Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

napló 5 0M. MÄJUS 2L Csönakázák Sikandán Pécs a kivilágított vitrinben A kétezer év« Pécs sokai- I nyolcból, amelynek anyagáit dalú arca tűnik fel a látoga- jórészt a bécsi és római ! tó előtt a pécsi Egyetemi könyv- és levéltárakban gyűj­Könyvtombola Az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Magyar írók Könyvesboltja, ebben az év­ben először, könyvtombolát rendez. A tombola csak az Ünnepi Könyvhéten — május '25-től június 3-ig — tart, tombolajegyeket mindkét szerv boltjaiban és a felállí­tott sátrakban is lehet kapni. Érdekesen új rendszerű játék lesz ez. Minden húsz forinton 1 felüli vásárlás után jár egy tombolajegy. IJa a vevő na­gyobb összegű blokkot tud felmutatni* annyi tombolaje­gyet kan ahányszor az ösz- szegben a húsz forint megvan. A tombolasorsolás 1964. jú­nius 15-én lesz Budapestén. A húzás eredményeiről hiva­talos nyereményjegyzék, ké­szül. Az első tíz „díj” kivé­telével— melyek csak az Ál­lami 'Könyvterjesztő Vállalat központjában vehetők át —- a nyeremények a két szerv bolt­jaiban legkésőbb szeptember / 10-ig beválthatók. i Könyvtár előcsarnokában. A higanygőzlámpával megvilágí­tott üvegvitrinekben érdekes, ritkaságszámba menő régi könyvek, brosúrák, különle­nyomatok sorakoznak egymás mellett. Ezek a római kori, a török, a barakk és a ma: modem Pécs fejlődését, fcul- ‘ túráját, emlékeit, adatait őr­zik. Sopianae Az első vitrinben a latin Pécsről szőlő írások szerepel­nek. Szabó Pál Zoltán „A két­ezer éves Pécs” című írása mellett, ott van Mészáros Ede dr. „Sopianae, Pécs római kori r neve”, valamint a „Pécs ró­mai kori emlékei” c. kiad­vány. I Érdeklődésre tarthat szá- ! mot Gosztonyi Gyula: „A pécsi őskeresztény temető”, továbbá „A pécsi késő római sírépítmények” című füze- tecske, valamint a „Pécs ró­mai emlékei” és „A pécsi kő­tár” című írás is. Ugyaneb­ben az első vitrinben találha­tó meg a „Baranya vármegye és Pécs város régészete” című tanulmány, amelyet vázlatos előadásban Juhász László írt és Pécsett 70 évvel ezelőtt, 1804-ben adtak ki. A török váróa A megyei házlnyúltenyésztCk részére dr. Cslkváry László or­szágos egyesületi elnök előadást tart szombaton. 23-án 15 órai kez­dettel a MÉSZÖV székházában, Kossuth tér 5. Érdeklődőket szí­vesen látunk, (x) A török korabeli Pécset is­merhetjük meg a második vit­rinben lévő könyvekből. Igen érdekes az „Evlia Cselebi tö­rök világutazó magyarországi utazásai, 1660—1664” c. mű, amelyet 60 évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadé­mia adott ki dr. Karácson Im­re fordításában. Gosztonyi Gyula oklevél« építészmér­nök két füzete: „Pécs török­kori vízvezetéke” és „Pécs a XVII. században” című írása mellett ott van Szabó Pál Zol­tán „A török Pécs” c. köny­ve és a i»Pécs török műemlé­kei” c. nemrég megjelent könyvecske. A barokk Pée» Száznyolcvankét évvel ez­előtt megjelent, régi papírra nyomtatott vaskos kötetre akadunk a harmadik vitrin­ben. Címe: „História Episco- patus Quinquecclesiarium”. — Nyomtatták Pozsonyban, 1782- ben. Szerzője: Koller József, a pécsi püspöki könyvtár egy­kori felügyelője, teológiai ta­nár. Ez az első kötet abból a tött össze. Megírta benne a pécsi püspökség történetét, de műve Baranya történetéhez is a leggazdagabb forrásmunka. Mellette érték« írások látha­tók, amelyek egy-egy mo­zaikképet adnak Pécs múltjá­ról. Ilyen Babits András kü­lönlenyomata: az „Adalékok Pécs város küzdelméhez a szabad királyi városi rangért”. Ez Pécs és földesura viszo­nyáról szól a XVIII. század első felében. Érdek« adato­kat tartalmaz Barta István „Pécs gazdasági élete a XVIII. században” és Birkás Géza ,yA régi Pécs külföldi útleírások alapján” c. füzete. Mellette ott van Gosztonyi Gyula „A barokk Pécs” és dr. Szőnyi Ottó „Történelmi emlé­kek a Mecseken” című külön­lenyomata, amely még 1913- ban jelent meg. Pécn a XIX. században A negyedik vitrinben olyan érték« monográfiák vannak, amelyeket ma már szinte le­hetetlen beszerezni. Ilyen a „BARANYA, — Emlékirat, mellyel a' Pécsett MDCCCXLV árig. elején összegyűlt ma­gyar orvosok és természet­vizsgálóknak kedveskedik Nagy kéri Scitovszky János pécsi püspök?’. Szerkesztette: Haas Mihály, a szépművészet és bölcsészet tanára, pécsi lyceumbeli tanító. Megjelent Pécsett 1845-ben a Lyceum Könyvnyomdái Intézet kiadá- sában Itt állították ld Ágh Timóth dr. bölcsésztudor, főgimnáziu­ma tanár könyvét, amelynek címe: „Emléklapok Pécs sz. kir. város múltiából és jelené­ből”. Ez a mű 1894-ben je­lent meg Pécsett Ipar és munka ts­mozgalom Az ötödik vitrinben a kiál­lított könyvekből Pécs iparát és a pécsi munkásmozgalom eseményeit ismerhetjük meg. Eyen Babies András „A pécs- vidéki kőszénbányászat törté­nete”, Pataky Dén« „A Zsol- nay kerámia”, valamint „A pécsi Zsolnay gyár története” c. kiadvány. A munkásmoz­galom emlékeit örökíti meg „A Magyar Tanácsköztársaság pécsi—baranyai emlékköny­ve” és Kleinné Nagy Zsuzsa füzete „Baranya megye törté­netének. néhány vonása a Ta­nácsköztársaság idején”, amely a Pécsi Akadémiai Napok al­kalmával elhangzott előadáso­kat és hozzászólásokat tartal­mazza. A legújabb kiadványok A Pécsről szóló legújabb kiadványokkal a hatodik vit­rinben találkozunk. Ilyen „Az épülő Pécs városrendezési kér­dései" című könyv, a „Város a Mecsek alján” c. riport- könyv, a legújabban megje­lent „Pécsi kalauz”, a .Me­csek?’ c. kiadvány. Pécs iro­dalmi szerepéről szól Tüskés Tibor „Pécsi múzsa” c. mű­ve, és helytörténeti adatokat tartalmaz Vörös Márton „A Széchenyi tér regénye” című 1963-ban Pécsett megjelent munkája. Itt találjuk még a „Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez 1944—1960” c. kiadványt is, amely 1961- ben jelent meg felszabadulá­sunk emlékére. A kiállítást az Egyetemi Könyvtár az Országos Könyv­tártudományi és Dokumentá­ciós Tanács helyismereti és bibliográfiai munkabizottsá­gának Pécsett megtartott évi gyűlése alkalmából rendezte. A MAGYAR RADIO rECSI STÚDIÓJÁNAK X9€4. máj. 21-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középbullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió-híradó. Vidám népzene. Petár Dobrovics, a lestő és forradalmár. Szerelmes dalok. 18.00: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. 18.30: Népszerű egyvelegek. 18.15: 60 éves a pécsi múzeum. — Dr. Papp László megyei mú­zeumigazgató előadása a Törté-, nelmi Társulat sorozatában. 18.55: Híres tenoráriák. 19.05: Dél-dunántúli híradó. 19.20: Zenélő levelezőlap. 19.45: A szocialista együttélés gondjai, n. rész. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Nebáncsvlrág (este 7 órakor). Jászal-bérlet. Tájszínház: Ki után megy a nő? KI megy a nő után? (este 8 óra­kor). Szék szárd. MOZI: Park: Majdnem baleset (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, széles­vásznú). Petőfi: Karambol (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Az udvari bolond (4, fél 7 és 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó. Az égbolt kékje. Románc, 64/8. sz. világhlradó. Pelikánok világában, KI bírja tovább. (Elő­adások 11 órától 3 óráig folytató­lagosan). Építők Kultúr otthona: Kopaszok bandája f5 és 7 órakor). Gárdonyi Géza Kultúrotthon (la­tenkút) Hogyan lettem vezérigaz­gató (7 órakor). Jöszerencsét (Pécsszabolcs): Nehéz évek (5 és 7 órakor). 1 Rákóczi (Mecsekalja): Egy em­ber, aki nincs (7 órakor, széles­vásznú). Május L (Vasas II.): Lerombolt híd (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): A pénzcsi­náló (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Táncsics (Siklós): Epekedő sze­relmes (fél 9 órakefr, szélesvász­nú). Zrínyi (Szigetvár): Úri muri (fél 9 órakor). Közlemények „Hegedülnek, szépen muzsikál­nak” címmel május 23-én fél 6 és 3/< 9 órakor a Nemzeti Szín­házban magyamóta-estet rendfez az Országos Rendező Iroda. Köz­reműködnek: Tompa Sándor. Vö­rös Sári, Solthy Károly, Boros Jolán, Völcsey Rózsi, Bíró Tiha­mér, Béres Ferenc, ifj. Kozák Gábor és népi zenekara. Jegyek kaphatók a Filharmónia pénztá­rában, Színház tér 2. (x) Növendékhangversenijt rendez Pécs Város Művelődési Háza zene­oktatói csoportja május 23-án, szombaton este 6 órai kezdettel Déryné u. 18 sz. alatt. Minden érdeklődőt szívesen látunk. Beié« pés díjtalan, (x) Egy történet három tanulsága Egy pécsi kóla igazgatói szobájában ha­tan ülünk: az igazgatóhelyet­tes, az osztályfőnöknő, egy ta­nuló édesapja, édesanyja, a szülői munkaközösség elnöke és én. Arról van szó, hogy Péter az utóbbi időben sokat hiány­zik az iskolából. Már a kerü­leti rendőrőrs is foglalkozott az ügyével. Péter édesapja és édesanyja nemegyszer for­dult hozzájuk: eltűnt a gye­rek, így és így néz ki, ilyen és ilyen ruha van rajta. Ha megtalálják, legyenek szíve­sek, hozzák haza. Péternek még három testvére van — azokkal semmi baj, egyedül csak vele. A pedagógusok ér­tesítették már régebben is az apát, jöjjön, beszélni akarnak vele Péter ügyében. De az apa nem jött. Most viszont az ügy már egész súlyosra for­dult. Péter már arra veteme­dett, hogy a pincébe is betört és onnan egy kerékpárkereket lopott. Legutóbb összeszedte abban a házban, ahol lakik, a mélyedve. K koponya szin­te sértetlenül vicsorgott előttünk. Furcsa gondola­taink elűzésére tréfára ve­temedtem. .— Ne haragudjék kedv« ősapám — mondtam —, nem akartuk kegyelmeteket zavarni nyugalmukban, de tudja, nekünk nagy ter­veink vannak, azt pedig meg kell valósítanunk. Az- táh maguknak úgysem köll az a mérhetetlen kin«, ami itt lelhető, nekünk an­nál inkább. Ahogy így kérleltem, bo­csánatáért esdekeltem, a földrakáson megmozdult a koponya. Szinte beleremeg­tünk. Mi ez? Mit jelent? Talán mégis megsértődött és bosszút forral ellenünk? Egyre nagyobb rémület ke­rített hatalmába. Aznap már nem tudtuk folytatni a munkát. Teltek, múltak a hétköz­napok. Éjszakánként bor­zalmas álmok gyötörtek. Egyszer azt álmodtam, va­lami pompás föld alatti birodalomban járok. Az arány meg a gyémánt, mint az ereszünkön a jég­csapok díszelegtek temér­dek' nagy mennyiségben. S ez mind a miénk! Máskor hétfejű sárkányokkal kel­lett megküzdenem, hogy megmeneküljek a veszede­lemtől. Éjjel-nappal a vál­lalkozás rabja voltam. Nap­pal a szánkó, a kabát, anyám cipője, a nagy ha­lom csokoládé iránti vágya­kozás töltött el. Gondolat­ban számtalanszor megpró­báltam e sok kin« haszno­sítását. Már-már magamon éreztem az új ruhát, a lá­bamra szabott «izmát. Lát­tam anyámat, amint új cipőjében, ragyogó szoknyá­jában, új berliner kendőjé­ben kíséri Borcsa nénémet a húshagyói bálba. Ha anyám valamit pa­rancsolt, mint a fürj, fu­tottam. Azt mondják, ritka dolog, de én szófogadó gye­rek voltam, nehogy akkor keressen, ha kin«kereső úton vagyok, s esetleg tit­komat felfedezzék. Megle­petésnek szántam azt a nagy boldogságot, amit szá­mára is kiások. Már hosszú ideje ástunk, munkálkodtunk. Nagy ha­lom jószagú föld borította a torony környékét. Meg­edződtünk a munkában. Semmiségnek tűnt már a lapátolás. S a legnagyobb munká­ban lepett meg bennünket a Golyószemű. Golyósze­műnek hívta mindenki az uradalom intézőjét, mert olyan rettenet«en tudott nézni, hogy szinte belere­megett a nézésébe minden cseléd, napszámos és ré­szesarató. Különösen félel­met« volt, ha lovagló pál­cájával csizmaszárán tak­tust ütögetett, ami azt je­lentette kimondatlanul is: dolgozz kutya, dolgozz cse­léd. — Hát ti mit csináltok itt? — főrmedt ránk. — Ásunk — válaszoltam alázatosan. Megremegtek a lábaim és szinte tojás nagy- ságúnak láttam a gödörből golyószemeit. Csizmája is olyan nagynak tűnt, mint egy óriásé. — Aztán ki engedte meg nektek, hogy tönkretegyé­tek a torony környékét? Megszeppentünk. Nem jött hang a torkunkra. Le- horgasztottuk fejünket, «ak álltunk birodalmunk kapu­jában. — Hozzátok beszélek, fattyúk, nem halljátok? — Nem tudtuk, hogy en­gedélyt köll kérni — vála­szolta Jancsi barátom. — Hát kié ez a torony? — A falué — mondom. — Ehhez a falunak sem­mi köze. Menjetek el a bí­róhoz, mondjátok meg neki, hogy előbb vegye meg és utána turkálhattok itt! Kikecmeregtünk gödrünk­ből, össz«zedtük szerszá­mainkat, vigyázva, nehogy a Golyószemű és lova kö­zelébe érjünk. Valami nagy szomorúság kerített hatal­mába. Elv«ztünk. Vége mindennek. Kifosztottak, megloptak bennünket. El­vették tőlünk még az ál­mainkat is. összeszorított foggal, dacosan szóltam tár­samnak. — Ne félj, még egyszer megpróbáljuk. Meghallotta ezt a Golyó­szemű. — Mit mondtál? Még egy­szer megpróbáljátok? Oda lépett hozzám, meg­suhintotta lovagló pálcáját Kétségbeesésemben szerszá­maimmal a vállamon ug­rani akartam. Az ütés elől azonban nem tudtam ki­térni. Fájdalom és meleg­ség öntötte el arcomat, egész rodtam és szerszámaimmal együtt a gödörbe estem. Utána Jancsi barátomra ve­tette magát. Ütötte, verte, végül is mindent otthagyva, reményeinktől megfosztva elmenekültünk. Csak a kis­erdő szélén találkoztunk újra. Fájdalmasan lehor- gasztott fejjel indultunk hazafelé. A mérhetetlen keserűség és gyűlölet lelkünk mélyé­re rakódott Már ifjúvá értem, de még mindig bennem égett a gyűlölet és keserűség. Is­mét a toronynál találkoz­tam Jancsival. Hónunk alatt a kihegyezett cöve- kek, teteje tintaceruzával megírva: özv. P. J.-né, özv. Cs. M.-né. Nem be­széltünk róla Jancsival, de a toronyi földhányásra, bi­rodalmunkra, majd a lesúj­tó pálcára s kudarcunkra gondoltunk. E gondolataink­ból zökkentett ki Leik« Pista bácsi kiáltása, mi­közben léptetőjével az irányt mutatta. — Jól verd le azt a cö- veket Jóska! Ez már a tiétek. A cővekefc közé beéke­lődött falunk pusztatornya. Egy darabig «ak néztem a tintaceruzás nevet, a tor­nyot, mely ma az enyém, a miénk, a falunké lett Aztán büszkén, valami fur- csak zenével lelkemben in­dultam hazafelé. Arra gon­doltam, mégis «ak meg­találtam kincsemet Igaza volt Juli néninek, kin« volt a torony körül, életet adó, régóta várt kin«. Pusztai iámat általán« is- j lakások elől a lábtörlőket, fel- 1 vitte a legfelső emeletre és ott a lábtörlőkön akart alud­ni. Amikor összejöttünk Péter ügyét megbeszélni, kiderült, hogy aznap sem volt isii ólá­ban. — Kérem, én reggel elküld­tem, mint máskor, még azt is megnéztem, hogy bemegy-e az iskola kapuján. Bement — ezt mondja az édesanyja. Az apa láthatóan ideg«. Hangoztatja, hogy nem bű­nöző ő, miért citálják őt ide. Ha a családjában valami prob léma van, megoldja ő egyedül is. Cigarettát cigaretta után szív, szemét összehúzna, el­lenség« tekintettel néz min­denkire, akik most itt körü­lötte vannak. „A másik há­rom gyereket rendben tudom nevelni, csak őt nem — mondja. Mit mond az apa? — Kérem, én reggel elme­gyek munkába, ón nem tu­dom, mi van a gyerekkel. Csak akkor, amikor hazajö­vök. Üzentem én már Péter­rel, hogy jöjjön el hozzánk a tanítója vagy az igazgatója, de nem jöttek el. — Nem kaptuk meg az üze­netet — szól közbe az igazgató helyettes. Az apa továbbra is emel­kedett hangon beszél. — De ha jól tudom, már önök is szóltak a rendőrség­nek, hogy Péter elcsavarog. A rendőrök pedig jönnek hoz­zám, hogy miért verem én a gyereket, s ez többet ne tör­ténjen meg. Hát mi vagyok én? Igaz, megvertem, ezt nem is tagadom. De ón is kijövök a béketűnésbőL Beszéltem én már hozzá szépen is. Ha meg­csinálja a leckéjét és rende­sen tanul, adok neki fényké­pezőgépet, megszerelem a bi­ciklijét, mert nagyon szeret biciklizni. Hiába minden. Kemény a kezem, azt is elhi­szem, hogy nagyobbat ütöt­tem. De ezért engem a rend­őrségre hivatni — ezt már sokallom. — De miért nem jött már be hozzánk közösen megbe­szélni az ügyet? — Jött az anyja, a minap is itt volt... —... és kiabált velünk — mondja az igazgatóhelyettes. — Én nem kiabáltam, ne­kem ilyen a hangom — vág közbe az anya. — Most mit akarnak tenni? — csattan az apa hangja. Pro és kontra folyik a be­szélgetés, néha emelkedettebb hangon is. A pedagógusok igyekeznek megértetni az apá­val, hogy itt most nem „bíró­ság” ült össze vád- és víédbe- szédefckel, hanem a több mint 800 tanuló közül az egyik ügyét megtárgyalni közösen a szülőkkel. És közösen hatá­rozni — Péter érdekében. Közel kétórai beszélgetés után lassan-lassan az apa is belátja ezt. Belátja azt is, hogy — bármennyire is han­goztatta az élőbb — egyedül nem tudja megoldani ezt . a problémát. Se szép szóval, se veréssel. Az apa újabb cigarettára gyújt. — Akkor kérem, döntsünk Péter ügyében — folytatja. — Én azt javasolom, hogy küld­jük nevelőintézetbe, gyermek­otthonba. Ez az elképzelés egyezik a pedagógusok elgondolásával is, hiszen erre gondoltait3 már régebben, de az apa nél­kül nem dönthettek. , Az emelkedett hangok el­csitulnak. Megegyeznek ab­ban, hogy most elmennek Pé­tert megkeresni, s ha megta­lálják, akkor az apa ismét bejön és közösen írják meg az igazgatóhelyettessel a kér­vényt, Péter gyermekotthoni felvétele ügyében. Az anya is egyetért ezzel. A megbeszélés véget ért, Péter ügye rendeződik majd. Az egész ügyből három tanulság adódik, s ezért ír­tam meg. 1. Nagyon helyre az iskolá­tól, a pedagógusoktól, hogy törődnek a tanulók otthoni életével is. S ha rendellenes­séget észlelnek, igyekeznek segíteni. De meg kell hallgat­ná, — mint most is mind­két „felet”. A gyereket is, a szülőket is! Mert a tanuló — esetleg — nem úgy mondja él a „hazai” dolgokat, mint van. 2. Sok realádban valahogy „bevett szokássá” kezd válni, hogy a gyerekek iránt, tanulá­suk felől csak az édesanya érdeklődik, mintha a gyere­kek iskolai viselkedése csak a mamára tartozna. Sok apa évekig be sem megy az isko­lába, talán nem is tudja, mi­kor tartják a szülői értekez­leteket. Pedig adódhatnak olyan problémák, melyekről a pedagógusok az apával job­ban szót érthetnek. 3. Ha egy gyerek nem megy iskolába vagy a pedagógus úgy látja, hogy a tanulás kö­rül kezdődő bajok vannak, azonnal jelezze a szülőknek. De a szülő is tudassa a peda­gógussal, ha otthon a tanuló nem úgy viselkedik, mint kel­lene. Meg lehet találni az bko­kat, a szülő és a pedagógus közös erővel segíthet. S még egy: se a szülő, se a pedagó­gus ne „üzenjen” a gyerekkel! A szülő bemehet az iskolába, ha valamit akar, a pedagógus pedig írásban üzenhet a szü­lőnek. S mindkét részről főleg idejében értesítsék egy­mást Sok bajnak vehetjük ezzel elejét :* Garay Fereas k 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents