Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
r »M. ÁPRILIS 18. WAPlA 3 Barátsági nagygyűlés Budapesten Valamennyi megvitatott kérdésben nézeteink azonosak Aláírták a magyar—szovjet közös nyilatkozatot IV. Sas. Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás a 3. oldalról) Kádár János szavai után hosszan zúgott a taps. Forró ünneplés közepette emelkedett szólásra Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Mi nisztertarács elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője. Hruscsov elvtárs bevezető szavaiban kifejezte az egész magyar népnek az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány, sok millió szovjet barát és testvér forró üdvözletét és legjobb kívánságait. Melegen emlékezett meg a hazánkban töltött napokról. Jóleső érzés elvtársaink és tarátaink kőjében tartózkodni, akikkel a közös ügy fűz össze — mondotta többek között. Küldöttségünk megismerkedett gyönyörű fővárosukkal, járt Komárom megyében, ahol nagy érdeklődéssel tekintette meg a Bábolnai Állami Gazdaságot, a gazdaság baromfi- tenyészetét és a nagyszerű méntélepét. Ugyancsak nagy érdeklődéssel ismerkedtünk a kocsi termelőszövetkezei ser- tésten yéezetével. Küldöttségünk járt Borsod megyében, meglátogatta a vegyikombinátot, megismerkedett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel. Találkoztunk ott ennek a kiváló tanintézetnek a professzoraival, előadóival és hallgatói- . val. Maradandó élményeket szereztünk a Magyar Tudományos Akadémia martanvásári mezőgazdasági kutatóintézetében, ahol érdekes növényne- mesítési munka folyik. Itt-tartózkodásunfe idegén felkerestük gyönyörű országuk több ipari nagyüzemét: az Egyesült Izzót, a Magyar Optikai Műveket, a Borsodi Vegyíkombivátot. Nagy megelégedéssel emlékezünk visz- sza a magyar munkásosztály képviselőivel való meűegham- gulaitú találkozásainkra és baráti beszélgetéseinkre. Az első magyar proletárál- lam nem tudott kitartani az ellenforradalom és az intervenció erőivel vívott egyenlőtlen küzdelemben, de hősi harca megmutatta, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó nép kész elszántan küzdeni a szabadságért, a szocializmusért. Mi, szovjet emberek, mindig emlékezni fogunk arra, hogy sok ezer magyar internacionalista harcos küzdött a Vörös Hadsereg soraiban a polgárháború frontjain, védelmezve a szovjet hatalmat. Ilyen forrásai vannak a szovjet—magyar barátságnak! Ez, még egy példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a pro- letáimemzetköziség a gyakorlatban. Csaknem fél évszázad tett el azóta. Népeink sorsa különbözőképpen alakult. A magyar nép hosszú évekre a Horthy-fasizmus kegyetlen igá jába került. A szovjet nép szívós harccal építette a szocialista társadalmat. Századunkban azonban minden út a szocializmushoz vezet. A Szovjetunió szétzúzta a hitlerista hordákat, s ezzel segített a magyar népnek abban, hogy megszabaduljon a fasiszta igától. Ez kedvező feltételeket teremtett országuk demokratikus és szocialista fejlődése számára. Ez ugyancsak a nemzetköziség megnyilvánulása volt a gyakorlatban! És immár csaknem húsz esztendeje, hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak a KBOcialista közösség létrehozásért és megszilárdításáért őszinte örömmel. töltenek el bennünket a magyar dolgozóknak az új élet építésében elért sikerei. Évről évre virágzóbbá válik a dolgos szocialista Magyarország, növekszik ipari és szövetkezeti mezőgazdasága, gyorsan fejlődik a közoktatás, a tudomány is a kultúra. A sajtóból már tudják, hogy Magyarország és a Szovjetunió pórt- és kormányküldöttsége között széleskörű véleménycsere folyt az országainkat érdeklő időszerű kérdésekről. Mi nagyon elégedettek vagyunk ezekkel a tárgyalásokkal. A megbeszélések ismét megmutatták nézeteink teljes azonosságát, azt, hogy pártjaink, országaink kapcsolatai egészséges és szilárd alapokon fejlődnek. A tárgyalásaink során nagy figyelmet szenteltünk a szovjet—magyar kapcsolatoknak, különösképpen a szovjet—magyar gazdasági együttműködésnek. Országaink között ezen a téren rendkívül gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös és igazán szocialista kapcsolatok jöttek létre. Valamennyi megvitatott kérdésben nézeteink azonosak. Ez tükröződik a szovjet—magyar közös nyilatkozatban, amelyet küldöttségeink az imént Írtak alá. Bizonyosak vagyurk abban, hogy ez a dokumentum fontos szerepet játszik a szovjet —magyar barátság megszilárdításában, a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért vívott harcban. A magyar dolgozó pép akár a múltban, ma is, példáját adja a proletár nemzetköziség magasztos érzésének, a más országok harcoló népei iránti osztályszolidaritásnak. Népünk sohasem felejti el, hogy az oroszországi októberi forradalmat kővetően a magyar dolgozók emelték magasba a tőke elleni harc zászlaját és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Vlagyimir Ejics Lenin forrón üdvözölte a magyar forradalom győzelmét, és a forradalom vezérét, Kun Béla elvtársait Testvérek módjára segítjük egymást, megosztjuk bánatunkat és örömünket, nehézségeinket és győzelmeinket! Bizonyosak lehetnek abban, elvtársak, hogy a Szovjetunió kommunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is hű társuk, barátjuk lesz. A népgazdaság fejlesztéséért folytatott harcukkal a szocialista országok dolgozói nagyban hozzájárulnak mind a szocialista közösség megszilárdításához, mind az egész világot átfogó forradalmi folyamat fejlődéséhez. De bárhol dolgozzunk is, bátran kijelenthetjük, hogy munkánk végeredményben a világforradalom, a szocializmus ügyét segíti elő. Az igazi intomacíonaJterta tudja, hogy minél erősebb a szocializmus, országaink gazdasági potenciálja, annál nagyobb lesz a szocialista világrendszer befolyása a történelmi fejlődés egész menetére, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy sokoldalú segítségben részesítsük az imperialista elnyomás miatt gazdasági fejlődiésükben elmaradott népeket. Az önök szakemberei segítenek sok — az önálló fejlődés útjára lépett — népnek a korszerű ipar megteremtésében, a népgazdaság tervezésének megszervezésében, a szakemberképzésben. És ha a magyar nép ma mindeme képes, azért van így, mert történelmileg rendkívül rövid idő alatt ipari hatalommá vél toztatta országát. A szocialista országok gazdasági fejlődése alkotja védelmi képességük alapját, ez teszi lehetővé, hogy gátat szabjanak az imperialisták agresszív próbálkozásainak. Az imperialisták manapság kénytelenek figyelembe venni, hogy a szocialista országok hatalmas erőt képviselnek. Vajon, ha a szocialista országoknak nem lenne atomfegyverük, és nem lennének nagyerejű rakétáik, mosolyognának-e ránk az imperialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessünk? Olyan „békés együttélést” mutatnának nekünk, hogy arról koldulnánk. Most azonban az imperialisták nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül Természetesen az imA szocialista országokat olyan hatalmas építkezésekhez hasonlíthatjuk, amelyen az új élet magasodik. Itt minden előre mutat! Az idén több szocialista ország népe emlékezik meg nevezetes napról: azon demokratikusi, majd szocialista átalakulások kezdetének 20. évfordulójáról, amelyek Közép- és Kelet-Európá- ben végbementek. Mit jelent ez a húsz esztendő a történeleminek a népek életének szempontjából? Legfeljebb annyit, mint néhány perc egy ember életében: még fel sem ocsúdtunk, s a percek már le is peregtek. Perc azonban sokféle van. Akadnak olyan percek, amikor az ember dönt valamiben, cselekszik, amelyek egész további sorsát meg határozzák. Ugyanígy van a népek életében. Vegyük csak az elmúlt húsz esztendőt. Ez alatt az idő alatt számos közép- és kelet- európai ország népe megdöntötte a földesú ri-burzsoá rendet és új, szocialista társadalmat épít. Ez történelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a magasabb- rendű, és fejlettebb korszakba. Azt hiszem, egyetértenek vélem, élvtársak, abban, hogy a Szovjetunió, országunk dolgozói jelentősen hozzájárultak a szocializmus megszilárdításának közös ügyéhez. Munkasdkeredkkél elősegítették egész hatalmas szocialista közösségünk erejének növekedését. Nem szükséges részletesen kitérnem arra, hogy mit jelentett a szovjet nép számára a II. világháború. E háború Sokmillió emberünk életét rabolta el, köztük a legaktívabb, az alkotó tevékenységre leginkább felkészült embereink javarészét. Országunk ipara és mező- gazdasága ugyancsak végigszenvedte a múlt háború minden megpróbáltatását: sok száz várost, sok ezer községet és falut kellett újból felépí-1 A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommunizmushoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfedezőinek. Annak pedig, aki az élen halad, — aki képletesen szólva: kitapossa az utat — mindig nehezebb. Az előttünk álló legbonyolultabb feladatok közé tartozik a nemzetek, a szuverén nemzeti államok közötti új, valóban testvéri kapcsolatok kialakítása. E feladat megoldása közben a múlt keserves örökségét kell lekiizdenünk: az egykori nemzeti ellenségeskedés, a kölcsönös bizalmatlanság, a nacionalista előítéletek maradványait. perializmus ragadozó természete nem változott meg és az imperializmus erős még. De nem mindenható már. A forradalmi népek évről évre mind inkább korlátozzák az imperializmus cselekvési szabadságát. Alkalmaim volt felkeresni sok szocialista országot. Jártam a tőkés világ országaiban is. Az emberek mindenütt két lábon járnak, de más és másképpen élnek. Nem a nemzeti szokásokra és a földrajzi különbségekre gondolok, hanem arra a két ellentétes életformára. amely a szocializmus győzelmének eredményeként jött létre, s amely két társadalmi rendszerre szakította a világot. Az egyik közülük az emberiség múltja, a másik — jelene és jövője. Egyik korszakból a másikba M eg terem tjük a bizalom légkörét fenünk. Miután eldördültek a II. világháború utolsó össztüzei is, a világreakció és az imperializmus erői isimét olyan illúziókban kezdték ringatni magukat, hogy a szovjet rendszer nem áll ki ily súlyos megpróbáltatásokat* hogy lassan állítják helyre a szovjet népgazdaságot, hegy országunk évtizedekkel elmarad a magasan fejlett tőkés országok színvonalától. Önök is tudják, hogyan válaszolt a szovjet nép ellenségeinek ezekre a rosszindulatú számításaira. Önök tudják, hogy milyen erőt képvisel ma a nagy Szovjetunió — a világ második ipari nagyhatalma, amely népgazdaságát jóval gyorsabb ütemben fejleszti, mint az Egyesült Államok. Ipari termelésünk ma eléri a Egyesült Államok szintjének mintegy 65 százalékát. Nincs azonban már messze az az idő sem, amikor túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, mint ahogy már számos vezető iparág termelésében magunk mögött hagytuk. Különösen gyors ütemben fejlődik az utóbbi években iparunk, a lakásépítés, a kulturális és kommunális létesítmények építése. Hadd hivatkozzam arra, hogy amellett az ipari óriás mellett, amilyen 1953- ban volt a Szovjetunió, az elmúlt évtized alatt még — képletesen — két ilyen óriás keletkezett. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs olyan gazdasági statisztika, amely a szocializmus valamennyi vívmányát teljességgel kifejezhetné. E vívmányokat mutatja az, hogy az új társadalmi rend sokmillió egyszerű embert serkentett öntudatos politikai életre, továbbá az is, hogy ez a rend a kultúra sohasem látott mértékű fellendülését eredményezte és a kultúrát a történelem során elsőízben minden ember tulajdonává tette. Mindezt még a legokosabb szánvíiógépek segítségével sem lehet helyettesíteni. De bármily makacsul is tartsák magukat a nocionaliz- mus csökevényei, nem képesek ellenállni annak a hatalmas erőnek, amelyet a prole- táriátus, a világ valamennyi — egy közös célért harcoló — dolgozójának nemzetközi szolidaritása jelent. A kommunizmusért vívott közös harc, ha nem is egycsapásra, de megtisztítja a nemzeti kapcsolatokat a múlt örökségétől, egyetlen nagy baráti családba egyesíti, tömöríti a népeket A sajtóból már tudjuk, elvtársak, hogy a napokban tették közzé a Magyar Szocialista Munkáspárt a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok fontos de Minden út a szocializmushoz vezet A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségei között a testvéri barátság és a teljes egyetértés szellemében lefolyt tárgyalások eredményeképpen csütörtök délután az Országház Munkácsy-termében magyar —szovjet közös nyilatkozatot írtak alá. A közös nyilatkozatot magyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, szovjet részről N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláírásnál jelen volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a magyar és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői. kumentumait, amelyek a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért vívott harc kérdéseivel foglalkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek sza- kadár tevékenységét, megmutatják, hogy milyen számottevő veszélyt jelent a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban folytatott aknamunkájuk. Az utóbbi idők eseményei nagy meggyőző erővel bizonyították, hogy a kínai vezetők személyében olyan emberekkel állunk szemben, akik baloldali, ultraforradalmi frázisokkal, a marxizmus—leni- nizmus iránti hűségre való esküdözésükkel takaróznak, miközben valójában számos kérdésben egyre inkább a trockizmus és a nagykínai sovinizmus mocsarába süllyednek. A kínai vezetők, akik először a világ mai fejlődésének néhány kérdéséről kezdtek vitát. ideológiai nézeteltéréseiket már kiterjesztették az államközi kapcsolatokra is; a szocialista országok egysége fellazításának útjára léptek és ezzel kárt okoztak a szocialista világrendszernek. A kínai vezetők frakciós tevékenységbe kezdtek á kommunista mozgalomban, és renegátokból (pártütőkből), trocfcistákból, valamint a munkás- osztály érdekeinek eliárulóiból és a szocializmus másfajta ellen ségeiből különféle csoportocská kát tákoltak össze. A Kínai Kommunista Párt vezetői kalandorpolitikájukkal igyekeznek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait s ily- módon meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer eilend harc e fő forradalmi «regét. Ilyen, látszólag furcsa dolgok is akadnak az életben, hogy: ,/dci balra megy, jobbra jut éT. A kínai vezetők kalandorpolitikája különösképpen szembetűnő korunk oly lét- fontosságú kérdésében, mint a háború és béke kérdése. A kínai vezetők, akik felelőtlenül játszanak az embermálldók sorsával, igyekeznek megakadályozni a népeknek a termonukleáris világháború veszélye ellen vívott harcát. Demagóg állításaikkal, amelyek szerint „az atombomba papírtigris” és „az imperialisták papírtigrisek?, a kínai propagandisták káros illúziók magvát hintik el, és tompítják a népek éberségét abban a harcban, amelyet oly álnak és veszélyes ellenséggel folytatnak, mint a jelenkori imperializmus. Nagyszerű korban élünk A kommunista világmozgalom, ..amely hű a marxizmus— leninizmus elveihez, leküzdi az előállott nehézségeket és még erősebben, edzettebben kerül ki a szakadárokkal vívott harcból. Marx, Engels, Lenin magasztos zászlaja alatt a nemzetközi kommunista mozgalom elvezeti a világ munkásosztályát, dolgozóit a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért vívott harc új történelmi győzelmeihez! Elvtársak! Nagyszerű korban élünk —, olyan mélyen- szúntó forradalmi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakítják az egész föld arculatát. A kapitalizmus a végét járja. Leomlanak a népek gyarmati börtönének maradványai. Az új társadalmi rend évről évre mimd szilárdabban és nagyobb területen veti meg lábát bolygónkon, mind több ország és nép sorakozik fel a szocializmus zászlaja alatt. Nincsen olyan erő a földön, amely megállíthatná a szocializmus félé feltartóztathatatlanul haladó népeket. Az imperialisták egymás- köziti ellentmondásai aláássák az agresszív tömbök — a NATO, a SEATO és a CENTO — szilárdságát. Mind nagyobb és nagyobb tömegek száÉnak síkra a militarizmus és a fegyverkezési hajsza, az agresszív katonai tömbök ellen. A szocialista világrendszer növekvő ereje, a munkásosztály harca a tőkés országokban, a nemzeti-felszabadító mozgalom fellendülése, elmélyíti az imperialista tábor belső ellentmondásait, és oda vezet. hogy az erőviszonyok a rxn -rn«£g tovább totódnak el a forradalmi munkásosztály, a béke és a szocializmus javára. A továbbiakban Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: „mi kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy minden ener giánkat, tudásunkat és munkánkat a szocializmus győzelméért, az emberek jobb életéért vívott harcnak szenteljük. Mi azért küzdünk, hogy minden dolgozó ember lehetőséget kapjon arra, hogy tevékenyen dolgozhasson, sokoldalúan fejleszthesse képességeit, részt vehessen a társadalmi életben, és alkotó en: bér legyen a szó legigazibL értelmében. Mi azért küzdünk, hogy minden nép elfoglalhassa mél j tó helyét az emberiség nagp családjában, gazdagíthassa n emberi civilizáció kinceestárái és élhessen annak javaival. M3 azért küzdünk, hogy c világ békéje, a barátság és a. I testvériség, az igazi nemzet- | leöziség, a kölcsönös bizalom j és tisztelet az emberek és n - pék közötti kapcsolatok mer | ingathatatlan elvévé váljék. Mi azért küzdünk, hogy a \ kommunizmus, amely megtestesíti az emberiség legszebb álmait és reményéit, osztatlan győzelmet arasson a ö>' dön. Ezek a mi kommundsui e.-,.. ményeink, elvtársak! És bizonyosak vagyunk abban, hogy győzedelmeskednek. — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs. A viharos, nagy tapss*-’ rr. gadott beszéd után C Sándor mondott zárszót. A farróhangulatú nagygyűlés az In temacionálé hangjaival ért véget |