Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-07 / 105. szám
1964. MÁJUS 7. (MAP* A A melyei ároíergalon fele a föidmavesszövetkezets bGitskbaa bonyolódik le Miért számolják fel a Sopiana Gépgyár vasöntödéjét? Tegnap délután a MÉSZÖV nagytermében értekezletet tartottak a földművesszövetkezetekkel kereskedelmi kapcsolatot tartó szervek és vállalatok. Legutóbb két esztendeje rendezett hasonló megbeszélést a ' MÉSZÖV, s akkor határozták el, hogy minden két évben közösen megbeszélik a legégetőbb kérdéseket Az értekezletet Nagy Sándor elvtárs, a MÉSZÖV elnöke nyitotta meg, s Kabács Béla, a MÉSZÖV kereskedelmi. osztályának főelőadója tartott vitaindító előadást. Nő a kerestet Az előadásból kiderült, hogy a földművesszövetkezeti boltok száma az elmúlt két évben megszaporodott, s a boltok forgalma is jelentősen nőtt. Baranyában (Pécs kivételével) az áruforgaHom több, mint felét a földművesszövet- kezetd boltegységek bonyolítják le.' A jelentős forgalom- emelkedés szoros kapcsolatban van a termelőszövetkezetek megszilárdulásával, a falusi lakosság vásárlóerejének növekedésével. Ez a növekedés nem csupán mennyiségi követeléseket támaszt a földmű vesszövetkezeti boltokkal szemben, hanem jelentős minőségi javulást is igényel, mert a vásárlók igényei ilyen szempontból Is megnövekedtek. Tehát nagyobb választékra. magasabb kereskedelmi kultúrára van szükség ma már falun is, ha ki akarják elégíteni a vásárlóközönség igényeit. Legnagyobb problémája a MESZÖV-nek és egyben Baranya megyének is, a sok kis település, amelyeket folyamatosan és jól kell ellátni áruval, holott közel száznak még bekötőútja sincs. A legtöbb helyi probléma is ezzel- kapcsolatos. Egyes nagykereskedelmi vállalatok nem szívesen szállítanak kis tételben árut, megfeledkeznek a kis települések üzleteiről. Nemcsak áruszállítás terén van ez így, de a nagykereskedelmi vállalatok instruktorai sem szívesén látogatnak el az ilyen helyekre, pedig nekik többek között az is feladatuk, hogy a kereskedelmi kultúrában meglehetősen elmaradott, nem szakképzett eladók szakmai problémáiban segítségét nyújt sanak. A hiánycikkek Szó esett a hiánycikkekről is: bútor, egyes cipőféleségek, mosópor, falfesték, seprű, néhány komzervféleség. Az előadó javasolta, hogy a hiánycikkek számát — hogy ha erre lehetőség van — helyi árualap felhasználásával • csökkentsék a nagykereskedelmi vállalatok. Például a seprűhiányon jelentősen enyhítene, A 12. sz. Autóközlekedési Vállalat azonnali belépéssel felvesz AUTÓSZERELŐ, LAKATOS, AUTÓFÉNYEZŐ és mAzolö szakmunkásokat. Jelentkezés: Pécs, Rét utca 43. szám. ha az illetékes nagykereskedelmi szerv felvenné a kapcsolatot a Baranyában szép számmal működő cirkot termelő és seprűt kötő termelő- szövetkezetekkel. Meg kellene adni a szabvány-méreteket, a minőségi előírásokat, s a készített seprűt átvenni. Az előadó részletesen foglalkozott valamennyi nagykereskedelmi vállalattal. Megállapította, hogy munkakapcsolatuk általában jó — s ha néhány apróbb-nagyobb kifogásolt hibát kijavítják, még zavartalanabb, még jobb lesz a falusi dolgozók áruellátása. A vitaindító után az érintett nagykereskedelmi vállalatok és egyéb szervek válaszoltak az őket érintő részekre, majd Faludi Ármin elvtárs, a Kereskedelmi Felügyelőség vezetője mondotta el, hogy a földművesszövetkezetek