Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-07 / 56. szám

lm. MÁRCIUS 7. MIAPlé 3 Amíg a panel eljut odáig I. SOROZATBAN KÉSZÜL AZ ŰJ MAGNETOFON Teljes kapacitással Amikor az ember megáll a gyárvárosi iskola mellett és a szürkén gomolygó felhők­ben a fekete salakdombra néz, alatta a lapos tetejű épü­letek, betonkifutók, daruk uiyan kicsinek tűnnek, mint­ha a panelgyár mák ttjét tet­ték volna eléje. Ahogy elné­zem Pécs egyik legfiatalabb gyárát, gondolataim elkalan­doznak. Nekem a pécsi panel- gyár egyet jelent a bátor ki­állással, az új szeretetével, hiszen az igazgatótól kezdve a brigád vezetőig nagyon so­kan harcoltak az ország első panelgyárának megteremtésé­ért. Eszembe jut a Központi Bizottság építőipari határoza­ta. amelyben a nagypanel mi­nél gyorsabb elterjesztése mel lett kardoskodtak. Vajon a pécsi panelgyár és a Bara­nya megyei Építőipari Válla­lat hogyan váltja valósággá ezt a jó időben hozott határo­zatot, vajon a pécsi nagypanel betölti-e hivatását, lesz-e több lakóház belőle és hogyan? Pálmai elvtárshoz, a panel­gyár vezetőjéhez éppen csak bekopogtam — mégis tudja, ki járkál az üzemben —, s megkezdtem körutamat az el­ső embernél, aid a panelhez nyúl. Előrebocsátom, a panel­nek négy nagyon fontos alko­tó része van, egyik a salak, másik a keramzit, harmadik a cement és negyedik a folyam­kavics. A salak mindig nehéz „ügy" volt Pécsett, a salakdomb ál­landó füstölésével, porfelhői­vel megkeserítette a környék­ben lakók életét. Most viszont a tetejét vízágyúkkal lemo- satják s emiatt meg a panel­gyár életét keserítik, mert amíg a salakdomb elterítése, hegycsúcsának leszedése be nem fejeződik, addig a sala­kot Dunaújvárosból kell a pa­nelgyárnak hozatnia drága pénzen és drága fuvaron. El­hiszem, hogy nagy az omlás- veszély és félnek tőle, íte mé­giscsak elképesztő, hogy Pécs­re, a salak városába úgy kell máshonnan vagonban hozat­ni ezt a nem éppen drága anyagot. A keramzitgyártás első em­berei Kozárinislenyben van­nak. ott termelik ki azt az agyagot,, amelyet itt az Ónó- di-brigád lapátol egy felvonó­ba. A felvonóból a Rugási— Deák—Richter trióhoz kerül, akik szabályos agyagtéglákat készítenek belőle. A téglákat présbe rakják, ahol golyócs­kák készülnek belőle, majd egy kemencébe kerülnek. Az 1100 fokos kemencében elvesz tik súlyuk és víztartalmuk nagy részét, térfogatuk meg­nő. Gyuris Ferenc égető ki­tárja a 20 méter hosszú, óriá­si körkemence száját, s a po­koli forróságon át-átgurulnak a keramzitgolyók, mígnem tűz pirosán lepottyannak a hűtő­be, hogy majdan a panel tes­tébe épüljenek. A laboratúriumban Galam­bos Gizella — aki most a rész­legvezetői teendőket is ellátja — éppen a kockákba préselt keramzitot veszi teherbírási próba alá. A keramzit-üzem, mint mondja, 1962 óta műkö­dik, azóta 15 000 köbméter „galacsint” gyártott, jelenleg 30 ember dolgozik itt éjjel­nappal, s naponta 30—10 köb­méter alapanyagot szolgáltat­nak a panelgyártás számára. A folyamkavicsról és a ce­mentről sok ímivaló nincs, jön az szépen vagonokban, s itt felhasználják. Tehát a pa­nelgyártás anyagi fedezeteit letárgyaltnak tekinthetjük. Érdekesebb maga a pa­nel készítése. A négyféle anya­got Kállai Dezső brigádja markológépek, elektromos moz donyok és mérlegek segítsé­gével készíti elő. A mérés rendkívül fontos dolog, az anyagokat meghatározott arányban kell a keverőgépbe juttatni. Itt minden automa­tizált, a cementet la gépezet adagolja. A 32 tábláa gyártócsarnok­ban Petri Károly és Kovács László brigádja dolgozik. Itt már kétműszakos a termelés — magyarázza Bánfai Antal üzemvezető-helyettes. Egy műszak gyárt, azaz teleönti a kockákat betonnal, a másik gőzöl majd kiszállít. A 32 koc­>ka állandóan foglalt, bennük készülnek a külső' falak, a közfalak és a mennyezet is. — Tíz-tizenkét óráig kell a keretben lennie a masszának — mondja Kovács László —, amíg meg nem szilárdul az anyag. — Mennyi a selejtjük? — Selejt alig akad. Én kő­műves vagyok egyébként — folytatja önérzetesen — és tíz éve dolgozom az építőelemek előregyártásában. A munka minden csínját-bínját isme­rem. Kovács László elmondja azt is, hogy ebben az évben na­ponta 2—2.5 lakást szeretné­nek elkészíteni. Itt minden talpalatnyi hely ki van hasz­nálva, s a gyártást csak úgy lehet fokozni, hogy egy részét a szabadba viszik. A külső fa­lakat, melyeknek a legnehe­zebb a gyártása, mert négy rétegben kell bennük elhelyez ni az anyagot, itt bent készí­tik a csarnokban továbbra is. A közfalakat a lehetőség sze­rint kint a szabadban fogják gyártani. A csarnokban szorgal­mas munka folyik, Az egyik kockában már a vakolat sár­gáját terítik a panelelemre, másikban még a keramzitos betont adagolják, szórják a keretekben széjjel. Eszembe jut, hogy maga a panelgyár 600 lakás elkészítésére mére­tezett. Miért kell akkor a kül­színre is gyártást vinni, ha itt a kapacitás teljesen ki van használva és kellő ütemben folyik a munka? Vágj' valaki talán elszámította magát? — Bánfai és Kovács László kész­ségesen magj'aráz, de hirte­len szavukba vágok. — Mondják, most mit ké­szítenek, melyik pécsi lakást? — Elmosolyodnak. — Most nem lakások ké­szülnek, hanem a KISZ nyári táborozásaihoz 60 földszintes épület elemei. Nyíregyházán, Balaton fenyvesen. Sóstón ál­lítják majd fel őket. Panel­ből. Elvállaltuk, elkészítjük becsülettel. — De miért nem a lakó­házakat gyártják? (Folytatjuk) Szüts István A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti telepén a kezdeti nehézségek miatt elhúzódva ugyan, de már sorozatban gyártják a Calypso nevű háromsebességű magne­tofont. Az új készülékből 17 000 darabot gyártanak ebben az évben. Az első magnók ki­szállítását már megkezdték és 4250 forintos áron rövidesen kaphatók lesznek. SzaUislko!át építenek Bolyban A Bolyban létesített mesaő- gazdasági jellegű szakiskolá­nak: jelenleg még nincsen vég­leges helye. A szakiskola nö­vendékei ezért ideigtbenesen az általános iskola épületébe jár­nak, ahol a leányok a tej- gazdasági, a fiúk pedig a me­zőgazdasági gépszerelői tago­zat hallgatói. A jövő éVben azonban meg­kezdik az új mezőgazdasági szakiskola építésért. A terv szerint ez nyolc tantermes lesz. Eire a céttira hat és fél­millió forintot kívánnak fordí­tani. Komló és Mohács kommunális ellátottságáról tárgyalt a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Meg­tárgyalta és elfogadta a megye múlt évi összesített zárszáma­dását, majd megvitatta Komló és Mohács kommunális ellá­tottságát. A végrehajtó bi­zottság megállapította, hogy a kommunális ellátás sokoldalú munkát igényel. Hiszen ide tartozik a lakás- gazdálkodás, a város és köz­ségrendezés, helyi közlekedés és az utak helyzete, a külön­féle közművek, mint a víz, a csapadék, a gázszolgáltatás, az árvíz, és belvíz-védelem, mdleit Ráfognd sem lehet, hogy ép­pen falazásra való idő van most. A csípős szél pirosra festi az emberi- arcát és jócskán meglátszik a pára a levegő­ben. A pécsezabolcsd templom­téren mégis falaznak. Mínusz három fok van és ilyenkor még köt a habarcs. Különben is nem valami dísahooílokza- toi rak fel a négy kőműves. Csak terméskőből, omladékból falazzák fel a plébánia-kert Új kerítését A segédmunkások korát Mmr.yű kitalálni lassú, meg­tart járásukból a sapka alól előbukkanó ősz hajukból. Az egyik éppen egy mihaszna vö­dörrel megy a bányaipatakhoz. A másik meg a poéta felöl ereszkedik a kikövezett me­derbe. Gumicsizmában félüáb- szárig lábéul a sisteregve ro­hanó vízben. Ahogy iranen fentről elnézem, .kétszeresen hidegnek tűnik a reggeli le­vegő. — Gyere ki öreg — szól le hotzzá az építésvezető — moeí elég lesz egy vödörrel! Mire az öreg kikászálódik a patak medréből, a másik vi­sa a vizet a maltert» ládá­hoz, Ahány égtáj, annyi fáé sptóocei a vár a vödörből, azért marad benne egy kevérésm való. Aztán Horváth Györgj es Gyura Miklós r-ekiáll ha baresot keverni. Gyura Mik lós alacsony, zömök ember. — 3ö évet ledolgoztam Béke­aknán. Huszonegyben kerül­tem oda és ötvenötben nyug­díjaztak. Most megkértek a népfronttól, hogy segítsek pár órát az építkezésen. Ezért ’Za­gyok itt... A szabolcsi pékség felől idő­sebb asszony közeledik. Már messziről rászól Gyúróra: — Papa, nekem meg ne fáz­zál! És kedves-öregesen, remegő ujjaival szorosabbra húzza a kurta sálat az ura nyakén. Az­tán a papa visszamegy a mat­teres ládához. Amíg beszél­gettünk Horváth mér fella­zította az éjjel kőkeményre fagyott tegnapi maradékot Az építkezés vezetője _ Tóth Lajos, ugyancsak nyugdíjasé« társadalmi munkás. A négy kőműves kivételével, minden­ki ingyen munkás itt Erről Tóthnak íráséi varrnak. — Eddig hetvenhaton dol­goztak a templomtér rendezé­sén. pedig csak hétfőn kezd tü£ ma meg péntek van. Mind nyugdíjasok. Kár. hogy nem tegnap jöttek, akkor láthat­tak. volna itt húsz ember , amtet dolgoznak és legalább anns^an nézték flket Ezt némi kis irónávaftmond­aJdk eddig még csak kíván­csiskodtak — munka helyett A teret rendezni kell. Régi kívánsága ez a falu lakossá­gának. Itt vannak a város alatt. Ide látszanak a meszes! házak, busszal fél óra a bel­város és mégis olyan elha­nyagolt, szűk volt a főtér. Most átrendezik. Első lépés a plébánia-kart kerítésének át­helyezése. A posta falánál kezdték és egyenesbe hozták az iskolával. Helyenként hét méterrel is beljebb vitték. — De a másik oldalon meg­adjuk a plébániának, amit itt elvettünk — mondja Tóth La­jos. S ha mór egyszer beljebb vitték a kerítést, kialakíthatják az autóbuszfordulót és ide építhetik a várót is. A bánya­patakot befedüf és felette jár el az autóbusz. — Az Arató elvtárs meg­ígérte. hogy szerez síneket, azokra betonozunk majd —és Tóth oda mutat, ahol az imént az öreg vizet mert a patak­ból. fis ehhez a munkához kiér­te a népfront a lakosság se­gítségét, Elsőnek jöttek • nyugdíjasak. Ki egy órát, ki kettőt tölt el a kőművesek mel­lett. A párttitkár helyettese, Vass László mondta: „Nemcsak kérni, panaszkodni tudnak a szabolcsiak, hanem dolgozni is. önkéntes alapon.” Gátdonyi Bál* végül pedig a szolgáltatások: a köztisztaság, közterületek parkosítása, gondozása, fásí­tás, kertészkedés, tisztasági és strandfürdők fenntartása, ké­ményseprés, valamint a köz­temetők gondozása és a. te­metések. Már ez egymagában is mutatja, hogy milyen sok­rétű és szerteágazó feladatot ró a kommunális ellátás a ta­nácsokra. Ma még nem mond­hatjuk el, hogy ezt a felada­tot maradéktalanul és köz- megelégedésre megoldottuk volna. Az utóbbi években nagy eredményeket értünk el a megye két városának fejlesz­tésében, elsősorban Komlón épültek társasházak. A bá­nyászváros kiépített belterü­leti úthálózata meghaladja a 21 kilométert és 25 000 négy­zetméter fölött van a szilárd burkolatú járda. Ugyanakkor még nem tudtuk teljes egé­szében kielégíteni az egyre fejlődő bányászváros lakossá­gának ivóvíz-igényét. Naponta több mint 2000 köbméter víz­hiány mutatkozik, elsősorban a nyári hónapokban. Ugyan­csak hiányokkal számolha­tunk a gázellátásban is. Veze­tékes gáz nincs a városban, így az igényeket palackozott propán-bután gázzal igyekez­nek kielégíteni. Jelenleg Kom­lón 840 palack van forgalom­ban, de ez az igényeknek csak 50 százalékát fedezi. Mohácson a 19 000 lakosú város 3980 lakóépülete közül 143-at gondoz a Mohácsi Községgaz­dálkodási Vállalat. A lakóépü­letek felújítására és karban­tartására évente 1,6 millió forintot költenek. A városnak gondot okoz, hogy helyi autóbusz-járat ritkán közle­kedik és Mohács egyes távo­labbi pontjait csak gyalog le­het megközelíteni. A gázszol­gáltatás hasonlóan a komlói­hoz igen gyenge és az igé­nyéit 800 palack helyett csak 300-at tudnak biztosítani a város számára. A kiragodott példák koránt­sem jelentik a két város kom­munális ellátottságát és az ott jeletkező gondokat. A végre­hajtó bizottság ülésén Hor­váth Lajos elvtárs . elnökhe­lyettes elmondotta: — Hosszú évekre lesz szükség ahhoz, hogy az igényeket kielégíthes­sük Az elmaradásnak több oka is van. Ezek között emlí­tette, hogy Mohácson a koráb­bi határsáv lassította a város fejlődését. Ezenkívül még ma sem tisztázott a város szerepe az országos iparfejlesztési programban. Hangsúlyozta Horváth elvtárs, hogy megfe­lelő helyet kell biztosítani a kommunális gazdálkodás sza­mára a tanácsok munkájában. Még mindig tapasztalható for­mális megoldás és emiatt sok a panasz. Az i* baj, hogy szervezetileg igen széttagoltak a kommunális ellátással fog­lalkozó vállalatok és szervek, a műszaki színvonaluk is igen alacsony. — Magasabb «tínvonalat, magasabb gépesítettséget kell biztosítani a kommunális ellátásban — mondotta Hor­váth elvtárs —. Ehhez leg­megfelelőbb a vállalati szer­vezési forma. Külön foglalkozott a lakos­ság társadalmi összefogásával és jó példának említette Mo­hácsot, ahol az egész város, szinte egy emberként kezde­ményezte és segíti a vízmü- és csatornafejlesztési program megvalósulását A napirendi pont vitájának összefoglalójában Palkó Sán­dor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke javasolta, hogy mondja ki a v. b. helyesnek tartja város-, illetve községgazdál­kodási vállalat felállítását Komlón, Mohácson, valamint a fokozatosan városiasodó Szi­getváron és Siklóson A cél az, hogy nagyfokú múszt-.i fejlesztéssel, gépesítései, szakszerű kultúrált irány:: sál oldják meg megyénk v - rosainak tisztaságát, parkt - tását, vízhálózatának fejles'; sét, általában a kommun'-''» ellátást, A javaslatot a vég­rehajtó bizottság határozatba foglalta. KiiyJemíiiyek Kérem, Jelentkezzenek azok, akik február 20-án, a Zsolna y- szobomál segítettek négykerékre állítani evv gépkocsit. LXinai, Ara­di vértanuk útja. 33. (:<) * A Öarartya megyei Háziipari Termelő Szövetkezet vezetőségi- értesíti' tagságát. Kógj mérleg-i.;- küldöttközgyűlését március délután 4 órakor tartja az. O tri­pla étterem ijelylségéoaí. Kérji)..< és várjuk a szövetK«wi tagságá­nak &icgjcLe&éftét» L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents