Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

rantcAi u Hu»m6" 3 Nem államosítják az erdőbirtohossági területeket Au erdők a tsz-ek használatába kerülnek iffSS. szeptember 30-ig >00 érdóbi rtokosság működött a megyében, * mintegy 24 ezer katasztrális hold erdőterüle­ten gazdálkodtak. Ma már csak 180 erdőbirtokossá« ta­lálható Baranyában, g ez év szeptember 30-ra valamennyi megszűnik. A 24 ezer hold erdő ezzel egyidőben az ál­lami erdőgazdaságok haszná­latába kerül. A látszat tehát az, hogy a volt erdőbirtokos­sá gi területeket államosítot­ták. A falvak többségében Ilyen — államosítási — hírek ter­jedtek el, és sokan elégedet­lenek ezzeL Az ősi jogok megsértését látják abban, hogy erdei két egyszerűen ki­sajátítják. VUveamenőleg megkapják A kérdés tisztázása végett felkerestük Tihanyi Lajost, a Mecseki Állami Erdőgazdaság közbirtokosság! előadóját Ti­hanyi elvtárs már bevezető szavaiban leszögezte, hogy szó sincsen államosításokról. Mint ahogy a volt egyéni gaz- dák földjei sem kerültek ál­lami kézbe, ugyanúgy nem államosítják az erdőbirtokos­sági erdőket sem. Erről meg­felelő törvények intézkednek. A törvények értelmében a volt erdőbirtokossági erdők a tsz-ek használatába kerülnek. Ez természetes is azok után, hogy a volt erdőbirtokosságok tagjai ma a termelőszövetke­zetekben gazdálkodnak. A jelzett 24 ezer hold né­hány éven belül kerül a tsz-ek használatába. Arra a kérdésre, hogy miért van eh­hez szükség több esztendőre, a válasz az volt, hogy az át­adás, illetve átvétel nagy munkával jár. Az erdőbirto­kosságok megszüntetése ennek csak első lépcsőjét jelenti, s ezt erdőrendezésnek kell kö­vetnie, amely az erdőterüle­tek mennyiségének, minőségé­nek stb.-nek pontos összege­zésére szolgál, ■ hasonlatos a földrendezéshez. Az erdőren­dezések ütem szerinti lebo­nyolításához 16 erdőnaémők- re lenne szükség, ezzel szem­ben mindössze 5-öt tudnak erre a területre állítani. A szakemberhiány gátolja tehát a gyorsabb munkát (Mind­ehhez, szerkesztőségi megjegy­zésként annyit fűzhetnénk hozzá, hogy mégis sokalljuka 3—4 évet. A szakemberhiány ellenére is meg kellene ta­lálni a módját annak, hogy a rendelet előírta határidőre, 1965 végére befejezzék a munkát) Amint a fentiekből látható, ' az erdőgazdaságok az erdő­rendezés végrehajtásáig dálkodnak a volt erdőbirto­kossági erdőkben, ideiglenesen és átmeneti jelleggel. Amint az erdőrendezés lebonyolódik, s az erdők a tsz-ek haszná­latába kerülnek, az erdőgaz­daság évekre visszamenően megfizeti a tsz-eknek azt az összeget, amit a kitermelt, il­letve elszállított ipari fáért kapott, illetve ami a munkák önköltségén felül megmaradt. A tsz-ek tehát semmit sem károsodnak, éppen akkora összeghez jutnak hozzá, mint­ha maguk termelték volna ki, illetve adták volna el a fát. Az már természetes, hogy a tsz-ek minden évben meg­kapják a visszamaradó szer-! fát, illetve tűzifát is, a tsz-; tagság tüzifaellátása tehát; éppolyan zavartalan lesz, < mint a korábbi években volt. ’ A.* erdőgaasdaság segítségével Megjegyzendő, hogy nem­csak 24 ezer hold volt erdő­birtokossági erdő lesz a tsz-ek birtokában. A régi egyéni gazdálkodó parasztoknak ugyanis nemcsak erdőjoguk volt, hanem sokan még saját »vfiőt is tartottak földterüle- egy részén. A régi egyéni erdők megyei összterülete is] vagy, mintegy 8 és fél « hektár. Ezt már jelenleg is i a szövetkezetek használják. Ezzel együttesen tehát nem 24 ezer, hanem mintegy 40 ezer katasztrális hold erdő lesz a baranyai szövetkezetek tulajdonában. Nagy terület, hiszen a Mecseki Állami Er­dőgazdaságnak sincs több er­deje 92 ezer katasztrális hold­nál! Ezen a 40 ezer holdon kor­szerű, nagyüzemi erdőgazdál­kodást kell kialakítani. Ezért a rendeletek szerint a tsz-ek­nek a jövőben mintegy 900 hold erdőterületen felül szak­képzett erdészt kell alkal­ma zniok, 900 holdon alul pe­dig egy főfoglalkozású erdő- őrt kell állományba áHUtamiok. Az állami erdőgazdaság nagy segítséget nyújt a szak­szerű gazdálkodás kialakítá­sában. A Mecseki Állami Er­dőgazdaságnál ún. szakirányí­tási és fásítási csoport ala­kul, amely már jelenleg is funkcionál. Ez a csoport ösz- szeállítja a tsz-erdők évi gaz­dálkodási tervét, s e terveket a járási tanács a tsz-ekhez továbbítja megvalósításra. A tényleges munkát tehát a tsz végzi (fakitermelés, erdősítés, stb.), az erdőgazdaság szak- irányítása mellett. A tsz-ek a szakirányításért bizonyos összeget fizetnek az állami erdőgazdaságnak. Az összeg nagysága véglegesen még nem tisztázott, a jelek szerint évi 25 forint lesz min­den katasztrális hold erdő után. Tekintélyes jövedelem Arra a kérdésre, hogy mi lesz a kitermelt ipari fával, Tihanyi elvtárs elmondotta, hogy az állam, illetve annak képviselője, az erdőgazdaság felvásárolja. A szövetkezetek ipari fa feldolgozására tehát nem rendezkedhetnek be, az ipari fa éppúgy beilleszkedik az állami felvásárlás rend­szerébe, mint például a tsz-ek által megtermelt kenyérgabo­na vagy sok más. Mindezt ugyancsak az említett rende­letek írják elő. A tsz-ek 400—700 forintot kapnak egy köbméter ipari fáért a minőségtől függően. Ez tőmelletti ár. Ha ugyanis a tsz a fát vasútállomásra szállítja, akkor mintegy 150 forinttal emelkednek a köb­méterenkénti árak. Mivel a tsz-ek szívesen élnek ezzel a lehetőséggel, gyakorlatilag a vasútállomásra szállított fa értékével kell számolni. Ha átlagos faminőséget veszünk, a kiszállítás után mintegy 650 forintot kapnak minden köbméter után a termelőszö­vetkezetek. A számítások szerint a 40 ezer holdnyí területről mintegy évi 15 ezer köbmé­ter felvásárlásra szánt ipari fát fognak kitermelni. Ennek értéke 650 forintos átlagárral számolva csaknem tízmillió forint A mintegy tízmillió forintnyi összeg tehát a tsz-ek jövedelmét gyarapítja. Ebből az olyan nagy erdőterületű tsz-ek, mint a gödrekeresz- turi, püspöklaki, dunafalvi — amelyek több mint ezer, vagy megközelítően ezer hold erdőt mondhatnak majd maguké­nak — több mint százezer, vagy kevés híján százezer fo­rinttal részesednek. Tekintet­be véve, hogy a nagy erdő­területű termelőszövetkezetek zöme hegyes vidéken fek­szik, s mezőgazdasági adott­ságaik a síkjellegű tsz-ekhez viszonyítva kedvezőtlenek, kárptólásban részesülnek az erdők kincsével, a fával. Az már természetes, hogy a kitermelt ipari fa mellett megmaradó tűzifa, illetve vé­konyabb szerfa a későbbiek során is a tsz-ek tulajdoná­ban marad. Értékük jelentős: a számítások szerint körül­belül ötmillió forint lesz évente. Ezt a mennyiséget a tsz eladhatja, vagy szétoszt­hatja a tagság között, tehát szabadon rendelkezik vele. HL U Teri testvérei A pontos címet nem tudták Papp Lajoséit, «Bárt a Népszabadság szerkesztőségéhez küldték el levelüket. A történet a kővetkező; a Népszabadság február 2-1 számá­ban egy riport jelent meg „Pedig mnnak testvérei” cím­mel Mikula Terézt 61, aki műszerész szeretve lenni, de egészségi helyzete jelenleg nem a legjobb, s a tanulását anyagi nehézségek is gátolják. Az egyedül élő leánynak vannak testvérei, édes testvérei, de azok nem «okát tö­rődnek huguk sorsával. A riportot olvasták a komlói Béta-akna bányászai is. Papp Lajos vájár szocialista brigádja pedig megkérte az akna szakszervezeti titkárát, hogy írja meg a levelet a szerkesztőség címére és kérje el a kislány lakcímét. Le­velükben felajánlották a brigád tagjai, hogy amíg az árt» Mikula Teréznek szüksége van rá, ők havonta 200 forint­tal támogatják, hogy vágya teljesüljön és kitanulja a mű­szerész szakmát. Azt is megírták levelükben, hogy nyáron szívesen látják Komlón, töltse náluk, — a brigádtagok családjainál — szabadságát, ők még az útiköltségét is ki­fizetik. Szeretnék, ha mielőbb megismerkedhetnének Mikula Terézzel, s a kislány is az 6 szocialista bányász­brigádjukkal. Mivel eddig még nem kaptak választ, sem a leányka címét nem tudják, ezúton ajánlják fel, — nyilvánosság előtt — segítségüket Mikula Tetéznek. Pécsre férjék Srotyó János eivtérsat a SZOT főtitkérét f Az SZMT elnökségi ülést tart február 19-én. Ez lesz a* íelső alkalom, amikor az el­nökség kibővített létszámmal s ül össze. Korábban 11 tagja Ivóit az SZMT Baranya me­gyei Elnökségének, azonban a ! SZOT elnöksége december í 20-1 határozata értelmében az ! elnökség munkájában részt ' vesznek valamennyi szakma 1 megyebizottsági titkárai is* ^ Az elnökségi ülésre Pécsre j érkezik Brutyó János elvtárs, f a SZOT főtitkára. Napirenden ! szerepel a vasutas és postás £ dolgozók bérrendezésének (eredményei és tapasztalatai, a Mecseki Szénbányászati Tröszt } szakszervezeti intéző blzottsá- | ga vezető és irányító tevé- ! kenysége. Megremeg az „aréna” terasza. «! Felirta, doktor­nő? 122 megjelenő­ből 107 adott vért. Külközségekből ösz- szesen tizenöten le­hettek. Több mint 30 liter a vér. Éppen villanygyúj­tásra fejezi be mun­káját a szalántai is­kolában a pécsi vér­ellátó alközpont. De az asszonyoknak, akik egész nap kéznél vol­tak, véradókat érte­sítettek, ebédeltetést gaz- J szerveztek, most meg takarítanak, még sok dolguk van. Ki kell hordani a tanterem­ből a nehéz tölgyfa asztalokat, helyükre visszahozni a pado- kat, hogy mire meg­kezdődik a televízió­zás és ide özönlik a községbeli ifjúság, ne zavarja rámolás a szórakozásukat. A tanáriból mesz- sze veti fényét a lámpa, mely alatt összeülnek pihenni a csinos, pergő nyelvű fiatalasszonyolt. MODERNIZÁLÓ­DIK A FALU. Mosó­gép majdnem min­den házban van. — Nincs olyan család, ahonnan hiányozna a rádió, motor vagy a kerékpár. Fél éve a tanács tévéje volt az egyedüli a község­ben, most már hat családnak van. A mostani zárszámadás után legalább tízen vesznek, s jövőre már Dohoczkiné sera tudja fejből össze&zá molni, hogy kik a té­vé-előfizetők. Földes szoba alig van már SzeláMtém. Az áj hé­SZALANTA zák szobáit parkét- tázzák, a konyhába és a fürdőszobába bevezetik a folyóvi­zet, mint Sokaczék. Az új bútorokkal ' szembeni követel­mény: ha háló is =» modern legyen. * A BABONA SZE­RINT: a kéménysep­rő szerencsét hoz; ha valaki pappal talál­kozik, nem lesz sze­rencséje; az úton ke­resztülfutó macska — különösen ha fe­kete — szerencsét­lenséget jelent; ha kukorékol a kakas, vendég jön; ha va­laki a vásárba ké­szül és előtte látoga­tót kap, nem lesz szerencséje; ha reg­gel férfi köszön elő­ször, szerencsés nap lesz a nap — ha vő, szerencsétlen. Szemmelverés ese­tén sírdogál a gyerek éjszaka. Ilyenkor el ke U vinni a javas- asszonyhoz megöntet­ni. A megöntött viasz formájából kiderül: közel hajóét-e vaku­ld a bölcsőhöz, vagy csak a kutyától ijedt, meg. Ettől függően kell a javasasszony­nak eljárnia. Azt mondják az asszonyok: ezek el­len kellenek a TIT- előadások és a Nálc Iskolája. ^ TERMELŐSZÖVET KEZET. — Jól fizet Harmadik zárszám­adásra kevés tsz tud­ja megadni egységen ként a 35 forintot. — Télen is ad munkát. Dohánysimítás után trágyát terítenek, pé­tisót szórnak, ha el­megy a hó, fokhagy­mát kapálnak azasz- szonyok. És sose zsá­kolnak, nem emel­getnek és nem cipel­nek nehéz terheket, mint egyéni koruk­ban. Épít. Az idén tsz-iroda, gépszín és gépműhely épül a fa­luban, az emeletes iskola, a leendő új orvosi rendelő és az új posta közelében. És összetartja az em­bereket. Akik elmen tek, mind jönnének már tússzá, mint Márkovics Pali, a ta- karmányos. De egy­szerre nem tudnak mindenkinek helyet biztosítani. Majd idő­vel ... * NÉPVISELET. Sok­ba kerül. Csak a fej­dísz kétszáz forint. Száz a harisnya, h't- száz egy szoknya. Ma még sokan viselik, de a fiatalok sorra „át­vetkőznek”. Az „át- vetkőzés” azzal kez­dődik, hogy bütykös harisnya helyett náj- lont húznák ha la­kodalomba mennek, a fejükre festett náj- Um kendőt kötnek. Azzal folytatódik, hogy elteszik ünnep­napokra a legszebb ruhát A többi vá­sárra, onnan pedig párnának, falvédő- vak átalakítva vára­ti lakásokba kerül. Ünnepnapokon, el­jegyzéseken, lakoda­lomban és sokac bál­ban azért még most is népviselet a divat * DIVAT 7 Divat az új orvos rendelőjébe járni, mert a gyógyí- * tásért egy téesz-tag sem fizet. Divat a nagy szőnyeg, a für­dőszoba, a vízveze­ték, mert van miből megvásárolni. Divat a téesz gazdasági is­kolájába járni, mert senki nem olyan okos, hogy ne tud­hatna még többet.— Divat télen is meg­fogni minden mun­kát a téesz-ben, mert jól fizet. De divat a háztájiban sertést, kacsát hizlalni, tyú­kot nevelni, burgo­nyát termeszteni, mert szívesen fogad­ják a szalántaiakat a pécsi piacokon. Di­vat lakodalomban megvenni a meny­asszony csókját, mert ha sok a vendég, ez húszezer forintot is hozhat a konyhára. És divat — ingyen vért adni a vörös- keresztnek, mert so­se lehet tudni, hát­ha életet tartanak meg vele. * Későre jár, ami­kor kilépnek a fiatal- asszonyok a sűrű sö­tétségbe. A lépcső mellett megcsusszan- nak a jégen, sikon­gatnak, nevetgélnek. Az iskolakapuban el- szélednek és bele­vesznek a fala nagy csendességébe. Harsány! HBfette „szívébe", oda, ahol a kitúr feketeszenet vájják Lutz Nái dorék, de nem lehet, mert me szólal a sziréna, figyelmezte hogy robbantáshoz készülne! s aiki a fejtés környékén vtc annak is el kell hangyái a „t- repet”. A robbantómester esavt egyet a robbantó készülék ka csolóján, s megremeg talpun alatt a fald, hatalmas dőri hajlik és száll a por, a füs repülnek a szikladarabok. T perc elmúltával lefújják „vészt”, mehetünk mi is Lu Nándorék fejtéséhez. Lutz Nándorék a völgy f< nekén dolgoznak. Olyan a ké] mint valami ókori arénáé, kisméretű „küzdőtér”, köri körül pedig a teraszosan k képezett domboldal. A bányi szolt itt nem viselnek bőrk< bakot, nincs az oldalukon menekülőkészülék, nincs fe lámpa, nincs benzin biz tons ói lámpa sem. S persze r.in< ácsolat, nincs vágat, sőt mé csille sincsen. Kettőn állna elől, — Wolf art Antal és Ti, berger György vájárok — hegyes csákányukkal csapkcr ják a vékony szénréteget. Mi giöttük Túrna János és Fékéi József csillések kapával hú. xák a fellazított szenet a gun szalagra. A szalag sebesen rog és hullik a jó szén a (lön perek gyomrába. Lutz méltatlankodik az bi robbantás miatt, — úgy a a földkotrók végezitek róbbat tást a kemény köves része; de a megállapodás szeri; műszakváltáskor kellene, heg ne „zavarják” a széntermpié­— Jó fél óra a kiesés, panaszolja, — de minket ;»• jesítményben fizetnek. Nézegetjük tovább a bánj á — Nagy ablak van rajta, - mondja Lutz. — Könnyen besüt a nap wájvégbe, — szól valaki — Az igaz, — tárja szé1 kezét a vájár, — de beesik ■ eső is, meg a hó is. Csak iák volna ez előtt két hétté, NÉZZÜK SZÓTLANUL Lút Nándörékat. Gyakorlott, ügy« mozdulatok. Hihetetlen terme lékenység. A széntermelés te alacsonyabb önköltsége « - m lélteti önmagát. Kár. ilyen kevés van belőle, d . ■ • színi feketeszéhbánya a vilá epet m igen kevés van. Gazd.ogh István az a bizonyos „turkalas , majd kétszáz évvel ezelőtt kéz : dődött, egészen pontosan, 1782- ( ben. Egy bizonyos Döme ne- : vezetű vasasd ember pincét 1 akart ásni a háza mellé és ! legnagyobb meglepetésére ki- i tűnő feketeszenet dobált ki az i ásóval. Egyszerre nem volt gond a téli tüzelés, sőt még < árulta is a jó szenet a „ház- i tájiból”. i Nem egészen a külfejtéshez 1 tartozik, — de Gergő György i meséli a száz éves ácsolaitak ] legfrissebb történetét, míg a , latyakot csapkodjuk nehézzé 1 vált gumicsizmánkkal. Nagy Ferenc vájár csapata i végezte a rendes napi munka- 1 ját Robbantottak, majd a : készletet rakták és ácsoltak 1 közben. Egyszarcsak erős rop- J panás és szemközt csapja őket s a víz. A vájár féJreugrott, de ' lejjebb a csillést „telibe talál- ] ta” a patak. Különösebb baj ] nem történt: ijedtség és egy 1 kis hideg zuhany. 1 KIDERÜLT: a vájvég mö- < gött egy régi, ismeretlen eresz ' ke és egy osztóvágat volt 1 Lehet százéves. — Szinte hihetetlen, de az I ácsolatok teljesen épek voltak, I — meséli Gergő György. — ■ Hasított keményfa, háromsiar- : kosra faragva, s a Jegérdeke- ! sebb, hogy nem a mai módon 1 ácsoltak annak idején. A tra- 1 péz alakú ácsolatok másfél méterre voltak egymástól, * mindegyiket homyólták és fa- ! csappal rögzítették egymáshoz 1 a bedőlés ellen. A salétromos < bányavízzel átlúgozott akácok 1 kékes-fekete színűek lettek, 1 de teljesen ép-egészségesek. Meggyőződtünk róla, mert 1 megfáradtuk. i Félre lépünk a dömpe­rek útjából, mert száguldásuk : közben két méternyire fröcs- csemtik a sarait \ — Itt „angol KRESZ” van érvényben? — nézek a döm- 1 perek után. e — Balra hajts! — igen, — t magyarázza Gergő, — mert a dömpervezetők ülése is bal­oldalon van, a ha véletlenül I „összemennek” az úton, akkor r a vezetők nem a két dömper 1 közé pottyannak, hanem ol- s dalra. Ezen az úton pedjg nem * nehéz összecsúszni, — mutatja i a lejtőkkel, kanyarokkal tar- s kitett fcányaudvart, í-----<—8- *■-- «■ ■ _ » «»*8 a F IATAL BÁNYAMÉRNÖK­KEL, Gergő Györggyel csúsz­kálunk, cuppogunk a bokáig irő latyakban, sőt majdnem ladrágfékkel érünk le a pala- íányó aljára. Szépséges táj resz körül bennünket, a vasa­id Petőfi-bányá környéke. Tá­volról ide látszik a komlói Béta-akna tornya is. Az er­dőkben, a Mecsek-hegység ki- sebb-nagyobb hajlatain, fosz­ladozik, olvad a hótakaró. A korai napsütés észrevétlenül nyűvi a természet takaróját De napsütés nélkül is nyű­nk itt a természetet. Ahol ralamikor völgy volt. ott ma lomb van, a domb helyén pe- lig völgy keletkezett. Az akna nellől figyeljük a külfejtést, ímely így — legalábbis a kül­lő szemlélőnek — nem sokat nutat Dömperek hada, föld- cotrók, csákányos emberek, rezetékek, földhányások. Olyan íz egész, mintha tereprende­zést végeznének. Gergő Györgynek persze mást mutat i kép. — Mióta bányásznak szenet tt? Mármint a külszínen, — térdem Gergő Györgyöt. — így nem régóta, — mutat i külszíni fejtésre, — de vs­aimkor „turkáltak” errefelé. Bánya a „nap alatt"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents