Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
1964. MÁJUS IT Egymásra találtak Sokáig kell várakozniok a betegeknek NEB-vizsgálat a körzeti orvosi ellátottságról A Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizgsálatot tartott a körzeti orvosi ellátottságról. Egy híján negyven orvosi rendelőt vizsgáltak meg. zömmel vidéken. E vizsgálat kétoldalú volt: a népi ellenőrök nemcsak a betegek panaszaira voltak kíváncsiak, hanem az orvosokéra is. Tű ságasan elfoglaltak az orvosok Kezdjük az utóbbiakkal! Amint a vizsgálatok feltárták, a körzeti rendelők zsúfoltak, s több helyen nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. (Mecsekaljai, Szigeti úti rendelők.) Van ahol ún. szükségrendelőt használnak, mint például Diósviszlón. Mindez arra mutat, hogy több pénzt kell adni az egészségvédelemnek, noha eddig sem folyósítottak keveset. Sellye község körzetében például, csupán községfejlesztési alapból szülőotthonra és orvosi lakásra 80 ezer, mentőállomásra 280 ezer, SZTK-rende- lőre plusz 3 újabb orvosi lakásra 600 ezer forintot köl-, töttek az elmúlt öt évben. Kishiján egymillió forint, és még ez is kevés. Több vidéki rendelő nehezen íűlhétőnek bizonyult; Pécsett, a déli városrész orvosi ellátottsága sok kívánnivalót hagy maga után. Uj felnőtt és gyermek körzeti orvosi rendelőket kellene itt építeni. A rendelők felszereltsége általában korszerű és jó. Pécsett még 3 ezer lakos sem jut egy körzeti orvosra, vidéken több a háromezernél. Vidéken szembeötlő az orvosok túlságos elfoglaltsága. Napi 100—150 beteggel kell foglalkozniok, helyettesítés ese tén kétszer ennyivel. Az átlagos vidéki orvosnak 3—4 községet kell ellátnia, ami min deliképpen sok. Az aprófalvas Baranya kedvezőtlen helyzetben van ebből a szempontból, nem beszélve az útviszonyokról. Megnehezítik az orvosok m nkáját a felelőtlen betegek is. Bár nem általános, de gyakran előfordul, hogy agresszívan lépnek fel az orvossal szemben, táppénzkiírást vagy olyan gyógyszert követelve, amit maguk elképzelnek. A betegek 5—20 százaléka indokolatlanul veszi igénybe az orvost. Mindez akkor a legbosszantóbb, ha feleslegesen hívják ki a lakásukra. Kirívó példája volt ennek Mohács, ahol a lakásra hívott orvos hűlt helyét találta a páciensnek. Mint kiderült, a „súlyos beteg” elment a ci- pőböltba vásárolni. A túlterheltséget új körzeti orvosok beállításával lehetne megszüntetni. Mint a NEB megállapította, ennek két akadálya van: egyrészt kevés a vidéki orvoslakás, másrészt a végzett fiatal orvosok közül sem mindenki lelkesedik a falusi munkáért. Azok a diplomások, akik a falusi orvoslakást hiányolják, a városban ellaknak még albérletben is. Küldözgetik a betegeket Most a betegek panaszai alapján írunk. Mindenekelőtt a hosszú és idegtépő várakozást kifogásolták, amely különösen a vidéki rendelőkben szembeötlő. Ezt már az előbbi adatok is illusztrálták. Pécsett a Városi Rendelőintézet hírhedt ebből a szempontból, s ezen a problémán 1967-ig, az új- mecsekaljai rendelőintézet felépítéséig nem lehet gyökeresen változtatni. Részeredményeket azonban elérhetünk, ha minden osztályon bevezetik a betegek érkezési sorrendjén alapuló blokkolási rendszert, valamint elhatárolják a régi és új betegek kezelésének időpontját. Mint a NEB megállapította, ilyen kezdeményezés a gyermekgyógyászaton és röntgenosztályon már tapasztalható. Bár az elmúlt években az orvosi körzethatárok közelebb kerültek a betegek érdekeihez, még mindig sok a kívánnivaló. A körzethatárok még ma is inkább a közigazgatáshoz, nem pedig a betegekhez igazodnak. Így fordulhat elő olyan furcsa helyzet, hogy az ún. Lajos-tanya Csányoszró- hoz tartozik, noha Sellyéhez lényegesen közelebb fekszik, nem beszélve arról, hogy a gyógyszertár is az utóbbi helyen található. Amint a vizsgálat megállapította, Pécsett, a körzeti orvosok a belgyógyászati panaszé betegek 30 százalékát feleslegesen küldték szakrendelésre. Vidéken is gyakori ez. Persze, hozzá kell tenni, hogy olykor a betegek fenyegetőzése, követelőzése a küldözgetések oka. S ha már a szakrendeléseknél tartunk, megállapíthatjuk, hogy ezzel is probléma van. ti. nincs megfelelő dokumentáció a szakrendelések diagnózisáról. Ennek hiánya több felesleges, párhuzamos vizsgálatra vezet, s ez ismét megnyújtja a várakozási időt. Különösen a Városi Rendelőintézet urológiai és szemészeti osztályán gyakori ez. Segíteni akarnak Amint a népi ellenőrök jelentéseikben megállapították, a felsorolt hibákon segíteni lehet, csak akarat és több ellenőrzés kell hozzá. Elégedetten tették hozzá, hogy a helyzet alapjában véve jobb volt, mintsem várták. Különösen azt tartották örvendetesnek, hogy egyik körzeti orvosnál sem találkoztak etikai problémával. A vezető egészségügyi szervek javítani kívánnak a jelenlegi helyzeten. A megyei tanács egészségügyi osztálya bővíteni akarja vidéki mozgó szakorvosi hálózatát, Pécsett pedig ún. gondozó hálózatot terveznek létrehozni az orvosi körzetekben, a betegségek megelőzésére és felkutatására irányuló feladattal. Az új intézkedéseket minden bizonnyal örömmel fogadja majd a megye lakossága. — Magyar — „Az élővilág fejlődéstörténete“ címmel ismeretterjesztő kiállítást rendezett Pécsett a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya. Városunk a harmadik hely az országban, ahol bemutatják az érdekes, tanulságos anyagot. A kiállítás főleg az em- berréválás folyamatáról ad szemléltető, közérthető képet. Az érdeklődés, a látogatottság ennek megfelelően igen nagy. A, kiállítás, a múzeum Rákóczi út 15. szám alatti helyiségében, május 31-ig tekinthető meg a szokásos nyitvatartási időben. AUTÓVAL JÖTTEK Szegedről és körülnéztek a lakásban. A konyhában ketten voltunk a kis húgommal. Viki mellém húzódott. Az egyik bácsi áthívta a szomszédasszonyt. A nénihez beszéltek, minkét csak néztek. — Fürdessék meg mind a kettőt és csomagolják össze a holmijaikat, — mondta a néninek. — A szennyes ruhákat is mossák ki, mi délutánra visszajövünk. Nem tudtuk, mi történik a lakásban, nagyon megszeppentünk. A bácsi észrevette, hogy sírunk mind a ketten. Megsimogatta a hajamat és vígasztalt bennünket: — Elmegyünk kirándulni ... Jó sorotok lesz, majd meglátjátok. Délutánra visszajöttek. A szomszéd néni nagyon aranyos • volt, majdnem olyan, mint a mi édesanyánk. Tisztába öltöztetett bennünket, még útravalót is adott. Sírt és integetett, amikor elindult az autó. EZEN A NAPON véglegesen széthullott egy család Csongrádön. Az édesanyát néhány hónappal előbb kísérték ki a temetőbe, a három nagyobb leány a maga útját járta szerte az országban, az apa pedig ott Csong- rádon. Egyedül az apának lett volna módja a két kis árvával törődni, de ő más utakat választott. A nyolcéves Erzsiké és a hatéves Viki élt, ahogyan tudott. — Mit ettek? — kérdezgetem a leányt. — Amíg az édesanyáméit, megtanultam, hogyan kell paprikás krumplit főzni. Azt főztem, amikor éhesek voltunk. A kis Viki nagyon szerette az én főztömet. A fekete gépkocsi a szegedi gyermekotthonba vitte Erzsit és Vikit. Szegeden mindössze három hétig tartották a két kis árvát, majd Berettyóújfaluba kerültek, a gyermekotthonba. Jó ellátást és finom ételeket kaptak és mindennap járhattak iskolába is. Amikor Erzsi elvégezte a nyolcadik általánost, a debreceni ruhagyár kihelyezett üzemében a nőiszabó-mes- terséget tanulta ki. Vikit gimnáziumba küldte az intézet. Az évek teltek és ők mindinkább egyedül érezték magukat. A testvérek? Az apa? Nem tudtak semmit senkiről. — TUDTAM ÉN, hogy nem maradok örökké egyedül. Éreztem, hogy nekem is vannak testvéreim. Ök nem hagynak el engem és Vikit se. Kellett, hogy megtaláljuk egymást. Tudom, hogy milyen kicsi ez az ország, de ilyen esetben oly nagy, mérhetetlenül nagy . .. Az intézet vezetői levelezni kezdtek és végül megtudtuk, hogy itt Komlón él két nővérem. Jött is a levél Marikától: „Gyere Erzsikém, szeretettel várunk rád!” Nehéz volt elválni az intézettől, ahol mindent és mindenkit megszerettem. A lelkemben mégis vágytam valamire. Ügy éreztem és még ma is úgy érzem, hogy az édesanya korholása jobban esett volna néha a világ legaranyosabb vigasztalásánál is. Meg nem sérteném ezzel nevelőimet, támogatóimat, de most mégis kibuggyant belőlem ... Utaztam, és megérkeztem Komlóra. Átöleltük egymást Marika nővéremmel. Félóráig el sem engedett. Sírtunk és nevettünk. A MEGTALÁLÁS boldog pillanatai sem tartanak örökké. Az élet tud kedves is lenni, szép is, csúnya is, de mindig megy előre, s ebben a menetben benne kell lennünk, bármilyen a kedvünk, a hangulatunk. Állás, munka? Itt Komlón-e vagy vissza Berettyóújfaluba? Marika marasztalta a kis testvért: — Szerzünk állást, szerzünk lakást is. Nem szabad még egyszer elveszítenünk egymást. Együtt mentek el a Helyiipari Vállalat központjába, ahol sok varrónő dolgozik. Legtöbbjük betanított munkás. Bíztak benne, hogy a szakképzett munkásnőre még inkább szükség lesz a vállalatnál. Körülbelül így pergett le az állás keresése: Beléptek az igazgató előszobájába, ahol egy fiatal nő fogadta őket, talán olyan idős lehetett, mint Erzsiké. — Az igazgató elvtársat keressük — mondták. — Milyen ügyben? — Felvétel miatt. — Arról szó sem lehet, így is sokan vagyunk. — Mikor lehetne mégis? — Talán jövőre, akkor bővítés lesz. — Mégis szeretnénk beszélni az igazgató elvtárssal. nyelű merőkanállal szürke löttyöt rakott át a malteros ládába; majd társával kézbevették a ládát és vitték a kőinűveseknek. — így lettem malteros- leány ezen az építkezésen. Ne értsen félre, a munkát soha életemben nem kerültem deltát az intézet szakmát ;:dott a kezembe, azt nagyon megszerettem ... Nem lehetett sokáig beszélgetni, a habarcskeverő telepről idevezető csövek egyenletesen „nyomják” a szürke lágy maltert. Erzsinek és társának éppen olyan egyenletesen szállítani kell tovább a kőművesek keze alá, mert másképpen megáll az egész láncolat. így megy ez kora reggeltől délután ötig. Megígértem a lánynak, hogy elmegyek a Helyiipari Vállalat igazgatójához és elmondom problémáját. ÉN IS VÁRAKOZTAM az előszobában. Igaz, nyitva állt az igazgató ajtaja, s az előszobában nem volt senki, így intettek, hogy várjak, amíg befejezik odabenn. Elmondtam sorjában mindent. Erzsiké egész életét. Azt ,is, hogy jártak itten, de nem jutottak be a párnázott ajtó mögé. Az igazgató arca meg sem rebbent. — Nem volt felvétel, — mondta —. Iratkozzon fel, esetleg később ... — Valami közelebbi ígéretet nem tudna mondani? Széttárta kezét, — én úgy éreztem, hogy minden érzelem nélkül tette ezt, s tudatja velem is, hogy ne zavarjam már tovább. Nem akartam erőszakoskodni; de valahogy nem így képzeltem el. így, a nyilvánosság AZ ORSZÁG SZÉF.ÉN Az országút mellett, közvetlenül az árokparton szürke határkő áll. Az innenső oldalán ez áll: MNK. Azaz Magyar Népköztársaság. A túlsó oldalon búzatábla. Az már Jugoszlávia. Pár száz métert fut az út így közvetlenül a határ mellett, aztán a nyomsáv kicsit kikanyarodik, hogy helyet adjon a falunak. Az iskola mellett néhány gyerek rúgja á bőrt, ha kicsit nagyobbat rúgnának a labdába, már Jugoszláviában kötne ki. Ez Udvar. Nevezik ugyan Uü/ard-nak is, Udvárdnak. sőt még Udvari-nak is, de a hivatalos igazi neve mé- g! csak Udvar. A legutóbbi r.i "■ámlálás adatai szerint 303 lakosa, van. A tanácselnököt Ribli Jósé? n?k hívják. Azt mondja örül. hogy ilyen falu- bi: d gc-zhat, mint Udvar. — Miért? — Majd meglátja, elme- , gyünk egy-két házhoz. A irkccság zöme német, i:'. : .b része felvidéki magyar. Jellegzetes, keresztbe épített istállós, zárt elsőudvarú német házak sorakoznak egymás mellett. Az ember végigmegy egy falun megnézi a házakat és nemcsak azt tudja, hogy milyen nemzetiségű a lakosság, de azt is: szegény falu-e, gazdag-e. Udvar sohasem lehetett 6zsegény falu. — Nem bizony, — mondja az elnök — most sem az. — A határ közvetlen közelsége nem okoz problémát? Kiderül, hogy nem. Egyetlen probléma van csak: a libák fittyet hányva nyomsávnak és országhatárnak, átgyalogolnak néha vidám lakmározásra Jugoszláviába. S ha már egyszer átmentek át sem lehet utánuk menni — ámbár egyszer már előfordult, hogy valaki átszaladt a malaca után és visz- szahajtotta. De az már régen volt. S persze a „határsértő” libák tevékenysége nem tetszik a jugoszláv szomszédoknak. De most már megegyeztek: szigorúan megbüntetik, aki nem vigyáz eléggé a libáira. Hát csak ilyen határ- problémák legyenek .mindig! — Persze akadnak nagyobb dolgok is, szerencsére elég ritkán. — Éspedig? — Tudja az itteni lakosság olyan önkéntes határőr féle. Körülbelül két hónapja jelent meg a Népszabadságban egy tsz könyvelő fényképe, akit sikkasztásért körözött a rendőrség. A postás reggel látta a fényképet, s délelőtt megjelent a faluban az illető. — És? — Bekísérte a postára és értesítette a határőrséget. Még ezt mondja, meg is áll egy ház előtt. Int, hogy menjünk be. Itt laknak Kosikék. A családból hárman dolgoznak * fcsz-ben, a kilencven éves dédpapa meg a tsz-ből ment nyugdíjba. Sorolják a munkaegységüket. A két férfié jóval több háromszáznál, a fiatal Ko- siknéé 226. — Jó a jövedelem? — Harmincegy forint munkaegységenként, elég kevés! Persze azért jól élnék. Igaz. sokat is dolgoznak, de mégis ők vettek először tv-t a faluban. S a háztájiban öt szarvasmarha. — Hogyan tudják takar- mányozni? — A tsz-től is kapunk, ami meg hiányzik, azt meg lehet szerezni az állami gazdaságtól, vízügyi igazgatóságtól. — Mindenkinek ennyi háztáji állata van? — Ebben a faluban majdnem mindenkinek. Egy kicsit még beszélgetünk a tsz dolgairól. Az őszhajú Kosik a régi agronó- musról beszél meg az újról. Hogy ezzel az újjal mennyivel jobb dolgozni. Ez leszáll a kocsiról és megkérdezi az idős tapasztalt parasztok véleményét. Az előtte levő soha nem kérdezte meg. — Pedig nekünk azért csak van tapasztalatunk, földben dolgoztunk mindig. Pár házzal odébb épül a falu első fürdőszobás háza. Itt lakik ívik Mihály tsz- tag meg a fia Károly, ö állami gazdasági dolgozó. — Hogy a ház mennyibe kerül? Pontosan nem tudnám megmondani, de nézze meg azokat a köveket. Nagy harsányból hozattuk, maga a fuvar belekerült négyezer forintba. A házon már rajt a tető, nézegetjük a beosztást. Szép, világos, tágas, kényelmes ház lesz. Az elnök odasúgja, hogy az idősebb Ivikné úgy dolgozik a tsz-ben. mint egy férfi. S ez az egész család nagyon dolgos. Megnézzük a háztájit is. Szerződött hízóbíkák, két tehén, növendék — összesen hét szarvas jószág, öt koca! — Képzelje el, mit kell ezekkel dolgozni — mondja ívik Károly. De az állatok szépek — s kell is, hiszen a ház sok pénzbe kerül. A kapun kívül még azt mondja az elnök: Akár hiszi, akár nem, itt majdnem minden családnak megvan a hatvan-hetvenezres takarékkönyve. Nagyon szorgalmas nép ez. A fiúk most hagyták abba a futballt. — Soha nem repül át Jugoszláviába? — De egyszer már átrepült. — S hogyan hoztátok visz- sza. Rejtélyesen mosolyognak. Mindenesetre nyom nem maradt utána — mondja egy kilencéves forma fekete — Ne zavarják ilyen ügygyei ... Kifordultak a szobából és elmentek, anélkül, hogy elmondhatták volna életbevágó gondjukat. EZUTÁN TALÁLKOZTAM in is Erzsivel a Zobák-aknai ' ótelep építkezésén. Hosszúelőtt mondom el még egyszer ennek a kis árva lánynak, Kása Erzsébetnek az életét és kérését, aki szeretne itt maradni nővérei közelében, akiket végre megtalált és szeretne szakmájában dolgozni. Gazdagh István Útjavítás, csatornázás Szigetváron Ebben az évben mintegy 2 millió 800 ezer forintot fordítanak az uta* javítására Szigetváron. Ezzel egyidőben felújítják a vízvezetékeket, illetve új csővezetéket raknak le. Ehhez a lakosság 50—>70 ezer forint társadalmi munkával járul hozzá. A feljavított utak mentén az Anna köz, Flórián tér, Arany János utca, Miklós utca, Kossuth Lajos tér, Árpád utca stb., a lakosság »társadalmi munkával zöldsávot létesít. A Rákóczi utcában új vízvezeték- csöveket raknak le, s ezzel egyidejűleg az útburkolatot is felújítják Foto: Bajczy
