Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

1964. MÁJUS 10. VASÁRNAP AI MSZMP BARANYA MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Átadták a Mohácsi Farostlemezgyár új üzemét Változnak az idők, változnak az emberek Diztos lehet benne az ® ember, hogy ha neki­szegezi a kérdést egy mű­vezetőnek, egy igazgatónak vagy egy tsz-elnöknek: „ön szerint elképzelhető, hogy valaki jó irányban megvál­tozzék?” — igenlő választ kap. Általános elvként ezt igazán mindenki elismeri. Hát hogyne! Miért ne vál­tozhatna, miért ne lehetne a legrosszabb munkaerőből a legjobb? Elvileg tehát sem­mi vita. Mindenki egyetért abban, hogy változó, fejlődő életünk megteszi a maga ha­tását az emberben is. De közelről, mikor ezek az el­vek a hétköznap mérlegére kerülnek, korántsem nyom­nak annyit a latban, mint gondolnánk. Gyakran önma­gukban való elvek marad­nak. Még közelebbről: hány », elásott, beskatulyázott, fél­reismert” — ember dolgozik a népgazdaság különböző helyén. Így emlegetjük őket és ezekben az elnevezések­ben benne van az illetékes vezetők munkamódszerének kritikája is. Annak a mód­szernek a bírálata, amikor a vezető legalább egyszer „megnézi magának” a dolgo­zót s aztán véglegesen el­dönti: ez ilyen és ilyen em­ber. Még rosszabb, ha nem személyes tapasztalata, ha­nem különböző híresztelések alapján mond ítéletet. Egy gyárba két évvel ez­előtt fiatal mérnököt he­lyeztek. Külföldön végzett szakember, olyan szakon végzett, amilyen jellegű mérnökképzés nálunk nincs. A gyárnak szüksége is volt a fiatal szakemberre új mo­delljei megkonstruálásához. Az még ki sem derült, hogy a fiatalember mennyire ért a szakmához, de azt már néhány héten belül látták, hogy a dolgozókkal nagyon nehezen boldogul. Szűkszavú utasításait, kissé lekezelő modorát nem tudták elfo­gadni. Annyit panaszkodtak rá, hogy az igazgató fogta és beosztotta csoportvezető­nek az utókalkulációba. %/égre csend lett. Más ” kérdés, hogy a mér­nök ma is ott van, fogcsi­korgatva utókalkulál. Szak­tudására persze most még nagyobb szükség volna mint korábban, ezt elismerik a gyár vezetői is. A személy­zeti osztály vezetője már többször javasolta, állítsák vissza a termelésbe a mér­nököt. hiszen az egyetemről került egyenesen a gyárba, akkor még nem tudott bánni az emberekkel, de azóta munkatársaival igazán sem­mi baja. Elvégre eltelt két év. ő is megtanulhatta, hogy kell a munkahelyen visel­kedni. Nem és nem. Az igazgató nem hajlandó még egyszer „végigcsinálni azt a cirkuszt”, nem hajlandó koc­káztatni egv intézkedése si­kerét. még akkor sem, ha a termelés érdekei még a koc­kázatot is jogossá tennék. Minden munkahelyen csak az lehet a cél, hogy lehető­leg mindenki teljes tudásá­val kiegyensúlyozott légkör­ben dolgozhassák. De ki-ki saját munkahelyéről ismeri azokat az eseteket, amikor valakit korábbi hibái miatt ítélnek meg évek múlva is. Még akkor is, ha azoknak a hibáknak abban az ember­ben már nyomuk sincs. Az ilyen állapot, az ilyen lég­kör igazán nincs jó hatással a munkára. De azokra az emberekre sem, akiknek a megváltozása, jóirányú át­alakulása még hátra van. Az ő fejlődésüket is sar­kallná ha látnák, hogy erő­feszítéseiket figyelemmel kí­sérik és azokat a változás nagysága arányában el is is­merik. Ennek ellenkezője viszont dacot és cinizmust vált ki bennük, szaporítva ezzel a vezetők amúgyis sok gondját. Első pillanatra nem is ért­hető, miért nehezítik meg némely vezetők a saját hely­zetüket. Miért mondanák le munkásokról, szakemberek­ről, ahelyett, hogy felkutat­nának mindenkit, akire csak számíthatnának a munkában. Valóban mivel magyarázható ez a gyakorlat? Miért sze­retnek sokan valakiről „egy­szer és mindenkorra” véle­ményt mondani? Mert ez könnyebb, mint az egyes embert és munkáját folya­matosan szemmel tartani. Könnyebb, mint újból és új­ból felülvizsgálni saját ko­rábbi véleményüket Sokan kényelmesebbnek tartják ra­gaszkodni túlhaladott véle­ményükhöz, mint a tények hatására azt megváltoztatni. Pedig estéikül nincs jó ve­zetés. A z egyik termelőszövet­” kezet jóképességű ta­pasztalt agronómusát a ve­zetőség leváltotta, mert több­szöri figyelmeztetés ellenére mulasztással súlyos kárt okozott a közösségnek. Egy gyógynövényeket termelő munkacsapat vezetőjének tet­ték őt meg, ahol az egész kollektíva már évek óta meg­szokta, hogy munkájuk si­keres és személyes jövedel­mük is mindenekelőtt a lel­kiismeretes munkától függ. Kezdetben ferde szemmel nézegették nem éppen jóhí­rű új vezetőjüket. Eltökél­ték, hogy „vagy megszokik, vagy megszökik”, de nem engedik sem jóhímevüket, sem zsebüket megkárosítani. Megszokott. Annyira, hogy nemcsak pontossága és lelki­ismeretessége váltott ki el­ismerést, hanem agrotech­nikai újításai is. Ezek pedig 50 százalékkal emelték a munkacsapat jövedelmét. Világos, hogy ekkor már a munkacsapat minden egyes tagja elragadtatva beszélt agronómusáról. Felfigyelt erre a termelőszövetkezet vezetősége is. Többszörösen ellenőrizték az agronómus- ról szállongó jó híreket. S miután meggyőződtek róla, hogy az illető már más em­ber, mint korábban volt — a munkacsapat tiltakozása ellenére visszahelyezték őt a magasabb munkakörbe. Egyszóval: nemcsak a té­vesen megítélt ember érde­ke hibáinak levetkezésé. Ér­deke az egész közösségnek, hogy az előnyösen megvál­tozott emberre figyeljen fel. De különösen érdeke ez a színvonalas, jó vezetésnek. Kibontakoztatni a képessé­geket, a helyére tenni min­den embert, hinni fejlődé­sükben, elősegíteni fejlődé­süket. Salamon Pál Makariosz távirata Hruscsovnak Armenia dieselhajó: N. Sz. Hruscsov május 8-án az Armenia dieselhajó fedél­zetén táviratot kapott Maka- riosztól, a Ciprusi Köztársa­ság elnökétől. A távirat han­goztatja: megkapva az ön üzenetét, amelyet partjaink mellett elhajózva küldött, a ciprusi nép és a magam ne­vében a szovjet népnek és önnek szeretném kifejezni mélységes hálánkat és baráti érzelmeinket. Az a támogatás, amit ön nyújt az országunk­nak a béke helyreállításáért, függetlenségünkért és területi épségünkért folytatott harc­ban, a ciprusi nép mélységes háláját váltja ki. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a világ valamennyi demokratikus és békeszerető népének segítsé­gével azzal a reménykedéssel nézhetünk a jövőbe, hogy problémáinkat a szabadság és a demokrácia elveinek alapján igazságosan oldják majd meg. Malinovszkij napiparancsa Malinovszkij marsall szov­jet honvédelmi miniszter sz rm bati napiparancsában megpa­rancsolta, hogy a fasiszta Né­metország feletti győzelem napját tüzérségi díszsortűzzel ünnepeljék Moszkvában, a szövetségi köztársasági váro­sokban és a hős városokban. A napiparancs megállapít­ja, hogy a szovjet nép és fegyveres erői döntő szerepet töltöttek be a hitleri hódítók szétzúzásában, az ellenség szétveréséhez értékesen hoz­zájárultak más országok né­pei is. Hangsúlyozza, hogy a győzelem nagyszerűen példáz­ta a szovjet szocialista rend elpusztíthatatlan életerejét és igazolta a kommunista párt helyes vezetését. Malinovszkij marsall napiparancsában meg­jegyzi, hogy az imperialisták minden áron akadályozni sze­retnék a kommunizmus előre­haladását, s ebben a főszere­pet a nyugatnémet revansis- táknak szánják. Az új üzem az év második felében már terv szerint dolgozik és körülbelül ezer köb­méter farostlemezt készítenek különleges felületkezeléssel. A képen: 'az átadási ünnepség résztvevői megtekintik az új üzemet. A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormánykiildöífséie Debrecenben és a Hajdúságban A Német Demokratikus Köztársaság ha­zánkban tartózkodó párt- és kormányküldött­sége szombaton reggel kétnapos hajdúsági látogatásra indult. A látogatáson részt vesz Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke és felesége, dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsát ak elnökhelyettese, külügyminisz­ter, valamint a német párt- és kormánykül­döttség többi tagja. A vendégekkel együtt utazik Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és felesége, Lo- sonczi Pál földművelésügyi miniszter. Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Darvasi Iván, az MSZMP KB osztályvezető-helyet­tese és Kárpáti József hazánk berlini nagy­követe. A vendégek különvonata pontosan délei itt 11 órakor gördült be az ünnepélyesen feldí­szített debreceni pályaudvarra, ahol mintegy 5900 debreceni dolgozó gyűlt egybe a fogad­tatásra. A kiilönvonatból kiszálló küldöttségei és a kíséretükben lévő magyar államférfiakat lelkes taps köszöntötte. A vendégeket Gádor Ferenc, az MSZMP Hajdu-Bihar me­gyei Bizottságának első titká­ra, Ambrus István, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Nagy Tibomé, a debreceni városi pártbizottság titkára és dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen városi Tanács vb- elnöke fogadta. Úttörők virág­csokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, majd Gódor Fe­renc a megye és Debrecen város dolgozói nevében kö­szöntötte a német párt- és kormányküldöttséget. Szavaira Georg Ewald, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának pót­tagja, a Minisztertanács mel­lett. működő Mezőgazdasági Tanács elnöke válaszolt. Me­leg szavakkal köszönte meg a debreceniek szeretetteljes, ba­ráti fogadtatását, s hangoztat­ta. 'hogy a német párt- és kor­mányküldöttség tagjai öröm­mel látogattak el abba a vá­rosba, ahol 1944 utolsó napjai­ban megalakult az első de­mokratikus magyar kormány. Ezután a vendégek gépko­csikba ültek, s a Magyar Gör­dülőcsapágy Művekbe mentek. Útközben mindenütt nagy számban sorakoztak fel a debreceni dolgozók és szíves barátsággal köszöntötték a küldöttséget. A gyár kapujánál Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Ba­logh Béla, a Magyar Gördülő­csapágy Művek vezérigazgatója, Galambos László, a gyári pártbizottság titkára, Kiss Já­nos fejlesztési főmérnök, Kele­men József, a szakszervezeti bizottság titkára és Farkas József, az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára fogadta a vendé­geket. KISZ-fiatalok virág­csokrokat nyújtottak át nekik. A fogadtatás után a vendégek Vidám hangulatú, kedves bált rendeztek tegnap, szombaton este iskolájukban a Bányaipari Aknászképző Technikum végzős diákjai. Kitűnő zene mellett éjjel ket­tőig szórakoztak együtt az „életbe készülő” fiatalok. A képen: az iskola táncteremnek is beillő folyosóján „elődeik” tablói alatt táncolnak a párok. Foto: Erb. az alapanyagraktár emeleti nagytermébe mentek, ahoi Balogh Béla vezérigazgató is­mertette a gyár történetét és fejlődését. Elmondotta, hogy Magyarországon 1952 előtt nem volt gördülőcsapágy­gyártás. A hazai csapágy­gyártás megindításához sok­oldalú segíts í^et kaptunk a Szovjetuniótól, a Német De­mokratikus Köztársaságtól és a Csehszlovák Szocialista Köz' társaságtól is mintegy él olyan gép és több száz mű­szer dolgozik a gyárban, ami­lyet az NDK ipara szállított. A két állam csapágyipa.a kö­zött igen jó a kapcsolat. Ezután Galambos László, az üzemi pártbizottság titkára tájékoztatta a vendégeket. A tájékoztatók után Wake Ulbricht elmondotta: őszin s örömmel hallotta, milyen gyü­mölcsöző együttműködés ala­kult ki a Gördülőcsapágy Mi - vek és a hasonló szovjet és NDK-beli üzemek között. A szakosítás fontosságáró szólva kiemelte: önöknél és az önökéhez hasonló sok m - gyárban is csak olyan mér­tékben valósulhat meg a gyárt mányok szakosítása, a terme­lés specializálása, amilyen mértékben megvalósul a szab­ványosítás más iparágakban, például a gépiparban. Ez vi­lágosan mutatja, milyen nagy jelentőségű, hogy a KGST or­szágain belül az eddiginél gyorsabb ütemben haladjon a szabványosítás. Walter Ulbricht végül to­vábbi sikeredet kívánt a gyár vezetőinek és munkásgárdájá­nak. Ezután a vendégek üzemlá­togatásra indultak. A délelőtti műszak végén mintegy 3000 dolgozó részvé­telével munkásgyűlést tartot­tak az alapanyag-raktár helyi­ségében. A gyűlésen a gyár dolgozóin kívül több debre­ceni üzem is képviseltette magát. Galambos László megnyitó szavai után Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott be­stédéit XXI. ÉVFOLYAM ÁRA 80 FILLÉR 108. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents