Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
r februAe e lÚAPltf 3 „Gombol yödneku a villányi borok r X vSUámyl vörös bor akkor jó, akkor érett — tartják a szakemberek, — ha „gömbölyű”. Vagyis amikor az újbor fő alkotórészei — a sav, az alkohol és a cukor — ossz hangba kerülnek egymással, kialakul a jellegzetes villányi zamat és a bor elnyeri rübinrtos csillogását. A márkás borairól híres Villány- Siklósi Állami Gazdaság pincészetében több mint félmillió liter bor „gömbölyödik” az idén. A vörös borok érési ideje lényegesen hosszabb, mint a fehéreké: tavasz végéig — nyár elejéig tart. Itt most van tehát a „félidő” és a szakemberek — érthetően — nagy kíváncsisággal vizsgálják az 1963-as évjárat termését. A 14 fajta bor közül a „legizgalmasabb”: a vörös aszú. Villányban ugyanis most készült először aszúbor. Ősszel a szűre te lök hét mázsa mazsolává töppedt, magas cukorfokú kadarkaszemet gyűjtöttek össze, amiből 23 hektoliter aszút készítettek. Annyit már most is meg lehet állapítani róla, hogy gyönyörű mélyvörös, nehéz bor lesz — négvputtonyos. Az íze, zamata, Illata természetesen más, mint a tokaji aszúé, de semmivel sem rosszabb. Mikor feítrágyázzunk? Beszélgetés Baracs József megyei főagronómussal Minden télen feltesszük a kérdést, de a válasz nem mindig ugyanaz. Az utóbbi években olyan forradalmi változásokon ment át gabonatermesztésünk, mely kizár minden sabCont még olyan egyszerűnek látszó kérdésben is, mint a téli fejtrágyázás. Ezúttal Baracs József megyei főagro- nómust kerestük fél, hogy megkérdezzük: — A következó hetekben milyen feladatok előtt áll a mezőgazdaság, mikor és hogyan kell elvégezni az őszi kalászosok fejtrágyázását? — Aktuális a kérdés, hisz kifelé megyünk a téliből, itt az ideje, hogy az őszi vetéskor sorsukra bízott gabonatáblákat alaposan átvizsgáljuk, s megtégyük az előkészületeket a fej trágyázások elvégzéséhez. Még mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, elöljáróban meg kell Jegyeznem, hogy az 1963 —64-es gazdasági évet biza- kodóbban kezdjük és joggal, hisz ezen az őszön végre sikerüli megteremteni a nagy kenyérgabona-termés feltételeit Több termést várhatunk Koránt kapott lakováli Hasszán dzsámija Tegnap hozták meg Budapestről Jakováli Hosszan dzsámijának berendezéséhez a török műtárgyakat. A török állam magyarországi követségén keresztül érkeztek meg az ajándékok: a kandelláberok, két Korán-tartó — az egyik faragásokkal, gyöngyházberakásokkal ékesített, a XVI századból való — és ugyancsak a XVI. századból való, nílusi papírus- ra kézzel Írott és arannyal díszített Korán. Képen a XVI. századból való Korán. mindenekelőtt azért, mert a vetésterveit teljesítettük, sőt 5 százalékkal túlteljesítettük, összesen 15 000 holddal vetettünk több kenyérgabonát. minit tavaly. Másodsorban megteremtettük a hozamnövelés tényezőit, azaz az őszi vetéseket időben — október végéig — elvégeztük s ezért a gabona kellően meg tudott erősödni a tél beálltáig. Továbbá a terület 91 százalékán intenzív nagy hozamú búzát vetettünk, ennek megfelelően a tavalyi 103 kilogrammról 132 kilogrammra növeltük az őszi (alap) műtrágya-felhasználást. Jobb minőségű volt az őszi talajmunka, nagyobb a holdanként! műtrágyamennyiség s mindezeknek köszönhető, hogy a kalászosok jól bírták, legalábbis eddig, az idei telet. — Vajon ez a jó kezdés azt jelenti, hogy most már végleg sorsukra bizhatjuk a gabonavetéseket? A szép terméskilátásokat már el sem lehet rontani? — Korántsem. Ha nagy termést várunk, márpedig azt most joggal várunk, akikor a tél végi, tavaszi növényápolási munkákat legalább olyan gonddal kell elvégezni, mint annak idején az ősziékeit. Legelső soronkövetkező munka most a tél végi feltrágyázás. Ennél mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a fejtrá- gyázást nem az agrotechnikai hibák korrigálására, harem a termés növelése érdekében kell elvégezni. A gyomos. elgazosodott búzatábla akkor sem lesz jobb, ha fejtrágyáz- zák. — Az elmúlt években kii lönbözö elméletek ütköztek össze a fejtrágyázás időpontját illetően. Véleménye szerint melyik a legkedvezőbb időpont? — A régi elmélet szerint áprilisban kezdték meg a fejtrágyázást. Ma már mindenki tudja, hogy ez elkésett dolog. Áprilisban a gabona már amúgy is nő, s ha ilyenkor kapja a nitrogén műtrágyát, megdőlhet, illetve az érése kij tolódhat. Egy újabb elmélet szerint helyesebb a fejtrágyát két részletben adni, az első részt korén, a másikat szárba- indulás előtt A műtrágyázásl kísérletek beigazolták, hogy ez felesleges, csak dupla munkát költséget ad és nem hoz több termést. Leghelyesebb a műtrágyát egy adagiban kiszórni. Mikori Minél korábban. Korai fejtrágyázással a növénynek abban az időszakban adjuk a kész mesterséges tápanyagot amikor a növény még gyenge, rászorult s amikor a hideg miatt a természetes tápainyag-feltáródás kicsiny. Mert bármilyen jól is teleljenek a növények, a telet mégis megérzik s egy bizonyos fokig legyengülnek. Ha ebben az időszakban nem segítjük, a vetés megritkul, a gyengébbje kipusztul s máris nem várhatunk nagy termést. Hogy dátum szerint mi kar műtrágyázzunk, ezt előre megmondani nem lehet. Tél vége felé. Elsietni sem szabad, 20 —25 centis hóra helytelen kiszórni a fej trágyát, mert egy mostanihoz hasonló gyors olvadás lesodorja a búzatáb’á- ról s szépen kivirulnak tőle az árokpartok, de a búza gyenge marad. Fejtrágyázni sík vidéken csak akkor helyes, ha már csak foltokban látszik a hó, dombos részeken pedig csak akkor, ha már tettesen elitünk Azt talán felesleges is mondani, hogy sáros föMre rámenni nagyköny- nyelműség, meg kell várai, míg a talai újra lefagy s csak ügy szabad ráengedni a géneket, de akkor aztán minden percet ki kell használni. — A mikorra tehát választ kaptunk. Mennyi legyen ellenben a holdanként kiszórt mennyiség? — Ezt az előveteménytől és a talaj termékenységétől függően már előre meg kell állapítani. Nyilván arra a talajra, amelyben több az őszi gyökérmaradvány, több nitrogént adunk. Vonatkozik ez az intenzív búzáikra is. Az intenzív búzák termesztéséhez általában helyes, ha 3—3,5 mázsa műtrágyát használnak fel a tez-ek, ebből fej trágyaként 100—150 kilogramm nitrogént helyes kiszórni. A rendelkezésre álló műtrágyát mindenekelőtt a búzákra, tehát a kenyérgabonára használjuk fel, az árpák egyébként is szépek, jól megerősödtek, s velük szemben a búzát mindenképpen előnyben kell részesíteni. S végül még egyszer, bár az idő még nem jött el, a tél végi fej trágyázásokra már most fél kell készülni. Ahol még eddig nem gondoltak rá, elő kell szedni a műtrágyaszóró gépeket, javításukat mielőbb befejezni, hogy ha az idő alkalmas, azonnal munkáiba áshassanak. A BRIQAD VEDELMEBEN — Ml van a kis Ványa gyerekkel? A Ványa Imrével? — rontottam rá a kérdéssel Bácsi Imre brigádvezetőre a mohácsi Bútorgyárban. Velem volt Zsitva Gyula is, a hajdani brigádvezető, aki most a gyár Üb-titkára. Négy évvel ezelőtt ugyanis Zsitva brigádnak hívták az összeállítók kollektíváját, s a kis Ványa Imrét még akkoriban vette „szárnya alá” a brigád. Bácsi Imre igazított drótkeretes pápaszemén, kutatva nézett rám, majd a felismerés után a homlokára bökött az ujjávaL — Tudom már. Hát maga írta annak idején az újságcikket. Hát kérem, megerősödött a kis Ványa. — Emlékezhetsz rá — bizonygatta Zsitva is, — még a gyerekkel Is beszélt az iskolában. Erre Bácsi Imre nem szólt semmit, hanem otthagyott és egy piros kötésű könyvvel tért vissza. A brigádnaplót hozta. Letörölte az asztalt köténye sarkéval és letette a naplót. Ahogy lapozgatta a naplót, úgy tárult elém két kisgyermek szomorú sorsa és két bútorgyári brigád mélységes em- berszeretete, nagy-nagy szíve. — Ahogy a kis Ványa megerősödött és családjának jobban tellett, akkor „vettük védelmünkbe” Nagynénak a két kisgyerekét. Na, itt van-e — hajt vissza néhány lapot a füzetben és rámutat az 1961-es esztendő első havi bejegyzésére. — Árva gyerekek? — intek a bejegyzés felé, ahol csak annyi van feljegyezve, hogy Nagy Istvánt és Nagy Évát a brigád patronálja, illetve Évikét a szomszéd teremben dolgozó „asszony brigád’*, Baricz Antalnó fényező csoportja. — Árvák is, meg nem is. Ha rendes apjuk volna, tán nem lennének árvák — szűkül ösz- sze Bácsi Imre homlokán a sok redő. A szerencsétlen Nagynét egyik csapás a másik után érte. Súlyos tüdőbetegséggel került a kórházba, éveken át nyomta a kórházi ágyat. Apró gyermekei egyedül maradtak apjukkal. Az apjuk pedig... — Azt csak olyan „világcsavargónak”, olyan „senkiházinak” lehet nevezni — szólnak közbe a brigád tagjai. Akkor hagyta el a családját, amikor a legnagyobb szükség lett volna az apára. A két gyerek az idős, özvegy nagymamához került, akinek a saját gondja és baja is éppen elegendő volt. Ekkor került mind a kettő a bútorgyári brigád „védelmébe”. Az asszonyok látogatták a beteg édesanyát és gondoskodtak, ahogy tudtak a két gyermekről is. A mama betegsége sajnos súlyos volt és 1962-ben meghalt. így tényleg árva maradt a kis Pistike és Évike, az egyik elsős, a másik másodikos volt. Már a temetkezést is a brigádok tagjai intézték. írtak a férj budapesti munkahelyére, hogy a temetkezési segélyt nekik küldjék el, ne adják oda az embernek. Oda adták. Az apa a pénzt el sem küldte, de mógcsaik a temetésre se utazott haza. — Hol dolgozik az ember? — kérdem Bácsi Imrétől. — Valahol Pesten. Mindig bujkál a fizetés elől. Említsük meg a pótlékügyet is? — néz Zsitvára a brigádvezető. — Milyen pótlékügyet? — kérdezem. — Szerencsétlen öreg mama nem kapja meg a családi pótlékot, azt az apa veszi fel ott, ahol dolgozik. Pedig a nagymamát illetné, elvégre őnála vannak a gyerekek, nem igaz? Beszélgetünk a gyerekekről. Kedvesek, aranyosak, szereti őket mindenki a brigádban. — Figyelemmel kísérjük a tanulásukat. Tehetségünkhöz képest támogatjuk őket. Karácsonyra fehérneműt vettünk. A két brigád közösen vásárolta — hajtogatja a lapokat Bácsi Imre. Nézem a napló bejegyzéseit. „Nagy Istvánnak és Nagy Évának a brigád megvásárolta a élt harmadikom tankönyveket. A könyveket Bácsi Imre adta át”. „A brigád gyerekei itt jártak az üzemben...” Majd elkomorul megint a i brigédvezető homloka. — Azt hallottuk, hogy az apa el akarja vinni őket a mamától. Ha mégis úgy lenne, mi kijelentjük, hogy nem le- | hét. Jöjjenek ide a brigádhoz, majd mi megmondjuk! Nem akarunk még egy sásdi esetet hallani... A szomszédos teremben po- | litúroznak az asszonyok. Ba- riczné brigádja négy éve ve- j zeti a naplót. Ott is lapozgatunk. Sok fénykép tarkítja az oldalakat. A kis Évike képe is ott van. Igen helyes, feketehajú leányka. Nagy, értelmes szemekkel néz elő a „Petőfi” brigád naplójából. Bariczné pedig sorolja: — Amíg szegény asszony a kórházban volt, mindig látogattuk, a két árvát is segítjük, ahogy erőnkből telik. Tüzelőt szereztünk nekik, hogy ne fázzanak, ünnepekre csomagot kaptak. Szeretjük őket. Az asszonyok büszkék a gyerekekre, látszik a szemükön, a mosolyukon, amikor róluk beszélnek. Pedig mindnek sok gondja van. . A munka gondja, a család gondja, a saját gondok, a két kisgyermek „védelme”. De valahogy így, Itt kezdődik az igazi emberség is... Gazdagít István Reggel, délben, este Egy hatodik osztályos fiú egy napjáról számolunk be. A név sem fontos. Nevezzük egyszerűen öcsitek, öcsi délután jár iskolába. Reggelenként a család többi tagjával részt vesz a házimunkában. Segít takarítani, befűteni és a bevásárlásból a szódavíz, a tej és a kenyér az 6 profilja. Utána következik a tanulás, a házifeladatok elkészítése. Szabad idejében — ügyesen bánik az idővel — zongoraórákra jár, no természetesen korcsolyázásra is futja. Ebéd után pedig irány az iskola. Utána, azaz este játék és olvasás. I. öcsi bevásárolt. Két friss kenyér, egy üveg tej és két üveg szódavíz. 2. Jenrivel, a kedves és hű barátjával mindig együtt tanulnak. 3. Ma kicsit korábban indullak az iskolába, mé? egy-két kirakatot Is végigböngészhetnek. — SrftrMnt Wt. — Tapa'ztalafcsere Komlón A Baranya megyei Kiskereskedelmi Vállalat mohácsi, siklósi és komlói szocialista brigádjainak vezetői tapasztalatcsere-látogatáson vettek részt a komlód 120-as rövidáru boltban. Megismerkedtek László Lajosné szocialista brigádjának munkájával. Ez a brigád 1962-ben már elnyerte a megtisztelő címet éa most másodízben küzdenek ezért, Tavalyi értékesítési ter' vüket 123,5 százalékra teljesítették. A tapasztalatcsere résztvevői elismeréssel nyilatkoztak a brigád munkájáról. Több jó javaslatot tettek munkáj k továbbá eredményes alakításához. A tapasztalatcsere-látogatás jól sikerült és a résztvevők kérték a vállalat vezetőségét, hogy több ilyen lótoga. tást tegyen lehetővé a jövő- ben.
