Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-15 / 63. szám

12

llAPlö1

UM. MARCIT» CR 1

Povázsai lőtte az 1964. évi NB l-es labdarúgó-bajnokság első gólját

Nem kedvezett az időjárás szombaton délután a 62. magyar labdarúgó-bajnokság rajt jónak. Hűvös, reggel óta tartó esős idő fogadta a csepeli stadionban az első mérkőzés két részvevőjét, a Csepel és a Győr együttesét. Igaz, hogy a pályát a hótól teljesen letaka- rították, de csúszós, sáros volt.

GYŐR—CSEPEL 1:0 (1:0)

Csepel, ip 000 néző, vezette: Horváth. L.

Öollövő: Povázsai.

' Győr: Tóth — Szándél, Orbán, Tamás —Palotai, Máté —

' Szaló, Győrfi, Morvái, Povázsai, Keglovich.

Csepel: Kiss — Perjési, Po- csai, Molnár — Vellai, Klei- bán — Kalmár, Losonczi, Ju- csov. Faludi, Várnai.

A hazaiak kezditek nagyobb lendülettel, de a Győr védelme jól rombolt. Percekig a pálya közepén folyt az elég

R Bp. Honvéd edzőjének nyilatkozata

Mint egy vidám kiránduló társaság — úgy robbant be a Nádor Szálló halijába tegnap este hat óra körül a Bp. Honvéd labdarúgó csapata. A játékosok mindegyikén meglátszik, hogy igen komoly alapozási és felkészülési munka után vannak. Nincs senkin egyetlen felesleges gramm sem.

Kispéter Mihály edző etalon dotta, hogy esőben, hóban utaztak, de ennek ellenére az idő kellemesen múlt él.

Kétségtelen, hogy a fiatal játékosokból álló együttes komoly játékerőt képvisel. Feltettük a kérdést: — A Honvéd jelenlegi gárdája a régi nagy Honvéd nyomdokaiba léphet-e? ...

— Játékosaink zömmel még nem olyan érették, hogy nagy nevű elődeik örökébe lépjenek — mondotta Kispéter edző. Sok-sok kemény küzdelem ben szerzett tapasztalatra, még több egyéni, technikai képzésre van szükség, hogy a csapat állandósult kiemelkedő játékot produkáljon. Ezt csak hosszú, kitartó munkával lehet elérni.

— Mit vár a mai találkozótól?

— Férfias küzdelmet, jó já tékot és sportszerű magatartást. Ismerem a pécsi csapat erényeit és tudom azt, hop' egy-egy Pécsről elvitt pontért nagyon meg kell minden csapatnak dolgozni. Mindenesetre sok függ a pálya talajától. Nehéz mélytalajú pályán mindenegyes játékosnak tudása legjavát kell nyújtani. „Titokban” az egyik pont megszerzésében reménykedünk.

(Baksa)

tervszerűtlen, csapkodó jöték. A csepelieknek több helyzetük akadt, de sokszor lesre futottak a csatárok. A Győr csak nehezein bontakozott ki és a 20. perctől átvette a vezetést. Povázsai ügyes cselekkel tört kapura, de a 16-osnál önzős- ködött. A 32. percben esett a szezon első gólja, Keglovich elfutott a szélen, éles beadását Povázsai kapásból 5 méterről a bal sarokba lőtte. 1:0. Ezután változatos lett a játék, de szünetig az eredmény már nem változott.

Szünet után is a Győr maradt támadásban. A 48. percben Szaló összefutott Kissel, a győri játékos a földön maradt, s egy ideig az alapvonalon ápolták. Fokozódott az iram és a küzdelem, de a szín vonallal még mindig baj volt. A 80. percben Palotai szabadrúgását a 11-es pontnál Keglovich csúsztatatott fejessel küldte kapura. Kiss azonban bravúrosan védett. Ellaposodott a játék, mindkét csapaton a fáradtséf jelei mutatkoztak, s az eredmény már nem változott.

A Győr egy árnyalattal jobb nak tűnt, de a játék képe alapján a döntetlen eredmény igazságosabb lett volna. Jók: Tóth, Orbán, a két fedezet. Povázsai és Keglovich, illetve Molnár, Vellai, időnként Ju- csov.

— Mondja, Tűket Kezdünk, vagy nem kezdünk?

— Miért türelmetlenkedik mes- tér? Kezdünk, hiszen látta a sor- solást.

— Láttam. Pénteken már szinte számban éreztem a dugó ínycsiklandozó ízét, azután maradt vasárnapra a másik dugó. A boros palackból.

— Szurkolónak nem tiltott az ilyen dugó.

— De játékosnak igen. Az Egyszeri Csatár múlt héten az Ilyen dugó pukkanásával igyekezett bátorságot szerezni, de megtudta a Mester.

— Hűha! HŰ-HA-ragos is volt a mester és igy az Egyszeri Csatár ingyen focizott a héten.

— Akkor kiürült a buksza, mi?

— Ma délután szeretné pótolni a kiesén bevételt. Majd elválik a vallatásnál.

— Tüke. Mit szól a bőrösök

bravúrjához?

— Nézze, ők sem győznek, ha tizenegyen vannak. Ebből következik, hogyha szorul a kapca, akkor sérüljön le egy játékos és nemcsak helyette hajt a többi, amint azt a bőrösök is tenék.

— Úgy beszél, mintha a sérülést meg lehetne rendelni, mint a vasárnapi félkész tortát,

— Miért ne lehetne, vannak

még rafinált emberek a kis pádon.

— Maga szerint a rafinált ember jobban érvényesül?

— Azt nem mondom, mester, de

itt van a Dunai-gyerek, az Anti. Maga nem is tudja, hogy ez a fiú nemcsak a pályán érvényesül, hanem újabban a szónoki

emelvényen is kitesz magáért.

— Már az Anti is „szaval” a pályán?

— Nem a pályán, mester, hanem járja a falvakat és előadást tart a banánról, meg a /e- kete szépségkirálynőkről.

Kilenc ssakosstályban

háromszáz sportoló

Egy óra a Tanárképző Főiskola sportköri elnökével

Szigeti Lajos, a Tanárképző I Főiskola testnevelési tanszékének j adjunktusa, nemcsak hivatásánál fogva sportember. Emellett ugyanis a Pécsi Dózsa úszószakosztályának közismert edzője, azonfelül a Főiskola sportkörének elnöke is. Ezúttal ez utóbbi minőségében kértük, hogy beszéljen a diák sportkör létrejöttéről, céljáról, problémáiról.

A gőzzel teli, fedett uszodában a fiatal tanár befejezi óráját, elbúcsúztatja a vízből kiszálló izmos tanárjelölteket és utána „lyukas’' órájában rendelkezésünkre áll:

A sportkör pélja

— Talán azzal kezdeném — mondja bevezetőben —, hogy kerek tizenkét esztendeje alakult a tanárképzősök sportköre. A három évvel korábban megnyílt főiskola sportolni vágyó fiataljai a PEAC-ban hódoltak addig kedvenc sportjaiknak. Megalakuláskor és azóta is a sportkör elsődleges célul azt tűzte ki, hogy működése mintaszerű legyen. E téren is a tanárképzést segítse. A főiskoláról kikerülő fiatalok gyakorlatban is lássák a szabályszerű, oktató jellegű szakosztályéletet, az előírt időkben történő elnökségi üléseket. Pontosan és lelkiismeretesen hajtsák végre a felettes sporthatóságok és szakszövetségek rendelkezéseit. Ezt az egészéges belső sportéletünket a jövendő tanárok vigyék el majdani iskolájukba, falujukba, városaikba. Megjegyzem, hogy a szakszövetségek véleménye szerint a mag, amelyet eddig elhintettünk, nemcsak a megyénkben, hanem egész Dunántúlon, máris kezd fává terebélyesedni.

Ez utóbbiból viszont az NB U-es PEAC-ban találjuk legjobb röp- labdázó lányainkat. Elvünk az, hogy hallgatóink kizárólag a mi működő szakosztályainkban sportoljanak. Ha azonban abból a sportágból szakosztályunk nincs, akkor elsősorban a PEAC-ban űzzék a sportot (pl. a labdarúgók) és csak harmadsorban más SE-ben (pl. öklözök, birkózók). Természetesen a kiválóbbaknál nem zárkózunk el — mint a PVSK Garamijánál — vagy régebben Szőcs, Kamondi, Serédi, Vass, Lendvat esetében, hogy magasabb nívójú szakosztályokban működjenek. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy minél szélesebb tömegekkel kedveltessük meg a sportolás szépségeit, örömeit. Ennek ellenére akadnak igen jól minősített versenyzőink is. Például Tamás Margit, aki a magyar művészi torna válogatott keret edzéseit látogatja. Neves a n. osztályú női tornacsapatunk is. Sebes Edit, a magyar atléta- válogatott súlylökője, a főiskolai világbajnokság 3. helyezettje. Ma- jercsik Mihály a 400 méteres síkfutásban a magyar atléta-válogatott tagja.

Létesítményeink nékünk is korlátoxottak

Sokan úgy gondolják, hogy könnyű nekünk. Annyi sportlétesítmény áll rendelkezésünkre, amernyi csak kell. Szabadtéri edzéslehetőségünk ellen valóban nem emelhetünk szót, de terem tekintetében már komoly nehézségeink vannak. Ugyanis a meglévőket elsősorban a késő délutánig az iskola foglalja le. Meg az itán nagyok sportoló töme- gink, különösen, ha ehhez hozzávesszük az előbb említett kilenc szakosztályunk széles skáláját is. Ennek ellenére külső egyesületeknek is igyekszünk helyet juttatni. így a Dózsa úszóinak, a női sportiskola tagjainak, jószomszédunknak, a Kinizsi labdarúgóknak.

Befejezésül a főiskola most épült új tomatemrébe vitt utunk. Mi is együttéreztünk a sportkörrel, hogy kérésük ellenére miért építették egy-két méterrel kisebbre, hogy teremsportokra ne lehessen használni? Miért nem készítettek rejtett világítást, hogy labdával le ne üthessék a függő lámpatesteket? Miért helyeztek széles oszlopokat a lelátó elé, hogy ne lehessen betekinteni az egész termet?

Mérgelődésre már nem jutott idő. Csengettek a következő árára,

Mai sportműsor

vasárnap, március 18:

Labdarúgás. NB I. mérkőzés. Pécsi Dózsa—Bp. Honvéd, PVSK- pálya 14.30, Ferencváros—Komlói | Bányász, Népstadion 14.30. NB I. j tartalék-mérkőzés: Pécsi Dózsa— Bp. Honvéd, PVSK-pálya 12.45, Ferencváros—Komlói Bányász, Üllői út 10.30. NB H. mérkőzések: Pécsi BTC—m. kér. TTVE, BTC- pálya 10.30, Zalaegerszegi Dózsa— PVSK, Zalaegerszeg 15.00, Kőbányai Lombik—Pécsi Bányász, Budapest 10.30. NB HL mérkőzések: Pécsszabolcsi BányászDombóvári VSE, Pécsszabolcs, 15.00, Mohácsi TE—PEAC, Mohács 14.30. MNK-mérkőzések: Magyarszék—Porcelángyár, Magyarszék 13, Vajszló—Ércbányász SC, Vajszló 10.00, Szederkény— Bóly, Szederkény 13.00, Hidas— Hosszúhetény, Hidas 10.00, Bere- mend—Siklós, Beremend 14.00, Tóts zen tgyörgy—Szigetvár; Tót- szentgyörgy 11.

Ökölvívás. NB H. mérkőzés; PVSK—Győri Vasas ETO, PVSK- csarnok 10.00. Területi mérkőzés: Pécsi Dózsa—Pécsi Honvéd, PVSK- csamok 17.00.

Asztalitenisz. Országos vidéki serdülő és ifjúsági bajnokság- Szombathely.

Birkózás: Területi kötöttfogású ifjúsági bajnokság: Szekszárd.

Természetjárás. Tájékozódási verseny első fordulója. Rajt: az istenkúti turistaháztól 7.30,

Dr. Pazar Ferene

A SPORT CSILLAGAI

Mi ax akadály ?

Másodlagos x törekvésünk, hogy iskolánk több mint ezer nappali tagozatú főiskolásából a testnevelési tanszék hallgatóin kívül a többiek is minél számosabban sportoljanak. Egyesületünk 300 tagja közül 200 rendszeresen sportol. Fejlődésüket nagy mértékben gátolja a hallgatók nagymérvű lekötöttsége. Javulást várunk attól, hogy ez év szeptemberétől a főiskola eddigi 3 szakosságról 2 szakosságra tér. Remélhetőleg megszűnnek — vagy legalábbis csökkennek — az edzéseket gátló, sokszor késő délutánig tartó órák. Természetesen változatlanul számításba kell vennünk azokat a — más sportköröknél nem igen jelentkező — nehézségeket is mint a rendszeresen ismétlődő vizsgaidőszakok nyári szünetek, terepgyakorlat tok, amelyek ilyen időkben valósággal elszívják a sportpályák rendszeres edzéseiről sportolóinkat.

Minden támogatási megkapunk

Ugyanakkor végtelenül jólesik nekünk, hogy az egész főiskola magáénak vallja és érzi sportkörünket. A pártalapszervünk, igazgatóságunk, a testnevelési tanszék minden támogatást megad. Kilenc szakosztályunk (atlétika, asztalitenisz, torna, sakk, sí, természetjárás, kézi-, kosár- és röplabda) közül egyedül a röplabdában nincs férfi, női egyaránt.

— Értem. Élménybeszámoló.

— örülök, hogy ilyen gyors észjárású. Szóval az Anti nemrég Csikóstőttösön beszélt eddigi pályafutásáról és utána leült, mint aki jól végezte a dolgát.

— Miért? Nem jól beszélt?

— Dehogynem. Hanem a hallgatóság annyi kérdést tett fel, hogy alig győzte a válaszokat.

— Milyen kérdések voltak?

— Például olyan, hogy miként állítaná össze a nagy, meg az olimpiai válogatottat. Hanem az Anti rafinált volt.

— Miért?

— Mert még az olimpiai csapatból is kihagyta magát.

— Csak főssé az ördögöt a falra, Tüke! Mi lesz, ha Lakat mester is kihagyja.

— Ezért ne fájjon a maga feje, mester. Fájjon inkább a Honvéd kapusának délutánt

— Maradjunk ebben!

— Hanem ha már nagyképűséget akar hallani, hát elmondom magának az MTK esetét.

— Mit csináltak a pestiek?

— Azt tudja, hogy a múlt héten „megették” a török csemegét. De szerencsére csak annyit „kajoltak”, hogy azért lesz egy harmadik mérkőzés is.

— Tudom, Stuttgartban.

— Igen, de feltették a pestieknek a kérdést, hogy miért nem inkább Frankfurtban játszanak?

— És mi volt a válasz?

~ Az, hogy Frankfurtban „csak” hetvenezres a stadion, Stuttgartban viszont százezer „sógor” is elfér a nézőtéren.

Az ismeretlen

E PILLANATBAN három világcsúcs birtokosa. 1:44.3-at futott 800-on, 1:45,i-et 880 yardon és 3:54,4-et egymérföldön. Az első

számban Roger Moens nevét törölte le a ranglista tetejéről. A másodikban Tom Courtney-ét, a harmadikban pedig — csekélység! — Herb Elliottét.

És azért ma Is, három világcsúcs után is — tulajdonképpen ismeretlen atléta. Persze. A nagyvilág számára Üj-Zéland — az , egy kicsit odébb” van, ,

Megjelent

a Dózsa ftporthíradó

A bajnoki rajt előtt kedves meglepetést biztosított a Dózsa elnöksége a szurkolóknak. Szombaton megjelent a Dózsa Híradó legújabo száma. Vasárnap a sportkedvelők a Honvéd elleni mérkőzésen a pályán Is megvásárolhatják az Ízléses kivitelben, tartalmas, színes, olvasmányos riportokkal, tudósításokkal, fényképekkel gazdag híradót. Újdonságként sporttárgyú keresztrejtvényt is találnak a híradóban az olvasók. A legjobb megfejtők féléves Dózsa-bérletet kapnak nyereményül.

— Az MTK-meccsre százezer? Méghozzá hétközben ott, ahol hetenként kétszer is szikrázik a bajnoki patkó? Stuttgarti stadion! Tüke, engedje meg, hogy kaca- rásszak!

— Csinálja! Ez nekem nem kerül pénzembe. Csak el ne veszítsem a nadrágomat.

— Miféle nadrágját?

— A mai rajtról jut eszembe annak az angol jutballbirónak az esete, akinek az egyik kupameccs izgalmai közepette elszakadt a nadrágtartó gumija és abban a pillanatban el is vesztette ezt a nélkülözhetetlen ruhadarabot.

— Nem mondom ...

— Szerencsére a mindig sportszerű angol játékosok pillanatok alatt körülvették addig, amíg nem kapott tartalék nadrágot. Képzelje, ha ilyesmi ma délután a Zsolt mesterrel megesne mondjuk 2:l-es pécsi vezetésnél és a világ minden kincséért sem lenne kéznél tartalék gatyóresz.

— Nem rossz ötlet, Tüke. Zsolt kénytelen lenne lefújni a mécsesét. De a Honvéd megóvná „műhiba" miatt.

— Hogyhogy műhiba? Miben lenne a hiba? A nagy műben, amit a huszonkét mérges ember gürcöl össze a játéktéren, avagy a nadrágban?

— A nadrágban természetesen.

— Akkor nem lehet műhibáról beszélni. Hiszen a nadrág nem a pálya, hanem a játékvezető tartozéka'

— Tüke. Tüke! Látom, maga nagyon kiéhezett a játékvezetőkre.

— Nem a játékvezetőkre, maga kis oktondl, hanem a focira magára. Szóval viszlát délután a premieren, amikor „csenget” az Ügyelő!

196« nyarán még saját honfitársai sem Ismerték. Rómában egy új-zólandi vezető fordult Murray Halberghez:

— Mondja fiam, az a vőröshajú gyerek ott... Látja, az a széles- vállú ... ki lehet az?

— Az? ö Is futó, Peter Shnell a neve.

Pár perc múlva bemutatkozott. Legalábbis Roger Moensnek, a belga detektivnek, a 800-as síkfutás világrekorderének.

Moens tíz méterrel a cél előtt biztos győztesnek látszott. Egy pillanatra mégis hátranézett, hogy megbizonyosodjék maga Is; nem fenyegeti-e valami váratlan vész. A jobb vállán át nézett hátra, Schnell ebben a pillanatban balról előzött és megszületett a meglepetések színjátékénak egyik leg- vaskosabb fordulata.

Ez a huszárcsíny két dolgot bizonyított: először, hogy Crj-Zé- landban ma is baloldali forgalom van, és másodszor, hogy Peter Shnellt nagyon kevéssé érdekli mindaz, ami megszokott, ami sablon.

Például már a megjelenése Is egészen újszerű. Középtávfutó? Az ember lelki szemel előtt megjelenik egy vékony, széllel bélelt alak csontozatát tekintve mintha a madárvilággal tartana rokonságot, a felsőtestét pedig nyugodtan kivághatod egy iv pergamenből. Ez a megszokott. Ez a hagyomány.

Schnell 175 centi magas és 75 kiló Kidolgozott, masszív felsőtest, csupaizom lábszár, semmi légiesség, semmi „agárbeütés”, egy félnehézsúlyú bokszoló, de legjobb esetben egy klasszis vágtázó figurája.

A nagy átmérőjű, rövid lzom- kötegek villámgyors mozgásra kér pesek, de hamar elfáradnak. Ezt a világ minden sportorvosa, edzője, atlétája és szurkolója tudja. Schnell tudni sem akar erről a dogmáról. Villámgyors mozgás? Eddig még csak egyetértene vele. Fáradékonyság? No, arról már szó sem lehet.

Igaz, Peter Shnell lételeme a mozgás. Talán megőrzött önmagában valamit a hatéves kisfiúból. Akkor fárad el, ha nem mozoghat.

TIZENHATÉVES korában egy verőfényes vasárnap délelőtt két teniszversenyt nyert iskolájában, a Mount Albert-gimnáziumnak.

Délután egészen nagyot Játszott egy ötórás krikett-partiban, s onnan egyenesen a salakpályára ment.

— Mit akar itt, Shnell? — kérdezte az egyik tanár kissé fur- csálló hangon.

— Futkározom egy órácskát. — Kell egy Ms mozgás az embernek, ha nem akar elpuhulni

1957-ben diszpécser lett egy épl- tővállalatnál. és találkozott egy másik diszpécserrel, aki a cipőgyárban dolgozott, kora hajnalban pedig tejet hordott ki, mert kevés volt a fizetés. Ezt a másik diszpécsert Arthur Lydlard- nak nevezték, és 1960-ban két új- zélandi futót állított a római do'-.rsrrA, j '♦o-lnrc'

Lydia rd, Uj-Zéland egykori ma- rathon-bajnoka — és ebben a minőségben a sok és még sokkal több munka megszállottja — ma- rathoni edzésre fogta tanítványait. Valamennyit. A 42 km-es Barry Magee-t csakúgy, mint az 5000.es Malberget. A 400-as Robiiláont éppúgy, mint a 800-as Shnellt.

— Aki száz mérföldet fut egy héten — magyarázta —, annak egy nyolcszázas verseny csak séta. Játék.

És Peter Shnell megjelent a Waitakere hegység lejtőin.

— Gyakran zuhog az eső odafenn — meséli — és az embfr

sűrű sötétségben botladozik. Bokáig érő pocsolyákba lép. s a csúszós sárban olykor majd kitöri a nyakát. Minden lépés újabb kín, minden méter újabb gyötrelem. De ilyenkor valami különös, vad örömet találok abban, hogy lám, mindennek ellenére és mégiscsak itt kinn dolgozom, mások pedig a meleg szobában nyújtózkodnak.

Szombaton délben hazatér szü_ leihez Pukehoke-ba. Auckland- ban felül a buszra, * magával viszi a szerelését. A busz Run- cimanben elkanyarodik, és onnan még jó húsz kilométer a szülői ház. Shnell itt leszáll, a pályaudvaron ótöltözködik, civil ruháját az állomásfőnöknél hagyja és hazafut.

A víkendje abból áll, hogy más fél napon át teljes erővel segít papának a kis családi ház építésé ben. Hétfőn hajnalban aztán visz- szafut Runcimanbe, felöltözik és kipihenten lát a következő hét munkájának.

EGYMÉRF0LDES világcsúcsát Wanganuiban futotta. 385 yardos füves pályán, hajtűkanyarokkal.

A negyedmérföldes részidők így következtek: I: 60.0. n.: 59,0. ül.: 59,0. IV : 55 4.

A Waitakere kapaszkodóin töltött esték talán kellőképpen indokolják ezt a fantasztikus időbeosztást.

— Azt hiszem — mondja a ver. seny után Shnell —, hogy lehet ennél még sokkal gyorsabban is futni. Egyáltalán nem érzem fáradtnak magam, akár folytathatnám is. Ezen az időmön valamicskét még okvetlenül javíthatok.

Arthur Lydiard ezt a „valamicske” szót nagyképű és szemérmetlen szerénységnek tart- ja.

— Shnell 3:48-as mérföldet fut majd, ha eléri képességei tetőfokát — mondja.

Ez persze „rázós” dolog. Mert ha az eddigi világrekordok leggyorsabb részidőit (Ibbotson első, Shnell második, Landy harmadik és Elliot negyedik köret) összeadjuk — az is csak 3:48,9-et ad ki.

Persze Murray Halb erg szerint ez a lényegtelen csekélység abszolút semmit nem mond, mert:

— Ha Arthur valamit megjósol, az be Is következik. Arra mérget lehet venni, arra ráteheti az életét az ember. Az ellenkezőjére egyszerűen nem volt még példa. Ilyesmi elő sem fordulhat.

Érdemes lesz hát figyelemmel kísérni ezt az „Ismeretlen” atió- nt

»