Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-15 / 63. szám

12 llAPlö1 UM. MARCIT» CR 1 Povázsai lőtte az 1964. évi NB l-es labdarúgó-bajnokság első gólját Nem kedvezett az időjárás szombaton délután a 62. ma­gyar labdarúgó-bajnokság rajt jónak. Hűvös, reggel óta tartó esős idő fogadta a csepeli sta­dionban az első mérkőzés két részvevőjét, a Csepel és a Győr együttesét. Igaz, hogy a pályát a hótól teljesen letaka- rították, de csúszós, sáros volt. GYŐR—CSEPEL 1:0 (1:0) Csepel, ip 000 néző, vezette: Horváth. L. Öollövő: Povázsai. ' Győr: Tóth — Szándél, Or­bán, Tamás —Palotai, Máté — ' Szaló, Győrfi, Morvái, Pová­zsai, Keglovich. Csepel: Kiss — Perjési, Po- csai, Molnár — Vellai, Klei- bán — Kalmár, Losonczi, Ju- csov. Faludi, Várnai. A hazaiak kezditek nagyobb lendülettel, de a Győr védel­me jól rombolt. Percekig a pálya közepén folyt az elég R Bp. Honvéd edzőjének nyilatkozata Mint egy vidám kiránduló társaság — úgy robbant be a Nádor Szálló halijába tegnap este hat óra körül a Bp. Hon­véd labdarúgó csapata. A já­tékosok mindegyikén meglát­szik, hogy igen komoly alapo­zási és felkészülési munka után vannak. Nincs senkin egyetlen felesleges gramm sem. Kispéter Mihály edző etalon dotta, hogy esőben, hóban utaztak, de ennek ellenére az idő kellemesen múlt él. Kétségtelen, hogy a fiatal játékosokból álló együttes ko­moly játékerőt képvisel. Fel­tettük a kérdést: — A Honvéd jelenlegi gárdája a régi nagy Honvéd nyomdokaiba lép­het-e? ... — Játékosaink zömmel még nem olyan érették, hogy nagy nevű elődeik örökébe lépje­nek — mondotta Kispéter ed­ző. Sok-sok kemény küzdelem ben szerzett tapasztalatra, még több egyéni, technikai képzés­re van szükség, hogy a csapat állandósult kiemelkedő játé­kot produkáljon. Ezt csak hosszú, kitartó munkával le­het elérni. — Mit vár a mai találkozó­tól? — Férfias küzdelmet, jó já tékot és sportszerű magatar­tást. Ismerem a pécsi csapat erényeit és tudom azt, hop' egy-egy Pécsről elvitt pontért nagyon meg kell minden csa­patnak dolgozni. Mindenesetre sok függ a pálya talajától. Nehéz mélytalajú pályán min­denegyes játékosnak tudása legjavát kell nyújtani. „Titok­ban” az egyik pont megszer­zésében reménykedünk. (Baksa) tervszerűtlen, csapkodó jöték. A csepelieknek több helyzetük akadt, de sokszor lesre futot­tak a csatárok. A Győr csak nehezein bontakozott ki és a 20. perctől átvette a vezetést. Povázsai ügyes cselekkel tört kapura, de a 16-osnál önzős- ködött. A 32. percben esett a szezon első gólja, Keglovich elfutott a szélen, éles beadá­sát Povázsai kapásból 5 mé­terről a bal sarokba lőtte. 1:0. Ezután változatos lett a játék, de szünetig az eredmény már nem változott. Szünet után is a Győr ma­radt támadásban. A 48. perc­ben Szaló összefutott Kissel, a győri játékos a földön ma­radt, s egy ideig az alapvona­lon ápolták. Fokozódott az iram és a küzdelem, de a szín vonallal még mindig baj volt. A 80. percben Palotai szabad­rúgását a 11-es pontnál Keg­lovich csúsztatatott fejessel küldte kapura. Kiss azonban bravúrosan védett. Ellaposo­dott a játék, mindkét csapa­ton a fáradtséf jelei mutatkoz­tak, s az eredmény már nem változott. A Győr egy árnyalattal jobb nak tűnt, de a játék képe alapján a döntetlen eredmény igazságosabb lett volna. Jók: Tóth, Orbán, a két fedezet. Povázsai és Keglovich, illetve Molnár, Vellai, időnként Ju- csov. — Mondja, Tűket Kezdünk, vagy nem kezdünk? — Miért türelmetlenkedik mes- tér? Kezdünk, hiszen látta a sor- solást. — Láttam. Pénteken már szin­te számban éreztem a dugó íny­csiklandozó ízét, azután maradt vasárnapra a másik dugó. A bo­ros palackból. — Szurkolónak nem tiltott az ilyen dugó. — De játékosnak igen. Az Egy­szeri Csatár múlt héten az Ilyen dugó pukkanásával igyekezett bátorságot szerezni, de megtudta a Mester. — Hűha! HŰ-HA-ragos is volt a mester és igy az Egyszeri Csa­tár ingyen focizott a héten. — Akkor kiürült a buksza, mi? — Ma délután szeretné pótolni a kiesén bevételt. Majd elválik a vallatásnál. — Tüke. Mit szól a bőrösök bravúrjához? — Nézze, ők sem győznek, ha tizenegyen vannak. Ebből követ­kezik, hogyha szorul a kapca, akkor sérüljön le egy játékos és nemcsak helyette hajt a többi, amint azt a bőrösök is tenék. — Úgy beszél, mintha a sérü­lést meg lehetne rendelni, mint a vasárnapi félkész tortát, — Miért ne lehetne, vannak még rafinált emberek a kis pá­don. — Maga szerint a rafinált em­ber jobban érvényesül? — Azt nem mondom, mester, de itt van a Dunai-gyerek, az Anti. Maga nem is tudja, hogy ez a fiú nemcsak a pályán érvénye­sül, hanem újabban a szónoki emelvényen is kitesz magáért. — Már az Anti is „szaval” a pályán? — Nem a pályán, mester, ha­nem járja a falvakat és elő­adást tart a banánról, meg a /e- kete szépségkirálynőkről. Kilenc ssakosstályban háromszáz sportoló Egy óra a Tanárképző Főiskola sportköri elnökével Szigeti Lajos, a Tanárképző I Főiskola testnevelési tanszékének j adjunktusa, nemcsak hivatásánál fogva sportember. Emellett ugyanis a Pécsi Dózsa úszószakosztályá­nak közismert edzője, azonfelül a Főiskola sportkörének elnöke is. Ezúttal ez utóbbi minőségé­ben kértük, hogy beszéljen a diák sportkör létrejöttéről, cél­járól, problémáiról. A gőzzel teli, fedett uszodá­ban a fiatal tanár befejezi órá­ját, elbúcsúztatja a vízből ki­szálló izmos tanárjelölteket és utána „lyukas’' órájában rendel­kezésünkre áll: A sportkör pélja — Talán azzal kezdeném — mondja bevezetőben —, hogy kerek tizenkét esztendeje ala­kult a tanárképzősök sportköre. A három évvel korábban meg­nyílt főiskola sportolni vágyó fiataljai a PEAC-ban hódoltak addig kedvenc sportjaiknak. Megalakuláskor és azóta is a sportkör elsődleges célul azt tűz­te ki, hogy működése minta­szerű legyen. E téren is a ta­nárképzést segítse. A főiskoláról kikerülő fiatalok gyakorlatban is lássák a szabályszerű, oktató jel­legű szakosztályéletet, az előírt időkben történő elnökségi ülése­ket. Pontosan és lelkiismeretesen hajtsák végre a felettes sportha­tóságok és szakszövetségek ren­delkezéseit. Ezt az egészéges bel­ső sportéletünket a jövendő ta­nárok vigyék el majdani iskolá­jukba, falujukba, városaikba. Megjegyzem, hogy a szakszövet­ségek véleménye szerint a mag, amelyet eddig elhintettünk, nem­csak a megyénkben, hanem egész Dunántúlon, máris kezd fává te­rebélyesedni. Ez utóbbiból viszont az NB U-es PEAC-ban találjuk legjobb röp- labdázó lányainkat. Elvünk az, hogy hallgatóink kizárólag a mi működő szakosztályainkban spor­toljanak. Ha azonban abból a sportágból szakosztályunk nincs, akkor elsősorban a PEAC-ban űzzék a sportot (pl. a labdarú­gók) és csak harmadsorban más SE-ben (pl. öklözök, birkózók). Természetesen a kiválóbbaknál nem zárkózunk el — mint a PVSK Garamijánál — vagy ré­gebben Szőcs, Kamondi, Serédi, Vass, Lendvat esetében, hogy magasabb nívójú szakosztályok­ban működjenek. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy minél szé­lesebb tömegekkel kedveltessük meg a sportolás szépségeit, örö­meit. Ennek ellenére akadnak igen jól minősített versenyzőink is. Például Tamás Margit, aki a magyar művészi torna válogatott keret edzéseit látogatja. Neves a n. osztályú női tornacsapatunk is. Sebes Edit, a magyar atléta- válogatott súlylökője, a főiskolai világbajnokság 3. helyezettje. Ma- jercsik Mihály a 400 méteres sík­futásban a magyar atléta-váloga­tott tagja. Létesítményeink nékünk is korlátoxottak Sokan úgy gondolják, hogy könnyű nekünk. Annyi sportléte­sítmény áll rendelkezésünkre, amernyi csak kell. Szabadtéri edzéslehetőségünk ellen valóban nem emelhetünk szót, de terem tekintetében már komoly nehéz­ségeink vannak. Ugyanis a meg­lévőket elsősorban a késő dél­utánig az iskola foglalja le. Meg az itán nagyok sportoló töme- gink, különösen, ha ehhez hoz­závesszük az előbb említett ki­lenc szakosztályunk széles ská­láját is. Ennek ellenére külső egyesületeknek is igyekszünk he­lyet juttatni. így a Dózsa úszói­nak, a női sportiskola tagjainak, jószomszédunknak, a Kinizsi lab­darúgóknak. Befejezésül a főiskola most épült új tomatemrébe vitt utunk. Mi is együttéreztünk a sportkör­rel, hogy kérésük ellenére miért építették egy-két méterrel kisebb­re, hogy teremsportokra ne le­hessen használni? Miért nem ké­szítettek rejtett világítást, hogy labdával le ne üthessék a függő lámpatesteket? Miért helyeztek széles oszlopokat a lelátó elé, hogy ne lehessen betekinteni az egész termet? Mérgelődésre már nem jutott idő. Csengettek a következő árára, Mai sportműsor vasárnap, március 18: Labdarúgás. NB I. mérkőzés. Pécsi Dózsa—Bp. Honvéd, PVSK- pálya 14.30, Ferencváros—Komlói | Bányász, Népstadion 14.30. NB I. j tartalék-mérkőzés: Pécsi Dózsa— Bp. Honvéd, PVSK-pálya 12.45, Ferencváros—Komlói Bányász, Ül­lői út 10.30. NB H. mérkőzések: Pécsi BTC—m. kér. TTVE, BTC- pálya 10.30, Zalaegerszegi Dózsa— PVSK, Zalaegerszeg 15.00, Kőbá­nyai Lombik—Pécsi Bányász, Bu­dapest 10.30. NB HL mérkőzé­sek: Pécsszabolcsi Bányász­Dombóvári VSE, Pécsszabolcs, 15.00, Mohácsi TE—PEAC, Mo­hács 14.30. MNK-mérkőzések: Magyarszék—Porcelángyár, Ma­gyarszék 13, Vajszló—Ércbányász SC, Vajszló 10.00, Szederkény— Bóly, Szederkény 13.00, Hidas— Hosszúhetény, Hidas 10.00, Bere- mend—Siklós, Beremend 14.00, Tóts zen tgyörgy—Szigetvár; Tót- szentgyörgy 11. Ökölvívás. NB H. mérkőzés; PVSK—Győri Vasas ETO, PVSK- csarnok 10.00. Területi mérkőzés: Pécsi Dózsa—Pécsi Honvéd, PVSK- csamok 17.00. Asztalitenisz. Országos vidéki serdülő és ifjúsági bajnokság- Szombathely. Birkózás: Területi kötöttfogású ifjúsági bajnokság: Szekszárd. Természetjárás. Tájékozódási verseny első fordulója. Rajt: az istenkúti turistaháztól 7.30, Dr. Pazar Ferene A SPORT CSILLAGAI Mi ax akadály ? Másodlagos x törekvésünk, hogy iskolánk több mint ezer nappali tagozatú főiskolásából a testne­velési tanszék hallgatóin kívül a többiek is minél számosabban sportoljanak. Egyesületünk 300 tagja közül 200 rendszeresen spor­tol. Fejlődésüket nagy mérték­ben gátolja a hallgatók nagy­mérvű lekötöttsége. Javulást vá­runk attól, hogy ez év szeptem­berétől a főiskola eddigi 3 szakos­ságról 2 szakosságra tér. Remél­hetőleg megszűnnek — vagy leg­alábbis csökkennek — az edzé­seket gátló, sokszor késő délutá­nig tartó órák. Természetesen változatlanul számításba kell vennünk azokat a — más sport­köröknél nem igen jelentkező — nehézségeket is mint a rendsze­resen ismétlődő vizsgaidőszakok nyári szünetek, terepgyakorlat tok, amelyek ilyen időkben va­lósággal elszívják a sportpályák rendszeres edzéseiről sportolóin­kat. Minden támogatási megkapunk Ugyanakkor végtelenül jólesik nekünk, hogy az egész főiskola magáénak vallja és érzi sportkö­rünket. A pártalapszervünk, igaz­gatóságunk, a testnevelési tan­szék minden támogatást megad. Kilenc szakosztályunk (atlétika, asztalitenisz, torna, sakk, sí, ter­mészetjárás, kézi-, kosár- és röp­labda) közül egyedül a röplabdá­ban nincs férfi, női egyaránt. — Értem. Élménybeszámoló. — örülök, hogy ilyen gyors észjárású. Szóval az Anti nem­rég Csikóstőttösön beszélt eddigi pályafutásáról és utána leült, mint aki jól végezte a dolgát. — Miért? Nem jól beszélt? — Dehogynem. Hanem a hall­gatóság annyi kérdést tett fel, hogy alig győzte a válaszokat. — Milyen kérdések voltak? — Például olyan, hogy miként állítaná össze a nagy, meg az olimpiai válogatottat. Hanem az Anti rafinált volt. — Miért? — Mert még az olimpiai csapat­ból is kihagyta magát. — Csak főssé az ördögöt a fal­ra, Tüke! Mi lesz, ha Lakat mes­ter is kihagyja. — Ezért ne fájjon a maga feje, mester. Fájjon inkább a Honvéd kapusának délutánt — Maradjunk ebben! — Hanem ha már nagyképűsé­get akar hallani, hát elmondom magának az MTK esetét. — Mit csináltak a pestiek? — Azt tudja, hogy a múlt hé­ten „megették” a török cseme­gét. De szerencsére csak annyit „kajoltak”, hogy azért lesz egy harmadik mérkőzés is. — Tudom, Stuttgartban. — Igen, de feltették a pestiek­nek a kérdést, hogy miért nem inkább Frankfurtban játszanak? — És mi volt a válasz? ~ Az, hogy Frankfurtban „csak” hetvenezres a stadion, Stuttgartban viszont százezer „só­gor” is elfér a nézőtéren. Az ismeretlen E PILLANATBAN három világ­csúcs birtokosa. 1:44.3-at futott 800-on, 1:45,i-et 880 yardon és 3:54,4-et egymérföldön. Az első számban Roger Moens nevét tö­rölte le a ranglista tetejéről. A másodikban Tom Courtney-ét, a harmadikban pedig — csekélység! — Herb Elliottét. És azért ma Is, három világ­csúcs után is — tulajdonképpen ismeretlen atléta. Persze. A nagy­világ számára Üj-Zéland — az , egy kicsit odébb” van, , Megjelent a Dózsa ftporthíradó A bajnoki rajt előtt kedves meglepetést biztosított a Dózsa elnöksége a szurkolóknak. Szombaton megjelent a Dózsa Híradó legújabo száma. Vasár­nap a sportkedvelők a Honvéd elleni mérkőzésen a pályán Is megvásárolhatják az Ízléses kivitelben, tartalmas, színes, olvasmányos riportokkal, tudó­sításokkal, fényképekkel gaz­dag híradót. Újdonságként sporttárgyú keresztrejtvényt is találnak a híradóban az olva­sók. A legjobb megfejtők fél­éves Dózsa-bérletet kapnak nyereményül. — Az MTK-meccsre százezer? Méghozzá hétközben ott, ahol he­tenként kétszer is szikrázik a bajnoki patkó? Stuttgarti stadion! Tüke, engedje meg, hogy kaca- rásszak! — Csinálja! Ez nekem nem ke­rül pénzembe. Csak el ne veszít­sem a nadrágomat. — Miféle nadrágját? — A mai rajtról jut eszembe annak az angol jutballbirónak az esete, akinek az egyik kupa­meccs izgalmai közepette elsza­kadt a nadrágtartó gumija és ab­ban a pillanatban el is vesztette ezt a nélkülözhetetlen ruhadara­bot. — Nem mondom ... — Szerencsére a mindig sport­szerű angol játékosok pillanatok alatt körülvették addig, amíg nem kapott tartalék nadrágot. Képzelje, ha ilyesmi ma délután a Zsolt mesterrel megesne mond­juk 2:l-es pécsi vezetésnél és a világ minden kincséért sem lenne kéznél tartalék gatyóresz. — Nem rossz ötlet, Tüke. Zsolt kénytelen lenne lefújni a mécs­esét. De a Honvéd megóvná „műhiba" miatt. — Hogyhogy műhiba? Miben lenne a hiba? A nagy műben, amit a huszonkét mérges ember gürcöl össze a játéktéren, avagy a nadrágban? — A nadrágban természetesen. — Akkor nem lehet műhibáról beszélni. Hiszen a nadrág nem a pálya, hanem a játékvezető tartozéka' — Tüke. Tüke! Látom, maga nagyon kiéhezett a játékvezetők­re. — Nem a játékvezetőkre, maga kis oktondl, hanem a focira ma­gára. Szóval viszlát délután a premieren, amikor „csenget” az Ügyelő! 196« nyarán még saját honfi­társai sem Ismerték. Rómában egy új-zólandi vezető fordult Murray Halberghez: — Mondja fiam, az a vőröshajú gyerek ott... Látja, az a széles- vállú ... ki lehet az? — Az? ö Is futó, Peter Shnell a neve. Pár perc múlva bemutatkozott. Legalábbis Roger Moensnek, a belga detektivnek, a 800-as sík­futás világrekorderének. Moens tíz méterrel a cél előtt biztos győztesnek látszott. Egy pillanatra mégis hátranézett, hogy megbizonyosodjék maga Is; nem fenyegeti-e valami váratlan vész. A jobb vállán át nézett hátra, Schnell ebben a pillanatban bal­ról előzött és megszületett a meg­lepetések színjátékénak egyik leg- vaskosabb fordulata. Ez a huszárcsíny két dolgot bi­zonyított: először, hogy Crj-Zé- landban ma is baloldali forgalom van, és másodszor, hogy Peter Shnellt nagyon kevéssé érdekli mindaz, ami megszokott, ami sablon. Például már a megjelenése Is egészen újszerű. Középtávfutó? Az ember lelki szemel előtt meg­jelenik egy vékony, széllel bélelt alak csontozatát tekintve mintha a madárvilággal tartana rokonsá­got, a felsőtestét pedig nyugod­tan kivághatod egy iv pergamen­ből. Ez a megszokott. Ez a ha­gyomány. Schnell 175 centi magas és 75 kiló Kidolgozott, masszív felső­test, csupaizom lábszár, semmi lé­giesség, semmi „agárbeütés”, egy félnehézsúlyú bokszoló, de legjobb esetben egy klasszis vágtázó fi­gurája. A nagy átmérőjű, rövid lzom- kötegek villámgyors mozgásra kér pesek, de hamar elfáradnak. Ezt a világ minden sportorvosa, ed­zője, atlétája és szurkolója tudja. Schnell tudni sem akar erről a dogmáról. Villámgyors mozgás? Eddig még csak egyetértene vele. Fáradékonyság? No, arról már szó sem lehet. Igaz, Peter Shnell lételeme a mozgás. Talán megőrzött önma­gában valamit a hatéves kisfiú­ból. Akkor fárad el, ha nem mo­zoghat. TIZENHATÉVES korában egy verőfényes vasárnap délelőtt két teniszversenyt nyert iskolájában, a Mount Albert-gimnáziumnak. Délután egészen nagyot Ját­szott egy ötórás krikett-partiban, s onnan egyenesen a salakpályá­ra ment. — Mit akar itt, Shnell? — kér­dezte az egyik tanár kissé fur- csálló hangon. — Futkározom egy órácskát. — Kell egy Ms mozgás az embernek, ha nem akar elpuhulni 1957-ben diszpécser lett egy épl- tővállalatnál. és találkozott egy másik diszpécserrel, aki a cipő­gyárban dolgozott, kora hajnal­ban pedig tejet hordott ki, mert kevés volt a fizetés. Ezt a má­sik diszpécsert Arthur Lydlard- nak nevezték, és 1960-ban két új- zélandi futót állított a római do­'-.rsrrA, j '♦o-lnrc' Lydia rd, Uj-Zéland egykori ma- rathon-bajnoka — és ebben a mi­nőségben a sok és még sokkal több munka megszállottja — ma- rathoni edzésre fogta tanítványait. Valamennyit. A 42 km-es Barry Magee-t csakúgy, mint az 5000.es Malberget. A 400-as Robiiláont éppúgy, mint a 800-as Shnellt. — Aki száz mérföldet fut egy héten — magyarázta —, an­nak egy nyolcszázas verseny csak séta. Játék. És Peter Shnell megjelent a Waitakere hegység lejtőin. — Gyakran zuhog az eső oda­fenn — meséli — és az embfr sűrű sötétségben botladozik. Bo­káig érő pocsolyákba lép. s a csúszós sárban olykor majd ki­töri a nyakát. Minden lépés újabb kín, minden méter újabb gyötrelem. De ilyenkor valami különös, vad örömet találok ab­ban, hogy lám, mindennek el­lenére és mégiscsak itt kinn dol­gozom, mások pedig a meleg szo­bában nyújtózkodnak. Szombaton délben hazatér szü_ leihez Pukehoke-ba. Auckland- ban felül a buszra, * magával vi­szi a szerelését. A busz Run- cimanben elkanyarodik, és onnan még jó húsz kilométer a szülői ház. Shnell itt leszáll, a pályaud­varon ótöltözködik, civil ruháját az állomásfőnöknél hagyja és ha­zafut. A víkendje abból áll, hogy más fél napon át teljes erővel segít papának a kis családi ház építésé ben. Hétfőn hajnalban aztán visz- szafut Runcimanbe, felöltözik és kipihenten lát a következő hét munkájának. EGYMÉRF0LDES világcsúcsát Wanganuiban futotta. 385 yardos füves pályán, hajtűkanyarokkal. A negyedmérföldes részidők így következtek: I: 60.0. n.: 59,0. ül.: 59,0. IV : 55 4. A Waitakere kapaszkodóin töl­tött esték talán kellőképpen in­dokolják ezt a fantasztikus idő­beosztást. — Azt hiszem — mondja a ver. seny után Shnell —, hogy lehet ennél még sokkal gyorsabban is futni. Egyáltalán nem érzem fá­radtnak magam, akár folytathat­nám is. Ezen az időmön valamics­két még okvetlenül javíthatok. Arthur Lydiard ezt a „vala­micske” szót nagyképű és sze­mérmetlen szerénységnek tart- ja. — Shnell 3:48-as mérföldet fut majd, ha eléri képességei tető­fokát — mondja. Ez persze „rázós” dolog. Mert ha az eddigi világrekordok leg­gyorsabb részidőit (Ibbotson első, Shnell második, Landy harmadik és Elliot negyedik köret) össze­adjuk — az is csak 3:48,9-et ad ki. Persze Murray Halb erg szerint ez a lényegtelen csekélység ab­szolút semmit nem mond, mert: — Ha Arthur valamit megjó­sol, az be Is következik. Arra mérget lehet venni, arra ráteheti az életét az ember. Az ellenke­zőjére egyszerűen nem volt még példa. Ilyesmi elő sem fordulhat. Érdemes lesz hát figyelemmel kísérni ezt az „Ismeretlen” atió- nt »

Next

/
Thumbnails
Contents