Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

1984. Április 22. WAPlA 3 LENINRE EMLÉKEZÜNK Házak és almafák fölOtt az orkán Jegek ezüstjét szórta szerteszét, S úgy tűnt, szimbirszkben, hol lámpa se volt tán, Száz tájra Omló bajnál fénye ég— így idézi a költő — Szte- pan Scsipacsov — kép­zelete azt a napot, amikor — amint a vers címe is mondja — Tavasz volt és Lenin megszületett... Csaknem egy évszázad — pontosan 94 esztendő telt el azóta, felmérhetetlen idő, le­gendás évtizedek fontos ese­ményeinek krónikája könyv­tárakat tölt meg. „A bámula­tos akaraterejű Leninben a legnagyobb mértékben meg­voltak a forradalmi értelmi­ség legjobbjainak tulajdonsá­gai” — írta róla Gorkij. — „Egyszer Gorkiban, valakinek a gyerekeit simogatva azt mondotta: „Igen, ezek már jobban fognak élni, mint mi; sok mindent, amit mi átél­tünk, ők már nem fognak vé­gigszenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen.” A tá­volba, a dombok felé nézett, ahol a falu terpeszkedett, s elgondolkodva hozzáfűzte: „Es “Földeák János: mégsem irigylem őket. A mi nemzedékünknek olyan mun­kát sikerült végeznie, amely történelmi jelentőségében pá­ratlan. A mi életünk kénysze­rű kegyetlenségét valamikor megértik majd az emberek és helyeselni fogják. Mindent megértenek majd, mindent — és a gyerekeket gyengéden, valami különösen könnyed és óvatos érintéssel simogatta” — jegyezte fel Leninről Gorkij ezt is. Ez a világraszóló nagy hu­manista valóban óriási tette­ket hajtott végre. A fontosak közül is a legjelentősebb ese­mény: a történelem kezdete óta először történt meg, hogy a szüntelenül tartó lázadások és felkelések népének, az el­nyomottaknak erejét egységbe fogta, haddá szervezte egy forradalmi vezérkar, amely­nek élén Lenin állt. Kontinenseket rázott meg a korábbi évszázadokban a vál­tozások vihara, de addig soha olyan céltudatos, soha olyan a népek akaratát olyannyira számításba vevő irányítása nem volt ezeknek a megmoz­dulásoknak, mint amilyen Oroszországban lépett a szín­re a múlt század végén, pz az irányító erő — a negyedik rend későbbi pártja, a proletariátus bolse­vik törzskara — történelmi tanulságokat elemezett és ösz- szegezett, vereségekből és győzelmekből tanult, az 1905- ös forradalom utáni szaka­dékból megpróbáltatásokon, poklokon át jutott 1917-hez, a diadal csúcsáig. Az utak vég­legesen és örökké elváltak, et­től kezdve már nemcsak régi gazdáié a földkerekség: új világot épít magának a régi helyén, aki mindig csak más­nak épített. Az első győzte­seket Lenin vezette, az ő zászlaja lobog száz milliók előtt ma öt világrészen. Le­nin teremtette meg korunk marxizmusát. A mű önmagáért beszél: a szocialista forradalom gyü­mölcsei már nemcsak Euró­pában és Ázsiában érnek, ha­nem Kuba földjén, Ameriká­ban is. Afrikában pedig ép­pen napjainkban gyökerese­dik meg — például Algériá­ban. A győzelmek fényében újra meg újra igazolódik a leninizmus nagy igazsága: a célért, az osztálynélküli világ megteremtéséért folytatott küzdelem csak akkor lehet si­keres, ha a forradalmi öntu­dattal felzárkózó seregeket a közös nagy eszme hatja át, ha a küzdők eszközei tiszták és a célok méltóak. Lenin óriási tudományos zsenijét elismerni, politikai és szerzői talentumát megbe­csülni, példamutató humaniz­musát tisztelni annyi, mint ragaszkodni tanításainak szel­leméhez, vezetésének rugal­masságához, s elvetni a dog- matizmus minden formáját, ö mondotta: „Más dolog áb­rándokat szőni — s megint más dolog megtanulni, ho-: gyan építsük a gyakorlatban a szocializmust” Szüntelenül figyelmeztetett: nem szabad megfeledkezni egy pillanatra sem a hibákról, amelyek a vezetést fenyegethetik, a vár­ható nehézségekről, a bukta­tókról. Megingathatatlan volt abban a meggyőződésben, hogy a bajok csökkentésének, elkerülésének, orvoslásának legfőbb feltétele volt és lesz: állandó, szoros kapcsolatban lenni az élettel! És ezek a ta­nításai napjainkban a szocia­lista demokrácia kifejleszté­sét, a proletár internaciona­lizmus, az egység, az elvi szi­lárdság és következetesség ügyét maradéktalanul segítik. Nem az emberi haladás ügyét szolgálják azok, akik szembe­kerülnek az örök Lenin nagy eszméiveL T enin az Set nagy vé­-*-i delmezője volt és ma­rad. Lenin a tisztaszívű nagy ember, a nagy humanista, a nagy harcos és a nagy ve­zető őrök példájaként él száz­milliók szívében. Életművé­ben pedig — halhatatlan... Ülést tartott a Megyei Szállítási Bizottság Tegnap délelőtt 9 órakor rendes havi ülését tartotta a Megyei Szállítási Bizottság, amelyen részt vett Pap Já­nos, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára, továbbá a megye mintegy 18 vállala­tának képviselője. Az ülést Horváth Lajos elvtárs, a me­gyei tanács vb-elnökhelyette- se és egyben a bizottság el­nöke nyitotta meg, majd Ma­gyar Zoltán elvtárs, a szállí­tási bizottság agitációs veze­tője beszámolt a két ülésszak között végzett munkáról, ill. a következő havi szállítási fel­adatokról. A rakodógépek kihasználása A beszámoló foglalkozott a rakodógépek kapacitásának je­lenlegi helyzetével. A gépek kapacitásának jobb kihaszná­lása és szükség szerinti át­csoportosítása végett a szállí­tási bizottság körlevélben in­tézett felhívást a vállalatok­hoz. Ezt követően az ÉPFU jelentette, hogy három úgy­nevezett Sztrancsik-féle ser­leges rakodógépre előrelátha­tóan ebben az évben nem lesz szükségük, mert a rako­dást a még rendelkezésükre álló kilenc géppel is el tud­ják végezni. így a három fel­ajánlott gép másutt történő üzemeltetésére intézkedés történt. Magyar Zoltán továb­biakban elmondotta, hogy a szállítási bizottság és a 12-es számú AKÖV tárgyalásokat folytatott azokkal á fuvaroz­tató vállalatokkal, amelyek­nek gépkocsiigénye a felada­toktól és az időjárástól füg­gően havonta, sőt dekádon­ként lényegesen változik. A tárgyalások alapján a MÉK és a Szigetvári Konzervgyár vál­lalta, hogy az 1963-as évivel Koszorúzási ünnepség a komlói Lenin-szobornái Láttam Lenint Ügy fogadott s ölelt be a sor, a vonulók ezre, mint család övezi messziről tért fiát; megyek velük s néma vagyok, tompa minden neszre, de minek is a szó, ha a lélek kiált? Minek akkor hang, ha szívünknek drága dobogása a kimondhatatlant szaxadatlan veri, ha nem idegen a társai csöndes sokasága, s hogy köztük növekszik, tagadni sem meri. így tépelödöm és szorongok, míg a Vörös téren, Moszkva legnagyobbik áruháza előtt, a nyár fényessége viliódzik a hullámzó népen, meg bujócskázik az az autók között: az élet ez, a fenséges szép és megállíthatatlan, amit ép test s lélek soha, soha nem ún, s a tér másik felén: (fenyőkkel is koszorúzottan) bíbor köveivel, a mauzóleum... Élet és halál határol most, a két váltó véglet; köztük szánakozom az ész szegényein, akik a világ veszésén sem roggyantanak térdet, s ha orkánok dúlnak, sem fáj nekik Lenin, akikért mi vállaljuk folyton a forrongó rendnek terhét, hogy felnőjön az új társadalom, hogy sose legyen szebb az elmúlt, ne féljen a gyermek, s ne tűrje rossz sorsát senki hallgatagon. Visz magával a hűség s hála, az áhitat sodra; vonz magával a nép, messziről tért fiát, tisztelni, mint ezrek és ezrek vonulása sorba, a halálnak élő mauzóleumát, az üvegkoporsóban nyugvó nagy-nagy halhatatlant,, a még holtában is derűs arcú Lenint, az egyetlent, akinek igaza villámként csattant, és összetörte az urak törvényeik Ki nézze hát megrendültebben a leghősebb Embert, ha nem mi, munkások, egykor tiport rabok; úgy mozdított vén világunkon, hogy recsegve rengett. hogy a gyáros, bankár ma is szűkül, vacog, s hiába már menekülésük, nem kerülik végük: Lenin októbere minden gyűlöleten átgázoló örök diadal, s minden szövetségük romjai fölött már új a történelem. Nem nem csoda, hogy Lenin bennünk, a szívünkben lüktet és nem, nem csoda, hogy Lenin velünk maradt, és minden isteneken túlra tágítja egűnket — nem halott; pihen a marványtömbak alatt... Révedezve ballagok át én is a Vörös térén, egy család mögött, a kislány hátra tekint: megismerem; szöszke szép baja leng a nyári fényben ........................ . ő is látta Lenint. A ragyogó tavaszias napsü- a város főterén gyüle­keztek tegnap délután a kom­lóiak, hogy megemlékezzenek Lenin születésnap járói. A pro­letariátus nagy vezetőjének szobra előtt ott áltak a vete­ránok, a megyei és a városi pártbizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ, a fegyveres testületek helyi vezetői, valamint a város dolgozói közül több százan. Rá.cz Sándor mondott be­szédet Ezután koszorúzásra került sor. Elsőként Novics János, a megyei és Dittrich József, a városi pártbizottság titkára helyezett el koszorút az em­lékműnél. Ezután következtek a tanács, a Hazafias Népfront a KISZ, a szakmaközi bizott­ság, és a fegyveres testületek helyi vezetői, akik szintén pirosszegfűs-koszorút hoztak. Üzemi fiatalok, diákok, úttö­rők virágcsokorral fejezték ki tiszteletüket szembeni többletszállítást nem kapacitás, hanem a teljesít­mények emelésével kívánják elérni. így tehát az AKÖV gépkocsivezető-teljesítmény­bér bevezetésével egyidejűleg a kocsikísérők és a rakodók bérezését a rendelkezésükre bocsátott normák alapján fog­ják meghatározni. A beszámoló során a továb­biakban kiderült, hogy az Asz­faltútépítő Vállalat ért el leg­szebb eredményt a gépkocsi­állásidők csökkentésében. Szin te minimálisra szorították le az állásidőt, amely majdnem megfelel a gépi rakodás okoz­ta arányoknak. A VERTESZ- nél viszont az állásidő rom­lott, úgyszintén a külszíni szénbányánál, a bányászati építőnél, a Mecsekvidéki Ven­déglátóipari Vállalatnál és az Állami Pincegazdaságnál. Ja­vulás mutatkozik az állásidők csökkentésének vonatkozásá­ban a Baranya megyei Ven­déglátóipari Vállalatnál, a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalatnál és az Ingatlanke­zelőnél, hasonlóképpen a Komlói Állami Építőipari Vál­lalatnál. A zöldároszállítás A beszámolót vita követte, A hozzászólások révén több, nagyon helyes ötlet és javas­lat hangzott el, amelyet Hor­váth Lajos, a Megyei Szállí­tási Bizottság elnöke össze­foglalt és legközelebbi felada­tokként terjesztette a szállí­tási bizottság elé. Ezek a feladatok a kővet­kezők: Rövidesen megkezdődik a zöldáruszállítás a megyében. Köztudomású, hogy a zöldség- és gyümölcsszállítás során akár csak egynapos késés is az áru 40—50 százalékos romlását idézheti elő. A la­kosság zöldáru-ellátása vi­szont nagyon fontos feladat, ezért az ÉPFU-nak biztosíta­nia kell az úgynevezett nyer­ges vontatók üzembeállítását az igényeknek megfelelően. A szállításokat természetesen főleg az éjszakai órákban kell lebonyolítani, ami egyébként kedvezően befolyásolja a szál­lító eszközök kihasználtságát is. A másik javaslat: feltétle­nül javítani kell a vállalati fuvartervezésen, mert a jelen­legi tervezés meglehetősen la­za, s így nem lehet sikeresen lebonyolítani a szállító esz­közöket igénylő, illetve a szál­lítással foglalkozó vállalatok közötti helyes kooperációs te­endőket. Külön foglalkozott a bizott­ság a termelékenység növelé- lésével méghozzá úgy, hogy a meglévő rakodógépeket kel­lő átcsoportosítás után pon­tosan kidolgozott rendszer ré­vén kell üzemeltetni. Ezért fel kell mérni a megye vala­mennyi vállalatánál lévő ra­kodógépek számszerinti állo­mányát, meghatározni a típu­sokat, kapacitásukat és tarta- lékalkatrész-ellátásukat. Rako­dógépek statisztikai felméré­sére részben a termelékenység növelése érdekében van szük­ség, másrészt pedig azért, hogy a nehéz fizikai munka alól adott esetben felszaba­duljanak a munkások. Kiterjesztett tiatáskür Végül a szállítási bizottság — tekintettel rendkívüli eset­re — kiterjesztette hatáskö­rét személyszállítások problé­máinak orvoslására is. Ugyan­is Romlói bányaüzemekben a következő hónap folyamán bevezetik a négynegyedes ter­melést, következésképpen meg kell oldani a dolgozók haza- szállítását. A Megyei Szállítási Bizott­ság legközelebb május köze­pén tartja ülését, amelyen a most pontokba foglalt felada­tok időközbeni végrehajtását megvizsgálják, illetve ellen­őrzik, Pannónia mezőgazdasági napok Érdekes határozatokat ho­zott a megyei tanács v. b. a mezőgazdasági szakoktatás helyzetéinek vizsgálatakor. Elő írták, hogy 1986. május 1-ig valamennyi brigádvezető sze­rezze meg a szakmunkás ké­pesítést, erőgépet csak azok a tsz-ek kapnak, amelyek már gondoskodtak megfelelő szá­mú traktorosról, a traktoros- iskolát végzettek kötelesek három évig tsz-ben dolgozni, ellenkező esetben meg kell térfteniöfe képzésük költségeit, A mezőgazdasági osztály irány elveket készít a szociális és kulturális alap felhasználásá­ra, a szakmunkások anyagi érdekeltségének érvényre jut­tatására. Elhatározták, hogy rendszeresen megrendezik a Pannónia mezőgazdasági na­pokat. Javítják a szakmun­kásképzés feltételeit is, töb­bek között az idejétmúlt szemléltető eszközöket kicse­rélik. Már jó negyedórája itt ülök, nézem, hogyan ró sorokat a hímzőtű a puha kelmén, közben egyre azt próbálom elképzelni, hogyan engedelmeskedik egy sok mázsás vasszömyeteg en­nek a parányi, szinte gyer­mekkéznek. A tágas, napfényes üveg­verandán az áprilisi dél­előtt csendjét még a légy zümmögése se töri meg, s ez a jól ismert kép, a hímzőráma fölé hajoló nő látványa valami ősi nyu­galmat, harmóniát áraszt Pedig csak a véletlenen mú­lott, hogy a hímzőráma mel­lett és nem a traktoron ta­láltam meg a ház asszonyát Tizenhárom éve minden ősszel úgy száll le a gépről, mint aki búcsúzik. Vége, most abbahagyom. És ti­zenhárom év óta minden tavasszal összecsomagolja a hímzéseket, tűt, ollót, fel­húzza a kék overált s el­indul a gépszínek felé. A tavalyi búcsiúzikodás- nak is lám csak az lett a vége, hegy már napok óta itt ifi a verandán, s lesi. mikor jelenik meg a kert­kapuban azzal, hogy kész a gép, indulhatunk. Mariska most 34 éves, jóformájú, fiatalos. Gyermeke nincs, de élettárba kettő is van, Olasz Mihály és a hernyótalpas, amelyet most éppen nem tud bemutatni, mert ja­vítják & Tizenhárom év traktoron Rózsafán ő az egyetlen nőd traktoros, de a környék­ben, sőt Baranyában is ke­vés nő maradt olyan hűsé­ges a géphez, mint ő. No de miért mágátólértetődőbb a nő hímzőráma mellett, mint nő a traktoron? Sze­rinte tökéletesen kiegészíti egymást a-kettő. Azzal meg, hogy mások mit mondanak, nem törődik, s a nagyobb nyomaték kedvéért még ránt is egyet a vállán. S ezzel be is fejezné a témát, ha hagy nám. De mikor én éppen arra vagyok kíváncsi, mit mondanak mások. — Nem sokra becsülik itt a traktorost. Art mondják, ez nem munka. A kapálás az igen. Tavaly is ugyan­úgy kimérték rám a részt, mint másokra. De nékem aratni kellett a géppel, négy sort nem tudtam megkapál­ni, azt mondtam, kap áltas­sák meg valakivel, én kifi­zetem. Ezt meg is tették, de prémiumot nem kaptam. Pedig több, mint 500 vagon gabonát 'arattunk le és csé­peltünk el az urammaL — A kombájnhoz is ért? — Nem nagy tudomány az, inkább fárasztó, mert a gabona gyorsan beérik, haj­tani kell. De mi úgy össze­szoktunk a férjemmel, ész­re sem vettük, s már elmúlt a nyár. Mikor a rózsafa! tsz-nél végeztünk, elmen­tünk máshová — inert a gépállomás Iákért bennün­ket — egy hónap alatt 13 ezer forintot kerestünk az aratásiban. Ezért valamit dolgoznunk is kellett, el­képzelheti. A végén mikor kimosakodtam a piszokból, levettem az olajos overált, alig ismertek rám tisztán, csinosan. Hát ilyen a trak­toros élete. Meg olyan, hogy éjsza­kázni kell. Mikor eljön a nyár vége, az ősz, megkez­dődik a szántás. Váltott mű szakban dolgoznak a férjé- veL Kemény, férfinek való munka ez, de Mariska áll­ja a sarat, senki nem mon­daná meg, melyik táblát szántotta meg az éjszaka reflektorfénynél ő, melyiket a férje nappal. Este vagy hajnalban találkoznak a váltásnál s mindig úgy ad­ják át egymásnak a gépet, hogy a másiknak ne kell­jen a szereléssel bíbelődnie. Vigyáznak a gépre, ne le­gyen baja,' ha mégis adódik, közösen javítják meg. Megkérdem, nem kérte-e magát könnyebb gépre, gu­mikerekűre, az inkább nő­nek való. Csak nevet — Való, való... Az való, fmTOX OVUOK. SEk nehezünkre. Nekem az vol­na a rossz, ha egyszer el­tiltanának a lánctalpastól, ha többé nem ülhetnék rá. Valamikor a sásdi traktoros iskolán még körmösön kezd­tem. Hatvanan voltunk nők. A többiek sem azért hagy­ták abba, mert nem bírták. Csudát. Férjhez mentek, gyerekük lett, lekötötte őket a család. Nekem aztán be­szélhetnek, hogy nem nő­nek való, tizenhárom éve csinálom, még orvosnál sem voltam, soha semmi bajom. Megtanulni meg igazán könnyű, én három hónap tanulás után már gépre ül­tem. Emlékszem, a férjem elment katonának, s az édes apám jött el mellém segéd- vezetőnek. Mellettem ő is hamar beletanult. Balesete még nem volt. Egyszer belement az árokba, de akkor már nem volt kez­dő. A kezdő soha sem csi­nál bajt, annál jobban vi­gyáz. Újra a hímzés után nyúl, s keze most már nem is tűnik olyan törékenynek. A lakásban ragyog minden a tisztaságtól, a ház is egé­szen új, tetején tv-antenna, a szép berendezés, a kiskert, a baromfiudvar, mind a kezenyomát dicséri. Hatá­rozott, öntudatos teremtés a ház asszonya, aki tudja, hogyan kell élnie a toai nő­nek, hogy megtalálja lelki egyensúlyai, S mindezt ía~ Ion. — Rné —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents