Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1M4. Április í. NAPLÓ 3 II szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása az Egyesült Izzóban ]\T. Sz. Hriiicsov: A társadalom életének alapja mindig a munka marad (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves Kádár János Elv­társ! Kedves Barátaim! Munká­sok és munkásnők, mérnökök és technikusok! Örömmel fogadtuk el a meghívást, hogy tegyünk lá­togatást kiváló gyárukban, ta­lálkozzunk és beszélgessünk önökkel, a dicsőséges magyar munkásosztály képviselőivel. Engedjék meg, hogy felhasz­náljam az alkalmat és tolmá­csoljam önöknek a Szovjet­unió munkásai és munkás­női, valamennyi szovjet dol­gozó forró üdvözletét. A szov­jet dolgozók önöket osztály­testvéreiknek, hűséges küzdő­társaiknak tekintik a munká­ban és a jobb jövőért foly­tatott küzdelemben: Nekem különösen jólesik, hogy az Egyesült Izzó dolgo­zóival találkozhatott*. Amikor a harmincas években a moszk vai Baumann-kerületben a pártbizottság titkára voltam, a kerület fő vállalatai közétar­tozott az elektromos lámpa­gyár. Kitűnő emberek dolgoz­tak ott akkor is és dolgoz­nak ma is. Úgy hallottam, hogy önök jő baráti kapcso­latban állnak a Moszkvai Elektromos Lámpagyárral. Ez természetesen ma már nem olyan vállalat, mint a har­mincas években volt. Kifej­lődött, új felszerelést kapott és gyártmányainak színvona­la megfelel a tudomány és a technika korszerű követelmé­nyeinek. (Taps.) Csak egy dolog maradt vál­tozatlan a gyárban: az igazi forradalmi szellem és energia a párt ügyéért folytatott harc­ban. Mély megelégedésemre szolgál, hogy tolmácsolhatom önöknek barátaik, a Moszk­vai Elektromos Lámpagyár munkásainak, munkásnőinek, mérnökeinek és technikusai­nak üdvözletét. A szocializmus, a. kommu­nizmus új társadalmának épí­tésében különösen • fontos sze­rep vár az elektromosságra, az elektrotechnikai iparra. Vlagyimir Iljics Lenin már a szovjet hatalom első évei­ben a szocialista építés nagy­szabású gazdasági program­jaként kidolgozta a GOELRO- tervet, az ország villamosítá­sának tervét, amely arra irá­nyult, hogy villanyfénybe bo­rítsa a szocialista élet útjára lépő Oroszországot. Iljics lám- pácskája — a szovjet embe­rek így becézték a villany- körtét — több volt egyszerű fényforrásnál. Mindenüvé el­vitte magával a szocializmus eszméinek világosságát, átala­kította a város és a falu éle­tét, megvilágította a jövőbe vezető útunkat. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának programja elő­irányozza, hogy a villamos­energia termelését gyorsabb ütemben kell fejleszteni, mint a többi iparágét. Az a sok száz milliárd ki­lowattóra villamosenergia, amely az országnak jut, olyan mint Prometheus lángja, de ennek fénye a kommunista jövőbe vivő utat világítja meg az emberek számára. Kitűnő a magyar elektromos ipar terméke A forradalom előtti Orosz­országtól a szovjet elektro­mosipar mindössze néhány gyárat örökölt, s az ott elő­állított elektrotechnikai fel­szerelések választéka igen szűkös volt. Azóta a szovjet elektrotechnikai ipar óriási utat tett meg. Már a nagy honvédő háború kezdetén olyan önálló iparág volt, amely az elektromos-felszere­lések fő fajtáiból fedezni tud­ta a népgazdaság szükségle­teit. Az 1940. évinél ma lénye­gesen többet termelünk a leg­fontosabb elektrotechnikai készítményekből: így példá­ul több mint hússzor annyi turbinát és hidrogenerátort, több mint huszonnégyszer any nyi transzformátort, tizenhat- szőr annyi száz kilowatton aluli teljesítményű elektro­motort és több mint huszon­tot. S ez ma már nálunk mindennapos dolognak számít. Valójában viszont óriási do­log ez. A Krasznojarszki Ví­zierőmű egyetlen turbinája majdnem akkora teljesítőké­pességű, mint az egész Dnye­pert Erőmű vagy mint a Vol- hov folyó mentén tíz villany­telep, Az önök országának munká­sai, mérnökei és technikusai felszereléseket készítenek és szállítanak nekünk izzólám­pák és fénycsövek, villany­motortestek és kapcsolótáb­lák gyártásához. Sokféle, ki­tűnő minőségű elektromos be­rendezést kapunk önöktől. A szovjet emberek szívük mélyéből örülnek azoknak a sikereknek, amelyeket a ma­gyar dolgozók a szocializmus építésében elérnek. Aki Ma­gyarországon jár, láthatja, ötször annyi gyengeáramú ho^aD feilődik és erősödik a készüléket gyártunk. Orszá­gunk az idén több mint négy és fél millió villanymotort gyárt. A szovjet elektromosipar az ország villamosításának tech­nikai bázisa — mondotta Hruscsov, majd az elért fej­lődés adatait ismertette. Ez­után rámutatott: az utóbbi tíz év alatt országunkban a vil- lamosenergia-termelés 134 mii liárd kilowattóráról 412 kilo­wattórára növekedett. A tavaly üzembehelyezett villamoserőművek kapacitása meghaladja a tízmillió kilo­wattot. Ez azt jelenti, hogy a szovjet villamoserőművek teljesítőképessége mindössze egy év alatt majdnem hétszer annyival növekedett, mint amennyit a GOELRO-terv irányzott elő 10—15 évre. íme, milyen nagy léptekkel halad a történelem, milyen ütem­ben haladunk mi a kommu­nizmus felé!- — jelentette ki Hruscsov elvtárs, majd így folytatta: Amikor megépítettük a Dnyepert Erőművet, kapaci­tása 560 000 kilowatt volt. Építése akkor az egész nép ügve volt. Most pedig a Krasz­nojarszki Vízierőmű egyetlen turbinája 500 000 kilowatt tel­jesítőképességű. Az egész ví­zierőmű kapacitása felülmúl­ta majd az ötmillió kflowaá­szocialista ipar és mezőgaz­daság. Az, amit ma az önök gyárának dolgozóitól hallot­tunk, a magyar ipar sikeres fejlődésének számos példája közé tartozik. Egyúttal a szo­cializmus építésében elért tényleges előrehaladást is mu­tatja. A néptömegek a jobb élet, a boldog jövő kiharcolásáért lépnek a forradalom útjára. Mi, kommunisták nem teljesí­tenénk elsőrendű kötelessé­günket, ha nem állítanánk feladataink előterébe a nép e vágyának megvalósítását. Ehhez azonban elengedhetet­lenül szükséges, hogy minden vonalán bővítsük az anyagi javak termelését. Az elosztás igazságos elve Mindenki, aki dolgozik, tud­ja, hogy nem fogyaszthatunk többet annál, mint amennyit termelünk, nem fokozhatjuk a fogyasztást gyorsabban, mint ahogyan munkánk ter­melékenysége nő. Az ember számára szükséges javakat munkával, és csakis munká­val lehet létrehozni. Még a legédenibb termő vidékeken is, amelyeket a természet bőkezűen megáldott kincsek­kel, emberi munkára van szükség ahhoz, hogy az ember e kincseket felhasználhassa, így volt ez mindig. Az anyagi javak termelésének módja megváltozott, módosult az anyagi javak elosztásának jel­lege is, de a társadalom éle­tének alapja mindig a mun­ka marad. A szocialista társadalom el­sőként alkalmazza az elosztás igazságos elvét, önök, miként minden dolgozó, jól ismerik a szocializmus elvét: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Az önök országában ugyanúgy, mint nálunk is, a dolgozók hatalmas többsége becsülete­sen és serényen munkálkodik, gyarapítja a társadalom anya­gi és szellemi kincseit. Mégis az új társadalom felépítése, az új emberek kinevelése hosszú és bonyolult dolog Mint bizonyára tudják, pár­tunk a XXII. kongresszuson elfogadott programja amellett, hogy feladatul tűzte ki a kommunizmus anyagi-techni­kai bázisának megteremtését, különösen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ki kell ne­velni a munka emberét, a magas szellemi ideálokkal rendelkező ember típusát. Nem tudom, miként áll ez a dolog önöknél, de a mi orszá­gunkban még vannak olyan emberek — igaz nem túl so­Az üzem dolgozói a gyűlés végén átadták ajándékukat N. küldöttség vezetőjének. Sz. Hruscsovnak, a szovjet TELEFOTO kan —, akik jól megtanulták a szocializmus-nyújtotta jo­gokat, de feledékenynek mu­tatkoznak akkor, ha a társa­dalom iránti kötelességekről van szó. Az ilyenekről né­pünk körében az a tréfás mondás járja: „megette a pa­lacsintát, megette a derelyét, de már a harmadik munkához — a cséphadaró forgatásához — nincs ereje”. A szovjet nép kíméletlenül hadat üzent a henyélőknek és a semmit­tevőknek. Azt hiszem, a ma­gyar dolgozók szintén így jár­nak el. Elvtársak! Az önök országá­ban nagy erőfeszítések történ­tek az ipar vezetésének töké­letesítésére. Az azonos profilú vállalatok egyesítése, az igaz­gatási apparátus egyes lánc­szemeinek megszűntetése nagy érdeklődést keltett nálunk is. A szóbanforgó területen elért vívmányok kölcsönös tanul­mányozása hasznos lehet a Szovjetunió és Magyarország számára egyaránt. Céljaink közösek Közöttünk nincsenek titkok. Mi nem versenytársaik va­gyunk, hanem barátok és küzdőtársak, akik közös cé­lokért, közös ideálokért har­colnak. A tapasztalatcsere, a testvéri gazdasági együttmű­ködés Magyarország és a Szovjetunió és általában a szocialista országok között, előrehaladásunk fontos ténye­zője. A szovjet emberek a magyar dolgozókhoz hason­lóan büszkék arra, hogy a szocialista országok közös erő­feszítései révén létrejött az egységes energetikai rendszer, amely nemcsak a Szovjetuniót és Magyarországot, hanem a Német Demokratikus Köztár­saságot, Lengyelországot, Ro­mániát és Csehszlovákiát is ellátja villamosenergiával. Kö­zös erőfeszítések eredménye­ként épült meg a világ legna­gyobb kőolajvezetéke, ame­lyen a Volga partjairól jut el az olaj a testvéri országokba. Rendkívül jellemző, hogy az 1 említett hatalma* létesítmé­nyeket, amelyek együttműkö­désünket testesítik meg, a „Béke” és a „Barátság* szóval nevezték el. A gazdasági együttműködés egész sor kérdését vizsgáltuk meg tavaly, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség a Szovjetunióban járt. Meggyő­ződésünk, hogy a Szovjetunió és Magyarország kölcsönösen előnyös testvéri kapcsolatai igen jó kilátásokkal kecseg­tetnek. E kapcsolatok szilár­dak és megbonthatatlanok, mert a két ország népeinek alapvető érdekeit szolgálják. A magyar ipar sok felszere­lést gyárt a Szovjetunió szá­mára. így például önök készí­tették a nálunk használt, jól működő automatikus gépsoro­kat, amelyekkel fénycsöveket készítünk. Magyar vállalatok­nál viszont szovjet gépekkel találkozhatunk, amelyeknek munkájával — úgy mondták nekem — önök szintén elége­dettek. így együttműködve gyor­sabban haladhatunk előre. Mi­nél több sikert érünk el, an­nál gyorsabban lépnek más népek a szocializmus útjára, annál hamarabb hozzuk majd létre azt a társadalmat, amely minden nép számára biztosítja a békét, a munkát, a szabad­ságot, az egyenlőséget, a test­vériséget és a boldogságot. E nagy célért érdemes élni és dolgozni, kedves barátaim és élvtársaim! Engedjék meg, hogy befe­jezésül ismételten köszönetét mondjak a szívélyes fogad­tatásért és kifejezzem jókí­vánságaimat közelgő nemzeti ünnepük, a felszabadulás örömteljes tavaszi ünnepe alkalmából. Engedjék meg, hogy önöknek és családjuk­nak, a testvéri Magyarország minden dolgozójának további sikeres munkát, sok boldog­ságot és jó egészséget kíván­jak. (Taps.) Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, élén Kádár János elvtárssal, a nép hű fiával! (Taps.) Éljen a magyar munkásosz­tály! (Taps.) Éljen Magyarország és a Szovjetunió, népeink és párt­jaink örök és megbonthatat­lan barátsága! (Taps.) Éljen a ^ilágbéke! (Hosszan­tartó, lelkes taps.) Az üzemi gyűlés végén N. Sz. Hruscsov Lenin-mellszob- rot nyújtott át ajándékkép­pen a gyár dolgozóinak. A forró hangulatú gyűlés az Intemacionálé hangjaival ért véget« II látogatás vílágvisszhangjából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány kedd este az Országház vadásztermében vacs árit adott a szovjet párt- és l—inrllTílddttaég tiszteletére. A képen: Fehér Lajos. V :-.-Uu Béla, Dobi István. N. Sz. Hruscsov, Kádár János. BECS: Az osztrák sajtó vezető he­lyen, elsőoldalas fényképes tudósításokban foglalkozik a Hruscsov-vezette szovjet párt­ós kormányküldöttség buda­pesti látogatásával. A lapok idéznek a záhonyi határállo­máson, illetve Budapesten el­hangzott üdvözlő beszédekből. LONDON: Az angol sajtó, amely már korábban is élénk érdeklődés sei várta Hruscsov budapesti látogatását, elismerő hangú színes jelentésekben ismerteti a szovjet miniszterelnök me­leg fogadtatásét a magyar fő­városban. BELGRAD: A Borba kiemelkedő helyen foglalkozik a látogatással és így ír: „A magyar főváros­ban azt várják, hogy a két ország vezetői nemcsak a köl­csönös kapcsolatokról, hanem a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a nemzetközi munkásmozgalom problémái­ról is tárgyalnak”. TARSÖc A Muűd mpdt tgcfc eS­sé oldatai szántódnak be 1 Hruscsov és a szovjet párt­ós kormányküldöttség Ma­gyarországra érkezéséről. PÁRIZS A francia sajtó nagy érdek­lődéssel kíséri N. Sz. Hrus­csov magyarországi látogatá­sát. A magyar főváros virággá i és mosollyal köszöntötte Hrus- csovot — írja az Aurore. A Figaro címében Kádár János szavait idézi: „N. Sz. Hrus­csov a marxista—leninista eszmék letéteményese.” Buda­pest lakossága őszinte lelke­sedéssel köszöntötte vendégét — hangoztatja a Combat, majd kiemeli: Viharos ováció­val fogadták Hruscsov beszé­dét, amikor a szovjet kor­mányfő kiemelte, hogy a ma­gyar nép sikeres harcot foly­tat a békéért, a szocializmu­sért és a szocialista tábor egy ségéért. Kétségtelen — írja az Hu- manité tudósítója —, hogy a magyar—szovjet tárgyalások nemcsak a két ország kap­csolatai szempontjából fonto­sak, hanem nagy jelentősé­gük van a nemzetközi kom­munista mozgalom, az euró­pai és nemzetközi vitás prob­lémák szempontjából is.

Next

/
Thumbnails
Contents