Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
1964. MÁJUS 10. VASÁRNAP AI MSZMP BARANYA MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Átadták a Mohácsi Farostlemezgyár új üzemét Változnak az idők, változnak az emberek Diztos lehet benne az ® ember, hogy ha nekiszegezi a kérdést egy művezetőnek, egy igazgatónak vagy egy tsz-elnöknek: „ön szerint elképzelhető, hogy valaki jó irányban megváltozzék?” — igenlő választ kap. Általános elvként ezt igazán mindenki elismeri. Hát hogyne! Miért ne változhatna, miért ne lehetne a legrosszabb munkaerőből a legjobb? Elvileg tehát semmi vita. Mindenki egyetért abban, hogy változó, fejlődő életünk megteszi a maga hatását az emberben is. De közelről, mikor ezek az elvek a hétköznap mérlegére kerülnek, korántsem nyomnak annyit a latban, mint gondolnánk. Gyakran önmagukban való elvek maradnak. Még közelebbről: hány », elásott, beskatulyázott, félreismert” — ember dolgozik a népgazdaság különböző helyén. Így emlegetjük őket és ezekben az elnevezésekben benne van az illetékes vezetők munkamódszerének kritikája is. Annak a módszernek a bírálata, amikor a vezető legalább egyszer „megnézi magának” a dolgozót s aztán véglegesen eldönti: ez ilyen és ilyen ember. Még rosszabb, ha nem személyes tapasztalata, hanem különböző híresztelések alapján mond ítéletet. Egy gyárba két évvel ezelőtt fiatal mérnököt helyeztek. Külföldön végzett szakember, olyan szakon végzett, amilyen jellegű mérnökképzés nálunk nincs. A gyárnak szüksége is volt a fiatal szakemberre új modelljei megkonstruálásához. Az még ki sem derült, hogy a fiatalember mennyire ért a szakmához, de azt már néhány héten belül látták, hogy a dolgozókkal nagyon nehezen boldogul. Szűkszavú utasításait, kissé lekezelő modorát nem tudták elfogadni. Annyit panaszkodtak rá, hogy az igazgató fogta és beosztotta csoportvezetőnek az utókalkulációba. %/égre csend lett. Más ” kérdés, hogy a mérnök ma is ott van, fogcsikorgatva utókalkulál. Szaktudására persze most még nagyobb szükség volna mint korábban, ezt elismerik a gyár vezetői is. A személyzeti osztály vezetője már többször javasolta, állítsák vissza a termelésbe a mérnököt. hiszen az egyetemről került egyenesen a gyárba, akkor még nem tudott bánni az emberekkel, de azóta munkatársaival igazán semmi baja. Elvégre eltelt két év. ő is megtanulhatta, hogy kell a munkahelyen viselkedni. Nem és nem. Az igazgató nem hajlandó még egyszer „végigcsinálni azt a cirkuszt”, nem hajlandó kockáztatni egv intézkedése sikerét. még akkor sem, ha a termelés érdekei még a kockázatot is jogossá tennék. Minden munkahelyen csak az lehet a cél, hogy lehetőleg mindenki teljes tudásával kiegyensúlyozott légkörben dolgozhassák. De ki-ki saját munkahelyéről ismeri azokat az eseteket, amikor valakit korábbi hibái miatt ítélnek meg évek múlva is. Még akkor is, ha azoknak a hibáknak abban az emberben már nyomuk sincs. Az ilyen állapot, az ilyen légkör igazán nincs jó hatással a munkára. De azokra az emberekre sem, akiknek a megváltozása, jóirányú átalakulása még hátra van. Az ő fejlődésüket is sarkallná ha látnák, hogy erőfeszítéseiket figyelemmel kísérik és azokat a változás nagysága arányában el is ismerik. Ennek ellenkezője viszont dacot és cinizmust vált ki bennük, szaporítva ezzel a vezetők amúgyis sok gondját. Első pillanatra nem is érthető, miért nehezítik meg némely vezetők a saját helyzetüket. Miért mondanák le munkásokról, szakemberekről, ahelyett, hogy felkutatnának mindenkit, akire csak számíthatnának a munkában. Valóban mivel magyarázható ez a gyakorlat? Miért szeretnek sokan valakiről „egyszer és mindenkorra” véleményt mondani? Mert ez könnyebb, mint az egyes embert és munkáját folyamatosan szemmel tartani. Könnyebb, mint újból és újból felülvizsgálni saját korábbi véleményüket Sokan kényelmesebbnek tartják ragaszkodni túlhaladott véleményükhöz, mint a tények hatására azt megváltoztatni. Pedig estéikül nincs jó vezetés. A z