Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
FEBRUAR 1L «*HS 3 Megyei küldöttértekezletet tartott a Vöröskereszt Az egészségügyi miniszter első helyettese Pécsett Megválasztották a kongresszus küldötteit A Vöröskereszt fennállásának 100. évfordulója megünneplésének jegyében, a kongresszusi előkészületek egyik államásalkénit vasárnap délelőtt tartotta meg a Baranya megyéi VÖrőskeresat küldött- é’-tekezletét a Pécsi járási Tanács nagytermében. Az értekezleten megjelent dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az egészségügyi miniszter első helyettese, Papp János, a megyei pártbizottság titkára, Palkó Sándor, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Mártó Mihály, az országos központ osztályvezetője, valamint a párt, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. A küldöttértekezlet munkájában 113 küldött és 30 vendég vett részt. Dr. Klshontí Tibor, megyei titkár, az országos vezetőség tagja tartott beszámolót. Tizenötezren a Vöröskereszt-tanfolyamokon Bevezetőben ismertette a Vöröskereszt nemzetközi tevékenységét, majd pedig a Baranya megyei Vöröskeresztszervezetek munkájáról adott számot. Elmondotta, hogy első helyen áll a felvilágosító és névéi ő mimika, hogy a lakosság Öntevékenyen részt vegyen az egészségügyi feladatok megoldásában. E célok megvalósítása érdekében az utóbbi két év alatt megyénkben 2164 egészségügyi előadást tartottak 810 filmvetítéssel. A társadalmi egészségvédelmi munka fokozása érdekében különböző tanfolyamokat szerveztek. A tanfolyamokon ösz- szesen 15 ezer dolgozó vett részt és hallgatta meg a felvilágosító vagy szakmai előad ásókat. Külön szólt a véradásról. Míg 1962-ban 3309 személy adott térítés nélkül vért, addig tavaly már 5660 személy jelentkezett ingyenes véradásra. A tisztasági mozgalom Pécsett és a megyében is egyre nagyobb tömegeket mozgat. A tavalyi felmérések szerint több mint 14 ezer ház, a községi lakóépületeknek 26 százaléka féléit már meg a tisz- ■i?ági mozgalom követelméyének. Foglalkozott Balázs eivtársnő a mezőgazdaságban megoldásra váró egészségügyi feladatokkal és egyik fontos feladatként jelölte meg, hogy 1964-ben a termelőszövetkezetek 60 százalékában, két éven belül pedig minden termelő- szövetkezetben és állami gazdaságban létre kell hcxani az egészségügyi állomásokat és tagjaikat községi tanfolyamokon kell kiképezni. Vöröskereszt alapszervezet minden községben 'Jkz idei feladatok között elmondotta, bogy a védőnői körzetek 69 százalékában, jövőre pedig minden védőnői körzetben anyák iskolája tanfolyamot szerveznek. Komlón létrehozzák a csecsemővédelmi ankétot és kiállításon mutatják be a legfontosabb feladatokat. Az üzemekben — elsősorban ott, ahol nincs üzemorvos —, különös gondot kell fordítani az egészségügyi felelősök beállítására, az egészségügyi állomások tevékenységére. A jövőben a Vörös- kereszt aktívabban nyújt támogatást az állami szerveknek, hogy a gyermekotthonok lakói számára megfelelő nevelő szülőket felkutassanak. Külön foglalkozott Balázs elvtársnő a Vöröskereszt-alap- szervezetek vezetőségeinek munkájával és megemlítette, hogy négy év alatt megyénkben 18 000-rel emelkedett a tagok száma. Jelenleg Baranyában a lakosság 7,1 százaléka tagja a Vöröskeresztnek. Míg 1059-ben 320 alapszervezet működött, tavaly már 537 tevékenykedett a lakosság felvilágosítása érdekében. — Olyan munkát szeretnének végezni a jövőben, hogy 1965 végére a megye valamennyi községében legyen Vöröske- reszt-a Lapszervezet. Dr. Szabó Zoltán nyilatkozata A szünetben beszélgettünk dr. Szabó Zoltán elvtárssal, az egészségügyi miniszter első helyettesével, aki munkatársunknak a következőket mondta el: — Nagyon megtisztelő számomra a Magyar Vöröskereszt Országos Elnökségének megbízatása, amelynek értelmében részt vehetek a Baranya megyei küldöttértekezleten. Annál is inkább szívesen tettem eleget ennek a megbízatásnak, mart mindig örömmel jöttem Pécsre, mert haza