Baranyában a rájuk háruló nagy feladatot igyekeznek a legjobban megoldani, s hogy tervüket tavaly is 1Ö8 százalékra teljesítették, ez azt mutatta, hogy jól is dolgoznak. A növekvő igények kielégítése érdekében javasolta, hogy egyes áruféleségeket kon centrálnd kellene nagyobb központi fekvésű falvak üzleteiben s a kisebb boltok hkklistáját felül kellene vizsgálni, s a legésszerűbben alaHúsz-huszonöt évvel ezelőtt bizonyára nem okozott volna ekkora gondot egy üzem megszüntetése, mint napjainkban. A tőkés pillanatig sem tépe- lődött azon, hogy megváltoztassa-e a határozatát vagy sem, ha a kalkulátorai kiszámították, hogy az üzem további fenntartása gazdaságtalan. Mi lesz az öntőkkel ? De vajon jó-e ez a példa arra, hogy kontrasztként melléje állítsuk a mi példánkat? Hiszen lényegében a mai gyakorlat is azt mutatja, hogy igenis felszámoljuk azokat az üzemeinket, amelyekről megfelérő gazdaságossági számítások után kiderült, hogy ráfizetéses lenne a további fenntartásuk. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy van valami nyugtalanító a két példa hasonlóságában. És ez a nyugtalanság még tovább gyűrűzik, ha meghallgatjuk a leg- érdekeltebbeket, magukat az öntőmunkásokat, ök így vélekednek: — Ez a gyár és ez az öntöde száz éven át mindig beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Hamerliék, Róthék és a régi gazdák valamennyien megtalálták benne számításaikat csakúgy, mint a mieink a felszabadulás után. Olyany- nyira megtalálták, hogy a régi, korszerűtlen üzemből technikai, műszaki és szociális szempontból is modern gyárat fejlesztettek. S ha mindehhez hozzátesszük azt is, hogy a továbbfejlesztésből kimaradt öntöde a maga kétségtelenül elavult felszereltségével is biztonságosan kiszolgálta a gyár öntvényszükségletét, akkor indokolatlan a felszámolása. De másra is futotta az” öntöde erejéből. A baranyai üzemek, köztük a Bőrgyár, a Beremendi Cementgyár tekintélyes megrendeléseit látta el pontosan, tisztességesen. Mi lesz ezután á baranyai üzemekkel? Különösen azokkal, amelyek évtizedeken át egyedi megrenJANCSI NEM JÖTT ISKOLÁBA „Jancsi nem jött iskolába .>. Nem tudjuk hol van, ismét hiányzik...” — panaszkodott az utóbbi hónapokban Békés János hatodik általános iskolás fiúra tanítónője a Belvárosi Általános Iskolában. Mi történt vele? Szülei talán nem törődnek gyermekükkel, nem érdekli őket, hogy merre jár? Számos esetről tudok, amikor fiatalkorú gyerek állt a bíróság előtt, s amikor a bíróság a bűntény okát kutatta, valahol az ok, az „első lépés” mindig az iskolából való elmaradással kezdődött. Mit mond Jancsiról osztályfőnöke, Laki Jánosné? — Többször hiányzott már az iskolából. Egyszer, kétszer azt gondoltuk, hogy beteg, s ezért üres a helye a padban. Aztán mikor utánajártunk megtudtuk, hogy szó sincs betegségről. Legutóbb április 14-én és 15-én hiányzott. Otthon sem volt. Kiderült, hogy 9 éves öccsével elment a Mecsekre, az éjszakát pedig — mint mondották — a vasúton töltötték. Mi késztet két gyereket a csavargásra, mi az indítója az első rossz lépéseknek? Az ok — Jancsi családi körülményeire vezethető vissza. Két testvére van, a kilencévesnek Tolnai Lajos, másfél évesnek Maráza László az édesapja. — Most kivel él együtt? — kérdem Jancsi édesanyját, aki a vasúton segédmunkás. — Most senkivel. Akivel legutóbb együtt éltem, már azzal sem közösködöm. Igaz, egy lakásban vagyunk, de külön élünk. Gyerektartást fizet havi 300 forintot.. Az édesanya munkájára nincs panasz a vasúton. Dolgozni tud, dé a gyerekek nevelése valahogyan „kicsúszik a kezéből”. Jancsi pedig már nagy gyerek, 12 éves — nyiladozó értelme látja, hogy anyja nem tud egy férfinél sem „megállapodni”. — Meg kell mondjam őszintén, hogy Jancsi mellé már nem mertünk más gyereket ültetni, mert mosdatlan, koszos volt legtöbbször... — mondja az osztályfőnöke. Az áprilisi „kiruccanás” a napokban megismétlődött. Két napig ismét nem ment iskolába. Az osztályfőnöke találta meg az utcán, ő hívta el magához — ennivalót adott neki. Éhes volt Jancsi két kis osztálytársa is felajánlotta: jöjjön hozzájuk, ők is megvendégelik ... A kisfiú ügye immár az osztály ügye lett, osztálytársainak szülei is foglalkoztak vele, hiszen a gyerekek a szüleik meghívását tolmácsolták Jancsinak. Ez azonban bármennyire is szép és csak dicsérni lehet a segítségnyújtási készséget — nem megoldás. A fiú jövőjét, útját, egyenesbe kell hozni. Egyenesbe, hogy Jancsiból ember legyen. A belvárosi általános iskola pedagógusai végül is erőteljesebben láttak hozzá Jancsi ügye megoldásához. Sikerült. Néhány napja Jancsi már a gyermekotthon lakója. Beszéltem vele az iskolában.' Élénk szemű, barna hajú legényke. Tanulmányi eredménye: 3,5. — Köszönöm jól vagyok és nagyon szeretek az otthonban lenni — így válaszol a kérdésemre. Illedelmes, tisztelettudó. Mutatja a ruháját — Tessék megnézni. Ezt mind az otthonban kaptam. Üj cipő, új zokni, új ruha ... szóval teljes felszerelést (Így mondja: felszerelést.) — Mi akarsz lenni ha megnősz? — Suszter. — Miért éppen az? — Mert cipőre mindig szükség van..., Feláll, köszön és fut vissza az osztályába. Kérdőn nézek a mellettem álló osztályfőnöknőre: miért éppen suszter akar lenni Jancsi? — Én értem — mondja. — Szegény gyerek még a legnagyobb télben is bocskorszerű valamiben járt — cipő helyett „Mert cipőre mindig szükség van...” De nem közömbös számunkra Jancsi ügye sem, őrá is szükségünk van. Őrá is, és a többi Jancsira is... Garay Ferenc delésekkel fordultak a Sopiana Gépgyár vasöntödéjéhez. Aggodalmuk summásabb fele azonban jócskán meghaladja még a fentebb kinyilvánított gondjaikat is. — És mi lesz velünk? Nyolcvan emberről van szó. Bele kell ebbe érteni a tizenhét formázót, a hat magkészítőt, a nyolc mintaasztalost, a három lakatost, az öt műszaki dolgozót, akiknek java része a Sopiana törzsgárdájához tartozik. De bele kell érteni a tizenkét öntőtanulót is, akik négyük kivételével másod-harmadéves tanulók. S a világért sem szabad számításon kívül hagyni azt a harminc öntödei segédmunkást sem, akik sok-sok éves gyakorlatukkal szinte hozzánőttek az öntödéhez. Mindenkit elhelyeznek Mi lesz hát velük? Gerbecz elvtárssal, a gyár igazgatójával beszélgetünk. — Elkerülhetetlen problémák ezek, velejárói az üzemek fuzionálásának, koncentrálásának, — mondotta. — Nálunk meg különösképpen elkerülhetetlenné vált, hogy felszámoljuk az öntödét. Nemcsak azért, mert az átszervezéssel az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat egyik üzemévé váltunk, több más oka is van ennek. Mert attól még megmaradhatna az öntödénk, hogy a központi üzemben a miénknél korszerűbb vasöntöde működik. De ehhez az kellene, hogy minden tekintetben megfeleljen a központosítással járó követelményeknek. — Az igazság az, hogy az öntödénk szinte önmagát számolta fel. Az a sok-sok éve folyó tervezgetés, hogy a gépgyár városon kívüli elhelyezésével, az öntöde is korszerűbb tartalmat kap, már a múlté. És erre nem is any- nyira az átszervezés tette rá a pontot, hanem a város növekedése, rendezése. Köztudomású, hogy az öntöde is alaposan hozzájárult a város amúgy is hírhedt levtegőszeny- nyeződéséhez. Tulajdonképpen ezért is vetődött fel a korábbi években a gyár kihelyezésének gondolata. Magyarán mondva a lakosság régtől fogva „kiutálta” innen az öntödénket. — De mi lesz a nyolcvan emberrel? Az öntőkkel, a betanított munkásokkal, a tanulókkal? — Természetesen gondoskodunk az elhelyezésükről. A szakmunkások egyrészét a Vasas Ktsz-ben, másik részét az Ércbánya Vállalat öntödéjében helyezzük el. Nem okoz különösebb problémát a betanított munkások elhelyezése sem. És a tanulók, a másod-harmadéves tanulók mihez kezdenek? — Ez a legnagyobb gondunk. Ugyanis minden további nélkül módot adunk nekik arra, hogy más szakmát tanuljanak, de ebben feltétlenül közrejátszik az ő véleményük is. Hiszen nekik sem mindegy, hogy két-három év után új szakmát tanuljanak. Hidsoüzem az öntöde helyén Az ügy érdekében felkerestem, a központi üzem vezetőit is. Thurzó elvtárs, a Budapesti Gábor Áron Gépgyár főmérnöke sok mindenre választ adott. Elsősorban arra, hogy még közelebbről is megismerjük az egyetlen vállalattá alakult Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyár kebelén belül a Sopiana jövőbeni funkcióit. Mindenekelőtt azt, hogy a Sopiana Gépgyár még sohasem állt ilyen közel a fellendüléshez, mint ezzel a fuzionálással. Hiszen a gyártási profilja mindenben megfelel a hosszú évek óta folytatott programjának. Tulajdonképpen ott folytatja, ahol abbahagyta. Azaz mégsem egészen ott, mert eddig az volt a gyakorlat, hogy az élelmiszeripari gépek és berendezések gyártása mellett egy sor más iparcikkel is baj- molódott, ami bizony gyakran beleszólt a tervteljesítésbe. Ezután pedig, —- ahogy ez a gyár új címében is bennefog- laltatik, — csakis az élelmi- szeripari gépek gyártásával foglalkozik majd. Tulajdonképpen ezzel függ össze az öntöde felszámolása. A már előbb elmondott okokon kívül hozzájárul ehhez az is, hogy az öntöde helyén korszerű „hidegüzemet” létesítenek. Olyan üzemei^ amely a régi forgácsoló és szerelő üzemrészek mellett, illetve azokkal együtt alkalmassá válik a nagy élelmiszeripari gépgyártó program megvalósítására. S ami újra csak a „fájó” pontot, az öntöde sorsát illeti, itt is azt a választ kaptuk, hogy az öntöde önmagát ítélte halálra. Vagyis az állapota tette szükségessé, hogy most és ne évek múlva szüntessék meg a működését. Mert ami azt illeti, megh,osz- szabbíthatnák néhány évre létezését, hiszen sem a kitűnő szakmunkásai, sem a termékei ellen nem merülhet fel kifogás. De ezzel károsan meg hosszabbítanák azt a terminust is, ami az új üzem mun- kábaállításának, termelésének késedelmével járna. . A tanulók új szakmát választhatnak Egyelőre azonban üzemel még a Sopiana Gépgyár vasöntödéje. És ahogy a főmérnök mondotta, üzemelni fog mindaddig, amíg az „átállás” gondosan meghatározott tervét végre nem hajtják. Vagyis addig szó sem lehet az öntöde leállításáról, amíg a munkások minden tekintetben megnyugtató elhelyezését nem oldják meg. A tanulókét is. Pontosabban azokét a tanulókét, akik kitartanak az öntőszakma mellett. Lehetőségük nyílik arra, hogyha Pécsett nem is, de más városokban, más öntödékben töltsék ki a hátralévő tanuló időt. P. Gy. Négyes ikrek a baranyai juhászainkban A baranyai juhászatokban valóságos „bari-dömping” jelentkezett az idei tavaszon. Ennek okr sz ikerbárányok nagy száma. Más években ugyanis az ikerbárányok aránya általában öt-tíz százalék között szokott lenni. Most viszont minden harmadik anyajuh ikreknek adott életet. Az elmúlt hónapokban körülbelül 15 ezer ikerbárány látott napvilágot a megyében. A szakemberek az ikerellé- sek feltűnően nagy számát azzal magyarázzák, hogy az anyák jó kondícióban vannak. Amire eddig még nem volt példa: húsznál több hármas iker született a megyében, sőt a Bükkös- .di és a Bikali Állami Gazdaságban, valamint a nagynyárá- di Kóssuth Termelő- szövetkezetben négyes ikrek láttak napvilágot. A bikali és á nagynyárádi négyes ikrek közül — sajnos — kettő-kettő elpusztult, de a Bük- kösdi Állami Gazdaság Juci nevű ‘anyajuhától származó 4 bárány életben van és szépen növekszenek. Most éppen három hónaposak és átlag tizenöt kilogramm súlyúak, — vagyis a fejlődésben utolérték a társaikat. A két kis jerkét és a két kis kost a szokásostól eltérő jelzéssel látták el, hogy megfigyelhessék: örökölték-e, ill— Ietve "továbbörökí- tik-e a nagy szapo- raságot. A sok ikerbárány felnevelése gondot is okoz az állattenyésztőknek. Ezért ősi ju- hászfurfanghoz folya modtak. A gyengébb testű anyajuhok ik°r- bárányai közül elvettek egyet-egyet és „dajkaságba” adták olyanokhoz, amelyeknek elpusztultak a kicsinyei. Az anyák azonban csak a saját bárányukat fogadják magukhoz, arrelyeket a szaeuk- ról ismernek meg. Ezért a juhászok az elhullott bárányok bundáját épségben lefejtették és mint égy ruhácskát ráhúzták a „dajkaságba” adott baridra. így ezek ismerős szaggal kerültek az anyák mellé. A „vendégbundák”-ból aztán mindennap levágtak egy-egy darabot és mire — 8^ 10 nap múlva — teljesen elfogytak, addigra a félrevezetett anyajuhok már sajátjukként nevelik • kisbárányokat. I t kítani. Felhívta a figyelmet a kereskedelmi kultúra állandó emelésének szükségességére is. Segíthetnek a nagyker. vállalatok Befejezésül újra Nagy Sándor elvtárs szólt. Elmondta, hogy legnagyobb problémáik közé tartozik az árukészletezés. Ugyanis, ha folyamatosain akarják ellátni áruval a lakosságot, nagymennyiségű árut kell készletezniük, ■ mivel egyébként kellő időben a nagy kereskedelmi vállalatok útján nem jutnának hozzá. Például hűtőszekrényt télen, kályhát nyáron kell vásárolniok, ha szezonban zavartalanul akarnak kiszolgálni. Ez és az ehhez hasonló esetek nagyon nehezen megoldhatók a rendkívül nehéz raktárhelyzet miatt. Ebben a tekintetben a nagykereskedelmi vállalatok sok segítséget tudnának az fmsz- ekriek nyújtani. Foglalkozott még az áruszállítás és a választék bővítésének kérdésével is, s a nagykereskedelmi vállalatok segítségét kérte. Az értekezlet résztvevőd egyhangúan állapították meg, hogy a megbeszélés hasznos volt, s saját munkaterületükön valamennyien igyekeznek a felmerült hibákat kijavítani.
