Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

\ T 1964. MA JUS 14. NAPLÓ' 3 Hamarosan megjelenik az üzletekben a zöldborsó Egyenletesnek ígérkezik az idei zöldségellátás Magasra szórja sugarait a Köztársaság téri szökőkút Vigyázat! Útépítési Néhány hete jelent meg az első zöldáru a piacon, s inár az éttermek étlapjára állandó jelleggel felkerültek a vita- mindús ételek. Az igazi sze­zon azonban csak egy hónap múlva kezdődik, de már mast érdemes megnézni, milyen lesz az idei zöldségellátás. Bognár Jánoshoz, a MÉK diszpozíciós csoportvezetőjéhez fordultunk kérdéseinkkel. — Az idén három héttel ké­sőbb került üzleteinkbe zöld­áru. tnirrt tavaly, de kelká­posztából máris naponta 20 mázsát adunk el, salátából pe­dig 20 ezer fej a napi adag, sóskából 5 mázsa, retekből 12—15 ezer csomót fogyaszt a megye. Ezekből az árukból bőven kielégítjük az igénye­ket. Zöldhagymából azonban nincs elegendő, lassabban fej­lődött á\ kedvezőtlen időjárás miatt. Egyelőre a napi 14 ez­res igény helyett csak 10—12 ezer csomód tudunk adni. Cso­mó*! gyökér.zöldségre még nem nagy az igény, «készletből futja. — Hány termelőszövetkezet­tel kötöttek szerződést? — 128 termelőszövetkezettel termelési, négy állami gazda­sággal szállítási szerződést kö­töttünk. Az fmsz-en keresz­tül 1223 egyéni termelővel ál­lunk kapcsolatban. A vállalat évi felvásárlási terve 3601 va­gon, ebből 1683 vagon zöld­áru. A megye lakosságának ellátására 75 vagon új bur­gonyát, 910 vagon étkezési burgonyát, 190 vagon vörös­hagymát, 140 vagon fejeská­posztát, 110 vagon paradicso­mot, 610 vagon egyéb zöld­ségfélét: zöldpaprikát, kelká­posztát, karalábét, céklát, zel­lert, sárgarépát, borsót, főző­toköt, uborkát, dinnyét szállí­tunk. Az igényeket teljes mérték­ben tudjuk fedezni. Gyümölcs- kész’ettel kissé rosszabbul ál­lunk. a megye nem gyümölcs- termő vidék, s az őszibarack, málna, eper kivételével be­hozatalra szorulunk más me­gyékből. Az országos eredményektől függően valószínű 15 vagon körtét, 180 vagon téli almát, 20 vagon nyári almát hozunk be. Egyes cikkekből — saláta, zöldborsó, kelkáposzta — fe­leslegünk van, s küldhetünk Budapestre, sőt külföldre is; az NSZK-ba, NDK-ba, Auszt­riába és Csehszlovákiába. Jó égy hete jelent meg a kel­káposzta s máris 405 mázsát küldtünk külföldre, salátából pedig 35 ezer fejet. Ezen a hé­ten újabb 350—400 mázsa kelt és 50 ezer fej salátát expor­tálunk. A későbbiekben vár­ható még, hogy 50—60 vagon uborkát, valamint zöldpapri­a választásba a fiú, a lány szeszélyes ambíciója. így volt ez a Koronczay- esaládban is. Hiszen a két fiú­testvér közül eleinte éppen Jöáfcát érdekelte legkevésbé az „orvostudomány”. Viszont annál jobban az az aranysár­gára féstett homokfutó, ame­lyiken az orvospapa naponta kocsikázott ld betegeihez. Ha csak bele nem szólt a tanulás, Bzinte állandó utasa volt a esézának, s ami ezzel járt, kényszerű látogatója a bete­geknek is. Szívesen emléke­zik vissza rá: — Leggyakrabban a sommá­sokhoz, a grófi puszta szegé­nyeihez látgatturik el. Nem Cziráky gróf parancsára, ha­nem a sommások kérésére. S egyre sűrűbben, amilyen sű­rűn a betegség látogatta őket. Emlékszem, valami tágas paj­ta vagy istállóféle volt itt apám alkalmi rendelője. de sokszor még az is szűknek bi­zonyult a „rendelőérákom”. Néhanapján beléphetett apja oldalán a kastélyba is, hogy gyerekésszel is elcsodálkozzék a beteg és a betegség közötti különbségeken. A legjobban mégis azon álmélkodott el, hogv az édesapja itt sem kö­rű Lrnényeskedett a vizsgálat­tal. — Soha nem tett különbsé­gi beteg és beteg között — kát, zöldhagymát, fokhagymát és fejeskáposztát is adunk ezeiknek az államoknak. — A csúcsforgalom idejére vannak-e megfelelő raktáraik, ahol az áru frissen marad? — Raktározási lehetőségünk Pécsett elfogadható. Tavaly kezdte meg üzemelését a 200 vagonos új tárházunk, amely Pécs és környékét ellátja. A komlói kirendeltség raktára viszont szűk, nehéz megköze­líteni. A tanács próbál segí­teni, s egy felvonulási épüle­tet bocsát rendelkezésünkre. Mohácsion, Siklóson hasonló a helyzet, kevés árut tudunk el­helyezni. — Szállítási nehézségek za­varhatják majd a folyamatos ellátást, különösen a csúcsfor­galomban. Az Autóközlekedé­si Igazgatósággal jó a kapcso­latunk. A csúcsforgalomban 75—80 gépkocsit foglalkozta­tunk, mégsem elegendő, két­szer, háromszor ennyi kell. Főleg amint megkezdődnék a nagy fuvarozások az ország minden részébe. Ilyenkor na­gyon megérezzük, ha egy ko­csi valahol az úton meghibá­sodik. Lassítja aiz áruszállí­tást, az ellátást az is, hogy a zöldséget kint a termelőnél kell átvenni, a göngyöleg kü­lön kiszállításával így lénye­gében három kocsit kell meg­emlékszik vissza, majd hamar hozzáteszi: — azaz mégis csak voltak különbségek. A som­másoktól, a cselédektől soha­sem fogadott el pénzt. Pedig gyakran átjárogattak a hiva­talos rendelőbe is. Idős Koronczay Józseg egy­re jobban beavatta fiát az or­vostudományok ábécéjébe. Még kis elemista volt, amikor kígyókat, békákat boncoltatott vele, szigorú felügyelettel. És ötödik gimnazista volt, amikor először bízta rá az apja egy könnyebb baleseti sérülés utó­kezelését. Egy ezüst ötpengöst kapott érte a hálás „páciens­től”. Ilyen előzmények után jutott el az emlékezetes napig, a pályaválasztás főpróbájáig. Egy önképzőköri pályázaton adták fel neki és jónéhány társának a pályázat címét: — „Mi szeretnék lenni és miért?” Másodmagával osztozkodott az első dijon, de a legnagyobb kitüntetést mégis az apad kéz­fogás jelentette a számára. Az igazi, a mindenek feletti ki­tüntetést, az útrabocsétást je­lentette ez a kézfogás. Az érettségi utáni utolsó diákvakáció napjait a fehér­vári közkórházban számolgat­ta. Az intézet szigorú főorvo­sa már az első napon maga elé hívatta: — „Ha orvos akarsz lenni fiam, akkor ne­ked is ott kell kezdened, .ahol mozgatni; göngyöleget kivin­ni, az árut behozni, majd az elosztás után az üzletbe szál­lítani. — Milyen zöldáru jelenik meg mostanában? — Az eddig megjelent zöld­áru alapján megállapítottuk, hogy a múlt évinél jobb a minőség a kis fagyás ellenére is nagyon szép, egyöntetű az áru. Reméljük a későbbiek is hasonló minőségben jutnak a vásárlókhoz, öt-hat nap múl­va megjelenik a korai kara­lábé, egyelőre darabos, majd csomós áruként, 8—10 nap múlva „befut” a zöldborsó is. Lesz bőven. Az idén lényege­sen előbb érkezik meg a pap­rika és a paradicsom; leg­alább két héttel a szokottnál, ugyanis nagy területen hasz­náltattunk fel tápkockát a szerződéses gazdaságokkal. A megyében kevés a hajtatóház, ezzel ellensúlyozunk, így old­juk meg a korad paprika és paradicsom érkezését. Ameny- nyire csak lehet, megnyújtjuk a zöldáru időszakát, egész nyáron biztosítjuk a retket, a zöldhagymát, a fejes salátát, a paprikát, karfiolt, paradicso­mot. A káposztafélékből a kelkáposzta és a fejeskáposz­ta együttesen kora tavasztól késő őszig nem tűnik el az üzleteikből. valamennyien kezdtük. Leg­alul”. Ifjú Koronczay József ott kezdte hát. Segédkezett az ápolóknak, a műtősöknek, s némi borzongással még a kór­bonctani „alja” munkában is edzegette magát a leendő nagy hivatásra. Sablonos lenne felsorolni az egyetemi évek eseményeit, folytatom hát onnan, amikor ifjú Koronczay József tanár­segéd a fogszakorvosi, a szájsebészi prakszis mellé a fogtechnikusi segédlevelet is megszerezte. Meg is rökönyö- dött kicsit, amikor megje­gyeztem: A műfogakat, a pro­téziseket készen kapják, ml szükség van akkor erre a „szakmára” is? — Mindössze „csak” annyi, hogy enélkül nem is lehet igazán precíz fogszakorvosi munkáról beszélni, — mon­dotta —. A műfogakat a pro­tézist nem szalagon gyártják, hanem szakorvosi rendelésre, s itt találkozik nagyon is megfogalmazott érdekeinkkel a „szakma” elsajátítása. — És a szájsebészet? Úgy hallottam, itt is előfordulnak négy-öt órás orvosizzasztó, idegfeszítő műtétek? — Bizony előfordulnak. Hi­szen miről is van szó? Nem csupán a sikeres sebészeti be­avatkozásról, hanem sok más egyébről is. Mindenekelőtt a torzító sérülések, a tumoros megbetegedések helyreállítá­A feliratnál gépkocsiveze­tőnk lelassít. A frissen leszórt zúzalék ráragáb, majd siste­regve ismét lehull a kerekek­ről. Uj úton járunk Szigetvár és Nagybajom között. Előttünk úthengerek, bitu­menpermetező kocsi, UTOS- traktor és tíz barnára sült munkás, akik lapátokkal szórják a kavicsot az útra. Az első felvilágosítást Sza- lontai Lajos építésvezető adja meg. — A Pécsi Közúti Üzemi Vállalat szigetvári építésveze­tősége területén ez évben 29 millió forint értékű munkát végzünk. Útkorszerűsítéseken, kisebb termelőszövetkezeti utak, hidak építésén dolgo­zunk, ezenkívül százezer négyzetméter utat portalaní- tunk. Két legnagyobb építke­zésünk a szigetvár—nagyba­jomi és a szigetvár—dráva- foki út korszerűsítése. Terü­letünkön összesen 114 ezer négyzetméter útburkolatot építünk. Ezekbe az utakba 53 ezer tonna követ építünk. S ennek a kőmennyiségnek a biztosítása a legnagyobb gondjuk. Keveset kapnak, ne­héz a kirakodás, hiányzanak az emberek és főleg a gépek a rakodáshoz. Ennek ellenére az első negyedéves tervét az építésvezetőség 110 százalékra teljesítette, s áprilisban 144 százalékot értek el. sáréi. Rendkívül kényes mun­ka ez. Hiszen az arc harmó­niáját kell visszaadni, sebé­szeti és protetikai úton, sok­szor külön-külön vagy a ket­tőt kombinálva. Egy fényképes albumot tesz elém. Idős és fiatal arcokat látok benne ijesztő dagana­tokkal, ajaksebekkel. A követ­kező képsorokon az operációk menetét, a gyógyulás folya­matát, majd a teljes gyógyu­lást igazolják a felvételek. De van egy másik „albuma” is dr. Koronczay Józsefnek. Szálkás, ügyetlen betűkkel teleírt leveleket őrizget ez az album. Egyik-másikára rá- gombostűzték a legszebb „iga­zolványképet” is az „alulírot­tak”. Elolvasom az egyik levelet: Mélyen tisztelt doktor úr! Szegény asszony vagyok, se­hogy sem tudnám mással meghálálni az áldott két ke­zét, mint a fényképemmel. Ugye nem sértem meg, ha ez­zel mondok köszönetét. Gon­dolom, ha ránéz, mindig eszé­be jut, mint ahogyan nekem is, hogy mitől szabadított meg, mitől szabadultam .. Amikor elveszi előlem az albumot, csak annyit mond: — Elhiheti, hogy többet ér ez nekem a kincsek kincsénél is. Pálinkás György A szigetvár—nagybajomi útkorszerűsítésen Zengő Antal tíz fős munkabrigádja dolgo­zik. 1958 óta dolgoznak együtt, s két évvel ezelőtt el­nyerték a szocialista brigád címet. Néhány héttel ezelőtt az üzemi termelési tanácsko­zás ismét javasolta őket a szocialista brigádok sorába. — Naponta háromszáz mé­tert készítünk el az útból — mondja a brigádvezető —. Április húszadikán kezdtük meg a munkát és a tervek szerint augusztus 1-re kell át­adni az utat. Mi vállaltuk, hogy július 15-re befejezzük ezt az útszakaszt. Persze, ha csak közbe nem jön valami! A múlt héten is az egyik te­herautó bedöglött, volt egy esős napunk, amikor nem tudtunk dolgozni. így most a saját tervünktől 300 méterrel el vagyunk maradva. Ezt azonban néhány nap alatt pó­tolni tudjuk. — Antikám, zárunk! — hal­latszik a gépek mögül a ’kiál­tás. Három ember marad, a töb­bi lemegy a záráshoz. Velük tartok. — Ez az utolsó szakasza a munkánknak, — magyarázza a brigádvezető —. Először a meglevő alapra hét centiméter lazahengerlésű kavicsot terí­tünk, majd négyzetméteren­ként 1,80 kiló bitument per­metezünk. Utána négyzetmé­terenként 20 kiló zúzalékot terítünk le, melyet hengere­lünk. Ekkor következik a zá­rás; újabb 1,20 kiló bitumen permetezésével és négyzetmé­terenként 16 kiló zúzalék le- szórásával. Miután ezt le­hengerelik, kész a korszerű­sített útszakasz. Véglegesen majd bitumennel kevert ma- kadám burkolatot kap az út. A bérezésre kerül a szó. Széli Antal, a vállalat önel­számolási csoportvezetője is itt van velünk, ő adja meg a felvilágosítást. — A brigád átlagkeresete kétezer—kétezerötszáz forint havonta. Eddig elég bonyolult volt kiszámítani a teljesítmé­nyeket. Áprilisban kidolgoz­tuk az egyösszegű munkautal­ványozást. Elfogadása nem kötelező, de ml javasoljuk, mert a brigádok is jobban járnak. Zengő Antal brigád­ja az elsők között fogadta el ezt az új rendszert. — Mi ennek a lényege? — Kidolgoztuk az egy kilo­méteres útkorszerűsítés nor­maidő-szükségletét. A techno­lógiai előírásoknak megfele­lően tizenháromféle munkát kell elvégezni, ezek mennyisé­gét, normaidejét forintértékét pontosan meghatároztuk. En­nek alapján azután minden útépítkezésünkre elkészítettük az időnormákat. Ezen az úton tíz fős brigád dolgozik, több mint ötvenezer forint értékű munkát kell elvégezni. A na­pi teljesítmények alapján szá­mítjuk ki az egy főre jutó keresetet és azt utalványoz­zuk a brigádnak. így a mun­kások előre tudják, mennyit keresnek és érdekeltek a határidő lerövidítésében! Ha előbb végeznek, akkor is meg­keresik a megtervezett pénzt s egy más építkezésre vonulhat nak át. Ezenkívül a határidő­rövidítést céljutalommal ser­kentjük. Amennyiben Zengő Antal brigádja július 15-re vállalásának megfelelően be­fejezi a munkát, 5200 forint jutalmat kapnak, ha 20-ra, akkor 2600 forintot. A válla­lat igazgatója erről írásban értesítette őket. Az elképzelés figyelemre méltó. Mint kiderült, a kez­deti kétkedés után a többi útépítésen dolgozó brigádok is egymás után vállalják az egyösszegű munkautalványo­zást. Ahol csak lehel, csökkent­jük a kézi munkát és helyet­te gépeket alkalmazunk — tájékoztat tovább Füzes Mi­hály újítási megbízott —. Ez tapasztalható ezen az építke­zésen is. Egy UTOS 45-ös traktorra hívja fel a figyelmet. Ez a gép tavaly április óta áll munkában. De azóta alaposan megváltozott teljesítő képessé­ge. Eleinte csak az utána köt­hető ekével talajlazítást vég­zett. Később a vállalat gépé­szeti csoportvezetőjének, Rup- pert Józsefnek és három tár­sának javaslatára a traktor elejére hidraulikusan működ­tethető tolólemezt szereltek, így a kövek egyengetését is elvégezte már az úton. Hátrí volt még egy nehéz munka­folyamat. Az útmenti padká­ra szórt kövek eljuttatása az útra. Ezt eddig villákkal vé­gezték. Orbán Kálmán gép­kezelő a hidraulikára hátul egy húzólemezt szerelt fel. amely a padkáról a zúzottkö­vet az útra húzza és elterege­ti. így a munkásoknak már csak egyengetni kell. Az ered­mény? Egy műszak alatt h- ember munkáját végzi el gé­pével. — Most céljutalmat -tűr­tünk ki egy olyan újításra, — folytatja Füzes Mihály elvtárs — , amely megoldja az épít­kezés zárásának teljes gépesí­tését. Tanulmányozzuk más vállalatok gépesítését is. Leg­közelebb május 20—21-én lá­togatunk el a székesfehérvári vállalathoz. Megtekintjük na­gyobb építkezéseiket, majd felkeressük a nemzetközi autóút építőit, s végül a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron veszünk részt egy szakmai bemutatón. Mindennap háromszáz méteren korszerűbb lesz á szigetvár—nagybajomi út. Jú­lius 15-én az építők végleg át akarják adni a forgalomnak. — Jöjjön el hozzánk az át­adáskor — hív meg a brigád* vezető — és akkor majd meg­látja, hogy teljesítjük a vál­lalást! Mitzki Ei .U Háromszáz köbméter beton ír WM ' *' I ÍmHÍ í ■>(* •. UJ gépeket szerelnek a Baranya megyei Építőipari Vállalat beton- Uzemében. A meglévő gépek naponta 120—140 köbméter betont ter­melnek, ami kevésnek bizonyul az Igényekhez képest. Jelenleg már próbaüzemei az öt új gép, végleges üzembehelyezésére május végén | kerül sor. Az egymillió-hétszázezer forintos költséggel létrehozott új j betonüzem napi termelése meghaladja a háromszáz köbmétert. , NYOMDOKAIN #

Next

/
Thumbnails
Contents