Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

f »64. MÁJUS 9. mapl6' 3 Tízéves a Pécsi Szabó István Úttörőház Idén ünnepli fennálásámk tizedik évfordulóját a Pécsi Szabó István Űttörőház. A ju­bileum alkalmából május 30- án és 31-én kétnapos ünnep- «éget rendez az úttörőház ve­se tősége. Már gyűlik az anyag a május 30-án, délelőtt 10 óra­kor nyíló szakköri kiállításra. Baranya megye úttörőcsapa­tainak ezermester, népi hímző, képzőművész, modellező, fé­mes, rádiós stb. szakkörei leg­szebb hímzéseiket, szőnyegei­ket. demizsonfonásokat, pa­pucsokat küldték. Természe­tesen a kiállításon a pécsi pajtások is bemutatják leg­jobban sikerült munkáikat Délután az úttörőház kosár­labda pályáján kosárlabda vil- lámtomán szórakozhatnak a pajtások. . Május 31-én délelőtt nép­tánc fesztivál lesz a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol a megyei kulturális szemle leg­jobb gyermektánc csoportja és a Mecsek Táncegyüttes utánpótlás csoportja mellett a miskolci, debreceni, szolnoki és kecskeméti úttörőház tán­cosai is résztvesznek. A néptánc bemutató után, délután a Pécsi Szabó István Űttörőház mese barlangjában a meseszoba egész évi műso­rából kaphatnak ízelítőt az érdeklődők. A mese, ámyjá- ték és bábműsor után a meg­hívott úttörővezetők tapaszta­latcseréjével zárul a jubileumi ünnepség. Idő) árás j elentés Várható időjárás szombat estig: kisebb felhőát vonulá­sok, legfeljebb néhány helyen, Inkább az ország nyugati ré­szein záporeső, zivatar. Időn­ként élénk délnyugati, nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8—1? fok között. Legmagasabb nappali hőmérséklet 20—25 fok között. Jónak ígérkezik a város zoldségellátása Hamarosan dolgozik a konyhai előkészítő — A városi tanács vb-ülése A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott. Az egyik napirendi pontban a gyermekétkeztetés korszerű­sítésének távlati tanulmány- tervét tárgyalták meg, a kö­vetkezőben pedig a város kül­területi részeinek kereskedel­mi ellátottsága került a ple­num elé. A kereskedelmi osztály pontosan feltérképez­te, hogy melyik az a 16 pont a városban, ahoft vegyes élel­miszerbolt, húábolt, kisven­déglő, stb. hiányzik. A v. b. döntése alapján a harmadik ötéves terv végéig e területe­ken is ki kell építeni a meg­felelő bolthálózatot. A hatá­rozat szerint az erőforrások zömét már most is e lakó­negyedekbe kell összpontosí­tani. Ugyancsak a kereskedelem­mel kapcsolatos a város zöld- g- és gyiimölcsellátásának helyzete, melyről a MÉK tá­jékoztató jelentést terjesztett a v. b. élé. A jelentés megálla­pítja, hogy a MÉK 43 állandó 5—10 ideiglenes jellegű zöldség- és gyümölcs-elárusító helyeit üzemeltet. A vállalait számtalan problémával küsz­ködik. Az egyik: a forgalom rendkívül hullámzó, így ál­landó gondot jelent számuk­ra, hogy mennyi zöldárut vá­sároljanak a tsz-ektől, illetve küldjenek a boltokba. A példa bizonyítására elmondották, hogy van olyan szerdai nap, amikor 50 ezer fej saláta fogy el, három nap múlva, szom­baton viszont, amikor normál esetben nagyobb forgalomra számíthatnának, alig tudnak eladni 35 ezer fejet A többi tönkremegy. A másik probléma az, hogy a zöldség- és gyümölcsboltok zöme elavult, s távolról sem felei meg az igényeknek A vállalat ezért elhatározta, hogy korszerűsiti bolthálóza­tát: a jelenlegi 43 egységből 35—38 modem boltot alakíta­nak ki. Görcs Károly, a MÉK igazgatója közölte, hogy a MÉK a szokásos beruházási, illetve felújítási költség több­szörösével rendelkezik, így a Baranya legtisztább községei Szigetyár, Pellérd, Koyáeshida Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A v. b. meghallgatta Tóth F. Béla osztályvezető beszámolóját a Magas- és Mélyépítő Vállalat 1963-as munkájáról. Majd a községfejlesztési terveket vi­tatta meg. A bevételi tervet az első negyedben 59, a kiadási tervet 14 százalékban teljesí­tette a megye. Az amyagkiuta- lások késve érkeztek meg a községekhez, így alig kaptak égetett meszet, folyamkavicsot, cementet és faanyagot. A ce­mentlapos járdák építése jár­dalap hiányában a legtöbb he­Lipcsei dzsesszzenészek Pécsett Az elmúlt év januárjában megalakult Pécsi Ifjúsági Dzsessz Klubban először lép­nek fel külföldi dzsesszzené- szek. A legközelebbi klub­esten, amelyet május 12-én, kedden este 7 órakor, a Városi Művelődési Ház nagytermé­ben tartanak, Harry Nicolai liocsei dzsessztriója vendég­szerepei. Tagjai: Harry Nico­(bőgő) és Wolfgang Zoll (dob). A német trió a budapesti Ber­lin Étteremben játszik nagy sikerrel. — A keddi műsorban fellép a pécsi Krizsik (dob) — Sárközi (zongora) — Hevesi (bőgő) dzsessztrió is. — A klubest egyik érdekessége lesz, hogy Bánffy György, a Pécsi Nemzeti Színház tagja dzsessz témájú verseket ad elő. — Műsorközlő: Krassó Jenő, ri­iai (zongora), Dieter Henschel porter: Krassó László. juk magára az ügyeletes művezetőt sem. Ez már be­csület-ügy. Vagy még annál is több. Nem is tudom mi­csoda? Lényeg az, hogy az ember jön, berohan és neki lát a melónak. Elhoztak en­gem már színházi előadás elől is. Fülében megigazítja a vattát, ami úgyahogy meg- ,szűri a zajt. Beszél még nekem ez a rokonszenves géplakatos a turbina-üzem tisztaságáról, (öröm itt dol­gozni), a gyerekekről, (a nagymama velük van, így aztán nem gond a színház vagy mozi), az üzemben kialakult igazán jó szellem­ről, (a „főnökök” megköve­telik a precíz munkát, de meg is tesznek mindent a „melós” érdekében), a Ké­kes televízióról, (a szomszé­doknak volt, hát ők is vet­tek egyet), a Dózsáról (meccs után belép komor ábrázat- tal a lakásba, az asszony ránéz, összecsapja a kezét: ^Jóisten! Megint kikapott a csapat!), meg a Kiváló dol­gozó jelvényről, amit a kö­zelmúltban kapott, (melléje 1200 forintot, amit „az asz- szonytársammal” elvásárol­tunk azonmód). S miután (gy táviratstí­lusban lezajlik közöttünk a beszélgetés, faképnél hagy a csarnok közepén, mert automata ide, automata oda, munka van itt éppen elég, nem lehet sokat tén- ieregrü tétlenül. Én pedig viszamegyek a „kazánház­ba”, ami sok minden másra hasonlít, csak éppen —leg­alább is köztudatszerűen meghatározott — kazánház­ra nem. Mondtam már, hogy a kazánok jó héteme­letes magasságúak, minden egyes kazán előtt pedig — a csarnok baloldalán — ve­zénylőasztalok állanak s hasonlítanak a törpeorgo­nára, csupán a sípok he­lyett „delta-pé” nevű mérő­műszerek láthatók, meg is­mét csak kapcsolók, gom­bok, fények, piros, kék, sárga, fekete, zöld vonalak, nyíl alakú jelek. — Hát ki igazodik el eze­ken?! — sóhajtok fel. — Én is. Ezt a főgépész mondja, Horváth János, zömök, iz­mos ember. El is hiszem, mert a „delta-pét” is ö mondta, azaz a nyomás-kü­lönbség mérőt, amely meg­mutatja, van-e szénpor a csövekben, vagy nincs, van-e levegő a csövekben — amelyekkel a szénport be­fújják a kazánokba — vagy nincs? És ha nincs, akkor mit csinálnak ezzel az ég­nek szökő óriási vas-szörny- nyel? Semmit. Itt a másik kapcsolók garmadájával ki­küszöbölik a pillanatnyi zavart Mert ez is auto­mata. Itt minden automata Csak az emberek nem. Holecz Laci kéreszkedik rf Horváthtól: — A párttitkár gaerzett lyen nem kezdődött meg. A végrehajtó bizottság utasította a szakigazgatási osztályok ve­zetőit, hogy a községfejlesztési tervben mutatkozó lemaradást mielőbb számolják feL A végrehajtó bizottság hatá­rozatot hozott a Baranya me­gyei Tanács Gyógyszertár Központja új székházának épí­tése ügyében, majd néhány termelőszövetkezet egyesülését hagyta jóvá: a nagydobszai Búzakalász, a tótszentgyörgyi Dózsa és a merenyei Kossuth tsz Nagydobsza székhellyel Bú­zakalász tsz néven, az ibafai Petőfi és a horváthertelendi Búzakalász tsz ibafai Petőfi tsz néven, a rózsafai Kossuth és a dencsházi Március 15 tsz Ró­zsafa székhellyel Kossuth tsz néven egyesült Az egyesülések­hez a Földművelésügyi Minisz­térium is hozzájárult A .Legtisztább és legkultu­ráltabb község” tavalyi verse­nyének értékelése is ezen a vb ülésen történt A versenybe 275 község nevezett be, melyek kö­zül a következők érték el a legjobb eredményt: A. kategó­riában: Szigetvár, Szentlőrinc, Sellye, B. kategóriában: Pel­lérd, Szalánta, Máriakéménd, C. kategóriában: Kovácshida, Sámod és SiklósnagyfalUj autót, át kellene mennünk a kis erőműbe anyagért... — Jó, de siessetek vissza — mondja Horváth. A Köztársaság téri óvo­dát patronálja az üzem, most építenek nekik az óvoda udvarára egy hű- sölő-félét, valami tetőszerű­séget, ami megvédi a srá­cokat a forró napsütéstől. — Miért beszél tájszólás­sal? — kérdem. Horváth nevet: — Észrevette, hogy „á”- val beszélek? Hatvanból jöttem ide. ötvenkilencben. Mi ott dolgoztunk a Mát- ravidéki Erőműnél... Felhúzom a szemöldö­köm: — A mátravidéki eentrá- lét meg mi csináltuk negy­venhatban a győri vagon­gyárban! Én is dolgoztam azon a munkán egy eszten­deig — mondom neki. — No látja! — üt a vál- Iamra. — Akkor már is van valami kapcsolatunk, közös emlékünk. — Hol jobb? Pécsett vagy Hatvanban? Eltűnődik: — Hát... ez szebb város, szó sincs róla, de nagyon drága. Igaz ugyan, hogy szép, kétszobás, összkom­fortos lakásom van, de ... Hatvanban volt egy kis kér tűnk a ház mögött, megter­mett a zöldség, baromfi' neveltünk, tojás volt, vagyis hát nem adtunk pénzt ilyes­miért. De nem baj, meg la­nagyszabású rekonstrukciós program néhány év alatt vég­rehajtható. A vb-tagok kérdésedre vála­szolva Görcs Károly elmon­dotta. hogy a tsz-ekkel kötött szerződések alapján biztosított Pécs zöldségellátása. A zöld Bégekből csak a karfiolnál és a zellernél mutatkozik némi probléma, ám arra töreksze­nek, hogy más megyékből pó­tolhassák a hiányt. A bogyós gyümölcsöknél — cseresznye, meggy, stb. — szintén bizo­nyos hiányra lehet számítani. A vállalat igazgatója hozzá­tette: a MÉK általában ele­gendő áruval rendelkezik majd ahhoz, hogy a zöldség­árakat szabályozni tudja a piacon. Néhány év alatt a primőráruknál is elérik ezt, mert — amint az előzetes be­ruházásokból látni — a tsz-ek mind több korai árut fognak termelni. Ezt követően elmon­dotta, hogy a vállalat ideig­lenes gyümölcsárusító helye­ket — szép kivitelű pavilono­kat — akar felállítani *a Lenin téren, sétatéren és a város többi, forgalmas pontján. • A legnagyobb érdeklődést az a bejelentés keltette, hogy a Bajcsy Zsilinszky utcában konyhai előkészítő üzemet hoznak létre. Az előkészítő tisztított, illetve hámozott bur­gonyát, zöldséget, megmosott káposztát, salátát, kifejtett borsót stb-t szállít az üzemi, illetve iskolai konyháknak. Az új üzem júniusban, borsófejtő iésziege pedig még ebben a hónapban dolgozni kezd. Mint Görcs Károly megállapította, zőldborsófejtő-gépüknek olyan nagy kapacitása van, hogy akár az egész város minden­nap cukorborsó-főzeléket ehet­ne VIRÁGZIK A VADGESZTENYE Halló, halló! Itt rádió! Nézem az eseménynap­tárt. Május 9-e alatt ezt ol­vasom: „Ezen a napon volt az első nyilvános rádióbemu­tató Budapesten, 40 éve”. Mu­tatom a papírt Lenk Gyulá­nak, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója munkatársának. — Már negyven éve? — mondja csodálkozva. — Igaz, én „csak” 37 éve vagyok a Rádiónál. A régi, az első gárdából már csak ketten dolgoznak a Rádiónál, ő az egyik, a má­sik Pesten él; — Na, hogy is volt csak? — emlékezik. — Igen, az el­ső „rádióadó” Budapesten volt hét szokni ezt a várost ts. Csak egyet nem... — Mit nem? — Szennyes a város leve­gője. Tudja, mi a Kolozs­vári utcában lakunk, az ab­lakok a vasútra nyílnak, be­jön a korom, füst... Közbevágok: — Aha! Csak a vasút? Jó, hogy eszembejuttatta: tulajdonképpen önt is szid­ják a városban! — Miért? — Maguk adagolják a szenet a kazánba, s az erő­mű kéményein át meg öm­lik a korom a városra. Még a Kolozsvári utcára is... — évelődöm a főgépésszel, a Horváth hangosan fölnevet: — Tudom én ezt! De mit csinájunk? Én is azt a port nyelem. De... — elkomo­lyodik — megoldódik ez is egyszer. Nehéz ügy, de ha lesz pénz szűrőberendezés­re... Kint az udvaron zúg a fülem a hirtelen rámsza­kadt csendtől. Az épület fé­lelmetes betonfalai naponta több száz tonna szenet nyel riek el. És ebből a szénből — itt a kazánházban az emberek — egy fél marok­ra valót sem látnak. Pedig — kazánfűtők, akárhogy is nézzük. Lapát helyett vezénylő- isztalról, egy-egy gomb- 'yomással „etetik” ezt a feneketlen gyomrú óriást Rab Ferenc a Gyáli úton, a Posta kísér­leti állomásán — egy bútor­szállító kocsiban. Belefért az egész stúdió. Később, 1927- ben az első kőépületünk Bu­dapesten a Rákóczi út 22-ben volt. A negyedik emeleten kaptunk helyet. Hat szobából állt, itt volt a stúdió, a Ma­gyar Telefonhírmondó és a pontos idő óraberendezés is. Az első rádióbemondó Schertz Ede volt, utána Radó Árpád, akit 1944-ben a nyilasok ki­végeztek* Abban az időben mindent egyenesből közvetítettünk, az elsőt az Operaházból. De mi­lyen közvetítés volt az! A kel­lékek? Most a színházi köz­vetítést megoldjuk 5 mikro­fonnal. Nem úgy régen. Leg­alább 100—120 mikrofonnal tűzdeltük meg a színpadot. Fröccsöspohár nagyságú, töl­csér alakú mikrofonok voltak — rézből. Végig dekoráltuk velük az egész rivaldát ; ( Később új, állandó he­lyet kapott a Rádió a Bró- dy Sándor utcában. Ma is ott van. Fejlődött a technika, már nemcsak egyenesből ad­tunk, hanem viaszlemez-fel­vételeket is készítettünk. Per­sze az időtől függően. Kint nem lehetett ilyen felvételt készíteni, ha meleg volt. Meg­olvadt a viasz. A lemezeket jégszekrényben tartottuk ... Az egyenes adások? Kávéhá­zakból közvetítettünk: a Ba­rossból, a Spolarichból, a Bo- dóból... Fekete Pál, Cselényi Jóska, Bodán Margit énekelt, az idősebbek még emléksze­nek rájuk. Napi 5—6 órát su­gároztunk, de adtunk egész nap a Telefonhírmondón ke­resztül. Ha helyszinről közvetí­tettünk — kivonult a Rádió egész kocsiparkja — egy tri­cikli; Abba tettük bele az egész felszerelést, kábelokat, mikrofonokat, erősítő telepet. Kik is voltak a triciklin? Völgyesi Miklós, most Barcs Sándornak, a Magyar Táv­irati Iroda vezérigazgatójának a gépkocsivezetője, aztán Ku- szi István, most a Rádió gép­kocsi-előadója és Kasza Ist­ván, most a Televízió portá­sa. Azok voltak ám hős idők! ...Nem kell nevetni. Az az erősítő telep, amit említettem, ma is megvan, itt nálunk Pé­csett. Vasárnap a Pécs—Css-1 pel mérkőzést azzal közvetí­tem a . | —• Később a Zeneakadé­miából is közvetíthettünk, oda is bevezettük a kábelt. Má már nem érdekes a kábel, mert bekapcsolódunk a tele­fonhálózatba és bárhonnan közvetíthetünk. A Posta ren­delkezésünkre bocsátja a há­lózatot. Hej, mit meg nem csináltunk mi akkor, illetve csináltattak velünk! Emlék­szem, egyszer Victor Emma­nuel olasz király fogadtatá­sáról kellett közvetítenünk a Keleti pályaudvarról. Utasítot­tak, hogy kölcsönzőből szerez­zünk frakkot és cilindert, mert csak úgy dolgozhatunk a pá­lyaudvaron. Frakkba és cilin­derbe vágtuk magunkat és így fektettük a kábelt. Min­denki röhögött. Mi is egymá­son .; i De volt ennél különb eset is. Az eucharisztikus kongresszus idején közvetítést adtunk a beszédekről. A vá­rosligeti emelvényen — ahol a sok pap összejött — ott szorgoskodtam, tettem-vetiem a mikrofonok körüL Egyszer- csak odalépett hozzám egy kövérkés pap és kérdezte, mit csinálok — mint mondta — a Pacelli bíboros kérdezteti, a későbbi XII. Plus pápa. Mon­dom, hogy rádiós vagyok. Pa­celli nem messze állt, meg­mondta neki. Erre a bíboros nyújtja a kezét és megszólí­tott. Nyújtotta, hát rendben van — én is nyújtottam és kezet fogtunk egymással, még jól meg is ráztam a kezéL Azt hiszem, be is mutatkoz­tam. Hogy én ezért mit kap­tam később? A művezető le­hordott mindennek, mert n:m kézfogásra nyújtotta a kezét, hanem csókra! De, mit tud­tam én! — Hogy kikkel dolgoztam együtt, kik szerepeltek régen a rádióban? Sokan. Ödry Ár­pád, Bajor Gizi, Csortos Gyu­la — mind ismertem szemé­lyesen. Sok emlékei lehetne még idézni, de munka közben kö­rülményes. A stúdióban Bán­ffy György, a Pécsi Nemzeti Színház művésze várja Gy vi­szi bácsi intését, mikor kezd­het] a verset mondani. Gyu- szi bácsi int, a magnó ko­rongja peregni kezd ... (Garapi \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents