Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM Ara 50 FILLÉR 103. SZÄM Mindenkinek munkája szerint A lapfokú szemináriumi té­” tél: nálunk nincsenek mások munkájából fényűzően élő osztályok. Megvalósítot­tuk a munka társadalmát, amelyben mindenki képessé­gei szerint dolgozik és mun­kája minősége és mennyisége alapján részesedik a megter­melt javakból. Kár volna ta­gadni, hogy ez a humánus elv a hétköznapok gyakorlatában nemegyszer csorbát szenved. Szép számmal akadnak ná­lunk még olyanok, akik ki­forgatva az igazságos elveket saját szájízük szerint vala­hogy így gondolkoznak: mi­nél kevesebbet adni és minél többet kapni a társadalomtól, vagyis minimális munkáért maximális bért. A régi társadalom élősdi- ségének, haszonlesésének kép­viselőit ma is megtalálhatjuk a dolgozó osztályok soraiban a lógósok, a naplopók, az in­gyenélők és az úgynevezett „életművészek” formájában. Ök azok, akik valamiféle élet- biztosításnak, holtiglan szóló egyoldalú szerződésnek tekin­tik népi államunk humaniz­musát, türelmét. Zúgolódnak, ha zsúfoltak járműveink a csúcsforgalom Idején, elvár­ják, hogy legyen gazdag vá­lasztékban és kiváló minő­ségben áru az üzletekben, ké­rik a panaszkönyvet, ha nem ízletes az üzemi koszt. Igé­nyeik vannak nagy közössé­günkkel szemben, de önma­gukkal, társadalmi kötelezett­ségeikkel szemben mélysége­sen igénytelenek. A társadalom felelősségtel­jes feladata figyelmeztetni ezeket az embereket, de ha az egyenes beszéd nem hasz­nál, az eddigieknél hatáso­sabb módszerekhez kell folya­modni. Konkretizálni kell ezekkel az új „parazitákkal" szemben a szocialista bérezés elvét: minimális munkáért minimális bért, semmilyen munkáért semmilyen bért. Mert rendszerünk nemcsak a munkát és megélhetést szava­tolja minden polgára számá­ra. hanem azt is szilárdan vai’ía. hogy aki nem dolgozik nf is egyék. a fegyelmezetlenséget, a " lógást mér nem csupán a késések és az igazolatlan hiányzások számával mérjük, mint ahogy az ingyenélőket sem kereshetjük kizárólag a kétkezi munkások soraiban. Találkozhatunk gyakran olyan nézetekkel is, hogy „a fize­tésért bejárok, napi hat-nyolc órát a munkahelyen töltök. Ha azt akarják, hogy dol­gozzak, hát fizessék meg külön”. Jutalommal, célpré­miummal és más egyéb ked­vezményekkel, juttatásokkal gyakran szentesítik is ezt az önző és cinikus felfogást. Van­nak vállalatok, intézmények, ahol polgárjogot nyert a má­sodállások, a magántervezé­sek. a szakértői díjazások rendszere. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek azok a mérnökök, techniku­sok, közgazdászok, akik ilyen körülmények között is teljes tehetségüket, szorgalmukat és legjobb tudásukat — nemegy­szer Szabad idejüket is — a gyár, a vállalat, a szövetke­zet ügyeinek lelkiismeretes intézésére áldozzák. De vajon nem bántó igaz­ságtalanság-e velük szemben, hogy hasonló beosztásokban és hasonló fizetéssel mások „lázas semmittevéssel” töltik idejüket? És nem a munka szerinti elosztás elvének meg­sértését jelenti-e, hogy amíg a darabbérben és teljesít­ményben dolgozókat naponta elszámoltatják a végzett pro­duktum mennyiségével és minőségével, addig az órabé­res és havibéres alkalmazot­taktól gyakorta csak a pontos megjelenést kérik számon? „Nincs rá keret, az átlagbére­zés nem teszi lehetővé az át­lagon felüli kiemelkedő tel­jesítmények díjazását” —hall­juk igen gyakran. Valójában azonban semmiféle egyenlős- di nem következik az átlag­bérezésből. Viszont bátrabban kellene nemet mondani az alaptalan keresetemelési igé­nyeknek, próbaidővel volna csak szabad felvenni magas bérrel dolgozókat műszaki és egyéb beosztásokba, és eseten­ként alkalmazni lehetne a fi­zetéscsökkentéseket is. Érthetetlen, hogy üzemeink­ben és intézményeinknél csak elvétve alkalmazzák a kereset- csökkentést, mint a munka ér­tékelésének egyik módját. Qedig az a dolgozó, aki ■ ismételt figyelmeztetés ellenére sem végzi el lelkiis­meretesen, gondosan munká­ját, nem csupán prémium és más kedvezmény elvonására szolgált rá, hanem a fizetés- csökkentésre is. Ezt egyébként jogszabályaink lehetővé ten­nék. Népszerűtlen dolog azon­ban figyelmeztetni a dolgo­zót, hogy elégedetlenek fel­adatának ellátásával és még inkább népszerűtlen, ha a ke­reset csökkentésében kell az ilyen éles bírálatot konkreti­zálni. A gyakorlatban leg­többször ha egy-egy osztályon béremelésre kerül sor, előbb- utóbb még az arra érdemte­leneket is jutalmazzák, ahe­lyett, hogy megmondanák: ezért a munkáért még a pil­lanatnyi fizetési besorolás is méltánytalanul magas. E libe­ralizmus velejárója azután az a munka szerinti elosztással gyökeresen ellenkező egyen- lősdi, amely sok vállalatnál és intézménynél tapasztalható. Minimális munkáért mini­mális bért, maximális mun­káért maximális bért. A két szélsőség együtt adja az át­lagot, mint ahogy a munka szerinti díjazás elvének kö­vetkezetes alkalmazása hol ilyen, hol olyan konkretizá­lást igényel a produktumtól függően. Persze, nincs szük­ség sem a bérezési formák, sem a személyi keresetek rend szerének gyökeres megrefor­málására, csupán a meglévő elvek konzekvensebb alkal­mazására. Ahol ténylegesen a végzett munka mennyisége és minősége szerint fizetik nem­csak a prémiumot, hanem az alapbéreket is, ott kevesebb lesz a lógós és dologkerülő s a mások munkájának gyü­mölcseit élvező „életművész”. Kovács József Alexandria Hruscsov fogadására készül Az Egyesült Arab Köztár­saságban készülődnek N. Sz. Hruscsov szovjet minisz­terelnök fogadására. Alexandria, „a Földközi­tenger gyöngye”, az EAK legnagyobb kikötővárosa. Ebbe a városba látogat elő­ször a szovjet vendég. Az utcákon mindenfelé a ké­szülődés jelei láthatók: fel­díszítik a házak homlokza­tát, kicserélik az utcák és terek névtábláit, orosz és arab nyelvű feliratokat tűz­nek ki. Mindenfelé transz­parensek hirdetik: „Alexand­ria üdvözli Hruscsov elnö­köt!”, „Éljen a szovjet— arab barátság!”, „Éljen Hruscsov és Nasszer!”, „Az asszuáni gát — a szovjet— arab barátság jelképe!”. . Alexandria kormányzójá­nak vezetésével külön bi­zottság alakult N. Sz. Hrus­csov fogadásának előkészí­tésére. A szovjet kormány­fő hivatalos szálláshelyét alexandria tartózkodási ide­jén a Raset Tik palotában jelölték ki. A Hazafias Népfront és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa tegnap este leszerelési nagygyűlést rendezett a Fegy­veres Erők Klubjában. A gyű­lés elnökségében helyet fog­lalt a megyénkbe látogató 11 külföldi szakszervezeti vezető, Novics János, a megyei párt- bizottság titkára, Palkó Sán­dor, a megyei tanács elnöke, Ambrus Jenő, a városi párt- bizottság titkára, Bogár Jó­zsef, az SZMT vezető titkára és mások. A város lakói, dol­gozói még a nagytermet övező kisebb helyiségeket is megtöl­tötték, olyan nagy számban jöttek el a békenagygyűlésre. Elsőnek öhlmüller Miklós lépett a mikrofonhoz és Erich Günther Ne feledd! című ver­sét szavalta el, majd dr. Pila- szanovich Imre, a Hazafias Népfront városi elnöke meg­nyitotta a gyűlést. Ezt köve­tően Právicz Lajos, az SZMT titkára tartott rövid beszédet. Emlékeztetett a két világhá­ború pusztításaira, majd el­mondotta: a világ évente 120 milliárd dollárt költ háborús célokra. Eddig több mint 250 ezer megatonna robbanó­anyagot raktároztak el, s eb­ből a Föld minden lakosára 80 tonna jut. Iszonyú tömegű pusztítóeszköz ez, ezért elemi érdekünk a leszerelés. Aki az életre szavaz, annak a lesze­relés mellett kell döntenie. A szónok az általános és ellen­őrzött leszerelés követelésével zárta be beszédét Právicz Lajos beszéde után hat külföldi vendég szólalt fel. Elsőnek Satish Chatterjee, a Szállítási Dolgozók Nemzet­közi Szakszervezetének főtit­kára, SZVSZ küldött köszön­tötte a tömeget. Az indiai származású szakszervezeti ve­zető meggyőződését fejezte ki, hogy a nemzetközi mun­Megérkeztek a külföldi szakszervezeti vezeték városunkba Tegnap, a déli órákban II külföldi szak- szervezeti vezető érkezett Pécsre. Városunkba látogatott Satish Chatterjeé, a Szállítási Dol­gozók Nemzetközi Szakszervezetének főtitká­ra, SZVSZ-küldött, Filiol René, a Szakszer­vezeti Világszövetség európai szekciójának helyettes vezetője, Rebika Bovalem, az algé­riai arlenville-i megyebizottság tagja, millia- nai városi titkár, Bouaza Abderahman, a: Algíri Szálloda és Éttermi Dolgozók Szak szervezetének főtitkára, Firio Prendes, a Ku bal Kereskedelmi Dolgozók Országos Szak- szervezetének gazdasági titkára, Jósé A. Mar­rero, a Kubai Élelmezési Dolgozók Országos Szakszervezetének gazdasági titkára, Alekszcj Tyimofejevics Karev, a Szovjet Gépipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Maria Tyimofejevna Jeszaulova cipőgyári munkás- nő, a Szovjet Szakszervezetek Országos Ta­nácsa Elnökségének tagja, Grigorij Vlagyimi- rovlcs Kaluzsin, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett mozdonyvezető, a Szovjet * Vasutas Szakszervezet Központi Bizottságá­nak tagja, Fataye Lanik, a Guineái Földműn kas Szakszervezet főtitkára, Angclo Gennaro, a CGIL, a baloldali olasz szakszervezeti szö­vetség társadalombiztosítási főosztályának vezetője. Külföldi vendégeinket Právicz Lajos, az ÍZMT titkára fogadta tegnap délelőtt a me­lye határán. Délután 2 órai kezdettel az ÓZMT vezető munkatársaival találkoztak az ÍZMT klubtermében, ahol Bogár József, az 3ZMT vezető titkára tájékoztatta őket váro­sunk és megyénk életéről, szakszervezeti mozgalmáról. A nagy érdeklődést kiváltó tá­jékoztató után a külföldi és megyei szak­szervezeti vezetők baráti beszélgetést folytat­ok egymással. Mint közöltük, a külföldi szakszervezeti vezetők több mint két napig tartózkodnak megyénkben. Ma délelőtt városunk több üze­mében tesznek látogatást, délután pedig a véméndi termelőszövetkezetet tekintik meg. Holnap, szerdán délelőtt városnéző sét '.t tesz­nek Pécsett, délután pedig elutaznak me­gyénkből. \ • _ ' • • kásmozgalom végül is eléri egyik fó célját,'a fegyvei nél­küli világot. Minden nép ele­mi érdeke az összefogás, s ennek alapja és vezető ereje csak a nemzetközi munkás­osztály lehet a későbbiekben is. Rebika Bovalem algériai szakszervezeti vezető a 132 éves francia gyarmati elnyo­más, a hét és fél éves felsza­badító háború nagy megpró­báltatásokkal terhes idősza­kára emlékeztette a gyűlést, majd közölte: népük e hét és fél év alatt másfél millió ha­lottat vesztett, a lakosság több mint 10 százalékát! Érthető hát, hogy náluk mindenki békét kíván, olyan békét ter­mészetesen, ' amely felszaba­dulással' jár. Az algériai ve­zető köszönetét mondott a magyar népnek az országuk­nak nyújtott anyagi és erköl­csi támogatásért, s a szocia­lizmus, a világbéke éltetésé­vel fejezte be felszólalását. Fataye Lanik guineai szak- szervezeti vezető elmondotta, hogy nagyon meghatotta a budapesti május elsejei felvo­nulás, mert tapasztalta, hogy minden nemzet zászlaját ma­gasra emelték a sorokban, így személyesen láthatta, mit je­lent a szolidaritás. Egy gui­neai közmondásra alapozva összefogásra buzdította a né­peket, s hazánkat éltette. Fi­rio Prendes kubai szakszer­vezeti vezető elmondotta, hogy az amerikai imperialisták szüntelen támadásainak, pro­vokációinak tüzében kell él- niök, és dolgozniok. Most a légiterüket sértik meg rend­szeresen, érthető hát, hogy legfőbb kívánságuk: egyszer már fékezzék meg az agresz- szorok kezét. Angelo Gennaro, olasz szakszervezeti vezető utalt arra, hogy Itália ősi kul­túrájú földjét az évezredeken át sokszor végigszántotta a pusztító háború, ezért a béke olyan ősi vágy már a föld­jükön, mint az emberi kul­túra. Ma már nemcsak puszta óhaj ez, nemzetközi összefo­gással erőnk is van ahhoz, hogy elérjük. Alekszej Tyi­mofejevics Karev szovjet szakszervezeti vezető 70 mil­lió szervezett szovjet dolgozó üdvözletét tolmácsolta, majd közölte: egyetlen olyan csa­lád sincs a Szovjetunióban, amelyet valamiképpen — ha­lálos áldozattal, a hozzátar­tozó sebesülésével — ne súj­tott volna a háború. Ezért olyan természetes, hogy a béke meg az élet szeretete egybefonódik a szovjet föl­dön. A külföldi vendégek felszó­lalásait gyakran szakította fél­be taps, a békenagygyűlés for­ró hangulatú pillanatokat élt át. Felzúgótt avastaps, amikor a Janus Pannonius Gimná­zium kiszista lányai a város ifjúsága nevében egy csokor virággal kedveskedtek a kül­földi vezetőknek. A sokáig emlékezetes béke­nagygyűlést Bogár József zár­ta be, majd bejelentette, hogy rövid szünet után szakszer­vezeti kultúrcsoportok lép­nek fel a nagyterem színpa­dán. VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜL JETEK! 1964. MÁJUS 5 KEDD A béke minden nép elemi érdeke Hat külföldi felszólalás az esti békenagygyűlésen

Next

/
Thumbnails
Contents