egyik termelőszövet” kezet jóképességű tapasztalt agronómusát a vezetőség leváltotta, mert többszöri figyelmeztetés ellenére mulasztással súlyos kárt okozott a közösségnek. Egy gyógynövényeket termelő munkacsapat vezetőjének tették őt meg, ahol az egész kollektíva már évek óta megszokta, hogy munkájuk sikeres és személyes jövedelmük is mindenekelőtt a lelkiismeretes munkától függ. Kezdetben ferde szemmel nézegették nem éppen jóhírű új vezetőjüket. Eltökélték, hogy „vagy megszokik, vagy megszökik”, de nem engedik sem jóhímevüket, sem zsebüket megkárosítani. Megszokott. Annyira, hogy nemcsak pontossága és lelkiismeretessége váltott ki elismerést, hanem agrotechnikai újításai is. Ezek pedig 50 százalékkal emelték a munkacsapat jövedelmét. Világos, hogy ekkor már a munkacsapat minden egyes tagja elragadtatva beszélt agronómusáról. Felfigyelt erre a termelőszövetkezet vezetősége is. Többszörösen ellenőrizték az agronómus- ról szállongó jó híreket. S miután meggyőződtek róla, hogy az illető már más ember, mint korábban volt — a munkacsapat tiltakozása ellenére visszahelyezték őt a magasabb munkakörbe. Egyszóval: nemcsak a tévesen megítélt ember érdeke hibáinak levetkezésé. Érdeke az egész közösségnek, hogy az előnyösen megváltozott emberre figyeljen fel. De különösen érdeke ez a színvonalas, jó vezetésnek. Kibontakoztatni a képességeket, a helyére tenni minden embert, hinni fejlődésükben, elősegíteni fejlődésüket. Salamon Pál Makariosz távirata Hruscsovnak Armenia dieselhajó: N. Sz. Hruscsov május 8-án az Armenia dieselhajó fedélzetén táviratot kapott Maka- riosztól, a Ciprusi Köztársaság elnökétől. A távirat hangoztatja: megkapva az ön üzenetét, amelyet partjaink mellett elhajózva küldött, a ciprusi nép és a magam nevében a szovjet népnek és önnek szeretném kifejezni mélységes hálánkat és baráti érzelmeinket. Az a támogatás, amit ön nyújt az országunknak a béke helyreállításáért, függetlenségünkért és területi épségünkért folytatott harcban, a ciprusi nép mélységes háláját váltja ki. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a világ valamennyi demokratikus és békeszerető népének segítségével azzal a reménykedéssel nézhetünk a jövőbe, hogy problémáinkat a szabadság és a demokrácia elveinek alapján igazságosan oldják majd meg. Malinovszkij napiparancsa Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter sz rm bati napiparancsában megparancsolta, hogy a fasiszta Németország feletti győzelem napját tüzérségi díszsortűzzel ünnepeljék Moszkvában, a szövetségi köztársasági városokban és a hős városokban. A napiparancs megállapítja, hogy a szovjet nép és fegyveres erői döntő szerepet töltöttek be a hitleri hódítók szétzúzásában, az ellenség szétveréséhez értékesen hozzájárultak más országok népei is. Hangsúlyozza, hogy a győzelem nagyszerűen példázta a szovjet szocialista rend elpusztíthatatlan életerejét és igazolta a kommunista párt helyes vezetését. Malinovszkij marsall napiparancsában megjegyzi, hogy az imperialisták minden áron akadályozni szeretnék a kommunizmus előrehaladását, s ebben a főszerepet a nyugatnémet revansis- táknak szánják. Az új üzem az év második felében már terv szerint dolgozik és körülbelül ezer köbméter farostlemezt készítenek különleges felületkezeléssel. A képen: 'az átadási ünnepség résztvevői megtekintik az új üzemet. A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormánykiildöífséie Debrecenben és a Hajdúságban A Német Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttsége szombaton reggel kétnapos hajdúsági látogatásra indult. A látogatáson részt vesz Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke és felesége, dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsát ak elnökhelyettese, külügyminiszter, valamint a német párt- és kormányküldöttség többi tagja. A vendégekkel együtt utazik Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és felesége, Lo- sonczi Pál földművelésügyi miniszter. Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Darvasi Iván, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Kárpáti József hazánk berlini nagykövete. A vendégek különvonata pontosan délei itt 11 órakor gördült be az ünnepélyesen feldíszített debreceni pályaudvarra, ahol mintegy 5900 debreceni dolgozó gyűlt egybe a fogadtatásra. A kiilönvonatból kiszálló küldöttségei és a kíséretükben lévő magyar államférfiakat lelkes taps köszöntötte. A vendégeket Gádor Ferenc, az MSZMP Hajdu-Bihar megyei Bizottságának első titkára, Ambrus István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Nagy Tibomé, a debreceni városi pártbizottság titkára és dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen városi Tanács vb- elnöke fogadta. Úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, majd Gódor Ferenc a megye és Debrecen város dolgozói nevében köszöntötte a német párt- és kormányküldöttséget. Szavaira Georg Ewald, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács mellett. működő Mezőgazdasági Tanács elnöke válaszolt. Meleg szavakkal köszönte meg a debreceniek szeretetteljes, baráti fogadtatását, s hangoztatta. 'hogy a német párt- és kormányküldöttség tagjai örömmel látogattak el abba a városba, ahol 1944 utolsó napjaiban megalakult az első demokratikus magyar kormány. Ezután a vendégek gépkocsikba ültek, s a Magyar Gördülőcsapágy Művekbe mentek. Útközben mindenütt nagy számban sorakoztak fel a debreceni dolgozók és szíves barátsággal köszöntötték a küldöttséget. A gyár kapujánál Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Balogh Béla, a Magyar Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója, Galambos László, a gyári pártbizottság titkára, Kiss János fejlesztési főmérnök, Kelemen József, a szakszervezeti bizottság titkára és Farkas József, az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára fogadta a vendégeket. KISZ-fiatalok virágcsokrokat nyújtottak át nekik. A fogadtatás után a vendégek Vidám hangulatú, kedves bált rendeztek tegnap, szombaton este iskolájukban a Bányaipari Aknászképző Technikum végzős diákjai. Kitűnő zene mellett éjjel kettőig szórakoztak együtt az „életbe készülő” fiatalok. A képen: az iskola táncteremnek is beillő folyosóján „elődeik” tablói alatt táncolnak a párok. Foto: Erb. az alapanyagraktár emeleti nagytermébe mentek, ahoi Balogh Béla vezérigazgató ismertette a gyár történetét és fejlődését. Elmondotta, hogy Magyarországon 1952 előtt nem volt gördülőcsapágygyártás. A hazai csapágygyártás megindításához sokoldalú segíts í^et kaptunk a Szovjetuniótól, a Német Demokratikus Köztársaságtól és a Csehszlovák Szocialista Köz' társaságtól is mintegy él olyan gép és több száz műszer dolgozik a gyárban, amilyet az NDK ipara szállított. A két állam csapágyipa.a között igen jó a kapcsolat. Ezután Galambos László, az üzemi pártbizottság titkára tájékoztatta a vendégeket. A tájékoztatók után Wake Ulbricht elmondotta: őszin s örömmel hallotta, milyen gyümölcsöző együttműködés alakult ki a Gördülőcsapágy Mi - vek és a hasonló szovjet és NDK-beli üzemek között. A szakosítás fontosságáró szólva kiemelte: önöknél és az önökéhez hasonló sok m - gyárban is csak olyan mértékben valósulhat meg a gyárt mányok szakosítása, a termelés specializálása, amilyen mértékben megvalósul a szabványosítás más iparágakban, például a gépiparban. Ez világosan mutatja, milyen nagy jelentőségű, hogy a KGST országain belül az eddiginél gyorsabb ütemben haladjon a szabványosítás. Walter Ulbricht végül további sikeredet kívánt a gyár vezetőinek és munkásgárdájának. Ezután a vendégek üzemlátogatásra indultak. A délelőtti műszak végén mintegy 3000 dolgozó részvételével munkásgyűlést tartottak az alapanyag-raktár helyiségében. A gyűlésen a gyár dolgozóin kívül több debreceni üzem is képviseltette magát. Galambos László megnyitó szavai után Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott bestédéit XXI. ÉVFOLYAM ÁRA 80 FILLÉR 108. SZÁM
