Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-12 / 109. szám

I

r 1964. MÁJUS 12.

NAPLÓ'

Kiváló munkátvégeztektavasszal a sásdi járásban

Benedek András, a sásdi járási tanács vb-elnökének nyilatkozata

Baranyában a sásdi járásban a legkedvezőtlenebbek a domborzati viszonyok. Ezen a területen a termelőszövetkezeteknek nagyobb erőt kell kifejteni, hogy megbirkózzanak a munkával. Az idei hosszú tél eléggé kedvezőtlenül hatott a mezőgazdaságra, gyorsabban, rövidebb idő alatt kellett elvetni a tavasziakat és az állatállományt is megviselte. Hogyan áll a sásdi járás mezőgazdasága, hogyan sikerült a tavaszi munkát elvégezni, milyen problémáik vannak a termelőszövetkezeteknek? Benedek András, a sásdi járási tanács vb-elnöke nyilatkozott munkatársunknak.

— Járásunk 125 ezer hold összterülettel rendelkezik. Ebből 56 ezer a szántó. A terület 97 százalékán 25 termelő- szövetkezet gazdálkodik. Található köztük az országosan is az elsők közé tartozó termelőszövetkezet (Mágocs), de a Mecsek környékén országosan is a leggyengébb termelő- szövetkezetek gazdálkodnak. A járási tanács végrehajtó bizottsága alapvető feladatának tartja, hogy ezeket a ternjelő- szövetkezeteket megerősítse. A legtöbb helyre új vezetőséget állítunk s a gépállomások is elsősorban ezeknek a tsz-ek- nek nyújtanak segítséget, bár a domborzati viszonyaik talán

Este nyolc óra múlt — még világít a háromkarú csillár a rózsafai Kossuth Tsz irodájában. Túlóráznak — mint mindig, most is a raktáros Nagy Dezső számolja el a bevételezésre váró anyagot. Régi ismerősöm, még akkor összebarátkoztunk, amikor a csupa Király faluban alig volt tsz-paraszt, úgy az ötvenes évek derekán. Széket mutat, amíg az utolsó tételt is bevezeti a könyvbe, van időm alaposan szemügyre venni a tsz-irodát.

Városias, új bútorokkal, valami külföldi garnitúra lehet. Űj a villanyra járó számológép is, meg a párnázott székek, amiken a könyvelő- ség két asszony, két lány dolgozója elszámolja a tagok jövedelmét. S ebben az új hangulatban beszélgetünk Dezső bátyámmal a faluról, az emberekről, a jövőről. Amolyan városias stílusban. Miben, mennyiben változott az öreg falu, hogyan közeledik a városhoz.

— Megvettük a Háttá házát és a napokban odaköltözik a tsz-iroda. Nagyobb lesz, jobb is. Ebben itt szeretnénk egy étkezdét, konyhát nyitni a szövetkezeti tagoknak. Sok tagunk máshonnan jár Rózsafára, különösen a gépüzem dolgozói, a mesteremberek Szigetvárról, Ranódfáról jönnek minden nap. Nem lehetnek örökké száraz koszton. Hét ezért szeretnénk az étkezdét ...

a legalkalmatlanabbak. A múlt évben tnár sikerült néhány helyen eredményt elérni, de még nem mindenütt.

Ezekből a kedvezőtlen körülményekből adódik, hogy évről évre nem tudjuk betartani az optimális időhatárokat, valamint az is, hogy nem volt kellő mennyiségű géppel ellátva a járás. Ez a probléma lényegében megszűnt, járásunk a megye egyik leg- gépesítettebb területe. Az őszszel a vetésekkel időben végeztünk, az optimális időn belül 5 százalékkal túlteljesítettük a tervet. Ennek eredményeként, ha nem is volt kedvező a tél, a vetések károsodás nélkül átteleltek. A hóolvadás után gondot fordítottunk a megfelelő növény- ápolásra, a 8943 hold tervvel szemben 10 232 nőid gabonát fejtrágyáztunk. Az őszi árpa, a takarmányvetések összes területét ugyancsak fej trágyáztuk. Fontos ez, mert járásunkban tradíció az állattenyésztés, azon belül a szarvasmarhatenyésztés. Ennek megfelelően biztosítjuk a takarmánybázist,

Az 1964-es éva múlt évekhez viszonyítva kedvezőbb körülmények között indult. Egy gépegységre 98 hold terület jut, s ha a kitavaszodás két hetet késett is, az optimális időt nem túlságosan léptük át. A legkorábbi növényeket, — a mákot, a cukorrépát és a borsót — időben elvetettük. Cukorrépából 863 holdat, borsóból 1200-at, tavaszi árpából 1038-at, vörösheréből 2034-et, lucernából 1653-at. A kukorica- és a napraforgó-vetéssel kicsit késünk az áprilisvégi esőzések miatt. Jelenleg mintegy 138 hold kukorica van hátra, az 1446 hold silókukoricából 836 holdon került földbe a mag, a 735 hold napraforgóból 704 holdon, az 1215 hold burgonyából pedig 704 holdat vetettünk el.

Nagyon pozitívan értékeltük az 1963-as őszi, illetve

1964-es tavaszi munkát, ilyen jó minőségű munkát régen tapasztaltunk a járásban. A gépkezelők, traktorosok több éves tapasztalatok alapján dolgoztak, s a megmunkált területet igyekeztek minél jobb minőségben átadni a személyesen átvevő szövetkezeti vezetőnek. A minőségi munkára

természetesen az anyagi érdekeltség is ösztönöz. A gépek teljes kapacitásának kihasználására azonban nincs elegendő traktorosunk és gépkezelőnk. Nem tudunk két műszakban üzemeltetni, a jobb kihasználást nyújtott műszakkal oldottuk meg. ötven traktorosra lenne még szüksége a járásnak, de a most kezdődő tanfolyamra csak 39-en jelentkeztek. Véleményem szerint a tsz-ek vezetői nem fejtenek ki elegendő propagandát, különösen a nők között. A kis- és az álló gépeken pedig a női munkaerőt is célszerűen lehetne alkalmazni.

Az állatállományunkra a hosszú tél kedvezőtlenül hatott. Szemes takarmány-hiányunk volt, különösen a má- gocsi termelőszövetkezetben, ahol a területhez viszonyítva kissé túlméretezett az állat- állomány.

Járásunkban kilenc tsz 173 holdon foglalkozik kertészettel. A Baranya-csatorna mentén 4—5 szövetkezet öntözéssel termeszti a zöldséget. Sás- don és Mágocson primőr árut hoztak forgalomba, zöldhagymát, salátát. Jelentős öntözési lehetőségeink nincsenek, az egyházaskozáriak a nemrég épült vízgyűjtőjükből 30 hold cukorrépát öntöznek, az idén Sásd és Kaposszekcső is öntözéssel termeszti a cukorrépát.

Jelenleg a járásban már folyik a növényápolás, több helyen megkezdték a mák és a cukorrépa sarabolását.

VILÁGSZÍNVONALON

Látogatás megyénk legkorszerűbb üzemében

Üde pázsit az udvaron és virágok. Nagy tisztaság és rend. S — bár nem vagyok ismerője a munka, lélektanának — úgy vélem' az ilyen, külsőre is sokat adó környezetnek kézzelfogható eredménye van a munkafegyelemben, a termelés egész menetében. Közhelynek tűnik, amikor azt mondjuk egy csinos üzemre, hogy inkább néznénk szanatóriumnak, mint gyárnak, de a Mohácsi Farostlemezgyárra e megállapítás teljes mértékben helytálló. Különösen a most üzembe helyezett csarnokot illetően.

Hetvennyolc méteres csarnok

A csarnok előtt sárgavillás targoncák és egy osztrák rendszámú Volkswagen kocsi. A csarnokban Bállá András üzemvezető nyújt kezet. Fehér nadrág, fehér kabát, fehér ing, pasztell színű nyakkendő. A többiek is fehér kabátban vannak. Keszthelyi Lajos művezető éppen tíz napja került az üzembe. A soproni egyetemen végzett tavaly és ittmaradt gyakornoknak. Most kezdte az „életet”.

— Arra nem gondoltam, hogy ilyen körülményeket találok egy gyárban — mondja és elégedetten sorolja, hogy rendes lakást kapott a gyár lakótelepén, felesége, aki ugyancsak faipari szakember, itt dolgozik a gyárban. Együtt vannak, jól érzik magukat.

A felületkezelő vagy lakkos üzem — mindegy minek nevezzük — csarnoka 78 méter hosszú és 25 széles, három szállítópálya áll egymásmelleit.

Négy másodpercenként egy csibe

nappal üzemel. Az országban egyedül itt valósították meg, hogy mindennap raknak be tojásokat a gépekbe, illetve szednek ki belőlük csibéket, mégpedig naponta luísz-huszonötczret A dolgozók kollektív újításának ered ményeként a tízezer tojás befogadására alkalmas keltetőberendezéseket átalakították, úgyhogy most 12 ezer tojást tudnak

elhelyezni bennük. Az üzem ötvenkét gépébe egyszerre mintegy három és fél vagonnyi tojás fér és ebből több mint két vagonnyi pihés kis jószág kel ki. Az üzemben egyébként már napvilágot látott az idei egymilliomo- dik csibe és az év hátralevő részében még körülbelül két és fél milliót „termelnek” itt.

(Iglói)

VÁROSIAS IQENYEK

A közösnek már három szolgálati lakása van, most vásárolják a negyediket. Az egyikben az agronómus lakik, a következőbe szeretnénk hozni még egy agronó- must, már a harmadikat az ötezer holdas gazdasághoz.

A faluban is megérett a törekvés, nemcsak munkát, hanem a feltételeket is biztosítani kell a nagyüzemi mezőgazdaságot fellendítő szakembereknek. De építkeznek a tagok is.

— Most is épül három ház, de minden évben legalább ennyi elkészül. Van miből ...

—, A munkaegység jól fizet?

— Inkább a tsz, mert nálunk havi fizetés van. Én ezerháromszázat kapok, de a kocsisok, állatgondozók megkeresik a háromezret is. A többi tagság 1500—2000-et, ki hogyan. Vásárolnak is, higgye el nekem, bútort, meg televíziót, a lányom is ezen a tavaszon vett egy Alba Regiát, éppen a legdrágábbat. Meg tataroznak. Nem kupercolnak már a rózsa- faiak, mint azelőtt, esznek isznak, szépítik a lakást. Nézte a boltot? Valamikor egy szatócsüzlet volt a faluban, megtette az is, most ez a nagyobb se győzi, százezreket hagynak itt. Nem tudnak olyan árut idehozni, ami el ne kelne. Cukros sütemény, PICK-szalámi, amit akar.

Valamikor csak úgy ettünk szalámit, ha egy esztendőben egyszer elvetődtünk a pécsi vásárra. Most naponta nyúz a gyerek: nagypapa, adjon forintot fagyira, cukorra.

Tizenöt év alatt felserdül egy gyerék, de még nem önálló, ez a gazdaság tizenöt esztendő alatt magával ragadta az egész falut. Több jövedelmet ad a tagoknak, nagyobbak is az igények, kell már a szebb kultúrház, ahol klubszoba, könyvtárszoba, moziterem nagy színpad és egyre jobban pezsdülő klubélet van estéről estére.

A tanulókat naponta kétszer autóbusz viszi—hozza a körzeti iskolába, este a lányok — még hétköznap is — kiöltöznek, úgy mennek a kultúrházba. És közben restellik, hogy még nem készült el a kultúrotthon körül az új park.

— Mert lehet itt szép parkot csinálni — mondta Dezső bátyám, míg a tsz-irodából átmentünk a kultúrházba, éppen a parknak szánt terű létén keresztül — Természetesen társadalmi munkával.

Nem kérdeztem, ő dicsekedett el vele, érezte, hogy a falu külcsinén még sokat lehetne javítani. Hogy a vontatók, gépek ne hasogassanak térdig érő barázdákat a falu közepén, hogy a kultúrház mögött a fás, árnyas ligetet

padokkal, sétányokkal díszítsék, meg egy kis táncplaccot is csináljanak a közepibe. Igényli az ifjúság.

— Hát vannak fiatalok?

— Ifavi fixért ne lennének?! Tőlünk nemigen mentek el, ha meg távoztak is, most visszajönnek.

— Csak a fixért?

— Nemcsak ... Nézze, itt most úgy megszervezték az életet, hogy fiatal, öreg jól bírja. Hetenként kétszer mozi és jó filmek, minden héten, de kéthétben legalább táncmulatság, még magam is elmegyek nézőnek. Kell más a jó kereset mellé?

Kell! Amit Dezső bátyám csak kurta mondatokban fogalmaz meg, de én tudom, hogy ez a lénye?: Építenek egy hatszáz férőhelyes sertés- hizlaldád, mert évente 1500 hízót adnak le, száz férőhelyes borjúnevelő még ebben az évben elkészül. Tervezik a gépszerelő műhelyt...

— ... és mégis zúgolódik a nép, hogy mindent csak Rózsafának, az üzemegységek — Dencsháza, Katádfa, Bánfa, Ranódfa — nem kapnak semmit. Pedig azok is kapnak. Bánfára egy istállót építenek ...

Több jószág, nagyobb jövedelem. emelkedő havi fixek a rózsafai Kossuth-ban — és kedvező tervek a kultúr- házban és a tanácson. Mert a nagyobb jövedelemhez nagyobb műveltség, kényelmesebb otthon is kell...

(G. B.)

" Fut a lemez a pályán 90 centiméter/perc sebességgel, j Első állomás a csiszolóhenger. IA kisebb felületi egyenetlenségeket csiszolják simára. Következő fázis az infra alagút. Előmelegítik a lemezeket 40— 60 fokra Majd az aleplakk felhordása jön soron. Automatikus szórófej futkos jobbra és balra, spricceli a fehér festéket. Ezután az előszárító alagútba jut a festékes lemez, itt egyenletesen eloszlik a festék, majd az infra alagútba kerül, ahol 150 fok körüli hőmérséklet égeti rá a lakkot. A pálya következő szakasza nyílt, itt lényegében lehűl a meleg lemez, míg egy újabb csiszoló hengeren fut keresztül. A következő pályákon hasonló a folyamat, kivéve a csiszolást, mert ezután már- csak *festékszórás és szárítás, hűtés következik és persze attól is függ, hány festékréteget kap egyáltalán a lemez.

Lemezek tetszés szerinti színben

— Lehet egy, kettő vagy három réteges lakkozású. A matt színű egy vagy kettő, a selyemfényű egy, kettő vagy három, a magasfényű kizárólag három réteget kap a festékből.

— A színek?

— Amilyet akarunk. A lakk előre színezett.

A gépek nagy része osztrák, de hadd említsük meg a magyar gyárakat és munkásokat is, akik közreműködtek abban, hogy a mohácsi üzem néhány nappal ezelőtt próba- üzemelésre átvehette a harmadik lépcső első fázisát. A komlói építők, a Gyár és Gépszerelő Vállalat, a Csőszerelő Vállalat és a Villanyszerelő Vállalat, s minden üzem, amelynek valami köze is van az új építkezéshez, jó munkát végzett. Egy parányi szépséghiba található csak, a szállítópályák melletti burkolás nem valami jól sikerült. Talán helyes lenne- még az elején korrigálni az egészet, vagy teljesen kicserélni másfajta lapokkal a padozat ezen részeit.

Az ember talán napokon át elnézné ezt a szép munkát, ezeket a hangulatos színű lemezeket. Uj minden, a termék is. Az igazgató rám néz:

— Magyarországon csak itt, és most készül ilyen lakkos lemez, világviszonylatban körülbelül tíz éve gyártanak.

— S önök látták már más országok gyárait, ahol pontosan ilyen lemezeket készítenek?

Mielőtt válaszolna az igazgató, hajduszoboszlóiakkal tárgyal, üzemlátogatásra jönne a főmérnök. (Egyébként majd mindennap jönnek, hazaiak és külföldiek egyaránt).

— Körülbelül két hete voltam Lengyelországban egy KGST tanácskozáson. Ott is gyártanak már ilyenfajta lemezeket. A főmérnökünk Ausztriában nézte meg a felületkezelt lemezgyártást, de hét dolgozónk is ottjárt és 5 hétig tanulmányozták a technológiai folyamatokat.

Forradalom a bútoriparban

— Kik használják fel ezeket a lemezeket?

— A bútoripar. A csongrádi bútorgyár már igen sürget bennünket, az exportra készülő bútoraikat szeretnék már hazai lakkos lemezzel készíteni, hogy ne szoruljanak behozatalra. De érdeklődnek a

1 hajó- és vagonépítők, meg az épületasztalosok is.

— „Mit tud ez a lemez?” Mondjuk kiszorít-e valamilyen más anyagot a bútoriparban, olyant, amilyet már megszoktunk?

— Lényegesen „többet tud” a lakkos lemez. A hagyományos festett bútorokat például kiszorítja, de kiválóan alkalmas üzleti berendezések készítésére, pultokat, asztalokat .és más egyebeket lehet belőle készíteni.

— Jó lesz?

— Tetszetősebb a felület, de lényegesen tartósabb is.

— Nem igényel ez más feldolgozási technikát és technológiát a bútoriparban?

— Nagyobb vágási sebesség | kell a szabdalásához Egyébként. az ilyen fajta faros!lemez egy lépést jelent an afelé, hogy a bútoripar szerelőipar jellegű legyen.

Itt felmerülhet egy újabb , probléma. Nem volna-e jobb,

| és népgazdasági ercieKo. i ue- j lyesebb, ha akár a gyár Kebelében létesítenének olyan bútorgyártó üzemet, amely a helyszínen feldolgozná a termelést, vagy pedig a meglevő mohácsi bútorgyárat „profilíroznák” erre a feladatra. Sok pénzt takaríthatnánk meg, elsősorban a szállítás réven, de az sem elhanyagolandó, hogy a lemezeket a szállítás, rakodás esetleg — ha kis mértékben is — rongálja.

— Láttam olyan cserorc- szerűen készített ltm.- t. Hogyan lehet azokat a fai. a erősíteni?

— Vakolás után special s ragasztóval vagy tiplik segítségével csavarozva, esetleg farácsozatra erősítve.

— Versenyezhet ez a valódi csempével?

— Elhagyja azt. Nem hullik le, mert egydarabban van, nem törik, nincs repedés pattanás, rugalmas, nem keil fúgázni, a nagy lapméretek kiküszöbölik ezt.

— Élettartama is verseny- képes?

— Hacsak fizikailag meg nem semmisítik, nincs határideje életének.

— Másra használható e még?

— Egy példát mordok, —

szól közbe a főmérnök —. Ausztriában láttam, hogy fürdőkádat készítettek ilyen farostlemezből. Valamilyen

UZIN ragasztóval erősítették a lemezt.

— A kád hengeres oldalú. A lemez annyira hajlítható lenne?

— Ez nem hengeres kád volt, hanem süllyesztett négy- szögletes.

— A lemez éra? Versenyképes-e a világpiacon?

— Tíz év alatt jelentősen változott a farostlemez ára. Akkor még 110 dollár volt egy köbméter, manapság 60— 65 dollár. Mi gazdaságosan termelünk.

Mohácsra jönnek tanulni külföldiek

— Ide jöttek-e már külföldi országok hasonló üzemeiből tapasztalatcserére ?

— Rengetegen. Legutóbb az NDK-ból jártak itt, előzőén csehek, lengyelek, románok, bolgárok, sőt, Jugoszláviából is jártak itt, nemrégiben egy szakemberük 4—5 héten keresztül tanulmányozta a technológiánkat.

— Van-e valami eltérő i világon általában ismert technológiától?

— A külföldi gyárak él iáiéban tűlevelű fákat, — lucfenyőt kérgezve — használnak. Mi lomboslevelű fákat kérgezetlen állapotban.

— Hogy-hogy? Ezek szerint itt valami világspecialitásról lenne szó, amelyet valki vagy valakik kitaláltak hazánkban? Kísérleteztek te/ 1 a problémával már rége 1:1, n is?

— Tessék, — áll fel a ig; r.- gató és mutat az íróasztal; a —, ezt az asztalt tizenkét és fél éve készítették Szeged :1. Nyolc ember kísérletezni': t akkoriban.

— Akkor magyar sajátosság a lombos levelű fák ilyen feldolgozása.

— Az. A KGST-ben is ; y nevezik.

Búcsúzáskor még vissz; • rünk a gyár rendkívüli tisztaságára és a szép parkra, amely körülveszi és átszövi az egész gyárat. Az igazgató előre is megjegyzi, hogy nem ön- dicsáretként mondja nekem, de legutóbb, amikor a KG. T tanácskozáson részt vett. hozzája lépett dr. Karel Elzner, a pozsonyi kutatóintézet neves mérnöke és melegen gratulált!

— Igazgató úr, csodálatosan szép gyáruk van. ilyen nincs több a világon, mint az önöké Mohácson.

Gazőagh 1st. ..Ji

l

Pécsett — az ország legnagyobb „csibegyár”-ában — a keltetés a csúcspontján van: ebben az időszakban valósággal „futószalagon” kelnek a csibék. Mintegy száz napon keresztül átlag minden negyedik másodpercben kibújik a tojásokból egy-egy kis szárnyasállat. A hajdani püspöki hombárban működő hatalmas, korszerű „gyár” éjjel-