Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-06 / 30. szám
'•v.v#y»yv%v*Vi v.w.w.w.w* AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM Ara 50 FILLÉR 30. SZÁM 1,5 millió tonna kővet bányásznak ki ' a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat dolgozói 150 kilométer hosszúságú úthoz biztosítanak anyagot Két új földgyalut fognak munkára A Dél-dunántűK Kőbánya Vállalatnak négy bányája van, Komiéin, Polgáréiban, Nagyharsánybam és Erdós- mecskén. Idén a bányák termelése jelentékenyen növekszik a múlt évinél, mintegy 160 ezer tonnával több, másfél millió tonnára becsülhető kőmennyiséget termelnek ki, amelyet a kohászat, az útépítés és a cukorgyártás céljaira használnak fel. A „dél-dunántúli” kő tehát fontos anyag- ellátó szerepet tölt be népgazdaságunkban. Az idei évre kibányászni tervezett mennyiségből, a másfél millió tonnából hozzá ve tőfélmillió tonnát szállítanak el útépítésekhez, ami 150 kilométer hosszúságú út hoz szükséges anyagnak felel meg. A vállalat éves tervének tel jesítése érdekében számos intézkedést kíván végrehajtani a bányák termelő kapacitása növelésének, a kö minőségének, szemszerkezetének javítása érdekében. Nagyharsány- ban például kiszélesítik a törő előtti döntőberendezést A bányák elektromos gépekkel való ellátására is nagy gondot fordítanak ebben az évben. Átalakítják a HAUSER-min- tájú, eddig légkompresszor segítségével és sűrített levegővel működő fúrógépeket, s ezeket villany hajtja majd. Ennek előnye abból adódik, hogy a villanyáram olcsóbb és a gép működtetése biztonságosabb. Erdősmecskén a MÁVAG légkompresszort Is elektromos meghajtásúvá alakítják át Terveikből a gyártmányfej - lesztés sem marad ld. Eddig korszerűtlen és durva anyag volt a 20—40 milliméter átmérőjű kő. Ebből a kőmennyiségből feleslegük is volt az útépítő vállalatok nem szívesen vitték eL Idén Hirdről áthoznak egy graulátort, amivel még egyszer megőrlik a követ és 0—22 milliméter átmérőjűvé teszik. A pécsi aszfalt már ebből a kőből fog készülni. Polgáréiban a 3 köbméteres dömpereket cserélik ki 4 darab 6 köbméteres Rába mintájúra, mert ezzel felére csökkentik a bányabéli szállítást Beszereznek két darab S 80Kádár János Szegedre érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, szerdán Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának és Pullai Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjének társaságában több napos Csongrád megyei látogatásra Szegedre érkezett. >• as dózert (földgyailút) is, amelyek a meddő eltakarításában is nagy szerepet kapnak. A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat ez évi terveivel más iparágak megnövekedett terveinek teljesítéséhez ad nagy segítséget A Mohácsi Farostlemezgyár 96 milliós beruházásának egyik része az új lakkszóró csarnok, ahol a természetes színben készülő lemezekre színes lakkfelületet öntenek. A tervek szerint áprilistól már dolgoznak az új színező csarnokban. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkásai az elszívó-berendezések szerelésén dolgoznak. Vendégünk: loana Stancoveanu tartományi elnökhelyettes A magyar—román kölcsönös kulturális egyezmény alapján tegnap reggel Pécsre érkezett Stancoveanu loana elvtársnő, a Román Népköztársaság Ol- ténia tartományának elnökhelyettese. Stancoveanu Ioana-t Pécsett a Baranya megyei és a Pécsi Városi Tanács művelődési osztályvezetői és dolgozói fogadták. Stancoveanu lopna elvtársnő kétnapos baranyai tartózkodása idején Pécs és a megye művelődésügyi helyzetét tanulmányozza. Palkó Sándor elvtárs, a Baranya megyei Tanács VB elnöke tegnap délelőtt fogadta a román vendéget. A fogadás után közös ebéden vettek részt, majd Stancoveanu loana elvtársnő Takács Gyula és Lemle Géza elvtársak, valamint a sásdi járás vezetőinek kíséretében ellátogatott a má- gocsi művelődési házba. Este az Olimpia étteremben rendezett vacsorán látták vendégül a megyei tanács v. b. vezetői Olténia tartomány elnök- helyettesét. A vendégeket a szegedi pályaudvaron Győri Imre, a me- | gyei pártbizottság első titkára, Török László, a megyei tanáps végrehajtó bizottságának elnöke, Perjést László, a városi pártbizottság első titkára, dr. Biczó György, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Nagygyörgy Mária, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja fogadta. A traktorok rendre megújulnak — Ebből lesznek az új trak- I meny van. A „vasládában” torok! — mondja Varga István, a bólyi gépállomás igazgatója. A kérdéses traktorok itt állnak a gépállomás udvarán. Reménytelen látványt nyújtanak. Kiszedték a motorokat, s ettől olyan ferdén, megbicsák- lottan roskadoznak a motorházak, mintha minden gépet féloldalra vertek volna egy nagykalapáccsal. A tengelyén vastagon ül a sár, rozsda marja a festékkopott részeket, a nyergek, az ülések pedig olyanok, mint az ócska dívány, melyből nyikorgó rugók kandikálnak ki. — Ebből pedig új traktorok lesznek! — ismétli az igazgató, majd a műhelybe invitál, amely Montenuovo hercegé volt valamikor, és istállónak használták. Most olajszag fogad, kopácsolás és fütyörészés. Megállunk egy vaskocsi előtt, amelyen hosszú, erős vasládára emlékeztető épitnéhány fogaskerék meg tengely. — Teljesen szétszedett traktor futóművek és motor nélkül! — adja meg az igazgató a felvilágosítást. — Itt kezdődik a téli nagyjavítás, ez a futószalag első fázisa. Ahogy a „vasládára” néztem, az egyiptomi mitológia, phőnixmadara jutott eszembe. Az óegyiptomiak, görögök meg rómaiak ugyanis abban hittek, hogy van egy csodás madár, amely időnként porráégeti magát, és azonnal újjáéled hamvaiból. Ez a „vasláda” ugyan nem alaktalan portömeg, de ha nem mondják, eszembe sem jut, hogy traktorrész lehetett valamikor. Csak a következő vaskocsin — ez a futószalag második fázisa — lehetett felismerni, mert beépítették a motort. A harmadik vaskocsin a futóművet és a villamos kábeleket szerelték, így a traktor teljesen visszanyerte régi formáját. Csak volt kissé. — Ezen is segítünk! — ismertette az igazgató —. Valamennyit befestjük, olyan halványzöld színű „ruhába” öltöztetjük, mintha most gördült volna ki a gyár udvarából. Hozzátette, hogy most azokat a gépeket javítják, amelyeket a tsz-ek hoztak be. Meg is mutatott néhány Ze- tort, amelynek tábláin különböző szövetkezetek elmosódott nevét lehetett elolvasni. — Ezenkívül lesz huszonhat olyan traktorunk is, amit eladunk a tsz-eknek. Ezek szintén elsőbbségi jogot élveznek, — közölte mosolyogva —. Amit a futószalagon látott, az is ilyen, tsz-eknek szánt gép volt. Elégedetten mondta, hogy jól haladnak a javítással, mert összeszokott régi gárdájuk van. Egyik legrégibb dolgozójuk, Schmidt Ferenc, a futószalag első fázisánál található. 1943-ben került a géft kopott i állomásra, s tizenöt éve már, hogy traktorokat szerel. Elmondani sem könnyű, hányféle gép futott át a kezén — Fordson, Cormick, MÁVAG, Hoffher és a többiek —, mire ez a tizenöt év eltelt. A másfél évtized alatt csak egy ínszakadása volt, és az egyik szerelésnél kicsit megrövidült a jobb gyűrűsujja. Makkegészségesnek mondva magát. Csak azt fájlalta kicsit, hogy huszonhatéves fiatalemberből negyvenegyéves férfivá vált. Aztán újra a „vasláda” fölé hajolt, azt vizsgálgatva, hogy milyen alkatrészt kellene még kicserélni. Folytatódik tehát a végeláthatatlannak látszó folyamat. a traktorok, mint az ókoriak képzelte phőnixmadara, rendre megújulnak, mígnem egyszer végképp kiöregszenek. Akkor már nem tetszeleghetnek a phönix szerepében. Ekkor már csak ócskavasnak mehetnek, mint az a Hoffher- légió is, amelyet nemrég elszállítottak. U. L. t r Építkezzünk korszerűbben ms, nugy a r'ccseit íeiepi t dő komplett házgyár — ha csodát nem is művel —, feltétlenül segíti majd az építkezések meggyorsulását. A Megyeri útra tervezett házgyár beruházási programját most tanulmányozzák. Valószínűleg a következő esztendőben kezdik el az építését 9 három esztendő múlva üzemel évi ezer lakásos kapacitással. A házgyár panelelemeket állít elő — a már meglévő pécsi panelüzemtől eltérően azzal a különbséggel, — hogy a házgyár alkotta elemekkel tíz-tizenkét emeletes lakóépületek építhetők. S ezzel már együtt jár az eredményesebb helykihasználás, az olcsóbb és gyorsabb közművesítés. A B. m. Építőipari Vállalat egyébként ebben az esztendőben az építendő lakások ötven százalékát panelből húzza fel, jövőre pedig legalább hatvan százalékát. A z épftéshez — anyag kelL Az állam milliókat fordított a Dunai Cement- és Mészmű létesítésére s ez meghozta a gyümölcsét is, mert a Cementmű ebben az évben teljes mértékben fedezi nemcsak az állami építőipar, hanem a lakosság cementigényét is: körülbelül 720 ezer tonnáról van szó. A fenti feltételek kedvező reményeket ébresztenek. Nem is csoda, hiszen való igaz: éppen ideje, hogy építőiparunk végre kilábaljon a hagyományos módszerek rég elavult koncepciójából. Végre elérhetjük azt, hogy az építési időtartam fokozatos csökkentésének is meglesznek a feltételek A szak-statisztikaJ adatok szerint például egy lakóház felépítésének időtartama — természetesen a méreteik arányát figyelembe véve — tizennégy hónap volt még az 1960-as esztendőben. Ez az időtartam már ma is kevesebb és az előzetes számítások szerint talán hat-hét hónapra csökken az ötéves terv utolsó esztendejében. Ezeket a számarányokat természetese» nem lehet felszínesen össze1 vetni, hiszen az építési idő* tartam lerövidítését nagyon sok tényező befolyásolja, legfőképpen az, hogy ebben az évben már erőteljesebben rátérnek a 8—10—12 emelete? lakóházak építésére. O zép tervek ezek, valóra- ^ váltásuk már most, fokozatokban ugyan — de tapasztalható. Remélhetően az erőteljesebb kibontakozás sen várat sokáig magára. Aligha rogiaiKoztatja jod** ban más a közvéleményt, mint a lakáskérdés, lakáshelyzet, következésképpen a lakásépítési program, amely valahol, egy hosszú és jövendő távon egymillió új otthont fgér. Ezt a programot képtelenség lenne megvalósítani a mainál sokkal fejlettebb technika, alaposabb termelésszervezés és célszerűbb tervezési módszerek nélkül. A fejlődés grafikon-görbéje ugyan évről évre emelkedik. Ezt persze nem az ilyen számok tanúsítják, hogy amíg a múlt évben 740 lakást adtak át, ebben az esztendőben körülbelül 900 lakásra számíthatunk — a B. m. Építőipari Vállalat kivitelezésében. Hiszen volt olyan időszak is — 57—58-ban —, amikor körülbelül ezerkétszáz lakást adott át a vállalat, de ezt az úgynevezett bányászlakás-építési program eredményezte. Az utóbbi években 1 építőipari dolgozó lakástermelése 2—3 százalékkal növekedett a vállalatnál s ez a tény már „többet mutat”, reálisabb képet nyújt a fejlődésről, De — ez sem sok. A múlt esztendő — éppen a hosszantartó tél miatt — fogas problémák elé állította az építőipar szakvezetőit. Országos statisztika szerint évente 80—85 ezer főre van szüksége az építőiparnak s a múlt év első negyedében csak 50 ezer állt rendelkezésre, mert az elhúzódott kényszerszabadságok miatt tömegével néztek más munka után — sajnos, sokan meg is maradtak újonnan választott munkahelyükön. Az idei esztendő sem sokkal kecsegtetőbb, különben is: a munkaerő-labilitással mindig számolni kell. Mi a megoldás? Csakis a gépesítés és igazán örvendetes, hogy az ötéves terv eredeti előirányzatánál 75 százalékkal magasabb összeget irányoztak elő építőipari gépek beszerzésére 1964-re. Nem tudni, menynyit kap ebből a megye építőipara. Most zajlanak le éppen az erre vonatkozó tárgyalások, mindenesetre remény tkeltő a gépesítés várható fellendülése. De ' hát; ? i ezek csak a gépek; A B. m. Építőipari Vállalatnak — előzetes számítások szerint — öt-hat éven belül el kell érnie az évi kétezerlakásos termelést az egyéb, de nagyon fontos más beruházások megvalósítása mellett. Hasonlóképpen a Komlói Építőipari Vállalatnál is várható ez a fejlődés, Annyi biz-
