Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

r ÄH ÁPRILIS *. WAPIO 5 Országos kamarakórus fesztivál Pécsett „Varázshegy" helyett... Néhány nap múlva napvi­lágot lát ismét egy meghívó, mely nem mdndesninapi zenei eseményre hívja az érdeklő­dőket. A meghívó harmadik lapján Agócsy László a kö­vetkezőket írja: „Először adnak egymásnak találkozót együttesek, melyek lelkesedésben és művészi igé­nyességben messze felülmúl­ják létszámukat. A színhely: Pécs. Az a vá­ros, amely egy évszázaddal ezelőtt, a magyar kórusmoz- gakurn hajnalán vállalkozott az első magyar dalosverseny megrendezésére, s melynek közönsége ma is fogékony minden új iránt. Valóban új dologról van ■zó? Néhány év óta itt is, ott is éneklő baráti közösségek ala­kultak szerte az országban. Egy újszerű tömegmozgalom bontogatja szárnyát. A *ko- dályi magvetés kikelt: fiata­lok az iskolapadból kinőve mind többen akarnak együtt énekelni. Keresik a szépet és újszerűt, a vonzót és érdeke­set. ami gazdagítja, színesíti életüket. S amikor megtalál­ták, meg akarják osztani má­sokkal Is. Ékre jó ez a fesztivál is. Régen, vagy eddig még nem hallott — köztük új magyar művek szólalnak meg. Sokan, Kokfélől hozzák magukkal Ez a tarkaság, a különleges ízek és hangszínek gazdagsága az I. országos kamarakórüs fesz­tivál legvonzóbb ígérete”. Ezt a résztvevő kórusok — a miskolci Kamarakórus, a pécsi Építők Madrigálkórusa, a KISZ Központi Énekegyüt­tes Énekkvintettje, a buda­pesti Bartók Kamarakórus, az orosházi Petőfi Művelődési Ház Madrigálegyüttese, a bu­dapesti III. kér. József Attila Művelődési Ház Kamarakóru- sa, a szolnoki Kamarakórus, a szombathelyi Madrigálikó- rus, a budapesti Szilágyi Er­zsébet női Kamarakórus, a s.Pécsi Kamarakórus, a Zene- ■ • tiszt \ Te-' renc K ányrakórusa és a Fa­ludy Kamarákén» — bizto­sítják. A kétnapos fesztiválon há­rom hangverseny hangák majd el: az első április 18-án este, a második április 19-én fél 11 órakor, a harmadik 19-én este a Liszt-teremben. A fesztivált a rendező szer­vek: a Szakszervezetek Bara­nya megyei Tanácsa, Pécs mj. város Tanács VB. művelődés- ügyi osztálya és a Pedagógu­sok Szakszervezete Pécs Ne­velők Háza nevében Gábriel József, a városi művelődés- ügyi osztály vezetője nyitja meg. Április 20-án délelőtt kerül sor a művészeti ankét- ra, melyen bevezetőt Maklári József mond, „Kamarakórusok a magyar kórusmozgalomban’ címmel. Az ezt követő vitát Forray Miklós vezeti. A rendezőbizottság a három hangversenyre bérletet bocsát ki, felnőtteknek 16 forintos, diákoknak 8 forintos árban. Az egyes hangversenyekre 8 forintos, illetve 4 forintos je­gyek kaphatók mátjd. Jegyek elővételben már most váltha­tók a Nevelők Házában (Pécs, Szt. István tér . 4L). (Várnai) Óvjuk az erdőt a tűzkártól! A tüzek megelőzése érdekében a Baranya megyei Tűzrendészed Osztályparancsnokság felhívja az erdőkben dolgozókat, a turistá­kat. kirándulókat és a kiránduló csoportok vezetőit, hogy az aláb­bi tűzrendészet! szabályokat tart­sák be: Erdőben, erdőn kívüli fásításban és a hozzájuk tartozó területen ne rakjanak tüzet, ne dobjanak el égő gyufát, vagy dohán yneműt. Nyílt tüzet rakni csak az erdő kezelője engedélyével, e célra ki­jelölt helyen szabad. Az engedélyezett helyen rakott tüzet távozás előtt teljesen el kell oltani. Szeles Időben még az en­gedélyezett helyen sem szabad tüzet gyújtani. Aki erdőben, vagy annak közelében tüzet talál, azt azonnal oltsa el,.' -ha azt .' eloltani nem tudja. Jelentse a legköze­lebbi hatóságnak . (tanács, tűzol­•'jÖSaályparinrghsks.ig vezetője. MI PÉCSIEK már akkor is szanatóriumnak tituláltuk, amikor lerakták a fundamen­tumát a Mecsek déli lejtőjén. Nehezen áll a nyelvünkre, hogy a hivatalos nevén ne­vezzük: Megyei Tbc Kórház. Talán ha nem lenne közibe ékelve az a három baljós nagybetű, ha csak Megyei Kórház lenne a neve, azt szó nélkül tudomásul vennénk. Mert a kórház a maga sok­rétű gyógyító funkciójával tág fogalmat takar. De ez a há­rom betű egyértelmű jelentő­ségével még ma is szomorú emlékeket bolygat meg az emberek lelkében. Ma is találkozni előítélettel a tbc hallatára is. Szerencsé­re azonban egyre nő az em­bereknek az a tábora Is, akik már kívül tudják, kívül lát­ják a méregfogát e megszelí­dített betegségnek. Mégse mo­solyogjunk azon, ha rendre kihagyogatják szótárukból a tbc-vel társított kórház nevét és szívesebben mondják sza­natóriumnak. Ennek Is mély gyökerei vannak. Hiszen húsz évvel ezelőtt is voltak már szanatóriumok, amelyeket cso­dálatos külsővel és még cso- datévőbb gyógyító tulajdonsá­gokkal ruháztak fel a köze­lükbe sem férkőzhető embe­rek. Csak álmodozhattak róla. És most, hogy a szemük lát­tára épült Jfel a tbc-kórház, hát azon mód szanatóriumnak keresztelték. Mert húsz évvel, ötven évvel ezelőtt ilyennek álmodták meg. Pontosan ilyen­nek. Fenyőerdő közepén álló­nak, napsugárban sütkérező- nek. Ettől a benyomástól magam sem tudok szabadulni. Meg- illetődve csengetek be a ka­puján és jószívvel veszem a portás kicsit aprólékos, kicsit fontoskodó faggatását, intel­meit: — Éppen csendes kúra van, nem szabad a betegeket há­borgatni. Esetleg- utána .. v . Amikor magmewdom, hogy hivatalos -küldetésben vagypk, [ megenyhül kissé, de ismétel­' ten lelkemre köti a csendes- kúra szabályait. — Addig talán beszélgessen el Berci bácsival, a gazdaság­vezetőnkkel. Várnai Bertalan már diplo- matikusabb a portásnál. Nem is említi meg a csendeskúrát, de ügyes időtöltéssel körülve­zet a kórház 12 holdas park­jában. Tövéről-hegyére min­dent megmutat, mindent meg­magyaráz. A kórház előtti si­vár csupaszikla térségen azt mondja: — Ebből igazában csak ak­kor lesz park, ha vastag hu­musszal betakarjuk a köve­ket. Az emelkedőkre pedig, ahol a humusz amúgyis le­peregne, kövirózsát, díszcser­jét, borostyánt telepítünk. Az idén háromszázhatvan ezer fo­rintot költünk a parkosításra. Aztán elvezet az „őspark­ba” ts. Az érintetlen erdőbe, amelyből drótkerítéssel hasí­tottak ki egy jó darabot a kórház birtokába. Itt a leg- pazarlóbb „kertészeti válla­lat”, a tavasz kezdett neki a parkosításnak. Alaposan neki­kezdett. Ameddig ellát a szem a fák között, élénken zöl- dell már a gyep és teli van szórva ibolyával, kankalinnal, májvirággal. A kiadós séta után Berci bácsi áttestált az intézet fő­nővérének, Tokaji Sándorné- nak, s miután a csendeskúra végéig jócskán volt még időnk, szinte a padlástól a. pincéig szemügyre vehettem mindent. A még lakó nélküli betegszobák luxuskényelmét, a könyvtárak, a társalgók pompás felszerelését, a Rönt­gen-helyiségek, a laboratóriu­mok bonyolult gépeit, beren­dezéseit. A harmadik emelet délre néző hatalmas teraszán is elidőztünk s a nem is olyan messzi városnak ide hallat­szott a lélegzése. Nem is tudom, hogyan ju­tottal? eszembe, Thomas Mann ^teéei, akik reggelenként, . délutánonként ELMENYBESZAMOLO, t # avagy mégis érdemes körülutazni Európát 1 Jffizttesefc elképesztő elegánsan, fe­nomenális fényképezőgéppel a nyakában állított be a hivatalba. Csur­góit a nyálunk. Hja, aki külföldről jön!... — Mesélj! — rohantuk meg. — Mi volt? Mizlicsek hanyag fölénnyel végig­mért bennünket, egyszerű, honi páriá­kat, föltelepedett az Íróasztalára, rá­gyújtott egy Matos külföldi cigarettá­ra, s imigyen szóló: « Mi volt? Min­den volt! — De mégis, közelebbről? Készlete­ket! — unszoltuk újdonságokra éhe­sén. — Élmények? — Azok voltak — jelentette ki ö meggyőződéssel. — És micsoda élmé-. nyék!... tette hozzá sokat jelen­tőén. — Na hát aUoor ne kéresd magad! Halljuk! Mizlicsek a képünkbe fújta a pacsuli szagú füstöt, i némi léereszkedő tó­nussal a hangjában, mint aki pazar ajándékot oszt szét, belefogott élmé­nyei ecsetelésébe. — Ott kezdem, hogy mint tudjátok, Európa körűH társas- utazásban vettem riszt. Csodálatos két hét volt!... Fölsóhajott, s arcát glóriába vonta a visszaemlékezés. Mi megttletódötten vártunk a folytatásra. — Már az indulásnál . elkezdődött. Az a repülés!... Barátaim, a repülés valami nagy, valami szent dolog! A repülő ember! Soha nem tudom ezt az élményemet elfelejteni, soha!...Ugyan­is olyan. mázlim volt, hogy melléje ke­rültem a repülőgépen! Furcsán nézhettünk Mlzncsekre, mert így folytatta: — Csodálkoztok, ugye? Én magam is csodálkoztam, ho­gyan lehet ekkora szerencsém. Pedig így igaz. övé volt a huszonhármas ülő­hely. enyém a huszonnégyet. — Kié? — Jaj, bocsássatok meg, látjátok, már a visszaemlékezés is megzavar. El is felettem mondani: hát Tldlköé! •— önteTlé ültetett a kifürkészhetetlen sors ajándékozó kedvében. összenéztünk. Közbeszólásra azon­ban nem maradt időnk, mert Mizlicsek már benne volt a lendületben. *■** És Moszkva! — kiáltott föl. — Hogy én ttt mit éibem át, gyerekek!... «— Lenyűgözött agya. m • mába műm látott építkezés, a mindenfelé megnyil­vánuló alkotó lendület? — akartam kérdezni, de csak az első szóig jutottam el, a többit belémfojtotta. — Igen! Le­nyűgözött az a báj, az a mérhetetlen, kedves nőiesség, ami ennek a lánynak a lényéből áradt! Beültünk egy presz- szóba és átbeszélgettük az egész napot, volt alkalmam gyönyörködni benne. 1— A várost nem nézted meg? — Mikor? Másnap korán reggel tm- dütt a repülőgépünk Helsinkibe. A ha­vas észak! Az a tisztaság!... Az a tisztaság, ami Ildiké szeméből, vará­zsából sugárzott! Felejthetetlen nap volt. Képzeljétek ei; kint a csillogó, fehér világ, én pedig ülök bent egy édes kis presszóban, és az élménytől szinte kdbultan iszom, iszom a tiszta­ságot azokból a szemekből!... Él tud­játok képzelni? El tudtuk. Igaz, hogy idehaza Miztí- csek inkább rumot és konyaltot szo­kott inni, de azért el tudtuk. __ Aztán Stockholmi Ott olyan *m­" pulzusok értek, amelyek ma­radandó nyomokat hagytak egész lé­nyemben. — A gazdagság hatott rád annyira? — kérdezte egyik kartársunk. — igen, a gazdagság! — hagyta jó­vá lelkesen Mizlicsek. — Ti képtele­nek vagytok elképzelni, micsoda gaz­dag Ildiké egyénisége. Egyszerűen hi­hetetlen! Én, a boldog beavatott, én tudom! Megismertem e lelkivilág gaz­dagságát, amidőn teljes, káprázatos pompájában föltárult előttem egy egész napos beszélgetés keretében, ami Stock­holm legintimebb presszójában bonyo­lódott le kettprik között. Egyszerűen el&müttam, én nem tudtam, hogy ilyen is létezik a világon!... — Svédországból hová utaztatok!? “ Berlinbe. \ — Nem tapasztattál nyugtalanságot a határfal mentén? — érdeklődött Po- csal kollégánk, aki minden alkalmat megragad, hogy politikai tájékozottsá­gát fitogtassa. — Dehogynem! **» felette a mi kfl- lönbejáratú gtobetrotterönk. —■ Rend­kívüli nyugtalanságot észleltem — ma­gamon. Roppant ideges voltam Ber­linben, mert akkor már... akkor már érezni kezdtem, hogy Hőiké több a S »a«.iiivii*( u cyWyTVTTI BWOTrfTWÍI., 4we hogyan fogadja majd httenávebh közeledésemet. — Mizlicsek hangja itt átforrósodott. Szinte lihegte: — A ha­tárfaltól mindössze ötven méternyire lehetett az a presszó, ahol reggeltől estig (ebédszünettel) próbálkoztam kö­zelebbi érni a sávéhez. Estefelé mór kezdett némileg tisztázódni a helyzet közöttünk, ét én lassan visszanyertem a nyugalmamat. — Ez volt a legjelentősebb berlini élményed? — Az egyetlen! Hát nem elég ez? Az ember befogadó képessége korlátozott. A magam részéről tökéletesen meg vol­tam elégedve! Másnap igen kellemes hangulatban repültünk át Párizsba... ...ahöl beültetek egy presszóba... — vágott közbe rosszmájúan Rozoga kartársunk Mizlicsek helyesbített: — Tévedsz, kérlek! Párizsban egy zenés helyre ültünk be. Ó, Párizs, Párizs! Sohasem feledlek el!... Tudjátok, ott engedte megfogni a kezét először. — Mondd, a Mona Lisét visszahoz­ták már Amerikából a Louvre-be? — kérdezte Széplelki a könyvelésből. Miz­licsek vállát rándította: — Mit tudom én? Érdekelt Is engem a te Mona Li­zád, amikor ott volt az enyém! Az egyetlen, aid ... Egy hang félbeszakította az drado- zást: — öt perc múlva nyolc óra, kar­társak. Rögtön befut az Öreg!... A ki­váncsiak gyűrűje felbomlott az elbe­szélő körül, s már csak néhány hűsé­ges híve előtt fejezhette be élmény- beszámolóját. — Mit mondjak még? ... Jött Madrid, ahol hozzám simult, kö­vetkezett London az áldott ködével, ahol az utcán csókölőztunk, mert a ködben úgysem látta senki. Értitek? Csó-ko-lóz-tunkU! Majd Róma klasz- szikus ege alatt egy forró éjszaka. A parkban szenvedély! Szenvedély!!!... Konstantinápolyban részesévé váltam egy drága titoknak, mert láthattam egy bisztróban, hogy Lidiké az imádéiig szereti, eszi. sót falja a rizse* ürüapró- lékot. Barátaim!... Hazafelé aztán Belgrádban, egy Duna-partl presszó foyerjében megígérte, hogy örökké, örökké hűséges lesz hozzám. Örökké!!! ... Hát mondjátok, nem érdemes Euró­pa körüli útra menni?! —* Mennyibe került neked mindez? — kérdezte a gyakorlatias Mocsölányi. — Potom tizenkétezer forintomba. — És — ne vedd tolakodásnak , most feleségül veszed a kislányt? tstizlicsek válasza egyetlen pülana- "r tig sem késett, — Hová gon­dolsz7 Lidikét Ferihegyem várta a vő­legénye! Twrviii László ugyanígy állhatták a terasz mellvédje mögött, s ugyanígy bámultak bele a tájba, mint a hátammögötti szobák bete­gei a csendeskúra után. Azt hiszem, a különbözőségek miatt gondolhattam erre. Mert Thomas Mann betegei csak a „Varázshegyet” láthatták, bá­mulhatták az időtlen idő unal­máig, kétségbeeséséig. IDE FELINTEGETNEK a négytornyú dóm, a dzsámi kupolája, a gyárak kéményei és az éjszakai város fényfü­zérei. A mecseki tbc-kórház betegei, lábadozói közeli, szin­te kézzel fogható kontaktus­ban vannak az élettel, amely a biztos gyógyulás ígéretével hívogatja őket a város felől. Orvosokkal is beszélgettem. Fiatal orvosokkal, akik ezt a nagyon szép és áldozatos hi­vatást választották. Mit is mondtak? Azt, hogy Strepto- micin, a PÁS, az Izonicid után a tuberkulostatikumok felfedezésével számos új gyógyszerrel száműzik ezt a betegséget És a hagyományos fekvő, pihentető kúrák mel­lett nagyszerű eredmények­kel alkalmazzák a munka-the- rápiát és a gyógyítás pszihés módszereit. Aztán nemcsak a tüdőbetegek gyógyítását, ha­nem a tüdővel kapcsolatos más természetű megbetegedé­seket is itt diagnosztizálják. Itt kerülnek gyógykezelésre olyan betegek is, akik a ré­gen lezajlott tbc-s folyama­tok másodlagos elváltozásai miatt (hörgőtágulás, szívbe­tegség) szorulnak kezelésre. Közben lejárt a csendes­kúra és néhány beteggel is elbeszélgethettem. Mint a gye­rekek, úgy tódultak ki a nap­sütésbe. Persze óvatos duhaj­kodással, mert az intézeti rendben benne foglaltatik a fegyelem is. Óvatosan kör­nyékeztem meg Vincellér Györgyöt. Ugyanis vannak már olyan tapasztalataim, hogy a beteg nem szívesen beszél a bajról. Nem is any- nyira maga miatt, hanem in­kább a közvélemény előítéle­tétől való tartózkodás inti hallgatásra. A tudatlanságtól sugallt mende-mondáktól tar­tanak. Nem így, Vincellér György, ö szívesen, szinte kötelesség­ből nyilatkozott. — Az apámat, a bátyámat, a nővéremet vitte el ez a be­tegség és talán én következ­tem volna a sorban, ha közbe nem jön ez a... Pillanatra elakad, méltó sza­vakat keres a gyógyulás ma­gyarázatára. — Nekik meg kellett halni. Abban az időben hol volt még a gyógyszeres kezelés, a tüdősebészet. És hol volt a kezelő, a tanácsadó orvos, pláne vidéken. Húsz évet kel­lett volna még vesztegelnie ennek a betegségnek és akkor ők Is megérték volna, amit én. Vincellér György meggy»­gyűlt. Még néhány hetes utó­kúra és hazamehet a család« jához. — Tudja, hogyan kerültem én ide műtét után a Korányi­ból? Repülőgéppel hoztak ide. Friss volt még a műtétem, megkíméltek a vasúti utazás­tól Volt ilyen azelőtt? ... De hallgassuk meg Kalá- nyos bácsit is, aki első bete­ge, első fecskéje volt a me­cseki kórháznak, ö már óva­tosabb. Megmondja ugyan, hogy a „régi világban” neki is voltak halottai, de „nem tudja”, mi vitte el őket. Na­gyon kér, csak annyit írjak róla, hogy ő tulajdonképpen „csak” tüdőgyulladással ke­rült ide, mert... — Tudja, én cigányember vagyok, és akkor azt is tud­hatja, hogy milyenek a falusi emberek, pláne a cigányfélék. Még a végén azt hinnék, hogy tüdőbeteg vagyok. Pedig a fő­orvos űr nemsokára hazaen­ged, hát hogy lennék akkor tüdőbeteg. Megnyugtatom én Is: ha egyszer a főorvos úr hazaen­gedi, ő is, a falu is nyugton lehet attól, hogy meggyó­gyult Azért arra külön megkért Kalányos bácsi, hogy feltétle­nül írjam meg, milyen jó sora van itt a betegnek. A konyha. A koszt. Ezt véletle­nül se felejtsem ki. Megfo­gadtam a tanácsát. S ha nem is írom meg részletesen, mi mindent láttam az intézet konyháján, azt méltán bizo­nyíthatom, hogy felér a leg­igényesebb luxusszállodák fel­szereltségével. Az állandóan friss levegőt biztosító légkon­dicionáló berendezéstől, a tö­kéletesen megoldott higiéniai követelményekig, minden ami modern, itt megtalálható. És Weiszkopf András, a konyhafőnök? Azt mondják, a fővárosi Gundelben tanult és legutóbb az új-mecsekaljai Olimpia étterem konyhafőnö­ke volt. Nem csoda, ha 4^P* ten-nyomon azt -hallom, b$gy avatott művésze a szakmá­nak. Kell-e erre nagyobb bi­zonyíték mint az, hogy egy hónap óta egyetlen egyszer sem ismételte meg ugyanazt az ételt Fohl Zsuzsi a konyha euk­rászüdvöskéje, még nem ren­delkezik ekkora tapasztalattal, de a hírneve máris megkör­nyékezte a főnőkéét. A NAGYKAPUNÁL a szi­gorú portás felügyelete mel­lett még egyszer visszanézek a gyönyörű épületre, a parkra. Bordómelegítős emberek sé­tálgatnak, beszélgetnek, ibo­lyáért kankalinért hajolgat­nak. Ki mondaná meg avatat­lan, hogy innen a kapuból nem a kórházba, hanem való­ságos szanatóriumba vezet a betonjárda. Pálinkás György SZÍNHÁZ A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK DH. Apr. 9-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Kádló híradó. Népi kettősök. Zola regényeinek hőseiről. Dráva menti dalok. 18.00: Német nyelvű műsor: Portré a néprajzgyűjtőről Könnyű dallamok. Említésre méltó. — Jegyzet. Kivánsághangverseny. 18.30: Hírek, tudósítások. 18.35: Zenélő levelezőlap. 18.55: Dél-dunántúli híradó. 19.10: A Pécsi Nevelők Háza Ka­marakórusának és a Tanárkép­ző Főiskola vegyeskórusának hangversenyéből. Vezényel: Do­bos László és TUlal Aurél. 19.25: Bányalátogatóson. — Riport- műsor. 19.40: Tánczene. 19.57: Műsorismertetéa. 20.00: Műsorzárás. színházi Nemzed Színház: Balett MA (este 7 órakor). Jászal-bértet. Tájsztnháx: Susmus (este f® 8 órakor) Bonyhádon. — Osztrigáé Mid (este lél 8 órakor) Dunaúj­városban. Parkt Dunai kárán duMte ft, * As 8 órakor). Petőfi: Dühöngő Ifjúság (t, I és t órakor, szélesvásznú) Csak 18 éven felülieknek I Kossuth: A vizsgálóbíró két«*, kedlk (4, 8 és 8 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó. Gyáva villámhárító, Há­rom kacsa meg a macska, Koch Róbert, Tűz a lakóházban, 1964/1. sz. sporthiradó. (Előadások 11 órá tói 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: Szélhá­mosnő (5 és 7 órakor). Istenkút: Én és a gengszter (8 órakor). Jószerencsét (Fécssszabolcs): Egy nyár története (5 és 7 óra­kor). Rákóczi (Mecsekalja): Gengszte­rek és filantrópok (7 órakor). Május 1. (Vasas H.): Az élet kapujában (7 órakor). Kossuth (Mohács): Pacsirta (8 és 8 órakor, szélesvásznú). Táncsics (Siklós): Url muri (fél 8 órakor) Zrínyi (Szigetvár): Kandúr és sisak (8 órakor). DUNANTÜLI NAPLÓ A Magyat Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja: • Baranya megyei Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi u. 11. Tel efon: » 15-32, 15-33. 50-00. ___ P ÉCSI SZTKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz. felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Postai ” Előfizethető a helyi postahivatalolD- náí és kézbesítőknél. EMftzetésI díj 1 hónapra ÍZ.— HA Indexszám: 25 094.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents