Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-09 / 82. szám
WM. ÁPRILIS #. HIAIHA 3 Parképítés társadalmi munkában Az új-mecsekaijai iparitanuló-otthon lakói társadalmi munkában rendezik a modern tanulóotthon körüli terepet, majd virágokkal csinosítják. Foto: Erb Nemcsak a Hegedűs gyerekek ügye * Öt éve dolgozik a farostlemezgyár Beszélgetés Fáy Mihály elvtárssal, a Mohácsi Farostlemezgyár igazgatójával A két Hegedűs gyerek nincs itthon, az anyjuk mutatja a mezőgazdasági szakmunkás tanfolyamon szerzett bizonyítványukat. Az egyik jó rendű, a másik közepes. , — S a harmadik év? — kérdezem, mert a bizonyítványok csak az első két évről szólnak. i- Harmadik évre nem hívták be őket. — Miért? Bonyolult kérdés. Tény az, hogy a két Hegedűs gyerekkel, Gyurkával és Kálmánnal 1961-ben szerződést kötött a zalátai termelőszövetkezet, hogy őket három éven keresztül szakmunkásképzésben részesíti. Ezért a gyerekeknek nem kellett volna egyebet tenni, mint erejükhöz mérten a legjobban elsajátítani a szakma elméleti és gyakorlati tudnivalóit Nos, a bizonyítvány arról tanúskodik, hogy elméleti síkon megállta a helyét a két fiú. S hogy voltak a gyakorlattal? — Gépész szakmára jelentkeztek, de sohasem azt a munkát kapták, ha egyáltalában kaptak munkát, ami a szakmájukhoz szükséges volt. Legtöbbször gyalog munkát végeztettek velük. Annak pedig a gépész szakmához semmi köze — mondja az any- ’ juk. — Nem volt semmi baj a fiúkkal? — Néha veszekedtek velük. A régi agronómus, a Bíró Sándor egyenesen azt mondta, hogy felbontja a szerződésüket. És talán fel is bontották, mert most nem hívták be őket a bentlakásos tanfolyamra. Bár a szerződésfelbontásról nem kaptak értesítést. Panaszkodik az asszony a bérezés miatt is. Állítólag a fiúk sokat dolgoztak a tsz- ben. de az első két év után eg'- vasat sem kaptak. íVf it mondanak a tsz-ben? Az elnök, Papp Sán- do- éppen tárgyal valakivel. A könyvelők szobájában várok. Elmondom, miért jöttem. — Áh — legyint az egyik könyvelő —■, a Hegedűs' gyerekek! Nagy csibészek voltak azok, kérem, nem akartak szót fogadni senkinek. Az egyik el is tűnt egy hónapra, még a szülei sem tudták, hol van. Az elnöktől mindjárt ezt kérdezem először: — Igaz, hogy nagy csibészek voltak ezek a Hegedűs gyerekek? Papp Sándor nyugodt, mint később kiderült, tárgyilagos ember — Semmivel sem voltak nagyobb csibészek, mint a többi hasonló korú fiú — t.iondja. — Akkor hogyan történhetett ez a szerződésfölbomlás, mikor mezőgazdasági szakmunkásból amúgy is hiány van? Mikor a szerződést kötötték, még nem Papp Sándor volt az elnök. Más volt a főkönyvelő is, az agronómus is. Nyilván nem ok nélkül cserélődött a vezetőség, s most az újak nem vállalják a régiek jónéhány intézkedését sem. — Ezt a szerződést nem kellett volna megkötni — mondja Papp Sándor. — Miért? — Mert a termelőszövetkezetnek nincsenek meg a feltételei gépészek képzésére. Nincs olyan szakmunkásunk, aki megfelelő módon tudna tanulókkal foglalkozni. Csak átvettük ezt a szerződést, mint a rossz örökséget. Meg kell állnunk egy pillanatra! Vajon az új vezetőség megtett-e mindent, hogy a gyerekek az adott körülményekhez képest a legmaga- sabbszintű oktatást kapják. Azt mondja az elnök: — Olyan munkát kaptak, amilyen éppen volt. Lóvezetés, porzás, mást nem tudtunk adni. Ezt meg • persze hogy nem szívesen csinálták a gyerekek, hiszen mind a kettő géppel akart foglalkozni. De amint kiderült, a régi vezetőség még azt sem tudta, milyen szakmára jelentkeztek a gyerekek és meglepődtek, amikor követelték a fiúk, hogy megfelelő munkakörbe osszák be őket, azaz gépek mellé, vagy gépész mellé. Később változott a helyzet. Új agronómust kapott a tsz: Lőwinger Mihályt, ö sokat foglalkozott a fiúkkal, gépek mellé osztotta be őket, minden héten máshova... Csakhogy ... — Az egyik traktoros, Nagy Jenő, különben ő a tsz-ünk legjobb traktorosa, szeretettel és hozzáértéssel foglalkozott a gyerekekkel. Pedig olyan ember, aki azt sem szereti, ha mások megsimogatják a gépét. Oktatni mégis jól oktatott. Nem úgy a többiek. Volt olyan is, amelyiknél egy napig volt az egyik gyerek és másnap már azt mondta, ő bizony tájára sem megy többet annak a traktorosnak... És tudja, az a kellemetlen, hogy a gyereknek volt igaza. Az ő helyében én is azt mondtam volna. — És mi a helyzet jelenleg? — Elég rossz. Egyre rosz- szabb lett a helyzet, persze hozzá kell tennem, hogy azért harag nincs köztünk. A gyerekek kérték, hogy a ledolgozott munka után megkapják a munkabért Az első két évükről, amikor valóban dolgoztak, méghozzá nem is szakmájuk szerint nincs bizonylatuk, tehát a tsz sem mit sem fizethet nekik törvény szerint. Csak akkor, ha bírói úton kényszerítenek bennünket. Erre szabály van ... mást nem tudok mondani. S ellyén találkoztam a két Hegedűs fiúval is. Éppen szünet volt, a traktoris- kolá hallgatói a folyosón sétálgattak, amikor odaértem. — Most mit akarnak csinálni? — Elvégezzük a traktoros- iskolát. — És a megkezdett szakmunkás tanfolyam? — Nem tudjuk ... nem hívtak be bennünket. Pedig jó lenne elvégezni, hiszen két évünk már megvan. Ennyi a történet, azt hiszem, fölösleges folytatni. Egy bizonyos, a Hegedűs gyerekek semmivel sem rosszabbak, mint a többi hasonlókorú fiatal. Ráadásul tanulni is akarnak. Ezt jobban meg kellett volna becsülni a tsz-nek. Különösen a régi vezetőségnek, de azért némi felelősség terheli az újat is. Hiszen ők sem foglalkoztak a fiúk kérdésével eléggé. Igaz, hogy a régi vezetőség felelőtlenül járt eJ, amikor fettételek biztosítása nélkül vállalta két gépész szakmunkás kiképzését. Nyilván csak a statisztika javítása miatt tették. S ennek a két fiú issza a levét. Két évűk elpocsékolódott. Az új vezetőség azonban sokat változtathatott volna a dolgon — mint ahogy egy ideig lőwinger Mihály változtatott is. Nem kell sokat beszélni a mezőgazdaság szakmunkásigényéről, különösen Baranyában, ahol kevesebb a szakember, mint az országban bárhol. Sokkal komolyabban kell venni a fiatalok oktatását. Nem statisztikai adatként, rubrikák kitöltésére kell felhasználni a lehetőségeket, mert ez semmit sem ér és még akkor is, ha véletlenül szakmunkás-oklevelet kannak is a fiatalok, nem sokat ér! A tsz érdeke, hogy későbbi szakmunkásait a lehető legmagasabb szinten oktassa. Neki dolgoznak maid azok a fiatal szakmunkások! Nagyobb felelősséget kell tanúsítani ezekben az ügyekben mindenütt, ügyelni arra, hogy minél több falusi fiatal végezze el a szakmunkásképzőt, s nem éppen ellenkezőleg még azoktól is megszabadulni, akikben megvan a jóakarat és a tehetség, hogy elvégezzék a tanfolyamét. A Hegedűs fiúk sorsa — a Járási tanács közbenjárására — a traktorostanfolyammal úgy látszik megoldódott. De alakulhatott volna rosszabbul is és a bizonyos értelemben elkótyavetyélt két évet már senki sem tudja visszaadni nekik? I.ántx Frvtn Pontosan öt esztendővel ezelőtt vizsgálgattáik az első farostlemezeiket, akkor kezdtek el termelni az ország egyetlen ilyen gyárálban, a Mohácsi Farostlemezgyárban. Az igazgatóval visszapergetjük az időt: hogyan és miképpen született ez az új iparág hazánkban, s miért éppen Mohácsra telepítették? Bizony, romantikus dolgokat halilak. Az osztrák határtól kezdve barangolta a Duna vonalát Fáy Mihály, hogy rátaláljon arra a helyre, amely a legalkalmasabbnak bizonyul a gyártelep részére. A sok előny és hátrány összeadása és kivonása után végül is Mohácsra esett a választás. Együtt található itt a nyersanyag, a viz, a vízi út, a szén és a munkaerő. A gyár ötvenkilencben megkezdte a termelést, s jó munkájukat dicséri a falon függő két élüzem címet jelző oklevél is. — Fáy elvtár» ezek szerint itt volt már az új üzem bölcsőjénél? — Igen, ttt voltam, de nem »ingattam semmit, mert még bölcső se volt akkoriban. — Mint új iparág és új üzem, hogyan biztosították, honnan toborozták a műszaki gárdát és a szakmunkásokat? — Magunk neveltük a műszaki gárdánkat és a szakmunkásokat is. Sok nevet tudok említeni azokból a fiatal fiúkból, akiket a mohácsi általános iskolában válogattunk és küldtünk fed technikumba. Most itt vannak a gyárban, művezetők, műszaki beosztású dolgozóik. Több érettségizett fiatalt átképeztünk és hazahívtuk a mohácsi származású, de máshol dolgozó vagy tanuló fiatalokat. — Néhány nevet hallhatnánk? — Akiket technikumba küldtünk: Scheffer László, Kúti Géza, Dékány István. Somlai Ernő... A mérnökök közül hazajött Papp Ferenc, Asztalos Tivadamé... Asztalos- né mohácsi leány, az egyetemen ment férjhez és természetesen a férjével együtt jöttek, mind a ketten a gyárban dolgoznak. A szakmunkás-jelöltjeinket annak idején Budapestre küldtük gyakoftati képzésre papír- és falemezgyárakba, de itt a mi gyárunkban is indítottunk szakmunkásképző tanfolyamokat. — Termékeiket hol helyezik el? Csak a hazai piacon vagy külföld is vásárol? — Zömmel a hazai piacra termelünk, bár a múlt évben néhány nyugati tőkésország is vásárolt tőlünk farostlemezt. — És elégedettek az itt gyártott farostlemezzel? — Reklamáció nem érkezett a nyugati országokból, ami azt jelenti, hogy elégedettek voltak. A belső piac rekamáció- ja ugyancsak elhanyagolható, minőségünk kielégíti az igényeket. — Legjobb tudomásunk szerint ez az üzem a legmodernebb technikával rendelkegik, világviszonylatban is az elsők között van. Ezekután lehetséges-e további technikai fejlesztésről beszélni az Önök üzemében? t— Lehetséges. ** Milyen értelemben? — Máris beszámolhatok bizonyos technikai fejlesztésről. A vállalat kollektívája például az eredetinél jóval különb fűrészgépet konstruált és helyezett üzembe. A termelés során keletkező hulladékanyag feldolgozásában is jelentős lépést tettünk előre, egyes automatlkákat tökéletesítettünk, hiszen mindennek: van előnye és hátránya is, a hátrányait Igyekszünk faragcsálni. Ilyen értelemben folyamatos feladatunk a technika tökéletesítése. — Egyszer már szóvá tettük lapunkban, hogy az üzem csarnokaiban a világ legtökéletesebb technikája található, ugyanakkor a csarnokon kívül, az udvari, a fatelepi és egyéb más szállítási munkaterületen nagyon elmaradott minden, a gépesítésnek alig látszik valami nyoma. Egyszóval éles az ellentét. — A szén kirakása gépesítve van, az uszályokból daruival rakjuk ki a fát. A vagonokban érkező fát sajnos kézzel kell kirakni; ha lenne megfelelő gép, ami a kézi kirakást helyettesítené, mi is szívesen alkalmaznánk. Műszaki kollektívánk foglalkozik. e kérdésekkel Is, hogy minél kisebb legyen az ellentmondás a belső és a külső munkák gópesítettségi foka között. Szeretnénk mi is, ha minél kevesebb lenne a még nagy létszámot igénylő nehéz fizikád munka. — Most épül a harmadik lépcső, az úgynevezett felületkezelő üzem. A gyár kapacitása, illetve termelésének mennyisége emelkedik-e ennek kapcsán? — A farostlemez mennyisége ezzel nem növekszik, itt a színes farostlemezeket állítjuk elő, vagyis a gyár alapkapacitása marad. Nem lesz minden lemez színes, csak egy része a megtermelt meny- nyiségnek. A későbbiekre vonatkozólag konkrét tervek még nincsenek, de gondolatok, elképzeléseik igen. Közben nézegetjük a színes farostlemezek mintakollekcióját. Igen érdekes, szép lemezek. Saválló, parázsnak, lúgnak, víznek ugyancsak ellenáll. A harmadik lépcső építésének problémáiról kérdezem az igazgatót, említve azt is, hogy néhány napja a televízió kamerája előtt beszélgetett a beruházó és a kivitelező. — Most rögzítettük a határidőket, s ha azt minden szerv pontosan betartja, akkor az eredeti határidőre, 1965 május végére teljes kapacitással üzemelhet a harmadik lépcső, vagyis a felületkezelő üzemrész. Ennek az építése során is két fő terminus van, az első terminus eredményeképpen még ez év májusában megkezdjük a próbaüzemelést. — Ezek szerint minden rendben megy. Mégis sokat hallottunk arról, hogy a Mohácsi Farostlemezgyár építésénél kooperációs viták folytak, nem tudtak közös nevezőre jutni az alvállalkozókkal és más vállalatokkal. — Rengeteg szerv mdjködil: közire egy-egy beruházásnál és bizony sok esetben nehéz helyzetbe jut a beruházó vállalat. Egy példát mondok el: a harmadik lépcső kazánját megrendeltük az illetékes gyárnál, ők visszaigazolták, hogy ez év december 31-re elkészítik. Nekünk ez elengedhetetlenül szükséges már most május elsejére az első terminus indításához. Futkostunk gyártól gyárig, hatóságtól hatóságig. Elmentünk a dunaújvárosi fémműbe, hogy adjanak előbb anyagot a gyártó vállalatnak. A sok futkosó s eredményeként éppen április elsején érkezett meg az új ka zán, tehát nem a jövő évben, hanem most májusban indulhat a próbaüzemelés a harmadik lépcső első szakaszában. — Végül hallhatnánk valamit az első negyedévi tervteljesítésről? — Lemaradásban vagyunk a tervünkkel. Az ipari célra legkevésbé alkalmas kemény lombosfával folytattunk kísérleteket az elmúlt időszak ban, s emiatt van az átm" nett elmaradásunk is. Év vő gére behozzuk és telj esi te: tudjuk feladatainkat. — Hozott valami eredmény4 ez a kísérletezés? — Cserfáról van szó, ame lyet sehol a világon mégnem használnak farostfemezgyar- tásra. Részeredményeink van nak. Más fával keverjen ' hét alkalmazni, ezt sikerű1’ bizonyítanunk. Végül én szeretnék még mondani valamit: kiosztottiik a nyereségrészese dést, ezenkívül az igazgatói alapból 40 ezer forintot jutalmazásra használtunk fel. Gazdagh István Az ÉM. Befconelemgyártó Vállalat pécsi Betonáru gyára nagy gyakorlattal rendelkező GYORS- ÉS OÉPIRONAT alkalmaz. ] Jelentkezés a vállalat mun- j kaügyi osztályán, Pécs* Siklósi út 10. szám. Autóbörze és egyebek... C alamort bölcsesség kellene e fura „Igazság" eldőntésé** hez: kinek van igaza — az autótulajdonosnak, ki vasárnaponként a pécsi vásártér környékén kívánja kocsiját áruba bocsátani, — vagy a hivatalos szerveknek, amelyek képviselői mindezt nem nézik jó szemmel... ? Több száz személygépkocsi standod, egy-egy vasárnap délelőtt a vásártér körül, jelezve, hogy a portéka éladó, hát Jöhetnek a kedves vásárlók csak folyvást... csak folyvást... ! Az úttest szélén álló gépkocsik persze akadályozzák az amúgy is keskeny útvonalra korlátozott forgalmat Egyszer. Másszor: akárhogy nézzük is, mégis csak börze ez a javából, következésképpen a sok becsületes kalmárkodási szellem mellett, akad Itt jócskán alkalom a visszaélésekre, árdrágításra, „átverésekre” és egyéb tisztességtelen dolgokra. Igazán érthető, hogy a hivatalos szervek — ez esetben a rend őrei — egy hatodik érzékükre hivatkozva próbálják meggátolni a törvénytelenségeket. Próbálják úgy, hogy a börzét feloszlatják, szerény eszközökkel „Hatodik érzék ...” Vagyis jogalapjuk nincs reá, hiszen végül egy autótulajdonos ott áll meg az úttest szélén, ahol akar, s ha netán valaki megvásárolná kocsiját, az alkut is ott kötik meg, ahol nekik tetszik. Ez a jog. Azután van egy másik jog is — azaz, „Íratlan törvény” — ami eleve meggátolná az esetleges törvénybe ütköző tüneteket. Ezzel élnék a hatóságok, — hozzátesszük, j o g g & L Mit csinál az autótulajdonos? ö is él a jogával. Azaz — éladja a kocsiját ott és annak, aki megveszi. A ma már egyre ritkuló pécsi vásároknak híre van — nyilvánvaló, hogy a vásártérre gurul le a „portékával”, mint valamikor régen az eladásra szánt tehénnel, lóval a gazdaember. S ha dühöng a rendőri felszólításra — valami igaza van, hiszen semmiféle rendszabály és törvény nem tiltja a kocsik ilyen módon való eladását. Nos: most kéne a salamoni bölcsesség. Egyet mindjárt az elején tisztázni lehet: a gépkocsi - park egyre inkább növekszik Pécsett és Baranyában is — évről évre. Aztán: a gépkocsit is el lehet adni és gépkocsit Is lehet vásárolni, mert ehhez mindenkinek joga van. Meggátolása — törvénysértés. Megengedni az esetleges üzérkedést — ugyancsak törvénysértés. Állami közvetítéssel mondjuk — bizományi szerv közbekapcsolásával kellene lebonyolítani az autók eladásét—vásárlását És kell egy helyet kijelölni a város valamenyik pontján, ahoi az eladók érintkezésbe léphetnek a vásárlókkal Ez esetben a „piaci árakat” államilag lehetne stabilizálni, másrészt — az eladó is mentesül a zaklatástól. Ezt a megoldást minél előbb nyélbe kell ütni. Egy-egy ilyen hó eleji vasárnapon négy—ötszáz gépkocsi , standol az említett környéken. Ez a szám idővel hatványozó- j ■üt Uj, sokáig nem várt probléma hazánkban az — állat- és j n—vásár lábéit — anliViárfs Ezrei — azámofl-ni kell. |
