség. Mivél a beruházási programot elfogadták, s az Ifjúság útján és több helyen már ennek megfelelően épít- keznek, az északi körút kiala­kítása biztosra vehet». A 6-os út és északi körút megépítésével tehermentesí­teni lehet a Rákóczi utat, a Bem, Déryné és több túlter­helt, zajos utcát. Felavatásuk után elviselhetővé válik a for­galom, s vele együtt a lárma is. Zajtalanabb autók Tekintetíbe véve, hogy a forgalom a következő tíz-tizen­öt évben is rohamosan nö­vekszik városunkban, még a közlekedés korszerűsítésével sem oldható meg a zajkérdés. Meg kell reguiázni a „főbűnö­söket”, az autókat és motor­kerékpárokait is. A probléma annyira sürgető, hogy világ­szerte lázas versenyfutás kez­dődött meg a zajtalabb gép­járművek előállításáért. Sajnos, a magyar autóipar hátul kullogott ebben a nemes vetélkedésben. Csak az utóbbi időkben változott a helyzet: a Járműfejlesztési Intézet egy új, padló alatt elhelyezhető motort kísérletezett ki. Soro­zatgyártása már megkezdő­dött, az új kocsikat már ezzel állítják elő. Ilyen motorokkal látták él a Pécsre került új, piros és sárga csuklós autóbu­szokéit is. Alig csapnak na- gyob zajt, mint a Volga sze­mélykocsi. Angliában, Franciaország­ban és Nyugat-Németország- ban a többi között azt kutat­ják, hogy milyen út a legzaj­talanabb: jelenleg üveggyapo- tos keverékkel próbálkoznak. Budapesten, az Erzsébet híd építésénél műanyaggal kevert aszfaltot használnak. Berlin­ben, a .Marx Aleen üzlethá­zakat építenek a lakóházak elé, hogy felfogják a zajt, sót, attól sem riadnak vissza, hogy a konyhai részek és függőfo­lyosók nézzenek az utca felé, s a lakószobák a védett olda­lon helyezkedjenek el. Cikkünk elején dr. Szabó Lajos azt állította, hogy lehet védekezni a városi zaj ellen. A tájékoztató meggyőzött ben­nünket, megmenekülhetünk az ártalmas zajtól, nem va­gyunk arra ítélve, hogy fül­sértő lármában töltsük el sgész életünket. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents