Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
IXi. A PEIUS IE MAPI« 5 Akik kötelességből nézik a tv-t Riport a pécsi tv adóállomásról KARASZ LÁSZLÓ Misinatető, szombat reggel. Még ködfoltok ülnek a város felett, ideíenn ragyogóan süt a nap. Csípős a levegő, a tv adóállomás acél tornya alig észrevehető kilengésekkel válaszol az erősebb szélrohamokra. Az acéltorony lábánál meghúzódó kőépületben, amelynek cégtáblája a Pécsi Televiziis Adöálfsnás nevet viseli, élénk as élet. Kék és fehérköpenyes mérnökök, , technikusok sürögnek- forognak a szekrényalakú berendezések körül, amelyek műszerekkel és különböző színű villanólámpákkal vannak tele. Valamelyik gépezet halkan és sokat sej te tőén zümmög: talán azt jelzi, hogy nemsokára megkezdődik az iskolatelevízió adása. Sugár Gusztáv, az állomás vezetője magára húzza fehér köpenyét és elindulunk az ún. mikrohullámú vevőhöz. Útközben Kuhn Bélával, a munkatársával együtt megjegyzik: jó, hogy a Dunántúli Napló náluk jár, mert közvetlen kontaktusba kerülnek a közönséggel, és alkalmuk nyílik néhány tévhit eloszlatására. Hogy a legfontosabbal kezdjék: majdnem mindenki közvetítőállomásnak tartja az objektumot, pedig nem közvetítő, hanem adóállomás ez. Ha stúdiójuk lenne, önálló műsort sugározhatnának, mint a pécsi rádió. méltóságteljesen lebeg és úszik a vízben. Csonka Béla az itt posztoló I fiatalember csak néha pillant a képernyőkre, a figyelmét főként egy kerek nézőjű műszer köti le, melynek üveglapján élénk zöld vonalak, csíkok és foltok vibrálnak. Oszcillográf. Mint mondják, számukra ez sokkal többet mond a képernyőnél az adás minőségérőL Az oszcillográf ugyanis körülbelül olyan szerepei játszik a munkájukban, mint az orvos kezében a röntgenkészülék:' láthatóvá teszi azt is, amit az izomkötegek elrejtenek. Az állandóan vibráló élénkzöld vonalak, foltok, illetve ábrák mint az ÉKG- görbék, mindent lejegyeznek az adásról. A sokféle műszert meg a képernyőket szemmel tartani nem könnyű: feszült figyelem és nagy gyakorlat kell hozzá. És jó hallás is: a sokféle zümmögésben és halk zajban azonnal észre kell venni a disszonáns zörejeket Ezért nem furcsa számomra, hogy Csonka Béla azt állítja: munka végén úgyszólván semmire sem emlékszik a műsorból. Ha viszont otthon, pihenő óráiban nézi a tv-t, a cselek- ményváz meg a legfontosabbak mindig a fejében maradnak. Ara a kérdésre, hogy mit csinálnak, ha hiba van, azt válaszolják, hogy a hiba az adás megszűnésével egyenlő. Ilyenkor mint a berendezések karbantartása. Három műszakban dolgoznak, az adásidőt kivéve éjjel-nappal vizsgálják és cserélgetik az alkatrészeket. A tv-tulajdonos ezzel szemben fel sem figyel készüléke kisebb hibáira, vagy ha felfigyel, akkor a pécsi adóállomást szidja. Abban a hitben él, hogy az a hibás, nem Is gondol arra, hogy amíg a pécsi adó berendezéseit a szakemberek állandóan szemmel tartják, addig az ő készülékét nem vizsgálja senki sem, s csak akkor futnak vele a műszerészhez, ha végképp felmondta a szolgálatot Búcsúzóul rámutattak egy másik tévhitre is, amely Így szól: .a pécsi adóállomás elavult. Mint mondották, szó sincs erről. Nem azért kell űj tv adóállomás, mert a régi kiöregedett, hanem azért, mert az adás két állomással biztonságosabb, nem beszélve arról, hogy egy erősebb állomással bővíteni lehetne a jelenlegi 30—60 kilométeres adókörzetet is. Az új adó tervezését a Posta egyébként megkezdte már. Felépítése után a régit változatlanul meghagyják, és — ami már természetes — időnként használni fogják. — Magyar — Áz a fontos, hogy az ember ne hagyja el magát! Felélednek az emlékei: egy darányi parasztház, egy Ausch witzban elégetett zsidó uraság, egy futballcsapat, „sóba-víz- be” krumpli, döglött borjak, két zsák lopott műtrágya, egy nyomorult, félelembe dermedt falu, háromszobás komlói lakás, egy szentelt gyertya... Egy biztos: sohasem hagyta el magát. A darányi parasztházban tanulta meg, mit jelent szegénynek lenni, a zsidó uraságtól tudta meg, mi a bizalom, a futballcsapat játékosságra és küzdelemre, a „sóba- vízbe” krumpli kitartásra nevelte, a döglött borjak meg- gyűlöltették vele az igazságtalanságot, a két zsák lopott műtrágya bebizonyította, hogy tud ítélkezni, a félelembe dermedt falu emberszeretetre, a háromszobás komlói lakás lemondásra, a szentelt gyertya meg türelemre tanította. így kívülről különben robosztus, elnagyolt vonásokkal faragott férfi Karasz László, a Lippói Béke őre Termelőszövetkezet elnöke. — Nos, hát hogy is volt azzal a darányi parasztházzal? — Ott születtem. Nyári szünetekben, mert polgárista voltam, egy zsidó uraság birtokára jártam dolgozni. Nem tudom, hogyan csinálta, de minden cselédje szerette. Azért, mert megbízott bennük. Ezt sohasem felejtem el. — Miért jött el tsz-elnök- nek? szentelt — Mondjam azt, hogy küldtek? Nézze, arra volt szükség, hogy pártemberek segítsék a tsz-t. Eljöttem. Ennek lassan tíz éve lesz. Karasz László 1955-ben került a lippói tsz élére, s azóta Is elnök. S hogy milyen „pártembei' Negyvenöt január elsején, tizenhét éves korában lépett be a pártba. Húsz éves korában egy tízezer holdas állami gazdaság párttitkára, két évvel később az Igazgatója. — Mit tart erről? Miről? — Hogy huszonkét éves korában kinevezték egy állami gazdaság élére. — Marhaság volt! Az az igazság, hogy tapasztalatiéin gyerek voltam. S még egy: akkor egy év alatt huszonnégy állami gazdasági igazgatót emésztett meg Somogy megye. Az elődöm egy csepeli szegecselőkovács volt. Egyszer megdöglött nyolc borjú, és három évre becsuktuk. Azt mondja: „becsuktuk”. Nem úgy, hogy ő, Karasz László is a bíróság tagja volt, dehogy, úgy érti, hogy „mi, a demokrácia”. Az a demokrácia, amelyben: — Éltem én a demokráciában is sóba-vízbe krumplin. Sokszor már ott tartottam, ha nem vagyok párttag, belerúgok az egészbe. gye rtycria be a földbe ne vessünk még, adjunk neki előbb egy tárcsát. Maga elé néz és elmosolyodik. — Mit nevet? — Tudja. az. cm berak tu- j data ... hát ez egy nehéz dió. Eszembe jutott a két zsák mű trágya. Két fogaftos ellopott két zsák műtrágyát, eladták száz forintért. A pénzt elitták. — Elmentem hozzájuk: hát i hogy Is volt emberek azzal a műtrágyával. Azt a íejvakrast látta volna! Azt mondtam nekik: nézzék, most két héfig ! érezzék magukat elnöknek két zsák műtrágyát elloptak, maguknak kell a tetteseket megbüntetni. Jó? Két hétig kerültek, mint a pestist, aztán csak összefutottunk. Azt mondják: hát úgy gondoljuk elnök elv- társ, hogy fejenként ötszáz forint és húsz munkaegység. Akkor meg nekem esett le az állam. Kicsit sok száz forintért. Nem fogják súlyosnak találni azok a tettesek? Aztán megjegyeztünk. Arra a napra nem kaiptak munkaegységet és a műtrágyáit meg kellett vennáöík. Különben most is van egy ilyen eset — Nézzük tegnap az egyik különben szép búzatáblát, hát csíkos. Persze, kézzel szórták a műtrágyái De így még kézzé! sem szabad. Már meg is van a hat tettes. Közben megérkezünk az ún. mikrohullámú vevőhöz. A szokásos látvány fogad: szek- rényalakú gépezetek, tele műszerekkel, egy televíziós készülék, melynek képernyője előtt fiatalember ül. Mint mondják, itt veszik a fővárosból sugárzott műsort. Az ügyeletet tartó fiatalembernek az a dolga, hogy a vétel minőségét ellenőrizze. Az adóteremben csak a méretek nagyobbak, egyébként minden hasonló. Itt is szekrényalakú gépezeteket, műszereket és televíziós készülékeket látok. A képernyőn már megkezdődött az iskolatv adása. Éppen egy medúzát mutat: a gombaalakű állat lassan és i lásedgerceUrt küzdve hozzálátnak a kijavításához. És mérgelődve la, mert csörög a telefon, éa gyakran zaklatják őket a városból. Ezzel csak késleltetik a hibák elhárítását. Ezért az lenne a legokosabb, ha ilyenkor a 08-as telefonszámot hívnák: azzal mindig közlik, hogy adáshiba van. Megjegyzik, hogy ha minden adáskiesést összerakunk, 1963-ban még egy órát sem álltak a pécsi adó hibájából. Ez renkívül jó eredmény, nem véletlen tehát, hogy az állomás kollektívája hamarosan szocialista brigád címet kap. Emögött rengeteg munka van, hiszen a vétel meg az adás lebonyolítása sokkal kevesebb energiájukba kerül, Országos autóstalálkozó Tihanyban Hész pécsi magánaotés vesz részt a találkozón Sok külföldit várnak A Magyar Autóklub a már hagyományossá vált balatoni évadnyitással egyidejűleg ebben az évben Is megrendezi az autó sok országos találkozóját. A találkozó idén Tihanyban lesz május 9 és 10-én, szombaton és vasárnap. Szombaton 17 óráig kell beérkezniük a vendégeknek, akiket az Autóklub a tihanyi motelban helyez el. Szombaton 19 órakor a Ruházati Mintatervező Vállalat modelljeinek parádés divatbemutatójában gyönyörködhetnek a részvevők. A divatrevű keretében autós és campingruhákat is bemutatnak. A közős vacsorát úgynevezet „Pöttyös bál” követi. Másnap az Autóklub Sportosztályának rendezésében játékokra és versenyekre kerül sor. A legügyesebbeket jutalomban fogják részesíteni. A nagyszabású autóstalálkozóra a Pécsi Klub részére 20 jegyet biztosított a rendezőség, amelyek már többségükben el is keltek. A rendezőség egyéni kirándulókat is szívesen lát. Később Komlóra került vájárnak. Rövidesen sztahanovista csapatvezető, majd a trösztnél személyzetis. Háromszobás lakás, szórakozási lehetőség, és az NB Il-es csapat, amelyben centerhalfot játszott Aztán egyszerre, minden átmenet nélkül Lippó. Tsz-mozgalom, bizalmatlan parasztok, egy 125 ezer forintos készlettel rendelkező szövetkezet. — Most mennyi a tsz tiszta vagyona? — Tizenhárommillió. Hogy hogyan csinálták? — Akár hiszi, akár nem, ben a faluban az utcán nem mertek járni az emberek. Nem is akartam elhinni én sem, hogy ilyen létezik. De létezett — az akkori párttitkár miatt. — És mi lesz velük? — Majd vasárnap mise után kimegyünk, aztán körüljárjuk azt a táblát. Hadd szégyenkezzenek. Nem tudom, körülbelül sikerülft-e leírnom, milyen ez az elnök. Káromkodós, kiabá- lós meg maikacs Is. Múltkor is makacskodott. Valaki azt találta mondani, hogy mégsém illik, hogy egy hetvenholdas kulákgyerek a gépcsoport vezető. Mutassatok jobbat — kiabált az elnök — mert egyrészt mit tehet arról Sebes Antal, hogy apjának hetven holdja volt. Másrészt: ki hajlandó állandóan tanulni a munkája mellett? A Sebes Antal. Ki dolgozik a tsz-ben a legjobban? A Sebes Antal. Akkor meg mi a fenét akarnak?! . — Na és a szanteüt gyertya? — Arrébb ugrok. — Sapkája és kesztyűje miért nincs? — Minek az? Nincs arra szükség. Lehet, hogy eddig még nem volt szüksége Hamar Attilának a védőruhára, s azt kívánom sose legyen —, de gondolja meg; veszélynek teszi ki testi épségét és a rendetlen környezet komoly tűzkárt okozhat a közeli fatelepen. HÁROM MAZSANYI TEHER A FEJEK FÖLÖTT A tejipari építkezésnél a karcsú darut figyeljük. Az épület tetején ácsok dolgoznak. Elég veszélyes a munkájuk, a peremnél zsaluznak, de látszik mozgásukon, hogy biztonságosan végzik azt. A daru kőszivacs lapokat emel a magasba, egész köteggel, lehel három mázsa a teher. Néhány métert hátrál a karcsú alkotmány a magasba emelt rakománnyal, majd az épület teteje felé irányítja a kart. —< Pontosan a zsaluzó ácsok feje fe’ett himbálja a súlyos kőlapokat. Pedig lenne útja szaba dabban is! — Nem ismeri a szabályokat? — kérdem a mellettem álló munkástól. — A rendes darusunk nincs Ili. a villanyszerelő irányítja, ele hát ő nem ért a daruhoz oiyan precízen. A munka meg nem állhat... Az igaz, hogy nem állhat a munka, de szakképzett darus nélkül a daru állhat. Ki felelne ilyen esetben egy eset- eges szerecsétlenségért? Távolabb is találni lélegzet- Mállító képet. Négy kőműves vasbetongerendát szállít a ma gasban. Egészen a peremre lép a szélső ember. Könnyen megcsúszhat s kész a tragédia. HOGT MINÉL TÖBB LEGYEN BENNE! A bulgárkertí építkezéseknél Igen nagy a sürgés-forgás. A művezető mutatja, hogy Szlnger Péter kőműves hogyan és honnan zuhant ki hét főn. Szerencséje volt a fiatal kőművesnek: élete megmaradt. S miért zuhant le Szlnger Péter? Sajnos, ez esetben nem a virtuskodás volt az ok, hanem a hibás technológia, ahogyan a művezető mondja: — Az elhelyezési technológia nincs megoldva. Bizony nincs. Az úgynevezett STAZA födémek széleinél nincs semmi lehetőség arra, hogy a szállítókötél elférjen az élhelyezéskor. — Amikor az épületelemet a daru a helyére teszi, akkor egy feszítővassal kell emelgetni a végét, hogy a kötelet kiszabadítsák. Ezt tette Szin- ger Péter is. A baleset szerencsés kimenetelű volt, de csak azért, mert a mélyben vastagon felrakott nádkötegek voltak és a fiatalember arra esett. Eshetett volna melléje is. Itt is a daru vonja magára a figyelmet. Öblös kontinere- ket emel a negyedik emelet magasságába. A kontinerek púposra rakva nagyméretű téglával: könnyen kieshet egy tégla a szállítás közben, s ha valakire ráesik, halálos sérülést okoz. Újra jön a dara csápja. Odalépünk a két márkáshoz, akik a kontlnerekbe rakják a téglákat Újra púpoznak. — Miért raknak Ilyen tokát? — Hogy minél több legyen benne. Megigazítottuk mi rendesen, ebből nem pottyan le egy se, — mentegetőznek. Pedig tudják, hogy csak szinültig szabad megrakni a kontínert. Vajon vállalnák-e a felelősséget az esetleges balesetnél? Tanulságképp csupán any- nylt: jobban vigyázzunk magunkra és egymásra! Az építkezések veszélyes munkahelyek, ne kőnnvelműsködjön senki sem a saját, sem muri- katársa egészségével! Gazdagít István Azzal kezdte, hogy megkérdezte, hány ember van a ku- láklistán. Negyvennyolc volt. Felülvizsgáltatta: maradt tizenhárom. — Aztán jött az ellenforradalom. Ki a rosseb gondolta, hogy ellenforradalom lesz. Na, Karasz, mondom, te is jókor csöppentél ide. Október harmincadikén párt taggyűlést tartottak és eldöntötték, hogy egyben marad a tsz. — S most itt tartunk. Tizenhárommilliós vagyonnál. Ez tudja kinek az érdeme? — Kié? — Az itteni népé. Ilyen szorgalmas, rendes embereket, mint a lippóiak, keveset talál. — S a kitüntetés. Űj arc néz rám. Karasz László az erő és energia mintaképe kisfiús mosollyal. — Tudja, ezalatt a tíz év alatt, sokszor eszembe jutott, hogy na Karasz László, téged ittfelejtettek a világ végén. Mert segítettek ugyan, a járási tanács is, meg a járási titkár is, de azt egyszer sem kérdetzék meg, hogy : na, öregem, hogy élsz, hogyan megy a sorod? Mert nem volt ám mindig ötven forintos munkaegységünk, negyven forintos előlegünk. Volt ám olyan is, amikor az elnök sem keresett többet havi ezemégynél, ezerötnél. Hát éppen ezért nem számítottam a kitüntetésre ... De úgy látszik, nem felejtettek eL Karasz László április negyedikén Munkaérdemrendet kapott. — Mi volt élete egyik legnagyobb öröme? — Mikor a múltkor odajött hozzám agy öreg paraszt, és ■Bt wwidS- «bük otvtán. #b— Ja, igen, az egy kicsit muris volt. Tudja, jóban vagyok az itteni katolikus pappal, mert rendes ember. Ha nagy munkaidő van, előfordul, hogy eljön hoznám és megkérdi: elnök úr,. mikor tartsuk a misét, hogy ne zavarja a munkát. Nos hát a múltkor meghalt egy párttagunk, aki meghagyta, hogy a pártszervezet temesse eL Igenám, csakhogy a család meg ragaszkodott az egyházi temetéshez. Aztán ott álltunk mind a ketten a sírnál, a pao is, meg én is. Mért a búcsúbeszéd megtartásával engem bízott meg a pártszervezet. Alig kezdem mondani, a kezembe nyom az egyik anyóka egy nagy szentelt gyertyát. — És? — Hát e! nem dobhatta ii igaz?! Végigmondtám a párt- búcsúztatót szenteitgyertyávai a kezemben. Megint élkamalyodik. Kicsit hallgat és azt mondja: — Azért nem megy ám minden nagyon jól. Majd akkor lesz jó a kolhoz, amikor olyan lesz, amilyennek én szeretném. — Milyennek szeretné? — Hogy a parasztember száz nap alatt keresse meg azt. amit most kétszázötven alatt és rá legyen kényszerít- . ve a szórakozásra, meg a művelődésre. Hogy ne legyen neki elég egy darab kényé”, meg szalonna, s rá egy Iker noha. Ezt szeretném... klubunk már van is. 8 Kint az utcán kérdezi meg: — Látta a Penarolt? Langyos foci volt. igaz? — Na persze. Leieic né'fc nem lehet focizni. Vis/.or látásra. T Arár ErvtB
