Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-08 / 32. szám
r FKBRüAK 8. \api6 3 Kétezer családi ház épfii magánerőből két ér alatt Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A tanácsok és a tanácsi vál- ' léka társbérletben, 10,8 szalaiatok káderhelyzetét vitatta meg a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap — február 7-én — délelőtt. Foglalkoztak az egyes tanácsi dolgozók szakmai és általános képzésével annak érdekében, hogy feladatukat a jövőben még jobban láthassák el. Ezután került sor a magánerőből történő családi házak építéséről készített részletes és tartalmas beszámoló megvitatására. Hetvenötezer lakás van Baranyában Baranya megye hazánk legsűrűbb településű területe. A Írül- és belterületi lakott helyek száma 1357 és 322 községért tartanak nyilván. A megye lakossága az 1983. január 1-1 állapot szerint 281 ezer személy, Péccsel együtt pedig 408 ezer fő. A lakóházak 84,1 százaléka magán, illetve társas tulajdonban van, 15,9 százalék pedig állami tulajdon. A lakóházak 88.3 százaléka egy lakásos, 8,5 százaléka kétlakásos, 3,2 százaléka három és több lakásos. Megyénkben 1960. Január 1-én 293 lakóépületben volt vízvezeték. Komlón 1222 lakóházat, Szigetváron 334 lakóházat láttak el vízvezetékkel eddig. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 11,2 százaléka vízvezetéki vizet használhatott. Ezenkívül 8295 lakos lakása, háza telkén kívüli vízvezetékből, közkutakból vette az ivóvizet A lakóépületek 82,5 százaléka villanyvilágítással ellátott, szennyvízcsatornával viszont a lakóházaknak csak 4,2 százalékát — összesen 2555 épületet — szereltek fel. Az 1960-as népszámlálás adatai szerint Baranyában 74 911 lakás volt, ennek 96 százaléka lakott, 0,2 százaléka csak nyáron lakott, 2 százaléka egyéb lakott helyiség és 1,8 százaléka nem lakott, üresen álló lakás volt. Érdekes adatokat terjesztettek a végrehajtó bizottság elé a lakások tulajdonjogi megoszlásáról. A lakások 68,3 százaléka a tulajdonosok kezén volt, 24,9 százaláka főbérleti, 0,4 százaléka társbérleti és 6,4 százaléka szolgálati lakás. Ha viszont a lakosság számát vesszük figyelembe, akkor megyénk lakóinak 7,6 százazaléka albérletben lakott, 0,9 százaléka ágyrajáró és 80,7 százaléka főbérlő vagy tulajdonos. 81S családi ház épült tavaly Az országos lakásfejlesztési programba bekapcsolódott az utóbbi években- Baranya is. Még 1960-ban meghatározta a kormány a 15 éves távlati lakásfejlesztési tervet, amelynek értelmében 1 millió lakás építését irányozzák elő, ennek 40 százalékát magánerőből kell megépíteni. Ennek népszerűsítése érdekében Baranyában minden járásban és városban megrendezték az építési napokat. Ismertették a típus terveket, az engedélyek beszerzésének módját, kölcsönök felvételének lehetőségeit Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években Baranyában Jelentősen megnövekedett a magánerőből történő építkezések száma. Míg 1960-ban 598 családi házat építettek, tavaly már 815 ház építését fejezték be. Az idén, valamint jövőre megyénk községeiben összesen 2000 ház épül magánerőből és csak Mohácson 200 családi ház felépítését tervezik két év alatt tavaly pedig már 421 házat építettek fel az OTP segítségével. Az elmúlt négy évben a takarékpénztár 75 millió forintot biztosított a lakosság számára házépítési kölcsön formájában. Ide tartozik a házhely biztosítás is, ami nem mondható teljes egészében kielégítőnek. Évenként közel 400 házhelyet értékesít az OTP, de az idei és a jövő évi nagyobb arányú családiház-épitkezések lebonyolítása érdekében fokozni kell a házhelyek kialakításának ütemét. Ennek érdekében a tanács elkészítette hat járási székhely, Komló és Mohács, valamint húsz fejlesztésre váró központi község egyszerűsített, általános rendezési tervét Elkészítik a rendezési terveket Gondot jelent a családiházépítkezéseknél az építőanyag és az építőipari kapacitás biztosítása magánosok számára. Mivel az állami vállalatok és a KTSZ-ek nem rendelkeznek elegendő kapacitással, szükség van a falvak igényeinek kielégítése érdekében járási jelentőségű, tsz-ek összefogásával létrehozott építő brigádokra, amelyek egyrészt segítenek a családiház-építkezésefknéL, Az Országos Takarékpénztár jelentős kölcsönökkel járul másrészt jövedelmet és mun- hozzá a családi ház építésé- kalehetőséget biztosítanak a hez. Négy évvel ezelőtt 259, 1 falusi építési szakembereknek. Az Üttörőház népi táncosai Március elsején mutatkoznak be közönség előtt a pécsi Ut- , törőház népi táncosai. Mintegy hatvan taggal működő tánc- csoport kétórás műsorban ad számot munkájáról. Az úttörők dr. Siptár Ernő né vezetésével készülnek a bemutatóra. Az emberek vonatra kapaszkodó légiójába®, a várótermek és vasúti csarnokok örök nyüzsgésében ki venné észre Pandán Piroskát? És a többieket? Vér Erzsikét és a kedvetlennek vagy koravénnek tűnő fiúkat, Kövesdi Jóskát és Bodonyi Bélát? És a hallgatag Szűcs Ágotát, aki első osztályos lévén, még elég bizonytalanul mozog a város idegesítő forgatagában. Az élet nagy tempóban tovarohan, eredményekkel és bajokkal, építve, alakítva, de napról napra tovább... És az iskolák ... Kiosztják a mindennapra rendelt tudásit, és az eredményeket statisztikákban rögzítik, melyeket aztán felsőbb szervek tanulmányoznak, osztályvezetők és minisztériumi emberek, akik már véletlenül sem képzelhetik oda a 3 egész ennyi-meg annyi mögé Pardán Piroskát, aki egy kicsit a diákélet perifériájára szorult, s kicsit az élet perifériájára is. Nem, a társadalom itt nem hibás és valószínűleg semmit sem tehet. Igazság szerint bajokról sincs szó... Csak itt vs® ez a Pordán Piroska, aki minden reggel fél négykor kel, és Aranyosga- dányból begyalogol Keresztes- pusztára, ahol aztán vonatra szállhat, s így többnyire Idejében érkezhet a Janus Pannonius Gimnáziumba. Pardán Piroska naponta tíz kilométert gyalogol és órákat ácsonog a vasútállomásokon, alma és wyyylngiyfiWsfc WÉRÓÉBB1” A diákélet perifériáin mekbea. Ha késik a vonat, akkor a restiben italozó, bizonytalan mozgású embereket bámulja, az ázott ruhájú utasokat, akik morgolódnak vagy zárkózottak, de mindenképpen egy egészen másfajta világot teremtenek Pordán Piroska köré, mint amilyenben a Pécsett lakó diáktársai élnek. Amikor Pardán Piroska gyalogol, a pécsi lányok még alszanak. Ki lehet erről? Senki. Pardán Piroska Aranyosgí- dányban lakik és tanulni akar. Ez jó, de áldozatokat követel. Pardán Piroska persze jó kedélyű kislány. Vér Erzsikével nevetgélve állnak a vasúti csarnokiban, és egy fiúra bámulnak, aki szóval tartja őket, és hanyagul pöfékel, mint egy kopott báró. A fiúk szinte valamennyien cigarettáznak. Úgy látszik ez a bejáró élethez tartozik. Kövesdi Jóska még csak 16 éves, a MŰM 500-as intézet ipari tanulója, Pécsudvardről jár be. Cigarettázik. Kisfiús arcához nem illik a cigaretta, kicsit komikus. De csak pöfékel. Komája, Bodonyi Béla, úgyszintén. — Iskolán fcMH szabad — körük velem. — És édesapátok? — Hát az nem rajong érte. Nekem i* van egy flyen ér— Vonatra vártok? — Megyek edzésre, a Vasűt- ban focizok — közli a kis legény, nagyon férfiasán, de mégis csak sajnálom, mert a nyirkos állomásán őgyeleg, szomorkodik, halott jobb helye lenne egy meleg tanulószobában, vagy így két óra után már otthon, családi körben. A vasútállomás folyosóján écsorog Szűcs Ágota is. 14.12- kor elment a szentlőrmci, de a kislány csak ücsörög. — Miért nem utazott cü, mire vár itt? — Bentmaradtam hangversenyre. Hova mehetnék? Itt várom meg a kezdést A kuliúrvárótaremben csaknem minden asztalnál diákok ülnek. Tóth Gyula Merenyé- ből, Hajós József és Horváth László Szigetvárról járnak be Tóth Gyula most is a feladataival bajlódik. Reggel háromnegyed ötkor indul, s ha lehet, útközben tanul. Délután 16 óra után indul a vonatja. — Télen nagyon sokat késtek a vonatok, és persze az autóbuszok is, — mondja kedvetlenül A resti harmadosztályú büféjében két diák ül, söröznék. — Hogy hívják önöket? — Hát... De a sör nem less öreg szőlők kozott Daindolbon Varga Gyula felvétele KOVÁCS JÓZSEF ÚTJA Erős, zömök ember Kovács József, a felsőmindszenti termelőszövetkezet elnökhelyettese. így télvíz idején — amikor azt mondják, jobban ráér a parasztember — sem fordul kora reggel a másik oldalára, hanem öt, fél hat felé már hol a tsz-iroda, hol az istállók felé ropogtatja csizmája a havat. A csaknem 5000 holdas gazdaság összes gépeinek javításáért, rendben tartásáért, a gépi fejlesztésért 6 a felelős. Közel hárommillió forint értékű a tsz gépállománya — van mit gondozni, van mire felügyelnie. Ha bejáratni kell egy gépet, már pattan is a nyergébe, ha a vontatást kell helyettesíteni, 6 ül a kormány . mögé-r- csak a repülőgépet nem ' tudom elvezetni! — mondja tréfálkozva, A földhöz jól értő, megfon- ! tolt szavú ember Kovács Jó- I zsef. Tizenkilenc holdjával a ! falu módos gazdái közé tar- J tozott Neki is szegte a hátát a háza oldalának — nem tudta senki onnan 1959-ig a közös felé mozdítani. Igaz, néha-néha odanézett az egytagú I föld felé, de inkább a kriti- zálás, mint a dicsérés végett. Nem vitás, volt mit bírálni. A községet régebben három- negyedrészben svábok lakták. Azok elmentek, telepesek jöttek a helyükbe és tsz-t szerveztek. De se ekéjük, se boronájuk iH Bemutatkozás nélkül tár- gyalgatunk. Negyedikesek mind a ketten. Elég komolyaik. Bent maradtak, mert délután taíbló- fcépet csináltat az egész osztály. Kiderül, hogy az egyik 120 kilométert vonatozik naponta. Ez egyetlen évben 36 ezer kilometer. S a negyedik éve csinálja ezt. Közepes tanuló. Hiába, nehéz így. — A télen előfordult, hogy annyit késett a vonat, hogy negyed 1-kor értem be az iskolába, a tanításnak meg fél 1-kor vége lett S az a sokféle ember, akikkel összezsúfolódunk. A gyerekkocsi és a diákkocsi azonos, így gyakran kiszorulunk belőle. A múltkor bementem egy fülkébe, két fej magasröptűén vitatkozott. A fonetikus írásmód, meg a kiejtés, meg ez, meg az. Az egyik aztán a következőket mondta: „Milyen érdekes.,. Úgy írjuk, hogy Shakespeare és úgy ejtjük, hogy Schopenhauer”. — Ezen legalább hetekig nevettünk. A szűk diákkocsi azonban mindenképpen probléma. így élnek... Életük felét utazással töltik, s ha nem utaznak, akkor is a készülődés és az utazás jegyében telnek az órák. Cigarettáznak, néha söröznek is, mint a felnőtt utasok. Többségük ezen nem csúszik el. Tanulnak, ren desan levizsgáznak évről évre. Az életforma azonban meglátszik az eredményen. •— Ide lépjek én be dolgozni szakadásig? S még remény sincs a jobbra — mondtam nemegyszer. Aztán jött 1959 tavasza. Munkások kopogtattak be hozzám, agitátorok« Nem írta alá a nevét. Pedig öt figyelte a község 16 tehetősebb gazdája is. — „Majd ha a Kovács Jóska, akkor én is. « ." — mondták. — Ma is emlékszem arra a napra — folytatja —, amikor mind a tizenhatan egyszerre nyomtuk a ceruzát a nyilatkozat alá Ne legyen egyikünk se sem első, sem utolsó. Mosolyog« •— Persze a mai fejjel már kicsit derülök is rajta, de akkor nagyon komoly dolog volt. Később azt mondtam: emberek, ha aláírtunk, akkor csináljuk becsületteL Kocsiját, lovait, ekét, boronát, egy kazal szénát, egy kazal búzaszalmát — meg már nem is emlékszák a többire pontosan — bevitt a közösbe. Brigádvezetőnek választották« Járta kora reggel az utcákat, kopogtatott az ajtókon. — Emberek, menjünk munkára! — Majd ha kivisz bennünket, akkor ott leszünk — válaszolták sok helyen. Három szekeret kötött egymás után, az első elé lovat fogott és másnap már így kocsizott végig a falun. „Na, itt a falusi buszjárat, asszonyok!” — kiáltotta a házak előtt Nevettek az asszonyok, évődtek vele, de aztán csak felültek. — Volt úgy, hogy harminc asszony is rázódott a szekérláncon. Este ugyanígy hoztam őket haza. Bejön a szobába felesége is. Élénk mozgású, jókedélyű asz- szony, Hallgatja, miről beszélünk, — Én ugyan nem vagyok tsz-tag, de én is ott kapáltam a többivel együtt —- mondja. — Mindig a sor élén járt — dicséri a feleségét — Úgy is kelL A brigádvezető felesége mutasson példát Az első esztendőben alig 17 forintot osztottak munkaegységre. „Jó, jó, vettünk ezt is, azt is, építkeztünk, de azért a 17 forint mégiscsak soványka” — mondta a tagság. Pedig mind többen kérez- kedtek fel a „szekérre”. — Az a baj, hogy kevés a fiatal. A férfi tagság átlagos életkora 58 év. A tsz területéről reggel 11 autóbusz viszi a fiatalokat Pécs meg Komló felé — mondja« A másik évben 23 forintot fizettek a munkaegységre. Kevés volt bizony ez is. Még annyi pénzük sem volt, hogy a hízott és szállításra váró bikáknak kötelet vegyenek, meg a járlatlevelet kiváltsák. Kovács József is csak feljebb bökte a sapkáját..: aztán sarkonfordult és hazament. í Belökte az istálló ajtaját és ! elkötötte a jászol mellől a sa- I ját bikaborjúját. Nyolc hetes 1 korában 125 kiló volt — most Ua tetdfe i-iniw! — Eladtam a tsz-nek, felvehettük érte a bankban a pénzt. Előrenyújtja a kezét, tenyerét felfelé fordítja. — Ide számolták a markomba az árát. Én pedig vissza, ott, azonnal. Kötélre, járlatlevélre. Ilyen baj most már nincs, de akad még.«« Karácsony napján érkezett az állomásra a tsz részére 340 mázsa műtrágya. Ki kell rakni a vagonból, különben fizethetik az álláspénzt Bekopogott néhány házhoz..<. Még pénzért sem jött senki, „Karácsonykor”? — kérdezték, aztán csukták be az ajtót Az elnök, 6 meg két ember nekigyűrkőztek és kirakták a vagonokat — így, ezzel telt el a karácsony estém — mondja, — — Párttag? — Igen. Tavaly 10 hónapot tanult Zsámbékon, a tsz-vezetők iskolájában. Ott végezte el • VII. és a VIII. általános iskolát is. Negyvennégy éves korára ;u Ott lett párttag is. Piros szinű dobozkát hoz, fehér selyemmel bélelt belsejében 8 ágú aranycsillagosú jelvény, rajta a felirat: „Kiváló termelőszövetkezeti tag” öklét az asztalra ejti. — Most sem fizetünk valami sokat, pedig dolgozott mindenki becsülettel. Csak hiába, öreg a tagság. Lassan már nem lesz aki zsákoljon, aki gépre üljön««« Két fia van. — A kisebbiknek nagyon tetszenek a gépek — mondja. — Lehet, hogy itt ül majd a kormány mögé a tsz-ben. Felveszi a kabátiát, vezetőségi ülés van. Várják. Közel a tsz-iroda, alig 150 méter a házától. Mégis, milyen hosszú volt az út odáig! De megérkezett Garay Ferenc As ÉM Építőipari Szállítási Vállalat Pécsi Szállítási üzemegysége pécsi munkahelyre felvesz és gépkocsi rakodókat Szállást étkezést biztosítunk. — Tanácsi igazolás szükséges — t it1 1 költséget nem táró Jelentkezés PÉCS, Megyeri út I <