jövök. Úgy gondolom, ezt joggal mondhatom, hiszen Pécsett jártam iskolába, Itt végeztem el középiskolai tanulmányaimat, Pécsett látogattam az orvostudományi egyetem előadásait és kaptam meg orvosi diplomámat is, — majd pedig közel tizenöt évig az egyetem belklinikáján dolgoztam. Érthető, hogy jólesett találkozni a régi ismerősökkel, megismekedni olyan fiatalokkal, akik azóta kerültek az egészségügyi ellátás területére. De örömömre szolgál a Vöröskereszt megyei vezetőségének beszámolója is, hiszen nagyon szép fejlődésről adhattak számot, ami hozzájárult ahhoz, hogy Baranya egészségügyi ellátottsága tovább javult Nem kevésbé szolgált örömömre, hogy épül, gazdagodik a város, megvalósul az egyetem új klinikai tömbje, a Mecsek oldalában pedig átadásra vár a tbc-szanatórium. Mindez nemcsak az Egészségügyi Mioisztéríun) képviselőjének, hanem az egykori pécsi lakosnak is nagy örömére szolgál. Küldöttek és kitüntetettek A Vita után került sor a Vöröskereszt országos kongresszusa Baranya megyei küldötteinek megválasztására. Az értekezleten húsz küldöttet és három tanácskozási jogú küldöttet választottak meg, köztük dr. Szabó Zoltánt, az egész sógügyi miniszter első helyettesét, Palkó Sándort, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét. Ezután került sor a Magyar Vöröskereszt Országos Elnöksége által adományozott kitüntetéseik átnyújtá- sára. A Magyar Vöröskereszt Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta dr. Bajtal Gábor, a Pécsi Véradóállomás igazgatója, dr. Dános bászló Komló üzemi főorvosa, Gáli Tibor, a Pécsi Porcelángyár igazgatója, dr. Horváth András pécsi körzeti orvos, dr. Major László, a bólyi gyermekotthon igazgató főorvosa, Rupp Antal mohácsi járási egészaségár és dr. Urbán Aladár, a megyei KÖJÁLL közegészségügyi felügyelője. TI I i ff I ■ ■ / II Fejtő „olimpiasz a Pécsi Sörgyárban HAfAROEOTTAN érdekes és izgalmas volt. A kéthetes innsbrucki olimpia után szinte üdítőleg hatott. Igaz ugyan, hogy itt nem voltak olyan világhírességek, mint Borisz és Jevgenyij Májorov, sem Zi- mermann, de voltak egyszerű sörgyári munkésnók, akik tömött tribünök előtt végezték a megszökött mindennapi mun kát Biz volt benne az érdekes és izgalmas. Nyolc fejtóbrigád érkezett az országból- Kora reggel kalapba kerültek a sorszámok, s minden brigád vezető húzott. A sorsolás után megkezdődött a verseny. A pécsiek „hivatalból” elsőnek indultak, addig alkalma nyílott a többi' brigádnak egy kis szemlélődésre. A „vezérkar” Visi igazgató irodájában latolgatta az esélyeket. Az „arénában”, a fejtő gépsor mellett a tatabányai csapat izzadt. Versenybíróság, bírák, stopperórák, megfigyelők, fotóriporterek és nézőt, valamint a riválisok népes hada sustorgott a csarnokban. A pécsiek eredménye a nagytáblára került; másfél óra alatt 4327 palackot töltöttek meg, a közben teli üvegből 19-efc, üres üvegből 13-at törtek össze. Jó eredmény. Közben a tatabányai csapat is végzett: 4109 palack az eredmény. Ez is jó, ha figyelembe vesszük, hogy ok két hete dolgoznak csak ilyen 3000/óra kapacitású töltőgépen. Mindenki gratulál a tatabányai bri gádvezetőnek. A veszprémi brigád Nagy Károlyné vezetésével kezdi a versenyt. A bírák megnyomják a stopperóra gombját és megindul az automata gépsor. Egy bizonyos, ha a veszprémi csapat nem is nyer a versenyen, de a rokonszenv versenyelsősége az övék. Minden brigádtag nagy-nagy igyekezettel kezdi a munkát. S csoda tudja miért, — talán a hat csinos asszony és leány miatt — de sok szurkolója akad a veszprémi brigádnak. A gépsor elején van a mosó. Ott hárman dolgoznak; a gép gyorsan forog, meleg vízzel mossa át az üvegeket, majd erős villanyfény előtt haladnak el a mosott üvegek. Egy asszony azt vizsgálja, hogy tiszták-e. A töltőgép után a dugaszoló, s végül a címkézés és a lá- dábarakás következük. MELLETTEM Tóka Imrémé, a pécsiek brigádvezetője, ök is izgulnak, bár nem tudni miért, azért-e. hogy a veszprémiek maradjanak le vagy fordítva. Tókánéval hosszan beszélgetünk. Tavaly Miskolcon volt a verseny és az utolsók között végeztek. — Nekik helyzeti előnyük volt, mint most nekünk, de egyébként is más ott és más itt — S hoztak valami hasznos tapasztalatot? — Hogyne, de még mennyire! — Mit? — Azelőtt kilencen végeztük ezt a munkát Jelenleg heten dolgozunk, de legalább annyit végzünk, mint előtte kilencen. Ez öt gyári brigádnál tíz fő. Tókáné brigádja kétszer nyerte el a szocialista címet, s ebben nem kis része volt a »ok-sok versenynek, amelyet más-más városokban Izgultak végig. Nyolcezer társadalmi munkaóra A Janus Pannonius Gimnázium igen nagy segítséget nyújtott társadalmi munkával az SZTK Társadalombiztosítási Alközpontjának. Felajánlották, hogy segítenek rendszerezni a dolgozók munkaviszonyáról Szóló bejelentéseket. A munka sürgős vólt, hiszen a rendszerezett nyilvántartás elősegíti a dolgozók nyugdíjbejelentésének gyors érvényrejuttatását. A négy harmadik osztály (jelenleg negyedikesek) tavaly 8000 órában dolgozott az összesen 16—18 méter magas munkaviszonybejelentések aktáin, a 100 ezer kartonon, s körülbelül kétharmadát elvégezték. A tavaszi és nyári szünetekben, vasárnaponként dolgoztak a tanulók s jó kapcsolat jött létre az Alközponttal a KISZ-tanácsadó tanár és az igazgató segítségével. A gyerekek Jó munkájukért pénzjutalomban részesültek, 21 244 forintot kaptak. A pénzt hasznos országjáró kirándulásra költötték. Az egyénileg legtöbb munkaórában dolgozó lányok, Katona Éva és Fe- renczi Judit külön 300—300 forint jutalomban részesültek. A szolnokiak a tribün alsó sokaiban ülnek. Kék köpeny, pirospöttyös kendő. Egy fériö van a csapatban. Ábel Béla brigádvezető a pécsi gyár főmérnökével vitatkozik; hasznos lesz a vita, mind a két gyárnak. — Kezd ritkulni az üveg, — jegyzi meg az egyik rivális. — ÖSBZtolják azok, ne izgulj, — súgja a mellette lévő társ. — Nem is ez a másfél óra dönti el, hogy ki hogy dolgozik. Az egész évi munka. Ott kell megmutatni, — csillapítják egymás Idegeit. A veszprémi brigád lasínn végez. S mi lesz a vége? öt perccel a befejezés előtt felbillen a kocsijuk. Négy láda sör bukik le a cementes padozatra. Harmincegy üveg törik. A riválisok is sajnálkoznak, Sőt, — s talán Itt már a verseny vérre menő szituációja is csorbát szenved — a többi résztvevő segít remdbehozni a dolgokat. Megáll a stopperóra. A veszprémiek eredménye: 4115 palack, öt perc szünet után csatasorba állnak a szolnokiak. A másfél óra gyorsan rohan, eredmény: 4277 üveg. Szorosan a pécsiek nyomába szegődtek az ügyes szolnoki asszonyok. Ezután a soproni gyár csapata következik. Ütemes munka kezdődik. Érdekes, hogy a soproniak egyesével rakják el az üvegeket, de mintha gyorsabban menne, mint az előzőeknél, ahol egyszerre két üveget vettek kézbe. A SZÜRKOLÖSEREG is egyre szaporodik. A délelőttös műszaknak vége, de nem hazafelé indulnak a Sörgyári dolgozók, hanem a fejtőterembe. Az olimpiász érdekesnek ígérkezik. Hétfőn a soproniak érték el a legjobb eredménvt, de még hátra van a keddi nap, s három csapat versenyben éli a legjobb fejtőbrigád címért Bárki nyerje Is a versenyt, a vándorzászló, vagy a pénzjutalom jogos birtokosa lesz. Ellenben ezen a versenyen nem a sport jelleg az érdekes és a hasznos, hanem az a gazdag tapasztalat, amelyet szereznek a pécsi gvár csarnokában, s azok az észszerű mozdulatok, amelyet hazaérve maguk is hasznosítanak majd. Szokatlan verseny volt. He hasznos és érdekes. Gazdagh István Minden taz-nek kisebb-nagyobb irodai létszáma van. Könyvelők, bérelszámolók és mások ülnek az íróasztalnál. Sokan még kucsmát vagy fejkendőt viselnek, Jelezve, hogy nemrég még a határban dolgoztak. Találkoztam olyan könyvelővel Is, aki még a hagyományos kék parasztkötényt se vette le magáról. A Csertőn lakó Borky Ml- hályné csak annyiban különbözött az előbbiektől, hogy az Ő férje nem paraszt, hanem cipész volt, mielőtt a tsz szíjgyártója lett. Borkyné tizenöt éven át hallgatta a suszterkalapács muzsikáját. A másfél évtized alatt iskoláskorúvá nevelt két gyermeket, meghorgolt néhány ágy- és asztalterítőt, kivarrt egy féltucat gobelint. Minden évben megkapálta két hold kukoricájukat és meghízlalt néhány disznót. Borkynénak már minden pohara és nippje alatt horgolt terítőcske volt, elolvasott egy csomó Jókai könyvet, és arra számított, hogy élete a szokott mederben folyik tovább. Aztán közbejött valami, amit máig is véletlennek mond, bár nem is az volt talán. Három évvel ezelőtt cukorért és sóért me«* a boltba, amikor a tsz-elnök megszólította: — Mondln Bori rét maga számolni? — Nem tudom — válaszolta meglepetten. — EdA kulcs a vödör alatt van dig ami pénz volt a kezemben, jól megszámoltam. — Akkor jöjjön hozzánk bérelszámolónak. — Bérelszámolónak? — mondta a levegő után kapkodva, s megjelent előtte a tsz-irodisták képe. —Ne haragudjon, nagyon hirtelen ért a kérdés, meg a férjemmel is. — Jó, beszélje meg vele! — felelt a tsz-elnök. —Aztán jöjjön el hozzám! Még sohasem vitte haza Ilyen izgalommal a cukrot meg a sót. Ezernyi kétség kínozta. Hat elemije van. Vajon megfelelne-e azon a helyen? S ha igen, tudna-e az emberekkel bánni? S mi lenne az otthonnal, a férjével meg a gyerekekkel? A férje bíztatta, a gyerekek Is vállalták, hogy ezentúl jobban vigyáznak, és nem csinálnak akkora rendetlenséget odahaza. Szó szót követett, s Borkyné két nap múlva azzal kopogtatott az elnöki irodába: — Elvállalom, Lőrinc elvtársi Az elnök nagyon megörült a válasznak. A családi tervezés kérdőíveivel dolgoztak. Az elnök • «-.-Vvné pedig lemásolta. Egészen egyszerűnek látszott. Másnap az 6 kezébe adták az eredeti példányt is. Ez már nehezebb vofc, Aztán jött a zárszámadás, a rosszul összeadott számoszlopokkal, hibakeresésekkel meg a többivel. Cudarul fárasztó volt. Azt hitte, hogy belebetegszik a sok számba. Valóságos számundort kapott: ha Szigetvárra ment és számokat látott a vagonokon, elfordította a fejét. De azért maradt. Mégcsak nem is panaszkodott. Hajnalban kelt, megfőzött kitakarított, s késő délután élőiről kezdődött az egész. Megtörtént, hogy amikor hazament, senki sem várta odahaza, csak egy irkalapos cédulát talált a küszöbön. „A kulcs a vödör alatt van” — írta rá hatéves kisfia. Mosolyogva olvasta a papírt, aztán eltűnődött, hogy megérte a harmincnégy évét, és még sohasem várta Ilyen papír a küszöbön, mert nem is várhatta. Majdnem mindig odahaza volt. Az első hónapokban szinte felőrlődött a kétműszakos munkában, aztán megszokta. Lassan kiismerte magát a különféle ívekben és a sokarcú, sokjellemű emberekkel is megtanult bánni. Most már nem félt, ha benyitottak az irodába, magabiztosan válaszolt a kérdésekre. Egy év múlva már nem akarta elhinni magáról, hogy annyit horgolt, s a térítők meg a Jókai könyvek kielégítették. Bár az új élet sokkal fárasztóbb volt, elképzelhetetlennek tartotta, hogy a régihez visszatérjen. Még azt is belátta, hogy nem lehet bérelszámolónak maradni a hat elemivel, ezért anélkül, hogy mondták volna neki, beiratkozott az általános iskola hetedik osztályába. Amikor elvégezte, eszébe jutott, hogy a nyolcadik osztály mellett a képesített könyevlői tanfolyamot is elbírná. Hasznára válna, mert így mindenféle tsz-iratban kiismerné magát. S amikor ide is beiratkozott, akkor látta, hogy ez sem elég, hiszen keveset ért a mezőgazdasághoz. Jó lenne az ezüst- lakászos tanfolyam is. Jelentkezett oda is. Három helyre ját egyszerre, noha senki sem kérte, és még olyan terveket sem forgatott az agyában, hogy könyvelő lesz. Megfelelt neki a bérelszámolói munka is, de azt igazán jól akarta végezni. Négyessel fejezte a háromféle Iskolát, aztán a mérlegképes tanfolyam igéz- te meg. Most odajár. Mindemellett főz, mos, takarít, még olvasásra is futja az idejéből. Igaz, nem Jókait kedveli most, hanem Solohovot és a többieké* Azt mondja, igazat akar olvasni. Olyan igazat, mint az élet Magyar László A. I
