Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-15 / 63. szám
N ovember volt A harmadik háborús november 1916-ban. A dér reggelre mór meg-meglepte a koránkéi ö- ket Az északról induló, szemetet kavaró porban tizenhárom éves fiú söndőrgött a Duna pesti partján. Meg-meg- állt, körülnézett, majd amikor úgy vélte, nem látja senki, nekiiramodott a hajókikötő hídjár nak, rohant, rohant, az utolsó pillanatban egy kicsit megtorpant aztán belevetette magát a vízbe. Egy nő sikoltott: — Segítség! A kikötő őr, hallva a csobbanást és a kiáltást. beJeugrott csónakjába, egy-két csapással a felmerülő gyerek mellett termett* behúzta a csónakba s korholni kezdte: — Miért nem vigyázol jobban az istenit a fejednek. Anyád biztosan nem tudja, hogy te idejössz játszani. Takarodj haza, s máskor ne itt futkározz. • A csuromvizes gyerek áll a parton, amikor odaérkezett a segítségért kiáltó nő. Izgatottan magyaráz. — Nem véletlenül esett a vízbe! En láttam. Beleugrott! öngyilkos akart lenni! Egy ilyen kisgyerek! Rendőr is előkerült, kihívták a mentőket, s a kis öngyilkos jelöltet a Tűzoltó utcai Fehérkereszt kórházba vitték. Ott volt három és fél hónapig. Nem volt látogatója. Anyja Erdélyben élt, nagyanyját meg, akinél lakott, nem engedték be hozzá. Miatta akart öngyilkos lenni. A rossz bánásmód miatt. Mikor meggyógyult mégsem Volt hová, máshová mennie. Ismét a nagyanyjához került. A környéken azonban híre ment Sanyi öngyilkosságának — mert így hívták a Süt —, az okairól is sokat beszéltek. Végül egy befolyásos református egyházi férfiú segített rajta. Bejuttatta a református egyház Vilma királynő úti tanoncotthonába. Innen került aztán a Bethlen Gábor nyomdába 1918-ban. A szakmát azonban nem tanulta ki. Ismét kórházba került, s az orvos azt javasolta: válasszon magának más foglalkozást, a betűszedés nem neki való. Más szakmát választott. Szűcs lett. Katzer Edénél. Közben azonban már ismerkedett a munkásmozgalommal. Még a nyomdában olvasná kezdte a Népszavát. Aztán, amikor megtelént. a Vörös Oíságot. Belépett a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségbe. A tanonc- otthonba röplapokat hordott be, a Vörös Újságból olvasott fel részleteket. Agitált, anélkül, hogy tudta volna, egy új társadalmi rend propagandistája lett. A tanoncotthon hirdető táblájára is kiragasztott egy kommunista röplapot. — KI tette oda ezt a szemetet — tajtékzott a gondnok, s nyomozni kezdtek a tettes után. Nem volt nehéz megtalálni, mert Sanyi nem tagadta tettét. Egy vasárnap reggel aztán berohant a mosdóba a gyerekekhez a gondnok, magához rendelte Sanyit, s üvölteni kezdett. — Ez a hála, te büdös kommunista. Ez a fizetség azért a sok jóért, amit veled tettünk. Takarodj az otthonból, dögölj meg valami szemétdombon. — S miközben szitkozódott, szorgalmasan dolgozott sétapálcájával is. El is tört a gyerek hátán. Emiatt újabb dühkitörés. de Sanyi mégis a tanoncotthonban maradt. Az igazgató felvilágosította a gondnokot, hogy megváltozott a hatalom, március 23-a volt, két napos volt a Tanácsköztársaság. Hatórás tanoncmunkaidő, az otthont átvette a Közoktatási Népbiztosság, javult az élelmezés. A gyerekek jól érezték magukat. Sanvi bizalmi lett az otthonban. Július 29-én közölték velük — ekkor ideiglenesen a Lipótvárosi Kaszinó nyárt helyiségében voltak, mert az otthont renoválták —, hogy augusztus 1-én nyaralni mennek mindnyájan Nagy- hantosra. Á hátralevő két nap a Tanácsköztársaság utolsó két napja volt. Augusztus 1-én megbukott a Tanácsköztársaság utolsó két napja volt. Augusz- A fiúk tudták ezt, mégis neki indultai' az útnak. Néhány napot lent is töltöttek a tervezett három hétből, aztán vissza Pestre, ahol közben teljesen úrrá lett az ellenforradalom. ök visszamentek a tanoncotthonba, éltek, i‘Wv»v tudtak. Eleimet nem kaptak, szereztek maguknak, ha tudtak. Egyszer csak megjelentek náluk a tanoncot.thon képviselői, közölték. hogy befejeződött a renoválás, mehetnek vissza a régi helyre. De nem mindenki. Felolvasták, ki nem mehet vissza, mert kommunista. Köztük volt Sanyi is. Nemcsak a tanoncotthonból került ki, hárem Katzer úrtól is. Annak sem kellett ölvén íanonc. aki nem volt hajlandó tovább dolgozni, ha letelt a munkaideje, s vissza is beszélt igazságának védelmében. A szó szoros értelmében az utcára került Sanyi. A Városligetben a villamos végállomásnál aludt egy piszoárban, ha hideg volt, ha enyhébbnek ígérkezett az éjszaka, a Vai- dahunvad vára tövében. Trógerolt csamok- brn. éhezett, fázott. Végül megszánta egy rckone, szállást adott neki, de enni nem. Így mmt ez hónapokig. Ha hozzájutott, újságot olvasott. Így került kezébe a Friss Újság is 1920 februárjában. Az apróhirdetéseket böngészte. Ott afcádt meg a szeme az egyik hirdetésen: ..Cukrász inast felvesznek. Jelentkezni lebe1 mindennap Mayer cukrászat, Budapest, ÚT 'át 101.” Másnap kora reggel jelentkezett. Nem volt egyedül. Többen szerettek volna Mayer úr-, hoz inasnak kerülni. Neki sikerült. Talán a fizimiskája tetszett Mayer úrnak, vagy a könyörgő szemek indították meg, elég az hozzá, hogy Sanyi cukrász inas lett. Kosztra, kvártélyra. Fizetést nem kapott. Négyen voltak inasok. Egyikük, az öreg inas tartotta kordában őket. Segéd nem volt. Mind a négyen azon az asztalon aludtak, ahöl nappal a süteményt csinálták. Ágynemű to v kabátjuk, göncük volt. Mosdójuk a porcellán tál volt, amiben a krémes töltelé- i*at keverték. De csak hidegvízben mosakodhattak. Egy alkalommal ugyanis fiiét melegítették maguknak, meglátta eat Mayer úr, ordítani kezdett: — Mi az nagyságos urak? Fürdőszoba nem kellene, finom bőrük nem bírja a hideg vizet? A franc essen belétek, meg ne lássam mégegyszer, hogy ilyesmire pazaroljátok a fát, az istenit az anyátoknak. Mit gondoltok lopom én a pénzt a fára? A koszt sem volt valami bőséges. Egyik este Sanyi javasolta: — Együnk tojást! — Az üreg inas ráförmedt: — Mit gondolsz te tak- nyos, mért van az? Másnap aztán félrehívta Sanyit, s faggatni kezdte: — Mondd, a Mayer mondta néked, hogy ugrass be minket a tojásevésbe? — Nem! — Biztos? — Biztos! — Nem akarsz átejteni minket, hogy aa- tám nyal i zhass a Mayemek? — Nem! — No akkor ma este eszünk. Ettek is. Ki ugyanis tíz óra után nem mehettek. Amikor bezárt a bolt, akkor Mayer úr bezárta a műhelyt is, bent a fiúkkal. Reggeli nyitásig ki se jcíhettek. WC nem volt a műhelyben... Újsághoz úgy jutott, hogy a sárid újságárusnak süteménytörmeléket adott. Főnöke észrevette ezt: — Te gazember! Az én süteményemen olvasol te újságot. Mit gondolsz,, még mindig kommunizmus van? Majd én kigyógyítlak az ilyen úri nyavalyából, mint az újságolvasás — ordította, s úgy megverte, hogy nem tudott aznap már dolgozni. Le kellett feküdnie. Az egyik inas mindig a nagyságos asszony cselédje volt. Vikszelnie kellett, ablakot mosnia. mosogatnia. Egyik alkalommal Sanyi volt a soros. Eltevéshez készülődtek Paradicsomos üveget kellett Sanyinak mosnia, ügyesen járt kezében az üvegmosó, a piszkosabb üveget söréttel próbálta megtisztítani. Az asszony meg is jegyezte: — Mi az Sanyi, te ehhez is értesz? — Hát mi tudás kell ehhez? — kérdezett vissza Sanyi, s a következő pillanatban óriási pofont kapott Mayer úrtól, s hozzá a magyarázatot: — Beszélj tisztességesen a kenyéradód feleségével, a nagyságos asszonnval, te senki— El-eljárogatott ebben az időben a fásokhoz. Tanulni. A Népszínház utcában volt a helyiségük. Ez nem maradt titokban. Az öreg inas besúgta a főnök úrnak. Ettől kezdve nem volt maradása. Mindenbe belekötöttek: — Te kommunista, pirosabbra fested a puncstortát, mert az a ti színét ék — s mór csattant is a pofon. Kitelni látszott Sanyi ideje Mayer úrnál. A távozásban a véletlen is segített. Egyik nap elromlott náluk a briós sütő kemence, s a süteményt a pékhez vitték sütni. Megtetszett neki a pékség, a pék, azt is Mayer- nek hívták, hajlott is volna a szerződtetésre. Csak egy bökikenő volt. A tanoncszerződés. Azt kellett megszerezni a cukrásztól. Oda is állt éléle 'Sanyi, s mondani kezdte: — Mayer úr kérem, a szakszervezetben ruhát adnak az inasoknak, de be kell mutatni a tanoncszerzödést. Legyen szíves ide adni. hadd kapjak én is valamit. Maver odaadta a szerződést, s nem is látta többé Sanyit. Pékinasnak szegődött a másik Mayerhez. Mayer úrnak jól ment. Egyedül lakott földszintes házában, volt vagy három, négy szobájuk, a fia ügyvéd volt, a nagy lánya meg a semmittevésben fáradt el nap-nap után. A munkaidő éjjel 12 érakor kezdődött, s délután 2-ig, háromig, de néha négy óráig tartott. A pékségben aludtak zsákokon. szakajtó volt a fejoárnájuk. Sanyit a nagyságos asszony elkeresztelte Sárinak, nem azért mert lányos képe volt, hanem mert ő volt a cseléd is. — Sárika, gyere mosogatni — rikoltotta a nagyságos asszony és Sanyi elindult a segédek gúnvolódásáitól kísérve. Ilyenkor ott kapott enni a lakásban. De mit? Az ebéd maradékot. amit másutt a kutyának dobtak. A krumpliban benne volt valamelyik családtag foga nyoma, a csontról meg már előtte lerágta valaki a húst. Sanyi szóvá tette: — Ilyent adnak enni az inasnak? — Viselkedj tisztességes inas módjára, örülj, hogy ilyet is kapsz — válaszolta a „jóságos” Mayer úr, kerülve az erősebb kifejezéseket. Sanyi közben továbbra is járt a fásokhoz. Most közelebb is került hozzájuk, hiszen a pékség, a Német utcáiban volt. Rajzotgatott, verseket Írogatott. Egyik nap két detektív kereste a sütődében: — Mutasd, hol alszol, hol vannak a vackaid? Lementek a pincébe ott lakott, ott volt a motvóia. Az egyik detektív fim forgatva dobálta raét Sanyi romsyaiit. túrta fel a vackát. Egy füzetet talált. Felcsillanó szemmel kezdte for gatni. Versek voltak benne, s egy rajz, egy láncait széttépő munkás, feje felett ötágú csillaggal, s ezzel a felirattal: „IN HOC SIGNO VINCES.” Aki tíz évig volt inas Bevitték a főkapitányságra. A hírhedt 200-as cellába került Egy napig senki feléje se nézett. Másnap felvezették ki hall ga- tágra. Egy szekrény mellett álldogált a folyosón, amikor egy detektív megszólította: — Miért vagy itt, te taknyos? _Ifjúmunkás ügyben. _ Milyen ügyben? _Kommunista ügyben. — Hát akkor így beszélj, értelmesen. Sanyi hatalmas pofont kapott, majd folytatódott a rögtönzött kihallgatás: _ Mi a foglalkozásod? _ pék. — Szóval pék? Ráköpsz a awrrténe, mert ast a burzsujok eszik? Újabb pofon, amit a szekrény megduplázott, mert amikor nekiesett alaposan beverte a fejét. Újabb kérdés: — Milyen vallású vagy? — Református, __Te református? KikeneszteffijBÜett isidé vagy, mert rendes magyar gyerekből soha sem lesz kommunista. A „röp”-kdhaHgaitás végére újabb pofon tett pontot, a detektív, mint aki jól végezte dolgát elment. Sanyi pedig rövidesen egy fogalmazóhoz került kihallgatásra. Az elővette a füzetet, s kérdezgetni kezdte: — Mi az, te verset írsz? — Igen. Szeretem a verseket — Te szereted a verseket, te büdös kommunista. A fogalmazó kezébe került a rajz. Tovább faggatta Sanyit: i— Mit ábrázol ez? — Egy munkást, aki széttépí láncát. — Láttál te már leláncolt karú munkást? — A fogalmazó úr tudja, hogy ezt nem úgy kell érteni. — Ne taníts engem te taknyos, talán majd tőled fogok tanulni. — Kérdezni tetszett. — Ne pofázz te szemét. Innen nem fogsz kimenni. Itt fogsz megfeketedni. De miért csináltad ezt? — Mert kommunista vagyok. — Kommunista te, hát értesz is te a poiH- fcikához. A tojás még a fenekeden van. Nézd csak jól meg! Ha leültetnélek most recsegne alattad a tojáshéj, mint amikor rántottéhoz törik fel a tojást. A főkapitányságról a Markóba került a fiatalkorúak bíróságára. Itt találkozott össze azokkal, akikkel együtt dolgozott a fásoknál a Népszínház utcában. Hat hétig volt bent. Perre nem került sor. Karácsonykor amnesztiát kaptak. Szerencséjük volt. Kegyelmet kaptak ugyanis ekkor a király puccsisták is, s hogy a haladó hazai és külföldi közvéleménynek is mutassanak egy gesztust, szabadon bocsátottak néhány ifjúmunkást is. Mayer úr, amikor visszament Sanyi a pékségbe, nem sokat kérdezősködött. — Na megjöttél? — Meg. — Akkor kezdjél dolgozni Egy hét múlva idézést kapott. Jelenjen meg a toloncban, a Mosonyi utcában. Ott voltak a többiek is, A kihallgató rendőrtiszt közölte velük, hogy rendőri felügyelet alá helyezik őket. Felolvasta nekik mivel jár ez: minden vasárnap jelentkezni kell, szórakozóhelyekre nem járhatnak, este nyolc után aj utcán nem tartózkodhatnak. Egyik este hívja egy segéd: — Sanyi gyere, szaladj el élesztőért — Nem mehetek. — Mi az, hogy nem mehetsz. Vissrapo- fiázol? Néhány pofon. Itt csak a segédek pofozták, Mayer finom lelke nem engedte, hogy ő maga tegye meg ezt A napi tdzenkét-tizennégy órai munka mellett jutott ideje — a pihenésből lopta el —, hogy feljárjon a sütőmunkások ■ szak- szervezetébe, a Dohány utcába. Szervezte az ifjúmunkásokat. Járta az üzemeket Kultúr előadásokat tartottak. Társasjátékokat vettek, hogy a fiatalokat a játék odaszoktassa Kézi nyomdát vásároltak. Röpcédulákat csináltak. Kapcsolatba került azokkal, akik szervezték az illegális ifjúkommunista szövetséget. Sanyi tudott rajzolni, ö készítette az Ifjú Proletár és a Kommün címlapját. Cikket is írt. Terjesztette a lápot. A Kommunista Ifjúmunkás Szövetség budapesti frakciójának vezetőségi tagja volt. E z így tartott 1922. szeptemberéig. Akkor ismét kereste két detektív. Bevitték a Contá utcába, onnan töb- bedmagával együtt ismét a fökatri- tányságra. Hajdú politikai csoportvezető, amikor meglátta, megismerte. Ráförmedt: — Mi az anyád hétszentségiért politizálsz, te taknyos? Egy nagy, üres terembe vezették őket Mielőtt beléptek, nyílt az ajtó, két rendőr egy eszméletlen embert cipóit kifelé. Nem tudták mi történt véle. A teremben négy detektív volt, ingujjra vetkőzve. Sanyival levétették a kabátot, a cipőt, a nyakkendőt. Gúzsba kötötték. Puskát húztak keresztül a lába és a karja között. Így tették fel két íróasztal közé. A kabátját a fejére dobták s elkezdték a talpát verni. Gumi bottal és nádpálcával. Aztán ledobták a földre, feloldozták. A detektívek akkor négyszöget alkottak. Az egyiknél száj, a másiknál nádpálca, a harmadiknál gumibot volt. A negyedik csak puszta öklét mutogatta — Na, lódulj kölyök körbe-kötba S Sanyi futott. Az egyik sarokban a srfj csípte, a másikban a nádpálca hurkásította, a harmadikban a gumibot, a negvedikben ököl sújtotta. Sanyi futott körbe-körbe. Egyszer kihagyta a gumibotot. Az rákiabált: — Mi az politizálni tudsz, négyig számolni nem? Na gyere csak szépen vissza Nem akarlak megfosztani attól, ami jár neked, így ni látod — jó nagyot kapott Sanyi vállon, — Most pedig gyere csak vissza megint Itt van egy kis repeta is.., Kihallgatás. Jegvzőkönw. Tárgyalás. A perben kflencedrendű vádlott volt./ Három évet kapott. A vád: az állami és a társadalmi rend erőszakos felforgatására és annak megsemmisítésére irányuló mozgalom szervezése és vezetése. Kiszabadulása után közölték vele: örök időkre kitiltják Magyarország területéről Átdobták Romániába 1926- ban. Még abban az évben visszaszökött. Még mindig inas volt. Felment a szakszervezetbe. Elhelyezték a Sütőmunkások Termelőszövetkezete Fehérvári úti pékségébe. Az üzemben lakott. Később a Személynök utcai üzembe került. Ott szabadult fel 1927-ben. Tíz évig volt inas. S anyi azóta hatvan éves lett. Hófehér a haja szemüveggel olvas. Teljes neve: Nagy Sándor. A VIII. kerületi Sütőipari Vállalat Bródy Sándor utcai üzemében dolgozik. Életének erre az időszakára pontosan emlékszik. Filmre vette az eseményeket az emlékezet Évente egyszer elmegy a Ludovika kertbe — — azzal szemben volt Mayer úr cukrász műhelye —* felidézni az emlékeket, visszaidézi ni a negyvenhárom év előtti magát. A kismart, akinek nem volt szabad meleg vízben mosdania, mert a fa pénzbe kerül, akinek nem volt szabad szólnia mert csattant a pofon, aki emberként akart ugyan élni, de emberségében nap-nap után megalázták.
