Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

»64. ÁPRILIS 26. AfA«»« A 3 Páratlan bravúr Hatodszor kapták meg a mecseki szénbányászok a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját A mecseki szénmedence bá­nyászai ritka bravúrt hajtot­tak végre: ez alkalommal hatodszor került hozzájuk a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja. A volt komlói tröszt kétszer, —1959- ben és 1962-ben — a pécsi tröszt pedig háromszor, egy­másután sorban 1961-ben, 1962-ben és 1963-ban nyerte el e magas elismerést. Most az egyesített tröszt ismét ki­érdemelte a kitüntetést. Mammut vállalat a Mecsek hegységben Közismert, hogy megyénk vezető iparága, a feketeszén­bányászat hazánk egyik leg­nagyobb, jelentőségét tekint­ve pedig egyedülálló gazda­sági egysége. Itt bányásszák az ország összes feketeszenét, amely kokszolásra alkalmas. A tröszt kebelében több mint 19 ezer ember dolgozik. A két egymás szomszédságában lévő üzemeket tavaly összevonták, egységes irányítás, vezetés alá került a mecseki szénbányá­szat. S mi sem bizonyítja job­ban az összevonás helyessé­gét, mint éppen az, hogy újra birtokukba jutott a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja. Az első ván­dorzászlótól pontosan öt esz­tendő telt el, s érdemes rö­vidke számvetést készíteni; mennyit haladtak előre attól a színvonaltól, amely öt év­vel ezelőtt elegendő volt a legmagasabb kitüntetésre. A termelés alakulása 1959-től a mecseki medencében: Kitermelt szén 1959 1960 1961 1962 1963 2 734 228 tonna 2 847 436 tonna 3 070 952 tonna 3 340 744 tonna 3 709 793 tonna Egy műszak alatt egy fűre eső mennyiség 672 kg 727 kg 783 kg 893 kg 976 kg A táblázat önmagáért be­szél, nem kell hozzá magya­rázat. Csupán egyet: az 1959- t>en termelt 2,7 millió tonna szenet több mint 4 millió mű­szak alatt bányászták ki s majdnem megközelítették a tonnánkénti 500 forintos költ­séget. Ugyanakkor a múlt esztendőben 1 millió tonnával többet termeltek, s erre mind össze 3,7 millió műszakot használtak fel, ugyanakkor a tonnánkénti önköltség meg­közelítően 100 forinttal csök­kent. Nagy a különbség az első és a jelenlegi vörös ván­dorzászló „értéke” között. A termelési adatokhoz még csak annyit, hogy ebben az esztendőben a Mecseki Szén- bányászati Tröszt termelése túlhaladja a 4 millió tonnát, s az első negyedév eredmé­nyei igen kecsegtetőek, már- esak azért is, hiszen az egy főre egy műszak alatt jutó termelés mennyisége elérte, sőt 30 kilogrammal meg is haladta az egy tonnát. Eltűnik a nehéz fizikai munka Lassan, de fokozatosan a bányamunka nem lesz már testet nyomorító nehézség ak­náinkon. Amikor az első ván­dorzászló a mecseki medencé­be került, minden tonna sze­llet kézierővel termeltek, ra­kodó eszköz a szívlapát, szál­lító eszköz pedig a bányászok két keze volt. A lovak sem hiányoztak a vágatokból. Az­óta „ünnepélyesen eltemet­ték” a talicskát és elbúcsúz­tatták az utolsó, — András- aknán lévő —'' bányalovakat is. A gépi jövesztésnek komoly geológiai akadályai vannak a mecseki szénmedencében, me­redek, vékony telepekkel ren­delkeznek bányáink. Mégis jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy gépek kerüljenek a fej­tésekbe és a szén jövesztését emberek nélkül próbálják megoldani. A múlt esztendő­ben az összes termelésnek már 5,1 százalékát gép jö- vesztette, 216 ezer tonna sze­net gépek „bányásztak ki” fúrással és gyaluval. A fejtési alapvágatokban csak aíig-alig alkalmaztak gépierőt a szállításban ez­előtt öt évvel. A múlt év so­rán már az összes termelés­nek 60 százalékát gépierővel szállították. Az összes nagy teljesítményű fejtésekben meg szűnt a kézi csillézés, amely egyike volt a legnehezebb fi­zikai munkának. Ugyancsak jelentős és a gazdaságosságot nagyban előre lendítő tevékenység volt a mecseki bányaüzemekben a fejtési munkahelyek koncent­rálása. 1959-ben még a keve­sebb mennyiséget 65 fej­tési munkahelyből termelték, addig 1963-ban az egy millió­val több tonnát 40 fejtési ftmmkahely szolgáltatta. Aki Valamit is ért a közgazdaság­1 tonna Önköltsége 463,47 Ft 462,93 Ft 429,88 Ft 398,75 Ft 372,40 Ft tanhoz és a bányászathoz, an­nak nem kell tényekkel bizo­nyítani a koncentráció jelen­tőségét, talán elegendő a fej­tési előrehaladás sebességének példája; 1959-ben 0,50 méter volt az előrehaladás sebessé­ge, jelenleg pedig 1,4 méter. Tért hódít az új 4/4-es munkarend A négynegyedes munka- szervezésnek, — megtartva a napi hétórás munkaidőt — reális alapja a szénbányászat­ban van és szinte kimeríthe­tetlen gazdasági jelentősége. A pécsi üzemek a múlt év­ben már ilyen beosztásban dolgoztak. Eredményeik köz­ismertek. Most a komlói bá­nyákban is áttérnek erre a fejletteb munkarendre. A komlói Kossuth-bányában Nagy Dezső szocialista front- féjtési brigádja kísérletképp már huzamosabb ideje így dolgozik. Eredményük messze meghaladja a hagyományos munkaszervezésben dolgozó csapatokét. A májusban in­duló új szervezés várható eredménye „papíron” bizonyí­tott. Csupán a Kossuth-akna példáját tekintve a következő: a régtebbi 9,21 darab fejtés helyett 7 fejtés termel majd, az előrehaladásunk 1,31 mé­ter helyett 1,75 méter lesz és egy fejtés naponta 387 tonna helyett 510 tonna szenet szál­lít a felszínre. Hajszolom már napxVk óta, de hát Wolf Istvánt meg­találná ebben a panelren- getegbem meddő kísérletnek tűnik. Mondják, hogy a központba „ugrott be" busz- szal. Érdeklődöm: „Most ment el éppen !” — kint a bolgárkerti épülő panelhá­zak emeleteit rovom: „Itt volt az előbb!" — „Félórá­ja még láttuk...” — „Ta­lán a daruknál van?r Az­tán végül is összehoz vele 3 véletlen éppen az építé­si irodához vezető cement­poros, mészmyomos lépcsőn. Az íróasztalán egy papír- darabka. Gyakorlati ember, a napi nyolc-tíz órából ta­lán fél órát, ha itt tölt. Szikár középkorú férfi, füstszínű szemüveget visel. Gyógyszemüveg. — Hogy állunk az épít­kezéssel, igiaiz? — teszi fel önmagának a szokványos újságírói kérdést. Fejemet rázom. — Nem. önről akarok írni. A szemüveg fölött pillant rám: — Minek? Pont rétem?' Szürke kis emberek va­gyunk mink... Miit tudok én mondani? Ezzel az udvarias tartóz­kodással már több „riport­alanynál” találkoztam. — „Szürke emberek vagyunk..." Valóban „szürke” emberek? Akik felépítenek egy város­részt, vagy egy vasúti sze­Több mint 2 milliárd forint beruházás Az elmúlt öt esztendő so­rán államunk jelentős anyagi támogatást nyújtott a mecse­ki szénmedence fejlődéséhez. 1959-től folyamatosan, min­den - esztendőben közel 500 millió forint új beruházás történt a medencében. Ebből egyetlen példát elegendő meg említeni: az új zobáki bánya­üzemet, amelyre 1 milliárd 171 millió forintot költ álla­munk, s amely az ország leg­nagyobb és egyben legmo­dernebb bányaüzeme lesz. A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját méltán nyerte el a Mecseki Szénbányászati Tröszt, s a kormányzat elismerése a me­cseki bányamunkások felé számtalan kitüntetésben, — köztük négy pécsi bányász Kossuth-díjával — nyert ed­dig is méltó kifejezést. E ma­gas kitüntetéssel járó pénzju­talmat, 633 ezer forintot, ugyancsak a vándorzászlóval együtt nyújtották át a me­cseki szénmedence dolgozói­nak. (G. I.) Baranya helye az országban Adató!«, tények az 1962-es statisztikából A napokban látott napvilá­got a „Területi statisztikai zsebkönyv”, amely a megyék és a nagyvárosok adatait tar­talmazza 1962 utolsó, illetve 1963 első napjaiból. Ebből ki­tűnik, hogy Baranya területi­leg tizedik a megyék sorrend­jében és az ország területének 4.7 százalékát foglalja eL A megye népesség szempontjá­ból már csak 14. helyen áll, itt lakik az összlakosságnak 2.8 százaléka. Ritkán lakott megye Baranya a ritkán lakott me­gyék közé tartozik, népsűrű­sége 64 fő egy négyzetkilomé­teren, mögöttünk csupán So­mogy megye áll 60 fős átlagá­val. Pécs viszont sűrűn lakott nagyváros a négyzetkilométe­renkénti 876 fővel, csak Sze­ged előzi meg 955 lakossal. A megye lakosságának 16 száza­léka él városban. A száz lakosra jutó élveszü- letések száma Baranyában 14.2 és ezzel a 7. helyen vagyunk a megyék között. Pécs viszont a maga 11.3 százalékával So­mogy megye (11.9) mögött az utolsó. Az ezer lakosra jutó természetes szaporodás me­gyénkben 1.7, az első helyen lévő Szabolcs-Szatmár megyé­ben viszont 9.6 (Pécsett 0.8). Támadás a szilikózis ellen Vezető helyen a mezőgazdaságban A mezőgazdasági statiszti­kai adatok felsorolásánál szin­te mindenütt az elsők között találjuk Baranyát. így 1962- ben a búza termésátlaga 12.6 mázsa volt holdanként és csak Győr-Sopron megye előzött meg. (12.9 mázsa). Kukoricá­ból a termésátlag 19.4 mázsa volt, Tolnában 19.7. A cukor­répa holdankénti átlaga 140 mázsa volt és országosan 7.- ek voltunk. Burgonyából 64.7 mázsát termeltünk holdanként és négy megye előzött meg bennünket. A száz holdra ju­tó számosállat 24.9 és Vas, Zala, Győr-Sopron és Somogy megyék előztek meg alig va­lamivel. Jól állunk az egy hold szántóterületre kiszórt műtrágya-felhasználással: 149.2 kilogrammos átlagunkat Fe­jér, Komárom és Győr-Sopron megyében múlták felül, alig néhány kilogrammal. Vásárlóerő az országos átlag felett Kereskedelmi bolthálóza­tunk erőteljesen fejlődik. A tízezer lakosra jutó állami és szövetkezeti boltok száma 33 és az egy lakosra kivetített kiskereskedelmi forgalom a megyében 5058 forint volt. Ezzel bizony csak az utolsók között volnánk, azonban fi­gyelembe kell venni, hogy Pécs viszont messze megelőz megyéket és városokat a 11 373 forintos kiskereskedel­mi forgalmával és ha e kettőt összevetjük — máris kitűnik, hogy a vásárlóerő megyénk­ben és Pécsett messze az or­szágos átlag felett van. Bara­nyában átlagosan 2336. Pécsett 6146 forint értékben vásárol­tak iparcikkeket 1962-ben, élelmiszerre Baranyában 2721, Pécsett 5227 forintot költöttek. A legtöbb háztartási villany­áramot Pécs fogyasztotta az országban (354 kilowattóra), Baranyában ez 162 kilowatt­óra volt. Baranyában a községek 42.4 százaléka rendelkezik vasút­állomással, megállóhellyel és 79.9 százaléka autóbuszmeg­állóval. Áz orvosi ellátottság Iparunk fejlődésével mind nagyobb összegeket fordít államunk ' a különböző szakmai betegségeit elhárítására, gyógyítására. Ilyen I jellegű a Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási osztálya egészség­védelmi részlegének munkája Is. A baleseti források felkutatásán' kívül különösen nagy súlyt helyeznek a szilikózis megelőzésére \ és gyógyítására. Olyan portalanitó eljárást dolgoztak ki, amivel a i szilikózis veszélyét csaknem felére tudták csökkenteni, vizes el- ] járással a levegőben lekötik a szénport, s így „a függöny mö­gött' tisztább levegőben dolgozhatnák a bányászok. Kaurék R<5- bertné röntgen finomszerkezet vizsgálóval a bányabeli por és kő­zetminták ásványos meghatározását végzi. Baranyában a leg óbb Tízezer lakosra megyénk­ben 11.4 orvos jut. Komárom megyében 14.2, Miskolcon 12.8. Legmagasabb ez a szám Sze­geden (51.3) és utána közvet­lenül Pécs következik 37.4 or­vossal Egy orvosi körzetben 2745 lakos él megyénkben és ezzel országosan az első hely­re kerültünk. Baranyában a körzeti orvosok 50.5 százalé­kának van gépkocsija, Pécsett 48.8 százalék jár saját sze­mélyautóján betegeihez. A tízezer lakosra jutó általános osztályt ítórházi ágyak száma 48.5 és ezzel a második he­lyet foglalja el Baranya a megyék sorrendjében. Minden ezer bölcsődés korú gyermekre Baranyábban 26.1, Pécsett 69.6. óvodás korúra pe dig a megyében 255.9. Pécsett 470.8 férőhely jut. Egv óvónő a területi óvodákban 18 gyer­meket gondoz a megyében és ezzel elsők vagyunk. Az üzemi óvodákban már 22 gyermekei gondoz egy óvónő. Az általá­nos iskolai tantermek 20.3 százalékát váltott rendszerben használják, Pécsett ez az arány éléri a 80.4 százalékot. Egy tanerő Baranyában 23.5, Pécsett 20.6 gyermeket tanít. Egv 06ztáir^eremben átlagosan 37.5 tanulót helyezünk el. Mindezek az adatok azt is jelentik, hogy Baranyában az oktatás helyzete az országos átlagnál jobb. A középiskolai tanulók 23.3 százalékát sike­rült elhelyeznünk diákottho­nokban és kollégiumokban. A középiskolák esti és levelező tagozatán Baranyában 1865- en, Pécsett 3619-en tanulnak. Pécsett van a leri?5bb tv-néző Baranyában — 1962-ben — minden ezer lakosból 124 fel­kereste a színházi előadáso­kat, Pécsett 1105 ez az arány­szám. Az egy lakosra jutó mozilátogatások Baranyában 10.3, Pécsett 15.3. A vizsgált időszakban a megye mozijai­nak 5.4 százaléka volt normál­filmes. de ez az aránv azóta jelentősen megnövekedett. Az ezer lakosra jutó könyv­állomány a tanácsi és a szak- szervezeti könyvtárakban: Va= megye 1594, Baranya 1319 Pest megye 779. Pécs 206.? Szeged 2962, Budapest 1834 kötet. Baranya legtöbbet olvasó az országban. Minden száz lakos 63.9 napilapot járat, Szabolcs Szatmár megye áll az utolso helyen 26.7 napilappal. Min den tízezer lakosra 2162 rádió­előfizető jut és ezzel a 13 helyen állunk a megyék sor­rendjében, Pécs viszont köz­vetlen Budapest után követ­kezik és 2743 előfizetővel a második az országban. A leg­több televíziókészülék Pé­csett van üzemben — szám- szerint tízezer lakosra kivetít­ve 779. EQY „SZÜRKE" EMBER rélvényre való szenet emel­nek ki műszakonként a föld­ből, vagy akik százkilomé- tereket töltenek a volán mellett fáradt végtagokkal és feszült aggyal? „Szürke emberek” — a meghatáro­zás közhely, rossz és igaz­talan^ — Mi szeretni való van ezen a szakmán? A kőmű­ves szakmán? Elnézően mosolyog. Vala­mikor a harmincas évek végén mint kőműves inas, később segéd Magyarsarlós­ról gyalogolt be Pécsre a kitűnő kőműves mester, Emrich Ferenc keze alá — s ez testvérek között is ti­zenhat kilométer, munka után hazafele megint csak tizenhat kilométer. És esz­tendőkön át. Hát akkor csak szerette a szakmát, nem? Emrich mester realizálta Pistában a koráibbí szakmai vonzódást. Ezt pedig a csa­lád plántálja beléje, főleg a papa, aki ács volt, meg a nagybácsik, akik szintén építőmiunkások. „Beleszillet­tem az építőiparba...” — mondja most. A család elés gyorsan szétesett. A maim? koraibban, a papa pedig' a háború utolsó napjaiban mint közkatona balt meg valahol, máig sem tudják hol. Egyik kőműves nagy­bácsit is a fronton érte a halál. Most egy kis operatőri ügyeskedéssel talán úgy in­tézném lencsevégre Wolf Isitván feieseperedő életét, amint a már lehanyatló ke­zekből emeli ki a kőműves- kanalat, egy kicsit a szak­ma szimbólumaként is, hogy aztán a háború után foly­tathassa a Wolf-dinasztia álmát: építeni békés világ­ban nagy-nagy házakat, fa­lakat vakolni, világos nagy ablakokat vágni a jövendő lakók számára. — Hát erről van szó — mondja végül is Wbtf Ist­ván, aztán gunyoros mo­solyt vet rám: — Meg egy kicsit mérgelődni! Anélkül nem megy. — Mérgelődni?' — Persze. Nézze csak: itt a bolgárkertben ebben az esztendőben ötszázhetven lakást szerelünk, ebből négy száznegyvenet ált is kell ad­nunk. Tudja, mit jelent ez? Azt, hogy tizennégy mun­kanap alatt kell egy-egy négyemeletes, negyvenöt la­kásos épületet felhúznunk. Tehát kéthetenként. — Szép roham... — Jegy­zem meg. — Eeegen ... — húzza el a szót. — Csakhogy itt van M. a nyolcvan tonnaméteres lengyel darunk, ami másfél hónapja áll, mert meghibá­sodott és az alkatrészeket Pesten javítják. Én a múlt hónapban azt mondtam az itt járt rádióriporternek, hogy még április közepén sem lesz kész a daru. Iga­zam volt. Ma huszonnegye­diké van és a daru tétlenül áll. Van egy másik da­runk, a száz tonnaméteres szovjet daru, ezzel tavaly volit zűr, de azóta prímául működik. Viszont egy daru kevés. Hétfőtől az éjszakai mű­szakot is bevezetik itt abol- gárkertben, hogy mindkét épületszerelő brigád dol­gozhasson az egyetlen árva daruval. Mert a jó kéthe­tenkénti épületfelállítást végre kell hajtani, a határ­idő köti az építőket. A la­káé keM, és a jövendő lakók előtt nem sokat magyaráz­kodhatnak az építők, hogy ezért késiünk vagy azért késtünk. Főhet is Wolf Ist­vánnak meg az egész mű­szaki gárdának a feje, mert az éjszakai műszak beveze­tése más nehézséggel is já.r. Hogy csak egyet említsünk: az építőmunkások zöme vi­déki, este busszal vagy vo­nattal, reggél szintén busz- szál vagy vonattal kell köz­íekedniök a munkahelyre és haza. De hogyan? A menet­rendet megváltoztatni nem lehet Belegabalyodunk a prob­lémákba s kiderül, hogy itt nem is „kis gondokról” van van szó, „kis” mórgelődé- sekxől, amint az imént Wolf István enyhén kifejezte ma­gát. Legyint: „Majd meg­oldjuk — mondja —, szorí­tott a cipő már jobban is...” — Mi történt a szemével? — kérdem. —■ No aztán ez is. Évek­kel ezelőtt egy porszem ke­rült a szemembe. Nem men­tem mindjárt orvoshoz, utá­na nagyobb lett a baj. Látá­som egyre rosszabbodik, szaruhártya-átültetést java­solnak a klinikán, de félek tőle. „Fél” ez az ember, aki — egy jó munkásgárdával — több mint félezer lakást épített az utóbbi években és megbirkózott az ezzel járó töméntelen sok gonddal, majd hogy nem agyat bon­tó töprengéssel, problémák­kal, felelősséggel. Nem cso­da. Dolgozni akar még. S talán éppien ezért kellene az orvos keze alá feküdnie. Amennyi erőt kifejt a mun­káira — legalább annyit fordíthatna önmaga egész­sége megóvására. Mert ez utóbbi — a leg­fontosabb. Rab Ferenc I

Next

/
Thumbnails
Contents