Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

f 4 NAPLÓ 1964. JÚNIUS 23. Véradók napja ünnepén Kitüntetések, színvonalas műsor a véradók tiszteletére Befejeződött a lengyel pártkongresszus DJAKARTA Sukarno indonéz elnök és Mikojan, a Szovjet Miniszter- tanács első elnökhelyettese rö­vid beszédet mondott az In­donéziában, tartózkodó szovjet legbelső tanácsi küldöttség tiszteletére adott ebéden. Su­karno meleg szavakkal kö­szöntötte a szovjet küldöttsé­get, válaszul Mikojan hang­súlyozta, hogy a két népet szilárd barátság szálai fűzik össze, egy és közös célunk van: egységben harcolni a békéért, az imperializmus és a gyarmatosítás ellen. NORTHAMPTON: A pénteken elszenvedett re­pülőgép -szerencséblenség után Edward Kennedy amerikai szenátor állapota javuüit — közölték orvosai. Hátgerincsé­rülése ellenére nincs jele an­nak, hogy bármilyen idegza­var lépett volna fel és nem fenyegeti a bénulás veszélye. Az orvosok szerint a szenátor felgyógyulásáig 6—10 hónap telik eí ROMA Hétfőn megnyílt a Nyugat­európai Unió közgyűlésének tizedik rendes ülésszaka. A háromnapos tanácskozáson megvitatják az európai egy­ség kérdését, a NATO védel­mi problémáit, továbbá Nagy­íj ritannia és a közös piac gazdasági kapcsolatait SALISBURY Sitholet, a Déü-rhodesiai Iám­ba bwe Afrikai Népi Unió el­nökét letartóztatták azzal a váddal, hogy feliforgatást cél­zó okmányt tett közzé. A rend őrség szóvivője szerint Sitho­let 48 órán belül bíróság élé állítják. ADDISZ ABEBA: Hailé Szelasszié császár hét­főn hazaérkezett 17 napos út­járól, amelynek során Ugan­dába, Kenyába, Tanganyika Zanzibar Egyesült Köztár­saságba látogatott MANILIA Macapagal Fülöp-szigeti el­nök hétfőn hazaérkezett a tokiói csúcstalálkozóról. Kije­lentette, a Fülöp-szágeti javas­latok megnyitották az utat az indonéz—malaysdai vita eset­leges rendezéséhez. BÉCS Innsbruckban vasárnap le­tartóztatták Norbert Burgert, a város egyetemének egykori docensét, a dél-tiroli terroris­ták egyik vezetőjét. Burger évek óta bujkál és időnként feltűnést keltő sajtónyilatko­zatokban jelentette ki: Miután Nyugat-Németországban nem kapott politikai menedékjogot, visszatért Ausztriába. — Először 1953. szeptember 25-én adtam vért — mondja Papp Sándor, többszörösen ki­tüntetett véradó — egy pécsi borbélynak, a II. számú se­bészeti klinikán. Nem féltem, mert önként jelentkeztem az üzemi szervezéskor. Akkor még nyoma sem volt külön véradóállomásnak, az egész idő alatt ültem. Nem lettem rosszul, csak egy kis fekete­ség mintha elsuhant volna a szemem előtt... különben semmi mást nem éreztem. — Mit tud a borbélyról, akinek esetleg az életét men­tette meg? — Másnap a tanársegéd te­lefonált, hogy a borbély jól van, túl a veszélyen. Többet nem tudok róla. Első véradása után rend­szeresen minden hónapban adott vért. Ma a gyakorlat, hogy negyed, illetve féléven­ként hívják be a véradókat, esetleges leromlás elkerülésé­re. Nem lett beteg az igen gyakori véradástól? — Soha semmi rosszúllétet nem vettem észre, meghíztam, mondták is a munkatársaim, a főnököm, hogy jobban nézek ki, amióta vért adok. Tizennégy év nagy idő. Negyvenkét alkalommal adott vért Papp Sándor ez idő alatt. Emlékszik valamelyik régi véradására az elsőn kí­vül? — Egyszer, már pontosan nem tudom, mikor, télen, nagy hóviharban jöttek értem taxi­val a szülészeti klinikáról. Császárral vettek el egy gye­reket, életveszélyes állapotban volt, neki kellett a vér. Úgy tudom, a gyerek ma is él, négy-öt éves forma lehet. Szeretném megismerni, azt hiszem majd csak sikerül. Ugyancsak a szülészeti klini­kán adtam egy más alkalom­mal, akkor szülőanyának. Ö is jobban lett. Ennyit tudok róla. Papp Sándor még egyetlen „páciensével” sem találkozott akinek vérét adta, felgyógyu­lása után. Most kicsit sajnál­ja, különösen, hogy a gyerek életét nem kísérte figye­lemmel. De talán még erre is sor kerül. Kis műanyaglapos asztalká­nál mondta mindezt el Papp Sándor, a MÁV dolgozója, a Fegyveres Erők Klubjában, tegnap délután. A Magyar Vöröskereszt Pécs Városi Bi­zottsága, Baranya megyei Bi­zottsága és a Citrátos Véradó Állomás az ingyenes véradók megbecsülésének kifejezésére véradók napja ünnepséget ren­dezett. Kitüntetéseket osztot­tak ki, és a Pécsi Nemzeti Színház művészei, valamint a Gyárvárosi Általános Iskola , úttörő fúvószenekara adtak I A MAGTAB RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK »S4. június 23-1, keddi műsora á 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor. 18.00: Német nyelvű műsor. 18.30: Az úttörőtáborok egészség­ügye. Dr. Róna Szilvia egyetemi tanársegéd előadása a Pécsi Or­vostudományi Egyetem nép­egészségügyi szolgálatának so­rozatában 18.40: Zenélő levelezőlap. Közben: Jegyzet: a szülők tele- lősségéről. 19.10: Dél-dunántúli híradó. 19.25: A Pécsi Közlekedési Válla­lat férfikara énekel. 19.35: Dél-dunántúli Tükör. Mű­vészeti folyóirat. A tartalomból: Római kori kőtár a Széchenyi téren. Bemutatja: dr. Burger Aliz archeológus. — Huszonöt alkotó év nagy állomásai Láto­gatás Simon Béla festőművész műtermében. — Szubjektív jegy zetek Villányról. Debitzky Ist­ván írása. — Realizmus, moder- I nizmus a festészetben, n. rész. műsort a véradók tiszteletére. Papp Sándort elszólították tő­lem: ez alkalommal kapta meg a „Kiváló véradó” címet és az ezzel járó oklevelet és jel­vényt. Az ünneplés és a ki­tüntetés átadása után azonban újra megkerestem. — Szó volt már a legelső véradásáról. Mikor adott leg­utóbb? — 1964. május 4-én. Négy decit vettek, az utóbbi idő­ben mindig négy decit adtam. Ennél többet egyszerre soha nem adtam. — Kitüntetések? — Többszörös véradó okle­vél, jelvény, aztán Érdemes véradó oklevél és jelvény, utóbbit 1960-ban kaptam. Ezt az ingyenes véradásért kapott emléklap követte, és most a mai napon kaptam a Kiváló véradó oklevelet es jelvényt. — k p — Elmondja: Soltra Elemér festő­művész. — Kulturális hírek. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Nincs előadás. Tájszlnház: Nebáncsvirág (este 8 órakor). Csányoszrón. MOZI: Park: Magánélet (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Jó idő esetén az utolsó előadás a Keit- moziban. Petőfi: Magánélet (5, 7 és I órakor, szélesvásznú). Kossuth: itt a helyen (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, 10/1964. sz. világhíradó, 11/1964. sz. világhíradó, 3/1964. sz. sporthiradó, Amire nem figyel­nek, Majd ha nagy leszek, Jo egészséget! (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: A halál neve Engelchen (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros): A gyilkos és a lány (6 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Kísértet- kastély Spessartban (7 órakor, szélesvásznú) Jószerencsét (Pécsszabolcs): Dühöngő ifjúság (5 és fél 8 óra­kor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Május 1. (Vasas n.): Karambol (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Váratlan ta­lálkozás (6 és 8 órakor, széles­vásznú). Pécsvárad: Boccaccio 70 I. (8 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Táncsics (Siklós): Láng az ut­cákon (fél 9 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): A kapitány (fél 9 órakor). Beremend: A sárga cipő törté­nete (8 órakor). Bóly: Papát vásároltam (8 óra­kor, szélesvásznú). Harkány: Adua és társnői (fél 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Mágocs: Gitár és szerelem (8 órakor). Sellye: Háború és béke I, n. (8 órakor, szélesvásznú, dupla hely árral). 17 gy hónappal a népi Len­■*-J gyelország megalakulá­sának huszadik évfordulója előtt tartotta meg IV. kong­resszusát a Lengyel Egyesült Munkáspárt. így aztán a szo­cialista építés két évtizedének nagyszerű eredményeit, or­szágátalakító, emberformáló hatását vehették számba azok a küldöttek, akik mintegy egymillió 600 ezer párttag és tagjelölt megbízásából egy hé­ten keresztül tanácskoztak Varsóban. Ebből a két évtizedből külö­nösen fontos az előző kong­resszus óta eltelt öt esztendő. Miután lengyel elvtársaink leküzdötték a személyi kul­tusz időszakának káros követ­kezményeit, nagyot lendült az építő munka. 1959. és 1963. között a nemzeti jövedelem csaknem 30 százalékkal nö­vekedett. Az ipari termelés 53 százalékkal nőtt. A kedve­zőtlen időjárás ellenére a mezőgazdaság termelése 10 százalékkal emelkedett. A kongresszus tanácskozá­sainak középpontjában a gaz­dasági kérdésék állottak. S annak érdekében, hogy a gaz­dasági fejlesztés programját minél alaposabban, reálisab­ban vitathassák meg a kong­resszust megelőzően az egész népet átfogó élénk eszmecsere zajlott le Lengyelországban. Szinte mindegyik küldött en­nek a népi vitának alapján foglalt állást: közvetítette megbízóinak javaslatait, bí­ráló megjegyzéseit, alkotó kez­deményezéseit. Teljesen indo­koltnak mutatkozott, hogy testvérpártunk Központi Bi­zottsága a szervezeti szabály­zatban meghatározott időpont­nál egy évvel későbbre hívta össze a kongresszust. Előbb nem tudott volna olyan min­den részletében átgondolt, alulról felépített, a néptöme­gek kezdeményező, tervező te­vékenységével gazdagított öt­éves tervet az ország elé ter­jeszteni. Az új, az 1966—70 évekre kiterjedő ötéves terv újabb, mint egy 30 százalékkal kí­vánja emelni a nemzeti jö­vedelmet. Ennek érdekében nagymér­tékben növelik a beruházá­sok, különösen a mezőgaz­dasági invesztációk részará­nyát. A tervnek számításba kell vennie, hogy öt év alatt mintegy másfél millió új munkahelyet kell teremteniök. Mondani sem kell, hogy ennyi munkaalkalom biztosítása a legkülönbözőbb gondok soka­ságát hozza magával az okta­tástól kezdve, a gyárépítésen, szociális létesímények előte­remtésén keresztül egészen a lakóházak, teljesen új váro­sok létrehozásáig. Ilyen gi­gantikus feladat megoldásánál óriási jelentősége van minden jó ötletnek, újításnak, taka­rékossági javaslatnak. A kongresszus 96 felszólalója nem is fukarkodott ilyenek­kel: mindenekelőtt azt kutat­ták, hogyan lehet beruházások nélkül, a meglevő kapacitások ésszerűbb, racianolisabb fel- használásával a termelést emelni, űj munkáskezeket foglalkoztatni, s hogy az elfo­gadott terv még ilyen körül­mények között is biztosítani tudja a termelésnek olyan nö­velését, amelyben mintegy 50 százalékban a munka terme­lékenységének emelkedése várható. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt IV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a nemzet­közi munkásmozgalom kérdé­seire is: tizenegy európai test­vérpárt küldöttsége vett részt a tanácskozáson. Lengyel elv­társaink is, a testvérpártól; megbízásából felszólalók. így Fock Jenő elvtárs is állást foglalt a nemzetközi kommu­nista mozgalomban a Kínai Kommunista Párt egységbon­tó tevékenysége következtében előtérbe került kérdésekről. Kialakult az az egységes állás pont, amelyet Gomulka elv­társ így fogalmazott meg: „a KKP állásfoglalása egészében arról tanúskodik, hogy vezetői nem azért folytatják a vitát más pártokkal, és dolgoznak ki külön platformot, hogy a valóságot keressék, s végül is közös álláspontra jussanak a többi pártokkal, hanem azért, hogy szakadást idézzenek elő.” 17 nnek a megállapításnak megfelelően a lengyel elvtársak is és a testvérpártok küldöttei is hangoztatták, hogy elő kell készíteni a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozását, amely­nek fő feladata, hogy a mar­xizmus—leninizmus elvei alap ján erőfeszítéseket tegyen a testvérpártok egységének és szolidaritásának helyreállítá­sára, megerősítésére. Nemes János DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út 11. Telefon: 15-32. 15-SS; 17 őrá után: 60-11 Belpolitikai rovat: 31-83. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs. Hunyadi út U. Telefon: « 15-32, 15-33, 80-00. ___ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz. Felelős vezető: Melles Rezső, Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft Indexszám: 25 054. /^» M > M a M« M ^ t V Csütörtökön ejssaka árnyékba borul a Hold Teljes holdfogyatkozás lesz szerdáról csütörtökre virradó éjszaka. A Föld árnyéka 0 óra 09 perckor fekszik rá a telihold keleti peremére. Ezután az árnyék tovább vonul nyugat felé, a Holdnak mind nagyobb felülete sötétedik el és ölt magára vöröses fátyolt. Egy óra 15 perckor már az utolsó keskeny csík is beleolvad ebbe a vörös foltba. Tulajdonképpen ekkor következik el a teljes holdfogyatkozás, amely 2 óra 56 percig tart. Ekkor ismét először a Hold ábrázatának keleti pereme világosodik lei, ezután az árnyék mind tovább vonul vissza, és 4 óra 03 perckor már újból a teljes holdtányér ragyog majd felettünk. A teljes holdfogyatkozás eléggé ritka jelenség. Nálunk már évek óta nem volt megfigyelhető és újabb ismétlődésére I a közeljövőben sem számíthatunk. SZÍNHÁZ I Mcta és a „harmadik világ“ De Gaulle „Latin-Amerikában a fran­cia államfőről alkotott kép teljesen megváltozott. Nem­rég még erősen bírálták De Gaulle-t, s a többi közt őt tették felelőssé azért, hogy a Közös Piac a volt francia te­rületeket előnybe helyezte Latin-Amerikával szemben. Újabban Latin-Amerika arra számít, hogy De Gaulle alkal­mas szövetségesévé válhat az észak-amerikai befolyás kor­látozásában” — a Handels­blatt bogotai levelezője írt így az év elején, jelezve azt a vál­tozást, amely azóta — különö­sen De Gaulle mexikói útja nyomán — egyik legtöbb tár­gyalt témája a világisaj tónak és a diplomáciának. Az ame­rikai sajtó, épp az említett be­folyásit féltve, különösen éle­sen reagált a francia terjesz­kedés új irányára. Washing­tonnak elég baja volt a Gou- larthoz hasonló, nemzeti ér­dekeket képviselő burzsoá kor­mányokkal. Ezek a „kubai vö­rös veszedelmet” sem akarták elítélni a kellő eréllyel, mivel­hogy a szocialista Kuba elle­nezte az Egyesült Államok „haladási szövetségéin, segély­programját, egyszóval szintén teljesen új manőverét e kon­tinensen, ahol féüszázada há­borítatlanul uralkodott. Most a francia neokolomaiizmus — Washington pár éve még ösz­tönözte, sürgette erre nyugat­európai partnereit — vissza­adja a régebbi, az amerikai terjeszkedéstől kapott pofono­kat: De Gaulle szavatolt antd- kommunizmusa, Ameri(ka-elle- nességével párosulva, kitűnő harmadik útnak tűnik Latin- Amerikában. Ettől lett ideges Amerika, bár tőke jelenlétének méretei mellett eltörpül a francia behatolás. Franciaország valóban lé­nyeges fordulatot hajtott vég­re a volt gyarmatain kívüli „harmadik világ” végében. A nyitánya ennek az emlékeze­tes iráni látogatás volt, foly­tatása a délkelet-ázsiai francia „visszatérés” a semlegesítési terv lobogója alatt, s aztán a „kiszámíthatatlan Charles” legutóbbi és ősszel folytatandó latin-amerikai körútja. A Fi­nancial Times már De Gaulle januári sajtókonferenciája után „új gaulleista külpoliti­káról beszélt, amelynek leg­fontosabb oldala, hogy nagy súlyt helyez a gyengén fejlett országokra”. Az angol szaklap a maga szóhasználatával, ki­fejezi a francia kihívás lénye­gét az amerikai hegemóniával szemben. „Franciaországnak mind politikailag, mind gaz­daságilag megvannak az esé­lyei, hogy sikerrel játszhassa a harmadik világ bajnokának szerepét. Politikailag a semle­gesség mellett való kiállása és az a készsége, hogy szembe­szálljon az USA-val, szemláto­mást vonzó a gazdaságilag gyengén fejlett országokra, különösen pedig Latin-Ameri- kára” — állapította meg a Financial Ttimes. Ez a semle­gesség melletti kiállás, azaz a semlegeseégi törekvések tudo­másulvétele (amit Duliles után sem tud igazán magáévá ten­ni az amerikai külpolitika), az ilyen értelmű indokínai meg­oldás javaslása, ami másutt is vonzó a harmadik világban, kétségkívül a francia külpoli­tika reaűistás-áméköből faikad. A k&át-ástaían gyarmati hábo­rúitól alighogy megszabadult Párizs láthatólag sokat tanult; bár ha felejteni is szokott, beavatkozáskor vagy épp most mint nemrégiben a gaboni na gyón is régi — gyarmatosítói amikor felfüggeszti a Tunéziá­nak nyújtott segélyt, megtor­lásként a francia földtulajdo­nok államosításáért- S persze, az is most derült ki Genfben a világkereskedelmi értekezle­ten, hogy bár sok vonatkozás­ban sikert aratott a januári De Gauite-sajtókonferenciával egyidőben közzétett francia terv, Genfben mégsem lett „De Gaulle-menet”, mint még a megnyitáskor is hangoztatta a francia kormánysajtó, sőt Párizsnak szegezték azt a kö­vetelést, amit az új gaulleista külpolitika elkerülni akart a volt francia gyarmatok ked­vezményezett helyzetének fel­számolását. És a sajtópolitika? Ismertette, hogy a gyengén fejlett országok körében nép­szerű jelszó jelenleg a „Trade not aid”, vagyis kereskedel­met, nem segélyt. Legalábbis elsősorban kereskfedeltnet. Tény, hogy Franciaország jog­gal hivatkozhat arra: a nyuga­ti viliágban ő nyújtja aránylag a legbőkezűbben a gazdasági segélyeket a gyengén fejlett országoknak. De, mint az Eco­nomist írta, „Párizsban senki sem gondolja komolyan, hogy minden olyan ország, amelyet De Gaulle az ősszel meg fog látogatni, Mexikóhoz hasonló­an, 150 millió dolláros hitel­ben részesülhet. Az ortodoz pénzügyi tanácsadók pillanat­nyilag ellenzik a fejlesztési segélyek minden növelését, de a dinamikusabbak is csak ar­ra gondolnak, hogy a segé­lyekre fordított összeg általá­nos növelésének keretében át­csoportosítást hajtshnak végre az Afrikán kívüli területek javára." Márpedig a jó diplomácia útja arannyal van kikövezve — ismert mondás ez Párizs­ban is. Az új irányvonalnak tehát nem elég szilárd alap csupán az a politólkad szüksé­gesség, ami De Gaulle-t miután szinte „felszámolja” szövetsé­geseit, új szövetségeseit, új szövetségesek keresésére ser­kenti. Persze Franciaország ré­széről sürgető gazdasági szük­ségesség is ez az új irány. Az ország új értékesítési lehető­séget kíván biztosítani a har­madik világban, s már nem­csak a frankövezetben, Ha a tavalyi francia kereskedelmi mérleget megnézzük, azonnal szembetűnik a 3,7 milliárdos deficit, szemben a korábbi évek aktívumával. Különösen romlott a mérleg a közös pia. ci országokkal való forgalom­ban. Az a küzdelem, amelyet a De Gaulle kormány a stabi­lizációs terv keretében folytat a bérrögzítésekért, hogy hely­reállítsa a francia ipar egy­két év előtti versenyképessé­gét a Közös Piacon belül és kívül, amellett, hogy növeli az országon belüli politikai fe­szültséget, láthatólag, a fejlett piacok tekintetében nem bíz­tatja sok jóval a gazdasági szakértőket. Kétségtelen tehát, hogy a De Gaulle-i fordulat­ban döntő szerepe van annak a feltételezésnek, hogy miután Franciaország majd hárommij.- Idárd frankkal többet impor­tál a harmadik világból, mint oda elad, legalább olyan szint re hozhatja exportját e szek­torban, mint mondjuk Nagy- Britannia, amelyik megközelí­tőleg egyforma exportot és im­portot bonyolít le a területek­kel. Ezért próbál hát De Gaulle minden eszközt megra­gadni a piacok kiszélesítéséi-e, a harmadik világ megnyerésé­re. De ennek sikeréhez a látha­tólag kedvező fogadtatásra ta­láló Amerika-ellemesség mel­lett a közös piaci korlátokon is változtatni kell. Egy neoko- loniahsta legyen valóban fo­gékony a változások iránt: Genfben is kitűnt, hogy csu. pán azok a felismerésék, ami­ket Párizs az amerikaiakkal szembeni terjeszkedési és po­litikai harcból leszűrt, még nem elegendők, s hogy a gyar­mati kort idéző kedvezménye­zett zónák meglehetősen rossj fényt vetnek a harmadik vi­lág „új bajnokára”. Avar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents