Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-15 / 38. szám

rm. február is. 5 MESSZIRŐL JÖTT... ,5 ~h 1 Az A| ofcfatiW rendszer lapasztn^n(at NEM ÜL A PARNASSZEK­RE, mondja, lisztes lesz, in­kább a másaikra. Aztán vára­kozóan néz rám, mit akarok, sohasem látott. Hja úgy! Az újság? Fészkeüiödik — mit le­het'rólam írni? — tűnődik, én meg arra gondolok, kár, hogy nincs itt a maioimgazgató, de mielőtt Szilágyi Pistát faggat­nám, mégiscsak megérkezik Hausznek Sándor. Fogja te­nyerével a homlokát, orvosnál volt, gyullad ás-gya n ús. Bevesz egy tablettát, aztán a Liszt es- ovarallös fiatalemberre néz: — Beszélj, Pisti! — Nyomorogtunk. Olfc sze­gények voltunk, hogy az már nem is igaz... De hát hogyan, hiszen a nyolc hold föld valamit csak adott tatán! „Valamit”? Töb­bet a valaminél, mégsem adott még annyit sem. Szilá­gyiék itt Iáiknak Szigetváron 1 a Kárpát utcában egy nyava­lyás, szoba-konyhás lakásban és velük lakott a Szerencsét­lenség is. Igen, így, nagybetű­vel. A nyolc hóidat beleteszem az egyik serpenyőbe, a másik- ha pedig — amely menten I lebillen a súlyos gondoktól ~ a családot. 1950-től 1960-!g, azaz tiz esztendőn át ízzadtan gyűrkőzik a csalód a megél­hetésért, de ha egyszer éL- esettségre ítéltettek, reményre kevés okuk lehet. Az öreg Szilágyi idegbajjal szenved, képtelen valamit 1* megmoz­dítani még csak a ház körűi iá, nem hogy a nyolc holdon A nagypapa beteg — évek mú’tán meghalt. A nagymama — most 83 éves — szédül, bi­zonytalan, fátyolos szemmel nézi maga körül a világot, ami már teljesen érthetetlen számára. Aztán az Inén Az öt gyerek közül a legidősebb. — Struma- Viszik orvoshoz, vizs­gálták, tíz napra be kéne fe­küdni a klinikára. A költsé­gek magasaik, SZTK számukra nincs. Megfizethetetlen. Irérn- ke1'néhány hét múlva megful­lad. Szilásviék temetnek. A másik fiú: most huszonöt éves. a Józsi.-+■ Ek kara ni, az egész ember»,, Pisü széttárja a karját, úgy méternyire. Döbbenetes. — Hogyhogy ekkora? *— kérdem. — Idegbaj. Néhány év alatt ennyire összezsugorodott. Ak­kora, mint egy öt-hat éves gyerek. Mohácson fekszik. Néha megismer bennünket, néha csak néz, átnéz rajtunk, mintha üvegből volnánk... A NYOLC HOLDRA marad a mama meg a Pisti gyerek. Ezzel az erővel gazdálkodni aligha lehet. Alkalmi mun­kák, napszámok, kertásás, egyebek. Pisti húga, Mária — mondják: nagyon-nagyon szép lárty napi kosztért, néha egy-egy ruadarabért segít a szomszédoknak hol a kertben, hol a konyhán. Esténként le­ül a konyhaasztal mellé és ki­ábrándultán mered a fal vagy az asztallap egy pontjára. — Tánc, mozi, barátnők, fiúk, út ruhák... te jóságos ég! Ml jut ebből néki? És Pisti? Felnőtt legény lett és tíz év alatt öt pohár sörre sem jutott Amikor ál­talános iskolás volt, utoljára akkor látott filmet és életé­ben egyszer volt új ruhája. Amikor meg felcseperedett, a szigetvári asfbárusnál cserél­gette gönceit, avult bakan­csait. Aztán 1960-bnm .. í — Attól kezdve más tett minden... — mondja Szilá­gyi István. Attól kezdve, hogy egy na­pon Máriából kitört a keserű­ség és eszelősen szidta a kommunistákat, mert miért ; .csalogatják a tsz-be a szom- I szédékat, ahol ő még eldolgoz- > gatott, de ezután? Kiabált, 5 szitkozódott, Hausznek Sándor < pedig — aki igazgatói tisztsé-! ge mellett pártmegbizatásból > láz-szervező volt — asodálkoz- 5 va kérdezte: Ki az a lány? Mi J baja velünk? Csendesen hall- c gatja végig a Szilágyi-lányt.' aki sírva fakad. Igenis, 6 szid- i ta, való igaz, így volt. Mert í mi lesz ővele, hol kap mun- \ kát. ha a szomszédék a sző-! vetkezet ben ... Hausznek el- 5 r gy a Kárpát utcába, mond- í Saűágyiaéaafc i — Mit akar a földdel? Egye­dül úgysem bírja, sok a be­teg a családban is... Mire vár? — Es a gyerekeim? Hausznek azt mondta, erre: gondoskodunk róluk. És Szilágyi Pisti sorsát e z a két szó döntötte eíL Az igaz­gató mit értett a többesszám alatt? A szövetkezetét, a mal­mot, a kollektívát, a molnáro­kat. — Felveszek egy fiút az üzembe. Segítsetek neki ott, ahol tudtok. Fogadtátok maga­tok közé, mert nagyon mész- sziröl jött.., EZT MONDTA Hausznek Sándor a' molnároknak, ami­kor Pistit felvették. Sziilágyi- né a tsz-ben dolgozik, Máriái elhelyezték a mozsgói otthon­ba ápolónőnek,' majd később Kaposvárott a textilgyárban, ö kérte, gyárban akar dolgoz­ni. Férjhez ment a szép Má­ria, elvette egy gépkocsiveze­tő. A beteg, idegbeteg Józsi gyereket Hausznek közbenjá- ! rására Mohácson kezelik. Szilágyi István most 27 éves. — Hallom, tovább tanul? — Igen. A gimnáziumba iratkoztam az őszön. Most voi> a beszámoló ... — Milyen eredménnyel? — Csak ma délután hirde tik ki, de matematikából, tör ténelemből négyesem van, azt tudom. A kémia nehéz vi­szont ... — És a magyar? — Talán négyesem lesz. Jó­kai „Mégis mozog a föld"-i< elemeztük szerkezet és tarta­lom vonatkozásban... — Mik a tervei? — Érettségi. Aztán... — ... Közben megszerzed a molnár-szakmát... — szólal meg az igazgató. — Nehéz lesz Sanyi bácsi nem■ hiszem, hogy megy a gi- mi mellett... — Megy. Ha mondom. Nyá­ron. a szünidőben lesz rá mó­dod ... — Erre nem is gondoltam.. — Amire te Pisti, nem gon­dolsz, arra gondolok én. Csak bízd rám... — mondja az igazgató. Hausznek nagyon ragaszko­dik a gyerekhez. Az első fizetésből új ruhát vetetett vele. Meg — szalon­nát. Nyolcvanöt kilós zsákokat kell ráemelnie a mérlegre Naponta ötvenezer, ha nerr! többször. Vékony szelet zsí- roskenyérrel, gyakran még az­zal sem az eflsó napokban. Szalonna, új ruha, bakancs, szandál, fekete félcipő, fehér ing... Ez volt a kezdet. Az­tán a KISZ-szervezet. Szemi­nárium. Tagjelöltség a párt­ban, később tagsági könyv. Aztán a könyvtár; szépiroda­lom ... 1 — Hány éves maga, ma­ma? — Nekem, fiam, már csalt egy korom van. — Értetlenül nézhetek rá* mert elneveti magát. — Azért, mert a nőknek egy ideig három koruk van. Egy az Igazi, egy, amit be­vall, és még egy: amennyi­nek látszik. Hát én már saj­nos ezen túl vagyok. Ezer- ki lencszázbán születtem. Fehérre meszelt kis pa­rasztház, tétova, göcsörtös kis fenyő szomorkodik előtte. Az ablakon kartonfüggö­nyök, alul kis párnák, hogy kintszorítsák a réseken be­felé igyekvő alattomos hi­deg levegőt. Itt lakik Bohár Mihályné, a somogyapáti bába — Mindig Uyen Jókedvű? — kérdezem tőle, erre rám­villantja a szemét a szem­üvege mögül, keskeny, ró­zsaszín arca ingerkedő lesz. — Kérdezze csak meg a férjemet — és az öreg felé bök a fejével — néha olyan ribiliót csapok, hogy nem is mer bejönni. Itt áll az eresz alatt, aztán magában mon­dogatja, hogy bemenjek, ne menjek?! Á, ritka vendég nálam a jókedv, öreg va­gyok már. — Mikor kezdte a mester­séget? — Juj, m Is kérdezze* Kbctbo. ángyon régen Hozzá kell tenni: Pisti szűk­szavú, gyér szókincsű gyerek volt. .Szellemi világa olyan si­vár volt, mint életéinek az a tiz esztendeje. — Érettségi után élelmiszer- ipari technikumba raeov a fiú — jegyzi meg Hausznek Sán­dor. Szilágyi István csodálkozva néz. — Most hallom először... — Nem baj. Ez a tervem veled. — ... HAT... SZÉP SZAK­MA ez, ennyi igaz — feleli be'.«egyezően, mert már meg­szokta, hogy egy ember áll mellette immár négy eszten­deje és egyengeti sorsát. — Hausznek Sándor igazgató ez az ember, aki Pistit valóban nagyon-nagyon „messziről”, a reménytelenségből hozta be ide a szigetvári malomba. Rab Ferenc (X . . Az 5+1-es oktatás beveze­tésekor a fizikai munka meg- kedveltetése, a fizikai munka megbecsülése volt a legfon­tosabb szempont, amivel ter­mészetesen egy úton járt a tanulók pályaválasztásának megkönnyítése is. A követ­kező lépést az az elképzelés jelentette, hogy a „csak mun­kára nevelést” szakmai vagy inkább szakmaibb képzés váltsa fel. A tömeges indítás azonban nem tette lehetővé, hogy a tanulókat az eredeti célnak megfelelően foglalkoz­tassák. A politechnikai okta­tást inkább a ’spontaneitás, mintsem a tematikus céltuda­tosság jellemezte. Ekkor lé­pett előtérbe az iskolai tan­műhelyek létesítésének gon­dolata. Előképzés az iskola műbe yében A Nagy Lajos Gimnázium 24 tanulócsoportja közül 22- ben folyik gyakorlati kép­zés. A 22 osztályban 43 cso­portra bontva 13 féle szak­mában oktatják a fiatalokat észben üzemekben, részben tanműhelyekben. A régebbi gyakorlatokkal szemben úgy oldották meg az oktatást, hogy az első-másodéves tanulók elő­képzése az iskola tanműhe­lyeiben történik, s csak a két felsőbb osztály folytathatja üzemekben a további gyakor­latokat. Ezzel nemcsak a bá­zisüzemek túlterhelésén segí­tenek, hanem az üzemek is szívesebben foglalkoznak a szakmai alapismeretekben jár­tasabb tanulókkal. A fém­ipari, faipari előképzésben lé­nyegében ki is alakult az is­kola profilja asztalos, vil­lanyszerelő, fémmegmunkáló, valamint szőlőtermelő és bor­kezelő szakágakra. A Széchenyi Gimnáziumban a rádió-műszerész előképzés­hez az iskola nevelői és ta­nulói szerezték be, illetve ké­szítették el saját tanműhe­lyük alapfelszerelését. Itt is egyre inkább előtérbe lép a tanulók által legjobban ked­velt szakágak oktatása, ami­ben természetesen nem a ta­nulók spontaneitására alapoz­nak, hanem céltudatosan ked- veltetik meg velük a „vezető” szakmákat. Folytatás az egyetemeken Nagyrészt ennek tulajdonít­ható, hogy a tanulók jelentős része a felsőbb iskolákban is olyan tanulmányokat folytat, amelyekhez alapot adott a politechnika. Nem egy látogat vissza közülük az egyetemről, hogy utólag mondjon köszö­netét a nevelőknek. Ebben az évben például 25-en kapják meg az autószerelő előképzés­ről szóló igazolványt, s ezek közül 17-en a szakmában he­lyezkednek el. Érdekes vi­szont, hogy a rádió-, tv-sze- relő előképzésre minden év­ben szinte tolonganak a fia­talok, s csak azután hőköl­nek vissza, amikor rájönnek, hogy nem barkácsolásról van szó, hanem komoly fizikai, matematikai felkészítésről, ami rendszerint leiohasztja a kezdeti ambíciókat. Jellemző erre, hogy 27 rádió-tv-szereiő politechnikás közül csupán hárman kívánnak továbbta­nulni a szakmában, a többi „szétszóródik”. Viszont arra is van szép számban példá­juk, hogy később e „bizony­talanolt” sem vallják egészen haszontalannak az előképzett­séget. A háztartások egyre magasabb fokú elektrifikálása szinte kényszeríti őket, hogy legalább odahaza hasznosítsák szakmabeli tudásukat. Mind a két iskolában egy­re céltudatosabban töreksze­nek arra, hogy a politechnika tanárai ne csak szakmailag, hanem pedagógiailag is meg­feleljenek a követelmények­nek Ennek érdekében kötele­zővé válik, hogy a politech­nikával foglalkozó nevelők pedagógiai főiskolát végezze­nek. Ugyanis a gyakorlati elő­képzések példái mutattak rá arra, hogy pedagógiai mód­szerek nélkül ridegebbé, ér­dektelenebbé válik a gyakor­lati oktatás. Mint jó példát, feltétlenül meg kell említeni, hogy a politechnikásokat foglalkoz­tató üzemek közül egyre töb­ben biztosítanak pártfogolt- jaik részére tanulmányi ösz­töndíjakat. Felesleges kom­mentárt fűzni ahhoz, hogy milyen előnyöket jelent ez a továbbtanulók, de a patronáló üzem számára is. Több támogatási Komlón és Mohácson! Ami a vidéki általános Is­kolák politechnikai oktatását illeti, már kevésbé beszélhe­tünk hasonló példákról. A politechnikai képzéshez szük­séges műhelytermek általában hiányzanak, vagy ha meg is vannak, távolról sem felelnek meg a céloknak. Például a mohácsi külvárosi iskola poli- technikásai betonpadozatú, ne­hezen fűthető felvonulási épü­letekben foglalatoskodnak, ahol a műhelytermek szűk alapterülete miatt még bal­eseti veszély Is fenyegeti a tanulókat. A komló-kenderföldi általá­nos Iskola társadalmi kezde­ményezése a komlói városi tanács meg nem értése miatt hiúsult meg. A gyakorlati foglalkozások vezetője tervet dolgozott ki, amelynek alap­ján társadalmi segítséggel kb. 200 ezer forintból korszerű műhelyt építhettek volna. A városi tanács elvetette ezt a tervet, noha a tanterem mel­lett megfelelő helye lett volna a műhelynek. Ugyanakkor jó példával is találkoztunk Kom­lón. A belvárosi általános is­kola tanulói a volt rendőr- klubban és a Május 1. Kul- túrházban kaptak megfelelő kézimunkatermet. Teljes értékű embereit Nem ellenezzük a kisebb községek iskoláinak politech­nikai lehetőségeit, egy dolgot azonban szóvá kell tenni. Egyes tsz~ek lassanként vala­miféle „tartaléknak” vélik a politechnikásokat, akiket el­késett kukoricatörésekre, gyen­gélkedő gafcónabegyűjtésekre egyszerűen „megrendelnek’'. Mégis ez lenne a kisebb hiba, mert a nagyobb sajnos ott kezdődik, amikor a megren­delők csak passzív szemlélői a fiatalok munkájának. Mind­ehhez hozzájárul az is, hog” a fiatalok segílségét igém lő tsz-ekben nagy ritkán gondos­kodnak arról, hogy le is mér­jék a teljes tményeket, ami már eleve kizár minden am­bíciót, versenylendületet a fia­talokból. A találomra felbe­csült teljesítménybérezés sok esetben csalódással párosul, mert a gyerekeket nem a „bér” lelkesíti elsősorban, ha­nem a munkájuk elismerése. Üj oktatási reformunk tel­jes értékű embert kiván fa­ragni fiainkból, lányainkból, s ennek érdekében hozta létre iskoláinkban a politechnikai oktatást. Tehát amit egvik oldalon a nevelők helyesen és tartalmasán a" 'maznak, ne rontsák le azt a másik oldalán közömbösséggel, ér­dektelenséggel. P. Gy. A Pécsi Köztisztasági és Ctkarbantartó Vállalat alkalmaz AUTÓSZERELŐT, KÖVEZÖT, - ipy KŐMŰVEST, RAKODÓKAT, HAJTÓKÁT, KUBIKOST, ÜTÖRT, SZEMÉTTEREGFTÖT és SZEMfrr-ATVEVÖT. Fizetés megegyezés sze­rint. — Jelentkezés: PÉCS, Rózsa Ferenc utca 17. szám alatt, a munka­ügyi vezetőnél. BOHAR MIHÁLYNÉ CSILLAG MARIA Két fényképet tesz elém. Az' egyik 192G-ból való. Fehérköpenyes „madámok” ülnek a hegyesre fent ba­juszé Scipiades professzor körüL — Na ez a kis ványadt vagyok — mutat a kép bal sarkába. A mási k kép későbbi, bundában, kalapbap vette le az egykori fényképész Csil­lag Máriát. — Olyan, mint egy nagy­ságosasszony — mondom. — Na, szép kis nagyságos- asszony voltam én! Gyalog, kocsin, esőben, hóban, sár­ban, éjjel... Nem is lehet azt elmondani .., Voüt néki egy könyve a felszabadulás előtt, abba ir­ta be az álitala levezetett szüléseket. — Már ezernél is több gyerek volt benne. A füzetet, ki tudja miért, üsszetépték a németek. — Asszony, gyerek soha­sem halt meg a keze között? — Soha. Mert atkkor Wgyan még nem volt tanács­adás, de ha láttam, hogy komplikáció lehet, elküld­tem orvoshoz. ölébe ejti a kezét, fárad­tan néz maga elé. — Nagyon belefáradtam — mondja — Még szeren­cse, hogy manapság már na­gyon kevés a munkám — Miért? — Mindenki a kórháziban szül. Csak a cigányok nem akarnak bemenni semmi áron sem Hét esetem volt a múlt évben, mind a hét cigány. — S régen hány esete szokott lenni? — Évente hetven—nyolc­van. Somogyapátin kívül az ő körzete ma is Samogyhat- van, Vanda-puszta, Somogy- viszló, Zadravecz-tanya, Adorján-puszta, Basal, Pa- taipoklosi, Fema-puszta. — Mindenütt sokszor meg virradtam. Gazdag házban, szegény házban egyaránt Aztán elneveti magát, csó­válja fejét — Eszembe jutott ez a Ma­lis. Tudja, régente nagyon sok helyre úgy mentem, hogy előtte gyorsan össze­kapkodtam egy pár rongyot kimustrált alsószoknyát avult törülközőt, hogy le­gyen mibe belecsavarni a gyereket Most meg itt van ez a Maris... — Milyen Maris? — Nem is tudom, mond­jam-e ... Nős maga? — Igen. — Na jó. Szóval ez a ma­ris cigánylány. Most szülte a harmadik gyerekét. Persze férje az nincs. S mire most nekem szóltak, addigra már rég megszült egymaga. Azért kimentem hozzá. Hát azt látni kell, azt a tisztaságot ami ennél a Marisnál van. Vasalt ágyneműben fekszik ám. Aztán én meg szidom, dorgálom, hogy így lányom, úgy lányom, inkább egy fér­jet szerezzél magadnak, mi­re azt mondja nagy hetykén: minek az, fő, hogy a gyerek egészséges legyen! Na és a gyereknek is ott van az in­gyenes kelengye... Harmincöt évig járta a fa­lukat. Mennyi titkot tudhat — enndriw ínugitimn ám elnézem az asszony nyílt néha néha kicsit gyanakvó­vá váló arcát. Az előbb már feszegettem ezeket a titko­kat, a régi falu társadalmi nét.egeződésének keserű kö­vetkezményeit De Bohár Mihályné erről nem beszél. — Persze, sok titkot tu­dok. De fátyol rájuk, régen voltak. Meg a memóriám is kihagy. Tudja, beteg vagyok már. Carditisem van s ez a sok Digitalis megártott a memóriámnak. Aztán sokgyermekes csa­ládokat sorol, ahol minden szülést ő vezetett le. Sokáig mesél, belefelejtke­zik, ezen a napfényes téli napon visszasétált kicsit a múltba. Aztán észreveszi, hogy ott vagyok én is, fel­nevet: — Uj szív kellene... Fia­tal szív. Legyint és rámmosolyog. — Nem kell ám komolyan venni az ilyen vén bábákat. Én meg arra gondolok, hogy ez az asszony, akár tudja, akár nem, missziót teljesített. A múlt egy ele­ven darabja. Családok örö­mét, bánatát, szégyenét őr­zi magában. Hányszor állt szemben egyedül ismeretlen veszedelmekkel, hányszor csörgött végig győzelmesen arcán a verejték. Lázár Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents