Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-04 / 129. szám
Magasba törő város Jól készüljünk fel az aratásra Munkába kell állítani az aratóaépeket is — A kési kassára is szükség lesz az idén — A munka jó megszervezése az aratás kulcskérdése lesz I Idén több lesz a készei és aratógéppel levágott gabona, ami egyben azt is jelenti, hogy többet kell hagyományos módon elcsépelni. Több cséplőgépre, több cséplőgép-munkacsapatra lesz szükség. Ezzel is számolni kell és helyes, ha a gépállomások, ahol még ez nem történt meg, hozzákezdenek a cséplőcsapatok megszervezéséhez. Szépek a gabonák. Az már biztos, hogy lényegesen több szalma lesz, mint amennyi az elmúlt évben volt, de reménykedhetünk abban is, hogy több lesz a szem is. A több szem is, a több szalma is gondot jelent De nem megoldhatatlan gondot. Uj magtárak épülnek, felkutatták a megyében a különböző szükségmagtárakat is. A termés fedél aló kerül, csak nem mindegy, hogy mikor. Mert a mikartól a mennyi is függ. Sőt az is függ a mikortól, hogy időben le tudjuk-e zárni a tarlókat, hogy az aratással egyidőben be tudjuk-e takarítani a borsót, az aprómagot Mert erre is számítani kelL Nagy szervezettségre lesz szükség az idén. Mindennek precízen működnie kell, hogy időben magtárban legyen a gabona, hogy időben és veszteség nélkül lekerüljön a tarlókról a szalma, hogy augusztus végére minden tarló le legyen zárva. A feladatokat a meglévő gépekkel, emberekkel meg tudjuk oldani, ha az aratás idejére befejezzük a kapások gyomtalanítását, ha betakarítjuk a szénát, ha kapa és villa helyett az emberek kezébe kaszát és más, az aratáshoz szükséges eszközt tudunk adni. A feladat tehát kettős: felkészülni az aratásra, kijavítani a gépeket és közben elvégezni a kapások gyomtalanítását, a széna betakarítását, hogy a döntő pillanatban minden ember arathasson. Szálát János nél előbb biztos helyen legyen a gabona. Az idén nem lehet mindent géppel vágni. Ugyanez vonatkozik a kézi aratásra is. Az olasz búzákat például kizárólag csak kombájnnal szabad learatni, a szovjet búzákat is elsősorban kombájnnal, de ha sürget az idő, végső esetben bele lehet menni aratógéppel is. Kézi kaszával lényegében csak a Fertődi, a Bánkuü búzákat arathatják, az őszi árpa és a zab aratását végezhetik. Tavaly igen sok komba j nos 500 holdat is learatott. Idén 350 holdat számolnak egy-egy SZK, és 150 hoddat az AC kombájnra. Ugyancsak 150 holdat írnak elő az aratógépeknek is. A kombájnosok között máris megindult a verseny. Szinte mindannyian túl akarják teljesíteni a tervet Ennek csak örülni lehet És ezt a tervtúlteljesítést minden módon segíteni keik Segíteni úgy, hogy elsősorban olyan területeket jelöljenek már most ki a termelőszövetkezetek a kombájnoknak, ahol valóban lehet géppel dolgozni és ott arassanak kézzel, ahol nem menne semmire sem a gép. Tavaly és az előző években sajnos voltak olyan példák, amikor a kombájnt oda küldték dolgozni, ahol még kézi kaszával is nehezen boldogultak volna. A kombájnok teljesítményét úgy is növelhetjük, ha jól megszervezzük a szállítást Még tavaly is előfordult, pedig igen csak gyengén csurgót a mag, hogy kombájnok szállítóeszköz hiányában sokszor órákig is álltak. Idén ez nem fordulhat elő. És, hogy ne forduljon elő, arra már most fel kell készülni. Biztosítani kell a megfelelő meny- nyiségű szállítóeszközt és helyes, ha minden termelőszövetkezet nemcsak a kombáj- nosokat, de a szállítókat is premizálja. így a szállítók is érdekeltek lesznek abban, hogy minél többet teljesítsen a kombájn. A gyenge termelőszövetkezeteket elvben eddig is mindenki támogatta. Sajnos, a legtöbb helyen csak elvben. Idén az aratás idején különösen helyes nagy gondot fordítani a gyenge termelőszövetkezetekre. Ezekben a közös gazdaságokban általában kevés a munkaerő. Ez pedig azt jelenti, hogy ide több gép kell. Ezt helyes figyelembe venni a rajonírozási tervekben is. Az erősebb termelőszövetkezetek több munkaerővel rendelkeznek, tehát könnyebben boldogulnak a maguk erejéből. Szerdán a megyei, járás: párt- és állami vezetők tanácskozásra gyűltek össze. M: volt a tanácskozás témája' Az egyik, hogyan zárták as elmúlt évben a megye termelőszövetkezetei a gazdasági évet és milyen tanulságokat lehet ebből levonni. A másik, a fő napirendi pont az aratásra való felkészülés. A beszámoló és a vita azt tükrözte: komoly gond az idei aratás. Nemcsak azért, mert mintegy húsz százalékkal nagyobb területről kell betakarítani a gabonát, mint az elmúlt évben, hanem azért is, mert az idén a termés is nagyobb lesz, minil amilyen tavaly volt. A kombájnok száma pedig nem növekedett és nem is növekszik Ez pedig azt jelenti: a meglévő kombájnokkal kell be takarítanunk a termést. Es a tény arra kell, hogy figyelmeztessen minden termélőszD- vetkezeti vezetőt, hogy a meglévő összes lehetőségieket kihasználják. Tavaly az arató- gépeknek csak kis részét használták. Idén az összes aratógépet munkába kell állítani Ettől egy kicsit vonakodnak a termelőszövetkezetek. Töbl helyen, amikor megkérdezték máért nem javították ki aj aratógépeket, azt válaszolták azért nem, mert nincs hozzájuk alkatrész. Azóta kiderült alkatrész van. így már ez sen lehet kifogás. De idegenkednek az AC kombájnoktól is Igaz: öregek már ezek a gépek, de azért még sokait se gíthetnek. Sokat segíthetne! különösen most, amikor he lyes elővenni a régi, lóvan tatásé aratógépeket is, kijavítani, hogy ezzel is csökkentsük a kézi aratást. Mert a: idén ilyen is lesz, sőt nem is kevés. Szakemberek véleménye szerint, mintegy 25 00C holdat kell kézzel learatni Első pillantásra sokn-ak tűni! ez. Pedig nem sok, hisz mindössze 5000 tsz-család ezt i munkát legfeljebb tíz nai alatt «kivégezheti. Volt olyan hang is ezen i tanácskozásom — igaz, csal egy, — hogy nem kell megijedni, a kombájnok többel learatnak a betervezettnél é inkább arassunk augusztus 10-ig kombájnnal, mert akkoa egyidőben a cséplést is befe jezzük. Ezzel a jelenlévői nem értették egyet. Az időjárás igen szeszélyes, elkövetkezhet egy olyan időszak hogy a gép rá sem mehet í földre. Erre is fel kell készül ni. Nem arról van szó, hogj a kézi aratással vegyük el i munkát a gépek elől, csail arról van szó, hogy kézi kaszával is segítsünk, hogy miA Jókai utca és a Móricz sigmond tér konyákén épü- 5 új negyed határát méltón segélyezi az a két nyolceme- tes épület, amelyből az egyik tár világos színeivel, zöld /eges erkélyeivel, két-három apón belül harminchat csa- d napfényes otthona lesz. Nyolcemeletes. Ez a déli városrész legma- tsabb épülete. Egy hónappal egelőzte „ikertestvérét”, s iben az épületben lel otthon- Baranya megye 24 ezredik lakásba költöző családja im egészen 14 év alatt iyanis 24 000 lakás épült me- énkben. S ha egy lakásra 4 t számítunk, s ha az épületet gondolatban egymás éllé rakjuk, egy 96 000 lako- új város kerekedne bele. A művezetőt nem könnyű ígtalálni. Az állványerdőbe ujtatott”, befejezéshez köze- iő „ikertestvér” ház alag- rában bukkanok rá. — A nce zárát próbálgatják. Nem a kulcs, S ha csak ez az egy vagy két kulcs lenne. De harminchat lakás, egyenként háromszoba összkomfortosak. Minden lakásban hat-hét ajtó, s ugyanennyi, ha nem több, kulcs is. Nemcsak a melegtől, a munkától is verejtékeznek a szerelők. Meg aztán ezek az utolsó simítások, a hiányok pótlása közvetlenül a lakók beköltözése előtt mindig a legizgalmasabb munka. Várhegyi József művezető egy halk sóhajjal ül le néhány percre. Gondolom, jónéhány lépcsőt kell naponta megjárnia, hogy ellenőrizze a munkát, segítsen az embereinek. — Mennyi lépcső is van egy épületben? — A tervrajzért nyúl, gondolom eddig eszébe sem jutott megszámolni. S valóban maga is meglepődik, amikor mondja: A földszinttől felfelé 171, aztán az alagsor, s ezt naponta tizenötször, hússzor megjárja az ember. S ha csupán csak ez lenne a dolga. De a néhány perces beszélgetés alatt is folyton keresik, — Józsi bácsi intézkedett már a mész ügyében? — kérdi egy fiatal ember, A művezető alig ér rá válaszolni, mások jönnek kérdezni, hova vigyék a pallót, az ácsolatokat, szerelők jelentik, hol jó már a villany s mit kell javítani. Eleven nyüzsgés ez i az építkezés. S így megy ez mindaddig, amíg a másik házat is átadják június 31-re. Azután hova mennek dolgozni? — Befejezzük a 20 tantermes iskolát, s elmegyünk Meszesre. Azt hiszem az ABC- áruház építéséhez. Ott leg alább nem lesz ennyi lépcső. Habár ki tudja, hiszen Meszesen is megkezdtük a két 8 emeletes ház építését. Lehet, hogy éppen oda megyünk. Szoktatnunk kell magunkat a magassághoz. , Magasság. Jellemző városkép. Nemcsak hosszan terül el a Mecsek lábánál, hanem fokozatosan a magasba tör. A harkányi ««a hozni két és fél hét múlva —■ feleli Daczó elvtárs, de már búcsúzik is és indul a szerelvény felé, ahol két vasutas méhész — „civilben” málházó — az utolsó virágfüzért rakja a hátsó kocsira. A füzérben stílusosan akácvirág is van. Nem ismerem az arany árfolyamát, de azt hiszem jó ez az elnevezés — „aranyvonat”. (Földessy) Fiús frizurájú kislányt rezet be a mamája. A kislány szorongva lépked ant/ja után, majd a műszeres szekrényre néz. Anyja szoknyájába kapaszkodik és elsírja magát: — Doktor néni, ne oltson be! Az esengő hangtól még a fiatal orvosnő is meghökken kicsit, aztán pajtáskodó mo- ! dórban válaszol: — Ki beszélt itt oltásról? ; Hát látsz a kezemben tűt? ; Ugyan, ne sírj mái;, adj inkább egy pacsit! — Majd a I kislány mamájához fordul: I — Mi baja a gyereknek? ! — Nincs annak semmi ; baja, csak étvágytalan — ; mondja az anyja. | — És mitől étvágytalan? | Nem kapott cukrot vagy cső> kóládét? ’ — Naponta csak egyszer > adok neki! — hangzik a men- S tegetőző válasz. ! — Az is sok! Ha nem kapí na minden nap, jobban enne l a gyerek! Na, Írok neki égi S kis étvágygerjesztő orvossá- s got! És arra kérem: ne ad- < jón a gyereknek édességet. í Nincs arra szükség, rossz szó- í kás az egész! Senki se kételkedjék benne valóban „aranyvonat”. A állítmány, amit majd hoz- ik benne, aranysárga színű a nemzetközi piacon „ke- ány valutában”, azaz dol- rban mérik az értékét. Ázik ezelőtt a szerelvény előtt Idreállnak a lámpák, az lomásokon nem hagyják sztegelni. „Civil” nem téti fel rá a lábát. További ilönlegessége: nyílt pályán megállhat. És még valami a szerelvény csak éjjel zlekedik. Mindettől függetlenül »ennek sem kell az „arany- •natra” pazarolni a fan tálját, mert odafelé nincs .nne arany, a „nagy szállít- ány” csak visszafelé jön. És en a vonaton nem lövéssel, nem szúrással hárítják el esetleges támadást. Ha ek után leírom, hogy ez „aranyvonat” tulajdonkép- :n méhészek különvonata, dcor mindenki csalódottan szi le az újságot. Pedig kár tenni, mert többszörösen fka dologról van szó. Először az egész ország területén [yedül Harkányban találha- ■ ilyen vasúti szerelvény, ztán a vele utazó húsz mé- ;sz és százhatvan méhcsalád ibileumi útra utazik. — Tíz éve indult el Harkányból az első méhész-kü- invonat Vas megyébe, — londja Daczó József állomás- 5nök. — A Diósviszlón és ömyékén működő méhész zakcsoport tagjai utaznak 'ele. — Talán olcsóbb mint a ehergépkocsi? — Hogyne! Gépkocsival négyezer forintba kerülne ez az út, így pedig ezer forint az útiköltség. — Nem kérdezte a méhészeket, hogy hová mennek? — Nem kérdeztem, mert én is méhész vagyok és velük megyek. Ennek a szerelvénynek még egy érdekessége van, mindegyik vele utazó méhész vasutas, — aztán mondja a különvonat pontos adatait: — A Vas megyei Pácsony és Oszkó községek ' határába megyünk akáclege-j lőre, Szombathelytől húsz ki- 5 lométerre. A vonat tizenegy! kocsiból áll, kilencben a harkányi, kettőben a diósviszlóij méhészek utaznak. Egy va- j gonba hatvan méhcsalád is í belefér, mi azonban csak 30— 35 kaptárát teszünk, mert ha esetleg alkalmatlan az időjárás, akkor zsúfolt lenne a < hatvan kaptár, összesen 228 í kilométert utazunk együtt a j méhekkel. Annyira együtt,! hogy ki-ki a saját méheinek! a kocsijában is alszik. Csípés- > tői, szúrástól nem kell félni,; a kaptárból nem jönnek ki a ] méhek, persze minden kaptár! tetején egy tizenöt centi ma-! gas, úgynevezett menekülő; tér van, hogy útközben is; röpködhessenek. Egész útra! végig leadtuk a táviratot, hogy mikor megyünk s ne kelljen vesztegelni. Huszonötharminc négyzetméter rakte- rületű fedett vasúti kocsiban utazunk majd. — Gazdag legelőre számítanak?-T— A 160 családdal 90—100 mázsa mézet akarunk visszaDOKTOR NÉNI fehérmasnit kislány kissé bágyadtnak látszik. A doktornő mosolyogva üdvözli. Kiderül, hogy régi ismerősök, mert Editke több hónapot töltött a gyermekkórházban. Bár a mama panaszkodik, a gyerek kicsit lázas és köhög, meg kiütések vannak a lábán, az orvosnő meglepően elégedett. Azt mondja, nincs különösebb baj. Minden elmúlik hamarosan, még a kiütések is, hiszen ételtől kapta. Ezt követően megint kisbabákat hoznak, aztán kinyílil: a körzeti orvos lakásának ajtaja. A felesége hajol be: — Téseny keres! — szói a férjének, s a fiatal orvos egy perc múlva már Téseny felé száguld. A szőke gyermek- gyógyásznő egyedül marad a védőnőkkel, penicillint és streptomicint ír egy mandulagyulladásos kislánynak, aztán egy cigányasszony pó- lyásbabája következik. Végül a körzeti orvos gyereke. Dél is elmúlik már, amikor a gépkocsi lassan döcögve elindul a következő falu, Tengeri felé. Magyar — Anyuka, mit kap a pici? — kérdi a doktornő. — Kétharmados tejet! — mondja az anyja. — Es szopik természetesen. — Mást nem kap? — Mást nem — válaszol e fiatalasszony kicsit megütközve. — Az baj! — folytatja o doktornő. — A négy és félhónapos gyereknek ez mái nem elég. Egy kis pirított lisztet, darát is kell ennie Jó neki már a krumplipüré sárgarépa, gyümölcskonzerv citrom... Közben megvizsgálja agyereket. Meghallgatja a szívét tüdejét, belenéz a torkába lehúzza a szemhéját. Megnézi a köldökét, a lábát, hogt nincs-e csípőficama. A végét megjegyzi: — Orlzát írok a gyerek nek. A darához másfél kávéskanál cukrot tegyen! Alig csukódik be az ajtó másfél évesnek látsző kislányt hoz be a mamája. A Elbúcsúzik a pityergő gyerektől, majd a csaphoz megy és megmossa a kezét A vízcsap, illetve a kézmosás eszembe juttatja, hogy falun vagyunk, s talán nincs is több vízcsap ebben a községben. A doktornő, Pánczél Magdolna is pécsi, gyermekszakorvos az egyik kórházban. Az úgynevezett mozgó szakorvosi szolgálat tagja. Ez annyit jelent, hogy hetenként egyszer gépkocsiba száll és bejár néhány falut. Vannak a mezőgazdasági szakorvosi szolgálatnak nőgyógyászai is, rendeléseikkel behálózzák az egész megyét. Pánczél doktornőnek szerencséje van itt Boksán, mert a körzeti orvos, dr. Keszthelyi László iskolatársa volt sok éven át A régi iskolatárs készségesen segít kollégájának. Most egy csecsemőt hozott be a mamája. A baba nagyon esetlen még, de a fehérruhás asszony nagy szeretettel vetközteti.
