Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

nyuratnCmat (m darabjáról. A feeíytartówH, korábbi Ká­ra éffflfc A tbuwiviW» elnöke arm bírta rá a vád­lottat, hogy hami­san valljon. Az el­nök azt remélte, (hogy ezael megvédheti Annái, Aim kijelentette, hogy a lé­gitámadás után egyedül vitte el felakasztott fivére holttestét a boncteremből, és egyedül is temette el. Valóban, egy kézi kocsi és egy ásó tűnt el a Franz Wilhelm egyebem mű­helyéből, Ezen az éjszakán, mint máskor is a bambatáma­dások után, a tűzoltók a Hit­ler Jugend és a katonák segít ségévéi az áldozatok holttes­teit kiterítették a temető fő­útién, majd nagy ceremóniá­val közös sírba temették, és a Birodalom kiküldöttje, aki rendszerint náci párttag volt, búcsúbeszédet tartott A tanú­nak berendelt sírásó azt állí­tatta. hogy meztelen bulla — ami természetesen rögtön fel­tűnt volna —y nem volt közöt­tük.. A katonai törvényszék egyik tagja, egy öreg admirális, ha­zafias érzelmeire hivatkozva, megpróbálta, ráivennj a lányt, hogy vallja be, hova temette el testvérét, mert a közös sír megszentségtelenffcése csak súlyosbítaná helyzetét Anna kimerült, halk hangon ki tar­tót-1 hazugsága mellett. A vallatás alatt ez elnök gondolataiba merült és az ősz szetűzéssre gondolt a fiával, annak frontra indulása előtt. Alig tudta megakadályozni, hogy Bodo ne hozza nyilvá­nosságra ed jegyzését egy olyan lánnyal, akinek a fivérét haza Árulással vádolják. Erélyes til­takozására Bodo azzal fenye­gette. hogy azonnal összehá­zasodik a lánnyal, akivel min­denki szeme láttára szabad idejét töltötte, még fivérének elítélése után m A Fühtert a propaganda«*. raszter tájékoztatta a történ­tekről; hogy közben riasztó hírek érkeztek az oroszországi helyzetről, az egyáltalán nem befolyásolta a Führert* kiad­ta a parancsot: Annát fel kell akasztani és testét a bonc­tannak adni, hadd gyógyulja­nak Id segítökészségükböl azok az orvostanhallgatók, akik se­gítségére voltak a holttest ed- tűtetésében.— Nem szabad itt, a Birodalom fővárosában — tette még hozzá Hitler —, a diplomácia élesen figyelő sze­me előtt nagy ügyet csinálni néhány jelentéktelen «fiák miatt, fflég kellemetlen ne­künk. hogy a külföldi sajtó szellőztette a tavasszal lefolyt «WA'csecdüMst, amelyet a mfim- ehtii törvényszék gyorsén trg: an, (te túl zajosan likvi­dál:. A a «Anfik, «Mit na­gyon ritkán fogad­tak a főhadiszállá­son és még ritkáb­ban Hitler asztalá­nál akkor, ajkait ösazeszorít- va. csak egy »igen, Filhre- rem ’-et tudott motyogni. A törvényszékre rohant és resz­ketve a titkos anyag tanulmá­nyozásába kezdetit, a nyugal­mazott admirális megjegyzé­seit olvasta. Megígérte a vád­lottnak, hogy igyekezni fog felhasználni minden mentő- körülményt. Ingerülten ugyan, de határozottam vágott oda az ügyésznek: — Pontosan tudjuk, hogy az egyetem alagsora csak a mdákészültség alatt volt hasz nálha.tó. A boncterem abla­kait sz óvintézkedések miatt ki szedték a csak a légiriadó zűrzavarában vált lehetséges­sé, hogy a vádlott hozzájus­son a kulcshoz. Azonban egy holttest ellopását nem lehet közvagyon dtutojdcnításmak nevezni. Következésképpen nem lehet fosztogatásról be­szélni. Az elf öl délés tényét nem .szükséges ebben az eset­ben feltétlenül államéllenes cselekedetnék minősíteni azért, mert a fivére áruló volt. Síhez járul még egy mentő- körülmény: a vádlott erkölcsi összeomlása, hiszen tudomá­sunk van róla, hogy fivérének kivégzése miatt anyjuk ön­gyilkos lett. — Furcsa — szólalt meg (Besen a hamburgi ügyész —, nagyon furcsa. — De az elnök pillantása elhalltgatitatta. Még «8 is masolyodott: az elnök­eik hatalmában éli őt a front­ra vezényelni. De mégiscsak komikus, hogy a vádlottra ki­rótt halálbüntetést életfogy­tiglani börtönre változtatják át, ha a lány hajlandó az ő felügyelete alatt kihantolm fi­vérének holttestét. Egy ilye« ajánlat — természetesen nem voltak kötelesek ezt be is tar­tani —, a Führer rendeleté­vel ellentétes intézkedés, aki hajthatatlan volt a politikai bűnösökkel szemben. Miközben az elnök erre, — majd ez ügyből kifolyólag reá váró következményekre gon­dolt, az admirális az öreg fér­fiakra jellemző mélabúval né­zegette a vádlottak padján ülő bájos fiatal lányt Az elnök, türelmetlenül és reményét vesztetten, kényte­len volt erőszakosan fellépni! — A törvényszék nem tudja ideiét ilyen nehéz háborús időkben végeláthatatlan ku­tatásokra fecsérelni — jelen­tette ki erélyes hangon, a a fenyegetést Annára és egyben magára is értette. — Huszon­négy óra gondolkozása időt kap, hogy megértse: jobb lesz-e, ha bonotermi társai ta­lálják meg fivére holttestét, vagy bűntársainak Jobban fog esni. ha a maga testét bon­colják. Mi nemzeti szocialis­ták el vagyunk szánva, hogy könyörtelenül kiirtjuk a defe- tfzmust és az elégedetlensé­get. Annáit hatalmába kerítette a halálfélelem. Este még a keze egész nyugodt volt ah­hoz, hogy levélét írjon Bódé­nak. Búcsúlevél volt, és Bran- denfoöurg, az öreg börtönőr, aki rögtön felismerte Annát, hajlandó volt kicsempészni a levelet. »Tudná fogod, hova temettem el fivéremet és ké­sőbb, ha megkeresed a sírt, helyemé! rá néhány ágat a Hamel szélén levő juharíánk­tott. Nem érezte a test súlyát. Anna tekintete kikerülte a feldúlt arcot, délután, ami­kor meglátta a boncasztalon, tó kellett rohannia a terem­ből, mert erős hányásá rohan» jött' rá. Ráterítette kabátját a meztelen testre. Talán a meg­könnyebbüléstől. de azért is, mert most már el kellett hán­tolni, nehéz zokogás rázta meg Annát. Lába. szoknyája, keze elnehezült a nedves föld­től. G yorsan befedte a a sírt. majd letér­delt, hogy még egy­szer elrendezze a mohát ötszáz mé­ternél arrébb az első háznál két hitíerjugendista elkérte a kocsit s bőröndökkel töltötte meg. Anna megígértette ve­lük. hogy másnap az Invali­dusok temetőjének kapujá­nál hagyják. Nemsokára ta­lált egy utcai kutat, ahol meg­mosta arcát, kezét, lábét. Eszeveszetten rohanni kez­dett, hogy a borzalmas él­mény után mindent elfeled­hessen. Most, mikor a félelem kar­mai között vergődött, szeret­te volna mindezt Bódénak megírni, de nem mutathatta tó kétségbeesését. Kényszerí­tette magát, hogy tettéért szí­vesen vállalja a halált. Mert az csak félig volt igaz, hogy nem félt a haláltól* most, amikor százezrek pusztulnak el. Ahányszor a boncterem jutott eszébe, mintfig remény­telen mozdulattal nyakához kapott Végül azzal a gon­dolattal vigasztalódott, hogy annyi ember pusztul el. s nem fe tudják, miért... »Én leg­alább tudni fogom. Annyian voltak a túloldalon, minden­ki arrafelé tart. s ez elég vi­gasz” — gondolta. várta » teve­Rolf Hochhuth A berlini Antigoné VTTVVVWVVTWTVVWVVVV rvw TOL így közelebb leszel hoz­zám” — írta Anna. — Később elárulom neked, hova temettem a bátyáin, és kérlek, vigyél a sírjára né­hány zöld ága* a kertünkből, a nyírfáról — mondta az őrnek., ( Szerette voffir» a börtön lel­készének is elárúlni a helyet, ahova a fivérét temette, mert ő hiztosan nem szolgáltatja ki titkát a hullagyalázóknak E gondolat óvta csak tettének megbánásától, hisz nem gon­dolta, hogy halállal akarják büntetni érte. Próbálta a tíz nap előtti éjszaka esemé­nyeit felidézni azért, hogy ne veszítse él teljesen a talajt a lába alóL ,-A bíróság nem hi­heti él magának, hogy teljesen egyedül hurcolta el testvére hulláját az Invalidusok te­metőjéig" — hallotta az elnök éles hangját. „Én magam sem hinném él” — gondolta gúnyo san, s ez egy pillanatra fel­élénkítette, majdnem bol­doggá tette. És lelke elszakadt a ceRá- től, az őt körülvevő falaktól. Szabadinak érezte magát az alatt, amíg arra a temetőben levő földkockára gondolt, — amely felett az ég kékje nyu­galmasan csillog évszázadok óta a város egyik legrégibb negyedében, közel az egyetem­hez, a Máriartemplom mel­lett. Az ódon kövek egyikét szánta fivére sírjára. Sok em­ber talált ott rá az örök nyu­galomra. A félelemtől űzve Anna nem ásott nagyon mély­re. Egy nagy késsel felemel­te a sűrű mohaszőnyeget, s közben remegő tekintetét min den pillanatban körülhordoz­ta a csillogó éjszakában, s alig hagyva nyomot, vissza­helyezte. Az egész Berlin egy nagy kohóhoz hasonlított, és mindenki rohanva igyekezett a tűzfészek félé. Anna nagy­szerűen kihasználta a pillana­tot, s rögtön a légitámadás megszűnte után a kézikocsit tolva élhagyta az egyetem ud­varát — emlékezett erre fel- jélenitője, egy koMieginája. Végigrohant a Friedrichstras- sán; az égő városláng orgiá­jában, mint a béke szigete a tenger közepén, terült el a temető árnyéka. SenM sem zavarta meg. Védte az utcán uralkodó fejetlenség, a teme­tő mögötti gótikus templom, úgy, hogy nyugodtan áriba mumiTUttumwMMmdfi tet; még egy utolsó hazugBú­got, utolsó vigaszt kell eljut­tatni a távollevőknek; utolsó együttlétüfcön megfogadták, hogy minden este felnéznek az égre és megkeresik a G3n- cölt, ő Berlinben, Bodo Orosz­országban. Kedvesem, a rá­csok közül felnézek az égre és látom a Göncölt, és tudom, hogy ebben a pillanatban te Ss erre gondolsz. Drágám, min­den gondolatom és minden neked tett ígéretem rábízom, s tudom, hogy bármilyen mész sze legyünk is egymástól, át­adja az üzenetem.. .* Anna levele tizenegy ewp alatt érkezett meg a címzett­hez. Hivatalosan kijelölt védő­jét húsz perccel a főtárgyalás megkezdése előtt Ismerte meg. Második és egyben utol­só látogatásakor zsebkendő­jét szájához emelve suttog­ta: ma reggel felkeresett az elnök felesége, sírt, most már tudom, hogy a fia és maga... Következésképpen az elnök megmenti, ha maga kész be­vallani ... Anna mintha nem is hallat­ta volna, könyörgött, hogy mondjon valamit BodóróL A lelkész látogatásai sokkal veszélyesebbek voltak szá­mára. Azt szerette volna meg­értetni vele, hogy a keresztény vallás szerint egy embernek a lelke sem képes jeltelen sír­ban megnyugodni. És Anna, hiába kívánta a lelkész láto­gatásait, azok annyira fel­kavarták,. hogy mindig zoko­gott, ha utána egyedül ma­radt. Végül annyira megza­varodott, hogy nem tudta: va­lóban megbízhait-e benne? Ezután négy nap és három éjjel meg kellett osztania cel­láját egy tizenkilenc éves len­gyel deportált lánnyal, aki Drezdában egy légiriadó al­kalmával mindent, amit csak bírt, felfalt egy kenyérüzlet- ben. A közvagyon eltulajdo­nítása miatt akasztják fél. Nyugalommal viselte sorsát, úgy, hogy jelenléte megnyug- ta'tó'bag hatott Annára, ho­lott az elnök azt remélte, a sír szélén álló fiatal lány ott­léte vallomásra fogja bírni Annát. Az elnöknek majd­nem igaza lett. Amikor a lengyel nőért jötte!« és rá­szóltak, hogy mindenét hagy­ja ott, égy csókolták meg egymást, mint két testvér. A lengyel lány hideg, verteién arcának érintése rosszabb volt, mint a béhérbárd hi­deg acélja. Egyedid maradt. Wänden apró zajra összerezzent. Az élet tovébbfolyik — ez a köz­hely égette a lelkét. Ez a hét­köznapi igazság megalázta minden pillanatát. Csak ami­kor újra belcüldték hozzá a lelkészt, annak elmosódott, je lenitétotelen vonásai láttán tért egy kicsit magához. Azt hitte, azért jött, hogy meg­mondja: holnap Hvégzik. És a lelkész megérezte, hogy őszinte lehet S akkor halkan így szól*: — A vőlegénye — Bodo egy orosz tanyán főbelőtte — Megtalálták iriüa a maga levelét — A levelet? A lelkész mos* már ktonood­ta: _ titol akarta érni magáit- Érti? — De a papnak meg kellett ismételnie szavait: — Bodo maga mellett akart len­ni. Azt hitte, hogy maga mór­halott Hitler nemsokára kitüntet­te az elnököt és személyesen fogadta a főhadiszállásán aat az embert, akit a könnyek még hűségesebbé tettek* A* asztalnál azt mondta —• és vendégei első ízben hallottak tőle keserű megjegyzést Mus­soliniról : — Az olasz állam­férfi példát vehetett volna ettől a német bírótól, aki hős­ként járt el, s az állam érde­keit a családi érzések fölé helyezte. Mussolininek is, erőt véve magán, agyon kellett volna lövetnie Veronában ve­iét, az áruló Ciano grófod Az elnök fenntartotta aján­latát, hogy ha a lány hajlan­dó elárulni, hova temette fi­vérét, akkor nem végzik ki; de lehet, hogy ehhez már Má­nyoztak az eszközei: Bodo ha­lála után két napig nem le­hetett a törvényszéken látnL Az Igazságszolgáltatás kö­nyörtelenül tovább forgó ke­rekei gépiesen ragadták ma­gukkal Annát attól a pilla­nattól, amikor »csomagként" átszállították a Lehrter Straa- se-i börtönbe. Ez volt az el­járás azokkal a foglyokkal kapcsolatban, akiknek a nap­jai meg voltak számlálva* Ellenállás nélkül tűrte, hogy más asszonnyal összeláncol­ják. Kocsira tették őket és átvitték a Plötzenseere, ahol egy hülye borbély nagy ce­remóniával levágta a hajukat, miközben megállás nélkül be­szélt és hideg tekintetével élesen leste minden mozdula­tukat. Szenilis érzékiséggel vé gtgsimogatta piszkos ujjaival Anna gyönyörű hosszú szőke haját, azután rátekerte kar­jára és ollóját csattogtatva ugrándozni kezdett Anna kö­rül mindaddig, amíg egy éles füttyszó magához nem terítet­te. A halálraítéltek eeíMJa ugrtt va volt, mert a foglyokat a falból kiálló vasgyűrűhöz lán­colták. A lelkész a folyosóról beszélt hozzá. (A lelkész né­hány év múlva egy kérdésünk re válaszolva ezt írta: kénem könyörüljenek rajtam, ne kérdezzenek tőlem részlete­ket, azóta fehér lett a hajam). A s asszonyokat rö­vid időközökben vitték a hóhér ba­rakkjához, az ud­var másik felébe, amely fehér volt a csontvá­zaktól. A papnak sem volt szabad elkísérnie őket. Azok, akik jelen voltak a kivégzés­nél (az admirális, az ügyész, egy tábornok a légierőktől, aki az elnököt helyettesítette és a katonai törvényszék egyik felügyelője) egy kis asz­tal mellett álltak. A börtön iratai csak egy pontban ad­nak részletes felvilágosítást: augusztus 5-én Röttger hóhér teljesített szolgálatot, aki hír­hedt volt részegességéről és arról, hogy egy évvel később acéldróttal megfojtotta von Witzleben marsallt és tizen­egy barátját. Ezt az utóbbi kivégzést le is filmezték, mert a Führer és vezérkara este a birodalmi kancellárián lát­ni akarta, hogyan haltak meg azok, akik 1944. július 20-án meg akarták dönteni a rend­szert. Az egyik államtitkár azt állította, hogy Hitler leg­fanatikusabb híve. a propa­gandaminiszter, több ízben Is összerázkódott a vetítés alatt. A berlini orvosi kar kór­bonctani intézetébe 1939—45 között 269 kivégzett nő holt­testét küldték boncolásra. (Stieve professzor nvüatko- I zatából, amelyet a parlament I előtt tety L Aratő Károly* ^Páru : (J)iq all& tér Tudtam: valami nosztalgia őröl, hidegen szálltam ki a repülőből, mutatva rezzen ellen arcot —* forrt a beton, zúgott, kavargót*, nyüzsgés, beszeszelt apáca, hangos beszédek ffogadkoztam: elmondom, hogyha hazaérek.!) s elegáns közönnyel, képzelt világfi, alig tudtam a buszig eltalálni, töprengtem némán: Itt kint, Idegenbe*» hogy támadjak és miként védekezzem, ha majd a franciák közismert Hiedelme vallatni kezd végül: ki hazánk fejedelme? így, szótlanul, jutottam el a Térig; hol a nők külföldi voltod megérzik, kúrádgyűlnek, noszogatnak, de végül és to soká hallod, ahogy mögötted Gdiamboei Lászlói Jőafttali fJhxth----V- - * v ver?—* komp mozdul * part alatt« AS, a safl gyom kendőjével » «*■ tükrös S m heszongto esöpp hala mefledesy tangói a vfe. lassú lepkék fölötte, • 1 am^A * » - ».*r *—n­wnwákoíW* * hajnal* sugár, arcad, leng a sirály • vtariB Kékáre vék-tlráSs, Ceáatyi László: (MlUMfLlA m utas magával as utas? As eml® , mtefig mást matat; A való eornr ■rieben újul meg, önmagát cseréjt- t százados kövek, hegyek hajlata, m emheskés-nrunkálta váseedk «* art várják, bogy as okos valóság fényében ismét új életet kapnak. As utas társa » Idő. Az emlék mini mt Iker-öröm melynek jár, s feltámaszt, alkot és úf vonalakat rajzol fel a lélek tagjain s ki bolyongott az érák korláta! közt, most ujjongva érrt, hagy testete) aa örök s változat!» valónak;, amely mindig mást mutat. Pál József; &qq {cz{i halálam Kar: Szép szelet vártál és szörnyű szédület jött. Szólni sem tudsz már, feketehajú férfi. Eg-föld nines már, agyadban az értelem bolt. Szólni sem tudsz már, feketehajú férfi. Acéllal nyitották véred csatornáit. Szólni sem tudsz már, feketehájú férfi. Hol vagy? Merre? Társak között? Egymagádban? Ma is velünk vagy, feketehajú férfi. A föld: Mikor összeomlott, mikor összeomlott kezével belém túrt. arcával belém túrt Mikor összeomlott rám. anyjára omlott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents