Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

4 NAPLÓ 1964. MÁJUS 28. Dobi István részvéttávirata dr. S. Radhakrisnanhoz, az indiai Köztársaság elnökéhez öexellenciája. DR. S. RADHAKRISNAN úrnak, az Indiai Köztársaság elnökének, New-Delhl. Mély fájdalommal vettük a hírt az indiai népet ért nagy veszteségről. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kor­mánya, népe és a magam nevében őszinte részvétemet fejezem ki Önnek, valamint az Indiai Köztársaság kormányának és népének Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszter- elnöke, a kiváló államférfi elhunyta miatt. Kérem Elnök urat, tolmácsolja mély együttérzésünket az elhunyt családjának is. A magyar nép mély tisztelettel kísérte figyelemmel D. Nehru áldozatos tevékenységét, kimagasló szerepét India sza­badságáért, kivívott függetlenségének megszilárdításáért, az indiai nép felemelkedéséért folytatott küzdelemben. Nagyra értékeljük a gyarmati rendszer felszámolása, a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítése érdekében végzett fá­radhatatlan munkáját. Az ő működése nagymértékben segí­tette országaink baráti kapcsolatainak fejlődését. Elhunytával súlyos veszteség érte az indiai népet és a világ békeszerető embereit. A magyar nép megőrzi az indiai nép nagy fiának, Dzsava­harlal Nehru-nak emlékét és osztozik az indiai nép mély fáj­dalmában. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Folyik a vizsgálat a limai tömegszerencsétlenség ügyében Lima: Limában kedden temették a Sportstadionban vasárnap történt tömegszerencsétlenség áldozatait. Óriási tömegek kí­sérték a temetőbe a koporsó­kat. Időközben a hatóságok foly­tatják a nyomozást és kedd este letartóztatták azt a sze­mélyt, aki állítólag elsőnek ugrott le a nézőtérről a pá­lyára és igyekezett megtámad­ni a futballbírót. Az illető, név szerint Victor Melesio Vazuez Campos, a rendőrség régi ismerőse, mert már 1950- ben is előidézett verekedést egy labdarúgó-mérkőzésen. Azoknak a rendőröknek a legnagyobb része, akik köz­vetlenül felelősek azért, hogy a Sportstadionban könnyfa­kasztó bombákat használtak, vagy lemondott, vagy elmoz­dították állásából. Eljárást in­dítottak ellenük, valamint a stadion őrei ellen, akiket ha­Világszerte nagy részvétet keltett Nehru halálának híre Moszkva: Szerdán dél­után Nyikita Hruscsov, szov­jet kormányfő, Alekszej Ko­szigin első miniszterelnökhe­lyettes és Andrej Gromiko külügyminiszter, a szovjet kormány és a szovjet nép részvétét tolmácsolta az indiai nagykövetnek. Nyikita Hrus­csov szerdán délután a moszk­vai televízióban tartott beszé­dében, — amelyet egyiptomi látogatásának szentelt — kegyeletes szavakkal emléke­zett meg az indiai nép nagy halottjáról. • — Többször is alkalmam volt beszélgetni ezzel a nagy államférfival — mondotta töb­bek között Hruscsov —. Minden alkalommal olyan Malinovszkij Belgrádban B e 1 g r á d : Ivan Gosnjak, hadseregtá­bornok, jugoszláv nemzetvé­delmi miniszter meghívására szerdán hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett Mali- novszkij marsallnak, a Szov­jetunió honvédelmi miniszte­rének vezetésével a szovjet hadsereg küldöttsége. A jugoszláv főváros repülő­terén Malinovszkijt Vladimir Zekovics, a szövetségi végre­hajtótanács alelnöke, Ivan Gosnjak hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter és több más magasrangú kato­nai személyiség üdvözölte. Malinovszkij marsall ezzel a látogatásával viszonozza Gosnjak hadseregtábontoknak tavaly ősszel a. Szovjetunió­ban tett útját. emberre találtam benne, aki jól tudta, mit jelent a Szov­jetunió és India barátsága és együttműködése a két ország népei, a béke megszilárdítá­sáért küzdő erők összefogása szempontjából. — A szovjet nép a szovjet kormány és saját magam ne­vében mély részvétemet nyil­vánítom az elhúnyt családjá­nak, Radhakrisnan indiai köz- társasági elnöknek, India kor­mányának és egész népének. Nehru miniszterelnök emlékét örökké megőrzik szívükben a szovjet emberek, mindazok, akik nagyra becsülik a Szov­jetunió és India barátságát. Mi, szovjet emberek mindig nagyra értékeltük ezt a barát­ságot, s ez a felfogásunk a jövőben sem változik meg”. Ugyanezeket az érzelmeket és gondolatokat juttatja kife­jezésre az a részvéttávirat, amelyet Hruscsov és Leonyid Brezsnyev intézett Radhakris­nan indiai köztársasági elnök­höz. Hruscsov külön táviratban fejezte ki részvétét Nehru lá­nyának, Indira Gandhinak és családjának. Hruscsov felesé­ge, Nyina Hruscsova szintén részvéttáviratot küldött Indi­ra Gandhinak. Koszigin, a Szovjet Minisz­tertanács első elnökhelyettese szerdán repülőgépen Delhibe utazott, hogy részt vegyen Nehru temetésén. * Dzsavaharlal Noljru indiai miniszterelnök váratlan halá­lának híre megdöbbenést és nagy részvétet keltett az egész világon. A vezető politikumok megindult szavakkal emlékez­nek meg az elhunytról, mél­tatják államférfiúi nagyságát. II. Erzsébet, angol királynő A Jtliictit R u Ubívzzw&k. B és E M -= u _ UűsitíUtalaUtót május 27—28-án a szigetvári 2. sz. ön­T kiszolgáló csemege­boltban. rn 3 v o Baranya "i»nvej o EleimiszerKim V. szintén részvétét fejezte ki. Nehru temetésén a királynőt Lord Mountbatten képviseli, India függetlenné válása előtt ő volt az utolsó alkirály. Johnson, az Egyesült Álla­mok elnöke és Rusk külügy­miniszter táviratban fejezte ki részvétét Radhakrisnan indiai elnöknek. A genfi világkereskedelmi értekezlet szerda délelőtti ülé­sén a küldöttek egyperces fel­állással áldoztak Nehru emlé­kének. Csütörtökön délben a konferencia rendkívüli ülé­sen emlékezik meg NehruróL Az UNESCO Végrehajtó Tanácsa rendkívüli ülésen adózott az indiai miniszterel­nök emlékének. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szerdai ülését — a kam­bodzsai panasz vitája helyett — Nehru emlékének szenteli. A kambodzsai panasz megvi­tatását csütörtökön 15.30 óra­kor folytatják. nyagsággal vádolnak. A perui belügyminiszter kedd este be­jelentette, hogy letartóztatták Azambuja rendőrtisztet, a sta­dionban vasárnap szolgálatot teljesített rendőrosztag pa­rancsnokát. A hatóságok köz­lése szerint ezenkívül letar­tóztattak állítólagos agitátoro­kat is. A TASZSZ jelentése szerint a „véres vasárnap” eseményei messzemenő következménye­ket vontak maguk után. Pe­ruban feszült, a helyzet. A főváros utcáin megerősített rendőri és katonai őrjáratok cirkálnak. A parlament rendkívüli ülést tartott. Juan Languesco belügyminiszter a képviselők és szenátorok előtt védelmé­be vette a rendőrséget, amely könnyfakasztó gránátokat al­kalmazott és kutyákat uszí­tott a nézőkre. Languesco azt állítottál, hogy a rendőrség csupán „kötelességét teljesí­tette”. A belügyminiszter rá­adásul valamiféle „politikai agitátorokra” próbálta háríta­ni a felelősséget, akik — úgy­mond — a stadionban tevé­kenykedtek. A parlament tagjai felhá­borodással fogadták a bel- ügyminszter nyilatkozatát. — Egy kormánypárti képviselő felszólalásában Languescóra hárította a felelősséget a tra­gikus eseményekért. A szocia­lista párt egyik képviselője kijelentette, hogy „a népnek elege volt a szuronyokból és vérebekből”* A szakszervezetek felhívá­sára egyes üzemekben a gyász jeléül beszüntették a munkát. A Perui Diákszövetség nyilat­kozatban követelte a felelősök bíróság elé állítását ás az al­kotmányos garanciák haladék­talan visszaállítását. A Perui Kommunista Párt követelte a belügyminiszter lemondását, a rohamcsapatok feloszlatását és a p ultikai megtorló akciók beszühtetc- sét. NEHRU Katonaszerenád a Fegyveres Erők Klubjában — Kicseréljük az ódát a sörrel, s csak egy táncot mu­tatunk be... kész is vagyunk: a 18-as lesz a zenekar, a 19- es az énekkar és a zárszó. — Ez a néhány szó tegnap este hangzott el Pécsett, a Fegy­veres Erők Klubjának öltöző­jében. Katonák állták körül Németh Nándor főhadnagyot, a 7203. számú alakulat Had­osztály Központi Művészeti Csoportjának egyik vezetőjét, a lakosságnak bemutatandó műsor megkezdése előtt. — Az alakulatok legjobbjai kerültek a csoportba, azok, akik a Ki mit tud-vetélkedő- kön és kulturális rendezvé­nyeken kitűntek. Megfelelő előkészítő munkával aztán egységesítettük őket, s két hét múlva megfelelő műsorral léptünk fel Nagykanizsán, majd Nagyatádon. Pécs után Bajára, Orosházára, Kapos­várra és Taszárra utazunk — magyarázza a főhadnagy. Az együttes két célt is tű­zött maga elé: először is a honvédelmi propagandában közelebb hozza a lakosságot a katonasághoz, másodszor pe­dig megfelelő színvonalon szórakoztatja a katonákat. A műsorban a komoly és köny- nyű műfaj sok ága szerepel: hegedűszóló, kamarakórus, vo- kál, tánc- és népi zenekar, népitánc-csoport, gitár-együt­tes, szavalok és prózai elő­adók, akrobaták meg egy jógi szórakoztatja a közönséget. A számok szerzői szovjet és ma­gyar katonaköltők, neves ze­neszerzők és koreográfusok. — Nagy kedvvel készültek a turnéra a fiúk, igazán elé­gedettek lehetünk velük — mondja a főhadnagy. — Jó is a csoportban, mert sokat tanulunk egymástól, megszokjuk a közönséget és a színpadon való szereplést. Erre pedig szükségünk lesz, mert a csoport 27 tagjából legalább 15 leszerelés után ak­tívan részt kíván venni vala­melyik kultúrcsoportban, ön­tevékeny művészegyüttesben — szól közbe Magyart Lajos, telkibányai tanító, aki most mint katona konferál. A tegnap esti két és fél órás műsor ízelítőt adott a csoport négy órás műsorából: nagy si­kerrel, valóban színvonalas játékkal búcsúztak a pécsiek­től a 7203-as öntevékeny mű­vészei. Ma már utaznak, s es­te Baján szerepelnek. Á francia külügyminiszter Madridba utazik Párizs: Couve de Mur­ville csütörtökön Madridba utazik. A polgárháború óta még nem járt francia külügy­miniszter Spanyolországban, s ezért a látogatásnak Párizs­ban nagy jelentőséget tulaj­donítanak. Az utóbbi években szoros gazdasági és katonai együttműködés alakult ki De Gaulle és Franco kormánya között. Franciaország tavaly 150 millió dolláros hitelt nyújtott Spanyolországnak, s a két ország tengeri és légi haderejének közös hadgyakor­latai rendszeresekké váltak. A francia külügyminiszter Madridban Castiella külügy­miniszterrel és Francával folytat megbeszéléseket. A há­romnapos tárgyalások célja az együttműködés kiterjesztése. A francia lapok ezzel kapcso­latban Párizs—Madrid ten­gelyről írnak, amely déli irányban Rabatig nyúlnék. A megbeszélések egyik központi kérdése ugyanis a két ország észak-afrikai politikájának összehangolása. Az arab álla­mok többségének szocialista irányú fejlődésével szemben Párizs és Madrid a marokkói királyságban látja észak-afri­kai politikájának „szilárd pontját”. A rabati királyi kor­mány is De Gaulle-nál és Francónál keres segítséget, hogy szembe tudjon nézni nö­vekvő belső ellenzékével és az ország válságos gazdasági helyzetével. II. Hasszán király nemrég a New York Timesnak adott nyilatkozatában megemlítette, hogy párizsi látogatásakor De Gaulle szoros szövetséget ja­vasolt Franciaország, Spanyol- ország és Marokkó között. A tervezett együttműködés egyik konkrét formája a Ma­rokkóban végződő olajvezeték meghosszabbítása Spanyolor­szágon át Franciaországba. Franciaország és Spanyol- ország között nukleáris együttműködés is készül. Tár­gyalások folynak egy közös atomerőmű építéséről, a Pyre- neusokban. Ezek a kapcsolatok különösen érdeklik Madridat, mert távolabbi lehetőségeket rejtenek magukban. Franco Spanyolországának régi törekvése, hogy helyet kapjon a NATO-ban és csat­lakozhassák a Közös Piachoz. Franciaország Nyugat-Német- országgal együtt mindkét kér­désben, támogatja Madridot, a Franco-rendszer „európaivá tétéle” azonban mindeddig meghiűsult. A Közös Piac külügyminisztereinek a jövő hét elején Brüsszelben össze­ülő értekezlete ismét tárgyal­ni fogja Spanyolország csatla­kozási kérelmét. A madridi tárgyalások után Couve de Murville nyilván újabb kísér­letet tesz Brüsszelben arra, hogy a hollandokkal, belgák­kal és olaszokkal szemben dűlőre vigye a két év óta el­intézetlen „spanyol kérdést”. Szórj et—amerikai konzuli egyezmény Moszkvában befejeződtek a szovjet—amerikai konzuli egyezményről folytatott tanács kozások. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya a tanács­kozások eredményeként kidol­gozott konzuli egyezményt jó­váhagyta. Az egyezményt 1964. június 1-én írják alá Moszk­vában. A konzuli egyezményt a két kormány megbízásából Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter és Foy Kohler, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete látja el kézjegyé­vel. 1 Nehru semlegessége nem egy­szerűen a háborútól való tar­tózkodás volt, hanem aktív és pozitív állásfoglalás a nemzet­közi feszültség csökkentése érdekében. Ellenezte a kato­nai tömböket, s egyike volt a békés egymás mellett élés öt elve, a Pancsa Sila meg­fogalmazójának. Nehru tizennégy esztendeig volt India miniszterelnöke és külügyminisztere, s a nagy indiai tömegek vitathatatlan vezetője. Még Ghandi mondta róla: „noha szenvedélyes és elszánt a harcban, egy állam- férfiú bölcsességével rendelke­zik ... szerény és elég gya­korlati érzéke van ahhoz, hogy ne sodródjék szélsősé­gekbe”. Csaknem másfél év­tizeden keresztül kormányoz­ta India hajóját, igyekezve legalább valamit behozni 400 milliós népének a gyarmati múltból örökölt elmaradottsá­gából. Felismerte, hogy csak a szocialista eszmék megvaló­sítása emelheti fel Indiát, po­litikai elképzelései azonban magán viselték osztályának, s a mai indiai társadalomnak korlátáit. Mégis, ő tette a leg­többet India felemeléséért. Nagy űrt hagyott maga után, nem álltak mellette hozzá hasonló tekintéllyel és nép­szerűséggel rendelkező veze­tők a Kongresszus Pártban. Túlzás nélkül mondhatjuk, az egész világ gyászolja őt, aki népével együtt nagy erő­feszítéseket tett egy atom­mentes, békés világ megte­remtéséért. „Nemzetközi összekötő tiszt” — egy indiai újságíró nevez­te így Nehrut, amikor a hi­degháború legfagyosabb évei­ben, mint India miniszterel­nöke igyekezett latbavetni te­kintélyét a Kelet és a Nyugat békés egymás mellett élése érdekében. Dzsavaharlal Neh­ru India politikájának, a XX. század Indiájának legjelleg­zetesebb képviselője, mond­hatnánk; tükre volt. Apja a Brahman papi kasztból szár­mazó, de európai nevelésű gazdag ügyvéd. A fiatal Neh­ru Allahabadből került az angliai Cambridge-be és Har- rowba, ahol természettudo­mányt és jogot tanult. Anglia lelkes híveként tért haza, de hamarosan felismerte a brit uralom szerepét India elma­radottságában és egyre na­gyobb rokonszenvvel kísérte a kolonializmus ellen küzdő in­diai nép harcát. Nehrut sokan Ghandi ügye folytatójának tartották, s bár India most elhunyt kiváló ál- lamférfia maga is ghandista volt, sokkal tovább ment a „passzív ellenállás” politiká­jánál. 1923-ban választották az indiai nemzeti kongresz- szus főtitkárává, majd 1929- ben elnökévé. Abban az idő­ben éppen Nehru javaslatára fogadta el a párt a teljes füg­getlenség követelését. Az an­gol gyarmatosítók kilencszer vetették börtönbe, összesen több mint tíz esztendőt töltött rabságban, g a cellában irta híres .önéletrajzi könyvét. Ab­ban fogalmazta meg a füg­getlen India külpolitikáját.

Next

/
Thumbnails
Contents